Zsoltár 26. szabadúlásért való könyörgés a világ romlottságából; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 26,1 Dávidé [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember]. »Végig Dávid zsoltára. Ítélj meg engem, [szolgáltass nekem igazságot] Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló]! Mert én ártatlanságban [(tóm): tökéletességemben] éltem [(hálaḵ): jártam] és az Úrban [(jəhóváh): Jahvéban, az Örökkévalóban] bíztam ingadozás nélkül, [s bizalmam az Úrban nem rendült meg, meginogni, meglankadni nem fogok, és nem tántorgok]*

*És így folytatja imáját Dávid: „….Bírálj meg engem, [és szolgáltass nekem igazságot és történjék velem, és fizess énnékem] Uram, az én igazságom [teljes jogom] és ártatlanságom szerint [és mondj ítéletet fölöttem, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok]!” (Zsolt. 7,9).

„Ítélj meg engem a te igazságod szerint, (tégy igazságot) oh Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam (ne engedd, hogy kinevessenek)!” (Zsolt. 35,24).

Mert: „Aki az ő tökéletességében jár, (feddhetetlenül él) igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána!” (Péld. 20,7).

És: „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr” (Jer. 17,7).

Hiszen: „akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!” (Ésa. 40,31).

   

Zsolt. 26,2 Próbálj meg, Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], és vizsgálj meg, mint az [(crp̄): ötvös, aranyműves az aranyat] és kutasd át, fürkészd ki, próbáld meg tűzzel veséimet és szívemet [(léḇ): bensőmet]*

*És így folytatja Dávid: „Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? (Nézd meg, nem járok-e téves úton) és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” (Zsolt. 139,23-24).

Zsolt. 26,3 Mert kegyelmed [(ḥeseḏ): szereteted, jóakaratod, jóindulatod, jóságod] szemem előtt van, és hűségedben [('ĕmeṯ): szilárdan, állandóan, biztonsággal] járok-kelek, és [(hálaḵ): élek]*

*És folytatja Dávid megvallását: „Az Úrra néztem, [az Úr van szemem előtt] szüntelen; mert jobb kezem felől van, [Ő áll jobbomon], ezért meg nem rendülök [meg nem tántorodom, meg nem ingok]. »Más fordítás: Mindig szemem előtt lebeg az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak« (Zsolt. 16,8).

„Szemeim mindenha [(támíḏ): szüntelenül, és állandóan] az Úrra [(jəhóváh): Jahvéra, az Örökkévalóra] néznek, [(ʿajin): reá tekintenek] mert ő húzza ki a tőrből lábamat [mert ő (jácá') szabadít ki a (rešeṯ) hálóból]” (Zsolt. 25,15).

 „… Hozzád emelem szemeimet (tekintetemet), oh te egekben lakozó (aki a mennyben laksz)! Ímé, mint a szolgák szemei uruknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!” (Zsolt. 123,1-2).

„Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba. Hadd menjek be Isten oltárához, (Istenhez, akinek ujjongva örülök) vigasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged citerával, (hadd magasztaljalak hárfával) Isten, én Istenem!” (Zsolt. 43,3-4).

Zsolt. 26,4 Nem ültem együtt hivalkodókkal, [(šavə' šávə'): gonoszság, jogtalanság, rombolás, pusztítás, hazugság, hiábavalóság embereivel] és alattomosakkal nem barátkoztam [(ʿálam bô'): elfordultam tőlük, elutasítottam őket és nem kerestem a közösséget velük]*

*Mert: „Boldog ember [vagyis: a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja. Ez a boldogság, az Istennel való közösségből fakad, és Isten ajándéka], aki nem indul [jár; követi] a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa nyomán, [szerint] aki nem jár [meg nem áll] a bűnösök [a célt eltévesztők] útján és nem vegyül [téblábol, lézeng, lakik, tartózkodik, időzik] a csúfot űzők közé. [nem ül (telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes, kártékony, ártalmas emberek) székébe]” (Zsolt 1,1).

Ezért így figyelmeztet Az Úr: „[Szerelmes] fiam, ha a bűnösök [(aszebész): istentelen (Isten nélkül élő), szentségtörő] el akarnak csábítani téged [el akarnak hitetni, és rosszra csábítanak]: ne fogadd beszédüket. [ne engedj nekik] ne egyezz bele [('ḇh): kívánod, hajlasz rá, vágyódsz, áhítozol rá, kedvedre volna]! [Szerelmes] fiam, ne járj [ne indulj] egy úton [(dereḵ): életmód, életvitel; vallási szokás, istentiszteleti mód] ezekkel [ne járj (menj velük) egy úton], tartóztasd meg [tartsd távol; fordítsd el] lábaidat ösvényüktől [ne lépj rá ösvényükre]” (Péld 1,10.15). „A hitetleneknek útjára ne menj, [a bűnösök ösvényére ne lépj] se ne járj [és ne gyönyörködj, ne kedveld] a gonoszok ösvényét [és ne leld tetszésedet a rosszak útjában]. »Héber szerint: Hitetleneknek, vagyis [(rášáʿ): istentelenek, vagyis Isten nélkül élők ('óraḥ): módjával vagy eszközeivel (bô'): ne kerülj kapcsolatba, és ne illeszd be, hogy ('ášér 'ášar): szerencsés, sikeres légy, hogy életed prosperáló legyen, mert ez (ráʿ): rossz, hitvány és veszélyes (dereḵ): mód, és szokás«. [Héber szavak nélkül: Hitetleneknek, vagyis istentelenek, azaz Isten nélkül élők módjával vagy eszközeivel ne kerülj kapcsolatba, és ne illeszd be, mert ez rossz, hitvány és veszélyes mód, és szokás - hogy szerencsés, sikeres légy, hogy életed prosperáló legyen]” (Péld. 4,14).

Mert: „Hamisságot szól egyik a másiknak; hízelkedő ajakkal kettős szívből szólnak (Más fordítás: Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek)” (Zsolt. 12,3)

„Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak (Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek)” (Zsolt. 59,13).

„Mert nincsen az ő szájukban egyenesség [nem jön ki szájukon őszinte szó, igazság azaz: a valóság, az Ige], belsejük [szívük] csupa romlottság [merő álnokság, istentelenség, rosszindulat; hiábavalóság; szívükben gonoszat forralnak]; nyitott sír [megnyílt koporsó] az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek [sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajlik; nyelvüket álnokul forgatják]” (Zsolt. 5,10).

Dávid is erről prófétál: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék. Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem” (Zsolt. 14,1-3)

„Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7)

„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)

„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33)

„Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját (Krisztust), eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez” (Ésa. 59,7-8)

„Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16)

Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)

Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét: … békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6)

Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27)

És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14)

Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek)! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).

Zsolt. 26,5 Gyűlölöm [(śáné'): utálom] a rosszak [(ráʿaʿ): rossz szándékúak, számítók, ártalmasak, gonoszok] társaságát [az összesereglett gonoszokat, a gonoszoknak (qáhál): gyűlését], és a gonoszokkal [az istentelenekkel, azaz az Isten nélkül élő hitetlenekkel] együtt nem ülök [és nem időzöm]*

*És Dávid újra -és újra megvallja, hogy: „Gyűlölöm a hazug hiúságok (a hazug bálványok) híveit, és csak az Úrban bízom én” (Zsolt. 31,7).

„Az állhatatlanokat, (és a kétszínűséget) gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem. Igaznak tartom azért minden határozatodat, (és mindenben helyeslem utasításaidat) és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm” (Zsolt. 119,113.128).

Azokat: „Akik gonoszul szólnak felőled, (csalárdul beszélnek rólad) és nevedet hiába veszik fel, (és hazugul mondják ki) a te ellenségeid. Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat (támadóidat) ne utáljam-e? Teljes gyűlölettel (határtalanul) gyűlölöm őket, (hiszen nekem is) ellenségeimmé lettek!” (Zsolt. 139,20-22).

És Péter apostolon keresztül kerül kijelentésre, hogy ki az ellenség: „… a ti ellenségetek, az ördög …” (1 Pét. 5,8)

Zsolt. 26,6 Ártatlanságban, és [(niqqájón niqqájôn): tisztaságban] mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom [és (sáḇaḇ): úgy járom körül oltárodat] Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló]!

Zsolt. 26,7 Hogy hallatós [(tôḏáh): hangos hálaadó] szóval [hangos hálaéneket zengve] dicsérjelek téged, és [hangosan hirdessem dicsőségedet] és elbeszéljem [felsoroljam] minden csodatettedet*

*És Dávid újra -és újra dicséri az Urat: „Dicsérlek [dicsőítlek, magasztallak, hálát adok] Uram [jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] teljes szívemmel, [és szívem mélyéből]. [Elbeszélem], és hirdetem minden csodatételedet [nagy, és csodálatos tetteidet]” (Zsolt. 9,2).

Dicséri Istent kegyelméért, szabadításáért: „Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké! Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad életemet a sírból” (Zsolt. 86,12-13)

És ezért: Éneklek az Úrnak egész életemben; zsoltárt zengek az én Istenemnek, amíg vagyok!” (Zsolt. 104,33)

Dávid - a szeretett - magasztalja a szellemi lények előtt, és a gyülekezetben: „Dávidé. Magasztallak téged (Uram) teljes szívemből; (Az angyalok színe előtt énekelek neked). Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért, igazságodért, és (hűséges szeretetedért); mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet (a Te Igédet) (Zsolt. 138,1-2).

Dicséri a gyülekezetben nagy tetteiért: „(Alleluja!) Szívem mélyéből dicsőítem az Urat a szentek tanácsában és a gyülekezetben. Nagyok az Úrnak cselekedetei; kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban” (Zsolt 111,1-2).

Ézsaiás minden népet arra buzdít, hogy dicsőítsék az Urat: „Emeljék fel szavukat a puszta és annak városai, a faluk, amelyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak. Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben” (Ésa. 42,11-12).

Zsolt. 26,8 Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét. [Héber: URam, (jəhóváh): Jahve, Örökkévaló, szeretem házadat, és ('áhéḇ 'áhaḇ): gyönyörködöm (bajiṯ): sátradban, ahol (máʿín máʿôn): laksz, dicsőséged (káḇóḏ káḇôḏ): fenséged (mišəkán): sátorának] (máqômáh máqóm máqôm): helyét]*

*Ezért így folytatja Dávid: „Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét (láthassam, milyen jóságos az ÚR) és gyönyörködhessem az ő templomában. Bizony elrejt (megóv) engem az ő hajlékába (az ő sátrában) a veszedelem napján; eltakar (elrejt) engem sátrának rejtekében, (sátra mélyén) sziklára emel fel engem (magas kősziklára helyez engem)” (Zsolt. 27,4-5).

„Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozom én hozzád, oh Isten! Szomjúhozom Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?” (Zsolt. 42,2-3).

„Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! Kívánkozik, (sóvárog) sőt emésztődik (eleped) lelkem az Úrnak tornácai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé. A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela” (Zsolt. 84,2-5).

„Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott. Ékesség és fenség van előtte; tisztesség és méltóság az ő szent helyén (erő és ékesség van szentélyében). Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet (Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát)! (Zsolt. 96,5-7).

És az Úr válasza: „Szüntelen égőáldozat legyen ez nemzedékről nemzedékre a gyülekezet sátorának ajtajánál (a kijelentés sátrának bejáratánál) az Úr előtt, ahol megjelenek (és kijelentem magam) néktek, és beszélek veled. Ott jelenek meg az Izráel fiainak, és megszenteltetik az én dicsőségem által” (2 Móz. 29,42-43).

Salamon ezt tudta: „És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tűz szálla le az égből, és megemészté az egészen égőáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsősége betölté a házat (a templomot), Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába; mert az Úr dicsősége betölté az Úr házát. És az Izráel fiai mindnyájan látták, amikor alászálla a tűz és az Úr dicsősége a házra, (a templomra) és arccal leborulának a föld felé a padlózatra, (ezért arcukkal a földet érintve letérdeltek a kőpadlóra) s imádák és tisztelék (és magasztalják) az Urat, hogy jó és az ő kegyelme mindörökké való (és örökké tart szeretete)!” (2 Krón. 7,1-3).

Zsolt. 26,9 Ne sorozd [ne rekeszd] a bűnösökkel együvé lelkemet, [engem] sem életemet a vérszopókkal [a vérontókkal] együvé. [Héber szerint: Ne veszíts, ne ragadj el engem az istentelenekkel, az Isten nélkül élőkkel, sem életemet a vérengző, a gyilkos emberekkel]*

*És ismét: „Ne számlálj (ne sorolj) engem a hitetlenek és gonosztevők közé, akik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság (rossz szándék) van szívükben” (Zsolt. 28,3).

Zsolt. 26,10 Akiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel. [Más fordítás: (jáḏ): Erőszak, gonoszság tapad a kezükhöz, és (zammáh zimmáh): elgondolásuk, tervük, szándékuk gonosz. Jobbjuk kész a megvesztegetésre és az ö jobb kezük rakva ajándékokkal].

Zsolt. 26,11 Én pedig ártatlanságban, és [(tóm): tökéletességben]  (jálaḵ): jártam, ments  meg [(páḏáh): válts meg, szabadíts meg, őriz meg] és könyörülj rajtam, és [(ḥánan): találjak kegyelmet Nálad]*

*És így folytatja Dávid: „Ments ki engem (szabadíts ki) a hálóból, amelyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem” (Zsolt. 31,5).

„Jöjj, légy közel hozzám és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől!” (Zsolt. 69,19).

Zsolt. 26,12 Lábam megáll igazsággal, és [(ʿámaḏ míšór míšôr): erősen áll az igazságban, egyenes úton járva]. Áldom [(brḵ): térdet hajtva dicsérem, magasztalom] az Urat a gyülekezetekben [(maqəhéláh maqəhél): kihívottak közösségeiben]*

*És így folytatja Dávid: „Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, (és nem zárom be számat) te (jól) tudod, óh Uram! Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; (beszélek hűségedről és szabadításodról) nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat (szeretetedet és hűségedet) a nagy gyülekezetben” (Zsolt. 40,10-11).

És: „Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek” (Zsolt. 35,18).

Táguló világ

Az Úr szava:

 „Te ma azt kívánod az Úrtól, hogy ő a te Istened legyen, mert te az ő útjain jársz, megtartod rendelkezéseit, parancsolatait és döntéseit, és hallgatsz a szavára. Az ÚR pedig azt kívánja ma tőled, hogy légy az ő tulajdon népe, ahogyan megmondotta neked, megtartván minden parancsolatát. Akkor az általa teremtett összes nép fölé emel, hogy dicséretes, hírneves és tisztelt légy. Istenednek, az Úrnak a szent népe leszel, ahogyan megígérte” (5Móz. 26,17-19)

Imádság

Istenem!

Szeretnék lassítani, hogy észrevegyek másokat, akik mellé odaállítottál bizonyos célokkal. Jézus Nevében kérlek. Ámen

A boldogságról

 A boldogság ott kezdődik, hol a többre vágyás szűnik.

Boldogok…(Mt 5:3)

Tévedésünk az, amikor azt hisszük, hogy valamilyen teljesítmény elérése tartósan boldoggá fog tenni. Hogy miért nem így van, arra nézve hadd mondjam el a következőket:

Miért nem érzünk nagyobb beteljesedést? Rengeteg ember teszi fel ezt a kérdést önmagának. Nem vagyunk boldogok, nem vagyunk elégedettek – valójában nyomorultak vagyunk. Miért? A szociológus John Brueggemann a „Gazdag, szabad és nyomorult” c. könyvében megosztott egy történetet, ami nagyszerűen illusztrálja, hogy miért. A Mount Everest megmászása az egyik olyan kihívás, amely inspirálja az embereket, hogy valami nagy dolgot vigyenek végbe. Egy csomó ember megpróbálta, bár közel tíz százalékuk belepusztult a kalandba. A csapatok sokan most is a hegyi ösvényen vannak. Az emberek még mindig meg akarják mászni a csúcsot – noha ennek semmi valódi társadalmi értéke nincs.

Néhány évvel korábban az egyik hegymászó, David Sharp, komoly bajba került a hegyen. Nyilvánvaló szüksége 40 hegymászónak jutott tudomására azon a napon, mégis magára hagyták. Meghalt a Mount Everesten, mert nem volt egyetlen hegymászó sem, aki a személyes célját félretette volna, hogy segítsen rajta. Pontosan ez az. Hajtjuk magunkat, hogy többet szerezzünk, hogy többek legyünk, hogy többet tegyünk, így aztán elveszítjük a látásunkat, hogy mi a valóban fontos.

Isten azonban nem erre teremtett, nem így „huzalozott” minket. Az élet nem arról szól, hogy mit alkotsz, mit tudsz, mit teszel. Az élet mindenek felett a szeretetről szól – Isten szeretetéről és egymás szeretetéről. Szerinted?

LET'S GOSPEL FOR MEN - Angyalt bocsátok el előtted

Ezékiel próféciája:

Aki így prófétál a magukat kereszténynek nevezőkről, akik csak vallásosak, de nem születek újjá: „És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: miféle ige jön az Úrtól)? És eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni - mintha népgyűlésre jönnének - s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédedet, de nem cselekszik, és nem aszerint élnek, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, pajzán dallá lesz az a szájukban, szívük és eszük pedig nyereség után jár” (Ezék. 33,30-31).

Pásztor Chris: Krisztus benned!

Krisztus benned él; a szíved - szellemed - részeiben foglalta el a szállását; ennek a tudásnak arra kell téged ösztönöznie, hogy minden percben és másodpercben ujjongva élj. Te az élet bajnoka vagy, semmi nem nyomhat le téged, mivel Krisztus benned él!

Leleszi Balázs Károly

A szeretet nem fogy el sosem..wmv

Ige: Az apostol így ír a gyülekezetnek fogságából.

Bízom abban, hogy: „… Isten ígéreteire irányuló reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hogy nem vallok szégyent. Hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal, és teljes nyíltsággal, akadálytalanul fog magasztaltatni, és megdicsőülni Krisztus az én testemben azaz (szómato): egész valómban, akár biológiai, fizikai életem, akár halálom által* (Fil. 1,20)

^*Mert: „A reménység pedig nem szégyenít, és nem csal meg. Nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme, természete kitöltetett, kiáradt a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe a Szent Szellem által, aki adatott nékünk” (Róm. 5,5)

Mert máskor is: „… az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán torkából. Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké. Ámen” (2Tim. 4,17-18).

Ugyanis: „mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk” (Róm. 14,8)

„aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghaltunk, vele együtt éljünk” (1Thessz. 5.10)

És én megvallhatom, hogy: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megad nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró…” (2 Tim. 4,7-8).

Szárnyaid alá rejtőzöm.

A kijelentés:

Jézus nemcsak tanú, hanem az, akiről bizonyságot tesznek,

nemcsak a kijelentés hordozója, hanem maga a kijelentés

/Jubileum/

Áldott az az ember...

„Aki nem áll passzívan, alávetetten azon az ösvényen, ahol a bűnösök járnak, sem nem ül le, hogy pihenjen és arra a helyre álljon, ahol a gúnyolódók összegyűlnek” (1. Zsoltár / Ampl. ford)

Most és örökké - Debrecen, ifikonfi 2011

Andrew Wommack: Dicsérettel teli életet élni…

Dicsérettel teli életet élni nemcsak a legélvezetesebb, hanem az egyik legerőteljesebb módja életed megváltoztatásának. A dicséret nem olyan, mint a fékezőkocsi, amely csak követi az eseményeket, hanem sokkal inkább hasonló a vonat motorjához, amely előidézi a történéseket. A hited nem teljes dicséret nélkül. A Kolossé 2:7 azt mondja, hogybővölködjünk a hitben hálaadással. Ha nem adunk hálát, az egyenlő azzal, hogy nem bővölködünk a hitben.

A dicséret hatást gyakorol rád, az ördögre, és Istenre is. Megérint mindent és az életed minden részét. Ennek megfelelően a dicséret hiánya negatívan érint téged, szabad kezet ad az ördögnek az életedben, és nem dicsőíti Istent. Egyenesbe kell hoznod az életednek ezt a területét. Szinte mindenki egyetért abban, hogy a dicséret jó dolog, de csak kevesen érzik annak felelősségét, hogy akkor is dicsérjék Istent, amikor nincs hozzá kedvük. Nem ismerek senkit, aki azzal a tervvel kel fel reggel, hogy depressziós lesz. Az emberek szeretnének boldogok lenni és magasztalni Istent, de nem érzik, hogy uralmuk van e fölött. Úgy gondolják, hogy a hála és dicséret csak egy válaszreakció arra, ami történik; és ha minden rendben van, akkor automatikusan megteszik. Csakhogy nem erről van szó.

Az Úr azt mondta tanítványainak a keresztre feszítése előtti este, hogy ne nyugtalankodjék a szívük. (János 14:1). Ez nem egy javaslat volt, hanem egy parancs. Mégis a legtöbb keresztény ma úgy gondolja, hogy ez érzéketlen és ésszerűtlen volt. Azt mondják, hogy Jézus nem volt megértő és együtt érző. Ezek a tanítványok nemsokára látják Jézus letartóztatását, aztán pedig az életüket féltve elmenekülnek. Látják, ahogy Jézust igazságtalanul elítélik, majd megfeszítik és eltemetik; Ő pedig azt mondta nekik, hogy ne nyugtalankodjék a szívük! Egy átlagos személy számára ez ésszerűtlen. Jézus azzal az ígérettel fejezte be a beszélgetést tanítványaival aznap este, hogy nehézségeik lesznek (János 16:33). Hűha! Milyen enyhe kifejezés! Mégis azt mondta, hogy bízzanak (legyenek jó hangulatban). Hogyan lehetséges ez? Azt mondta, azért lehetséges, mert Ő legyőzte a világot.

Amikor ezt mondta, még nem feszítették keresztre, tehát még nem támadt fel és nem ült az Atya jobbjára. Hit által kellett a tanítványoknak örülniük. Jézus megígérte, hogy feltámad és uralkodni fog, és ha hitben járnak, örülni fognak – ahogy mi is. Egy negatív világban élünk, egy bukott világban, ahol úgy tűnik, hogy az istentelenek egyre előrébb jutnak. Amit hallunk, abból sok a negatívum, és szándékosan törekednünk kell arra, hogy pozitívak legyünk és ellensúlyozzuk azt a kultúrát, amiben élünk. A dicséret egy remek eszköz, melynek segítségével ezt elérhetjük. Ha valaki a halálán van, elsőként a pulzusát ellenőrizzük, hogy lássuk, dobog-e még a szíve. Ugyanebben az értelemben véve, hálaadásunk ellenőrzésével a szellemi pulzusunkat ellenőrizzük. Ha nem élünk olyan életet, amelyben szüntelenül hálát adunk Istennek és dicsérjük Őt, akkor nem vagyunk szellemileg egészségesek. Némelyek talán megsértődnek ezen, úgy gondolva, hogy egyszerűen nem ismerem a helyzetüket, de Pál azt mondta a Filippi 4:4-ben: Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. Pál nem egyszer mondta, hanem kétszer. Nem akarta, hogy bárki is azt gondolja, hibázott, vagy van kivétel az alól, amit mondott. Nekünk mindig örülnünk kellene az Úrban. Ez egy utasítás; nem egy javaslat, hogy tegyük meg, ha kedvet érzünk rá.

Pál megélte, amit prédikált. Amikor megbotozták és a börtön legsötétebb részébe dobták, ő és Szilász dicséretben törtek ki éjfélkor (Apostolok Cselekedetei 16:22-26). Nemcsak a szellemi hadviselés részeként tették. Nem a fogukat csikorgatva magasztalták Istent, csak azért, hogy kijussanak a bajból. Amikor szabaddá váltak, nem távoztak. Valójában azért dicsérték Istent, mert szerették Őt, és az imádatuk tiszta szívből fakadt. Ez annyira megérintette a többi foglyot, hogy egyikük sem szökött meg. A dicséret ébredést hozott. Lehet, hogy nem érzünk örömet, de a Biblia azt mondja a Galata 5:22-ben, hogy az öröm a Szellem gyümölcse. Ha bennünk él a Szent Szellem, örömünk van. Talán nem érezzük az örömet, de dönthetünk úgy, hogy hit által felemeljük a kezeinket és dicsérettel fordulunk Isten felé.

Ha megtanuljuk dicsérni Istent még akkor is, amikor minden rosszul megy, az megváltoztatja a szívünket, sokkal hatékonyabbá tesz minket és megsokasítja a hitünket. Én valójában úgy hiszem, hogy az a döntésem, miszerint dicsértem Istent még azután is, hogy megkaptam a híreket a fiam haláláról, az egyik legfontosabb tényező volt abban, hogy láttam őt feltámadni alig öt órával később. Nem tudtam, mi lesz a végeredmény, de elkezdtem dicsérni Isten teljes szívemből, és elmondtam Neki – és az ördögnek –, hogy mindettől függetlenül nem adom fel, hogy Őt szolgáljam. Abban a pillanatban a hit bővölködni kezdett a szívemben, és tudtam, hogy a fiam fel fog támadni a halálból. Köszönöm, Jézus!

Fel kell vállalnunk a felelősséget. Mi nem magas szintre emelkedett állatok vagyunk, akik az ösztönökre reagálnak. Minket Isten a maga képmására teremtett. Dönthetünk úgy, hogy azt mondjuk, hálát fogunk adni és örvendezünk az Úrban, de közben áldozatként élünk. Sohasem leszünk győztesek, míg ezt abba nem hagyjuk. Meg kell szabadulnunk a kifogásoktól, és egyszerűen meg kell tennünk, amit Isten Igéje mond. A Filippi 4:6 így szól: Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.

Tudod, hogy ebben a versben a „semmiért” görög eredetije mit jelent? Azt jelenti: semmiért! Azt jelenti, hogy nincs kivétel. Igen, lehetnek problémáid, de nem kell miattuk aggódnod. Nem kell gondterheltnek lenned miattuk. Odamehetsz az Úrhoz imában hálaadással, és feltárhatod előtte a kéréseidet. Jézus bemutatta a helyes módját annak, hogyan vihetjük kéréseinket Isten elé. Azt használta, amit szendvics-technikának nevezek; vagyis a kéréseinket két szelet dicséret közé csomagoljuk. Dicsérettel kezdjük és dicsérettel zárjuk.

Nézzük meg, hogyan tette Jézus a Miatyánkban (Máté 6:9-13). Isten magasztalásával kezdte: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved”, és Isten magasztalásával fejezte be: „Mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.” Így kell tennünk. Még az ószövetségi hívőknek is azt mondták: „Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát Neki, áldjátok nevét!” (Zsoltárok 100:4) Izrael népe nem mindig tett így. Valójában az Úr azt mondta, hogy mivel nem szolgálták Őt örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindenük, ítéletet fog jönni rájuk (5 Mózes 28:47-57). Ez azt bizonyítja, hogy Isten a mi felelősségünknek tekinti, hogy örüljünk, dicsérjük Őt, és legyünk hálásak mindazokért a jó dolgokért, amiket nekünk adott.

Sok kemény helyzettel nézünk szembe ebben az életben, és a világ arra számít, hogy egy bizonyos módon viselkedünk, amikor jönnek a problémák. Isten azonban azt mondta, hogy máshogy reagáljunk – ne nyugtalankodjék a szívünk. Választanunk kell (5 Mózes 30:19). Lehetőségünk van Jézus szavainak követésére és Isten Igéjének megcselekvésére. Én személyesen megtapasztalom az Úrban való öröm hasznát. Látom, ahogy ez hatástalanítja az ördögöt. Ki sem állhatja. Valóban hiszem, hogy Isten az Ő népe dicséretei között lakozik (Zsoltárok 22:4). Istennek nagyon tetszik, amikor a természetes szint mögé nézünk, és a dolgokat a hit világosságában látjuk. Ez Istent dicsőíti.

A dicséret nem egy szükségszerű melléktermék, ami akkor jön, ha minden rendben van az életünkben; ez egy hajtóerő. Oda irányítja a figyelmünket, ahol annak lennie kell – Istenre. Ha a problémáink közepette elkezdjük magasztalni Istent, a gondjaink annyira összezsugorodnak, hogy alig jut eszünkbe Isten elé vinni őket! Annyira leköt minket az Ő dicsérete és az Ő áldásaiért való hálaadás, hogy a nehézségeinkre csupán utólagosan gondolunk. Sokkal több minden van, amit szeretnék megosztani veled erről a gyakran mellőzött témáról. Épp csak a felszínt érintettem. A dicséret nagyon erőteljes fegyver az ördög ellen is; és ami a legfontosabb, a dicséret és a hálaadás Istent dicsőíti. A legtöbb ember soha nem is gondolkodik arról, hogyan hat Istenre a dicséretünk. Ezt meg kell értened. Ez a keresztény élet olyan oldala, ahol szerintem minden kereszténynek mélyebbre kell ásnia.

Szeretettel, Andrew és Jamie Ui.

Egy lelkész lánya

Új Kezdet Keresztény Közösség

Napi ige:
E gonosz és romlott nemzedékben úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában, miközben Isten életet adó üzenetét hirdetitek nekik. ( Fil.2,15)

Gianni- Jézus Téged Is Szeret

2 Péter levél (göröggel és kapcsolódó igékkel)

https://www.scribd.com/…/2-Peter-Level-Goroggel-Es-Kapcsolo…

2 Péter Levél (Göröggel És Kapcsolódó Igékkel)

Biblia – a görög eredetivel és a kapcsolódó igék csatolásával –. Amikor olvasod, meglátod, hogy a Bibliánál, Isten szavánál nincs izgalmasabb! Péter apostol figyelmezteti Krisztus népét mindazokra a veszélyekre, amik várhatóak.

HU.SCRIBD.COM

()

Uram, Te csendesítsd le szívem

Nem feledkezem meg rólad, mondja megváltó Urad!

„Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel (tenyerembe véstelek be) téged…” (Ésa. 49,15-16)

Imádság:

Istenem!

Taníts Rád szegezett tekintettel élnem, hogy a hitem Rád nézzen szüntelen, és ne embertől várjam a boldogságot. Ámen

Az Úrban való öröm:

Annyi öröm van bennünk, amennyi örömünk van Benne.

Boldogok…(Mt 5:3)

A boldogsággal kapcsolatban szintén tévedése lehet az embernek, hogy majd valaki boldoggá tesz. Mondjuk, ha lesz házastársam, akkor majd én is boldog leszek. Erre azt mondják a szakemberek, hogy csak két boldog ember lesz boldog házaspárrá. Tehát egy boldog és egy boldogtalan, vagy két boldogtalan ember házasságra lépése nem fog boldogságba torkollni.

Vagy majd, ha gyermek születik egy családba, akkor boldoggá válik két ember, akik egymás mellett ezt kevésbé találták meg. Számtalan példa mutatja, hogy ez téves gondolkodás.

Te is valamelyik embertársadban keresed a boldogságot? Ki kell ábrándítsalak: nem fogod megtalálni. Noha Isten sokféle boldogságmorzsát helyez el életünkben mások által, de a boldogság forrása nem bennünk, emberekben van. Ennek alátámasztására elég látnunk a csalódott házastársakat, szülőket, barátokat…

De nem elkeseríteni akarlak, hanem szeretnélek a súlyos tévedésektől, a zsákutcáktól megóvni és az igazi forráshoz vezetni…

J É Z U S H O Z

Mert a boldogságot csak Őbenne találhatod meg!

Te vagy a szívem királya

C LEWIS: A megváltásról.

Az a teremtmény, amelyik megszolgálta a megváltást, nem érdemli meg azt. 

Kenneth Hagin: MONDD KI, HOGY UJJÁ LETTÉL

Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és Önmagát adta értem.

- Galata 2,20.

Egy keddi napon gyógyultam meg. A rákövetkező szombaton bementem a városba és véletlenül összetalálkoztam az egyik barátommal. Azelőtt kebelbarátok voltunk. Az alatt a tizenhat hónap alatt, amíg fekvőbeteg voltam, egyetlen egyszer látogatott meg. Ugyanaz a régi ember volt ő, mint azelőtt, én azonban addigra új teremtéssé lettem. Nevetgélve emlékeztetett engem azokra, amiket valamikor együtt követtünk el. Rámutatott az utcán az egyik boltra:

— Emlékszel, amikor éjjel… — és felidézte, ahogy én felfeszítettem a zárat, hogy a srácok bemehessenek cukorkát lopni. Olyan képet vágtam, mintha nem tudnám, miről beszél. (Jól emlékeztem én arra, ami történt, csak fel akartam használni ezt az alkalmat, hogy bizonyságot tegyek neki.)

— Most meg mi bajod? Úgy csinálsz, mintha nem is emlékeznél, pedig te voltál a bandavezér — mondta végül.

— Pajtás, az a srác, akivel te ott voltál aznap este, meghalt — válaszoltam én.

— De te nem haltál meg! Tudom, hogy majdnem meghaltál, de nem vagy halott! Itt ülsz!

— Na igen, mondtam, de te csak azt a házat látod most, amiben élek — a testemet. Az a belső ember, aki megengedte a testnek, hogy feltörje a zárat, már nem él. Ez a belső ember most már egy új teremtés lett a Krisztus Jézusban.

Megvallás: Én egy új teremtés vagyok a Krisztus Jézusban. Ragaszkodom ahhoz a megvalláshoz, hogy én egy új teremtmény vagyok.

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

ÚJ Teremtés Krisztusban - Gyógyulás, szabadulás, helyreállítás

1 Tesszalonika 2:13 Azért is mindig hálát adunk Istennek, hogy befogadtátok az üzenetét, amelyet átadtunk nektek. Nem úgy fogadtátok, mintha csak emberek beszéde lenne, hanem úgy, mint Isten szavát — mint ahogy valóban az is. Isten beszéde pedig hatékonyan működik bennetek, akik hisztek benne

krisztus.eu

Bár nem tartozott, mindent adott...

Ige:Az Úr Jézus mindenek Ura.

 „És mindeneket vetett – Isten – az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak, az eklézsiának, azaz a kihívottak közösségének fejévé*(Eféz. 1,22)

*Újra és újra megismétli a Szent szellem, Aki csak az Úr Jézust dicsőíti: „Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben” (1 Kor. 15,27-28)

 És hogy ez a hatalom a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel őróla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9)

Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is: „Micsoda az ember [a halandó] - mondom - hogy megemlékezel róla? [(záḵar): emlékezetedben tartod, nem feledkezel meg róla, számon tartod, gondolsz rá, figyelemre méltatod] és az embernek fia, hogy gondod van reá? [(páqaḏ): meglátogatod, számbaveszed, utánanézel, utánamégy, gondját viseled, törődsz vele]. Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, [(məʿáṭ məʿaṭ): és kis híján isteni lénnyé tetted őt] és dicsőséggel és tisztességgel [(káḇóḏ káḇôḏ): fenséggel; méltósággal; tisztelettel; pompával] megkoronáztad őt! Úrrá [uralkodóvá] tetted őt kezeid munkáin, [kezed alkotásain, és kezed művei fölé állítottad] mindent lábai alá vetettél Juhokat és mindenféle barmot [vagyis mindenféle jószágot], és még a mezőnek vadait [a mezei állatokat] is. Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. [Uram] Mi Urunk Istenünk, mily felséges [mily nagy, és csodálatos, dicsőséges, fenséges] a te neved az egész földön! [széles e világon].

Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak közössége – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az Eklézsiának: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10).

Segíts Uram.

Az Úr ígérete:

„És adok reátok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében;  áldott  esők  lesznek” (Ez 34:26)

Imádság:

Uram! Mindazokért könyörgök, akik gyászolnak, akiknek szívében ott van szerettük elvesztésének terhe. Te légy vigaszuk, erősítsd, bátorítsd, vond magadhoz őket. Ámen.

Spurgeon: Kétfajta hitvallás.

A látható dolgok hitvallása így hangzik: Hiszek magamban! A hitben járás bizonyossága így szól: Hiszek Istenben! 

A nap alatt:

Megvan az ideje a megszerzésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. (Prédikátor 3:6 NKJV)

A lélekgyógyászok a gyász gyógyulási folyamatát a veszteség feldolgozásának öt fázisában határozták meg:

1) Sokk, melyet sokszor tagadásnak neveznek. Az első reakciónk ez: „Ez nem történhet meg! Ezt el sem hiszem!”. Ledermedünk, hitetlenkedünk, egyfajta bénultság, kábultság jellemző ránk.

2) Harag. Így kiáltunk: „Ez nem igazság! Mivel érdemeltem ezt? Hogy engedhette Isten, hogy ez történjen? Egész életemben keresztyén voltam!”

3) Egyezkedés. „Bármit megteszek, ha ezt megváltoztatod. Mentsd meg, akit szeretek, és egész hátralévő életemben szolgálni foglak!”

4) Depresszió. „Már semmi sem maradt, amiért érdemes lenne élni. Bárcsak elaludnék, és sohasem ébrednék fel!”

5) Elfogadás. „Az életnek mégiscsak tovább kell menni valahogy. Családom van, akikre gondolnom kell, ezért meg kell próbálnom újra.”

Ezeknek a fázisoknak az intenzitása, időtartama és sorrendje személyenként változó. Lehet, hogy többször is újra átéled valamelyik szakaszt, amíg el nem végezte benned munkáját. 

De ha befejezted a gyász Istentől rendelt munkáját, akkor készen állsz a „…gyógyulás…nevetés… tánc… ölelés… szeretet… és a megtalált békesség” időszakára (ld. Prédikátor 3:3-8). Készen állsz arra, hogy Isten újat kezdjen!

Izráel harminc szívszaggató napon át siratta Mózest, „amíg el nem telt Mózes siratásának és gyászolásának az ideje” (5Mózes 34:8). A gyász elkerülhetetlen volt, és nem lehetett lerövidíteni. Át kellett menni rajta és végig kellett csinálni, így lettek aztán készen arra a jövőre, amit Isten tervezett számukra.

„Mózes, az én szolgám meghalt…” ti pedig meggyászoltátok egészséges módon. Most készen álltok arra, hogy csatlakozzatok Józsuéhoz, tehát „…keljetek fel, keljetek át a Jordánon… arra a földre, amelyet nektek adok…” (Józsué 1:2 NKJV).

Ha befejezted a gyászodat, folytasd tovább a növekedést!

(Forrás: www.maiige.hu)

KEGYELEM

Boldog:

„Akinek öröme az Úr törvényében van, és szokása, hogy folyamatosan gondolkozik, kutatja, tanulja éjjel és nappal az Ő törvényét, előírásait, utasításait, tanításait” (Zsolt.1,2; Ampl. ford.) 

Guti Tünde: INDEX – KONTRA

   Megdöbbenéssel hallottam majd olvastam a hírt, miszerint az Index által közzé tett interjú nem valós. Ilyen a világ… Talán ez is része annak a folyamatnak, melynek során előbb lejáratják – akár álhírekkel, akár rágalmakkal – a Krisztusban hívőket, majd később minden társadalmi rosszért felelőssé teszik őket. Volt már ilyen a korai történelemben…

   Bevallom, bennem is felborzolta a kedélyeket az a gúnyos cikk, ami miatt tollat is ragadtam. Utólag értesültem, hogy a riportban leírtak fals állítások, ezért bocsánatot kérek, nem állt szándékomban általánosítani. Azonban egy dologra mégiscsak jó volt ez a kiprovokált közfelháborodás:

   Örömmel üdvözöltem a pünkösdi és baptista ifjúsági missziók nyilatkozatait, melyekben elhatárolódnak mindenféle bulizós, partizós keresztyénségtől, felvállalva, hogy nekik (nekünk) Jézus Krisztust kell hirdetnünk és bemutatnunk az elveszetteknek, s ebben nincs szükség szórakozásra.

   Arra is lehetőséget adott ez az eset, hogy ki-ki átgondolja és eldöntse, melyik táborba tartozik. Mert bár az interjú hamisnak bizonyult, a szóban forgó jelenség sajnos nagyon is valós, világszerte.

   Mózes így szólt a tábor kapujában:

   „Aki az Úré, ide, hozzám!” II. Mózes 32:26.

Nézzünk szembe az Igével és önmagunkkal, vizsgáljuk meg a szívünket Pál tanácsa szerint:

   „Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-e? Magatokat próbáljátok meg.” II. Kor. 13:5.

Mivel tudjuk, hogy a hit nem csupán Isten létének elismerését jelenti, hanem az Ő engedelmes követését, át kell értékelnünk hitünk tisztaságát és mélységét, akár a történtek kapcsán is.

Emlékezzünk Jézus szavaira, aki nem kis dolgot kért tanítványaitól:

   „Legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes!” Máté 5:48.

Legyen előttünk szüntelen az apostoli figyelmeztetés is:

   „Ne szabjátok magatokat e világhoz…” Róma 12:2.

   A keresztyénség soha nem keveredhet a világgal! Ha ez mégis megtörténik, akkor már nem igazi keresztyénség, hanem elvilágiasodott, meglangyosodott egyház, akihez így szól Jézus:

   „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. Légy buzgóságos azért, és térj meg!” Jelenések 3:19.

A probléma gyökere nem abban keresendő, hogy a hívek kimennek abba a közegbe, ahol embereket lehet halászni. Jézus is ezt tette. A gond a módszerekkel van. Jézus sosem szennyeződött be bűnnel, és sosem alkalmazott evilági eszközöket. Élesen húzódott a határ a benne levő szentség és a megmentendők állapota között. Ha nem így lett volna, nem lehetett volna Szabadító!

   Spurgeon szerint „az egyháznak azért van olyan kicsi hatása a világra, mert a világnak olyan nagy hatása van az egyházra”.

Jézus mondja:

   „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál… Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.” János 15:18, 20.

   Egyrészt idegenek vagyunk e világban, másrészt mégis várnak valami természetfelettire.

   „A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” Róma 8:19.

Szerintem nem kell csodálkoznunk az Index „hadjáratán”. Bár emberileg elfogadhatatlan, de be kell látnunk, hogy az egyház javát szolgálja, mert kezdete lehet egy elhatárolódásra késztető belső folyamatnak. Annak a szétválasztásnak, amiről Péter levelében olvashatunk:

   „Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak vége, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának?” I. Péter 4:17.

   Vagy szeretjük és beengedjük a szívünkbe a világot, vagy hátat fordítunk kérkedésének. Hitünk és Jézus iránti szeretetünk megméretése is ez. Ő mondja:

   „Szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” Máté 7:13-14.

   Maradjunk meg ezen a keskeny úton, amely Jézus maga!

2015. március 6.                                     Guti Tünde

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/index---kontra.html

Jákob Erika

Mai Ige

„Sosem tudod meg igazán, hogy Isten teljesen elég neked, amíg oda nem jutsz, hogy már csak Ő maradt neked!”

www.maiige.hu

Hit Gyülekezete - Szállj le rám

Ige: A hitből valóké az áldás.

 „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, vagyis a nemzeteket, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek, azaz az összes nemzetek.

Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal* (Gal. 3,8-9)

*És így folytatódik a kijelentés: „mert egy az Isten, aki megigazítja, azaz megigazulttá nyilvánítja a körülmetéltet hitből, éppúgy, mint aki a körülmetéletlent, vagyis a pogányt pedig hit által, azaz a hiten keresztül” (Róm. 3,30)

Mert Ábrahám: „… a körülmetélkedés ismertetőjelét, - jegyét, jelképét - is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül, - a tulajdon vagy az eredetiség jeleként - kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el.  És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait” (Róm. 4,11-12)

„Amire el is hívott minket, és ilyen edényekül hívott el minket is nemcsak a zsidók, hanem a pogányok, azaz a nemzetek közül is. Amint Hóseásnál is mondja: Népemnek nevezem, amely nem volt az én népem, vagyis azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni, és szeretettnek, kedveltnek azt, ami nem volt szeretett, vagyis azt amelyet nem szeretek, szeretett népemnek; és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak. És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni.” (Róm. 9,24-26)

 Így szólt Isten szava a prófétán keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22)

Péter apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.  Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1 Pét. 2,9-10)

És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti, hogy: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!” (Hós. 1,10).

Rád bízom a sorsom.

Megvallás:

„Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” (Zsolt. 56,5)

Szalézi Szt. Ferenc: Lássátok!

Nem látjátok? Isten szinte nyomon követ bennünket, hogy megmentsen. Mi pedig menekülünk előle, hogy a vesztünkbe rohanjunk.

C. H. Spurgeon: Mások előtt példamutató

Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!" (Fil 4,9).

Jó dolog, ha valakinek az élete mindenben olyan példamutató, mint Pálé volt. Bárcsak követni tudnánk példáját ma és mindennap!

Ha Isten segítségével mi valóban cselekedjük is Pál tanításait, akkor nekünk is szól ez az ígéret! És micsoda ígéret ez! A békességet szerető, békességet teremtő és árasztó Isten velünk lesz! Békesség nektek" - milyen drága áldás ez! De még ennél is több, ha a békesség Istene velünk! Így miénk a forrás is, nemcsak a folyó, miénk a nap, nemcsak a sugarai. Ha a békesség Istene velünk van, akkor élvezhetjük Isten minden emberi értelmet felülhaladó békességét, amelyet semmi külső körülmény nem zavarhat meg. Ha az emberek civódnak körülöttünk, békéltetők tudunk lenni a számukra, ha a békesség Istene velünk van.

Ezt a valódi békességet az igazság keresése és cselekvése útján találhatjuk meg. Ha elhagyjuk a hitet, vagy letérünk az igazság útjáról, azt gondolva, hogy ezzel a békességet segítjük elő, akkor nagyon becsapjuk magunkat. Először a szíved legyen tiszta, azután légy békeszerető, - ez Pál sorrendje, amely bölcsességre és élettapasztalatra vall. Tartsuk be ezt a sorrendet, és akkor - az apostolhoz hasonlóan - velünk lesz a békesség Istene!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

C. H. Spurgeon: Gyengéd vigasztalás

Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket" (Ézs 66.13).

Anyai vigasztalás! Ez maga a gyöngédség! Egy anya mennyire együtt tud érezni gyermekével a bánatban. Hogyan öleli keblére, mennyire szívére veszi szomorúságát! Gyermeke mindent elmondhat neki, és ő úgy együtt érez vele, mint ahogyan senki más! Minden vigasztalója közül anyját szereti legjobban a gyermek, és sokszor így van ezzel még a felnőtt férfi is.

Ha Isten így lehajol hozzánk, hogy mint egy édesanya vigasztaljon minket, akkor jósága semmivel sem mérhető össze. Mert azt könnyen megértjük, hogy Isten olyan, mint apánk, de olyan is lenne, mint gyengéd anyánk? Bizony, így van ez: szent bizalmasságban élhetünk vele, határtalan bizalommal fordulhatunk felé, és vigasztalást, végtelen szent nyugodalmat találunk nála.

Ha maga Isten a vigasztalónk, a fájdalomnak nem lehet többé helye a szívünkben. Mondjuk el neki minden bánatunkat, még akkor is, ha panaszunk csak sóhajtásba és (vagy) zokogásba fullad. Ő nem veti meg könnyeinket, hiszen anyánk sem tette ezt, Ő is ismeri gyenge voltunkat és megbocsátja bűneinket, csak ezt még bizonyosabban, tökéletesebben teszi, mint arra anyánk képes volt.

Ne próbáljuk hát egyedül hordozni fájdalmunkat, szomorúságunkat, mert ezzel bánatot okozunk ennyire kedves és jóságos Urunknak. Kezdjük minden napunkat szerető Istenünkkel való közösségben, és ugyanígy végezzük is be. Az anyák sem fáradnak bele a gyermekeikkel való törődésbe, hát még akkor a mi Urunk!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Fölül a földön

Fritz Usinger: A szeretet.

Aki szeretetet ad, gazdagabb lesz azzal, amit ad. Minél többet ad, annál inkább gazdagodik.

Van az a pénz...

„Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.”

(Pál apostol Timóteushoz írt első levele, 6. fejezet 10.vers)

Nincs az a pénz - mondják sokan, - amivel engem rá lehetne venni, hogy betörjek a bankba, hogy megöljek valakit, hogy… Valóban nincs az a pénz? Nem vagyunk pénzsóvárak? Vizsgáljuk csak meg egy kissé ezt a kérdést!

Van, aki úgy véli a mammon imádásának problémája csupán a gazdagokat érinti. Hiszen Jézus is azt mondja: mily nehezen mennek be azok Isten országába, akiknek nagy vagyonuk van. (Mk.10:21)

Ám a fukarsághoz nem kell milliomosnak lenni. Mert sokan vannak, akik a ’két fillérhez’, a kis ’szemétdombjukhoz’ jobban ragaszkodnak, mint az Istenhez, mint az ÉLET-hez.

Sokan mondják: „Nekem most nincs időm imádkozni, nincs időm a lelki dolgokkal foglalkozni, nincs időm a gyülekezetbe menni, mert dolgozni kell, mert kenyeret kell tenni az asztalra.”

Ugyanakkor általában a kenyér hiányzik legkevésbé az asztalról. Ami hiányzik, amiért oly sokat güriznek, az egy új mobil, egy nagyobb TV, szebb lakás, még egy emelet… s hogy ezt elérjék, felelőtlenül hiteleket vesznek fel (nem találkoztam olyannal, aki a mindennapi kenyérre kért volna hitelt), és így ahogy Pál írja ’általszegezik magukat sok fájdalommal’

S hogyan lehet kigyógyulni a fukarságból? Jézus azt mondta a gazdag ifjúnak; „oszd szét a vagyonodat”, azt mondta a tanítványoknak; „aki utánam akar jönni tagadja meg magát”. Igen, önzés egyetlen ellenszere az adakozás, ami nemcsak az eljövendő örök élet, de a mostani boldogság szempontjából is elengedhetetlen.

Ahogy egyszer egy ember megkérdezte barátjától: „Miért bírálnak mindig a fukarságomért? Mindenki tudja, hogy mindent jótékonysági célokra hagyományozok, amikor meghalok.”

A barát egy mesével válaszolt: Volt egyszer egy malac, aki arról panaszkodott a tehénnek, hogy ő mennyire népszerűtlen. „Az emberek mindig beszélnek a te szelídségedről és szép szemeidről – mondta a malac – Pedig én a tejnél és a túrónál többet adok nekik, sonkát, szalonnát, sörtét. A lábamat még meg is füstölik. Mégsem szeret engem senki. Miért van ez?

A tehén gondolkodott egy darabig, majd így felelt: Talán azért, mert én addig is adok, amíg életben vagyok”

Mondd, ezek után van az a pénz, értéktárgy, amit megosztasz ma mással?

Keresztény idézetek ツ

mert Ő utat készít ott is, ahol látszólag már nincs kiút.... wink hangulatjel kiki hangulatjel

FordulóPont Tv

Mike Duó: A versenypálya (Akik versenypályán futnak...)