Csel. 5,1 Egy ember azonban, név szerint Anániás
[jelentése: irgalmas az Úr, Jahve
megkönyörült], Safirával [jelentése: szép,
szépséges, kedves], az ő feleségével, eladá földbirtokát.
Csel. 5,2 És [csalárdul]
félre tőn [eltulajdonított] az
árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak
lábai elé letevé.
[Más fordítás: Az érte
kapott pénz egy részét megtartotta magának,
és ezt a felesége is tudta. A másik részt pedig elvitte, és átadta az
apostoloknak].
Csel. 5,3 Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta
el [miért szállta meg, és töltötte be, hogy csábíthatta el] a Sátán a te szívedet [a te bensődet], hogy
megcsald [és becsapd] a Szent
Szellemet [és hazudj a Szent Szellemnek],
és a mezőnek [a földnek;] árából
félre tégy [és csalárdul visszatartsd a
föld árát]?
»Más
fordítás: Ekkor Péter így szólt hozzá: „Anániás, miért engedted,
hogy a Sátán betöltse a szívedet? A Szent Szellemnek hazudtál! Félretettél
magadnak a pénzből, amit az eladott földért kaptál«
Csel. 5,4 Nemde [ha
el nem adod, akkor] megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te
hatalmadban volt. [nem te rendelkeztél-e
az árával? Nyugodtan megtarthattad
volna a telek árát]. Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben [Más
fordítás: Mi indította szívedet ilyen
cselekedetre; Miért hogy helyet adtál e dolognak, és miért vetemedtél ilyesmire a te
szívedben]? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek
[Más fordítás: Hát nem
a tiéd volt, mielőtt eladtad? Vagy talán nem a tiéd volt a pénz, amit érte
kaptál? Miért tervezted ezt? Amit tettél, azzal Istennek hazudtál, Istent
akartad becsapni nem embereket].
Csel. 5,5 Hallván pedig Anániás e szavakat [(ez igéket, e logoszt], lerogyott
[és azonnal összeesett] és meghala [vagyis leroskadt és kiadta, kilehelte lelkét];
és mindenekben nagy félelem [rémület,
riadalom, ijedtség] támada [nagy
félelem szállta meg mindazokat], kik ezeket hallják vala.
Csel. 5,6 Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölték őt [betakarták a holttestet], és kivivén
eltemették.
Csel. 5,7 Történt aztán mintegy háromórai szünet
múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, [megérkezett, és] beméne.
Csel. 5,8 Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem,
vajon ennyiért adtátok-é el a földet? Ő pedig monda: Igen, [valóban] ennyiért.
Csel. 5,9 Péter pedig monda néki: Miért hogy
megegyeztetek [mi az oka, hogy
összebeszéltetek], hogy az Úrnak Szellemét megkísértsétek? [Miért szövetkeztetek össze, hogy próbára
tegyétek az Úr Szellemét]? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, akik
eltemették férjedet, és kivisznek téged
[Más fordítás: Péter
ezt mondta neki: „Miért egyeztetek meg a férjeddel abban, hogy próbára teszitek
az Úr Szellemét? Nézz oda! Ott jönnek, akik épp az előbb temették el a
férjedet, és téged is kivisznek innen].
Csel. 5,10 És azonnal összerogyott lábainál, és
meghala [Más fordítás: az asszony is
holtan esett össze Péter lába előtt, és
kilehelte, kiadta lelkét]; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és
kivivén eltemették férje mellé.
Csel. 5,11 És támada nagy félelem [rémület, riadalom, ijedtség] az egész
gyülekezetben [Más fordítás: Erre nagy
félelem szállta meg az egész kihívott gyülekezetet, az egész eklézsiát] és
mindazokban, kik ezeket [a dolgokat]
hallják vala*
*Azért volt céltévesztés, amit
tettek, mert ők is ahhoz a közösséghez tartoztak, akik: „Mindnyájan pedig, akik hisznek, együtt [egy
akaraton] valának [Más fordítás: A
hívők mind ugyanazon a helyen, ugyanabból a célból tartózkodtak], és mindenük köz vala [mindent közösnek
tekintettek]. És jószágukat és marháikat [vagyonukat, birtokaikat és javaikat] eladogatták, és [árát] szétosztogatták azokat [egymás között] mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége
vala” (Csel. 2,44-45).
Ők is színlelték, hogy hívők: „A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala [kihívott gyülekezet
egy akaraton, vagyis teljes egységben volt]; és senki semmi marháját [vagyonát] nem mondá magáénak [sajátjának], hanem nékik mindenük köz [közös] vala [és mindenüket megosztották egymással]” (Csel. 4,32).
Arra is figyelmeztet Isten Igéje, hogy: „Ha fogadással ígérsz valamit az Úrnak, a te Istenednek: ne halogasd
annak megadását; mert bizony megkeresi azt rajtad (mert úgyis számon kéri
tőled) az Úr, a te Istened, és bűnül
(céltévesztésül) tulajdoníttatik az
néked. Ha pedig nem teszel fogadást, bűn sem tulajdoníttatik néked (mert
azzal nem vétkezel). Ügyelj arra (és
vigyázz azért), ami ajkaidon kijön
(amit kimondasz), és úgy teljesítsd, amit
száddal ígérsz, mint mikor szabad akaratból teszel fogadást (amelyet
szabadon tettél) az Úrnak, a te
Istenednek” (5 Móz. 23,21-23).
Erről beszél a
prédikátor is: „Ha valamit megfogadtál
Istennek, ne mulaszd el a teljesítését (és ne halogasd annak megadását). Mert Isten nem leli kedvét (nem
gyönyörködik) a bolondokban (az
ostobákban). Amit megfogadtál, azt tartsd
meg (és teljesítsd)! Jobb, ha
egyáltalán nem teszel fogadalmat, mint ha megfogadsz valamit, és nem tartod meg
(és nem teljesíted). Ne hagyd, hogy a
szád bűnbe vigyen (hogy bűnre kötelezze testedet, és ne engedd, hogy
beszéded vétekbe ejtsen téged) és ne
mondd az Isten követének (az Isten angyalának): Tévedés volt (tévedésből esett ez)! Hogy az Isten a te beszéded (a te kijelentésed) miatt fel ne háborodjék, és el ne veszesse a
te kezeidnek munkáját” (Préd 5,3-5).
Ők pedig: „(Azt
gondolják), és ezt mondják: Nem látja az
Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene! Eszméljetek ti bolondok (ti ostobák,
ti balgák és szálljatok magatokba) a nép
között! És ti balgatagok (és esztelenek), mikor tértek eszetekre (mikor jön meg az eszetek, mikor lesztek
bölcsek)? Aki a fület plántálta (és
alkotta), avagy nem hall-é? És aki a
szemet formálta, avagy nem lát-é?” (Zsolt. 94,7-9).
És: „Jaj
azoknak, akik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat (akik el akarják
titkolni tervüket az ÚR elől), és akik a
sötétségben szoktak cselekedni (és a sötétben hajtják végre tettüket, mert
azt gondolják), mondván: Ki lát minket és
ki ismer minket?” (Ésa. 29.15).
Már Mózesen keresztül is hangzik a figyelmeztetés: „Meg
ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképpen megkísértettétek
(próbára tettétek) Masszában (jelentése: próbatétel, teher, súly)” (5
Móz. 6,14-16).
És figyelmeztet is a
Szent Szellem, hogy: „… a Krisztust ne
kísértsük, [ne tegyük próbára] amint
közülük kísértették [próbára tették] némelyek,
és elveszének [elpusztultak] a kígyók
miatt” (1 Kor. 10,9).
De a hívők közül Anániás, és felesége ezt ették, ezért: „A sátán hatalmába kerítette…” (Lk
22,3)
És így: „A maga
gonoszsága miatt bukik el a bűnös.. az istentelen, (vagyis az Isten nélkül
élő)” (Péld. 14,32).
Dávid is erről prófétál: „Elveszted [a maga vesztét okozza, elpusztul, tönkremegy, meghal,
megsemmisülnek], akik hazugságot szólnak
[a képmutatókat, a hazudozókat]; … és álnok [ravasz, alattomos, csalárd, csaló]
embert utálja [undorodik, borzad,
iszonyodik, és irtózatos] az Úr [szemében] (Zsolt. 5,7).
És Jakab apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem,
hogy miért volt sikeres a sátán kísértése: „Minden
baj (és minden rossz) gyökere ugyanis
a pénz utáni sóvárgás (a pénz szerelme). Ezért néhányan, akik törik magukat (és sóvárognak) utána, már elpártoltak (eltévelyedtek) a hittől, és sok bajba keveredtek (és
magukat általszegezték sok fájdalommal)” (1Tim 6,10).
Pedig: „Nincs sikere (nem lesz jó dolga, annak
nem lesz jó vége) annak, aki titkolja a
bűnét (és elfedezi az ő vétkeit), de
irgalomra lel, aki bevallja, s kerüli (és elhagyja). Jól jár az az ember, aki mindig résen van (aki mindig istenfélő), aki megkeményíti a szívét, az elbukik
(és bajba esik)” (Péld 28,13-14).
Csel. 5,12 Az apostolok [kiküldöttek, a követek] kezei által pedig sok [természetfölötti] jel és csoda lőn a nép között; és egy akarattal [teljes egyetértésben] mindnyájan a
Salamon [jelentése: béke] tornácában
[oszlopcsarnokában] valának [tartózkodtak]*
*És folytatódik a kijelentés:
„És az apostolok nagy erővel [és
hatalommal] tesznek vala bizonyságot az
Úr Jézus feltámadásáról [és hirdették mindenkinek az Úr Jézus halottak
közül való életre kelését]; és nagy
kegyelem [vagyis: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] vala mindnyájukon” (Csel. 4,33).
„Velük együtt
bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a
Szent Szellemnek közléseivel (megnyilvánulásaival) az ő akarata szerint” (Zsid.
2,4).
„És mindennap a templomban és házanként
nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust”
(Csel. 5,42).
„Mindenkiben félelem
és tisztelet keletkezett, mert az apostolok sok csodát és jelet tettek. A hívők mind ugyanazon a helyen, ugyanabból
a célból tartózkodtak, és mindenük
köz vala [mindent közösnek tekintettek]” (Csel. 2,43-44).
Dávid is a hívők
egységéről, és az abból következő kenet kiáradásáról prófétál: „Grádicsok (lépcsőfok felfelé) éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily
gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak (és ha a testvérek
egyetértésben élnek)! (Olyan ez) mint a
drága olaj a fejen, amely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; amely lefoly
köntöse prémjére; (Olyan) mint a
Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és
életet (mindenkor) örökké!” (Zsolt. 133,1-3).
És beteljesült a feltámadott Úr ígérete: „… monda azért nékik (a tanítványainak,
és a mindenkori Övéinek) Jézus: Békesség
néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És
mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent
Szellemet” (Ján. 20,21-22).
Mert a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a
Szent Szellem eljő
[leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim
[bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint
az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel.
1,8).
„Bizony,
bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a
cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál;
mert én az én Atyámhoz megyek” (Ján.
14,12)
Csel. 5,13 Egyebek [vagyis a kívülállók] közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni:
hanem a nép magasztalá őket. [Más fordítás: De
akik nem hittek, azok nem mertek hozzájuk csatlakozni. Az emberek azonban
nagyra tartották, becsülték és dicsérték, magasztalták a hívőket]*
*A hívők: „Dicsérve [dicsőítették] az Istent, és az egész nép előtt kedvességet
találva [az egész nép szerette őket]. Az
Úr pedig minden napon szaporítja vala [gyarapította] a gyülekezetet [a kihívottak közösségét] az üdvözülőkkel [megváltottakkal, megmentettekkel, megszabadítottakkal]”
(Csel. 2,47).
A kívülállók pedig azért nem mertek csatlakozni hozzájuk: „… mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók
már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni
a zsinagógából” (Ján. 9,22).
„Mindazáltal a
főemberek közül is sokan hittek őbenne: de a farizeusok miatt nem vallják be,
hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből (nehogy kizárják őket a
zsinagógából): Mert inkább szerették
(és többre becsülték) az emberek
dicséretét, mintsem az Istennek dicsőségét”
(Ján. 12,42-43)
Csel. 5,14 Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az
Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága. [Más fordítás: Egyre többen hittek az Úrban, és
csatlakoztak hozzájuk, férfiak és nők
tömegével].
Csel. 5,15 Úgyannyira, hogy az utcákra [és terekre] hozták ki a betegeket, és
letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is
érje valamelyiket közülük [hogy legalább
az árnyéka ráessék valamelyikükre]*
*Dávidon keresztül jelenti ki az Úr,
hogy Péter árnyéka miért gyógyított: „Az Úr… a te árnyékod a te jobb kezed felől” (Zsolt. 121,5)
Csel. 5,16 És a szomszéd városok sokasága is
Jeruzsálembe gyűlt [és a tömeg pedig összecsődült a Jeruzsálem
környéki városokból], hozva betegeket és tisztátalan [gonosz] szellemektől gyötrötteket [szenvedőket]:
kik mind meggyógyulnak*
*És az emberek
megtapasztalták Isten országának jelenlétét: „Mert
sokakat [sok embert] meggyógyított,
úgy hogy akiknek valami bajuk [betegségük] volt [akiket valamilyen fájdalom gyötört, akiket csak valami ostor vert], reá rohanának [megrohanták őt, körülötte
tolongtak; hozzátódultak], hogy
illethessék [hogy megérinthessék] őt”
(Márk. 3,10).
Dávid
így magasztalja az Urat: „Oh Isten,
milyen drága a te kegyelmességed (és a te szereteted); az emberek fiai a te szárnyaidnak
árnyékába menekülnek (és ott menedéket találnak)” (Zsolt. 36,8)
Csel. 5,17 De felkelvén a főpap [a papi fejedelem] és mind, akik vele valának [Más fordítás: Ekkor megjelent a főpap, a papi fejedelem,
és egész kísérete], azaz a sadduczeusok felekezete [sadduceusok vallási pártja], betelének irigységgel [és féltékenységgel],
Csel. 5,18 És ráveték kezűket az apostolokra [és elfogták és letartóztatták az apostolokat], és a közönséges [a nyilvános] tömlöcbe tevék [a köztörvényes bűnözők számára fenntartott
börtönbe zárták] őket.
Csel. 5,19 Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitá a
tömlöc [a börtön] ajtaját, és
kihozván [kivezette] őket* monda:
*Mert: „Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja
(megmenti) őket” (Zsolt. 34,8)
Csel. 5,20 Menjetek el, és felállván, hirdessétek a
templomban [a szenthelyen] a népnek,
ez életnek minden beszédét [igéjét, rémáját, vagyis kijelentését. És
mondjatok el az embereknek mindent a Jézusban való új életről]!
Csel. 5,21 Azok pedig ezt hallván, bemenének jó
reggel [vagyis szürkület felé; virradatkor] a templomba [a szenthelyre], és tanítanak. A főpap [a papi fejedelem] pedig elmenvén és a
vele levők, egybehívták a gyűlést [a
nagytanácsot; a Szanhedrint], és
Izráel fiainak egész tanácsát, és küldének a tömlöcbe, [a börtönbe] hogy azokat előhozzák [hogy vezessék elő őket].
Csel. 5,22 Mikor azonban a poroszlók oda mentek, nem
találák őket a tömlöcben [a börtönben];
visszatérvén tehát, megjelenték,
Csel. 5,23 Mondván: A tömlöcöt [a börtönt] ugyan nagy erősen [biztonságosan,
és gondosan] bezárva találtuk, és az őröket kívül az ajtó előtt állva;
mikor azonban kinyitottuk, ott benn senkit sem találtunk.
Csel. 5,24 Amint pedig hallották e szavakat a pap és
a templom [a szenthely] felügyelője
és a főpapok [a papi fejedelmek],
zavarban voltak azok miatt, mi lehet ez [és
nem értették, hogy mit jelent ez a dolog]?
Csel. 5,25 Eljövén pedig valaki, hírül adá nékik,
mondván: Ímé, ama férfiak, kiket a tömlöcbe vetettetek [akiket börtönbe zártatok], a templomban [a szenthelyen] állanak és tanítják a népet.
Csel. 5,26 Akkor elmenvén a felügyelő [a templomőrség parancsnoka] a
poroszlókkal [a törvényszolgákkal],
előhozá [elővezették] őket erőszak
nélkül; féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket.
Csel. 5,27 Előhozván [elővezették] pedig őket, állaták a (nagy)tanács [a Szanhedrin]
elé; és megkérdé [faggatja] őket a
főpap. [Más fordítás: Bevitték, és a
nagytanács elé állították őket, a főpap (a papi fejedelem) pedig elkezdte kihallgatásukat, és vallatni
kezdte őket],
Csel. 5,28 Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek
parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben [nem szigorúan megtiltottuk
ezt nektek]? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal [tanaitokkal], és mi reánk akarjátok
hárítani [és ránk akarjátok terhelni]
annak az embernek vérét
[Más fordítás: és
minket akartok felelőssé tenni annak az embernek a haláláért]*
*Az Úr Jézus elitélésekor Pilátus:
„… vizet hozatott, megmosá
kezeit a sokaság előtt, mondván. Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől [Ennek az igaz embernek vére ontásában] ez a ti dolgotok; Ti feleltek érte! És az egész nép így kiáltott: Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére;
az egész tömeg zúgta: Vére rajtunk és fiainkon]” (Mát. 27,24-25).
A törvény pedig kimondta: „Ne ontsanak ártatlan vért országodban (a te földeden), amelyet Istened, az ÚR ad neked örökségül, és ne terheljen vérontás (és hogy a vér ne legyen rajtad)”
(5Móz. 19,10)
Csel. 5,29 Felelvén pedig Péter és az apostolok,
mondának: Istennek kell inkább engedni [és
engedelmeskedni], hogysem az embereknek*
Csel. 5,30 A mi atyáinknak Istene feltámasztotta
Jézust, kit ti fára függesztve megölétek [vagyis
kivégeztetek].
*Már korábban ilyen parancsot adtak
az apostoloknak: „De hogy tovább
ne terjedjen a nép között [ez a hiedelem], fenyegetéssel fenyegessük meg őket [és szigorúan tiltsuk meg], hogy [ezentúl] többé egy embernek se szóljanak ebben a névben [vagyis: többé
senkinek se merjenek szólani a Jézus nevében]. Azért beszólítván [behívatták] őket,
megparancsolták nékik, hogy egyáltalán ne szóljanak [és ne beszéljenek] és ne tanítsanak a Jézus nevében. Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: [Hozzatok ítéletet,
és döntsétek el ti magatok]. Vajon igaz
dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogysem Istenre, ítéljétek meg
[Más fordítás: Gondoljátok meg, jónak látja-e Isten, ha
inkább rátok hallgatunk]. Mert nem tehetjük [és nem is
lehetséges], hogy amiket láttunk és hallottunk,
azokat ne szóljuk” (Csel. 4,17-20)
Csel. 5,31 Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá [Üdvözítővé;
Megváltóvá; Megmentővé; Szabadítóvá]
emelte jobbjával [felmagasztalta és
felemelte jobbjára], hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot* és bűnöknek** bocsánatát***
[Más fordítás: hogy Izrael gondolkozását
és életét megváltoztassa, és eltörölje a bűnöket (a céltévesztést)].
**Bűnök (hamartia):
céltévesztés, tévedés, hiba.
***Bocsánat (apheszisz): elengedés, szabadon
bocsátás.
Csel. 5,32 És mi vagyunk néki bizonyságai [tanúi] e beszédek [rhémák: igék] felől, és a Szent Szellem is, kit Isten adott azoknak,
akik néki engednek [akik néki engedelmeskednek, az engedelmes szíveknek]*
*Az apostolok mindig, mindenhol így
prédikálnak, példát adva minden kor keresztényei számára: „Kit az Isten feltámasztott, a halál
fájdalmait [bilincseit] megoldván;
mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia [mert nem volt
lehetséges, hogy a halál hatalmában tartsa
(legyőzze, visszafogja, akadályozza) őt]. Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván
[felemeltetett], és a megígért Szent Szellemet megnyervén az Atyától,
kitöltötte [kiárasztotta] ezt, amit
ti most láttok és hallotok.
Hát: „… Térjetek meg
[változtassátok meg gondolkozásotokat] és
merítkezzetek be mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek [(hamartia): céltévesztés] bocsánatára [eltörlésére]; és veszitek [megkapjátok]
a Szent Szellem ajándékát” (Csel. 2,24.33.38)
Csel. 5,33 Azok [a
zsidó vezetők] pedig ezeket hallván, [majd
szétvetette őket a harag, és dühükben] fogukat csikorgatták, és arról
tanácskoztak, hogy megölik őket [hogy
végeznek velük; és kivégzik őket].
Csel. 5,34 Felkelvén (felállt) azonban a (nagy)tanácsban* egy farizeus, név szerint Gamáliel [jelentése: Isten megfizet értem, vagy Isten
megfizetése]** az egész nép előtt tisztelt [megbecsült] törvénytudó [törvénytanító, a törvény magyarázója], parancsolá, hogy egy kis időre vezessék ki az
apostolokat.
*Ez a Gamáliel volt az, akinél Pál apostol tanult, ahogyan ő ezt
megvallja: „Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai
Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál,
taníttattam az atyák törvényének pontossága (és az ősi törvény szigora) szerint, buzgó lévén az Istenhez (s én
is így rajongtam Istenért), miként ti
mindnyájan vagytok ma. És ezt a tudományt (e tanítást, és ennek az útnak követőit) üldöztem mind halálig. Megkötözvén és tömlöcbe vetvén (és börtönbe
juttatva) mind férfiakat, mind
asszonyokat” (Csel. 22,3-4)
Csel. 5,35 És monda azoknak: Izráel férfiai,
vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni [Más
fordítás: Jól gondoljátok meg, hogy mit
akartok tenni. És őrizkedjetek attól, hogy bármit is tegyetek ezekkel az
emberekkel. És vigyázzatok magatokra, hogy mire készültök
ezek ellen az emberek ellen]!
Csel. 5,36 Mert ez időnek előtte felkelt Theudás
[jelentése: az Istenadta], azt
mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő
megöletett [őt kivégezték], és
mindnyájan, akik csak követték őt [és
bíztak benne], eloszlottak és semmivé lettek [mind elszéledtek, és megsemmisültek].
Csel. 5,37 Ezután felkelt ama Galileus [vagyis a galileai] Júdás az összeírás [a
népszámlálás] idején, és sok népet maga után csábított [a maga pártjára állítva lázadásra uszított]:
ez is elveszett [őt is megölték]; és
mindazok, akik őt követték [bíztak benne;
akik hitelt adtak neki],
szétszórtattak*
*A Lukács írása szerinti Evangélium
jelenti ki, hogy ez mikor történt: „Ez az összeírás [népszámlálás] először akkor történt, mikor Siriában Czirénius [jelentése: lándzsavető,
harcias, harcos] volt a helytartó
[a kormányozó]” (Luk. 2,2)
Csel. 5,38 Mostanra [vagyis a mostani esetre] nézve is mondom néktek, álljatok el ez
emberektől, és hagyjatok békét nékik [és
bocsássátok el őket], mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog,
semmivé lesz.
[Más fordítás: Úgyhogy
most azt mondom nektek: tartsátok távol magatokat ezektől az emberektől, és
hagyjátok őket, hiszen ha emberi törekvésről, szándékról vagy mozgalomról van
szó, majd megsemmisül, és vége szakad]*
*Mert: „Ezek a Bárány ellen viaskodnak (és harcolnak), és a Bárány legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és
akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek” (Jel. 17,14).
Hiszen megígérte az
Úr: „… látomásban így szóltál híveidhez:
Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat.
Akivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg (és
teszi erőssé) őt. Nem nyomhatja őt el az
ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;
(Más fordítás: Nem
csalja tőrbe ellenség, nem nyomja el álnok ember)” (Zsolt. 89,20.22-23).
És ígéretét be is
tartotta: „De senkinek sem engedte
elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk: Meg ne illessétek az én
felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok (és ne bántsátok őket)! (Zsolt. 105,14-15)
Csel. 5,39 Ha pedig Istentől van, ti fel nem
bonthatjátok azt [és nem vagytok képesek
szétoszlatni őket]; nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is
találtassatok.
[Más fordítás: De ha
Istentől van, nincs hatalmatok arra, hogy megsemmisítsétek őket, sőt esetleg még
az Isten ellen harcolás vétke bizonyulhat rátok]*
*Kijelentetett, hogy:
„Nincs bölcsesség, és nincs értelem, és
nincs tanács az Úr ellen.(Más fordítás: Nem használ a bölcsesség és az
értelem, sem a tanács az Úrral szemben). Készen
áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás (és az ÚR adja a
győzelmet)!” (Péld. 21,30-31)
Ezért így szól az
Úr: „Tanácskozzatok, de haszontalan lesz
(szőjetek csak terveket, majd meghiúsulnak), beszéljetek beszédet, de nem áll meg (tárgyaljatok csak, úgysem
sikerül), mert velünk az Isten” (Ésa. 8,10).
Csel. 5,40 Engednek azért néki [hallgattak rá, és érvelését
elfogadták]; és miután előszólították az apostolokat, megveretvén [megvesszőztették őket, és],
megparancsolták, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket*
*A vallási vezetők először csak megfenyegették őket: „De hogy tovább ne terjedjen a nép között [ez a hiedelem], fenyegetéssel
fenyegessük meg őket [és szigorúan
tiltsuk meg], hogy [ezentúl]
többé egy embernek se szóljanak ebben a névben [vagyis: többé senkinek se merjenek szólani a Jézus nevében]. Azért
beszólítván [behívatták] őket,
megparancsolták nékik [és arra
utasították őket], hogy teljességgel [egyáltalán]
ne szóljanak [és ne beszéljenek] és
ne tanítsanak a Jézus nevében” (Csel.
4,17-18).
A következő alkalommal már bántalmazták is őket. Erre az Úr
előre figyelmeztette a mindenkori Övéit: „… Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert
törvényszékeknek (bíróságoknak) adnak
át titeket, és gyülekezetekben (zsinagógákban) vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem,
bizonyságul ő nékik” (Márk. 13,9).
Az Úr Jézus így bátorította és bátorítja a mindenkori
tanítványait: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen
énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn.
16,33)
Csel. 5,41 Ők annakokáért örömmel menének el a (nagy)tanács elől [és örvendezve hagyták el a Szanhedrint], hogy méltókká tétettek [méltónak bizonyultak] arra, hogy az ő
nevéért gyalázattal illettessenek [hogy
gyalázatot, megaláztatást szenvedjenek]*
*Az Úr Jézus kijelentése: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak
[csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény/bíróság/
előtt vád alá helyeznek] titeket és
minden(féle) gonosz hazugságot
mondanak ellenetek én érettem [hazudozva minden rosszat rátok fognak
énmiattam].
Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták
[üldözték; zaklatták; vádolták] a
prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [éltek]” (Mát. 5,11-12).
És az apostol így folytatja: „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek
Őbenne, hanem (az is) hogy
szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29).
Mert: „Ha e világból
(valók) volnátok, a világ szeretné azt,
ami az övé (a magáét); de mivelhogy nem
vagytok e világból (valók), hanem én
választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
Emlékezzetek meg ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem
üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
De mindezt az én nevemért cselekszik (teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,19-21).
De Isten így bátorít: „Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek
(tekintsetek le) a földre ide alá. Mert az egek, mint a füst elfogynak
(szétfoszlanak), és a föld, mint a ruha
megavul (szétmállik), és lakosai
hasonlókép elvesznek (lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek); de szabadításom örökre megmarad, és
igazságom meg nem romol (rendül). Hallgassatok
rám, kik tudjátok (ismeritek) az
igazságot, te nép, kinek szívében van (szívébe zárta) törvényemet (tanításomat)! Ne
féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek (szitkozódásuktól
ne rendüljetek meg)! Mert mint a ruhát,
moly emészti meg őket (mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly),
és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket
(mint a gyapjú, melyet megrág a féreg), és
(de az én) igazságom örökre megmarad, és
szabadításom nemzetségről nemzetségre (nemzedékről nemzedékre)!” (Ésa.
51,6-8).
Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10)
Csel. 5,42 És mindennap a templomban [a szenthelyen] és házanként nem szűnnek
vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust. [Más fordítás: Továbbra is szünet nélkül, mindennap
tanítottak, és hirdették az Evangéliumot a Templomban és a házaknál, és hirdették,
hogy Jézus a Krisztus].
„… ne
tántoríttassatok el [(szaleuó):
megráz; megingat;
megtántorodik; megrenget; megzavar, felbujt; felkavar] egyhamar a ti értelmetektől [(núsz: szív, szellem értelme /
felfogóképessége / gondolkodási képessége)]. Se ne háboríttassatok
meg [és meg ne riasszon titeket
olyan hamar; (throeó: megijeszt,
megrettent; megriaszt, hirtelen félelemmel felizgat, felzaklat)]. Se szellem által [és félre ne vezessen
titeket valami szellem].
Se beszéd [(logosz)]
által, se nékünk tulajdonított [se állítólag tőlünk érkező] levél által. 
.jpg)
