Bob Gass: Hagyd abba a panaszkodást! (1)

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)

Pszichológiát tanuló egyetemisták két csoportját bemikrofonozták, és azt a feladatot kapták, hogy egy adott időszakban szabadon beszélgessenek az emberekkel. Az egyik csoport tudta, hogy a kísérlet a panaszkodás/zúgolódás szintjét fogja mérni a normál beszélgetésben, a másik csoport viszont nem. Végül mind a két csoportot megdöbbentette az eredmény, hogy milyen gyakran zúgolódtak. Az a csoport, amelyik tudta, hogy mi a felmérés célja, csaknem ugyanannyit panaszkodott, mint azok, akik nem tudták, hogy mi a kísérlet célkitűzése.

Ahogy a nagykönyvben meg van írva – szó szerint! Ha szembesítenek minket döntéseinkkel és tetteinkkel, ösztönösen reklamálni kezdünk: „Az ő hibájuk volt, nem az enyém; ha ők nem tették volna… én sem tettem volna”.

Ádámnak nem kellett leckét vennie a kifogások művészetéből. Mikor rajtakapták, ezt mondta Istennek: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem… az asszony [Éva] így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem” (1Mózes 3:12-13).

 Egyikük sem vállalta fel, hogy saját maga felelős a döntéséért. Ha utólag rá is jöttek valaha, hogy mi a panaszkodás következménye, tudásukat nem adták át leszármazottaiknak, Izráelnek:

„Egyszer a nép siránkozott az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Az Úr pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az Úr tüze, és belekapott a tábor szélébe” (4Mózes 11:1).

Figyeld csak meg más fordításban: „És lőn, hogy panaszolkodék a nép az Úr hallására, hogy rosszul van dolga. És meghallá az Úr…” (4Mózes 11:1 Károli).

Minden panaszkodás Isten füle hallatára történik, pedig Ő nyilván nem akarja hallani! Pál azt írja: „De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:10-11).

Tisztítsd meg a beszéded! Határozd el, hogy felkutatsz, kiselejtezel és kidobsz minden panaszkodást, kifogást és zúgolódást a szótáradból!

Róm 15,1-16,2  Mt 14,1-12  Zsolt 145,1-13  Péld 4,20-22

Karen Wheaton: Uram, szent vagy

Karen Wheaton: Uram, szent vagy

Fordítása:

REFRÉN: Uram, Szent vagy,

Uram, Szent vagy,

És mi felemelünk Téged, és magasztaljuk a Nevedet

Uram, Szent vagy,

Uram, Szent vagy,

És mi felemelünk Téged, és magasztaljuk a Nevedet

1. versszak:

hogy körbenézek, és látom a kezeid munkáját,

Személyed fenségét,

És ahogy a szereteted soha nem vall kudarcot

Szavak nem képesek kifejezni, amit a bensőmben érzek

Nem tudom leírni a fenséges dicsőséged

De szeretetem jeleként felemelem kezeimet és csupán ezt tudom tenni, és azt kiáltom: Szent vagy

REFRÉN

2.versszak

Nincsenek szavak, amelyekkel kifejezhetném, mennyire értékes vagy nekem,

Azok a csodálatos dolgok, amelyeket adtál nekem,

a Szeretedet, irgalmadat,

Csak azt kívánom, hogy dicsérjelek,

és elmondjam, mennyire szeretlek,

Minden tiszteletre Te vagy méltó,

Méltó vagy minden dícséretre

Nem tudom, hogyan tudsz ennyire szeretni,

hogyan tudsz ilyen nagy irgalmat adni nekem,

nem kényszerített senki, hogy szenvedj, és meghalj értem a kereszten

Én csak szeretném megköszönni Neked

Köszönöm Neked

Köszönöm Neked

Köszönöm Neked

Csodálatos, dicsőséges, Szent, és Igaz,

Győzedelmes, Diadalmas, Dicső és Hatalmas

Gyógyító, Szabadító, Pajzs, és Védelmezőm, Erős torony, és a legkedvesebb barátom,

Mindenütt jelenvaló, és Mindenható

Hamarosan megérkező Király

Alfa és Omega

Mindeneknek Ura

Szent, Szent a Te neved

Szülők tisztelete

 „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked!” 2Mózes 20:12.

Miért? Miért kell tisztelni a szülőket?

Vajon a szülők tisztelik az ő szüleiket?

És a politikusokat?

A tanárokat?

Az idősebbeket?

Milyen példát látunk, és milyent közvetítünk?

Valami nagyon elromlott ezen a területen! Könnyebben eltart egy szülő öt gyereket, mint öt gyerek a szüleit. Miért? Miért halt ki csaknem teljesen a tisztelet?

Pedig Isten után a szülők azok, akik életet adtak nekünk.

Lehet, hogy néha követnek el hibákat, de Isten parancsa akkor is változhatatlan.

Luther Márton ezt írja az ötödik parancsolat magyarázatában:

„..a szülőkre, mint egy palástot teríti rá Isten a maga tisztességét és tekintélyét. Lehet, hogy a palást alatt sokszor a legkevésbé sem tiszteletreméltó személy rejtőzik, de akkor is tisztelni kell rajta a palástot. Ezért nem áll az ötödik Igében, hogy tiszteld a te tiszteletreméltó szüleidet. Isten azért parancsolja meg a szülők tiszteletét, mert ezzel tulajdonképpen önmagának követeli meg azt. Nem a szülőnek jár, hanem egyedül Istené a tisztelet. De a szülőket Ő bízta meg, ezért bennük és rajtuk túllátva, Istent kell tisztelnünk. Ezért mondhatjuk azt, hogy a helyesen értelmezett és gyakorolt szülői tisztelet az istentiszteletnek egyik formája és része.”

Keressük meg a szülőkben, a vezetőkben, a tanárokban mindazt, amit tisztelhetünk, amire felnézhetünk, és kezdjük el a pozitív viszonyulást hozzájuk még ma! Ne a sírjukra vigyük majd a tisztelet virágait, hanem életükben adjuk oda nekik!

És ha szülők vagyunk? Tegyünk meg mindent azért, hogy tisztelhessenek minket!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/05/szulok-tisztelete.html

Kenneth Copeland: Az imádság helye

És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden testre. (Apostolok Cselekedetei 2:17)

Van egy kifejezés, amit számtalanszor hallottam az elmúlt évek alatt, és minden alkalommal egyre kevésbé szeretem. Nincs kétségem afelől, hogy már te is hallottad.

Leggyakrabban olyankor halljuk, ha valami tragédia történik. Akkor szokták mondani, többnyire elnyújtott, vallásosnak hangzó hangsúllyal, amikor úgy tűnik, a körülmények nem vágnak össze azzal, amit Isten ígért az Ő Igéjében.

A kifejezés pedig: „Nos, testvérem, nem szabad elfelejtened, hogy Isten szuverén.”

Bármilyen szelleminek is hangzik ez a kijelentés, igazából nagyon zavar engem. Nem mintha nem hinném, hogy Isten szuverén. Természetesen az. A Webster szótár szerint a szuverén a következőket jelenti „minden más felett álló vagy felsőbb; legfelső/páratlan erőben, rangban vagy hatalomban.” Nem kérdéses, hogy Istenre mindez igaz.

Azonban túl gyakran, amikor az emberek Isten szuverenitására utalnak, igazából azt mondják: „Soha nem

tudhatod, mit fog tenni Isten. Végülis, Ő mindenható és teljesen független, tehát azt teszi, amit csak tenni akar.” A szuverenitás ilyen megközelítésével azonban az a probléma, hogy minket minden felelősség alól mentesít. Hiszen, ha Isten szuverén, Ő mindenképpen azt teszi, amit akar, ezért mi akár mehetünk is TV-t nézni és elfeledkezhetünk az egészről, nem igaz?

Ez azonban nem így van. Az Ige több mint harminc éves tanulmányozása és az evangélium hirdetése után rá kellett jönnöm, hogy ezen a földön Isten igen kevés dolgot – ha egyáltalán van ilyen – tesz az ember közreműködése nélkül. Habár a föld Istenhez tartozik - az Ő teremtése és Ő birtokolja -, a Zsoltár 8:6 elmondja nekünk, hogy Isten az embert „úrrá tette (Isten) kezeinek munkája felett.”

Maga Isten helyezte uralomra az embert. Nem avatkozik bele a földi dolgokba, amikor csak kedve tartja. Tiszteletben tartja azt az uralmat és hatalmat, amit nekünk adott. Ezért amíg az ember bérleti joga ezen a bolygón le nem jár, Isten korlátozza erejét a földön, és csak akkor lép közbe, amikor megkérik erre.

Miután azok, akik általában megkérik Őt (a közbenjárók), többnyire igen csendes emberek, akik félrevonulva imádkoznak, sokszor úgy tűnhet, hogy Isten önkényesen cselekszik. A látszat ellenére azonban, a Biblia elejétől a végéig azt tanítja, hogy Isten kapcsolata az emberrel imádság és hit-összeköttetés. Amikor látod Őt hatalmasan cselekedni, biztos lehetsz abban, hogy valahol valaki imádkozott és közbenjárt, hogy Ő színre léphessen.

Többek mint külső szemlélők

Most sokkal inkább mint valaha, létfontosságú hogy ezt minden keresztény megértse. Az utolsó idők legutolsó napjaiban vagyunk. Isten dicsősége leghatalmasabb kiáradásának peremén vagyunk, amit a föld valaha is látott. Döbbenetes, természetfeletti dolgok vannak készülőben, pontosan úgy, ahogy a Biblia mondja.

Mégis, sok hívő egyszerűen csak hátradől, és szellemi szemlélőként figyeli ezeket az eseményeket. Úgy tűnik, azt hiszik, hogy Isten önhatalmúlag felborít néhány mennyei dicsőség kosarat, és széthinti a jeleket és csodákat a földön. De nem így fog történni.

Hogyan fog megtörténni? Az Apostolok Cselekedetei 2:17-19 megmutatja nekünk:

És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És éppen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellememből, és prófétálnak. És csodákat teszek az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn…

Ha újra elolvasod ennek a résznek a végét, figyelmen kívül hagyva a fordítók révén bekerült írásjeleket, észre fogsz venni egy isteni összefüggést, amit legtöbben elvétenek. Látni fogod, Isten azt mondja, hogy amikor az Ő szolgái és szolgálóleányai prófétálnak, amikor közbenjárásban és hitben kimondják az Ő szent akaratát és célját, az ő beszédükre válaszolva Isten jeleket és csodákat fog tenni.

Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy a dicsőségnek ez az utolsó kiáradása a teljességében eljöjjön, Isten valamennyi szolgájának és szolgálólányának a helyén kell lennie. Milyen helyen?

Az imádság helyén!

Néhányan mondhatják: „Nos, Copeland testvér, most az idővégi eseményekről beszélünk, és én úgy hiszem,

Isten egyszerűen előhozza ezeket egyedül is. Nincs szüksége a mi segítségünkre. Hiszen ezek a dolgok

túlságosan fontosak ahhoz, hogy pusztán emberekre bízza őket.”

Volt idő, amikor én is ugyanígy gondoltam. Azonban néhány évvel ezelőtt Isten kiigazított engem. Akkoriban az ember hatalmát tanulmányoztam, és az Igében újra és újra láttam, hogyan előzték meg Isten népének imádságai Isten cselekvését a földön. Ennek ellenére továbbra is ragaszkodtam ahhoz a nézethez, hogy a legfontosabb munkáit Isten az embertől függetlenül végzi.

Egy nap, ahogy efelől imádkoztam, azt mondtam: „Uram, Jézust mindenki mástól függetlenül hoztad a földre, ugye?” "Nem, nem így volt." – válaszolta. „Úgy érted, voltak emberek, akik közbenjártak Jézus megszületéséért?” – kérdeztem. "Igen." Majd megmondta két ilyen ember nevét: Simon és Anna.

Ötven év imádság

Lukács 2. fejezetében találod az igei beszámolót erről a két közbenjáróról. Itt elmondja nekünk a Biblia, hogy amikor Jézus 8 napos volt, a szülei elvitték a templomba, hogy odaszenteljék az Úrnak és körülmetéljék az ábrahámi szövetségbe.

A zsidó nép számára ez a szertartás igen szentnek számított, a kellős közepén egy Simon nevű férfi mégis

besétált és karjaiba vette a csecsemő Jézust. Senki nem szólt hozzá egy szót sem. Senki nem próbálta megállítani őt. Tehát egyértelmű, hogy mindenki jól ismerte őt a templomban, és szellemi embernek tartották.

Honnan tudta Simon, hogy pont abban az időben kell a templomba mennie? Valaki talán odament hozzá és

elmondta, hogy Jézust épp most mutatják be az Úrnak? Nem, a Biblia azt mondja nekünk, hogy „ő a Szellem

indításából” ment a templomba (27. vers). Isten vezette őt oda.

Sőt mi több, bár akkor még maga Mária sem értette igazán, kicsoda is az ő gyermeke, Simon pontosan tudta, és így prófétált felőle: Mostan bocsátod el, Uram, a Te szolgádat, a Te beszéded szerint, békességben; Mert látták az én szemeim a Te üdvösségedet, Amelyet készítettél minden népeknek szemeláttára; Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a Te népednek, az Izraelnek dicsőségére” (29-32. versek).

Simon tudta, hogy kicsoda Jézus, mivel közbenjárt érte; kérte Istent, hogy küldje el a Megváltót. Olyan buzgón és olyan régóta imádkozott, hogy Isten megígérte neki, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát (26. vers).

Már az is elég döbbenetes, hogy Simon felismerte Jézust, mint Izrael Megváltóját, de szavaiból kitűnik, hogy még ennél is többet tudott. Olvasd el újra amit Simon mondott és látni fogod, hogy ő tudta, hogy Jézus üdvösséget fog hozni a pogányoknak – azt a tényt, amit a gyülekezet többi része nem értett meg addig, amíg 10 évvel Pünkösd napja után Péter el nem ment Kornélius házához!

Miért volt Simon ilyen bölcs? Közbenjáró volt. A közbenjárók tudnak olyan dolgokat, amiket mások nem. Isten szent titkokat és rejtélyeket árul el nekik. Belső információkkal látja el őket.

Aznap, miután Simon befejezte a prófétálást Jézus felett, besétált egy Anna nevű, apró, 84 éves özvegyasszony. Simonnal ellentétben ezt az asszonyt nem kellett a Szellemnek a templomba vezetnie – ő már ott volt. A Bibliából megtudjuk, hogy ő tulajdonképpen nem távozott el a templomból, hanem böjtölésekkel és könyörgésekkel szolgált éjjel és nappal. (37. vers).

Nem is csupán egy vagy két hetet töltött ott. A templomban tartózkodott azóta, hogy a férje meghalt. Mivel csak hét éven keresztül volt házas, és történelmi feljegyzésekből tudjuk, hogy a zsidó nők 16 éves kor körül mentek férjhez, kiszámolhatjuk, hogy valószínűleg már több mint 50 éve imádkozott ott a templomban.

Ezt nevezem elkötelezettségnek!

A Lukács 2:38 azt mondja, hogy Anna abban a pillanatban bejött és hasonlóképpen hálákat adott az Úrnak (KJV), és szólt Őfelőle mindeneknek, akik Jeruzsálemben a megváltást várták.Nem volt szüksége rá, hogy valaki elmondja neki, kicsoda Jézus. Tudta abban a pillanatban, amikor meglátta Őt, mert – akárcsak Simon – ő is sok éven át imádkozott Istenhez, hogy küldje el Őt.

Gondolj csak bele – habár Isten a világegyetem Mindenható, Legfelsőbbrendű Teremtője, nem önkényesen küldte el Jézust a földre. Az emberrel együttműködve tette. Az Ő népének hittel teljes szavaira és imádságaira adott válaszként tette.

A Máté 18:19 azt mondja: ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön, bármely dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Simon és Anna – akár tudtak róla, akár nem – egyetértésben imádkoztak. Mindketten közbenjártak, kérték Istent, hogy küldje el az Ő Megváltóját, és Isten megválaszolta az imájukat.

Kapcsolódj be a programba!

Mit jelent ez ma a számunkra? Azt jelenti, hogy ha látni akarjuk a dicsőség utolsó kiáradásának ezt a teljességét, akkor be kell kapcsolódnunk a programba, ahogy Anna is tette. Le kell térdelnünk és el kell kezdenünk imádkozni érte. El kell kezdenünk kimondani Isten Igéjét és erre az utolsó órára vonatkozó akaratát próféciában és közbenjárásban, hogy Ő jeleket és csodákat tehessen.

Látjátok, vannak bizonyos dolgok, amik soha nem fognak megtörténni a földön, hacsak valaki ki nem mondja őket. Ha végigolvasod a Bibliát, fel fogod fedezni, hogy bizonyos eseményeket a prófétáknak előre meg kellett jelenteniük, mielőtt Isten véghez vihette volna őket.

Most nem azt akarom mondani, hogy ha nem imádkozol, Jézus nem fog visszajönni. Jézus eljön az Ő népéért

– mégpedig hamarosan. A világban annyi bűn van már, amennyit csak elbír, és közel van ahhoz, hogy darabokra hulljon. Az egész teremtés ennek nyomása alatt fohászkodik és nyög. Isten le fogja zárni ezt a korszakot, ahogy az Ő Igéjében ezt megígérte – nem számít mit teszel te vagy én. Valahol találni fog egy Simont és egy Annát, hogy elvégezze a feladatot.

Azonban ha mi hívők mindannyian imádkozunk, nemcsak néhányan, Ő megnöveli a dicsőség kiáradását, amely az Ő visszatérését kíséri majd. Ha egy szívvel felkiáltunk Istenhez, ahogy a korai gyülekezet tette az Apostolok Cselekedetei 4-ben, akkor Isten ereje meg fogja rengetni ezt a földet.

Isten nem tud tétlenül ülni, amikor népének kiáltását hallja!

Az a probléma, hogy Isten népének nagy részét túlságosan lefoglalják az egyéb dolgok, és nem szánnak időt arra, hogy közbenjárjanak és felkiáltsanak Hozzá. Nem tulajdonítanak jelentőséget az imádkozásnak. Sokan annyira elfoglaltak, ahogy Istennek „dolgoznak”, hogy azt hiszik, nincs szükségük arra, hogy imádkozzanak.

De legvégül ki fog derülni, hogy a szolgálatok sikerei mögött a közbenjárók állnak. Egy nap a mennyben, amikor majd a jutalmakat osztják, Nagy testvér ott fog ülni az első sorban, várván az arany trófeát, mivel ő indította az első gyülekezetet az országában. Odahajol majd a mellette ülőhöz, és azt mondja: „Igen, ámen. 47 évig pásztoroltam azt a gyülekezetet. 2000 embert vezettem az Úrhoz és ezren keresztelkedtek meg a Szent Szellemben 1919-ben. Mindent el fogok mesélni erről, amint megkaptam a trófeámat.” Ám amikor az Úr elkezdi átadni a jutalmat, ahelyett hogy Nagy testvér nevét szólítaná, azt fogja mondani: „Hol van Kovács testvérnő?” Majd leküld egy angyalt a hétmilliomodik sorba hogy Kovács tesvérnőt előrehozza.

Amikor az asszony odaér, az Úr a kezébe helyezi a jutalmat és azt mondja: „Kovács testvérnő, ezt szeretném neked adni annak a 25 évnek az elismeréseként, amikor közbenjártál és arcra borultál Előttem. A te imáid által elhívtam Nagy testvért, hogy elkezdje az első gyülekezetet az országodban. Az imáid miatt több ezer ember nyert üdvösséget és töltekezett be Szent Szellemmel abban a gyülekezetben.” Ezután az első sorhoz fordul és azt mondja: „Nagy testvér, azzal jutalmazlak, hogy viheted Kovács testvérnő trófeáját helyette.”

Megfelelő idő - Megfelelő hely

Megmondhatom, én kiknek a trófeáit fogom hordozni, amikor eljön az idő. Egyik az édesanyámé lesz, a másik pedig egy kis asszonyé, aki általában együtt imádkozott vele. Ez az asszony mindig bement a szobámba és elvette a párnát az ágyamról. Utána magával vitte, ahogy az emeleten sétálgatott és közbenjárt értem, a párnámon hagyva könnyeit. Biztosan tudom, hogy Isten ezért nem hagyott engem magamra az ágyamban éjszakánként.

Ennek a két asszonynak köszönhető, hogy üdvösséget nyertem és ma az evangéliumot prédikálom. Semmi

elismerés nem jár nekem ezért.

Kapok némi elismerést azokért az időkért, amikor én is közbenjártam és Istenhez kiáltottam valaki más érdekében. De nem a jutalmak miatt mondod el azokat az imákat. Azért imádkozod el őket, mert szolgatársa vagy Annak, aki a Vérét adta érted. A Szeretet miatt imádkozol.

Ez az egyetlen elég erős motiváció, mivel a közbenjáró feladata a legnehezebb feladat Isten Királyságában. A

közbenjáró cipeli mindannak a szellemi terhét, ami Krisztus Testében zajlik, és ez a létező leghálátlanabb szolgálat.

Amikor prédikátorok alkalmakat tartanak, ahol emberek üdvösséget nyernek, a legtöbben azt gondolják: "a

mi erőfeszítéseink hozták az embereket az Úrhoz." Pedig nem tettünk mást, mint prédikáltuk azt az üzenetet, amit Istentől kaptunk. Az elveszettek üdvösségre vezetéséhez szükséges kenet a közbenjárók imádsága által jött elő.

Az ébredéseket nem a jó prédikáció hozza elő. Az ébredést az imádság hozza elő. Péter nagyszerű prédikációja Pünkösd napján nem azért született, mert Péter olyan remek ember lett volna. Hanem azért, mert az emberek sok napon át imádkoztak egységben. Körülbelül 120-an imádkoztak, amíg Isten Szelleme a színre nem tört.

Azok az emberek imádkozták le a Szent Szellem első hatalmas kiáradását. Amikor Ő eljött, mit gondolsz, hol

nyilvánította ki Magát legelőször? Azon a helyen, ahol imádkoztak.

Isten nem változott meg. Napjainkban is ugyanazt teszi, mint amit az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetében. Most azonban még erőteljesebben és dicsőségesebben mozdul, mint akkor.

Éhezik a szíved arra, hogy megtapasztalja ezt az idővégi kiáradást? Szeretnéd elsőkézből látni a természetfeletti dolgokat és csodákat, amiket véghez fog vinni az utolsó időkben? Akkor kerülj az imádság helyére! Legyél közbenjáró, nyisd meg magad Isten Szellemének az imádságban és mondd ki az Ő akaratát.

Ha ezt megteszed, nem kell majd beérned másodkézből származó beszámolókkal Isten dicsőségéről. Nem kell majd azt mondanod: „Bárcsak ott lettem volna!”

Akárcsak Simon és Anna, a megfelelő helyen leszel, a megfelelő időben. Belső információkkal fogsz rendelkezni, mert nem csak külső szemlélő leszel. Segíteni fogod előhozni az Úr dicsőséges visszatérését!

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=az_imadsag_helye_0zmH

JOSEPH PRINCE: A tények változnak, de Isten Igéje ugyanaz...

János 8:32

Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.

Fontold meg a kemény, rideg tényeket, amikkel ennek a három embernek szembesülnie kellett:

Egy hölgy nagynénje számára a gyülekezetünkből a röntgenfelvétel azt mutatta, hogy két veséje közül az egyik elrákosodott. Egy pár a gyülekezetünkből arról kapott orvosi jelentést, hogy soha nem lehet gyermekük. Egy hölgy a gyülekezetünkből, aki biztosítóként ténykedett oda jutott, hogy a pénzügyi cég felszólította őt 34 millió Singapure dollár kifizetésére. Amikor hasonló helyzetek vágnak mellbe minket és megengedjük a tényeknek, hogy leterheljék a szívünket, a végén úgy fogjuk érezni magunkat, hogy nagy bajba kerültünk.

De amikor megengedjük Isten Igéje igazságának, hogy elrendezze bennünk az egész dolgot, érzékelni fogjuk, hogy Szent Szellem bizonyságot tesz arról az igazságról, hogy hitben vagyunk. Ő az igazság Szelleme. (Jn 16:13)

Ő nem a tények szelleme és nem tesz bizonyságot a tényekről. Tény lehet az, hogy beteg vagy. Az orvosok azt mondják, hogy beteg vagy. A röntgenfelvétel azt mutatja, hogy beteg vagy. De Isten Igéje azt mondja, hogy Jézus sebeivel meggyógyultál. (Ésa53:5) Ez az igazság, ami a helyzetedre vonatkozik. Mi a különbség a tény és az igazság között? A tények változnak, de Isten Igéje változatlan marad!

Amikor Isten emberei azt választják, hogy dacolva a tényekkel az Ő igazságában járnak, amely a helyzetükre vonatkozik, Szent Szellem bennük bizonyságot fog tenni arról az igazságról, hogy ők hitben vannak.

A hölgy a rákos veséjével műtétnek vetette alá magát, hogy eltávolítsák a beteg szervet. De dicsőség Istennek természetfeletti helyreállításban volt része, később a röntgenkép 2 egészséges vesét mutatott egy helyett! Isten egy új vesét alkotott a számára!

A gyermektelen pár 7 év után kapta meg csodálatos ajándékát. Ma ők büszke szülei nem egy, hanem négy gyermeknek!

A gyülekezeti tag a 34 millió dolláros adóssággal megmondta a pénzügyi cégnek, hogy ez nem volt tisztességes vele szemben, és hogy Isten meg fogja védeni őt. A cég igazgatósága csodálatos módon elhatározta, hogy eltörli az adósságát!

Legközelebb, amikor zavaró tényekkel találod szembe magad, engedd, hogy Isten Igéje az igazságot munkálja ki benned a helyzeteddel kapcsolatosan. És amint Szent Szellem bizonyságot tesz arról az igazságról benned, hogy hitben vagy, a tények meg fognak változni és megkapod a csodádat!

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=1vargaildyko&pid=126725&blog_cim=JOSEPH%20PRINCE:%20A%20t%E9nyek%20v%E1ltoznak,%20de%20Isten%20Ig%E9je%20ugyanaz...

GLORIA C.: Menj be Isten nyugodalmába!

Megosztva: Minden Lehetségesről

Annakokáért megvan a nyugodalma az Isten népének… Munkálkodjunk tehát, hogy bemenjünk abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.
– Zsidó 4:9,11 ¹

Isten nyugodalma. Ha a mozgalmas, elfoglalt életünkre gondolunk, ez nagyon jó dolognak tűnik, nem? De mi ez a nyugalom pontosan? És hogyan lehet belelépni?

A Zsidókhoz írt levél harmadik és negyedik fejezete Isten nyugodalmát ahhoz hasonlítja, amikor a zsidók elfoglalták az Ígéret Földjét. Annak a földnek olyan helynek kellett lennie, ahol minden szükségük be van töltve; a háborúzó ellenségektől való szabadság helye, ahonnan senki nem tudja őket többé kiűzni. Annyit kellett tenniük, hogy bemennek, és elfoglalják. De valami megakadályozta ezt: a hitetlenség és az engedetlenség.

Nekünk hívőknek is megvan a lehetőségünk, hogy belépjünk az Ígéret Földjére, a bőség és a békesség megígért földjére. Olyan hely ez, ahol nyugalmunk lehet a küzdelmektől, és élvezhetjük Isten győzelmét. Ahhoz, hogy ide belépjünk, azt kell tennünk, ami Izrael népének nem sikerült. Egyszerűen bíznunk kell Istenben, és engedelmeskednünk kell az Ő hangjának.

Hogyan juthatsz el a bizalom és engedelmesség e helyére? Úgy, hogy megismered az Atyát. Időt töltesz azzal, hogy közösségben vagy Vele imában és az Igében. Ez az a munka, ami elvezet téged az Ő nyugodalmába!

Soha nem felejtem el, amikor ezt először felfedeztem. A hit alapelveit tanultam, és küszködtem, hogy betartsam azokat. Majd egy nap azon kezdtem el dolgozni, hogy megismerjem az Atyát, ahelyett, hogy megtudjak dolgokat Róla.

Amikor ezt megtettem, Ő elkezdte magát kijelenteni nekem. Bepillantást adott a szívébe, a természetébe és a szeretetébe. Ahogy megmutatta nekem, hogy milyen sok mindent akar tenni a gyermekeiért, az a küszködésemet békességgé változtatta, a kétségemet bizalommá, a félelmemet bátor engedelmességgé. Ez lehetővé tette, hogy belépjek az Ő nyugodalmába.

Ismerd meg az Atyádat! Dolgozz ezen! Ez legyen a „munkálkodásod”! Nála van az Ígéret Földje, a nyugalom megígért földje, ami rád vár!

Igei olvasmány: Zsidó 4:1-11

Stelo Malgranda: Egy kismadár története

Készítette: Bölcsesség Biblia

"Nagyon régen valahol született egy kismadár.
Amikor kikelt a tojásból, tágra nyílt szemmel nézte a világot, nem ismert semmit és senkit, mert egyedül volt a fészekben. Furcsa érzés kerítette hatalmába, akkor még nem tudta mi ez, csak később jött rá, hogy ennek a neve: magány.


Egyszer furcsa lények jöttek, magukkal vitték, és bezárták egy nagy, fényes kalitkába. Akkor börtönnek érezte, menekülni szeretett volna, de minden oldalról rácsok vették körül

Lassan megnyugodott, és rájött, nem is olyan rossz ez a hely. Biztonságban volt, kapott enni, nem kellett semmit csinálnia, csak üldögélni, és néha-néha énekével szórakoztatni az embereket, akik ezért szerették.
Már el is felejtette, milyen volt gyermekkorában. Egy napon amikor kalitkástól kitették a kertbe levegőzni, arra repült egy hozzá hasonló kismadár. Ez a kismadár csodálkozva nézte a kalitkát, mert számára az ismeretlen volt.
Szabadnak született, és szabadon is nőtt fel.
- Gyere velem! - kérte a szabad madár.
- Nem, köszönöm, jó itt nekem! - felelte majdnem gőgösen a kalitkából.
- Ahogy gondolod - felelte búsan a másik, és elrepült.

A kismadár elgondolkodott. Valami furcsa érzés vett rajta erőt. Rájött, hogy magányos, hiába vannak körülötte az őt szerető emberek.
Úrrá lett szívében a vágyódás, várta, mikor jön megint az a madárka, akivel olyan jól érezte magát, amit önmagának is félt bevallani.
Sok idő telt el a találkozásuk óta. A madárka pedig várta, várta a másikat.
Közeledett az ősz, de még melegek voltak a napok, így még mindig kitették a kertbe levegőzni.

Egy nap nagyot dobbant a szíve, nem tudta miért. Izgalom fogta el..... Felnézett az égre, és akkor meglátta őt, akit annyira várt, meglátta a másik madarat.
Ő leszállt mellé egy faágra.
- Végre, megtaláltalak! Annyi ideig kerestelek, mindig jöttem, néztem a kertet, de nem láttalak. Hiányoztál.
- Te is hiányoztál nekem, én is nagyon vártalak. Mindig néztem az eget, mikor látlak meg.
- Gyere velem, kérlek. Szeretlek.
Szeretlek. Ez a szó, oly kedvesen és őszintén hangzott. A madárka szíve hevesen dobogott, érezte, igazat mond a másik.

Elgondolkodott. Az emberek is szeretik, azt mondják legalábbis, vagy mégsem? Amikor azt mondták neki, hogy milyen kedves kis lény, és mennyire szeretik, nem érezte, amit most érez.
A gazdái bíztak benne, hogy nem repül el, így nem zárták be a kalitka ajtaját. A kismadár kinyitotta szárnyával, majd csak állt és nézte a rácsok nélküli világot.

Tett egy tétova lépést, és huss, kirepült, a társa mellé az ágra.
Nézte, nézte a hátrahagyott otthonát. Nem fogta el honvágy, biztonságban érezte magát a másik madár mellett.
Nem szóltak semmit, egyszerre keltek útra. Egyre magasabbra szálltak és a madárkát rég nem érzett érzés kerítette hatalmába.
Ez pedig a szabadság, a boldogság és az igaz szerelem érzése volt.

Eltűntek a látóhatár mögött, hogy megkeressék azt a helyet, ahol csak ők ketten élhetnek, boldogan, szeretetben..."

Jézus ott áll a kalitkád előtt, és a szíved ajtaján kopogtat ma is! Ő azért halt meg hogy te szabad lehess, hogy a fogvatartód hatalma megszűnjön az életed fölött, hogy a kalitka ajtajáról lehulljon a lakat. Már szabad vagy, csak el kell hinned! Higgy az Úr Jézusban, és megmenekülsz mind te, mind a családod!
Valld meg a száddal:
Hiszek benned Jézus, hiszem hogy Te vagy az élő Isten fia, Aki meghaltál az én bűneim miatt, Te magadra vetted az Én bűneim következményét! Én ma megbánok minden bűnömet, amelyet elkövettem valaha is! kérlek bocsáss meg nekem... Hiszem hogy feltámadtál a harmadik napon, legyőzvén a halált! Hiszem hogy tiéd minden hatalom mennyen, földön és föld alatt! Hiszem hogy a Te véred értem ontatott ki a Golgotán! Hiszem hogy a Te véred ma is megtisztít mindentől ami elválaszt Istentől! Elfogadlak Megváltómnak, Szabadítómnak, Gyógyítómnak és Uramnak! Jöjj az életembe Uram, és állítsd helyre mindazt amit tönkre tett az ördög, és téged foglak szolgálni örökkön örökké! Köszönöm a kegyelmedet, legyen áldott a neved, az Úr Jézus Krisztus nevében! Ámen! 
És most lépj ki a börtönödből, és kezdj el szállni!!!!!!! HalleluJah

Jézus a legjobb barátod - Kubinyi Károly

Áldjad én lelkem - 4D

„… isteni természet részesei legyetek…” 2

„… isteni természet részesei legyetek…” 2

   Nos milyen ez a szeretet?

    

 „Az (Isten szerinti) szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]” (Kor. 13,4)

Hosszútűrő.

Istenről az van megírva, hogy:

„… te bűnbocsánatnak Istene vagy, könyörülő és irgalmas, hosszútűrő és nagy

            kegyelmességű..”(Neh,9,17) aki még akkor sem hagy el, ha engedetlenek,        makacsok vagyunk, hanem elébünk jön irgalmával, megbocsátó szeretetével.

„… hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson”(2Pét.3,9.)

Tehát a hosszútűrés nem céltalan, hanem gyümölcsöket termő isteni tulajdonság. Arra is ad tanácsot Isten igéje, hogy hogyan fejlődik ki bennünk ez a tulajdonság: „Az ember értelme hosszútűrővé teszi őt…” (Péld.19,11.); de nem a magunk értelme, mert az van megírva, hogy: „…a magad értelmére ne támaszkodjál.”(Péld. 3,5). de ha állandó kapcsolatunk van az Úrral, és az ő szent igéjével, akkor ezt a Szent Szellem kimunkálja bennünk, és elmondhatjuk, hogy: „… Bennünk pedig Krisztus értelme van”(1Kor.2,16.).

1 Kor. 13,5 Nem cselekszik éktelenül [nem tapintatlan; nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem keresi a maga hasznát [a maga érdekeit; javát], nem gerjed [lobban] haragra [nem bőszül fel; nem válik ingerültté], nem rója fel [nem számítja fel; nem tartja számon] a gonoszt [rosszat; sérelmet; nem gondol rosszra]

1 Kor. 13,6 Nem örül [örvendezik] a hamisságnak [gonoszságnak; igazságtalanságnak; istentelenségnek], de együtt örül [örvendezik] az igazsággal; [örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében leli]

1 Kor. 13,7 Mindent elfedez [eltakar; csenddel elleplezi (szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli); elhallgat, magában tart], mindent hiszen [elhisz; mindig bizakodik], mindent [elvárva] remél, [Ez biztos várása valaminek, ami be is fog következni] mindent eltűr. [elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben állhatatos]

1 Kor. 13,8 A szeretet soha el nem fogy [nem szűnik meg soha (el nem múlik; alább nem hagy; nem roskad össze; nem vall kudarcot; nem merül ki)]. De legyenek bár jövendőmondások [prófétálások], eltöröltetnek [véget érnek; hatályukat vesztik]; vagy akár nyelvek, megszűnnek [elhallgatnak] vagy akár ismeret, eltöröltetik. [a tudomány (tudás) elenyészik; hatálytalanná válik; semmivé lesz]

A szeretet nem érzelem, hanem cselekedet, amit avégtelen szeretet – akinek Neve Jézus –mutatott be.

Ő örökké megmarad: Ahogy az meg van írva: „De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek” (Zsolt. 102,13)

Ezért a legkiválóbb út: A SZERETET!

BB

A korintusi hívőkről

„… isteni természet részesei legyetek…” 1. (2Pét.1,4.)

Bevezetés

    Az Apostolok Cselekedete könyv 18. fejezetéből tudjuk, hogy Korinthus görög város volt; és az Akhája nevű római tartomány székvárosa. Korinthusról azt jegyezték fel, hogy a hellén félsziget legnagyobb kikötővárosa, és a keletet nyugattal összekötő út találkozópontja lett. Híres volt erkölcstelenségéről. A korinthusi lány egyenlő volt a laza erkölcsű lánnyal; a korinthusi módon azt jelentette, hogy kicsapongó életet élni. A városban lévő Aphrodité-szentély a templomi prostitúció központja volt. A város vallási szempontból igen vegyes képet mutatott: a zsidóság mellett a pogányság sajátos keveréke lehetett a hellén és a keleti vallásoknak; ezt a különféle templomok és szentélyek is tanúsítják. (Dr.Herbert Haag: Bibliai Lexikon)

   Nos, ebbe az „igen bűnös” városba küldte az Úr Pál apostolt, hogy hirdesse a Krisztust, az Örömhírt, Isten evangéliumát, és az apostolon keresztül hozta létre az Úr Jézus az Ő gyülekezetét.

Az apostol Athénból jött ide, és itt találkozott Akvillával és Priscillával, akik Rómából települtek át, miután Klaudius császár parancsára a zsidóknak el kellett hagyniuk Rómát. Sátorkészítők voltak, és Pál apostol velük együtt dolgozott. Később csatlakozott az apostolhoz Silás és Timóteus, akik Macedóniából érkeztek ide.

   Pál apostol másfél évig maradt itt, és hirdette Isten igéjét, minden üldöztetés ellenére, hiszen az Úr azt mondta az apostolnak:

„… Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van ebben a városban.”(Csel. 18,9.10.)

Nos: ennek a gyülekezetnek írja Pál apostol a szeretetről szóló kijelentéseket, mégpedig az után, hogy kifejti, hogy a Szent Szellemnek milyen megnyilvánulásai vannak. (Görögül: khariszma. Jelentése: az öröm hatása; a kegyelem valakiben való lakozása vagy annak megnyilvánulása.

(Megjegyzés: A Szentírás tanítása szerint egy kegyelmi ajándékunk van: a Szent Szellem.

 „… veszítek a Szent Szellem ajándékát”(Apcsel. 2, 38.)

   Miután kifejti az apostol a Szent Szellem megnyilvánulásait, azt mondja, hogy „…ezen felül még egy kiváltképen való utat mutatok néktek.”(1Kor. 12,31.) (Az út görögül:hodosz; jelentése: keskeny, határozottan kivehető ösvény.) Az Úr Jézusa pedig kijelenti, hogy: ”Én vagyok az út…”(Ján. 14,6.) Tehát Pál apostol ezt a keskeny utat mutatja meg a korinthusi hívőknek; azt az egyetlen utat, amely az életre visz. És ha tovább olvassuk a Korinthusi levelet az így folytatódik: „Kövessétek a szeretetet…”(1Kor.14,1.) És hogy a szeretet egy személy, arról így ír az apostol: „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek: És járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul”(Ef.5,1.2.)

   A korinthusiakhoz írott első levelet olvasva, különböző kérdések merültek fel bennem.

Miért „csak”, vagy „éppen” a korinthusiaknak ír az apostol a Szent Szellem megnyilvánulásairól, mégpedig 2 fejezeten keresztül részletezve azt?

Miért nekik ír a „legkiválóbb” – vagy más fordításban: legmagasztosabb – útról?

Mit akar a 13. fejezetben egyértelművé tenni a korinthusi hívők számára?

   Ahogy tanulmányoztam az egész levelet, a következők lettek nyilvánvalókká előttem: A korinthusi gyülekezet:

-         Nemrég ujjonnan születettekből álló  közösség;

-         Ezért: Krisztusban még kisdedek – testiek;

-         Szentek közössége, mert a Szent Szellem él bennük, és meg is nyilvánul, vagyis működnek a gyülekezetben a Szent Szellem ajándékai: bölcsesség beszéde; tudomány beszéde; hit ajándéka; gyógyítás ajándéka; csodatévő erők; prófétálás; szellemek megítélése; nyelvek nemei; nyelvek magyarázata. (vagyis mai kifejezéssel élve: karizmatikus gyülekezet volt!);

Azonban a testiség sokféle jele is megnyilvánul – éppen abból következően, hogy még kisdedek:

 – szakadások vannak a gyülekezetben (én Pálé, én Kéfásé, én Apollósé, én pedig a Krisztusé vagyok) dicsekedések, irigységek, versengés, stb…

-         ítélkezők (egymást, egymás hitét, sőt magát Pál apostolt is.(lásd: 4.fejezet);

-         felfuvalkodottak vannak közöttük;

-         komoly testi bűnök (valaki saját apja feleségét szereti el);

-         pereskedések, mégpedig hitetlenek előtt;

-         összejöveteleiken Úrvacsora helyett szeretetvendégséget tartanak, mégpedig úgy, hogy mindenki eszi, amit hozott, így egyesek dőzsölnek, míg mások éheznek;

-         bár rendelkeznek a Szent Szellem ajándékaival, de eltorzítják, s a legnagyobb hangsúlyt a nyelvekenszólásra helyezik, mégpedig úgy, hogy azt mások is hallják, zűrzavart okozva ezzel a gyülekezetben, és egymást sem építve;

-          

Ezért:

A levél 13. fejezetének első három versében azt fejti ki az apostol, hogy: a csodák, jelek, prófétálás, hegyeket mozgató hit, adakozás, mártíromság semmit nem ér az egyes hívő számára, ha nem nyilvánul meg benne Isten, mint a szeretet. Vagyis: ha nem nyilvánul meg az isteni természet, amelynek részesei lettünk (2Pét.1,4.); akkor hiába minden karitatív tevékenység, és karizmatikus megnyilvánulás; ezek nem tartanak meg; De: nem azt mondja, hogy ezek nem kellenek, sőt! Arra biztatja őket, hogy törekedjenek a hasznosabb ajándékokra, amelyek építik a közösséget; amelyek által növekedni tudnak a hitben! Csak azt hangsúlyozza, hogy ezek önmagukban nem tartanak meg! És – mint Isten minden igéje – ez a kijelentés is örökérvényű, ma is vonatkozik minden olyan közösségre, amelyben sok a frissen ujjonnanszületett hívő, s akik még nem tudnak szellem szerint járni.

Az a szeretet, amelyről az apostol ír, a görögben az agapé szóval van kifejezve, amelynek jelentése: személyre irányuló, személyek (Isten és ember; ember és ember között megnyilvánuló kapcsolat. Akit ezzel a szeretettel szeretünk, azt megbecsüljük, örömünket találjuk benne, vágyunk jelenlétére, igyekszünk örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni, és nem a másik érdeme szerint cselekszik, hanem mert neki okoz örömet mindez.

BB

Szólj egy szót

Megvallás

Testemet átadom az Úrnak, mert az az élő Isten TEMPLOMA. Isten bennem él, és az Ő ÉLETE átitatja a SZELLEMEMET, a TESTEMET, EGÉSZ LÉNYEMET, ezért mindennap Isten teljessége tölt el engem. (Róma 12: 1-2; János 14:20)

Charles Capps: Isten gyógyszere

Gloria Copeland: Az imádság ideje

Szüntelenül imádkozzatok. (1 Thesszalonika 5:17)

Ha a füleid Istenre figyelmeznek, feltételezem, hogy hallottál Tőle valamit az imával kapcsolatban. Hív téged, hogy több időt tölts imában, helyezd előbbre az imádságot a fontossági sorrendedben.

Honnan tudom ezt? Onnan, hogy nekem is ugyanezt mondogatja. Tulajdonképpen minél több emberrel beszélek erről, annál inkább meggyőződöm róla, hogy Isten az egész népét imádságra hívja.

Az ok egyszerű. Az utolsó idők legutolsó napjaiban vagyunk. Isten kész rá, hogy csodálatos és természetfeletti módon mozduljon rajtunk keresztül. Ezt azonban nem tudja megtenni,
ha nem járunk szellemben. Nem tud olyanokon keresztül munkálkodni, akiket annyira lefoglalnak a testi dolgok, hogy nem képesek meghallani az Ő hangját.

Istennek szüksége van olyan emberekre, akik imádkoznak – nem csak néha, amikor éppen eszükbe jut, hanem minden nap. Szüksége van olyan emberekre, akik egész életüket az ima köré építik fel, és ezt helyezik első helyre az életükben.

Megfigyelted már, hogyan munkálkodott Jézus, amíg a földön járt? Nagy hangsúlyt fektetett az imádságra. Az imaélete egészen elképesztő volt. A tizenkét tanítvány kiválasztását megelőző éjszakát teljes egészében imádságban töltötte!

Nos, Jézus nem kér tőlünk olyasmit, amit Ő maga másképp tett. Azt várja el tőlünk, hogy az Ő példáját kövessük. Az 1 Thesszalonika 5:17 azt mondja, hogy szüntelen imádkozzunk. Az Efézus 6:18 pedig, hogy minden imádsággal és könyörgéssel imádkozzunk minden időben a Szellem által. Az Újszövetség mindvégig arra tanít minket, hogy imádkozzunk! Itt az idő, hogy végre megtegyük, amit tennünk kell. Nem úgy értem, hogy közülünk egy-két ember – Isten egész hadseregére gondolok.

A természetes emberi reakció talán így hangzik erre az imára való felszólításra: „Hisz arra is alig jut időm, hogy az életem jelenlegi válságos helyzeteit kezelni tudjam. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ennél több időt töltsek imádságban!” Igazság szerint azonban azt nem engedheted meg magadnak, hogy NE tölts több időt imában. Szükséged van becsatlakozni mindabba, amit az Atyával töltött idő képes véghezvinni számodra.

Én magam is ezt tettem. Bizonyos idővel ezelőtt Isten azt mondta nekem, hogy ha tizedet adok neki az időmből – naponta egy-két órát az Ige-olvasásra és imára – akkor minden rendben lesz velem. És nemcsak velem, hanem én is áldás leszek a körülöttem lévők számára.

Ő ugyanezt ígérte a te számodra is. Elolvashatod ezt a Római levél 8:28-ban. Azt mondja itt a Szent Szellem: Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az Ő végzése szerint hivatalosak.

A legtöbben kiragadják ezt a verset a környezetéből, és azt állítják, a Biblia ígérete szerint minden dolog (beleértve az olyan démonikus dolgokat, mint a betegség, halál és szegénység) azon munkálkodik, hogy a javunkat szolgálja, és pont. Ez azonban nem igaz. Ha elolvasod a szövegkörnyezetet is, megérted majd, hogy ez az ígéret a Szent Szellem által megtámogatott imádsággal van szoros összefüggésben – ahol a Szent Szellem esedezik értünk Isten akarata szerint. Emlékezz, a Róma 8:26 azt mondja, Ő segít bennünket imádkozni. Ez nem olyasvalami, amit a Szent Szellem tőlünk függetlenül tesz.

Az Amplified Bible szerint Ő a segítségünkre siet és megtart minket a gyengeségeinkben, amikor nem tudjuk, hogyan kellene imádkoznunk. Az Ő segítségével Isten tökéletes akaratát imádkozzuk szellemben!

Amikor az imádságot első helyre helyezzük – vagyis félretesszük a természetes dolgokat és Isten dolgaival kezdünk foglalkozni, és a Szellem erejében járunk – akkor fog
Isten dicsősége visszatükröződni rajtunk.

Ha szeretnénk Isten erejét az életünkben, akkor meg kell szabadulnunk az eddigi csőlátásunktól. Fel kell hagynunk azzal, hogy állandóan a saját körülményeinken, a saját
kis életünkön töprengünk, és a napi teendőkön. El kell kezdenünk olyan dolgokra áldozni önmagunkból, amelyek örökkévaló változásokat hoznak. Oda kell szánni magunkat az imádságra.

Tudod, Isten nem azért helyezett minket ide a földre, hogy viszonylag kényelmes körülmények között, valahogy keresztülmenjünk ezen az életen, azután pedig a mennybe
kerüljünk. Azért helyezett ide bennünket, hogy mialatt itt vagyunk, uralhassuk a természetes birodalmat és cselekedjük az Ő cselekedeteit, mint ahogy az Ő Fia, Jézus is tette. Jézus azt mondta, még nagyobb dolgokat is fogunk tenni azoknál, amiket Ő tett (János 14:12).

Nem leszünk azonban erővel felruházva, hogy véghezvigyük azokat a dolgokat, ha egyfolytában a tévé előtt ücsörgünk. Akkor leszünk erővel felruházva minderre, ha elkezdjük a
Jézus számára fontosak dolgokat előtérbe helyezni. Amikor elkezdünk mindennél jobban vágyni arra, amire Ő vágyik.

Istennek dicsőséges terve vannak számunkra a szellemi birodalomban, de ha nem töltünk időt abban a birodalomban imádkozva és Istenre figyelve, nem fogunk belekerülni azokba a tervekbe.

Valamikor hallottam egy történetet néhány kelet-európai hívőről, ami jól szemlélteti azt, amiről beszélek. Néhány évvel ezelőtt történt, amikor a kelet-európai illegális gyülekezetnek
az erdőben és titkos helyeken kellett találkozniuk, hogy a hatóságok ne tudjanak rajtuk ütni.

Ebben az időben az egyik hívőcsoport tagjai között volt egy kém. Ennek eredményeként bárhol is jöttek össze, rögtön felbukkant a rendőrség. Ezért tudjátok mit tettek? Többé nem
jelentették be előre a következő találkozó helyét. Egyszerűen azt mondták: „Ott fogunk összejönni, ahol a Szent Szellem mutatja. Tehát aki ott szeretne lenni, annak figyelnie kell a
Szellemre, hogy megtudja, hová kell menni.” A következő alkalommal mindenki megjelent, egyetlen ember kivételével.

Mindannyiunknak megvan a képessége, hogy ugyanígy hallgassunk a szellemünk hangjára. Itt Amerikában, nem túl sokszor működtünk ebben a birodalomban. De fogunk. Hogyan?

Úgy, hogy szellemben imádkozunk és figyelünk Istenre! Minél többször tesszük, annál pontosabban fogjuk meghallani az Ő hangját.

Gondolj úgy a szellemedre, mint egyfajta belső rádióra. Ha nem hangolod egészen pontosan a megfelelő frekvenciára, akkor csak zörejeket és értelmetlen zajokat fogsz hallani. Ha viszont pontosan az állomásra hangolod, akkor mindent hangosan és tisztán fogsz hallani.

Isten azt szeretné, ha ilyen finoman ráhangolódnánk a szellemi birodalomra. Azt szeretné, ha behangolnánk a szellemünket, hogy tisztán és határozottan meghallhassuk Őt. Azt akarja, hogy képesek legyünk meghallani a hangját, és így engedelmeskedni tudjunk neki.

A legtöbben azonban nem voltak hajlandóak időt szentelni erre. Eljutottunk odáig, hogy ha tudnánk, mit szeretne tőlünk Isten, megtennénk. De nem csendesedünk el Előtte annyi időre, hogy meghalljuk, mit is szeretne hogy tegyünk.

Ezért mondja nekünk, hogy helyezzük első helyre az imádságot, a Vele való kommunikálás legyen a legfontosabb az életünkben, hogy zárjuk ki a világot és töltsünk időt imádságban és az Igében. Amikor ezt megtesszük, Ő elkezdheti finomra hangolni a szellemünket, hogy meghalljuk az Ő hangját. Azért olyan nehezen kivehető az Ő hangja számunkra, mert az időnk túlnyomó részében a természetes dolgokkal vagyunk elfoglalva.

Ahogy közeledünk ahhoz a helyhez, ahol képesek vagyunk hallani, összhangba kerülünk egymással, mert mindannyian tudni fogjuk, mi a Szellem gondolata. Az elménk és szívünk egy hullámhosszon lesz azzal, amit Isten végez – így amikor összejövünk, Isten ereje olyan erővel fog kirobbanni, hogy a világot a feje tetejére állítja!

Ez a hívás, hogy szellemben és erőben éljünk, előre húz minket. Szellememben látom ezt, mint ahogy egy sárgarépa lebeg a ló szemei előtt. Olyan közel van hozzánk! Ahhoz hogy elérjük, nem kell mást tennünk, csak néhány lépéssel közelebb menni, megtanulnunk figyelni Isten Szellemére, és kiigazítani azokat a dolgokat, amelyeket Ő kér tőlünk.

Hidd el nekem, ez igazán izgalmas. Láttam már annyit az Istenben rendelkezésünkre álló életből, hogy tudjam, a világon semmi nem értékesebb ennél. De ha meg akarod ezt ragadni,
akkor el kell csendesedned és imádkoznod kell. El kell szakadnod az élet ügyes-bajos dolgaitól. Félre kell tenned a világ összes lármáját, és Istennel kell tartanod.

„Ó Gloria” mondod, „te nem tudhatod, milyen mozgalmas az életem. Én ezt egyszerűen nem tehetem meg!” Igenis megteheted. Csupán át kell értékelned a fontossági sorrendedet.

Gondolj rá így: ha holnap reggel munkába menet átsétálnál a konyhádon, és Jézus ott ülne a konyhaasztalnál, mit tennél? Ezt mondanád: „Jézus! Úgy örülök, hogy látlak! Bárcsak ráérnék beszélgetni Veled. Ha korábban keltem volna fel, több időt tölthetnénk együtt. De tegnap este olyan sokáig tévéztem, és mostanában olyan elfoglalt vagyok – annyi munkám van az
irodában, meg egyébként is. Mi lenne, ha megpróbálnánk később összefutni?”

Ugye ez nevetséges? Mit tennél igazából, ha Jézus fizikai valójában ott ülne reggel a konyhaasztalodnál?

Arcra borulnál Előtte. Megragadnál minden egyes pillanatot, és azt mondanád: „Ma nem megyek be dolgozni, Jézus, Veled akarok lenni. Olyan sok mindenről kell beszélnünk. Nem hagyhatok ki egy ilyen lehetőséget.”

Nem számítana, hogy éppen fáradt vagy, nem számítana, milyen sok a tennivaló az irodában. Elé járulnál és elkezdenéd imádni Őt és élvezni a felüdülés idejét, ami az Úr jelenlétéből fakad, amíg a tested már nem is lenne fáradt.

Tudod, hogy Jézus valójában közelebb van hozzád, mint a reggeliző asztalod? Az Ő Szelleme benned van, és arra vár, hogy közösségben lehessen veled. Amikor holnap megkísértetsz, hogy sokáig aludj, gondolj erre!

Gondolj arra, hogy Isten drága Szelleme így szól hozzád: Szeretnék segíteni neked ma reggel. Itt vagyok, hogy megerősítselek, hogy az a probléma, amivel mostanában annyit bajlódtál, eltűnjön az életedből. Szellemi erőt akarok adni hozzá!

Gondolkodj el azon a tényen, hogy Isten rád vár. Azon, hogy szeretne megmutatni neked bizonyos dolgokat. Olyan dolgokat, amelyek miatt már a falba verted a fejed, hogy megoldhasd őket. Ő csak arra vár, hogy tanácsolhasson, hogy megmutathassa neked a megoldást.

Elmondhatom neked: Isten nem fog téged imádságra bírni. Jézus nem fog rávenni arra, hogy imádkozz. A Szent Szellem sem fog rákényszeríteni, hogy imádkozz. De mindhárman erre hívnak téged. Készülődnek, hogy mozgásba lendülhessenek abban a pillanatban, ahogy elkezded.

A menny és föld örökkévaló, mindenható Teremtője, a Mindenható Isten ebben a pillanatban is készen áll arra, hogy találkozzon veled imádságban. Ő a te imáidat első helyre helyezte. És te? 

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevel_copeland___az_imadsag_ideje_rXga

Fontos hívószámok:

Készítette: A Biblia Az Életkönyve

Ha szomorú vagy, hívd: a János 14-et!

Ha valaki cserbenhagy, hívd: a Zsolt. 27-et!

Ha termékenyebb szeretnél lenni, hívd: a János 15-öt!

Ha bűnt követtél el, hívd: a Zsolt. 51-et; 1János 1,9-et!

Ha aggódsz valami miatt, hívd: a Máté 6,19-34-et!

Ha veszélyben vagy, hívd: a Zsolt. 91-et!

Amikor Istent távolinak érzed, hívd: a Zsolt. 139-et!

Ha hitednek erősítésre van szüksége, hívd: a Zsidó 11-et!

Ha magányos vagy, hívd: a Zsolt. 23-at!

Ha keserű és kritikus lettél, hívd: az 1Kor. 13-at!

Ha szeretnél megnyugodni, hívd: a Máté 11,25-30-at!

Ha a világ nagyobbnak tűnik Istennél, hívd: a Zsolt. 90-et!

Ha honvágyad van, hívd: a Zsolt. 121-et!

Ha imáid gyengék és önzőek, hívd: a Zsolt. 67-et!

Ha bátorításra van szükséged, hívd: a Józsué 1-et!

Ha depresszióba estél, hívd: a Zsolt. 27-et!

Ha elvesztetted a bizalmadat az emberekben, hívd: az 1Kor. 13-at!

Ha az emberek rosszindulatúnak tűnnek, hívd: a János 15-öt!

Ha elcsüggedtél a munkádban, hívd: a Zsolt. 126-ot!

Nyisd ki a Bibliádat és fedezd fel a benned rejlő képességeket

Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. (Ján.8.31-32 Károli)

 Az igazat megvallva, még te sem hatolhatsz teljesen a mélyére a benned lévő képességeknek. Erre egyedül az az Isten képes, aki megalkotott téged. Csak Ő az, aki valóban tudja, mire vagy képes és igazán alkalmas. A szüleid, a házastársad, a barátod, a főnököd - ők mind csak egy futó pillantást vethetnek a képességeidre.

Csakis Isten tudja, mihez van igazán tehetséged. 

Az agyadnak csak egy egészen kis hányadát használod. Nincs szükséged több intelligenciára. Arra van szükséged, hogy még többet hasznosíts a már meglévő intelligenciádból!

A legtöbb ember mások megbecsülését keresi. Idejük legnagyobb részét azzal töltik, hogy azon aggódnak, vajon mások mit gondolnak felőlük? Azáltal határolod be az életedet, hogy mások hazugságait, mint valami magnószalagot pörgeted le a fejedben. Talán észre sem veszik, hogy hazudnak neked, mégis azt teszik. Azt állítják, hogy nem vagy képes megtenni valamit. Nem kellene alkalmatlankodnod, hiszen amúgy sem érsz valami sokat.

Ezeket a magnószalagokat pedig újra és újra lejátszod magadban. Ezek pedig mind hazugságok. Azoknak, akik ezeket a megállapításokat tették rólad, fogalmuk sincsen a te képességeidről. Ehhez a te Teremtőddel kell beszélned.

Egyedül Ő tudja, mit tud megtenni az életeden keresztül. És csak Ő képes felszabadítani a benned rejlő lehetőségeket. Hogy hogyan? 

Az Úr az Ő beszédén át tesz minket szabaddá. Jézus ezt mondja a János 8.31-32ben:

"Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket."

Isten Igéje nyitja ki mindazt, amire hivatott vagy, hogy megcselekedd, és amivé válnod kell. Ezáltal képessé válsz olyan dolgok megtételére is, amikről sosem gondoltad volna, hogy lehetségesek. Hogy hogyan?

• Tanuld meg Isten Igéjét. Isten nem fogja kinyitni a tehetségedet, amíg te nem nyitod ki a Bibliádat és tanulsz meg igeverseket. A tehetség nem nyílik ki csak úgy, magától. Azzal kezdődik, hogy te megtanulod, mit ír a Biblia.

• Fogadd be Isten Igéjét. A Biblia tekintélye kell, hogy uralkodjon életed felett. Talán nem tetszik, amit helyenként olvasol, de ha a legjobbat akarod kapni Istentől, el kell fogadnod, bármit is mondjon arra nézve, hogy hogyan éld az életedet.
• Engedelmeskedj Isten Igéjének. Nem elég csak megtanulni és befogadni az Igét. Meg is kell tenned, amit a Biblia tanít neked. Nem azáltal nyersz áldást, amit megtanultál, hanem azáltal, amit alkalmazol belőle. Többre vagy hívatva, mint azt valaha is el tudtad képzelni. A Biblia így beszél nekünk erről az 1Korintus 2:9 -ben:

"Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.

Nyisd ki Isten Igéjét, és légy kész rá, hogy megtedd azt, amit csak Isten tud elképzelni.

http://napiremeny.blog.hu/2012/03/17/nyisd_ki_a_bibliat

Pintér Béla - Az a szép

Dr-Kováts György: ÖRÜLNI JÓ! - 2.

Fil. 3,1. Továbbá atyámfiai, örüljetek az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, tinéktek pedig bátorságos.

Az öröm megerősít - megszilárdít, megőriz az ingadozástól. Úgyhogy örülni jó.

(Hümin de ászfalesz - szilárd, bizonyos, nem ingadozó, megingathatatlan /Zsid 6,19; Acs 21,34; 22,3o; 25,26;/ Titeket szilárddá tesz, titeket bizonyossá tesz, titeket megőriz az ingadozástól, titeket megingathatatlanná tesz.

Kétféleképpen is igaz: 1./ megerősít téged az igazságban, hogy Isten akarja, hogy örülj, és

2./ megerősít az örömben is, sőt, az öröm, amiben jársz, megerősít az Úrban, a te Uraddal való együtt járásodban.)

Guti Tünde: SZELLEMI HAGYATÉK

                                     Drága fiaim!

   Soha ne felejtsétek el, hogy ez a világ elmúlik, s minden káprázatos ígérete szemfényvesztésként illan el a végső napokban! Valósnak hitt boldogság, hiú ábránd és kecsegtető ígéret, mind szétfoszlik. Semmi nem marad meg, ami e földön a testet dicsőíti.

   Az igaz értékek a mennyből származnak. Minden, ami jó, a világosságok Atyjától száll alá, aki szeretetét és igazságát Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki.

   Tudjuk, hogy nehéz idők jönnek, ám bármi is történjen, kialudhatnak a fények, tombolhat a gonoszság, kísérthet bűn, félelem vagy kétségbeesés, soha ne felejtsétek el: „ITT NINCS MARADANDÓ VÁROSUNK!” Mi Isten országához tartozunk, bennünk él az Ő királysága a Jézus Krisztusba vetett hit és a Szentlélek közössége által.         

   Ha e földi törvények, betegség vagy halál megpróbálnának elválasztani minket egymástól, soha ne hátráljatok meg, ne csüggedjetek el, és ne adjátok fel keresztyén hiteteket! Isten Szavát szüntelenül őrizzétek a szívetekben, és valljátok meg nyilvánosan! Mi az örökkévalóságban folytatjuk az életünket, együtt a diadalmas, megöletett Báránnyal, aki feltámadt, és menyegzőjére hivatalosak vagyunk.

   Ne sajnáljátok a mulandó szépséget, engedjétek el a nagyra törő, távlati terveket, álljatok meg a Jézus Krisztusba vetett hit kőszikláján, és tartsatok ki mindvégig, szemeteket a mennyei örökségre függesztve! Jézus visszajön az övéiért! Ezért a találkozásért és a Vele való közösségért mindent megéri feladni! Senki és semmi nem szakíthat el Tőle! Legyetek rendíthetetlenek!

   Sátán mindent megtesz, hogy porrá zúzza ezt a reménységünket, de „A reménység pedig nem szégyenít meg, mert Isten szeretete kitöltetett a szívünkbe a Szent Szellem által.”

   Ha szenvednünk is kell Jézus nevéért, mi ez ahhoz a boldogsághoz és dicsőséghez képest, amit a Vőlegény készített szeretett Menyasszonyának, az Eklézsiának?!

   Bármit is tartogat a jövő, ismeritek a Bibliát. Ha veszélyesre fordulnak az események, akkor is imádkozzatok, legyetek tántoríthatatlanok! Nagyon szeretlek titeket! Ajándékot, kincset kaptam bennetek az Úrtól, hálás vagyok a veletek eltöltött évekért és azért, hogy az elvetett mag meghozta gyümölcsét! Az Igazság követői vagytok! 

Éljetek szentül, ragaszkodjatok Isten beszédéhez!

Nagyon szeressétek és támogassátok egymást, mint szűk családi és testvéri kör, hibáitok és különbözőségeitek ellenére is tartsatok össze!

   „…szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk.” 

   „Tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy az én Nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.”

Imádkozó, mindnyájatokat átölelő szívvel gondolok rátok: Anya

Guti Tünde

2013. április                                       

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/szellemi-hagyatek.html