2013. június 13.
2013. június 12.
Ige: Csodálatos a mi Urunk!
„Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, és
félned, s ha lefekszel,
nem rettegsz [és nem rettensz fel]; hanem lefekszel [jót pihensz,
megnyugszol, és édesen alszol] és gyönyörűséges lesz a te álmod” (Péld.
3,24)
*Mert az Úr vigyázza alvásodat és álmodat, ezért megvallhatod: „Uram, járásomra és fekvésemre ügyelsz” (Zsolt. 139,1-3)
„mikor alszom,
őrzöl engem, mikor felserkenek, beszélgetsz velem.” (Péld. 6,22.23)
Az
Úr ígérete: „Mert békességet adok azon a
földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az
ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken.” (3 Móz. 26,6)
„Ha lefekszel,
senki föl nem rettent...” (Jób. 11,19)
„Nem félhetsz az
éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal” (Zsolt. 91,5)
Ezért vallhatom meg, hogy: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert
csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek! ...és az én álmom édes
nékem.” (Zsolt. 4,9; Jer. 31,26)
„Én lefekszem és
elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.” (Zsolt. 3,6)
„Nem kell tartanod hirtelen [és váratlan] ijedségtől, [sem ijesztéstől, rettentéstől, és
megfélemlítéstől, és nem kell megijedned, megrémülnöd, vagy megriadnod] a
gonoszok [istentelenek, vagyis Isten
nélkül élők] támadásától, [hatalmától,
vagy rombolásától, és pusztításától, sem attól, hogy viharként rád törnek]* (Péld 3,25)
*Mert az Úr a te üdvözítő Istened, ezért: „Nem félhetsz
az éjszakai ijesztéstől, (sem rémségektől vagy az éji kísértettől), sem a repülő (és suhanó) nyíltól nappal; A dögvésztől, amely a
homályban jár (és a sötétben terjed); a
döghaláltól, (vagyis a ragálytól) amely
délben pusztít. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és
hozzád nem is közelít (és téged akkor sem ér el, és téged nem találnak el).
Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam
(és menedékem); a Felségest választottad
a te hajlékoddá (és hívtad oltalmadra): Nem
illet téged a veszedelem, (sem baj), és
csapás nem közelget (és közel sem férhet) a sátorodhoz” (Zsolt.
91,5-7.9-10).
„Hat bajodból
megszabadít,
(és hatszor is kiragad a szorongatásból, és megment a nyomorúságból) és a hetedikben sem illet a veszedelem téged
(mert hetedszerre sem hagy bajba jutni). Az
éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől (a
kardnak hatalmától). A nyelvek ostora
elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik (és
ha rabló közelít, akkor sem kell félned hogy pusztulás szakad rád). A pusztulást és drágaságot neveted, és a
fenevadaktól (és a föld vadjaitól) sem
félsz. (És mosolyogva nézhetsz fagyra, szárazságra, a mező vadjától sem
kell megijedned). Mert a mezőn való
kövekkel is frigyed (vagyis szövetséged) lesz, és a mezei vad is békességben lesz (és békében él) veled” (Jób. 5,19-23).
„Az Úr a te
őriződ
(a te oltalmazód), az Úr a te árnyékod
(az Úr védelmez) a te jobbkezed felől.
Nappal a nap meg nem szúr téged, (és nem éget, és nem árt neked) sem éjjel a hold. Az Úr megőriz (és
megóv) téged minden gonosztól,
(vagyis minden bajtól) megőrzi a te
életedet (mert ő vigyáz életedre). Megőrzi
az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké (Más fordítás:
Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor)” (Zsolt. 121,5-8)
Milyen a kapcsolatod Istennel?
...nem a magam akaratát
keresem, hanem az Atya akaratát, aki elküldött engem." (János 5:30 NKJV)
Három dolog jellemzi
Krisztusnak Atyjával való kapcsolatát: bensõséges szeretet, függõség és
engedelmesség. Ma vizsgáljuk meg az Istentõl való függést. A Fiú önmagától
semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit õ tesz, azt
teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon" (János 5:19). Jézus tudta, hogy Atyja
nélkül semmit sem tehet, ezért nem is fárasztotta magát azzal, hogy ilyesmivel
próbálkozzon. Mi azonban hangoztatjuk, hogy Nélküle semmit sem tehetek",
ugyanakkor úgy viselkedünk, mintha minden rajtunk múlna. Ha sikert érünk el,
gyakran annyira elbizakodottak leszünk, hogy az már elviselhetetlen. Ha pedig
kudarcot vallunk, az általában azért történik, mert összeroskadunk egy olyan
feladat súlya alatt, amit nem is Isten bízott ránk. Gondolkodtál már azon, hogy
Jézus miért nem küzdött soha bizonytalanságérzettel vagy a kudarctól való
félelemmel, mint mi? Mert soha fel sem merült benne, hogy ne tudna megtenni
valami olyat, amirõl az Atya már biztosította, hogy képes rá.
Ha tudod, hogy valamit Isten
mondott, akkor bármilyen akadállyal vagy ellenséggel bátran szembe tudsz nézni.
Isten soha nem fog olyan feladatot bízni rád, amihez nem lesz szükség az Õ
bölcsességére és megtartó erejére. Sõt, valójában minden, amit Isten tesz az
életedben, arra lett tervezve, hogy növelje, nem pedig csökkentse a tõle való
függésedet.
Azt mondod: De én tehetséges
vagyok. Egy csomó dolgot meg tudok csinálni!" Igaz, de semmi olyat, ami
igazán számítana Isten szemében. Tehát mielõtt elkezded a napod, térdelj le, és
imádkozz: Uram, számítok rád, nekem nincs tartalék tervem!"
www.maiige.hu
Hű, a kedvencem!
…erősödjél meg a
kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van. (2 Tim 2,1)
Egy kutya képzeletbeli
naplójából:
Reggel 8:00 – Hű, kutyakaja! A kedvencem!
9:40: Hű, sétálni megyünk! A kedvencem!
És így tovább ... Hű, a kedvencem!
Most pedig tekintsünk bele a
macska naplójába:
Fogságom 283. napja. Mialatt ezek friss húst esznek és dőzsölnek, én kénytelen vagyok ezt a száraz macskakaját rágni. Be kell érnem azzal, hogy néhány bútordarabot összerongálok. Ez némi megelégedést jelent számomra.
Fogságom 283. napja. Mialatt ezek friss húst esznek és dőzsölnek, én kénytelen vagyok ezt a száraz macskakaját rágni. Be kell érnem azzal, hogy néhány bútordarabot összerongálok. Ez némi megelégedést jelent számomra.
Az egyik hálás, míg a másik
morog. Ugyanaz a ház. Ugyanaz a gazdi. Mégis két merőben eltérő hozzáállás.
Melyik napló hasonlít inkább a tiédre?
A hála a kegyelem elsőszülött
gyermeke, az áldott ember megfelelő válasza. Merülj el a hála tananyagában.
Annyira könnyű eltérni ettől. És annyira könnyű hálátlannak lenni.
Hű, a kedvencem!
A hála megváltoztatja a
napunkat. Határozd el magad, hogy minden napot nagyszerű nappá teszel.
Max
Lucado
Magyar
fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/max-lucado/192-hu-a-kedvencem.html
BIZONYSÁGTÉTELRE KÉSZ
26 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé
a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." 27 Ő felkelt, és elindult.
És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari
főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az
Istent imádni,
28 visszatérőben hintóján
ülve olvasta Ézsaiás prófétát. 29 Ezt mondta a Szellem Fülöpnek: "Menj
oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz." 30 Amikor Fülöp odafutott, hallotta,
hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit
olvasol?" 31 Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg
nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé.
32 Az Írásnak az a szakasza,
amelyet olvasott, ez volt: "Amint a juhot
levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja
meg a száját. 33 A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről." 34 Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" 35 Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36 Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogybemeritkezzem?" 37 (Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") 38 Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. 39 Amikor kijöttek a vízből, az Úr Szelleme elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján. ApCsel 8,26-39.
BIZONYSÁGTÉTELRE KÉSZ
Nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként. (ApCsel 5,42)
Évekkel ezelőtt bevezettük azt a szokást a feleségemmel, hogy reggelenként elolvastuk a Csendes Percek áhítatos kiadvány soron következő szakaszát. Amikor elutaztunk valahová, akkor is mindig magunkkal vittük. Amikor tehát egy mexikói kirándulásra mentünk, akkor is folytattuk ezt a gyakorlatot, és hangosan olvastam a feleségemmel a napi áhítatot a reggelinél.
levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja
meg a száját. 33 A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről." 34 Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" 35 Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36 Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogybemeritkezzem?" 37 (Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") 38 Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. 39 Amikor kijöttek a vízből, az Úr Szelleme elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján. ApCsel 8,26-39.
BIZONYSÁGTÉTELRE KÉSZ
Nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként. (ApCsel 5,42)
Évekkel ezelőtt bevezettük azt a szokást a feleségemmel, hogy reggelenként elolvastuk a Csendes Percek áhítatos kiadvány soron következő szakaszát. Amikor elutaztunk valahová, akkor is mindig magunkkal vittük. Amikor tehát egy mexikói kirándulásra mentünk, akkor is folytattuk ezt a gyakorlatot, és hangosan olvastam a feleségemmel a napi áhítatot a reggelinél.
Ez a reggeli csendességünk
felkeltette a kirándulóhajó személyzete egyik tagjának a figyelmét. Ez a hölgy
elmondta, hogy önkéntelenül is hallotta az áhítatunkat, és az sokat jelentett
neki. Örömmel fogadta ezután, amikor a hitünkről bizonyságot tettünk neki. A
beszélgetés során neki adtam a Csendes Percek füzetet, hogy ő is elkezdhesse
gyakorolni az Isten előtti naponkénti elcsendesedést. Bár így ideiglenesen
áhítatos könyvecske nélkül maradtunk, tudtam, hogy Isten jó kezekbe juttatta
azt.
E véletlenszerű találkozás után azt az időt, amit eddig az áhítatos füzet olvasására szántunk, imádsággal töltöttük, kérve Istent, hogy a Csendes Percekben lévő isteni ige szóljon hatalmas erővel ehhez az asszonyhoz.
Imádság: Istenünk, nyisd meg szemünk észrevenni, hogy mikor beszélhetünk igédről a körülöttünk élőknek. Tégy minket az evangélium terjesztésének eszközeivé. Ámen.
Hogyan használom ki a lehetőségeket az örömüzenet továbbadására?
Mark Hrabe (Arizona, USA)
http://csendespercek.hu
Az Atya jó ajándékai
„Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti
fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat
azoknak, akik kérnek tőle?!”
(Máté evangéliuma 7. fejezet
11. vers)
Már rég megtanultuk; jobb
adni, mint kapni. S ha szeretteinkről van szó ezt nem is kell ismételgetni.
Születésnap, névnap, és egyéb ünnep alkalmával képesek vagyunk a fél világot
bejárni, hogy a legjobbat, szívüknek legkedvesebbet adjuk.
S mi a helyzet az ellenség
megajándékozásával? Hát nekik is adunk, persze, abban nincs köszönet, mint,
ahogy az alábbi történet is mondja;
Még a múlt rendszerben
történt, a Berlini falnál, hogy Kelet-Berlinből egy teherutónyi szemetet
ürítettek át a nyugat-berlini oldalra. Erre válaszul a nyugat berliniek egy
teherautónyi élelmiszerkonzervet, gyógyszert és ruhát öntöttek át szépen
becsomagolva a kelet-berlini oldalra. A rakomány tetejére pedig annyit írtak:
„Mindenki azt adja, amije van!”
Ennek fényében milyen jó
lenne először is azon elgondolkodni: hogy minden, az életünk, az erőnk, a
környezetünk Istentől kapott ajándék; „Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna?
Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? (1Kor.4:7)
Másodszor, hogy vétkekkel,
hitetlenkedéssel és lázadással teli szívünkért cserébe az Atya a számára
legdrágábbat mindnyájunkért odaadta, és hogyne ajándékozna nekünk vele együtt
mindent? (Róm.8:32)
Gyere tehát és kérjük együtt
ma reggel a Szent Szellem ajándékát, mely az áldások személyválogatás nélküli
továbbadására buzdít.
Kenneth e. Hagin: A hit mérhető
Kenneth e. Hagin tanítása A
HIT EREDETE
Jézus pedig, amikor ezt
hallá, elcsodálkozék, és monda az Őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az
Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet. Máté 8,10.
Egy százados jött Jézushoz a
beteg szolgája érdekében. Amikor Jézus azt mondta: Elmegyek és meggyógyítom őt.
(Mát. 8,7), a százados azt felelte: csak szólj egy szót, és meggyógyul az én
szolgám. (8. vers)
Jézus azt mondta neki: Eredj
el, és legyen neked a te hited szerint (13. vers)
Tanítványaihoz fordulva pedig
azt mondta: még az Izraelben sem találtam ilyen NAGY hitet. (10. vers) Ezek
szerint lehetséges, hogy valaki nagy hitet fejlesszen ki.
Másfelől a kis hitnek a
példáját láthatjuk, amikor Péter elkezdett süllyedni, azután, hogy már járt a
vízen. Jézus megdorgálta Pétert, mondván: KICSINYHITŰ, miért kételkedtél? (Mát.
14,31)
Ha a hit lehet nagy és lehet
kicsi, akkor a hit mérhető! Itt van néhány olyan Ige, ami azt bizonyítja, hogy
a hit mérhető: Növekvő hit (2Thess. 1,3); gyenge hit (Róm. 4,19); gazdag hit
(Jak. 2,5); hittel teljes (Csel. 6,5); teljes hit (Jak. 2,22); képmutatás
nélkül való hit (2Tim. 1,5); hajótörést szenvedett hit (1Tim. 1,19);
győzedelmes hit (1Ján. 5,4).
GUTI TÜNDE: Elkészített jó-cselekedetek
Tedd meg, amit fontosnak
látsz és a szíved s lelked ezt diktálja! Ha nem teszed meg, gyötörni fog a lelkiismeret-furdalás.
Nap mint nap ott vannak
előttünk az Isten által előre elkészített helyzetek, jó-cselekedetek.
Éljünk ezekkel a
lehetőségekkel, és mi leszünk a leggazdagabbak, a legboldogabbak!
Dr-Kováts György: SZÓTÉR-1.
A te Megváltód:
"Szótér" a görög kifejezés szerint, amit azt jelenti: megmentő,
megtartó, kiszabadító, helyreállító, gyógyító, felemelő, győzelemre segítő. Ő
soha nem fogja megtagadni magát. Mindig ugyanaz marad. Amikor érted adta
életét, is "Szótér" volt, és most, hogy megmentett, újjászült, és
Magához hívott, hogy Vele élj, ezen a földön, és az örökkévalóságban is, most
is "Szótér". Életed minden helyzetében az marad.
(Mt 1,21. 8,25. 9,21. stb.)
Máté 1:21 Szül pedig fiat, és
nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja (szódzó - szabadítás, megtartás,
megmentés) meg az ő népét annak bűneiből.
Máté 8:25 És az ő tanítványai
hozzámenvén, felköltötték őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk.
(Ments meg - szabadíts meg, tarts meg, emelj ki, védj meg, helyezz
biztonságba... ez a szódzó kifejezés. A "Szótér" a megmentő, aki
biztonságba helyez téged. Jézus. Ezért ez a neve. Jézus - Isten a Szabadító.)
Máté 9:21 Mert ezt mondta
magában: Ha csak ruháját illetem (érintem) is, meggyógyulok. (A gyógyulás is
szabadítás. Megmentés a haláltól, megmentés a betegségtől, megmentés a
szenvedéstől. Szódzó - a Megmentő Jézus cselekszi. Ugyanaz a kifejezés. Ő a
Szabadító, minden cselekedetében szabadít.)
Isten ajándéka
Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban. (RÓMA 6,23.)
Isten az emberrel a szellemén keresztül tart kapcsolatot. Amikor Isten Igéjét prédikálják egy olyan bűnösnek, aki még sohasem hallotta az Evangéliumot és ez az ember bizonyságot kap, az nem egy fizikai érzés — nem is az értelméből fakad. Mert lehet, hogy meg sem értette, de mélyen a bensejében történt valami. Isten Szelleme Isten Igéjén keresztül kapcsolatba kerül a bűnös szellemével.
Amikor az ember válaszol Isten hívására, az Evangélium üzenetére, a szelleme újjászületik. A szelleme újjáteremtetik az örök élet befogadása által. Az örök élet befogadása a legcsodálatosabb esemény az életben. Ezt hívjuk újjászületésnek. Ezt hívjuk új teremtésnek. Ekkor valójában Isten a saját természetében részesít minket, az Ő lénye ölt valóságot a mi emberi szellemünkben.
Ezt írja le a 2Korinthus 5,17–18.
Az újjászületés ténylegesen az ember szellemi megszületése Istentől. Ez az azonnali újjászületés pedig nem testben, nem lélekben, hanem az ember szellemében történik! Az ember szelleme egy tökéletesen új, csodálatos teremtménnyé lesz Istenben!
Megvallás: Én egy vadonatúj, csodálatos teremtmény vagyok Krisztusban. Isten nekem adta az örök élet ajándékát. Az én szellemembe helyezte saját természetét, személyiségét, létének alapját. A saját szellememben megvan minden, amire valaha is szükségem lesz ahhoz, hogy győztes legyek az életben.
Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Nyár
Isten az emberrel a szellemén keresztül tart kapcsolatot. Amikor Isten Igéjét prédikálják egy olyan bűnösnek, aki még sohasem hallotta az Evangéliumot és ez az ember bizonyságot kap, az nem egy fizikai érzés — nem is az értelméből fakad. Mert lehet, hogy meg sem értette, de mélyen a bensejében történt valami. Isten Szelleme Isten Igéjén keresztül kapcsolatba kerül a bűnös szellemével.
Amikor az ember válaszol Isten hívására, az Evangélium üzenetére, a szelleme újjászületik. A szelleme újjáteremtetik az örök élet befogadása által. Az örök élet befogadása a legcsodálatosabb esemény az életben. Ezt hívjuk újjászületésnek. Ezt hívjuk új teremtésnek. Ekkor valójában Isten a saját természetében részesít minket, az Ő lénye ölt valóságot a mi emberi szellemünkben.
Ezt írja le a 2Korinthus 5,17–18.
Az újjászületés ténylegesen az ember szellemi megszületése Istentől. Ez az azonnali újjászületés pedig nem testben, nem lélekben, hanem az ember szellemében történik! Az ember szelleme egy tökéletesen új, csodálatos teremtménnyé lesz Istenben!
Megvallás: Én egy vadonatúj, csodálatos teremtmény vagyok Krisztusban. Isten nekem adta az örök élet ajándékát. Az én szellemembe helyezte saját természetét, személyiségét, létének alapját. A saját szellememben megvan minden, amire valaha is szükségem lesz ahhoz, hogy győztes legyek az életben.
Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Nyár
2013. június 11.
Ige: Jézus az egyetlen Úr!
„Az én juhaim
hallják az én szómat [és hallgatnak a
hangomra], és én ismerem őket, és követnek engem
És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem
vesznek [(apollümi): el nem
pusztulnak, meg nem semmissülnek], és senki ki nem ragadja [(harpadzó):
senki hatalmába nem ejti, nem rabolja el]
őket az én kezemből.
Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb [(meidzón):
hatalmasabb] mindeneknél; és senki
sem ragadhatja ki [(harpadzó): senki hatalmába nem ejtheti, nem rabolhatja el] azokat az én
Atyámnak kezéből.
Én [pedig] és az Atya egy [(heisz hen):
és ugyanaz] vagyunk*(Ján. 10,27-30)
*És az Úr Jézus újra-és újra kijelenti magát akkor és
most: „Jézus pedig
kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki
elküldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem” (Ján. 12,44-45).
És újra szól az Úr:
Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én Vagyok” (Ján. 8,58).
János apostol így tesz bizonyságot az örökkévaló
Igéről: „Ő kezdetben [(arkhé):
eredetileg] az Isten” (Ján. 1,2).
Pál apostol is Róla tesz bizonyságot: „És Ő előbb volt [és van] mindennél, és minden Őbenne áll fenn (és illeszkedik egybe). [Más fordítás: Ő mindenek előtt való és a
mindenség Őbenne áll fenn]” (Kol. 1,17).
És: „Jézus
Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid.
13,8).
Mózesnek így jelentette ki magát: „És monda Isten Mózesnek: VAGYOK,
AKI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok” (2 Móz. 3,14).
Ézsaiás már
megprófétálta, hogy emberré lesz: „Mert
egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán
lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek,
örökkévalóság atyjának (és Örökkévaló Atyának), békesség fejedelmének!” (Ésa.
9,6).
Mikeás pedig azt prófétálta meg, hogy hol fog
megszületmni: „De te, Efratának
Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei (és nemzetségei) között: belőled származik nékem, aki
uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2).
Ézsaiáson keresztül pedig így szól az Úr: „Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen
isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr, hogy én Isten
vagyok. Mostantól fogva is én az leszek, és
nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg?
Ezt mondja az ÚR (JHVH = Jahve),
megváltótok, Izráel Szentje: A ti
érdeketekben küldök Babilóniába, letörök minden zárat, a káldeusok pedig
jajveszékelnek. Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője,
királyotok” (Ésa. 43,12-15).
És az Úr Jézus újra –és újra kijelenti magát: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én
ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké
el nem vesznek, és senki ki nem ragadja
őket az én kezemből” (Ján. 10,27).
Amikor búcsúzik az Úr Jézus tanítványaitól, így
jelenti ki magát nekik: „Monda néki
Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki
engem látott, látta az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az
Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A
beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki
én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok,
és az Atya én bennem van; ha pedig (másért) nem,
magukért a cselekedetekért higgyetek nékem”
(Ján. 14,9-11).
Pál apostol is erről tesz
megvallást: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten,
bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent
(láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben.
megigazíttatott (igaznak bizonyult) szellemben. Megláttatott
(megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. hirdettetett a
pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett
dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).
Ezt ismerve vallja meg Pál apostol: „Kicsoda szakaszt
[vagy kicsoda választ] el minket a Krisztus szerelmétől [agapéjától: Isten szerinti szeretetétől]?
Nyomorúság [nyomorgatás, háborúság, nyomás, szorítás,
szorult helyzet, elnyomás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés,
szorongás] vagy szorongattatás [szükség,
szorongató keserűség, szükséghelyzet, szorult helyzet, kín, gyötrelem, ínség]
vagy üldözés, vagy éhség, [éhínség]
vagy mezítelenség, vagy veszedelem, [vagy
életveszély] vagy fegyver-é? [kard, háború,
erőszakos halál, vagy a fennálló hatalom].
„Mert meg vagyok győződve, [és biztos vagyok benne]
hogy sem halál [a természeti (biológiai,
fizikai) halál, vagyis a hústest halála]. Sem élet [a természeti (biológiai)
vagyis a hústestben való élet]. Sem angyalok [vagyis uralkodó szellemi
lények, vagy hírnökök, követek, vagy pásztorok] sem fejedelemségek [kormányzatok,
amelyek részint földi, részint mennyei angyali hatalmasságok. A mennyei hatalmak
a csillagokat irányító erők, a csillagok mintegy látható kifejezői ezeknek].
Sem hatalmasságok [erősségek,
erőmegnyilvánulások, sem csodatévő erők]. Sem jelenvalók [vagyis jelen időben történő, és beálló, a
jelenlevő dolgok] sem következendők [eljövendők, ami még körül fog venni, amik
elkerülhetetlenül meg fognak történni].
Sem magasság, sem mélység, [sem
magasságban sem mélységben lakók] sem semmi más teremtmény [sem a kozmosz időbeli, sem a kozmosz, vagyis
a világűr térbeli jelenségei, vagyis a csillagok világában történők] nem
szakaszthat el [nem állhatnak oda közénk,
és nem képesek elválasztani]
minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon [és megjelent, és megbizonyított] a mi Urunk Jézus Krisztusban.
(Róm. 8,35.38-39).
Isten már Mózesen keresztül figyelmezteti népét: „Halld (és értsd meg) Izráel: az Úr (JHVH: Jahve), a mi Istenünk, egy Úr (és Ő az egyetlen
Úr)!”
(5 Móz. 6,4). És Ézsaiás prófétán keresztül is így jelentette ki magát
az Úr: „Ti vagytok a tanúim - így szól az
ÚR -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem,
és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem Isten nem alkottatott, és utánam
nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító! Mostantól
fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és
ki változtatja azt meg? Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje… Én az
Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok. Így szól az Úr,
Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az
utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem
mondtam-e meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül
Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ésa.
43,10-15. 44,6.8).
Pál apostolon keresztül pedig még egyértelmübbé teszi
a Szent Szellem a kijelentést: „…
Krisztus, aki mindeneknek felette
örökké áldandó [imádni való]
Isten [aki Isten mindenek felett] Ámen” (Róm. 9,5)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)










.jpg)


