2013. február 23.

Féltőn szerető


 Írta: Brondel Cermidoff :

Elmenekültem Előled.
A dolgaim mögé bújtam.
A pénz kifolyt kezemből
S hálátlanul elhagyott a múltam.
Rikító színeim kiégtek.
Előtted kifakultam.
Letéptél a világ kebeléről
S mint halott levél, lehulltam.
Elsodortad tőlem a kedvest.
Íztelenné váltak a mulatságok.
A cimborák közt számkivetett lettem
S elkerülnek a régi barátok.
Ködöt eresztettél rám,
Azóta nem látok.
Elvesztettem minden jelzőfényt
S a megszokott szabadságot.
Kifordítottad a lelkem
S lemeztelenítettél,
A világ előtt bolonddá
S nincstelenné tettél.
Elszakítottál a múlandóságtól,
Amitől idáig nem láttalak.
Most itt állok Előtted átlátszón
S Te átragyogsz rajtam, mint a Nap.

Kik a keresztények?


Egyszer egy asszony elvitte a kisfiát templomba. A kisgyermek mély
csodálattal nézegette a templom falait, különösen az ablakokat,
amelyek külüönböző színes képekből álltak össze. A kisfiú mindig
kérdezgette édesanyját: "Ez mi? Kik vannak ott? Miért beszél a bácsi?".
Éppen imádság következett, mire az asszony emghajtotta a fejét, de a
kisfiú továbbra is fészkelődött és megkérdezte anyjától: "Anyukám,
nézd ott, kik azok? Majd a tanítványokra mutatott az ablaküvegre.
Édesanyja próbálta csitítani kisfiát és megpróbálta röviden kielégíteni
kiváncsiságát. "Azok ott kisfiam a keresztyének".

Az iskolában másnap hittanóra volt. Ahol a keresztyénségről
beszélgettek. Felszólították a kisfiút, hogy mondja meg ki a keresztyén.
A válasz így hangzott: "A keresztyének azok az emberek, akiken átsüt
a napfény!!!

Diadalmaskodnod kell! - Don Johnson (Hungarian)

Kenneh E. Hagin: Alázatosság És Megtestesülés

alazatossag_es_megtestesules_03RP1284926804

Kenneth E. Hagin
Aki [Jézus Krisztus], mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem Önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. (Fil. 2,6–8.) 

Krisztus mindig is létezett Isten mivoltában. Ő azonban kiüresítette Önmagát, és szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett. Ez a természetes nemzéstől teljesen elkülöníthető, Istentől való műveletre utal: ez csoda. Először, Isten kivette a Krisztust a mennyei Istenségből – majd behelyezte egy szűz méhébe, hogy egyesüljön a hústesttel egy egyedülálló fogantatás során. 

Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem. (Zsid. 10:5) Isten alkotott egy testet — egy különleges testet — ennek a Lénynek, akit Isten Fiának neveznek. A megtestesülés során a Krisztus emberré lett! 

Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige… És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes
volt kegyelemmel és igazsággal. (Ján 1:1, 14)
 

A Webster értelmező szótár a következőképpen határozza meg a megtestesülést: „Az Istenség egyesülése az emberrel a Krisztus Jézusban.” 

A megtestesülés volt az egyedüli megoldás az ember problémájára — az egyedüli remény arra, hogy az emberiség újra egyesülhessen Istennel. Minden olyan vallás,amely tagadja a Názáreti Jézus Krisztus megtestesülését, hamis! 

Ez az örök lény, akit úgy hívnak, hogy Immánuel – velünk az Isten, vagy Jézus a Krisztus – itt az Igének neveztetik. Az Ige létezett kezdetben. Az Ige Istennél volt – Istennel közösségben, együtt munkálták ki az Ő akaratát. Isten a világot az Ige által teremtette. (Zsid. 1,2. Ján. 1,3) 

És ez az örök lény Isten volt! Ugyanazzal a természettel rendelkezett. Ugyanabban a formában létezett, és Istennel egyenlő volt. (Fil. 2,6) És ez a lény testté lett! Az Ige emberré lett, és közöttünk lakozott. 

Ő emberré lett — annyira emberré lett, mintha sohasem lett volna más, mégsem szűnt meg annak lenni, ami azelőtt volt. Az Ige megteremtette otthonát közöttünk, és mi szemléltük Isten dicsőségét. 

Megvallás: 
Jézus azért jött el, hogy hústestben lakozzon, hogy én örökre újra egyesüljek az Atyával. Jézus olyan lett, mint én, hogy én olyan tudjak lenni, mint Ő. Én annak a világosságában fogok járni, amit a megtestesülés hozott el a számomra. Én újra egyesültem az én Atyámmal! 
Köszönöm Neked, Jézus, hogy Te kiüresítetted magadat és az emberekhez hasonlóvá lettél. Ez volt a mi egyedüli reménységünk. Köszönöm, hogy Te megaláztad magad, és engedelmes voltál a halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Neked pedig köszönöm Atyám, hogy hatalmasan felmagasztaltad Őt, és ajándékoztál Néki oly nevet, mely minden név felett való. E névre valóban meghajol az én térdem, és az én nyelvem valóban vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére. (Fil. 2,9. 10.)



aniko

Ne állj meg a kapunál


Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyiszékéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk; a szükség idején segítséget kapjunk. (Zsidó 4,16)

Amikor elfogadtad Jézust életed Urának, az egyik kiváltság, amit kaptál, az az, hogy jogodban áll bármikor Isten trónja elé járulni. Gondold csak meg! Jogod van bátran Isten elé menni, és kérni Tőle bármit, amire csak szükséged van.
Bár a Biblia világosan tanítja ezt, sokan mégsem járulnak bátran Isten elé. Azt gondolják, „Én nem mehetek oda Istenhez. Megállok itt kint, majd kiáltok, és remélem, meghall engem.” Régen én is így gondolkoztam.
Emlékszem egy esetre, amikor imádkoztam, könyörögtem, a menny kapuin dörömböltem szellemi ébredésért esedezve. Egy kis idő múlva az Úr szólt hozzám. „Mit csinálsz?” kérdezte.
„A menny kapuin dörömbölök, ébredésért imádkozom,” válaszoltam.
”Kenneth, mekkora a városom?” kérdezte.
”Hát, azt tudom, amit a Biblia mond: körülbelül 1500 mérföld széles, és 1500 mérföld magas.”
”Akkor miért dörömbölsz a kapukon? Ha azt vesszük, hogy a trónom a város közepén van, akkor te 750 mérföldre vagy! Különben is, a kapuk nincsenek bezárva. Miért nem hagyod abba a dörömbölést, és jössz be egyszerűen?”
Miután bocsánatot kértem, amiért a tradicionális imádkozási formát gondolkodás nélkül átvettem, eszembe jutott, hogy az Ige azt mondja, járuljunk bátran Isten trónjához. Azóta is így teszek.
Szükséged van valamire Istentől? Ne vesztegesd arra az idődet, hogy a kapukon kívül álldogálsz. Jézus által helyet kaptál Isten tróntermében. Lépj csak be! Az ajtó mindig nyitva áll előtted!
Igei olvasmány: Zsidó 4,14-16; 5,1-9

Kenneth Copeland

Hillsong UNITED Scandal of Grace with Lyrics

2013. február 22.

Ige: A hívők egysége, és annak eredménye


 „És minden nap egy akarattal [(homothümadon): teljes egyetértésben; közös elhatározásból, és közös akarattal] kitartva [folyamatosan] a templomban [vagyis állandóan a szent helyen tartózkodtak], és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel [és ujjongással] és tiszta szívvel [egyszerűséggel].

Dicsérve [dicsőítették] az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva [az egész nép szerette őket]. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala [gyarapította] a gyülekezetet [a kihívottak közösségét] az üdvözülőkkel [megváltottakkal, megmentettekkel, megszabadítottakkal] (Csel. 2,46-47)

A Szent Szellem kitöltetésének feltétele is az, hogy a hívők egységben legyenek. Így következett be a pünkösdi csoda is: „És mikor bementek [hazatértek], felmennek a felsőházba [a felső szobába], ahol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és [buzgó] Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia. Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel [egy indulattal s állandóan, kitartóan, állhatatosan] foglalatosak valának [vettek részt] az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az Ő atyjafiaival [testvéreivel] együtt” (Csel. 1,13-14)

Isten ereje is ez által működik hatékonyan: „A hívők sokaságának (a hívők egész gyülekezetének) pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját (vagyonát) nem mondá magáénak, hanem nékik mindenük közös vala. És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon.  Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozták az eladottak árát, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá” (Csel. 4,32-35).

 „Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lőn (csoda történt) a nép között; és egy akarattal mindnyájan a Salamon (jelentése: békesség) tornácában valának (a Salamon csarnokában tartózkodtak). „Velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Szellemnek közléseivel (megnyilvánulásaival) az Ő akarata szerint” (Zsid. 2,4).

 Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni (hozzájuk csatlakozni): hanem a nép magasztalá őket; Az Úrban hívők száma (pedig) egyre növekedett, férfiak és nők tömegével” (Csel. 5,12-14).

Dávid is a hívők egységéről, és az abból következő kenet kiáradásáról prófétál: „Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak (és ha a testvérek egyetértésben élnek)! (Olyan ez) mint a drága olaj a fejen, amely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; amely lefoly köntöse prémjére; (Olyan) mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet (mindenkor) örökké!” (Zsolt. 133,1-3).

Hogy a hívők között senki ne legyen, aki szükséget szenved, arról így rendelkezik az Úr: „Akinek pedig van miből élnie e világon (világi javakkal rendelkezik), és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van (szükséget szenved), és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete (abban hogyan lehetne az Isten szeretete)? Fiacskáim (gyermekeim), ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal (valóságosan). És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká Őelőtte a mi szíveinket” (1 Ján. 3,17-19).

Már Mózesen keresztül így szól az Úr: „Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld téged az ÚR azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened örökségül ad neked, hogy birtokba vedd” (5Móz. 15,4).

Ez pedig megvalósulhat, ha Isten van köztünk, ahogy János apostol látta elragadtatásában: „És hallék nagy szózatot (egy hatalmas hang szól a trónus felől), amely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük” (Jel. 21,3).

Ez lehetséges, mert már megvalósult, amit látomásban látott az apostol, ahogy erről bizonyságot tesz Isten Igéje: „És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék [itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük] az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét]. Aki teljes vala kegyelemmel [(kharisz): Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása] és igazsággal [(alétheia): Ige = Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG]; »akit kegyelem és igazság tölt be«” (Ján. 1.14).

És a kijelentés így folytatódik: „Aki az ő dicsőségének visszatükröződése (kisugárzása), és az ő valóságának (lényének) képmása, aki hatalma(s) szavával fenntartja (hordozza) a mindenséget, aki (miután) minket bűneinktől megtisztítván, üle a (mennyei) Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,3)

 „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) lélekben (pneuma: szellemben). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16)  



Ige: Ne légy bálványimádó


 „Vigyázzatok, hogy az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségéről, a melyet kötött veletek, el ne felejtkezzetek, és ne csináljatok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, amiképen megparancsolta az Úr, a te Istened. Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő” (5 Móz. 4,23-24)

„Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják” (2 Móz. 20,5-6)

 Az apostol is megismétli a kijelentést: „Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz (Zsid. 12,28-29)

Hallalujah! Jézus a Szabadító.

Benjamin Franklin: Ima


“S minthogy Istent ítéltem minden bölcsesség kútfejének, helyesnek és szükségesnek véltem, ha segítségért hozzá folyamodom; e célból írtam az alábbi kis imádságot, és önvizsgálati táblázataim elé iktattam, mindennapos használatomra.

Ó, hatalmas Jóság! Bőkezű Atya! Könyörületes Kalauz! Öregbíts a bölcsességben, hogy legigazibb érdekeimet láthassam. Erősíts elhatározásaimban, hadd válthassam valóra, amire a bölcsesség egyszer rávezetett. Fogadd el többi gyermekednek tett szolgálataimat, hiszen másként véghetetlen jóságodat nem viszonozhatom.”

Vida Sándor: Mézcseppek:


- Isten sohasem engedett elesni, sohasem hagyott cserben, és sohasem engedett el.



Oswald Chambers: AZ ÖVÉ


"Tieid voltak és nekem adtad azokat" (Jn 17,6).

A misszionárius olyan ember, akinek a szívébe a Szent Szellem beleírta ezt a felismerést: "Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19). Aki ezt mondja: "Nem vagyok a magamé", az szellemi értelemben magas nemesi rangot ért el. A gyakorlati élet forgatagában akkor valódi a hívő ember élete, ha önmagát tudatosan átadja egy másik személynek, akit mindenkinél többre tart, és ez Jézus Krisztus. A Szent Szellem feltárja előttem Jézus természetét, hogy eggyé tehessen Urammal, de nem azért, hogy kiállítási tárgy legyek. Urunk a földön egyik tanítványát sem küldte ki azzal, hogy úgy viselkedjék, mint Ő. Csak a feltámadás után, amikor a tanítványok megértették a Szent Szellem hatalma által, hogy kicsoda Ő, akkor mondta Jézus: "Menjetek..."

"Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli..., az nem lehet az én tanítványom." Nem azt jelenti ez, hogy az olyan ember nem lehet jó vagy becsületes, hanem hogy Jézus nem írhatja rá ezt: Enyém! Az Úr által említett rokoni kapcsolatok közül bármelyik kötelékké lehet és versenyre kelhet az iránta való szeretettel. Első helyre tehetem az anyám, a feleségem vagy a magam iránti szeretetet, de Jézus azt mondja: "Nem lehetsz az én tanítványom." Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz az enyém az üdvösség, de azt jelenti, hogy nem lehetek az Övé! Urunk a magáénak tekinti tanítványát, felelősséget vállal érte. "Lesztek nekem tanúim." A tanítványt nem az a szellem tölti be, hogy "tenni kell valamit Jézusért"; hanem hogy teljes örömére lehessen Őneki. Az Ő munkatársának a titka: "Övé vagyok és Ő viszi véghez terveit általam." Légy teljesen az Övé!

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:


Csendesedj le, és ne reagáld túl a csüggesztő híreket vagy azokat a dolgokat, amik betolakodnak az életedbe, és fenyegetést jelentenek a nyugalmadra. Ápold magadban a békességet, miközben folyamatosan reagálsz a bonyolult vagy a megpróbáltatást jelentő helyzetekre.

Meg kell tartanod magadat a szellemi sodrásban, a hitben és a békességben. Utasítsd vissza a félelem minden kísértését. A csüggedés megöli a kenetedet és a Bennem való stabilitásod helyét, mondja az Úr.

Ésaiás 26:20 Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!

http://gyurinaploja.blogspot.com

Bob Gass: Készülj fel!


„Én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud…” (1Sámuel 16:18)

Dávid nem egyik pillanatról a másikra vált kitűnő céllövővé, amikor Góliát feltűnt, vagy kiváló zeneművésszé, amikor Saul király a palotájába hivatta. A hosszú, lassú, fegyelmezett utat választotta hozzá.

Dávidnak fogalma sem volt arról, hogy mit tartogat a jövője, egyszerűen csak örömöt és elégedettséget talált képességei felfedezésében és fejlesztésében. Személyes fejlődésed legnagyobb akadálya nem a tanulatlanság, hanem a tudás illúziója. Az, hogy azt hiszed, már elérted.

 Ha ez történik, akkor felhagysz a növekedéssel, ami azt jelenti, hogy véged van!

Melyik zónában élsz?

 A kihívási zónában: „Megpróbálom, amit eddig még nem”.

A komfort zónában: „Csak azt teszem, amiről tudom, hogy képes vagyok rá”.

Az ereszkedő zónában: „Még azt sem csinálom, amit eddig”.

Phillips Brooks mondta: „Szomorú nap az bárki számára, amikor teljesen megelégszik azzal az élettel, melyet él, azokkal a gondolatokkal, amik foglalkoztatják, és azokkal a dolgokkal, amiket tesz; amikor megszűnik a lelke ajtaján örökké kopogtató vágy: valami nagyobbat tenni, amiről tudja, hogy erre rendeltetett”.

Testvérei tudták Dávidról, hogy tehetséges, mégsem szólt egyikük sem róla Saul királynak. De ne csüggedj – nélkülük is eljutsz oda!

„Ekkor megszólalt Saul egyik szolgája, és ezt mondta: Én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud lantot pengetni, derék férfi, harcra termett, okos beszédű, daliás ember…” (1Sámuel 16:18).

Dávid nem kelt versenyre testvéreivel, és nem panaszkodott amiatt, hogy pásztorként kellett dolgoznia. Csak tovább erősítette kapcsolatát Istennel, fejlesztette képességeit, és amikor eljött a megfelelő idő, Isten előléptette őt. Tehát készülj fel!


Rodney M. Howard-Browne - Gloryfy thy Name

Isten előtt:


„Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején” (1 Pét. 5,6)


Megtartom Igédet!

„Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzek ellened” (Zsolt. 119,11)



Dr-Kováts György: JÓ SZÓ.


Péld 12:24 A férfiú elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.

„Aki aggódik szívében, az levertté lesz – a jó szó viszont felvidítja.” (Péld 12,24.) Így mondja az újabb fordítás.

Szeretnél boldog környezetben élni? Ennél jobbat kevéssé lehet elképzelni. Tedd boldoggá azokat, akik között élsz. Vidámítsd fel őket. Napról-napra. Ma is. Mivel? Azzal, amid van. JÓ SZÓVAL. Add nekik a jó szót. Mosolyogj rájuk, és szólj jót. Szóld a jót.

Legyen ez a mai nap a JÓ SZÓ NAPJA. Ámen. :)

Ez választás kérdése. Kiválasztod a szavakat. Még, ha nagyon el vagy is keseredve, nem kell, hogy rosszat mondj. Félreérted, ha azt gondolod, hogy szavaid arra valók, hogy „levezesd az érzelmeidet”. Nem. A szavaidat másért adta az Úr. Ha csak teljesen egyedül vagy az Úr előtt, esetleg megteheted, hogy kiöntöd szívedet, és bánkódásaidat. Sírhatsz az Úr előtt – van ilyen. Oké. De, ha már mások ott vannak, őrizd szavaidat, mert nem arra valók, hogy minden megfélemlítést, lenyomást, depressziót, amit az ördög rád akar hozni, ráárassz másokra. Nem. Szavaid építőkövek. Építenek másokat, építik saját életedet.

A szavaim nem arra valók, hogy az érzelmeimet levezessék? Ez kicsit más, mint amit az emberek gondolnak, ugye?

Persze összetettebb. Hiszen az érzéseinket is kimondjuk – és az érzéseinkre is hatnak szavaink, és ha ezek jó érzések, dicséret, szeretet, hála, akkor nagyon jó, hogy szólsz, és beszélsz, érzéseidről is, de tégy különbséget.

De ne engedd, hogy a negatív érzés elsodorjon. Ne add oda neki a szavaidat. Ne tudja szavaidat felhasználni.

Az ördög nagyon sokszor támad negatív érzéseken keresztül. Több ezer éves tapasztalata van az emberrel. Tudja, hogy ha az érzelmeit megkaparintotta, jönnek a gondolatok, szavak, döntések, cselekedetek, szokások, jellem, kapcsolatok, és az egész sorsa. Így szerez magának fegyvereket. Eszközöket. Így teszi tönkre az emberek életét.

A szavaid nem arra valók, hogy minden félelmedet kimondd. Tudod, amikor kimondod, úgy tűnik, mintha megkönnyebbülnél egy pillanatra – de nem ez történik. Hanem kifeszítesz egy kötelet. Azután, ahogy mondod tovább – mert egy szó után nem szűnik meg, hanem jön a következő, a következő – elkezded összefűzni ezeket a köteleket. Végül belegabalyodsz, és annyi kötéllel vetted már körül magadat, hogy ki sem látsz közülük, nem, hogy ki tudnál jönni. Oda kell jönni, és jó szóval, mint éles karddal, levágni ezeket rólad, és felszabadítani téged, hogy tudj helyesen gondolkodni és látni. Az Úr Jézus felszabadító. Ő jó szót mond. Kimondja a jót, és levágja a gonosz kötelét. „Igaz az Úr. ELSZAGGATJA a gonoszok kötelét.” (Zsolt 129,4.)

Vidámíts. Erősíts meg. Használd jóra szavaidat. Válogass. Mondd ki a jó szót. A rosszat pedig ne engedd ki. Ha bizonytalan vagy, mondd ki azt, amiben biztos vagy. Ha tanácsot kérsz, ne fesd le szándékosan a dolgokat úgy, hogy sajnálatot válts ki. Mondd ki a jót is. Azt, amit az Úr már mutatott neked. Mondd ki a bizalmadat is az Úr felé – ne csak az elkeserítő körülményeket. Máris másként tűnnek fel. A te Urad minden helyzetből meg tud szabadítani téged. Zsolt 129,4: „Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.”

Ha a jó szót szólod, megvidámítod környezetedet. Ha az aggódásnak engedsz, elmédben a gyötrelemnek adsz teret, és erről beszélsz – le fog húzni téged magad is, és másokat is, akiket hasonlóképpen kísért a gonosz.

Nem kell őszintétlennek lenned. Nem kell „úgy csinálnod, mintha”… Nem kell „képet mutatnod” (ne légy képmutató). De tudd, hogy az érzések változnak. Nem végérvényesek! És amit ma rossznak látsz, lehet, hogy nem is annyira rossz… még valami jóra tudja használni az Úr. Lehet, hogy néhány óra alvás után, vagy egy bölcs tanácsossal való beszélgetés után, már nem is tűnik annyira lehetetlennek!

Egy-egy helyzet ma rosszabbnak tűnik holnap jobbnak. Még a legreménytelenebbnek kinéző helyzet is változtatja kinézetét, és vannak szempontok, amik még egy ilyen helyzeten is javíthatnak – úgyhogy ne add oda szavaidat a rossznak.

Egy tanács. (Nekem is szól.)
Ha beszélgetsz is valakivel arról, amiben vagy, esetleg a legrosszabbról is, AMI JÓ VAN BENNE, mondd ki.
Ragadd meg a jót, és mondd ki.
Ezzel is harcolsz a gonosz ellen. Az ördög azt akarja, hogy látásmódja akadálytalanul elsodorjon mindenkit. A depresszió, a félelem, a betegség, a halál… ezeket akarja behozni. De nem ezek a győztesek. Nem az ördögé az utolsó szó. A te Urad győzött, és minden helyzetet meg tud javítani, mindent fel tud használni jóra, és a rosszat jóvá teszi. Sőt, a jót még jobbá. Sőt, a legjobbá. Annyira, ahogy el sem tudod képzelni. Mondd ki a bizalmadat.

Ha semmi másod nincs, mert annyira sötét a helyzet, akkor is MONDD KI A BIZALMADAT a te Uradban.

MONDD KI, hogy ki Ő, hogy milyen Ő, hogy mit fog tenni, mert Ő Magát meg nem tagadhatja.

MONDD KI, hogy te szereted Őt, és tudod, hogy akkor is jóra fogja vinni ezt a helyzetet, ha akármilyennek látszik is most – mert azoknak pedig, akik az ISTENT SZERETIK, minden, de minden, összedolgozik a javára. (Róma 8,28.)

MONDD KI. Ezzel letetted a voksodat Mellette, szemben az ördöggel. Az Isten dicsősége rajtad feltámad.

MONDD KI. Mert szavaid erre valók.

Az Igét arra kaptad, hogy levágd a félelem köteleit. A depresszió köteleit. A harag köteleit. Az engedetlenség köteleit.

Ki tudod mondani: „Az Úr, az én Uram, jóságos. Odaadom magam Neked, Uram, mindenestül. Még, ha ellenkezik is bennem bármi, ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd. Legyen meg. Menjen végbe. Történjen meg. Én akkor is engedelmeskedni fogok Neked. Ámen.”

Ez a jó szó. Még akkor is, ha az ellenkezőjét éreznéd.

Nem csak a társadért mondod ki a jó szót. Ha te magad vagy gyötrelemben – aggódásban, bizonytalanságban – akkor is mondd ki a jó szót.

Nem csak saját magad hallod. Ott van a te Urad, az Úr… és az angyalok, sőt, az ellenség is – mondd ki! Az Isten dicsősége meglátszik rajtad.

Ez a világ a dicsőségre vágyik. Arra vár, hogy meglássa az Urat a maga dicsőségében. Amit elvégzett, amilyen Ő valójában. És ehhez téged a te Urad az Ő munkatársává tett. És szavait is odaadta, hogy végezhesd munkáját, és végezhesse Ő is benned. Használd beszédedet így. Hulljanak le a kötelek. Jézus nevében. Ámen. (Róma 8,19.21. – „… az Isten fiai dicsőségének a szabadságára…”)

Szellemi háborúk

Készítette: Teológia Mennyei Maflás


2Krón 32,1 Ezek után a hűségesen véghezvitt dolgok után eljött Szanhérib asszír király, és betört Júdába. Ostrom alá vette a megerősített városokat azzal a szándékkal, hogy elfoglalja azokat.

Ha az Úrral járunk az ellenség jönni fog. Ezékiás király egyike volt azon kevés ószövetségi királynak, akik az egész életükben az Úrral jártak.

Mikor trónra lépett kidobta a bálványokat az Úr templomából, felszólította a levita papokat szolgálatra, hirdettette velük a törvényt a nép között, az Úr páska ünnepére hívatta össze a népet, adakozott a gyülekezetnek jövedelméből...stb.
A Krónikák könyve 2 fejezetet szánt igazságos cselekedeteinek bemutatására (2Krón 29-31).

2Krón 30,24...Ezékiás, Júda királya ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a gyülekezetnek. A vezető emberek is felajánlottak a gyülekezetnek ezer bikát és tízezer juhot. A papok tömegesen szentelték meg magukat.
2Krón 30,26 Nagy volt az öröm Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának az ideje óta nem történt ehhez hasonló Jeruzsálemben.

És mindezek után eljött az asszír király...

Vagy nézzünk egy másik történetet. Pál apostol keresztény üldözőként indult Damaszkuszba. Útközben Jézussal való találkozásakor megfordult...megtérve ő lett a pogányok apostola.

Apcsel 9,19-20...Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.
Apcsel 9,23 Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele.

Pál apostolt a farizeus rend már a megtérése után meg akarta ölni. Úgy szöktették ki őt Damaszkuszból a városfalon leengedve.

Van a két élettörténetben valami közös...Az Úr tanácsa a hívőnek: NE FÉLJ!

2Krón 32,7-8 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek az asszír királytól, meg a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele. Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az ÚR, aki megsegít bennünket, és velünk együtt harcol harcainkban.

És úgyanígy az újszövetségben is.

Apcsel 18,9-10 Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: "Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban."

A zsidó nép ószövetségi harcai remény a mai hívő szellemi harcaiban.
Róm 15,4 Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.

Nem lehet több Jézus tanítványa a mesterénél. Ha Jézust üldözték, nekünk is lesznek harcaink. Kinek-kinek mértéke szerint.

“Menjetek széles e világra és tegyétek tanítványokká a népeket...” Jézus mondta.

NE FÉLJ (a félelem egy szellem)... Az Úr velünk ki lehet ellenünk. “és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

Isten áldjon titeket

A Meghallgatott Imádság




Kenneth E. Hagin


Jakab 1,6-8
Józsué 1,8
Máté 7-78
Márk 11,23-24

Központi igazság: hit által kinyúlhatunk, hogy megszerezzük azt, amire szükségünk van, s így megteremtjük annak valóságát az életünkben.

Ez a két részes írás az imádkozás alapvető kérdéseivel foglalkozik. Az olyan imádsággal, amelynek van eredménye. Ha a hívő ezeket a lépéseket az imádkozó életében hűségesen követi, biztos lehet benne, hogy meglesz a válasz.

1. lépés: döntsd el, mit akarsz Istentől. 
Jak 1,6-8 (De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember): ez az Ige megmutatja, milyen fontos is a döntésünk. Jakab azt mondja, ha az ember ingadozik – azaz nem tud dönteni -, akkor minden útjában határozatlan. S nem várhatja, hogy bármit is kap az Úrtól.

Gyakran vagyunk határozatlanok az imádságainkban. Mikor embereket megkérdezek, mivel kapcsolatban imádkoznak, van úgy, hogy azt mondják, nem tudják. Egy drága testvér azt mondta, ő azért imádkozik, hogy imádkozzon.

Természetesen van olyanfajta ima, mikor imádjuk Istent, és közösségben vagyunk Vele. De ebben a leckében azokkal az imákkal foglalkozunk, mikor választ is akarunk kapni. Ha nem vagyunk óvatosak, az általános imánk nem fog eredményt hozni. A szükség idején teljesen pontosnak kell lennünk azzal a szükséggel kapcsolatban.

Ha elmész egy élelmiszerüzletbe, és a bevásárló kocsidat le- s föl tologatod, de nem teszel bele semmit, az emberek méltán hiszik azt, hogy valami baj van veled. Ha a gyermekedet elküldöd, hogy bizonyos dolgokat vegyen meg a boltban, és éppen azokat veszi meg, akkor az a gyermek nagyon céltudatos.

Igaz ez az imádkozásra is. Sokkal jobb, ha 2-3 percet imádkozol, de tudod, hogy miért, mintha céltalanul imádkozol akár 2-3 órát. 

Határozd el, mit akarsz Istentől, és légy céltudatos ebben!

2. lépés: olvasd azokat az Igéket, melyek választ ígérnek a szükségedre. 
Józs1,8 (El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.) – ha sikeres akarsz lenni az ima-életedben, Isten Igéje legyen a legfontosabb. Ahogy tápláljuk magunkat Isten Igéjével, beépítjük azt a személyiségünkbe, tudatunkba s a szükség idejére fel leszünk készítve. Használhatjuk a megfelelő Igét az ördög ellen, mikor megpróbál kétséget ébreszteni Istennel kapcsolatban, és meg akar rabolni attól, amire szükségünk van. 

A pusztában, mikor a sátán megkísértette Jézust, hogy a köveket változtassa kenyérré, Ő Isten Igéjével válaszolt. Azt mondta: „meg van írva, az ember nem csak kenyérrel él, hanem Isten minden Igéjével.” Ezután a sátán felvitte őt egy magas hegyre, és megmutatta neki a világ összes királyságát. Azt mondta Jézusnak, ha imádja őt, mindezt neki adja. Jézus megint Isten Igéjével válaszolt: „meg van írva, csak az Urat, a te Istenedet imádd, és őt szolgáld.”

Sátán ekkor Jézust felvitte a templom tetejére, és azt mondta neki: „vesd le magad!” Jézus ismét az Igével válaszolt, és azt mondta: „meg van írva, ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” Luk4,3-12.

Jézust ugyanazt a fegyvert használta az ördög legyőzésére, amely ma is rendelkezésére áll minden hívőnek: Isten Igéjét. Amit tennünk kell kísértés vagy kételkedés esetén, hogy kimondjuk: „meg van írva…” Ha az Ige erősen, szilárdan a szívünkbe van ültetve, az ördög bármely támadása esetére fel vagyunk készítve.

Ha vezetésre van szükséged, kutasd az Igét, hogy megtudd, Isten mit is akar mondani a helyzetedről. Az Ő Igéje egyszerűen, világosan megmutatja az akaratát. Ha az Ige nem ígér nekünk valamit, amire szükségünk van, akkor azért nem sok értelme van imádkozni. Nincs olyan dologra szükségünk, amiről Isten Igéje azt mondja, hogy nincs rá szükségünk. 

Másrészről viszont, ha olyasmiért imádkozunk, amiről Isten Igéje határozott ígéretet tesz, akkor teljesen biztosak lehetünk benne, hogy meg fogja adni, amire szükségünk van. Évekkel ezelőtt piros tintával bele írtam a Bibliámba: „a Biblia állítja, én hiszem, és az a dolog már el van intézve.” 

Nagyon sok ember megpróbál a hitét meghaladóan imádkozni. Isten Igéje az, ami hitet ad: „ a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” Róm 10,17. Az ok, amiért az emberek nem imádkoznak hittel és bizonyossággal,  az, hogy nem ismerik Isten Igéjét eléggé, és nem tudják, hogy amiért imádkoznak, vajon Isten akarata-e? Reménykednek, de nem tudják.  Ahogy olvassuk Isten Igéjét, és megismerjük az Úr akaratát, hozzá tudjuk rendelni az ígéreteit a szükségeinkhez.

3. lépés: kérd Istent azokért, amikre szükséged van. 
Mt 7,7-8 (Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.) A Mt 6,8-ban Jézus azt mondta: „a te Atyád tudja, mire van szükséged, mielőtt kérnéd.” Azonban a következő fejezetben, ahogy látjuk a fenti Igében, Jézus azt mondja, kérjük őt a szükségeinkkel kapcsolatban. Bár tudja, mégis azt kéri tőlünk, hogy vigyük elé ezeket, és kérjük a segítségét.

4. lépés: hidd, hogy megkapod. 
Márk11,23-24. (Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.) Amplified Bible: „…akármit is kérsz imában, hidd – bízz, és légy bizonyos – hogy ez már biztosítva van számodra, és meg fogod kapni.” 

Ahhoz, hogy jobban megértsük a fenti Igét, meg kell értenünk, hogy kétfajta igazság létezik: az érzékszerveink által közvetített ismeret, igazság, és a kijelentés-igazság. 

Néhányan azt hiszik, hogy az igazság olyasmire vonatkozik, amit a szemükkel képesek meglátni. A Szent Szellem dolgait azonban nem tudjuk meglátni, ezek nem testiek, nem anyagból valók.

Minden, amire szükségünk van, a szellemvilágból áll elő: Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben a Krisztusban. Ef 1,3 Szükségeink Jézus Krisztusban töltetnek be. Nem mindig vagyunk képesek ezt meglátni, de ezek az áldások ott vannak. 

Amikor az „érzéki ismeret-igazság” ellentmond a „kijelentés-igazságnak” vagy Isten Igéjének, akkor én a kijelentés-igazságot választom, és aszerint megyek tovább. Azt fogadom el, amit Isten mond.

Ami a szellemi valóságban van, az hit által lesz valóságos itt a látható világban. A hit ragadja meg azt, és teremti meg a valóságát az életünkben. 

Ezért amikor imádkozol, hidd, hogy megkapod, amit kérsz, és meglesz neked. Ez meghaladja a természetes eszünket, értelmünket, a természetes értelem nem képes megragadni ezt. De hitben kell járnunk és nem látásban. 

Egyszer egy kis gyülekezetben prédikáltam, és kimelegedtem. Ahogy kiléptem az ajtón az istentisztelet után, a testem még izzadt volt, és a hideg levegő megcsapott. Mire a kocsihoz értem, a torkom elkezdett fájni, és alig tudtam beszélni. Következő nap a mellkasom is fájni kezdett, és csak suttogni tudtam.

Neki álltam olyan Igéket olvasni, amik a gyógyulásról szóltak. Nyitott Bibliával imádkoztam csendben, és azt mondtam: „Uram a te Igéd azt mondja, meg vagyok gyógyulva. Ha megkérdezném a testemet, hogy vajon gyógyult-e, nemleges választ kapnék. Ha megkérdezném az érzéseimet, a válasz szintén nemleges lenne. Ha megkérdezném az embereket körülöttem, hogy egészséges vagyok-e, nyilvánvalóan azt mondanák, hogy nem.”

„Ám a te Igéd azt mondja, Isten igaz, és minden ember hazug. Tehát ha azt mondom, hogy nem vagyok egészséges, hazudok. A te Igéd azt mondja, hogy Isten nem képes hazudni. A Róm3,4 azt állítja: ’legyen minden ember hazug…’”

Az esti istentisztelet ideje eljött, odaléptem a mikrofonhoz, és azt mondtam, szeretném megköszönni Istennek, hogy meggyógyított. A gyülekezet megdöbbent, majd úgy néztek rám, mintha őrült lennék. Mert alig tudtam suttogni. Elkezdtem Isten Igéjéből bemutatni nekik hogy mit is mond a gyógyulásról. Bebizonyítottam nekik Isten Igéjéből, hogy egészséges vagyok. Elmondtam nekik, hogy amit Isten mond az igaz, s amit én mondok, hogy nem vagyok egészséges, az hazugság. Kértem őket, álljanak fel, és dicsérjük együtt Istent a gyógyulásomért. Ahogy felálltunk, és elkezdtük dicsérni Istent, nem kellett háromszor azt mondanom, hogy Halleluja, és a hangom visszajött. Majd a prédikációmat tiszta, erős hangon elmondtam. Aznap este a gyülekezet láthatta, a hit hogyan is cselekszik.

Amire szükségünk van, az az, hogy kérjük Istent azokért a dolgokért, amikre szükségünk van, és higgyük, hogy megvan nekünk.

Emlékezzünk: 
Máté 7,7-8. Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.

Orbán Tibor fordította