Ige: A békesség

A Teremtő Isten létezéséről

Egy multimilliomos vállalkozó sajtótájékoztatót tartott, ahol az interjú végén a kíváncsi újságírók feltettek egy kérdést:

- Miért hiszi, hogy van Isten?

- Nézzék, nekem számtalan üzemem van. Az egyikben autókat, a másikban húsdarálót, és sok egyebet gyártunk. Egy autó 140-150 ezer alkatrészből áll, de előbb 24 mérnököm tervezget, majd anyagpróbákat végzünk, és csak azután jöhet a gyártás. No de vegyük csak a húsdarálót. Mindössze 9 alkatrészből áll, és 17 mozdulattal lehet összeszerelni a futószalagon, mégis egy-egy munkásnak több napon át kell gyakorolnia ennek módját. Ha nekem ezek után azt állítja valaki, hogy a több milliárdszor bonyolultabb világegyetem megalkotásához nem kellett a Teremtő, az nem normális.

 - Rendben van, de mivel tudná Ön kézzelfoghatóan bizonyítani a Teremtő létezését?

A gyáros észrevette a gúnyos felhangot, és diktálni kezdett a titkárnőjének: "Pályázat. Építészmérnököt keresek, aki megtervez, majd kivitelez egy toronyépületet az általam felvázolt méretekben és minőségben. Alapméret: kör alakú, átmérője 4 méter. Magassága ennek legalább 200-szorosa, azaz 800 méter. (Természetesen bírnia kell a toronynak az elemi erők okozta bármilyen erős kilengést!) A fal vastagsága alaptól a felső szintig maximum 25 cm lehet. Ebbe bele kell szerelni a víz, gáz, csatorna, felvonó és minden egyéb kiszolgáló rendszer csöveit, vezetékeit. A torony belsejében nem lehet semmi. Kívül-belül teljesen simára, egyenletes felületűre kell készíteni, merevítés, kitámasztás nem lehet rajta. Ennek ellenére a torony tetejére legyen ráépítve egy önállóan működő komplett vegyi üzem, amely tápszereket állít elő, emberi fogyasztásra. Siker esetén a honorárium összegét a mérnök szabhatja meg, bármilyen magas összegben." Elvette a papírt a titkárnőjétől, és aláírva átnyújtotta az újságírónak.

- Tessék, itt a válaszom. Benne a bizonyíték.

- Nem értjük, hogy mi akar ez lenni.

- Majd később megértik. Egyelőre közöljék a lapjukban feltűnő helyen. Ha akad rá jelentkező, újra találkozunk, és folytatjuk a sajtóértekezletet. A nagy érdeklődést kiváltó eseményre jó néhány neves építészmérnök, és még a korábbinál is több újságíró jött el.

- Talán el is kezdhetjük, szólt ironikusan a házigazda. Kérem az első jelentkezőt, tegye meg ajánlatát, ismertesse elképzeléseit. Csak konkrét megoldást, kivitelezhető terveket fogadok el. Néhány percnyi vita után a szakma legismertebb építésze dühösen megjegyezte: 

- Rendben van, én már kiestem a versenyből, de szeretném látni azt az embert, aki ezt megtervezi! Ezt egyszerűen lehetetlen megépíteni!

A gyáros megkérdezte:

- Nos, van még jelentkező? Ha nincs, akkor kérem, figyeljenek jól, bemutatom az eredetit.

A titkárnő átnyújtott neki egy hosszú, cső alakú papírtekercset. Kibontotta az egyik végénél, és óvatosan kihúzott belőle egy ép búzaszálat, szép, tömör aranykalásszal.

Azután így szólt a jelenlevőkhöz:

- Igazuk van uraim, ez a feladat az ember számára valóban lehetetlen! De a Teremtőnk mindenható, csodálatos alkotásokat hozott létre, mint ez is, nézzék csak! Mérjék le, itt vannak hozzá a műszerek. Figyeljenek, kérem, kör alakú a szára, átmérője pontosan 4 mm. Magassága ennek éppen 200-szorosa, azaz 800 mm. A falvastagsága mindenütt 0,25 mm. Kívül sima, belül üres, az összes táp- és kiszolgáló csatorna ebben a vékony falban fut, no és ez a csodálatos miniatűr vegyi üzem, a kalász itt a tetején önállóan működik. És tudják hogyan? Napenergiával! Ráadásul a Napot is Isten teremtette. Értik az összefüggéseket?

Ez a kis vegyi labor 8-9 féle tápanyagot, vitamint állít elő vízből és a talajból felszívott ásványi anyagokból, napenergiával. Ezalatt szelek és viharok tépik, kényükre hajlítgatják, akár a földig. De a búzaszálak ezt is kibírják.

Nos, uraim az itt látható remekmű és a mi kontárkodásaink közötti különbség egyértelműen bizonyítja a Teremtő létezését, és határtalan, számunkra szinte felfoghatatlan képességeit. Köszönöm, hogy eljöttek ide megszemlélni Isten teremtő erejének egyik kézzelfogható bizonyítékát. Ha körülnéznek, ha tükörbe néznek, mindenütt az ő alkotásait látják. Ha pedig teremt, műveket alkot, akkor létezik!

http://rbk.hu/component/content/article/128-a-teremt-isten-letezeserl

Imádság:

Mennyei Atyám! Milyen sok dologról azt hiszem, hogy nem kell hálát adnom érte. Sőt, a körülöttem élőkre, a szívemben hordozott, a számomra kedves emberekre is így gondolok sokszor. Nem kellene ennek így lennie. Köszönöm a Krisztusban nyert bűnbocsánatot, örök életet. Köszönöm szeretteimet, munkatársaimat, barátaimat, ismerőseimet. Hálás vagyok életem számtalan dolgáért, de még a nehézségekért is, mert azokon is áldásod, vezetésed nyugszik. Taníts Uram, hinni és hálát adni! Ámen

A nap gondolata:

Sohasem csodálkozunk el ujjongva azon, ami már a miénk, mert mindig szerencsétlennek érezzük magunkat azok miatt, amikre vágyunk. Pedig sokkal több az, amit Isten már ingyen jóvoltából megadott, mint amit egyáltalán kérni tudnánk. (Ravasz László)

A hálátlanság

Jézus ekkor így szólt: "Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?" (Lukács 17:17-18)

A tíz leprás története az emberi hálátlanság mértékére – vagy inkább mértéktelenségére – mutat rá.

Évekkel ezelőtt egy viharban egy sétahajó süllyedni kezdett a Michigan-tavon. A közeli egyetem diákjai azonnal mentőcsapatokat szerveztek, hogy kimentsék a bajba jutott embereket. Az egyik diák, Edward Spencer tizenhét embert mentett meg a süllyedő hajóról.

Évekkel később egy Los Angeles-i keresztyén összejövetelen az előadó erről az esetről is beszélt, és a hallgatóságból egy férfi közölte vele, hogy Edward Spencer is jelen van a teremben. Az előadó az emelvényre hívta Spencert, aki már nagyon idős volt. Spencer lassan fölment a lépcsőkön, miközben nagy tapssal köszöntötték. Az előadó megkérdezte tőle, hogy maradt-e valami különös emléke arról az alkalomról. A férfi ezt válaszolta: „Csak az, hogy az általam megmentett tizenhét ember közül egyetlen egy sem mondott köszönetet.”

Életünk áldásait természetesnek vesszük. Az jár nekünk. Vagy mégsem? Kapjuk? Igen. Istentől. Megköszönjük neki? Naponta hálát adunk? Nézz magadba és naponta keresd meg, hogy mi mindent és ki mindenkit köszönhetsz meg az Úrnak!

Amaro Del - Mert az Úr

A biblialopó bosszúja - Biblialopó3

Angyalok őriznek bennünket!!

Kenneth & Gloria Copeland: Engedd el az „alacsonyabb” életet

Mert aki meg akarja menteni az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt. - Máté 16:25

„Magasabb” élet… vagy „alacsonyabb” élet. Isteni fajta élet… vagy világi élet. Mindkettőt nem élheted egyszerre. Vagy egyik, vagy másik. Választanod kell.

Talán halogatod ezt a döntést. Talán próbálsz ragaszkodni az alacsonyabb élethez, amíg a magasabb felé nyújtózkodsz, hogy lásd, tényleg akarod-e azt az életet, még mielőtt feladsz mindent, amit a világ nyújthat. De hidd el, nem vagy olyan magas!

Soha nem fogsz ízelítőt kapni a magasabb életből, amíg nem vagy hajlandó a másikat elengedni, amíg nem vagy hajlandó a Szaván fogni Istent, és nem bízol meg Benne, hogy gondot visel rólad.

Mi történik, ha egyszer megteszed ezt? Azt az életet fogod élni, amiről az 1. zsoltárban beszél Isten: olyan leszel, mint a „folyóvizek mellé ültetett fa, amely megadja gyümölcsét a maga idejében, és levele nem hervad el; és minden munkájában sikeres lészen.”

Nyugat-texasi kifejezéssel élve, olyan mélyre ereszted a gyökereidet, hogy semmilyen aszály nem tud kiszárítani, és semmilyen vihar nem tud kitépni a földből. Bármi történik is a világban körülötted, gyarapodni fogsz.

Minél erősebben fúj a szél, annál mélyebbre hajolsz. A gazdasági válság és az infláció nem tud megtörni téged. Amikor eláll az eső, és mindenki más elszárad, te tovább virágzol, és továbbra is hozod a Szellem gyümölcsét, mert a folyómederből nyered a táplálékot!

Ilyen a magasabb élet, és semmi, amit a világ adhat, nem hasonlítható ehhez. Tapasztalatból tudom. Ha egyszer el mered engedni az életedet, és megbízol Istenben… te is megtapasztalod ezt.

Igei olvasmány: Máté 16:13-26

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

A BÚZATÁBLA

Szerző: Guti Tünde

Boldog szerényen állt egy szép zöld, egészen fiatal, zsenge hajtás többi társa közt, feszesen kihúzva magát. Nézett jobbra meg balra, jóleső biztatásként fogadva a napfény kellemes cirógatását. Érezte, ahogy az elmúlt napok esőzése most duzzadó életerővé alakul benne, tartása egyre magabiztosabb, s mind jobban ellenáll a szélnek. Bizsergés járta át, amikor rostjai megnyúltak és gyökerei terebélyesedve hatoltak egyre mélyebbre.

Telt-múlt az idő, a délceg búza nőtt, bokrosodott, öröm volt ránézni, ahogy lágyan hullámzott a tavaszi légmozgással! Ám egyszer csak valami történt… Baljóslatú, zord fellegek gyülekeztek az égen és eltakarták a napot. Nyomasztó homállyal szállt le az este, a csillagok elbújtak, a hold sem világított a sötétségben. Az erdő állatai meglapultak búvóhelyükön, a vadászlak ablakai bezáródtak, a tyúkok elültek, az istálló elcsendesedett.

Csak a házőrzők forgatták nyugtalanul a fejüket, feszülten fülelve. Hosszan szimatoltak bele a levegőbe, és valami szokatlan szorongás borzolta fel hátukon a szőrt. Valaki idegen jár a környéken! Amikor néhány pillanatra kibújt a hold, ijesztő árnyékot vetett a ház falára egy gonosz suhanás… A kutyák vonítottak, halvány gyertyafény szűrődött a vén ablakspaletták alján, aztán újra elborult az ég, és elhalkult minden zaj.

* * *

Másnap a megszokott rendben indult be az élet erdőn, mezőn. Mosolygó napsütés és finoman záporozó eső váltogatta egymást hetekig, és a gabonatábla dús zöld színben pompázott. Egy délután felszisszent az egyik tekintélyes szárú búza, ahogy oldalra nézett:
- Hát te ki vagy és hogy kerülsz ide?
- Én is búza vagyok – sutyorogta a kérdezett – és jól érzem magam közöttetek!
Kicsit gyanúsan fogadták a szűkszavú bemutatkozást a sorokban is, de sokáig nem törődtek vele. A kék búzavirág azonban megsejtett valamit, és a pipacsok is rosszallóan hajladoztak…

Repültek a hetek, és az idegen növény egyre szembetűnőbb változáson ment keresztül. Míg a többség kalászt hordozott éltető terméssel, ez szúrós szélű, durva leveleket hajtott, és homlokát büszkén felemelve mutogatta apró, magokat rejtő virágait. Öntelten himbálta magát a fuvallatokban, míg egy mezei pacsirta csodálkozva csipogott oda neki. A sárga napraforgók óvakodva várták a fejleményeket.

Ekkor figyelt fel rá az éppen arra járó gazda. Szemöldökét összeráncolva mélyen elgondolkodott… Az a különös éjszaka járt a fejében, amikor valaki ott settenkedett a tanyája körül…

-  Kihúzzam, uram? Kigyomláljam ezt az élősködőt és a hozzá hasonlókat? – kérdezte a segéd csípőre tett kézzel, kizökkentve a szántó tulajdonosát a töprengésből, aki tekintélyes nyugalommal így válaszolt:

- Nem, nem kell! Hagyjuk együtt nőni, mert talán a búzát is kiszaggatnád vele! Amit az ellenség belevetett azon az éjjelen a gabonámba, az aratáskor kiválogatjuk és elégetjük!
Azzal megfordult és határozott léptekkel elindult, hogy körbejárja szeretett birtokát.

* * *

A nap pedig egyre melegebben sütött és beérlelte az aranyló búzaszemeket. Békés szellő ringatta a táblát, amikor elérkezett az aratás napja. Megjelent a földek ura, megelégedetten járatta szemeit a kalászokon, majd kezét felemelve jelt adott. Elkezdődött a betakarítás és a szétválogatás is.

A megérett búzakalászok örömtől sugárzó tekintettel, fejüket lehajtva nyújtották magvaikat, hiszen ezért éltek, ez volt a céljuk, vágyuk, hogy termést hozzanak a gazdának. A konkollyal pedig már nem foglalkoztak…

„Hagyjátok [engedjétek], hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt [a vadbúzát], és kössétek kévékbe [nyalábba], hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok [gyűjtsétek] az én csűrömbe [magtáramba]” (Mát. 13,30)


2010. június 3. Guti Tünde

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/93

Kiálts szabadításért, és köszönd meg azt!

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem" (Zsolt 50,15).

Ez aztán az ígéret!

Beköszöntött a „nyomorúság ideje". Ilyenkor nappal is sötét az ég, és minden óra sötétebbnek látszik az előzőnél. Ilyenkor igazán időszerű ez az ígéret: a felhős napokra íratott.

Íme, Isten bátorító tanácsa: „hívj segítségül engem!" Fölösleges kellene hogy legyen ez a figyelmeztetés, hiszen szüntelenül ezt kellene tennünk, egész nap és mindennap. Mekkora kiváltság, hogy segítségül hívhatjuk Istent! Milyen bölcs az, aki él ezzel a kiváltsággal, és milyen ostoba, aki emberekhez szaladgál segítségért! Az Úr kérlel, hogy tárjuk elé ügyünket. Ne habozzunk hát, hanem siessünk ezt megtenni.

Íme, vigasztaló ígérete: „Megszabadítlak téged". Akármi legyen is a nyomorúságunk, Isten kivétel nélkül minden esetben teljes, biztos és boldogító szabadulást ígér. Ő maga akar megszabadítani minket. Mi hiszünk ebben, és az Úr megjutalmazza hitünket.

De ne feledkezzünk meg a végéről sem: „és te dicsőítesz engem". Bárcsak valóban megtennénk ezt, és szabadítása után hálásan dicsérnénk szabadító Urunkat! És mert szabadítását előre ígéri, már előre is dicsőíthetjük Urunkat azért, hogy meg fog szabadítani.

________________________________________

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Amaro Del - Jézus visszavárlak

Bizonyságtétel:

Írta: Zakariás Antónia

Szeretettel küldöm, mert tanulságos, még akkor is, ha nem tevődik ki.

Egy történetet írok le nektek. Szászvároson a 2o11-es évet 23 kis törppel indítottam, akik mind hátrányos helyzetűek.

Az eredményes munkám során hamar ismert lettem, és nagyon sok jómódú szülő kemény pénzt akart adni, hogy magyarul taníthassam gyermeküket, és helyet csináljak nekik, azáltal, hogy pár gyermekemről lemondjak.

A csoport létszáma így is túlnőtt a megadott kereteken, ennek ellenére a nagy lelkes bajnokaimmal haladtunk, és egyre inkább kiteljesedtek ők is.

Hallani sem akartam arról, hogy bármelyikről le kéne mondjak, lekenyerezni meg engem semmivel nem lehet, így határozottan visszautasítottam a kínálkozó lehetőséget, mondván, hogy,, egyetlen egy gyermekről, amit ISTEN rám bízott soha nem mondok le!! ''

Ezt minden gyermek nagyon jól tudja , azok is akik felső hatalom miatt nem lehetnek fizikailag mellettem, de a jóságos Isten mindig ad lehetőséget, hogy valahogy megtaláljanak, és én is gondoskodni tudjak kellőképpen róluk.

A csoda ez, és még nagyobb csodákat ad az Isten azoknak, akik nem dobnak el egyetlen egy gyermeket sem , akik szorítani akarják kezüket.

Zakariás Antónia

Erdély

Ne félj!!

Készítette: Lisa Szanyel

Boseges aldasat arassza Ratok az Ur, a Mennybol! Sok szeretettel kuldom mindenkinek♥

"Én megyek előtted, és az egyenetleneket megegyenesítem, az ércajtókat összetöröm, és leütöm a vaszárakat.

Néked adom a sötétségnek kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr, aki téged neveden hívtalak, Izrael Istene." Esaias 45:2-3.

"Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged." Esaias 43:2.

"Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugatról egybegyűjtelek." Esaias 43:5.

Amen!

Az álláskérelmező!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Akkoriban, amikor még a távíró volt a leggyorsabb távközlési eszköz, egy fiatalember munkára jelentkezett, mint morzekód-operátor.

Az újságban talált egy hirdetést, és jelentkezett a megjelölt címen. Amikor megérkezett, egy nagy, mozgalmas irodába lépett, amit nagy zaj, csattogás töltött be, és kivehető volt a telegráf hangja is a háttérben. A recepciós ablakon egy felirat utasította az álláskérelmezőket, hogy töltsenek ki egy formanyomtatványt, és várjanak, amíg beszólítják őket a belső irodába. A fiatalember kitöltötte az űrlapot, és leült a már ott várakozó hét jelentkező mellé. Pár perc múlva felállt, odasétált a belső iroda ajtajához, és bement. Természetesen a többi várakozó felkapta a fejét, és csodálkozva nézte, mi történik. Arról diskuráltak egymás közt, hogy nem hallották, hogy bármelyiküket is szólították volna. Valószínűnek tartották, hogy az a fiatalember, aki bement az irodába, hibát követett el, és ki fogják zárni.

Ám e helyett pár perc múlva a munkaadó kísérte ki a fiatalembert az irodából, és így szólt a többi jelentkezőhöz:

- Uraim, nagyon köszönöm, hogy idefáradtak, de az állás éppen most lett betöltve.

A többi jelentkező zúgolódni kezdett, majd egyikük felszólalt: - Egy pillanat! Ezt nem értem. Ő jött utolsónak közülünk, és mi még csak lehetőséget sem kaptunk az elbeszélgetésre. Mégis ő kapta meg az állást. Ez nem tisztességes!

A munkáltató így válaszolt: - Sajnálom, de amíg itt ültek és várakoztak, a telegráf Morse-jelekkel mindvégig a következő üzenetet kopogta: „Ha érti ezt az üzenetet, jöjjön be. Az állás az öné." Önök közül senki nem hallotta vagy nem értette meg az üzenetet. Ez a fiatalember megértette. Övé az állás.

Rá vagy-e hangolva Isten hangjára? Meghallod-e, amikor beszél hozzád? Figyelsz-e? „Ez az én szeretett Fiam... reá hallgassatok"(Mt 17,5

Az úr ígérete

Készítette: Papp László

Hívj segítségül engem a nyomorúság idején!

Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem

 Zsolt. 50,15.

Boyce Avenue - every breath (magyarul)

Ige: A hű szolga

„Kicsoda hát a hű [és megbízható] és bölcs [okos; értelmes; és eszes] (rab)szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt

[Más fordítás: Az, akit azért rendelt a többi szolgája fölé az ura, hogy idejében (hogy kellő időszakban) odaadja nekik az ételüket (a táplálékot, az eledelüket].

Boldog az a (rab)szolga, akit az ő [visszatérő, hazatérő] ura, mikor haza jő, ily [és ebben a] munkában [ebben a tevékenységben] talál.

Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt [és ura meg fogja bízni egész vagyona kezelésével].

Ha pedig ama gonosz (rab)szolga így szólna az ő szívében: Halogatja [és elhalasztja] még az én uram a hazajövetelt [Más fordítás: ha azonban a rabszolga hitvány és szívében (vagyis magában) ezt mondja: késik (elidőzik) az uram];

És az ő (rab)szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel [és a korhelyekkel] pedig enni és inni kezdene:

Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja [és nem is sejti],

És kettévágatja [kegyetlenül megbünteti, és kettéhasítja] őt, és a képmutatók [a kétszínűek] sorsára juttatja [és s részét a képmutatók között jelöli ki majd]; ott lészen sírás [jajgatás] és fogcsikorgatás” (Mát. 24,45-51)

Ige: Az Úr visszajöveteléről

„[Virrasszatok, mert] amiképpen pedig a Noé [jelentése: megnyugvás; pihenés, vigasztalás)] napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele [és megérkezése] is

[Más fordítás: Amikor az Emberfia ismét eljön a földre, hasonló lesz a helyzet, mint Noé idejében volt].

Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne.

 [És semmit sem sejtettek] és semmit nem vesznek vala észre [nem eszméltek fel; és nem is gondoltak rá], mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá [és elsodorta]. Akképpen lesz az ember Fiának eljövetele [visszajövetele, megérkezés, megjelenése] is

[Más fordítás: Az emberek addig nem tudták, mi fog történni, és nem ismerték fel a veszélyt, amíg a vízözön oda nem ért, és el nem pusztította őket (valamennyiüket). Ugyanígy lesz, amikor az Emberfia eljön a földre]

 [Ugyanígy lesz az Emberfiának eljövetele is] Akkor ketten lesznek a mezőn [vagy a szántóföldön]; az egyik felvétetik [vagyis az egyiket elviszik; magukhoz veszik; az egyik elragadtatik], a másik ott hagyatik [és a másik ott marad].

Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik [vagyis az egyiket elviszik; magukhoz veszik; az egyik elragadtatik], a másik ott hagyatik [ott marad; Ketten lesznek egy ágyban: egy felvétetik, egy ott hagyatik]

Azt pedig jegyezzétek meg [és emlékezzetek erre; értsétek meg, és legyetek tudatába], hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában [melyik órájában; melyik őrváltáskor] jő el a tolvaj: [akkor ébren maradna, virrasztana, és] vigyázna, és nem engedné, hogy házába [be]törjön

Azért legyetek készen [mindig álljatok készenlétben, olyanok, mint a felkészítettség állapotában lévők] ti is [akiket előkészítettek erre az eseményre]; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mát. 24,37-44)

Ige: A titkokról

 „Mert nincs oly titok [titkos, elrejtett helyen lévő dolog], mely nyilvánvalóvá ne lenne [ami ismertté, jól láthatóvá, nyilvánvalóvá ne válna, és elő ne kerülne]; és nincs oly elrejtett [eldugott, elrejtett, titokban tartott] dolog, mely ki ne tudódnék [és ismertté ne válna], és világosságra ne jőne [amely napvilágra, és nyilvánosságra ne kerülne]” (Luk. 8,17)

Ezért ha üldöznek benneteket: „… ne féljetek [ne rettenjetek, (ne ijedjetek, és rémüljetek, ne riadjatok) meg] tőlük. Mert nincs oly rejtett [leplezett, eltitkolt] dolog, ami [egyszer] napfényre ne jőne [le ne lepleződnék]; és oly titok [rejtett, titkos, vagy színlelt dolog], ami ki ne tudódnék [melyet meg ne ismernének].

Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban [(verő)fényben; fényes nappal] mondjátok [el, szóljátok]; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről [hírnökként] hirdessétek [és prédikáljátok]” (Mát. 10,26-27).

Márk egy más összefüggésben idézi az Úr Jézus szavait: Mert nincs semmi titkolt dolog, mely egyszer láthatóvá nem lesz és nincs olyan elrejtett dolog, mely egyszer napvilágra nem kerül; Mert csak azért van titok, hogy kiderüljön, és rejtelem, hogy napfényre jusson. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja [és értse meg]” (Márk. 4,22-23).

A mindenkori hívőket így figyelmezteti az Úr: „oltalmazzátok meg magatokat (és óvakodjatok) a vallásos tanításoktól, ami képmutatás: „Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne (amely le ne lepleződnék); és oly titok, mely ki ne tudódnék” (Luk. 12,2).

„Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos (és eltitkolt) dologgal, akár jó, akár gonosz (vagy rossz) legyen az” (Préd. 12,16).

És: „Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza. (Más fordítás: Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat)” (Jób. 12,22)