2012. április 27.
..Csodálatos kincs
Készítette: Benedek Ambrus Klára
...Volt egyszer két gazdag kereskedő, Akiba és Tarphon.
Tarphon gazdag családból származott és soha sem ismerte a szegénységet. Így nem
foglalkozott a szegényekkel és az egész vagyonát magára költötte. Akiba viszont
szegény szülők gyermeke volt és tudta, milyen keserű a szegénység. Így pézének
jelentõs részét fordította arra, hogy mások szegénységét enyhítse.
Mivel Tarphon a barátja volt és szerette õt, sajnálta, hogy
az soha nem ad semmit a szegényeknek. - Egy napon elment barátjához és azt
ajánlotta neki, hogy vesz neki egy csodálatos kincset, kedvező áron. Tarphon
örült a kínálkozó alkalomnak és nagy összeget bízott Akibára. Az viszont elment
a pénzzel a szegénynegyedbe és elosztogatta azt a szűkölködők között. Nemsokára
Tarphon látni szerette volna a kincset, Akiba pedig elvezette a
szegénynegyedbe.
- Itt van az a kincs, amiről olyan lelkendezve beszéltél? -
kérdezte Tarphon meglepetten.
- A teljes összeget szétosztottam a szegények között. Gyere
és nézd meg a kincsed! - mondta Akiba. A piszkos sikátorból egy házba léptek.
Bent sötét volt, a napfény nem hatolt be a szegényes szobába. Csak egy égő
tűzhely, egy asztal és néhány szék volt a helyiségben.
- Miért nem adtál ezeknek az embereknek semmit?" -
kérdezte Tarphon.
- Adtam nekik" - válaszolta Akiba - korábban a tűzhely
hideg volt, a lábas üres és az emberek a földön feküdtek!
Egy másik házban egy diákot találtak, aki gyertyafénynél
olvasott egy könyvet.
- Miért nem adtál semmit ennek a fiúnak?
- Pedig én adtam neki. Korábban sem könyve, sem lámpája nem
volt. Nem tudott tanulni, és napszámosként kellett dolgoznia! - mondta Akiba.
Így haladtak házról házra. Tarphon rémülete pedig nõttön
nõtt, mikor kezdte felfogni, milyen nagy városában a nyomor és a szegénység.
Hazafelé azt kérdezte Akiba:
- Na, hogy tetszik a kincs, amit vettem neked?
Tarphon lesütötte a szemét és azt mondta:
- Megszívlelem a tanításod és még sok drága kincset fogok
szerezni, hogy segíthessek a szűkölködőknek."
Soós Péter hitéleti blogja: BÁLVÁNYIMÁDÁS A NEMZETI ÁTOK FORRÁSA
Soós Péter hitéleti blogja: BÁLVÁNYIMÁDÁS A NEMZETI ÁTOK FORRÁSA: AZ ŐSI NEMZETI ÁTOK MEGÚJÍTÁSA MAGYARORSZÁGON, AVAGY A SZENT KORONA MÖGÉ REJTETT BÁLVÁNYIMÁDÁS AZ ALA...
2012. április 26.
2 Timóteus 1fejezet: A kegyelmi ajándékok felgerjesztése (göröggel és kapcsolódó igékkel)
2 Tim. 1,1 Pál [jelentése: a kicsi, alacsony, csekély], Jézus Krisztusnak apostola* [írja e levelet], Isten akaratából, a
Krisztus Jézusban való életnek ígérete szerint.
[Más fordítás: Üdvözlet Páltól, Jézus Krisztus apostolától.
Isten akarta, hogy apostol legyek,
és nyilvánosan kihirdessem mindenkinek azt az életet, amelyet Isten megígért,
és amely Jézus Krisztusban található]
*Apostola: (aposztolosz: valahova hivatalosan, konkrét megbízással elküldött,
kiküldött személy, aki az Úr Jézus hatalmával szól és cselekszik; teljhatalmú
megbízott. az Úr Jézus hírvivője, küldötte)
2 Tim. 1,2 Timóteusnak [jelentése: Isten dicsősége; valaki, aki Istent tiszteli; istenfélő,
Istennek kedves], az én
szeretett fiamnak: kegyelem* irgalmasság** békesség*** az Atya Istentől [vagyis Istentől, a mi Atyánktól] és
Krisztus Jézustól, a mi Urunktól****
*Kegyelem: (kharisz):
Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú
gondoskodása]
**Irgalmasság: (eleosz):
könyörület, gyengéd, szerető, irgalom
***Békesség: (eiréné):
az az állapot, amelyben minden a maga
helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség;
boldogság, boldogulás.
****Hogy ki volt Timóteus arról így
tesz bizonyságot Isten Igéje. Pál apostol útja során: „Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala
ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidóasszonynak, de görög atyának
fia; Kiről jó bizonyságot tesznek vala (és dicsérőleg szóltak) a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak. Ezt
Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a
helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt” (Csel.
16,1-3).
Az apostol minden levelében így áldja meg Timóteust (vagyis
minden Istent szerető hívőt): „Pál, Jézus
Krisztus [kiküldött] apostola
a mi megtartó [üdvözítő,
megmentő] Istenünknek, és Jézus Krisztusnak
a mi [elváró] reménységünknek rendelése szerint [az Ő
felhatalmazása alapján írja e levelet]
»Más fordítás: Én, Pál, azért lettem apostol, mert megmentő
Istenünk és Krisztus Jézus, aki a mi reménységünk, így parancsolta«.
Timóteusnak
[jelentése: aki Istent tiszteli,
istenfélő], az én igaz [édes és szeretett] fiamnak
a hitben: Kegyelem, [azaz: Isten
jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása], irgalmasság és békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;
jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] Istentől, a mi Atyánktól, és Krisztus
Jézustól, a mi Urunktól” (1 Tim. 1,1-2).
Így Timóteus már Korintusban is együtt szolgált az
apostollal: „Pál (jelentése: kicsi;
alacsony, csekély), Jézus Krisztus
apostola [teljhatalmú
megbízottja, aki az őt küldő Úr Jézus hatalmával szól, cselekszik]. Az
Isten akaratából [és határozatából] és
Timóteus (jelentése: valaki, aki Istent tiszteli, Istenfélő) az atyafi [vagyis a testvér, írják e
levelet]. Az Isten (kihívott)gyülekezetének [eklézsiájának], amely Korinthusban van (jelentése: jóllakott), mindama szentekkel egybe [akik kapcsolatba kerültek Istennel], akik egész Akhájában
(jelentése: bajban; gyászban, fájdalomban, szorongásban) vannak”
(2 Kor. 1,1).
A testté lett Ige, az Úr Jézus jelenti ki, hogy mi az
ígéret, és annak feltétele: „Bizony,
bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet (az én logoszomat, vagyis
igémet) hallja és hisz annak, aki engem
elbocsátott (és aki elküldött), (annak) örök
élete van; és nem megy a kárhozatra (vagyis az ítéletre), hanem általment a halálból az életre” (Ján.
5,24).
Így tehát Újszövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első
szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az
örökkévaló örökség ígéretét” (Zsid. 9,15)
2 Tim. 1,3 Hálát adok az Istennek, akinek szolgálok
őseimtől [(progonosz): ős-szülőktől] fogva* tiszta [(katharosz): tiszta,
mocsoktalan; érintetlen; vegyítetlen, hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű;
őszinte, romlatlan, becsületes] lelkiismerettel
[(szüneidészisz): szellemi együttészleléssel; szellem-önismerettel;
Az embernek az a szellemi képessége, hogy
meg tudja ítélni a saját jó vagy rossz cselekedeteit]. Hogy szüntelen [(adialeiptosz): megszakítás nélkül, állandóan] gondolok reád [(mneia):
megemlékezem; említést teszek] könyörgéseimben [imádságomban] éjjel és nappal,
*Pál apostol újra-és újra bizonyságot tesz
megtérése előtti énjéről a nemzetekből megtértek, és zsidók előtt: „Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai Tárzusban, fölneveltettem
pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének
pontossága szerint (itt kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint). Buzgó lévén az Istenhez, (és én is így
rajongtam Istenért) miként ti mindnyájan
vagytok ma: És ezt a tudományt üldöztem mind halálig (e tanítás, ez út
követőit halálra üldöztem), megkötözvén
és tömlöcbe vetvén (tömlöcbe juttatva)
mind férfiakat, mind asszonyokat” (Csel. 22,3-4).
A Galatáknak így ír: „Mert
hallottátok, mint forgolódtam [viseltem magamat] én egykor a zsidóságban [a zsidó vallásban], hogy én felette igen háborgattam [könyörtelenül üldöztem] az Isten anyaszentegyházát [kihívott
gyülekezetét (eklézsiáját)], és
pusztítottam azt, [és a
romlására (pusztulására) törtem]. És
felülmúltam a zsidóságban [a zsidó vallásosságban] nemzetembeli [fajtámbeli] sok
kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. [mert fölöttébb
(vak)buzgó követője voltam atyáim (őseim) hagyományainak]” (Gal. 1,13-14).
A római százados előtt is erről beszél: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én
népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják (és ifjúságomtól fogva ismerik) a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam
eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint
farizeus
(Más fordítás: Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják,
ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint
farizeus).
Én (egykor) bizonyára elvégeztem vala (elhatároztam)
magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen
sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben:
és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való
felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal
hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra
kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük (féktelen őrjöngésemben),
kergettem (üldöztem őket) mind az idegen városokig is” (Csel.
26,4-5.9-11).
De az Úr lehajolt hozzá, és szolgálatra
rendelte, ezért írja: „És hálát adok
annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem
hívnek ítélt (mert megbízhatónak tartott). Rendelvén a szolgálatra, Ki előbb istenkáromló (őt káromló, az
övéit), üldöző és erőszakoskodó valék: de
könyörült rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben” (1 Tim. 1,12-13)
2 Tim. 1,4 Kívánván [(epipotheó): vágyakozva]
téged látni, megemlékezvén a te könnyhullatásaidról, hogy örömmel
teljesedjem be*
*Ezért kéri az apostol, hogy: „Igyekezz minél előbb hozzám jönni” (2Tim. 4,9)
2 Tim. 1,5 Eszembe jutván a benned levő, képmutatás
nélkül való [(anüpokritosz): nem
tettetett, nem színlelt, képmutatás nélküli, őszinte] hit [(pisztisz): bizalom, meggyőződés, bizonyosság, hit]*
amely lakozott először a te nagyanyádban Loisban [jelentése: kellemes] és anyádban Eunikában [jelentése: győztes; örvendetes
győzelemmel megáldott; diadalmas]; meg vagyok azonban győződve, hogy
benned is.
* „És: hogy gyermekségedtől fogva tudod (és ismered) a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a
Krisztus Jézusban való hit által” (2
Tim. 3,15)
2
Tim. 1,6 Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel [újra
lángra kell lobbantanod, hát szítsd fel magas lángra] az Isten kegyelmi ajándékát [(khariszma): a
Szellem megnyilvánulását],
amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. [Más fordítás: Éppen ezért,
emlékeztetlek arra az ajándékra (a Szent Szellemre), amit Isten neked adott. Tudom, hogy ez benned él, mert én tettem rád
a kezemet, így kaptad meg. Tehát, azt akarom, hogy használd is ezt az
ajándékot: eközben fog megerősödni, és egyre jobban működni benned, mint ahogy
a kis lángocskából nagy tűz lesz]*
*És arra inti az apostol Timóteust,
és bármely korban élő Krisztusban hívőket: „Meg ne vesd (és ne hanyagold el) a kegyelemnek benned való ajándékát, a mely adatott néked prófétálás
által, a presbitérium (vagyis a vének) kezeinek
reád tevésével” (1 Tim. 4,14.
Samariában Filep hirdet a Krisztust, és egész Szamária
megtért, Ezután jött Péter és János apostol, és: „Akkor kezeiket reájuk veték (rájuk tették), és vőnek Szent Szellemet, (és részesültek a Szent Szellem
ajándékában)” (Csel. 8,17).
Pál apostol Efézusban élő hívőket talált: „És mikor Pál reájuk vetette (rájuk
tette a) kezét, szálla (vagyis
leszállt) a Szent Szellem ő reájuk; és
szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala” (Csel. 19,6).
És ez így történt már Mózes korában is: „Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd
Józsuét (Jelentése: Isten
szabadítás, segítség, üdvösség, nagylelkűség; az Úr segít vagy megment) a Nún fiát (Jelentése: hal, folyamatosság; utód, sarj), a férfiút, akiben Szellem van, és tedd
őreá a te kezedet” (4 Móz. 27,18).
És ennek eredményeképpen: „Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék (és megtelt) bölcsességnek Szellemével; mert Mózes tette
vala ő reá kezeit; és hallgatnak reá Izráel fiai, és úgy cselekedének, amint
parancsolta vala az Úr Mózesnek. (5 Móz. 34,9)
2
Tim. 1,7 Mert nem félelemnek* [és nem csüggedtségnek] szellemét adott [ajándékozott]
nékünk az Isten; hanem erőnek** és [(agapé): Isten szerinti)] szeretetnek
és józanságnak***
szellemét
[Más fordítás: Hiszen a Szent Szellem, akit Isten adott
nekünk, nem a gyávaság szelleme, hanem az erőnek, isteni szeretnek,
kiegyensúlyozottságnak és fegyelmezettségnek Szelleme]****
*Félelem: (deilia): félénkség, gyávaság.
**Erő: (dünamisz): képesség, lehetőség,
hatalom. hatalomból fakadó erő, tekintély; természetfelleti tettekben
megnyilvánuló erő.
***Józanság (szófroneó): szó szerint: olyan
magatartás, amely egy célra irányultan, egyoldalúan törekszik valamire, amit
nem az elvakultság, hanem az üdvösség mozgat. Szabadabb fordításban: Isten
Igéje szerint gondolkodik. A józanság nem pusztán racionális mérlegelés,
hanem az erő és szeretet Szelleme által megvilágosított értelem, amely az Isten
akaratának megfelelő helyes cselekvést felismeri és cselekszi.
****És újra figyelmeztet az apostol:
„Mert nem kaptatok szolgaság
[rabszolgaság] szellemét ismét a
félelemre [hogy félelemben éljetek, és újra
féljetek, rettegjetek] hanem a fiúságnak [Szellemét kaptátok [és nyertétek el] aki által kiáltjuk: Abbá [az-az
szerelmes] Atyám!
[vagyis: Édesapám! Apu: aminek következményeként: megváltozott a
családi helyzetetek, egy másik család tagjai lettetek. Ez névváltozással is
járt. Új otthonotok lett, az új család szokásait, törvényeit kell követnetek.
Új felelősségek és kiváltságok birtokosai lettetek]” (Róm. 8,15).
Kaptuk pedig a Krisztus Szellemét azért: „hogy feddhetetlenek és romlatlanok
legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik
között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fil. 2,15)
És: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek
tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10)
És: „Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a
szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus
Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 3,13).
Hát: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok;
maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok
meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek
bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek
erősek! [és erősödjetek meg;
győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13).
Hiszen meg van írva: „Minden istentelen (aki Isten nélkül él) fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig (biztosnak érzik
magukat), mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1)
De ti: „Csakhogy a
Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és
látván titeket, akár távol lévén, azt
halljam dolgaitok felől (és rólatok), hogy
megálltok egy Szellemben, egy érzéssel (és egy szívvel) viaskodván (és együtt küzdve) az evangélium hitéért. És meg nem félemlvén
semmiben az ellenségek előtt (és hogy semmiképpen meg nem rémültök az
ellenfelektől). Ami azoknak a veszedelem
(a kárhozat: vagyis: romlás, pusztulás) jele,
néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van” (Fil. 1,27-28).
Amikor István hirdette az Igét a szanhedrin előtt: „… nem állhattak ellene a bölcsességnek és a
Szellemnek, mely által szól vala
(Más fordítás: de nem tudtak szembeszállni azzal a
bölcsességgel és Szellemmel, amellyel beszélt)” (Csel. 6,10).
Mert: „Akin az Úrnak
Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és
hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az
Úr ismeretének és félelmének (vagyis tiszteletének) Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége, és nem szemeinek látása
szerint (vagyis nem a látszat után) ítél,
és nem füleinek hallása szerint bíráskodik (és nem hallomás után dönt)” (Ésa.
11,2-3).
Vigyázzatok hát, hogy: „A
Szellemet meg ne oltsátok” (1 Thess. 5,19).
A feltámadott Úr mondja az övéinek: „… monda azért nékik Jézus: … Amiként engem küldött vala az Atya, én is
akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik:
Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).
Mikeás próféta is hittel vallja, hogy: „És megszégyenülnek a látók (ḥôzeh:
látók, nézők, próféták), és elpirulnak a jövendőmondók (qásam:
jósol, jövendőt mond, hamisan prófétál),
és elfedik szájukat mindnyájan, mert nem
lészen felelet Istentől. Én ellenben megteljesedem az Úr Szellemének erejével,
és (mišəpáṭ:
igazságossággal, törvényességgel) és hatalommal, és (gəḇúráh:
hősiességgel, vitézséggel, és
bátorsággal), hogy hirdessem Jákóbnak
az ő vétkét (peša: lázadását,
és elszakadását), és Izráelnek az ő
bűnét (az ő céltévesztését)” (Mik.
3,7-8)
2 Tim. 1,8 Ne szégyeneld hát a mi Urunk
bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát [aki Őérte vagyok bilincsben, és
vagyok fogoly, és rab]* hanem együtt szenvedj [és szenvedd el velem együtt a
nehézséget, a bajt, a bántalmat. Türelmesen szenvedd el a rosszat, vállald a
szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot]** az Evangéliumért
Istennek hatalma [Istennek ereje,
képessége, és hatalma]***
szerint [Más fordítás: Ehelyett vállald
az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, Istennek ereje, erő megnyilvánulása által]****
*Foglyát: (deszmiosz): aki Őérte vagyok
bilincsben, vagyok fogoly, és rab.
**Szenvedj: (szügkakopatheó): szenvedd el
velem együtt a nehézséget, a bajt, a bántalmat. Türelmesen szenvedd el a
rosszat, vállald a szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot.
***Hatalma: (dünamisz):
erő, képesség, hatalom; erő megnyilvánulás.
****Az Úr Jézus kijelentése: „Mert valaki szégyell engem és az
én beszédeimet [az én (logoszomat):
Igémet] e parázna [házasságtörő] és bűnös [(hamartólosz): céltévesztett] nemzetség között [nemzedék előtt, ebben a parázna, elfajult és
bűnös korban]. Az embernek Fia is
szégyellni fogja azt, mikor [(hotan):
amikor, bármikor, valahányszor] eljő
az ő Atyja dicsőségében [(doxa):
pompa, fényesség, ragyogás, erő] a
szent angyalokkal” (Márk. 8,38).
Pál apostol
megvallása: „…nem szégyellem a Krisztus
evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó
hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége;
(szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz]
zsidónak először s [aztán] görögnek. [vagyis pogánynak].
Mert a keresztről [vagyis a kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz):
Ige] bolondság [ostobaság;
esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan
azoknak, akik elvesznek, [(apollumenoi):
Teljes feloldódás, elpusztul, megsemmisül] de nekünk, akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat. Megmenekülés (rossztól,
veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta
problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi
lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés
anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség,
hatalom; Itt: Isten ereje a szabadításra/megmentésre]” (Róm. 1,16.18).
És Timóteus – és
minden Istent szerető, hívő – bátorítása: „Te
azért a munkának terhét hordozzad (és vállald velem együtt a szenvedést), mint a Jézus Krisztus jó vitéze (jó
katonája)” (2 Tim. 2,3).
És: „… józan légy mindenekben, szenvedj (és
a bajokat szenvedd el), végezd az
evangélista munkáját, szolgálatodat teljesen betöltsd” (2 Tim. 4,5)
2 Tim.1,9 Aki megtartott* [megszabadított, megváltott és szent
tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten
szerinti életre** elhívott]
minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink [vagy
erőfeszítéseink] szerint, hanem az ő saját végezése*** [elhatározása,
szándéka] és kegyelme**** [öröme,
jóindulata, és kedvezése] szerint, mely adatott nékünk [és
amellyel megajándékozott] Krisztus Jézusban örök időknek előtte [vagyis az idők kezdete előtt]***** »Új
fordítás: Hisz ő az, aki megmentett,
és előzetes határozatának megfelelően szent hívással elhívott, hogy szent
népévé tegyen bennünket. Nem tetteink alapján, hanem kegyelmének
következményeképpen. És nem azért, mintha bármivel kiérdemeltük volna.
Egyáltalán nem! Azért tette, mert így látta helyesnek, és mert kegyelme erre
indította. Hiszen Isten már a világ kezdete előtt elhatározta, hogy Jézus
Krisztus által megkegyelmez nekünk«******
*Megtartott (szódzó): megtart, biztonságban
megőriz, megment, megszabadít, biztonságba helyez, meggyógyít; egészségessé
tesz; életben tart;
**Szent élet: (hagiosz): tiszta, tökéletes,
Istenhez méltó, Isten szerinti
***Végzése [(protheszisz): elhatározás,
szándék, végzés.
****Kegyelme: [(kharisz): Szószerinti
jelentése: öröm, jóindulat, kedvezés.
*****Bár: „Őt – Isten – ugyan a világ teremtése előtt
kijelölte, de előttetek csak a végső időben nyilvánította ki, és az idők végén
tette láthatóvá értetek” (1Pét
1,20)
******És így folytatja az apostol: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak,
Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a
mennyekből [a mennyeiek között] a
Krisztusban. A szerint, amint magának kiválasztott [kiválogatott]
minket Őbenne a világ teremtetése
[megalapozása; a világ(alap) levetése/elvetés
Isten színe elől/] előtt, hogy legyünk mi szentek és
feddhetetlenek [hibátlanok;
kifogástalanok; szeplő nélküliek teljesen épek, fogyatékosság nélküliek] Őelőtte szeretet által” (Eféz.
1,3.
Mert kegyelemből
[öröm; Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt, aki
az ellenkezőjét érdemelné] tartattatok
meg [részesültetek a megváltásban; üdvözültetek], hit által; és ez nem tőletek van [nem a magatok érdeme]: Isten ajándéka [adománya] ez. Nem
cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. [dicsekedhessék]”
(Eféz. 2,8-9).
Ugyanis: „mindenki
vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen
igazítja, meg őket miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az
Isten őt [eleve] (el)rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek (ennek előképe a templomban lévő
frigyláda fedele, a kegyelem fedele] azoknak, akik az ő vérében
hisznek, hogy igazságát
megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte [megbocsátotta] türelme idején,
hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz,
igazzá teszi azt is, [megigazít
mindenkit] aki Jézusban hisz, mert egy az Isten, aki
megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent [pogányt] pedig hit által” (Róm.
3,23-30)
„Mi pedig: „tudjuk, hogy a törvény cselekedetei
alapján egy (hús)test sem
igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus
Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény
cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem”
(Gal.
2,16).
„Hiszen azt tartjuk, [valljuk] hogy hit által igazul meg az ember, a törvény
cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28)
„Mert amikor a pogányok, [nemzetekből valók] akik nem ismerik a törvényt, természetes
eszük szerint [természetszerűleg] cselekszik azt,
amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak
törvényt” (Róm. 2,14)
„Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált.
Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által” „hogy egyetlen ember [hústest] se dicsekedjék az Isten
színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29).
„Mert (valamikor) régente mi is esztelenek, engedetlenek,
tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek (rabjai, és) szolgái, gonoszságban és irigységben élők,
gyűlölségesek (egymástól gyűlöltek, és) egymást
gyűlölők valánk.
De mikor a mi megtartó
(üdvözítő) Istenünknek jó volta
(jósága) és az emberekhez való szeretete
(emberszeretete) megjelent. Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket
mi cselekedtünk (nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért), hanem az ő irgalmasságából tartott meg
(üdvözített) minket az újjászületésnek
fürdője és a Szent Lélek megújítása
(és a Szent Lélek újjászülő és megújító fürdője) által.
Akit kitöltött reánk
bőséggel (gazdagon) a mi megtartó
(üdvözítő) Jézus Krisztusunk által. Hogy
az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk
az örök élet reménysége szerint (részesei legyünk az örök életnek)” (Tit. 3,3-7)
2 Tim. 1,10 Megjelentetett* [szemmel láthatóvá,
nyilvánvalóvá, ismertté, tett, és kijelentett] pedig most a mi Megtartónknak** [Üdvözítőnknek, megváltó,
szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, pártfogó, gyógyító],
Jézus Krisztusnak megjelenése*** [feltűnése, ragyogása, megmutatkozása,
nyilvánvalóvá létele] által,
aki [legyőzte, és] eltörölte**** a
halált. Világosságra***** hozta [és felragyogtatta, láthatóvá tette] pedig az életet****** [a természetfeletti életet; az életnek egy
más létezési formáját] és
halhatatlanságot*******
[romolhatatlan, el nem múló, múlhatatlan, örökkévaló életet] az Evangélium által. [Más fordításban: Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése
által, aki megtörte a halál erejét, és aki hatóerejétől megfosztotta a halált,
és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet, és
halhatatlanságot]********
*Megjelentetett: (phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá
tesz; ismertté tesz; kijelent; szemmel láthatóvá tesz.
**Megtartónknak: (szótér): megváltó,
szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, pártfogó, gyógyító.
***Megjelenés: [(epiphaneia): megjelenés,
feltűnés, ragyogás, megmutatkozás, nyilvánvalóvá létel, az elrejtett istenség
láthatóvá létele.
****Eltörölte (katargeó):
érvénytelenítette, eltörölte. Szó
szerint: teljesen működésképtelenné tette.
*****Világosság: (phótidzó): megvilágít, világosságra
hoz, láthatóvá tesz.
******Élet (dzóé):
A természetfeletti élet; az életnek egy más létezési formája.
*******Halhatatlanság: (aphtharszia): romolhatatlanság, el
nem múlás, múlhatatlanság, örökkévaló.
********Mert: „Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek
világossága [és fénye]. És a
világosság [a fény] a sötétségben
fénylik [a sötétségben világít, felragyog,
és tündöklik], de a sötétség nem
fogadta be azt. [mert nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta;
nem tudta megragadni, hatalmába
keríteni, elfoglalni; fogva tartani. A görög szöveg szerint: A sötétség
nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]” (Ján. 1,4-5).
Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba (Az Ige volt az igazi világosság), amely megvilágosít
minden (e világra jövő) embert (ő jött el a világba). A világban
volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10).
Az Úr Jézus
kijelentése: „Én vagyok a feltámadás és
az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él. És aki csak él és hisz én
bennem, soha meg nem hal…” (Ján. 11,25-26).
Az Úr
Jézusról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mivel tehát a gyermekek
(hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen (vagyis hozzájuk
hasonlóan) részese lett azoknak, hogy a halál(a) által megsemmisítse
[és teljesen működésképtelenné, hatástalanná tegye, érvénytelenítse] azt, akinek hatalma van a halálon,
tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem
miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid.
2,14-15).
„Mert szükség, hogy ez a romlandó test
romolhatatlanságot [vagyis
rothadatlan természetet] öltsön
[azaz: öltözzön] magára, és e halandó
test [az emberi természet, amely ki van téve a halálnak, ami meghalásra
képes] halhatatlanságot öltsön [azaz:
öltözzön] magára. [mert a romlandónak
fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot]. Mikor pedig ez a romlandó test
romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor
beteljesül amaz Ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál [a
felbomlás, az élet ellentéte, megszűnése] diadalra
[a győzelemben örökre].
»Más fordítás:
Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó
halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal
a halál fölött; (Elnyelte a halált a diadal végleg). Halál! Hol a te fullánkod [győzelmed;
diadalod]? Pokol [koporsó; halál]! Hol a te diadalmad? [fullánkod;
tövised]. A halál fullánkja [tövise] pedig a bűn [(hamartia): a
céltévesztés]; a bűn [céltévesztés]
(ható)ereje [hatalma] pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalmat [győzelmet] adja [és megadta] nékünk
[mert ő győzelemre segít minket] a mi
Urunk Jézus Krisztus által” (1 Kor.
15,53-57).
Az apostol kétségbeesetten így kiált
fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít
meg [Ki vált meg; ki fog
kiragadni] engem e halálnak testéből)? (a szómából =
holttestből). „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus
Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25).
„Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván
felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is
mezíteleneknek nem találtatunk! Mert mi
is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk
ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2
Kor. 5,2-4).
És beteljesült az ígéret: „… elveszi (leveszi) e hegyen a fátyolt (a leplet), mely beborít minden népeket (és
nemzetet), és a takarót, mely befödött (és
betakart) vala minden népségeket (és
nemzeteket). Elveszti a halált (véget
vet a halálnak, megsemmisíti) örökre, és
letörli az Úr Isten (az én Uram, az ÚR) a
könnyhullatást minden orcáról. És népe gyalázatát eltávolítja (és leveszi) az egész földről; mert az Úr szólott (és
ezt ígérte). És szólnak (ezt mondják)
ama (vagyis azon a) napon: Ímé (itt van a mi) Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart
(benne reménykedtünk, hogy megszabadít) minket.
Ez az Úr (Itt van az ÚR), akit mi
vártunk, örüljünk és örvendezzünk (vigadjunk) szabadításában!” (Ésa. 25,7-9).
Mert Isten ígérete így hangzik: „Megváltom (kifizetem a váltságdíjat; kiváltom, kiszabadítom) őket a Seol hatalmából (a holtak hazájából, az alvilág torkából)! Megmentem (megváltom) őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed (tövised,
mérged), oh halál?! Hol van a te romlásod
(fullánkod), oh Seol (holtak
hazája, alvilág)?! Megbánás (nincs
bennem) elrejtetett én előlem
(Elrejtőzött a részvét szemem elől)” (Hós. 13,14).
És a prófécia
beteljesült Krisztusban: „Mert
[drága; nagy] áron vétettetek [vásároltattok]
meg; [Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek [meg tehát, és hordozzátok]
azért az Istent a ti testetekben [(szómátokban): egész valótokban] (és
szellemetekben, amelyek az Istenéi)” (1 Kor. 6,20)
2 Tim. 1,11 Amelyre [az örömüzenetre] nézve tétettem én hirdetővé és apostollá [meghatalmazott,
teljhatalmú megbízottjává, aki a küldő személy –vagyis az Úr Jézus – hatalmával
szól, cselekszik, akit felruházott hatalommal feladata elvégzésére] és pogányok [vagyis nemzetek] tanítójává*
*És így folytatja az apostol:
„Nékem, minden szentek között a
legeslegkisebbnek adatott [mert nekem jutott osztályrészül] ez a kegyelem [ez az ajándék], hogy a pogányoknak [vagyis a nemzeteknek
örömüzenetül] hirdessem a Krisztus végére
mehetetlen [és felfoghatatlan, kinyomozhatatlan, kifürkészhetetlen,
mérhetetlen] gazdagságát”
(Eféz. 3,8).
Mert
az Úr Jézus az: „Aki által vettük [és
nyertük, és kaptuk] a kegyelmet és
az apostolságot [az apostoli küldetést; megbízást] a hitben való engedelmességnek okáért, [hogy a hitnek minden nemzet
meghódoljon] minden pogányok [nép;
nemzet] között, [munkálkodjunk;
hívjunk fel] az ő nevéért; [neve
dicsőségére]” (Róm. 1,5)
„Aki adta önmagát
váltságul mindenekért (mindenkiért), mint
tanúbizonyság a maga idejében, Ami végett rendeltettem én hirdetővé (és
hírnökül) és apostollá (igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok),
pogányok tanítójává hogy a hitre és az
igazságra tanítsam a népeket” (1 Tim. 2,6-7)
2 Tim. 1,12 Amiért szenvedem [és elviselem, eltűröm] ezeket
[a dolgokat] is: de
nem szégyellem; mert tudom, kinek hittem [mert ismerem Őt, Jézust, akiben hiszek], és bizonyos vagyok benne [és
meg vagyok győződve], hogy Ő
az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra. [Más fordítás: mert tudom, hogy neki van hatalma, mert Ő
erős, hatalmas, és képes arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra]*
*És hogy mi az a kincs,erről így ír
Timóteusnak: „Óh Timótheus, őrizd meg a mi rád van bízva (a rád bízott kincset, a hitet és ismeretet),
elfordulván a szentségtelen üres
beszédektől és a hamis nevű ismeretnek (gnózisnak) ellenvetéseitől” (1 Tim. 6,20)
2 Tim. 1,13 Az egészséges [romlatlan, az Igéhez hű]
beszédeknek [(logoszoknak): igéknek] példáját [formáját, mintáját] megtartsd [ragadd meg, és birtokold],
amiket éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.
[Más fordítás: És soha ne téveszd szem elől azt az egészséges tanítást (logoszokat: igéket), amit tőlem hallottál! Ragaszkodj hozzá, ezt tanítsd, és ezt kövesd, azzal a hittel
(meggyőződéssel,
bizonyossággal) és (Isten szerinti) szeretettel, amelynek a Krisztus Jézus a forrása].
2 Tim. 1,14 A rád bízott [és néked átadott] drága
kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Szellem által*
*Az apostol újra - és újra így
buzdítja az Istent szeretőket: „Timóteus,
őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek (gnózis:
tudásnak) nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, Amellyel
némelyek (elfogadva, és) kevélykedve
a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,20-21).
De: „Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a
Krisztus Jézusban való kegyelemben; És amiket tőlem hallottál sok (sok tanú
előtt, és sok) bizonyság által, azokat
add át megbízható embereknek, kik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek”
(2
Tim. 2,1-2).
Mert: „A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább
mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. De te maradj meg
azokban, amiket tanultál (és amiről megbizonyosodtál) és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad” (2 Tim. 3,13-14).
Olyan légy: „Aki a
tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen (vagyis
bátoríthasson) az egészséges tudománnyal
és meggyőzhesse az ellenkezőket. Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és
csaló, (akik fecsegők és ámítók) különösen
a körülmetéltek között” (Tit. 1,9-10)
2 Tim. 1,15 Azt tudod, hogy elfordultak tőlem [és elhagytak,
elhajlottak, és cserbenhagytak] az Ázsiabeliek [jelentése: mocsár] mind, kik
közül való Figellus [jelentése: menekülő]
és Hermogénes [jelentése: született
szónok, fordító vagy magyarázó].
2 Tim. 1,16 Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus [jelentése: hasznos, hasznot hozó] háza
népének: mert gyakorta megvidámított [mert sokszor meglátogatott
és felüdített] engem; és az
én bilincsemet nem szégyenlette;
2 Tim. 1,17 Sőt mikor Rómában volt, buzgón keresett
engem, meg is talált.
2 Tim. 1,18 Az Úr engedje meg néki, hogy találjon
irgalmasságot az Úrnál ama napon. És hogy mily nagy szolgálatot tett Efézusban,
te jobban tudod [sőt te tudod legjobban]*
35 És így folytatja az apostol: „Igyekezzél hozzám jőni hamar. Mert Démás (jelentése: nép kedveltje, a nép férfia, a nép vezetője)
engem elhagyott, e jelen való világhoz
ragaszkodván, és elment Thessalonikába (jelentése: hamisság győzelme). Krescens
(jelentése: a növekvő) Galáciába (jelentése: Csekély, alacsony, megvetett; a pogányok
körzete). Titus (jelentése: tiszteletreméltó, tisztelt) Dalmáciába (jelentése: csalárdság országa, megtévesztő fáklya; cél
nélküli izzás; hiábavaló fény). Egyedül
Lukács (jelentése: a
megvilágosított, a fénylő, sugárzó) van
velem. Márkust (jelentése: védelem)
magadhoz vévén, hozd magaddal: mert nekem alkalmas (és hasznomra van) a
szolgálatra” (2 Tim. 4,9-11).
És így: „Első védekezésem alkalmával senki sem volt
mellettem, sőt mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik” (2
Tim. 4,16)
Várj három napot!
"Adj alkalmat Istennek, hogy segítsen!"
Szép tavaszi nap volt. A fiatalasszonyt békesség töltötte
el, miközben Jézus haláláról és feltámadásáról elmélkedett. Megállt egy
pillanatra a lépcsőknél, amelyek a főutcára vezettek, és amely már tele volt
munkába siető emberekkel.
A régi helyén, az átjáró kezdetén ült az idős virágárus
néni. A lába elé, egy újságpapírra sorakoztatta ki a friss virágokból készített
csokrait. A néni mosolygott; idős, ráncos arca valamilyen benső örömtől
sugárzott.
A fiatalasszony nem sokat gondolkodva lehajolt, kiválasztott
egy csokrot és közben megkérdezte a nénitől:
- Ahogy nézem, ma boldog, ugye?
- Miért ne lennék? - válaszolta. - Minden rendben van, hát
nem?
Toprongyos volt és nagyon öreg. A fiatalasszony ezért
meglepődött a matróna válaszán.
- Maga már évek óta itt ül. És mindig mosolyog. Úgy látszik
jól viseli a bajokat!
- Aki ilyen magas életkort megélt, az nem kerülheti el a
bajokat. Tudja, kedvesem, olyan ez, mint Jézus és a nagypéntek... S akkor
elhallgatott.
- Mint micsoda?- kérdezte a fiatalasszony.
- Mondom, mint Jézus és a nagypéntek... Amikor Jézus
pénteken meghalt a kereszten, ez volt az emberiség legrosszabb napja. S amikor
jönnek a bajok, nekem mindig ez jut az eszembe. Mert ilyenkor az is eszembe
jut, mi történt harmadnap, Húsvétkor. Jézus feltámadt a halálból.
Amikor a dolgok rosszul mennek, már megszoktam, hogy várok
három napot, mert akkor valahogy minden jóra fordul.
A fiatalasszony búcsúzásul a nénire mosolygott, majd
továbbment. Azóta, amikor csak gondjai támadnak, mindig eszébe jutnak a néni
szavai:
"Adj alkalmat Istennek, hogy segítsen! Várj három
napot!"
C. H. Spurgeon: Kegyelem és bűnbocsánat
"Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké"
(Zsolt 103,9).
Isten olykor megfedd bennünket. Ha ezt nem tenné, nem lenne
az a bölcs Atya, aki figyelemmel van oktalan, tévelygő gyermekeire. Feddése
fájdalmasan érinti azokat, akik hűségesek akarnak lenni, mert érzik, mennyire
megérdemlik a szidást, és milyen hálátlan dolog volt tőlük, hogy
megszomorították Atyjukat. Mi már tudjuk, mit jelent ez a feddés, és
meghajolunk az Úr előtt, őszintén megbánva, hogy megharagítottuk.
Milyen vigasztaló is ez az ígéret: "Nem perel
mindvégig" az Úr. Ha bűntől megtört szívvel megtérünk Hozzá és a bűnt
megtagadjuk, Atyánk tüstént kegyelmébe fogad. Mert nem szívesen fordít haragos
arcot azok felé, akiket szeret. Abban van öröme, ha mi is teljes örömmel
örvendezni tudunk.
Gyertek azért, keressük arcát! Nincs okunk sem
kétségbeesésre, sem csüggedésre. Szeressük a minket fenyegető Istent, és akkor
nemsokára így énekelhetünk: "... bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és
megvigasztaltál" (Ézs 12,1). Félre minden sötét gondolattal, amely csak
rágja a lelkünket. Jöjjenek az alázatos reménységek és hálára fakasztó emlékek,
szívünk szelíd vigasztalói. Aki mint bíró régen megkegyelmezett nekünk, mint
Atyánk, újra meg fog bocsátani. Örvendezzünk hát végtelen, változhatatlan
szeretetének!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Albert Einstein (1879-1955)
Mi az értelme létezésünknek,
és mi értelme egyáltalán az élőlények életének?
Erre a kérdésre válaszolni nem egyéb,
mint hívőnek lenni.
Hagyd, hogy az ajtó becsukódjon
3,14 …de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami
pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé… (Filippi)
Évekkel ezelőtt egy kormányépületbe igyekeztem, ahol dupla
fotocellás ajtó volt, egymástól négy méter távolságra. Ahhoz, hogy a második
ajtó kinyíljon, az elsőnek teljesen be kellett csukódnia, ehhez pedig megfelelő
mértékben el kellett távolodni tőle. Addig, amíg túl közel voltam az első
ajtóhoz, a második nem nyílt ki. Ugyanígy van az életben is. Túl kell lépnünk a
múltbeli csalódásokon, bukásokon, az elszenvedett sérelmeken és fájdalmakon.
Hagynod kell, hogy a múlt ajtaja teljesen becsukódjon. Ami elmúlt, azon már nem
lehet segíteni. A múltat már nem lehet megváltoztatni, viszont a jövődért még
tudsz tenni. Ami előtted van, sokkal fontosabb, mint ami mögötted van.
Lehetséges, hogy úgy érzed, az élet elbánt veled. A kulcs:
ne maradj lent! Kelj fel újra, porold le magad, és lépj előre, hogy az ajtó be
tudjon csukódni. Ha nincs senki, aki bátorítana, hogy menj előre, akkor meg
kell tanulnod magadat bátorítani. Amikor reggel felkelsz, húzd ki magad, nézz a
tükörbe, és mondd ezt: „Túl messzire eljöttem ahhoz, hogy most itt megálljak.
Lehet, hogy földhöz vágott az élet, de nem ütött ki. Felkelek, mert tudom, hogy
győztes vagyok és nem áldozat.” Meglátod az ajtó ki fog nyílni. Hiszem, hogy ha
megőrzöd a jó hozzáállásodat, akkor még több lehetőséggel fogsz találkozni a
jövőben, mint amennyit a múltban elveszítettél.
Ez egy új nap. Hadd bátorítsalak: Isten jó, és jó dolgokat
tartogat a számodra. Ne táborozz le a múlt és a jövő ajtaja között, és ne is
érd be az „elég jó” földjével. Menj tovább! Higgy! Menj előre! Nagyszerű dolgok
vannak benned. Isten nem arra alkotott, hogy átlagos légy, hanem arra, hogy
kiváló légy! Arra alkotott, hogy nyomot hagyj magad után ebben a generációban.
Engedd el a múltat, válaszd a megbocsátást, és lépj tovább, hogy átmehess Isten
áldásának nyitott ajtaján, ami éppen előtted van!
Joel Osteen
Magyar fordítás: ahitatok.hu
Spurgeon: Hívő bánásmód
Megáld téged Istened az Úr mindenben, amit cselekszel"
(5Móz 15,18).
Izráelben a
rabszolgákat bizonyos szolgálati idő eltelte után fel kellett szabadítani, és
ha az elhagyta ura házát, bőségesen el kellett látni. Urának mindezt kész
örömmel kellett megtennie, mert csak így nyert áldást az Úrtól. Ennek az
igehelynek a szelleme és Krisztus
törvénye is arra kötelez minket, hogy bánjunk jól
beosztottainkkal. Gondoljunk arra, miképpen jár el velünk Urunk. Ez kötelezzen
arra, hogy mi is jóakaratúan bánjunk másokkal.
Aki a kegyelmes Isten gyermeke, legyen nagylelkű saját maga
is. Hogyan várhatjuk üzleti
ügyeinkben Mesterünktől az áldást, ha elnyomjuk azokat, akik
nekünk szolgálnak?
Milyen nagy áldást
helyez kilátásba ez az Ige a nagylelkű ember számára! Aki áldott minden
cselekedetében, az igazán áldott! Az Úr ezt az áldást részben anyagi jólétben,
részben lelki-szellemi áldásokban, részben pedig jótetszésének
kinyilvánításában adja, és ez utóbbi a
legjobb valamennyi között. Megérezteti velünk, hogy milyen
megkülönböztetetten gondja van ránk, és milyen különlegesen körülvesz
szeretetével. Ez földi életünket az eljövendő élet örömteli előízévé teszi.
Isten áldása több, mint a vagyon. Úgy gazdagít meg, hogy abból nem következik
szomorúság.
Vigasztalás
Egy 5 éves kislány hazajött a szomszédasszonytól, akinek a
kislánya néhány napja tragikus körülmények között halt meg.
- Mit keresel ilyenkor a szomszédban? Van annak az
asszonynak elég baja, még csak te hiányzol neki! - korholta a gyermekét édesanyja.
- Azért mentem át, hogy megvigasztaljam a nénit.
- Gyermek létedre, hogyan tudnád te megvigasztalni azt a
bánatos asszonyt?
- Hát az ölébe ültem és együtt sírtam vele. - válaszolta
együttérző szeretettel a kislány.
"Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal."
Pál levele a Rómabeliekhez 12.15.
A biblia arra tanít bennünket, hogy az emberekkel
együttérzők legyünk. Az együttérzés a szeretet egyik kifejezésmódja. Amikor
vigasztalod a szomorkodókat, akkor szereteted juttatod kifejezésre és Isten
akaratát teljesíted, aki azt kéri tőled:
"...szeressétek egymást, mert aki a másikat szereti,
betöltötte a törvényt."
Pál levele a Rómabeliekhez 13.8.
Oswald Chambers: KICSODA AZ ISTEN SZOLGÁJA?
"Amint engem küldött az Atya, én is elküldelek
titeket" (Jn 20,21).
Jézus Krisztus úgy küldi el szolgáját, mint ahogyan Isten
küldte el Őt. Ennek az elhívásnak nem az emberek rászorultsága a döntő, hanem Jézus
parancsa. Istenért való szolgálatunkban az ihlető erő forrása mögöttünk van,
nem előttünk. Manapság hajlunk arra, hogy ihletettségünkben előre nézzünk, hogy
mindent elsöprően sikerre vigyük elképzeléseinket. Az Újszövetségben a felülről
való sugalmazás mögöttünk van: az Úr Jézus az ihletettségünk forrása.
Eszményünk az, hogy hűek maradjunk hozzá és az Ő vállalkozásait vigyük véghez.
Soha nem szabad figyelmetlenül elhanyagolnunk kapcsolatunkat
az Úr Jézussal és nem szabad mellőznünk az Ő szempontjait. Az Úrért végzett
munkában nagy veszélyt jelent, ha Isten hívását túlharsogja az emberek
rászorultsága, és végül az emberi rokonszenv teljesen háttérbe szorítja azt a
gondolatot, hogy Jézus küldött engem. A szükség oly nagy, olyan zavaros a
helyzet, hogy értelmünk minden ereje meginog és csődöt mond. Elfelejtjük, hogy
az Istenért tett minden szolgálatnak egy nagy indítéka van: nem az emberek
felemelése, sem nem a népek nevelése vagy rászorultsága, hanem elsősorban és
legfőképpen Jézus Krisztus parancsa: "Elmenvén tegyetek tanítványokká
minden népeket."
Amikor visszatekintünk Isten embereinek életére, hajlandók
vagyunk ezt mondani: "Milyen csodálatosan mély volt a bölcsességük! Milyen
tökéletesen megértették, hogy mit akart Isten!" Pedig az okos gondolkozás Isten
gondolkozása volt, nem emberi bölcsesség. Mi hitelt adunk az emberi
bölcsességnek, holott az isteni vezetésnek kellene hitelt adnunk, amelyet a
gyermeki lelkületű emberek életében látunk, akik elég "bolondok"
voltak arra, hogy bízzanak Isten bölcsességében és természetfeletti felkészítő
hatalmában.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)