Imádság:

Az én Tehozzád tartozásom Te vagy magad, Uram.

Belőled indul, hozzád érkezik meg érzés és gondolat, erő és akarat.

Nélküled semmi vagyok, nélküled nem akarok lenni.

Veled a helyemen vagyok,  bárhol is legyek, ha hozzád tartozom.

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

 Ne vesztegessétek az időt, tegyetek jót, sok jót, soha nem bánjátok meg. (Don Bosco)

Napi Ige és gondolat

 Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, ami ki ne tudódnék. Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek. (Máté 10:26-27.)

Mai korunk a hatékonyságban hisz. A kiderült dolgok erejétől fél. Pedig a dolgok önmagukban hordják igazságukat vagy hamisságukat. Sokszor kicsúszik a számon bolond szó vagy olyan beszéd, amit azonnal megbánok, de ez a szó is én vagyok. Ez a szó is hat. És ezekről a szavakról sem mondhatom, hogy nem számít, mert csak a családom hallotta. A szívem mélye ömlött ki és ebből jött az átok, ha éppen áldást nem sikerült osztanom. Nem arra kell tehát törekednünk, hogy szépen kozmetikázott szavakkal kiálljunk a háztetőkre, hanem arra, hogy a szívünkben áldás legyen, mert akkor a szavunk is jót ad tovább.

Aránytalan, összevissza fecsegő korunkban érdemes megfontolnunk, hogy minden szavunk ható erő. A szívünk mélységét adja át. Az áldás a görög nyelvben jó szót jelent. Áldani annyi, mint jót mondani. Ha jót mondunk, áldást osztunk akár a háztetőről, akár suttogva. Ilyen áldással áldjon meg minket Isten! (Fekete Ágnes)

Gyülekezet: Jézus, Leborulok.wmv

Kubinyi Károly (Az utolsó Ádám)

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor

Míg a bűnt szereted, titkos kapcsolat van közted és a sátán között.
 

Napi gondolat

Remélem, mindig lesz bennem annyi szilárdság és erény, hogy megtartsam azt, amit minden titulus közül a leginkább irigylésre méltónak tartok, a Becsületes ember címet. (George Washington)

Halogatod azt a hitlépést?

"Egy másikhoz pedig így szólt: "Kövess engem!" De ő ezt kérte: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat." Jézus így válaszolt neki: "Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!" "(Lukács 9: 59-60)

Jézus arról beszél, hogy arra hívott el bennünket, hogy rá figyeljünk és ne a törvényekre és a parancsolatokra.

Ez persze nem azt akarja mondani, hogy a törvény és a parancsolatok nem fontosak. Sőt, kijelenti, hogy azért jött, hogy a törvény minden egyes pontját betöltse (Máté 5:17-20). Jézus szerint a legnagyobb parancsolat Istent a lényünk minden cseppjével szeretni, és az embertársainkat ugyanannyira szeretni mint önmagunkat (Máté 22:34-40).

Jézus nem akarja, ha a törvényeket kifogásnak használjuk vele szemben. A mai igeversben a tanítvány érthetőnek tűnő kéréssel áll elő: „Hadd menjek eltemetni az apámat.” Jézus azonban, aki nagyon jól belelát az emberi természetünkbe érti, hogy a tanítvány ezt csak halogatásból mondja. Valójában a szavai azt jelentik: „Engedj, hadd menjek megtenni, amit tennem kellene, aztán majd követni foglak.”

Mi milyen gyakran mondjuk, hogy ezt vagy azt meg kell tennünk, mielőtt arra kerül a sor, amit Jézus kér tőlünk? Jézus itt arra mutat rá, hogy neki kell lennie az elsődlegesnek az életünkben minden és mindenki előtt: „Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg (görög szöveg szerint: elém helyezi) apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom.” (Lukács 14:26)

Itt a szív mélyén lévő hűségről beszél, nem pedig a szeretteink elhagyásáról. Gondolj kicsit Péterre, ahogy a kezét melengeti a tűznél mielőtt a kakas megszólalna. Vajon Jézus mellett vagy önmaga mellett fog dönteni? Minden egyes nap, minden egyes dologban amit teszünk, ugyanez a választás áll előttünk.

Lehet, hogy Jézus szavai logikátlannak tűnnek, Oswald Chambers azonban úgy véli, sosem szabad az ilyen parancsokat külön értelmezni attól, aki adta őket, az Isten Fiától. Jézusnak joga és hatalma van arra, hogy ilyen hűséget kérjen tőlünk.

Gondolkozz inkább így: Jézus követése által töltjük be a törvényt és a parancsolatokat. Amikor őt követjük, tudjuk hogy a helyes dolgot tesszük, attól függetlenül, hogy mások mit gondolnak róla, vagy hogy mi magunk mennyire az elképzeléseinkkel ellentétesnek tartjuk.

Van valami, amit Jézus kért tőled, de te halogatod azt a hitbeli lépést? Amikor Jézus megítél téged, akkor nem elítél. Az a vágya, hogy őt kövesd és arra hív, hogy engedelmeskedj neki. Arra hív, hogy betöltsd az életed célját.

(Daily Hope by Jon Walker, 2011. 09. 16.)

http://napiremeny.blog.hu/2011/09/23/halogatod_azt_a_hitlepest

A szeretet ereje.avi

Repülj mint sas ...

With All I Am (By Hillsong)

Spurgeon idézetek

"Aki Isten akaratát keresi, az hajlandó lemondani a saját akaratáról."

Keresztény udvarlás...

 Hmmm. Szép Biblia!

Oswald Chambers: A SZOLGA HŰSÉGÉNEK KULCSA

"Mert az Ő nevéért mentek ki" (3Jn 7).

Urunk megmondta nekünk, hogyan bizonyul igaznak iránta való szeretetünk. "Szeretsz-e engem? ...Legeltesd az én juhaimat!" (Jn 21,17) - azaz az én mások iránti érdeklődésemmel azonosítsd magad, ne pedig engem akarj a magad érdekeltségének eszközévé tenni! Az 1Korintus 13,4-8 leírja ennek a szeretetnek a jellemző vonásait, így nyilatkozik meg Isten szeretete. Jézus iránti szeretetemet a gyakorlati élet próbálja ki, minden más csak érzelgős kegyes szólam.

A Jézus Krisztus iránti hűség a megváltás természetfeletti tette, amit a Szent Szellem munkált ki az életemben. Ő megtölti szívemet Isten szeretetével, és ez a szeretet válik bennem hathatóssá mindenki iránt, akivel érintkezem. Hű maradok az Ő nevéhez még akkor is, amikor értelmem úgy látja a tényeket, mintha azok meghazudtolnák Őt és úgy mutatja, mintha az Ő hatalma csak annyi lenne, mint a reggeli köd.

A munkatárs hűségének a kulcsa az, hogy már senkihez és semmihez nincs odakötve, egyedül csak Urához, de azért nem szakad el a külső dolgoktól. Urunk csodálatosan otthonos volt a leghétköznapibb dolgokban, de belsőleg Isten számára volt elkülönítve. A külső elkülönülés gyakran azt mutatja, hogy titokban erősen ragaszkodunk azokhoz a dolgokhoz, amelyeket külsőleg elkerülünk.

Isten munkatársának hűsége ez: teljes figyelmét összpontosítsa arra, hogy lelke nyitva legyen az Úr Jézus Krisztus természete számára. Azokat a férfiakat és nőket, akiket Urunk a maga ügyében küld ki, közönséges anyagból faragták, de életükben az Uruk iránti hűség uralkodik, amit a Szent Szellem munkált ki.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Ige: Meghívottak, és kiválasztottak

„…Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva (sok vendéget hívott meg); És elküldé szolgáját a vacsora idején (a vacsora órájában), hogy megmondja a hivatalosoknak (a meghívottaknak): Jertek el, mert immár minden kész!

És mindnyájan (azok egytől egyig) egyenlőképpen kezdék magukat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam (földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem); kérlek téged, ments ki engem! És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! A másik pedig monda: Feleséget vettem (most nősültem), és azért nem mehetek.

Mikor azért az a szolga haza ment (visszatért), megmondá (jelentette) ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda (a ház ura), monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város (útjaira és) utcáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat (a nyomorékokat), sántákat és vakokat hozd be ide. A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. 

Akkor monda az úr a szolgának: Eredj (menj) el az utakra és a sövényekhez (és a kerítésekhez), és kényszeríts (anankadzó: sürget, nyomatékosan felszólít, érveléssel meggyőz; kényszerít, erőszakot alkalmaz) bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam. Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül (akiket meghívtam) meg nem kóstolja az én vacsorámat” (Luk. 14,16-24)

„Ekképpen [így] lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok [mert sok a meghívott], de kevesen a választottak [de kevés a kiválasztott]” (Mát. 20,16)

„Ez ország fiai pedig [akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat]  kivettetnek [De azokat, akiket a királyság illetne, hogy e királyság fiai legyenek, ki fogják dobni] a külső sötétségre; holott lészen sírás (jajgatás, siránkozás) és fogaknak csikorgatása” (Mát. 8,12)

„Ott (és akkor) lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve (onnan). És (akkor) (el)jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek (az asztalhoz dőlnek)” (Luk. 13,28-29)

És hogy milyen ruhában kell lennünk a menyegzőn, arról így szól a Szent Szellem: „Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki (és ujjongjunk és dicsőítsük Őt), mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát (felkészült menyasszonya), És adatott annak (és megadatott neki), hogy felöltözzék (körbetekerje magát) tiszta és ragyogó fehér (lamprosz: fényes, tündöklő) gyolcsba; mert a fehér (fényes, tündöklő) gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei (a megigazulás tetteit jelenti). És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak (meghívottak). És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei (aléthinosz: igaz (nem hamis); valóságos igéi)” (Jel. 19,7-9)

És a dicsőség Urának ígérete mindazok számára, akik megharcolják a hit harcát:  „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik (öltöztetik, tekerik körbe); és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, (hanem) vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált (izzított, megtisztított) aranyat, hogy gazdaggá légy (hogy meggazdagodj); és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen (ruhával körbetekert legyél), és ne láttassék ki (ne váljék nyilvánvalóvá, ismertté) a te mezítelenségednek rútsága (a te szégyenletes, gyalázatos mezítelenséged); és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss” (Jel. 3,5.18)

János apostol lát egy nagy sokaságot, tömeget a trón előtt, és az őt kísérő angyal megkérdi tőle, hogy kik ezek: „És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke (trónusa) előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettük (és a trónuson ülő velük lakik)” (Jel. 7,14-15)

Ézsaiás próféciája pedig így hangzik: „Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem (egész lényem) az én Istenemben; mert az üdvnek (szótéria: a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás) ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit (Más fordítás: Nagy örömöm telik az Úrban (JHVH=Jehova), víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság (megigazulás) palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit)” (Ésa. 61,10)

Jób megvallása: „Igazságot (a megigazulást) öltöttem magamra, és az is magára öltött engem, jogosság volt a palástom és a süvegem” (Jób. 29,14)

Ige: Törekedés Az első helyekre

 „És egy példázatot monda a hivatalosoknak [a meghívottaknak; a vendégeknek], mikor észre vevé, mimódon [hogyan keresik maguknak] válogatják a fő helyeket; mondván nékik:

Mikor valaki lakodalomba hív [meghív egy esküvői vacsorára], ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló [egy nálad fontosabb; nálad előkelőbbet is] embert is hívott meg az,

És eljövén [ez esetben hozzád lépne] az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd [add át] ennek a helyet! És akkor szégyennel [szégyenszemre] az utolsó helyre fogsz [kerülni] ülni [akkor neked szégyenkezve a legutolsó helyet kell

elfoglalnod].

Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le [dőlj le] az utolsó helyre; hogy mikor eljő [hogyha belép majd] az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb [ülj előbbre egy jobb helyre]! Akkor néked [becsületed] dicsőséged lesz azok előtt, [minden asztaltársad előtt] a kik veled együtt ülnek [mindazok előtt, akikkel együtt dőltél asztalhoz; így a többi vendég tisztelni fog].

Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja [fölemeli], megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik [fölemeltetik]” (Luk. 14,7-11)

Ige: Mi a fontosabb? - a törvény, vagy az ember

 „És [Jézus] ismét beméne a zsinagógába [összejöveteli hely(ség)ükbe], és vala ott egy megszáradt [elsorvadt, béna] kezű ember.

És lesik [szemmel tartották, figyelték] vala őt [Jézust], hogy meggyógyítja-e szombatnapon [(sabbat = nyugalom): a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás]; hogy (be)vádolhassák Őt [mert okot akartak találni, hogy vádat emelhessenek ellene].

Akkor monda a megszáradt [a sorvadt, béna] kezű embernek: Állj elő [ide] a középre.

Azoknak pedig monda: Szabad-é [meg van-e engedve] szombatnapon jót vagy rosszat tenni [ártani, bajt vagy kárt okozni]? Lelket [életet] menteni, vagy kioltani [veszni (pusztulni) hagyni]? De azok hallgatnak vala [Ők azonban csendben maradtak].

Ő pedig elnézvén őket haraggal [ekkor haragosan végignézett rajtuk], bánkódván [és sajnálta őket; elszomorodott] szívük keménysége [kérgessége, vaksága, érzéketlensége miatt; és a makacsságuk] miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult [helyreállt; rendbe jött] a keze és éppé lőn, mint a másik.

Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt [tanakodni kezdtek, és] tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt [hogyan végezzenek vele; hogyan ölhetnék meg Jézust] (Márk. 3,1-6)

Máté is bizonyságot tesz a történtekről: „És távozván [továbbhaladva] onnan [máshová], méne [bement] az ő zsinagógájukba [összejöveteli hely(ség)ükbe]. És ímé, vala ott egy elszáradt [sorvadt, béna] kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-e [megengedett dolog-e] szombatnapon gyógyítani? Hogy vádolhassák őt [és vádat emeljenek ellene]. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha [báránya; birkája], és ha az szombatnapon a verembe [egy gödörbe] esik, meg nem ragadja [nem fogja meg; nem követ el mindent hogy kihúzza] és ki nem vonja [és nem húzza ki] azt? [pedig hát] Mennyivel drágább [mennyivel többet ér, értékesebb; fontosabb; becsesebb; több] pedig az ember a juhnál! [birkánál] Szabad [megengedhető] tehát szombatnapon [is] jót [nemes, eszményi szép dolgot] cselekedni [tenni]. Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá [és meggyógyult], és olyan éppé [egészségessé] lőn, mint a másik. A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt [és elhatározták, hogy végeznek vele, hogy megölik Jézust]. [amikor] Jézus pedig észrevévén [megtudta, felismerte] ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság [tömeg], és ő meggyógyítja vala mindnyájokat;” (Mát. 12,9-15

Lukács bizonyságtétele így hangzik: „Lőn pedig más szombaton is, hogy ő a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, akinek a jobb keze száradt (sorvadt) volt. Az írástudók és farizeusok pedig leselkednek ő utána (és figyelték Jézust), ha vajon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene (hogy ily módon találjanak valamit, amivel vádolhatják). Ő pedig tudván (ismerve) azoknak gondolatait, monda a száradt (sorvadt) kezű embernek: Kelj fel és állj elő (a középre)! És (az) felkelvén, előálla. Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? Az életet megtartani (megmenteni), vagy elveszteni (kioltani)? És körültekintve (és végignézve) mindnyájukon, monda az embernek (és így szólt a beteghez): Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék (kinyújtotta), és keze (meggyógyult, és) oly éppé lőn, mint a másik. Azok pedig eltelének esztelenséggel (mert esztelen indulat szállta meg őket) és (arról) beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek (hogy mit tegyenek) Jézussal?” (Luk. 6,6-11)

Mert: „… a farizeusok közül néhányan ezt mondták: „Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.” Mások így szóltak: „Hogyan tehetne bűnös (céltévesztett) ember ilyen jeleket?” És meghasonlás támadt köztük” (Ján. 9,16)

A vallás fontosabbnak tartja a törvényt, a szeretet pedig felülírja azt.

Áldjuk együtt Jézus Nevét.

Imádság:

Uram!

Félelmek kémlelnek, akarnak szállást venni bennem.

De én nem vagyok elhagyott. Van már hova mennem.

 Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

Ha tudnák az emberek, milyen nagy boldogság rejlik a legyőzetésben, akkor senki sem menekülne előle. (Trudel)