Egy üzenet százféleké/p/pen †
2015. február 17.
Zsoltár 23. Az Úr – Jézus - a Jó Pásztor; (szerkesztett)
Zsolt.
23,1
Dávid [jelentése:
szeretett, szerető, összekötő, egyesítő, főember] zsoltára [hangszerkísérettel énekelt
dicsőítése]. Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én pásztorom. Ő [(ráʿáh): legeltet, pásztorol, táplál, ellát,vezet, kormányoz, igazgat, dédelget
engem]; nem szűkölködöm [(ḥásér):
nem szenvedek hiányt,
semmiben meg nem fogyatkozom, és semmi híjával nem leszek].
Zsolt. 23,2 Füves legelőkön, [zöldellő réteken legeltet], és nyugtat engem, és csendes vizekhez
terelget, és [a megújulás vize mellett
nevel] engem.
Zsolt.
23,3
Lelkemet megvidámítja, [felüdíti] az igazság [megigazultság] ösvényein vezet [hordoz] engem az ő nevéért [nevéhez
híven]. »Héber szerint: (šúḇ):
visszahoz, helyreállít, megújít (nep̄eš):
engem, és a (ceḏeq): megigazulás (maʿəḡáláh maʿəgál): útjára (náḥáh): visszavezet az Ő (šém): nevéért«
Zsolt. 23,4 Még ha a halál árnyékának
völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te
velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. [Héber szerint: Még ha a (caləmáveṯ): halál
mélységes sötétségén (gaj gajə') megyek is át, nem félek, nem
rettenek meg a (ráʿ): veszélyes, rosszindulatú gonosztól, és semmi bajtól, mert te velem vagy, és (šéḇeṭ): pásztorbotod (mišəʿeneṯ mišəʿénáh) támogat,
bátorít, és biztonságot ad].
Zsolt.
23,5
Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt [az én (cárar): üldözőim,
szorongatóim (páním) szeme láttára]; elárasztod [megkened] fejem olajjal;
csordultig van [színültig töltötted] a poharam.
Zsolt. 23,6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem
[és szereteted kísér] életem minden napján,
s az Úr házában lakozom hosszú ideig [egész életemben örök
időkön át].
Nehémiással együtt vallja az Úr népe:
„Te vagy egyedül
az Úr! Te teremtetted, és (alkottad) az eget, az egeknek egeit és minden
seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük
valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted
borul le” (Nehem. 9,6).
Isten hatalma az Ő kegyelme, amelyet ha elfogadok, célba érek.
„Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet,
hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre” (2 Mózes 15,13)
Ki Jézus nekünk?
Az Úr Jézus kijelentése a szoros kapuról: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok
a juhok számára: a kapu. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de
nem hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok a kapu: ha valaki én rajtam keresztül
megy be, gondviselésben, ellátásban, védelemben részesül, és megmenekül, tehát
üdvözül, és bejár, tovább halad majd, és legelőt talál” (Ján. 10,7-9)
Bizalom Istenben
„És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk,
és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket. Hogy ha vádol minket a
szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud. Szeretteim,
ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez; És akármit kérjünk,
megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekedjük,
amik kedvesek előtte.”
(János apostol első levele 3. fejezet 19-22.vers)
Mai Igénk első olvasatra azt sugallhatja, hogy csak
akkor bízhatunk abban, hogy Isten elfogad bennünket, ha előtte leteszünk
valamit az asztalra. „ha a szívünk nem vádol, akkor bizodalmunk van.”
De ki az akit, nem vádol a szíve, akit nem terhel
valami mulasztás, valami botlás? Ki az, akinek nincs valami takargatnivalója,
amit megbántál, amit ma már ha lehet másképp tennél, és ha lehet
visszacsinálnál?
Viszont, ha János levele egészének fényében kezdjük el
boncolgatni az Istenhez való bizalom kérdését, akkor egyértelmű, hogy a
levélben annyiszor szereplő agape /
szeretet / kizárja a fenti
gondolatot.
Isten ugyanis az Ő szeretetét feltétel nélkül kínálja
fel számunkra, ahogy később olvassuk: „szeressük őt; mert ő előbb szeretett
minket!” (4:19). És ezt nem azért tette, mert viszonzást várna cserébe, hanem
’csak’, azért mert neki ez a természete. Mert Ő maga a szeretet.
Így keresztény emberként nem azért bízunk Istenben,
mert annyira tökéletesek vagyunk, hogy bennünk nem talál majd semmi hibát.
Azért bízunk benne, mert Ő tökéletes, mert Ő nem hibázik.
És mert Jézusban nemcsak beszélt, hanem
bebizonyította, hogy bár a bűnt gyűlöli, de a bűnöst, engem végtelenül szeret,
úgyhogy még a saját életét sem kíméli.
Ezért a legkevesebb, hogy szót fogadunk neki és úgy
szólunk, úgy teszünk, ahogy Ő előtte kedves.
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/07/bizalom-istenben.html
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Nem kellene aggódnunk a
kritikák miatt. Ha Jézus valóban azt tenné az emberekkel, amit ígért nekik, vagyis
megkeresztelné őket Szent Szellemmel és tűzzel, vajon milyenekké válnának?
Szenvtelenné, mérsékeltté, visszafogottá? Miközben az isteni dicsőség hullámai
áradnak keresztül rajtuk, gondoljátok, hogy úgy ülnének otthon, mint valami
márványszobor? Isten jelképe a tűz. Őszintén, kik a nevetségesebbek? Azok, akik táncra perdülnek az örömtől, mert
megragadta őket Isten látása, vagy azok, akik háborítatlanul ülnek elefántcsont
tornyaikban, mint az egyiptomi Szfinx, mely akkor is mozdulatlan maradt, amikor
Napóleon ágyúval lövette?
Olvassátok
el, mit mondott Fesztusz Pálnak: „Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány
őrültségbe visz” (ApCsel 26,24). Hogy is lehetne másképp ez ma, amikor emberek
újra az eredeti kereszténységet tapasztalják meg, és nem annak valami
kicsavart, kifosztott, érzelgőssé tett változatát? „Titeket is életre keltett”
- olvashatjuk az Efézus 2,1-ben. Ha így van, nem az a normális, ha mások
vagyunk, mint ez a világ? REINHARD BONNKE
https://www.facebook.com/167788570054522/photos/a.170196299813749.1073741830.167788570054522/216134068553305/?type=1&permPage=1
2015. február 15.
Ige: A megbocsáthatatlan…
Az Úr Jézus kijelentése
a Szent Szellem elleni bűnről: „Bizony mondom néktek, hogy minden vétek, tévedés, hiba, vagy
céltévesztés megbocsáttatik az
emberek fiainak, még a káromlások is mind, és minden rágalmazás, gyalázkodás,
becsmérlődés, szitkozódás, istenkáromlás, amit kimondanak, és bármennyi káromlás hagyja is el a szájukat:
De aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, aki a Szent Szellemet gyalázza, rágalmazza, becsméreli, nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké. Mert olyan bűnt követett el, amelyet soha nem lehet
megbocsátani, ezért örök véteknek terhe nyomja,
és örök kárhozatra méltó. / a görög szerint ez azt jelenti, hogy: alá van vetve a sátánnak,
az ő hatálya, vádja alá eső, és vádolható. A sátán rabja marad /;
Jézus azért mondta ezt, mivelhogy ezt
mondják vala: Tisztátalan, szennyes, gonosz szellem, démon van Őbenne, hogy Jézust tisztátalan szellem vette
birtokába, és szállta meg” (Márk. 3,28-30)
Isten ígérete az engedelmeseknek:
„Ha engedelmeskedtek a
végzéseknek, és megtartjátok, és teljesítitek azokat: „Elvesz, eltávolít,
megszüntet, elfordít, minden gonosz, veszélyes, rosszindulatú betegséget,
nyavalyát, bajt az Úr (JHVH: Jahve: az Örökkévaló) te tőled. Mindazokat a
rosszindulatú egyiptomi bajokat, amelyeket ismersz, tudsz, érzékelsz,
megtapasztalsz. Nem tétethetők, nem helyeztethetők azok tereád, hanem csak azokra,
akik gyűlölnek téged” (5 Móz. 7,12-15).
Küldetésben járni
Az ötvenes években
történt, hogy egy őszinte, komoly, Istennek odaszánt, Krisztusban újjászületett
budapesti lelkész felszólítást kapott arra, hogy vagy abbahagyja az
evangélizációt, az ifjúsági munkát és a hitoktatást, vagy a gyerekeivel és a
feleségével együtt elmozdítják a gyülekezetükből és kidobják egy Isten háta
mögötti faluba.
Erre azt mondta akkor ez a
lelkész, hogy Isten háta mögötti falu nincs, mert minden az Isten színe előtt
van és akárhová is dobják, Ő mindenütt ugyanazt csinálja, amivel az Ő Ura Őt
megbízta.
Rövid idővel ezután el is
mozdították, kitették egy tanyaközpontba, ahol még templom se volt és néhány év
múlva ott, azokban a nehéz időkben, abban a tanyaközpontban egy kicsiny templom
emelkedett ki a házak közül, a szomszédos két tanyaközpontban pedig egy-egy
imaház épült fel.
Ez a lelkész ott is úgy
végezte a munkáját, mint aki küldetésben jár. Úgy dolgozott ott, mintha egész
életében oda készült volna.
Utólag elmondta, hogy a
kihelyezésével semmi sem változott. Legfeljebb annyi, hogy egy ideig alig volt
mit enni a gyerekeinek, de rövid idő után megszerették őket és hol egy bögre
tejfölt, hol húsz tojást, hol egy pár összekötött lábú csibét találtak az ajtó
előtt. Eltartotta Őket Isten, eltartotta Őket a gyülekezet és Ő pontosan ugyan
azt csinálhatta ott, amit a nagyvárosi gyülekezetben, ahonnan kidobták. Mert
küldetésben járt.
Ugyanis nem egy nagyvárosi
gyülekezetbe, hanem az evangélium hirdetésére szerződött.
Te küldetésben jársz-e?
Ehhez kapcsolódik a
következő, kicsit régebben játszódó történet. Mórusz Tamást a nagy angol
államférfit egyszer egy tanító rokona látogatta meg azzal, hogy szerezzen neki
egy jó állást. Miután a rokon előadta a kérését Mórusz Tamás azt válaszolta,
hogy éppen jókor jött, most ürült meg egy tanítói állás egy távoli faluban – és
mondta a falunak a nevét -, amitől a kedves tanító rokon elképedt, felháborodva
azon, hogy hova akarja őt száműzni a befolyásos államférfi.
Ettől meg Mórusz Tamás
képedt el: Száműzni??? Hát mi a probléma? És a tanító sorolta: Ott én teljesen
egyedül leszek, nem lesz megfelelő társaságom…
Megfelelő társaság?
-kérdezte Mórusz Tamás. Hát ott lesz Isten! Ott lesznek a tanítványai! És ott
lesz a jó lelkiismerete. (Tudniillik egy olyan állásra pályázott a kedves
rokon, ahonnan előbb valakit ki kellet volna fúrni.)
http://www.refvasvari.hu/mindenkinek-hasznos/lelekepito-irasok/
Mi az oka annak, hogy ez a
tanító sehogyan sem értette ezt a gondolatmenetet? Az, hogy ő nem küldetésben
járt.
Te küldetésben jársz-e?
Neked megfelelő társaság-e
Isten?
Te azt csinálod-e, amivel
az Úr Jézus megbízott?
És monda nékik Jézus:
“Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.”
Márk 16.15.
Spurgeon: Az igehirdetés.
Az igehirdetés szolgálata lehet az épülés eszköze és sok
lelki áldás kútforrása. De aki nem fogadja el, annak nagyon fárasztó is lehet,
vagy pedig jelentéktelen, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom.
Pastor Chris: Újjá Lett Minden!
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek
elmúltak, ímé, újjá lett minden (2 Korintus 5:17).
A nyitó Igevers valami figyelemre méltót mond el nekünk. Azt
mondja, "Újjá lett minden." Mit jelent az, hogy "minden"?
Ez azt jelenti, hogy minden, nincs kivétel! Szeretném, ha megfigyelnétek az
igeidőket: "...a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden." Dicsőség
Istennek!
Ezért, amikor Isten rád néz, látja, hogy milyen gondjaid
voltak az életedben azelőtt, hogy újjászülettél, de mostmár ezek elmúltak.
Lehet, hogy nem "érzed" vagy gondolod így, de ez sem semmisíti meg az
Ő igazságát. Emellett azért mondja ezt el neked, mert ezt nem teheted meg más
úton, csak az Igén át. Mit reagálsz erre, most, hogy már tudod?
Itt van, amit Isten elvár: tételezzük fel, hogy elmentél egy
találkozóra, nem sokat tudván Jézusról, majd hallottad az Evangéliumot és
hittél; mindazonáltal a találkozóra rákosan mentél. Az orvosok már megmondták,
hogy nincs esélyed a túlélésre. Most, hogy hiszed Jézus Krisztus Evangéliumát,
befogadtad Őt az életedbe; kijelentetted, hogy Ő az Úr az életed felett, és
befogadtad az örök életet a szívedbe!
Majd olvasod, hogy "Azért ha valaki Krisztusban van, új
teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden." Eltűnődsz egy
pillanatig, "Hé! A régi dolgok elmúltak? Mi van a rákkal, amivel
jöttem?" Bizony, a régi dolgok elmúltak, és minden újjá lett; a
tizennyolcas vers kifejti, hogy minden, ami újjá lett Istentől van. A rák nem
Istentől van. Így azt mondod, "A régi dolgok elmúltak. Tehát, ez a rák is
elmúlt!"
Lehet, hogy most még érzed a testedben, de Isten azt mondja,
hogy már elmúlt; tehát mond te is azt, amit Isten mondott, "Rák, elmúltál!
A testem újjá lett, mert új élet van bennem, és ez az új élet áthatolhatatlan a
rák számára!" Ilyen legyen a megvallásod és a hited kifejezése! Ez azon
alapszik, amit Isten mondott; bízol az Ő Igéjében, mely szerint valóban
"Újjá lett minden!"
Ima
Köszönöm áldott Atyám, hogy teljesen új életet adtál
Krisztusban. Az életemben minden át van itatva isteniséggel és a dicsőségedről
szól. Örök élet, szeretet, egészség, béke, öröm, igazság, jólét; az enyémmé
tetted őket! Köszönöm a dicsőség és a kiválóság rendkívüli életét, amim
Krisztusban van, a Jézus Nevében! Ámen.
További Tanulmányok: Galata 6:15; Pál apostol levele a
Rómaiakhoz 6:4; Kolossébeliekhez írt levél 3:9-10: Zsidókhoz írt levél 2
Jeremiás könyve 36-37
2015. február 14.
Ige: Isten soha nem hagy cserben
Ha: „Üldöztetünk, háborúságot szenvedünk, és
megaláztatunk, de el nem hagyatunk, de nem leszünk cserbenhagyottakká;
tiportatunk, levernek, és földre terítenek bennünket, de el nem veszünk; el nem
pusztulunk* (2 Kor. 4,9)
*És azért nem pusztulunk el,
ahogy Dávid megvallja: „Az Úr
szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Az ÚR irányítja annak
az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem terül el, és nem marad fekve, mert az Úr
támogatja kezével” (Zsolt. 37,23-24)
„Mert ha hétszer
elesik, összeomlik, megbukik, is az
igaz, ugyan mégis felkél azért; az istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők, a hitetlenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek,
mert elbuknak a bajban” (Péld.
24,16)
„De én az Úrra
nézek, várom az én szabadításom Istenét. Benne reménykedem; mert
meghallgat engem az én Istenem! Hát: „Ne örülj bajomnak, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben
ülnék is, az Úr az én világosságom!” (Mik. 7,7-8)
Az Úr Jézus előre figyelmezteti az Övéit, hogy nem
rendkívüli dolog történik velük: „Emlékezzetek
meg ama beszédekről, azokról az
igékről, amelyeket én mondtam néktek:
Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd;
ha az én beszédemet, az én igémet
megtartották, a tiéteket is megtartják
majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).
Pál apostol bizonyságtétele a Teremtőről
„Aki (Krisztus
Jézus) képe a láthatatlan Istennek,
minden teremtménynek előtte született (az elsőszülött minden teremtmény
közül). Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön,
láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek (trónusok), akár uraságok (uralmak), akár
fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve
teremttettek. És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,15-17).
Spurgeon: Az Ige
Az isteni Ige, amely az eget és a földet alkotta,
bizonyára képes fenntartani mindazt, amit teremtett.
Engedj …?
Engedj most, mert az illik
hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. (Máté
3:15)
A mindennapi életben
számtalan esetben feszülnek egymásnak különböző nézetek. Abból fakad ez, hogy
mindenki mást akar véghezvinni az életében. Mindenkinek vannak tervei,
elgondolásai, s bizony előfordul, amikor akaratunk, törekvésünk sérti a másik
ember, vagy egy közösség érdekeit. Ha szöges ellentétben vagyunk azzal, amit a
másik vagy a többiek akarnak, akkor azonnal megvan a konfliktus. Ilyenkor nagy
kérdés, hogy vajon ki enged? Enged-e a szülő vagy a pedagógus a gyermeknek?
Enged-e a szomszéd a mezsgye miatt? Enged-e egy közösség a fő hangadónak?
Enged-e a vezető a beosztottainak? Enged-e egy üzleti partner a másiknak? S egyik
nagy kérdés, hogy enged-e a kormány Brüsszelnek?
Az engedés, megengedés néha
jelentéktelen, máskor pedig nagyon kockázatos és komoly következményekkel
járhat. Amikor megengedünk valamit a másiknak, azzal akaratának adunk helyt. Ha
mi nem akarunk adott esetben, akar más. Ez örök törvény. Engedni tehát
felelősséget jelent. Legyen az két ember ügye, vagy akár az országé.
Ha megengedek valamit a
másiknak, akkor felelősséggel ruházom fel. Átadom neki a kormánykereket és
lehetőséget biztosítok a számára, hogy szabadon cselekedjen.
Sokak számára nem egyértelmű,
hogy engedni nagy felelősség. Nagy döntések kapcsolódnak azokhoz a pillanatokhoz,
amikor engedni készülünk egy dologban. (Berencsi Balázs)
Joyce Meyer: Legyőzni a magunkban való kételkedést 1. rész
Vegyél fel magadra egy
kabátot és kérj meg valakit, hogy kötözze össze a csuklóidat, majd próbáld meg
levenni a kabátot. Ugye lehetetlen ezt megtenni? Ugyanez történik, amikor nem
hiszünk önmagunkban: hagyjuk, hogy a félelem megkötözzön minket. Lehetetlen
megszabadulni!
Az önmagunkban való
kételkedés és az önbizalom nem járnak együtt, hanem egymás ellen dolgoznak. Az
önbizalom lerombolja az önmagunkban való kételkedést, az önmagunkban való
kételkedés pedig lerombolja az önbizalmat.
Az önmagunkban való
kételkedés gyötrelemmel jár. Aki kételkedik önmagában, az mindenben ingadozik:
cselekedeteiben, érzéseiben és döntéseiben. Az ilyen ember mindig
megváltoztatja a döntéseit, mert attól tart, hogy rosszul döntött.
A Jakab 1:5-8 azt tanítja,
hogy Isten nem tudja megválaszolni a kételkedő ember imáját. Isten a hitünkre
válaszol és nem a félelmeinkre. Az önmagunkban való kételkedés tulajdonképpen
félelem. Félelem attól, hogy hibát követünk el, vagy a rossz dolgot tesszük.
Lehet, hogy most ezt
gondolod: „Joyce, én nem tudom irányítani azt, hogy hogyan érzek. Bárcsak
magabiztosnak érezném magam, de nem így van!” Nos, erre az a válaszom, hogy NEM
KELL MAGABIZTOSNAK ÉREZNED MAGAD AHHOZ, HOGY MAGABIZTOS LÉGY! Ahhoz, hogy
győzelemben járjunk, meg kell tanulnunk az érzéseinken túl élni. Megtanultam,
hogy attól, mert rosszul érzem magam, még képes vagyok a helyes dolgot
cselekedni. Azt is megtanultam, hogy nem kell magabiztosnak éreznem magam
ahhoz, hogy magabiztosan viselkedjek.
Ha döntést hozok, akkor
később nem kell megváltoztatnom a döntésemet csak azért, mert úgy érzem, hogy
esetleg rosszul döntöttem. Természetesen, ha Isten rámutat, hogy hibát követtem
el, akkor meg kell változtatnom a döntésemet, de nem kell rögtön behódolni
minden kósza érzésnek. Ha a gonosz háborút folytat az elmémmel, akkor hangosan
megvallom, amit Isten mond rólam az Ő Igéjében: „Én Benne élek, mozgok és
vagyok” (Apostolok cselekedetei 17:28 alapján).
Egyáltalán nem rossz
dolog, ha jó dolgokat mondunk önmagunkról. Például olyanokat, mint: „Isten
bölcsessége van bennem, és képes vagyok jó döntéseket hozni.” Jobban kell
hinnünk Isten Igéjének, mint a saját érzéseinknek. Az érzések önmagukban nem
rosszak, de képesek minket félrevezetni. Az érzelmek pontos információkat is
adhatnak, de az is előfordul, hogy nem adnak megbízható információt, ezért
fontos, hogy az életünket ne érzelmi szinten, hanem mélyebben éljük.
Nagyon fontos, hogy minden
döntésünknél a békességre törekedjünk (2 Timóteus 2:22, (Zsidók 12:14), és a
Krisztustól jövő békesség legyen a végső döntőbíró (Kolossé 3:15).
Joyce Meyer
Magyar fordítás:
ahitatok.hu
Kenneth Hagin: AZ Ő DICSŐSÉGE
És az Ige hústestté lett. És felállította az Ő sátorát
közöttünk. És mi néztük az Ő dicsőségét — dicsőséget… mely telve volt
kegyelemmel és igazsággal.
- János 1,14. (Rotherham)
Én szeretem a János 1,14-et Rotherham fordításában, mert
olyan szép. Hajlamosak vagyunk ugyanis Krisztusnak a földre, emberként való
eljövetelének csupán arra az oldalára gondolni, hogy Ő önzetlenül elhagyta a
dicsőséget, illetve arra a szenvedésre tekinteni, amit a földön elszenvedett.
Én azonban azt hiszem, hogy ez öröm volt Krisztusnak, aki
annyira szerette az embert, és annyira vágyott az ember közösségére, hogy
„felállította az Ő sátorát közöttünk, hogy Ő adjon az elidegenedett embernek —
aki máig nem ismerte meg a Teremtőjét — valóságos képet a mennyei Atyjáról.”
Nagy örömhír volt az, amit az angyal hirdetett a
pásztoroknak — és minden embernek, mindenütt. Az ember, aki elkülönült Istentől
négyezer éve, most megláthatta Isten dicsőségét, most megláthatta Istent, most
megismerhette Istent, amilyen valójában, és újra egyesülhetett Vele.
És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek
néktek nagy örömet, mely minden népnek öröme lészen: Mert ma született néktek
az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
- Lukács 2,10. 11.
Megvallás: A mennyei seregek sokaságához hasonlóan, én is
dicsérem Istent. Dicsőség Istennek, hogy hirdetett nagy örömöt. Dicsőség
Istennek, hogy elküldte az Üdvözítőt. Dicsőség legyen Istennek Krisztusért, az
Úrért! Dicsőség legyen Istennek, amiért megengedte, hogy nézzük az Ő
dicsőségét!
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/
2015. február 13.
Ige: Isten tett megigazulttá:
„Hogyan
lehetséges akkor, és hol marad az ember számára a dicsekvés lehetősége,
amivel büszkélkedhetik? Lehetetlenné vált, szétfoszlott, kirekesztetett,
semmivé lett, kizáratott. Milyen törvény által? A cselekedeteké, a tettek
törvénye által? Nem, hanem a hit „törvénye” által.
Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit
által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül*(Róm. 3,27-28)
*És így
folytatódik a kijelentés: „Mit mondjunk tehát? Mivel ez így van, kérdezzük csak mit ért el, és mit nyert hústest szerint, és mire jutott Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből? Ha ugyanis Ábrahám
cselekedetekből,
vagyis tettei eredményeként igazult meg, akkor van mivel dicsekednie,
és akkor lenne alapja a dicsekvésre, de nem Isten előtt. Mert nincs erre lehetőség az Istennel szemben. De mit mond az
Írás? „Hitt pedig
Ábrahám az Istennek, és Isten ezt
számította be, ezt tulajdonította
neki igazságul, ez szolgált megigazulására.
Márpedig aki fáradozik, és tetteket
visz végbe; és munkálkodik, dolgozik annak
a bért, a fizetséget nem kegyelemből, és nem ingyen számítják,
hanem azért, mert tartoznak vele, vagyis
tartozás szerint jár, tartozás kiegyenlítéseként. Aki pedig nem
fáradozik, nem visz végbe tetteket, és nem munkálkodik,
hanem hisz abban, aki megigazítja, aki
igazzá, vagyis megigazulttá nyilvánítja az
istentelent, vagyis azt, akiben nincs Isten, az Isten nélkül élőt, annak a hite számít, a hite tulajdoníttatik igazságnak, vagyis megigazulásul az Isten
kegyelmének végzése szerint. Ahogyan
Dávid is azt az embert mondja, és hirdeti boldognak és áldottnak, szerencsésnek, - ami pedig az
Istennel való közösségből fakad, Isten ajándéka - akinek az Isten cselekedetek nélkül, vagyis a tettektől függetlenül
tulajdonít, és számítja be az igazságot:
vagyis a megigazulást; azaz, akit Isten
igazit meg tettek nélkül. „Boldogok,
és áldottak akiknek megbocsáttattak bűneik, hamisságaik, gonoszságaik, törvényszegéseik, akiknek törvénytiprásait elengedték, és akiknek elfedeztettek bűneik, gonoszságaik; vétkeik, vagyis a cél ELVÉTÉSE. Boldog és áldott ember, vagyis az a személy, akinek
az Úr bűnt nem tulajdonít. Akinek
vétkeit, vagyis céltévesztését
nem rója, és nem számítja fel]” (Róm. 4,1-8).
Dávid is így
prófétál arról, hogy mi a boldogság: „Boldog,
akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember,
akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs szellemében álnokság” (Zsolt. 32,1-2).
És teszi ezt
Isten azért: „hogy egyetlen ember egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt. Hogy, amint meg van írva: Aki
dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor. 1,29.31).
Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az
ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék
gazdagságával. Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer
engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e
földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24)
„Hogy
aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e
földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert
elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16).
„Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2
Kor. 10,17).
Pál apostol
vallástétele: „Nékem pedig ne legyen
másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, vagyis kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14)
És a továbbiakban
is így vallja meg az apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a
törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is
Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem
a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest
sem” (Gal.
2,16).
És így folytatja
az apostol: „Mert kegyelemből tartattatok
meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből,
hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)
Mert Isten: „Nem az igazságnak
cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, és nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmasságából tartott meg, és üdvözített minket az újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által” (Tit.
3,5).
Bizony, Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem
bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az
ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan
messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az
ÚR az istenfélőkhöz” (Zsolt.
103,10-13).
„Isten
ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem
tulajdonította nekik bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,19).
Isten kijelentése.
„Én hirdettem, és megtartottam, és
megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim,
így szól az Úr (Jahve, az Örökkévaló),
hogy én Isten vagyok. Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből
kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? Így szól az Úr (Jahve, az
Örökkévaló), a ti megváltótok, Izráel
Szentje. Én az Úr (Jahve, az
Örökkévaló) vagyok, szent Istenetek, Izráelnek
teremtője, királyotok” (Ésa. 43,12-15)
SOHA NE ADD FEL
Mk 10,46-52.
46 Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. 47 Amikor meghallotta, hogy a názereti Jézus az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" 48 Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" 49 Jézus megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál! Kelj fel! Hív téged!" 50 Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. 51 Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt mondta: "Mester, hogy újra lássak." 52 Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte őt az úton.
SOHA NE ADD FEL
"Menj el, a hited megtartott téged." És (Bartimeus) azonnal újra látott
és követte őt az úton. (Mk 10,52)
Bizonyára szembesültünk már olyan problémával, aminél úgy éreztük, feladjuk a küzdelmet. Bartimeus történetéből három dolgot tanultam meg erről.
46 Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. 47 Amikor meghallotta, hogy a názereti Jézus az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" 48 Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" 49 Jézus megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál! Kelj fel! Hív téged!" 50 Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. 51 Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt mondta: "Mester, hogy újra lássak." 52 Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte őt az úton.
SOHA NE ADD FEL
"Menj el, a hited megtartott téged." És (Bartimeus) azonnal újra látott
és követte őt az úton. (Mk 10,52)
Bizonyára szembesültünk már olyan problémával, aminél úgy éreztük, feladjuk a küzdelmet. Bartimeus történetéből három dolgot tanultam meg erről.
Először is nem lehet hallgatnom a lemondó emberekre. Amikor Bartimeus meghallotta, hogy Jézus közel van, kétségbeesetten kiáltott felé. Sokan próbálták elhallgattatni. De ő valami jó dolgot akart, látni szeretett volna, és tudta, hogy Jézus meg tudja gyógyítani. Tehát tovább kiáltott. Nem engedte, hogy mások eltántorítsák a jóra való törekvésétől.
Másodszor, nekem is meg kell
tennem a saját részemet. Jézus nem ment oda Bartimeushoz, ehelyett odahívta magához.
Bartimeusnak meg kellett tennie a hit lépéseit a Messiás felé a gyógyulása
érdekében. Tehát, Bartimeus eltökélt volt. Vaksága ellenére odament Jézushoz.
Harmadszor, hitre van szükségem. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni (Zsid 11,6). És Jézus erre utal, amikor ezt mondja Bartimeusnak: "A te hited megtartott téged."
Ma, ha kis vagy nagy problémákkal
szembekerülök, Bartimeus példáját követem, mert tudom, hogy az örökké kegyelmes
és irgalmas Isten meghallgat, és segít nekem.
Imádság: Urunk, köszönjük, hogy hatalmas Isten vagy, aki nagy problémáinkat meg tudod oldani. Kérünk, segítsd meg azokat, akik ma ilyen helyzetben vannak. Ámen.
Isten hatalmasabb minden lehetséges problémánál.
Imádság: Urunk, köszönjük, hogy hatalmas Isten vagy, aki nagy problémáinkat meg tudod oldani. Kérünk, segítsd meg azokat, akik ma ilyen helyzetben vannak. Ámen.
Isten hatalmasabb minden lehetséges problémánál.
David Gwee (Szingapúr)
http://csendespercek.hu
http://csendespercek.hu
Oswald Chambers: A LEVERTSÉG MEGFEGYELMEZÉSE
"Pedig mi azt
reméltük... És ezen felül ma már harmadnapja, hogy ezek történtek" (Lk
24,21).
A tanítványok minden
ténymegállapítása helyes volt; de téves következtetéseket vontak le a
tényekből. Mindaz, ami a szellemi levertség ízét hordozza, mindig rossz. Ha
levertség vagy nyomottság vesz erőt rajtam, ennek mindig én magam vagyok az
oka, nem Isten, nem is más valaki.
Két forrás van, amiből levertség támadhat:
abból, ha kielégítettem egy vágyamat, vagy abból, hogy nem elégítettem ki. A
vágy célja: "Azonnal meg kell kapnom ezt vagy azt." A szellemi vágy
arra ösztönöz, hogy valamilyen kérdésemre választ kérjek Istentől - ahelyett,
hogy magát a választ adó Istent keresném. Minek a teljesítését kértem Istentől
bizalommal? És ma - a jelenben - már harmadnapja ennek, mégsem tette meg, amit
vártam; ennélfogva azt képzelem, hogy jogosan vagyok levert és jogom van
hibáztatni Istent!
Kisiklottunk a helyes
vágányról, amikor azt erőltetjük, hogy Isten feleljen imádságunkra. Az imádság
értelme az, hogy Istenbe fogódzunk, ne a válaszába. Lehetetlen, hogy levert
legyen a testileg egészséges ember. A levertség a betegség tünete és ez így van
a szellemi életben is. A szellemi levertség betegség és mindig magunkat
hibáztathatjuk érte
.
Mennyei látomásokra várunk:
Isten hatalmának földrengéseire és villámlásaira (levertségünk ténye bizonyítja
ezt), és meg sem gondoljuk, hogy Isten szüntelenül velünk van a leghétköznapibb
dolgok és emberek közepette is. Ha elvégezzük kézenfekvő kötelességünket, meg
fogjuk látni Őt.
Isten egyik legmeglepőbb
kijelentésére akkor találunk rá, amikor megtanuljuk, hogy a közönséges,
hétköznapi dolgokban valósul meg Jézus Krisztus Isten volta.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
Guti Tünde: LEGYÜNK FÉNY!
Korán kelő vagyok. Szeretem a hajnal csendjét, amikor még nem
nyomaszt a napi teendők súlya, és nem zaklatnak a rohanó események. Ilyenkor a
legjobb imádkozni, elmélkedni az Úr Igéjén.
Ma is ezt tettem, és a sötétben különös érzéseket keltett
bennem, ahogy az ablakon kinézve láttam, hogy itt-ott, egymástól távol,
felkapcsoltak egy-egy lámpát. A még éppen csak derengő hajnal homályában azt
jelezték, hogy ott is felébredt valaki.
(Ha néhány órára teljesen megszűnne az elektromosság a földön, mekkora
értéke lenne a fellobbanó lángoknak!)
Elgondolkodtam, milyen bátorító, amikor napjaink bűnnel és
tévelygéssel terhelt világában meglátunk – vagy meghallunk – egy
"világító" testvért, aki útjelző, sőt hangosan kiáltó, ébresztő szó
az éjszakában, de bátorítás is azoknak, akik gyötrődnek a szellemi elhajlások
miatt, hogy nincsenek egyedül küzdelmeikben.
„Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem
hogy fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.”
Máté 5:15.
2014. október
18.
Guti Tünde
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/legyunk-feny-.html
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)