Ige: Isten soha nem hagy cserben

Ha: „Üldöztetünk, háborúságot szenvedünk, és megaláztatunk, de el nem hagyatunk, de nem leszünk cserbenhagyottakká; tiportatunk, levernek, és földre terítenek bennünket, de el nem veszünk; el nem pusztulunk_* (2 Kor. 4,9)

*És azért nem pusztulunk el, ahogy Dávid megvallja: „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Az ÚR irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem terül el, és nem marad fekve, mert az Úr támogatja kezével” (Zsolt. 37,23-24)

„Mert ha hétszer elesik, összeomlik, megbukik, is az igaz, ugyan mégis felkél azért; az istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők, a hitetlenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek, mert elbuknak a bajban” (Péld. 24,16)

„De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét. Benne reménykedem; mert meghallgat engem az én Istenem! Hát: „Ne örülj bajomnak, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!” (Mik. 7,7-8)

Az Úr Jézus előre figyelmezteti az Övéit, hogy nem rendkívüli dolog történik velük: „Emlékezzetek meg ama beszédekről, azokról az igékről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet, az én igémet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).

Méltó Te vagy Méltó Királyom

Pál apostol bizonyságtétele a Teremtőről

„Aki (Krisztus Jézus) képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született (az elsőszülött minden teremtmény közül). Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek (trónusok), akár uraságok (uralmak), akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek. És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,15-17).

Spurgeon: Az Ige

Az isteni Ige, amely az eget és a földet alkotta, bizonyára képes fenntartani mindazt, amit teremtett.

A vallásról

A külső vallásosság és a formaságok nem helyettesítik az Istennek tetsző életet.

Engedj …?

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. (Máté 3:15)

A mindennapi életben számtalan esetben feszülnek egymásnak különböző nézetek. Abból fakad ez, hogy mindenki mást akar véghezvinni az életében. Mindenkinek vannak tervei, elgondolásai, s bizony előfordul, amikor akaratunk, törekvésünk sérti a másik ember, vagy egy közösség érdekeit. Ha szöges ellentétben vagyunk azzal, amit a másik vagy a többiek akarnak, akkor azonnal megvan a konfliktus. Ilyenkor nagy kérdés, hogy vajon ki enged? Enged-e a szülő vagy a pedagógus a gyermeknek? Enged-e a szomszéd a mezsgye miatt? Enged-e egy közösség a fő hangadónak? Enged-e a vezető a beosztottainak? Enged-e egy üzleti partner a másiknak? S egyik nagy kérdés, hogy enged-e a kormány Brüsszelnek? 

Az engedés, megengedés néha jelentéktelen, máskor pedig nagyon kockázatos és komoly következményekkel járhat. Amikor megengedünk valamit a másiknak, azzal akaratának adunk helyt. Ha mi nem akarunk adott esetben, akar más. Ez örök törvény. Engedni tehát felelősséget jelent. Legyen az két ember ügye, vagy akár az országé.

Ha megengedek valamit a másiknak, akkor felelősséggel ruházom fel. Átadom neki a kormánykereket és lehetőséget biztosítok a számára, hogy szabadon cselekedjen.

Sokak számára nem egyértelmű, hogy engedni nagy felelősség. Nagy döntések kapcsolódnak azokhoz a pillanatokhoz, amikor engedni készülünk egy dologban. (Berencsi Balázs)

Anikó, Róbert és Ervin - Össze tört szivem

Joyce Meyer: Legyőzni a magunkban való kételkedést 1. rész

Vegyél fel magadra egy kabátot és kérj meg valakit, hogy kötözze össze a csuklóidat, majd próbáld meg levenni a kabátot. Ugye lehetetlen ezt megtenni? Ugyanez történik, amikor nem hiszünk önmagunkban: hagyjuk, hogy a félelem megkötözzön minket. Lehetetlen megszabadulni!

Az önmagunkban való kételkedés és az önbizalom nem járnak együtt, hanem egymás ellen dolgoznak. Az önbizalom lerombolja az önmagunkban való kételkedést, az önmagunkban való kételkedés pedig lerombolja az önbizalmat.

Az önmagunkban való kételkedés gyötrelemmel jár. Aki kételkedik önmagában, az mindenben ingadozik: cselekedeteiben, érzéseiben és döntéseiben. Az ilyen ember mindig megváltoztatja a döntéseit, mert attól tart, hogy rosszul döntött.

A Jakab 1:5-8 azt tanítja, hogy Isten nem tudja megválaszolni a kételkedő ember imáját. Isten a hitünkre válaszol és nem a félelmeinkre. Az önmagunkban való kételkedés tulajdonképpen félelem. Félelem attól, hogy hibát követünk el, vagy a rossz dolgot tesszük.

Lehet, hogy most ezt gondolod: „Joyce, én nem tudom irányítani azt, hogy hogyan érzek. Bárcsak magabiztosnak érezném magam, de nem így van!” Nos, erre az a válaszom, hogy NEM KELL MAGABIZTOSNAK ÉREZNED MAGAD AHHOZ, HOGY MAGABIZTOS LÉGY! Ahhoz, hogy győzelemben járjunk, meg kell tanulnunk az érzéseinken túl élni. Megtanultam, hogy attól, mert rosszul érzem magam, még képes vagyok a helyes dolgot cselekedni. Azt is megtanultam, hogy nem kell magabiztosnak éreznem magam ahhoz, hogy magabiztosan viselkedjek.

Ha döntést hozok, akkor később nem kell megváltoztatnom a döntésemet csak azért, mert úgy érzem, hogy esetleg rosszul döntöttem. Természetesen, ha Isten rámutat, hogy hibát követtem el, akkor meg kell változtatnom a döntésemet, de nem kell rögtön behódolni minden kósza érzésnek. Ha a gonosz háborút folytat az elmémmel, akkor hangosan megvallom, amit Isten mond rólam az Ő Igéjében: „Én Benne élek, mozgok és vagyok” (Apostolok cselekedetei 17:28 alapján).

Egyáltalán nem rossz dolog, ha jó dolgokat mondunk önmagunkról. Például olyanokat, mint: „Isten bölcsessége van bennem, és képes vagyok jó döntéseket hozni.” Jobban kell hinnünk Isten Igéjének, mint a saját érzéseinknek. Az érzések önmagukban nem rosszak, de képesek minket félrevezetni. Az érzelmek pontos információkat is adhatnak, de az is előfordul, hogy nem adnak megbízható információt, ezért fontos, hogy az életünket ne érzelmi szinten, hanem mélyebben éljük.

Nagyon fontos, hogy minden döntésünknél a békességre törekedjünk (2 Timóteus 2:22, (Zsidók 12:14), és a Krisztustól jövő békesség legyen a végső döntőbíró (Kolossé 3:15).

Joyce Meyer

Magyar fordítás: ahitatok.hu

Kenneth Hagin: AZ Ő DICSŐSÉGE

És az Ige hústestté lett. És felállította az Ő sátorát közöttünk. És mi néztük az Ő dicsőségét — dicsőséget… mely telve volt kegyelemmel és igazsággal.

- János 1,14. (Rotherham)

Én szeretem a János 1,14-et Rotherham fordításában, mert olyan szép. Hajlamosak vagyunk ugyanis Krisztusnak a földre, emberként való eljövetelének csupán arra az oldalára gondolni, hogy Ő önzetlenül elhagyta a dicsőséget, illetve arra a szenvedésre tekinteni, amit a földön elszenvedett.

Én azonban azt hiszem, hogy ez öröm volt Krisztusnak, aki annyira szerette az embert, és annyira vágyott az ember közösségére, hogy „felállította az Ő sátorát közöttünk, hogy Ő adjon az elidegenedett embernek — aki máig nem ismerte meg a Teremtőjét — valóságos képet a mennyei Atyjáról.”

Nagy örömhír volt az, amit az angyal hirdetett a pásztoroknak — és minden embernek, mindenütt. Az ember, aki elkülönült Istentől négyezer éve, most megláthatta Isten dicsőségét, most megláthatta Istent, most megismerhette Istent, amilyen valójában, és újra egyesülhetett Vele.

És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely minden népnek öröme lészen: Mert ma született néktek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

- Lukács 2,10. 11.

Megvallás: A mennyei seregek sokaságához hasonlóan, én is dicsérem Istent. Dicsőség Istennek, hogy hirdetett nagy örömöt. Dicsőség Istennek, hogy elküldte az Üdvözítőt. Dicsőség legyen Istennek Krisztusért, az Úrért! Dicsőség legyen Istennek, amiért megengedte, hogy nézzük az Ő dicsőségét!

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Idezetek.ma

BIBLIA

Magyar Continental Singers: Tudd van egy gyertya / Hordozd a gyertyát

Ige: Isten tett megigazulttá:

 „Hogyan lehetséges akkor, és hol marad az ember számára a dicsekvés lehetősége, amivel büszkélkedhetik? Lehetetlenné vált, szétfoszlott, kirekesztetett, semmivé lett, kizáratott. Milyen törvény által? A cselekedeteké, a tettek törvénye által? Nem, hanem a hit „törvénye” által.

Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül*(Róm. 3,27-28)

*És így folytatódik a kijelentés: „Mit mondjunk tehát? Mivel ez így van, kérdezzük csak mit ért el, és mit nyert hústest szerint, és mire jutott Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből?  Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből, vagyis tettei eredményeként igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, és akkor lenne alapja a dicsekvésre, de nem Isten előtt. Mert nincs erre lehetőség az Istennel szemben. De mit mond az Írás? „Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be, ezt tulajdonította neki igazságul, ez szolgált megigazulására. Márpedig aki fáradozik, és tetteket visz végbe; és munkálkodik, dolgozik annak a bért, a fizetséget nem kegyelemből, és nem ingyen számítják, hanem azért, mert tartoznak vele, vagyis tartozás szerint jár, tartozás kiegyenlítéseként. Aki pedig nem fáradozik, nem visz végbe tetteket, és nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki megigazítja, aki igazzá, vagyis megigazulttá nyilvánítja az istentelent, vagyis azt, akiben nincs Isten, az Isten nélkül élőt, annak a hite számít, a hite tulajdoníttatik igazságnak, vagyis megigazulásul az Isten kegyelmének végzése szerint. Ahogyan

Dávid is azt az embert mondja, és hirdeti boldognak és áldottnak, szerencsésnek, - ami pedig az Istennel való közösségből fakad, Isten ajándéka - akinek az Isten cselekedetek nélkül, vagyis a tettektől függetlenül tulajdonít, és számítja be az igazságot: vagyis a megigazulást; azaz, akit Isten igazit meg tettek nélkül. „Boldogok, és áldottak akiknek megbocsáttattak bűneik, hamisságaik, gonoszságaik, törvényszegéseik, akiknek törvénytiprásait elengedték, és akiknek elfedeztettek bűneik, gonoszságaik; vétkeik, vagyis a cél ELVÉTÉSE. Boldog és áldott ember, vagyis az a személy, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. Akinek vétkeit, vagyis céltévesztését nem rója, és nem számítja fel]” (Róm. 4,1-8).

Dávid is így prófétál arról, hogy mi a boldogság: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs szellemében álnokság” (Zsolt. 32,1-2).

És teszi ezt Isten azért: „hogy egyetlen ember egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt. Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor. 1,29.31).

Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24)

 „Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16).

„Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17).

Pál apostol vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, vagyis kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14)

És a továbbiakban is így vallja meg az apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem” (Gal. 2,16).

És így folytatja az apostol: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)

 Mert Isten: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, és nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmasságából tartott meg, és üdvözített minket az újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által” (Tit. 3,5).

Bizony, Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13).

 „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,19).

Magasztaljon Téged

Nem félünk, mert:

„Ha az Isten velünk, értünk, és mellettünk van, kicsoda lehet, és mit tehet ellenünk” (Róm. 8,31

Isten kijelentése.

 „Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr (Jahve, az Örökkévaló), hogy én Isten vagyok. Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? Így szól az Úr (Jahve, az Örökkévaló), a ti megváltótok, Izráel Szentje.  Én az Úr (Jahve, az Örökkévaló) vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok” (Ésa. 43,12-15)

SOHA NE ADD FEL

Mk 10,46-52.
46 Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. 47 Amikor meghallotta, hogy a názereti Jézus az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" 48 Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" 49 Jézus megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál! Kelj fel! Hív téged!" 50 Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. 51 Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt mondta: "Mester, hogy újra lássak." 52 Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte őt az úton.

                         SOHA NE ADD FEL

"Menj el, a hited megtartott téged." És (Bartimeus) azonnal újra látott
és követte őt az úton. (Mk 10,52)

Bizonyára szembesültünk már olyan problémával, aminél úgy éreztük, feladjuk a küzdelmet. Bartimeus történetéből három dolgot tanultam meg erről.

Először is nem lehet hallgatnom a lemondó emberekre. Amikor Bartimeus meghallotta, hogy Jézus közel van, kétségbeesetten kiáltott felé. Sokan próbálták elhallgattatni. De ő valami jó dolgot akart, látni szeretett volna, és tudta, hogy Jézus meg tudja gyógyítani. Tehát tovább kiáltott. Nem engedte, hogy mások eltántorítsák a jóra való törekvésétől.

Másodszor, nekem is meg kell tennem a saját részemet. Jézus nem ment oda Bartimeushoz, ehelyett odahívta magához. Bartimeusnak meg kellett tennie a hit lépéseit a Messiás felé a gyógyulása érdekében. Tehát, Bartimeus eltökélt volt. Vaksága ellenére odament Jézushoz.

Harmadszor, hitre van szükségem. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni (Zsid 11,6). És Jézus erre utal, amikor ezt mondja Bartimeusnak: "A te hited megtartott téged."

Ma, ha kis vagy nagy problémákkal szembekerülök, Bartimeus példáját követem, mert tudom, hogy az örökké kegyelmes és irgalmas Isten meghallgat, és segít nekem.

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy hatalmas Isten vagy, aki nagy problémáinkat meg tudod oldani. Kérünk, segítsd meg azokat, akik ma ilyen helyzetben vannak. Ámen.

Isten hatalmasabb minden lehetséges problémánál.

David Gwee (Szingapúr)

http://csendespercek.hu

Oswald Chambers: A LEVERTSÉG MEGFEGYELMEZÉSE

"Pedig mi azt reméltük... És ezen felül ma már harmadnapja, hogy ezek történtek" (Lk 24,21).

A tanítványok minden ténymegállapítása helyes volt; de téves következtetéseket vontak le a tényekből. Mindaz, ami a szellemi levertség ízét hordozza, mindig rossz. Ha levertség vagy nyomottság vesz erőt rajtam, ennek mindig én magam vagyok az oka, nem Isten, nem is más valaki.

 Két forrás van, amiből levertség támadhat: abból, ha kielégítettem egy vágyamat, vagy abból, hogy nem elégítettem ki. A vágy célja: "Azonnal meg kell kapnom ezt vagy azt." A szellemi vágy arra ösztönöz, hogy valamilyen kérdésemre választ kérjek Istentől - ahelyett, hogy magát a választ adó Istent keresném. Minek a teljesítését kértem Istentől bizalommal? És ma - a jelenben - már harmadnapja ennek, mégsem tette meg, amit vártam; ennélfogva azt képzelem, hogy jogosan vagyok levert és jogom van hibáztatni Istent!

Kisiklottunk a helyes vágányról, amikor azt erőltetjük, hogy Isten feleljen imádságunkra. Az imádság értelme az, hogy Istenbe fogódzunk, ne a válaszába. Lehetetlen, hogy levert legyen a testileg egészséges ember. A levertség a betegség tünete és ez így van a szellemi életben is. A szellemi levertség betegség és mindig magunkat hibáztathatjuk érte

.

Mennyei látomásokra várunk: Isten hatalmának földrengéseire és villámlásaira (levertségünk ténye bizonyítja ezt), és meg sem gondoljuk, hogy Isten szüntelenül velünk van a leghétköznapibb dolgok és emberek közepette is. Ha elvégezzük kézenfekvő kötelességünket, meg fogjuk látni Őt.

Isten egyik legmeglepőbb kijelentésére akkor találunk rá, amikor megtanuljuk, hogy a közönséges, hétköznapi dolgokban valósul meg Jézus Krisztus Isten volta.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Remenyseg ferfikorus - Ha vallamon

Spurgeon: Igazság

Az igazság akkor is igazság, ha az csak egyszerű papírcsomagolásban van.

Guti Tünde: LEGYÜNK FÉNY!

   Korán kelő vagyok. Szeretem a hajnal csendjét, amikor még nem nyomaszt a napi teendők súlya, és nem zaklatnak a rohanó események. Ilyenkor a legjobb imádkozni, elmélkedni az Úr Igéjén.

   Ma is ezt tettem, és a sötétben különös érzéseket keltett bennem, ahogy az ablakon kinézve láttam, hogy itt-ott, egymástól távol, felkapcsoltak egy-egy lámpát. A még éppen csak derengő hajnal homályában azt jelezték, hogy ott is felébredt valaki.

(Ha néhány órára teljesen megszűnne az elektromosság a földön, mekkora értéke lenne a fellobbanó lángoknak!)

   Elgondolkodtam, milyen bátorító, amikor napjaink bűnnel és tévelygéssel terhelt világában meglátunk – vagy meghallunk – egy "világító" testvért, aki útjelző, sőt hangosan kiáltó, ébresztő szó az éjszakában, de bátorítás is azoknak, akik gyötrődnek a szellemi elhajlások miatt, hogy nincsenek egyedül küzdelmeikben.

   „Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem hogy fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.”

Máté 5:15.

2014. október 18.                                  Guti Tünde

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/legyunk-feny-.html

Isten Szeretete

A Mindenható Isten gyermeke vagy, arra teremtettél, hogy győzelemben él, egészségben, bőségben, békességben és szeretetben!

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Hit Gyülekezete - Újra hív az a hang...

Példabeszédek 5. Fejezet: Kerüld az idegen asszonyt, a hamis egyházat! (Héberrel és kapcsolódó igékkel)

Péld. 5,1 [Szerelmes] Fiam! az én bölcsességemre figyelmezz, az én értelmemre [(tôḇunáh təḇúnáh táḇún): értelmes szavaimra, értelmezésemre] hajtsd [(náṭáh): fordítsd] a te füledet^*

*A Szent Szellem kijelenti, hogy miért fontos Isten Igéjére figyelni, azt el nem hagyni, hanem megőrizni: „Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!” (Péld. 1,8-9)

Mert vezet, őriz és beszélget veled: „Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását! Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve! Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled. Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek útja a figyelmeztető intés. Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hízelkedésétől” (Péld. 6,20-24)

Mert okossá tesz: „A bolond megveti apjának intését, de okos lesz, aki figyel a feddésre” (Péld 15,5)

Mert örök élet beszéde ez, amely a hústestnek is gyógyulást, orvosságot és teljes egészséget ad: „Fiam, az én szavaimra (logosz = Ige) figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te szívedben, mert életet (dzóé = örök életet) adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek (szarx = hústest)” (Péld. 4,20-22).

Péld. 5,2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék [Más fordítás: Maradj megfontolt, légy óvatos, őrizd meg az oktatást, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon].

Péld. 5,3 Mert színmézet [lépes mézet] csepeg az idegen asszony [(ḥáláq): mézesmázos, hízelgő] ajka, és simább az olajnál az ő ínye*

*Csak az menekül meg a hamis egyháztól, az idegen asszonytól: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2)

Mert: „...a bölcsesség megment a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, aki az ő beszédével hízelkedik” (Péld. 2,16)

És Ő: „...őriz meg a gonosz asszonytól téged, az idegen asszony nyelvének hízelkedésétől” (Péld. 6,24)

Mert a hamis egyháznak, a gonosz asszonynak: „A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok” (Zsolt. 55,22).

Péld. 5,4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr [mint a kétélű kard]*

*A Prédikátor kutatásai alapján ezt vallja: „És találtam egy dolgot, mely keservesebb a halálnál; tudniillik az olyan asszony, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól” (Préd. 7,26)

A hamis egyház, „parázna” asszony, mert hűtlen lett Urához, Istenéhez, és ennek következménye: „Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász! Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?” (Péld. 6,26-28)

Az Úr nem szűnik meg újra és újra figyelmeztetni: „Mély verem az idegen asszonyoknak szája; akire haragszik az Úr, oda esik” „Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony. És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja” (Péld. 22,14; 23,27-28).

Péld. 5,5 Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. [Héber szerint: (máveṯ): halálos betegség, csapás, pusztulás, romlás, és halál felé visz az ő járása, léptei a holtak hazájába tartanak, szilárd léptekkel tart a sírba]*

*Isten azt kéri, hogy az Ő Igéjére figyeljünk: „Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra! Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire! Mert sok embert ejtett el megsebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt. Háza a holtak hazájába vezet, a halál kamráiba visz le” (Péld. 7,24-27)

Kijelentés a Szent Szellem által megelevenített Igéről: „De a bölcsesség megszabadít téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, aki az ő beszédével hízelkedik, Aki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik; Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz. Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, és nem találnak rá az élet ösvényeire” (Péld. 2,16-19) .

Péld. 5,6 A [(ḥaj): jólétnek, boldogulásnak, a virágzó, sikeres, prosperáló] életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, és [(pálas maʿəḡáláh maʿəgál): kisimított pályán (núʿa): bolyongásra (jḏʿ): tanít] anélkül, hogy ő eszébe venné. [Más fordítás: Útjai csapongók, az ö léptei változók és megismerhetetlenek, eszedbe nem veheted. Nem az élet ösvényét járod, téves úton jársz, és magad sem tudod].

Péld. 5,7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem [(šámaʿ): értsétek meg, és engedelmeskedjetek], és ne távozzatok, és [(šּׂúr súr): ne forduljatok] el számnak beszéditől [(peh'émer): számnak igéitől].

Péld. 5,8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához.[Héber szerint: (ráḥaq): messze kerüld el (dereḵ): vallási szokását, istentiszteleti módját, (qáraḇ): ne közelíts hozzá, és ne enged közel magadhoz. Tartsd utadat mindig távol tőle, (bajiṯ): épületének   (peṯaḥ): ajtajához közel sose kerülj]*

*Ezt pedig úgy teheted meg, ha: „Fiam, tartsd hát meg apádnak parancsát, ne vedd semmibe anyád tanítását! Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve! Vezessen jártadban-keltedben, amikor alszol, virrasszon fölötted, ha meg fölébredsz, beszélgessen veled. Mert lámpás a parancsolat, fény a tanítás, életre vivő út a figyelmeztető intés. Ez őriz meg a gonosz asszonytól, az idegen asszony hízelgő nyelvétől. Ne vágyódj szívedben a szépségére, ne hagyd, hogy megfogjon a tekintete! Mert a céda díja csak egy darab kenyér, de a házasságtörő nő drága életet hajszol. Csöpp esze sincs annak, aki házasságot tör, az tesz ilyet, aki elszánta életét. Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik” (Péld. 6,20-26.32-33)

Megismétli az Úr a kijelentést: „Fiam, őrizd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat zárd magadba. Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét! Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára. Mondd a bölcsességnek: „A nővérem vagy”. És az okosságnak: „Te meg a rokonom”. Akkor megóv az idegen asszonytól, a hízelgő szavú idegen nőtől” (Péld. 7,1-5).

Péld. 5,9 Hogy másoknak [('aḥér): egy másiknak] ne add [(náṯan): szívedet, nehogy fogságba vessen] és a te ékességedet [(hôḏ): méltóságodat, ragyogásodat], és [(šánáh šánéh): éveidet] esztendeidet a kegyetlennek [('aḵəzárí): a kegyetlen, kíméletlennek]. »Más fordítás: Hogy életedet ne kelljen kiszolgáltatnod a könyörtelen, kegyetlen sátánnak«*

*És folytatódik a kijelentés: „Aki pedig idegen asszonnyal paráználkodik, vagyis szövetséget tör - bolond, és esztelen; mert annak szíve - bensője - szűkölködő lesz. Aki magát el akarja veszteni, el akarja pusztítani, az cselekszi ezt! Vereséget és gyalázatot nyer, csapás és szégyen éri őt, és az ő gyalázata el nem töröltetik” (Péld. 6,32-33).

Péld. 5,10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te javaiddal [(kôaḥ kóaḥ): a te erőddel, és hatalmaddal], és a te keresményed más házába ne jusson. [Héber szerint: Hogy (zúr): az idegen, a házasság / a szövetségtörő / nő [(śáḇéʿa śáḇaʿ): lakjon jól és elégedjen meg (kôaḥ kóaḥ): erőddel, hatalmaddal, és gazdagságoddal, és a te (ʿeceḇ): erőfeszítésed, vesződséged bajjá, gyötrelemmé, kínná, fájdalommá váljon az (náḵərí): ellenséges, idegen (bajiṯ): házának belsejében*

*Így folytatódik a kijelentés, „A bölcsesség-szerető ember ('áhéḇ 'áhaḇ): aki gyönyörködik a bölcsességben) megvidámítja az ő atyját; aki pedig a paráznákhoz adja magát, azaz (zánáh): paráználkodik, házasságot tör, vagyis idegen istent követ, és ebben (ráʿáh): gyönyörködik, és ebben  leli örömét, ('áḇaḏ): elpusztul, megsemmisül”(Péld. 29,3).

Mert: „a Krisztus Jézus, adatott nékünk bölcsességül Istentől” (1 Kor. 1,30).

Ezért azt tanácsolja a Szent Szellem, hogy: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit” (Zsolt. 37,4).

Péld. 5,11 Hogy nyögnöd [(náham): sóhajtoznod] kelljen  [('aḥăríṯ): később] életed végén, [végezetül ne sopánkodj] amikor megemésztetik [tönkremegy; miután lefogyott] a te húsod és a te tested [életed]. »Más fordítás: Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed«. [Héber szerint: Hogy nyögnöd (náham): sóhajtoznod kelljen ('aḥăríṯ káláh): később, amikor elhasználódik, elpusztul, elenyészik (báśár): húsod, és (šə'ér) egész személyed, egész lényed].

Péld. 5,12 És azt kelljen mondanod: miképpen gyűlöltem [utáltam] az erkölcsi tanítást, [a tudományt] és a fenyítéket utálta az én elmém. [Más fordítás: És azt ne kelljen ('ámar): gondolnod és mondanod magadban (śáné'): gyűlöltem, utáltam (músár): a tanítást, és az útmutatást, (tôḵaḥaṯ tôḵéḥáh): az érveknek, ellentmondtam (ná'ac): kicsúfoltam, kigúnyoltam, megvetettem, és elutasította (léḇ): a szívem, a bensőm]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Nem erősül meg ember az istentelenséggel, a (rešaʿ): gonoszsággal; az igazaknak (a megigazultaknak) pedig gyökerük (nem remeg) és ki nem mozdul” (Péld. 12,2-3).

Az Isten nélkül élőkről pedig így hangzik a kijelentés: „… a gonoszok világossága kialszik (eloltatik, elhamvad), és nem fénylik az ő tüzüknek lángja. A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette (mécsese kialszik mellette). Erős léptei aprókká lesznek (megrövidülnek és saját tervei) és saját tanácsa rontja meg (buktatja el) őt. Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár (és kelepcébe kerül). A sarka tőrbe akad, és kelepce fogja meg őt (és hurok feszül rá). Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg (és csapda van) az ő szokott ösvényén. Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik (és kergetik) őt lépten-nyomon. Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság (szerencsétlenség, baj, csapás, romlás) leselkedik oldala mellett. Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje (a halálos betegség). Eltűnik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő. (Más fordítás: El kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé). Az lakik sátorában, aki nem az övé, és hajlékára (lakóhelyére) kénkövet szórnak. Alant elszáradnak gyökerei, és felülről (lefonnyad) levágatik az ága. Emlékezete elvész (eltűnik) a földről, még az utcákon sem marad fel a neve. A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt. Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén. Az ő pusztulásától megborzadnak, akik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket. Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, aki nem tiszteli Istent (aki nem akar Istenről tudni)” (Jób. 18,5-21).

Péld. 5,13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet, és [miért nem figyeltem oktatóimra]!

Péld. 5,14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem [és végső bajba nem jutottam] a (qáhál): közösség (ʿéḏáh): összejövetelének közepette [Más fordítás: Kicsi híja volt és majdnem rosszul jártam az egybesereglett közösség előtt]!

Péld. 5,15 Igyál vizet a te kutadból, [csak azt, ami a saját kutadban buzog fel] és a te forrásod közepéből folyóvizet*

*FORRÁS. (héb. ajin): Az igazi élővíz (= folyóvíz) forrása maga Isten. A templomban (a Krisztus testében, azaz: a gyülekezetben) életadó forrás fakad fel, az Édenhez hasonlóan. A kút (héb. beér): sokszor a forrásból táplálkoznak, ezeket nevezi az Ige: a forrásból táplálkozó kutaknak, helyesebben: ’élő vizű kutaknak’: átvitt értelemben a kút a kedves, a feleség - az eklézsia - jelképe; a szűk kút az idegen asszony, a hamis vallás.

Péld. 5,16 Kifolyjanak-é [(púc): kibuggyanjanak, kiömöljenek, kiáradjanak-e] a te forrásid, az utcákra [(ḥuc ḥúc): a puszta földre, a szabadba] a te vized folyásai? [ne osztogasd vizedet az utcákon].

Péld. 5,17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled [ne oszd meg másokkal; és ne osztozzanak veled idegenek, rajtad kívül senki máséi; a kívül valók ne osztozzanak, és ne részesüljenek veled]*

*A Krisztus menyasszonyáról (az eklézsiáról) így beszél a Vőlegény: „Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút” (Énekek. 4,12).

Péld. 5,18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének, [akit ifjúkorodban elvettél]*

*A testi emberhez így szól az Úr: „Éld (élvezd) életedet a te feleségeddel, akit szeretsz, a te hiábavaló (mulandó) életednek minden napjaiban, amelyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak (te mulandó életednek) minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, mellyel munkálkodsz (amit fáradsággal végzel) a nap alatt” (Préd. 9,11).

Mert: „Megnyerte a jót, aki talált feleséget, (az kincset talált) és elnyerte az ÚR jóakaratát” (Péld. 18,22).

Ugyanis: „A ház és marha (a vagyon) atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség” (Péld. 19,14).

Péld. 5,19 A szerelmes szarvas, és [igen] kedves [bájos] zerge; [lészen tenéked a te feleséged, veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén] az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen [Más fordítás: Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel]*

*Az eklézsiához így szól az Úr: „A te két emlőd olyan, mint két őzike, mint gazellapár, amelyek a liliomok közt legelnek” (Én. 4,5).

„Siess hozzám, szerelmesem, hasonlóan egy gazellához vagy egy fiatal szarvashoz, a balzsamillatú hegyeken!” (Énekek. 8,14).

De az újonnan megtértekre vonatkozóan így rendelkezik Isten: „Az elöljárók pedig szóljanak a népnek, mondván.... kicsoda olyan férfi, aki feleséget jegyzett el magának, de még el nem vette? Menjen el, és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a harcban, és más valaki vegye azt el” „Hogyha valaki újonnan vesz feleséget, ne menjen hadba, és ne vessenek reá semmiféle terhet; egy esztendeig szabad legyen az ő házában, és vidámítsa a feleségét, akit elvett. (5 Móz. 20,5-7;  24,5).

Péld. 5,20 És miért bujdosnál [és miért (šáḡáh): bolyongnál] fiam, az idegen, a [(zúr): nem hozzád tartozó] után, és ölelnéd keblét az [(náḵərí): ismeretlen] idegennek? [Más fordítás: Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén]?

Péld. 5,21 Mert az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] szemei előtt vannak mindenkinek útjai, és minden ösvényeit ő rendeli [és minden ösvényeiket (pálas): mérlegeli]*

*Jób is megvallja, hogy: „Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja”(Jób. 34,21)

Jeremiás megvallása: „...te nagy Isten, te hatalmas, akinek Seregek Ura a neve! Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az emberek minden útján, mindenkivel útjai és tetteinek gyümölcse szerint bánsz” És Isten válasza: „Bizony, szemmel tartom minden útjukat. Nem rejtőzhetnek el előlem, és nem maradhat rejtve bűnük szemem előtt” (Jer. 32,18-19; 16,17)

 Dávid megvallása: „Megtartom utasításaidat és intelmeidet, hiszen minden utamat ismered” (Zsolt. 119,168)

A Szent Szellem újra és újra kijelenti, hogy: „Mindenen rajta tartja szemét az ÚR, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli” „Még a sötétségbe és a halál árnyékába sem rejtőzhetnek el a gonosztevők” (Péld. 15,3; Jób. 34,22)

És az apostolon keresztül jelenti ki az Ige, hogy ki az, aki szemmel tarja a mi útjainkat: „Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk” „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke / díjkiosztó emelvénye elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (Zsid. 4,13; 2 Kor. 5,10)

Ezt az Istent csodálja és dicséri próféciájában Dávid: „Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság” (Zsolt. 139,4.11-12).

Péld. 5,22 A maga álnokságai [gaztettei] fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg, és az [tartja fogva]. »Héber szerint: A saját (ʿávôn ʿáôn): törvényszegése láḵaḏ): csalja tőrbe, és ejti foglyul az Isten nélkül élőt, mégpedig mindenkit saját céltévesztése«*

*Mert: „Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll” (Zsolt. 7,17)

Mivel nem fogadták el az Igazat: „A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, akik gyűlölik az igazat” „Esznek azért az ő útjuknak gyümölcséből, és az ő tanácsukból megelégednek” „Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá. Kötél van elrejtve számára a földön, és csapda van ösvényén” (Zsolt. 34,22; Péld. 1,31;Jób. 18,9-10).

A Szent Szellem többszörösen kijelenti azt a törvényszerűséget, hogy: „...a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8)

„Aki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az ő haragjának vesszeje megtöretik” (Péld. 22,8)

Nem csak a gonosz cselekedetek, hanem a hazug – vagyis az igével ellentétes – beszédekre is vonatkozik ez a törvényszerűség: „Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel” Mert: „Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. (Péld. 6,2; 18,20-21)

Pál apostol is felhívja a hívők figyelmét erre a törvényszerűségre: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. [Más fordítás: Ne áltassátok magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt fogja az ember aratni, amit vetett]. Mert aki vet az ő (hús)testének [aki a hús világába vet], a (hús)testből arat veszedelmet [pusztulást; saját húsából fog romlást aratni]; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet. [Más fordítás: Aki azért vet, hogy kielégítse bűnös természetének kívánságait, annak a bűnös természete örök halált terem, és ezt fogja learatni. Aki viszont a Szent Szellem tetszésére vet, az a Szent Szellemből arat örök (természetfeletti) életet]” (Gal. 6,7-8). Egy előképben így mutatja be a Szent Szellem ezt a törvényszerűséget: „Felakaszták azért Hámánt a fára, amelyet készített Márdokeusnak, és megszünék a király haragja” (Eszt. 7,10).

Péld. 5,23 Ő meghal, mert nem fogadta el a (músár): tanítást, útmutatást, meghal [(mámôṯ): elvész, elpusztul] tudomány híján. Bolondságának [('ivveleṯ róḇ): ostobaságának, butaságának nagysága] és sokasága [megmámorosította]. Emiatt támolyog [tévelyeg, és elvész, mert nagy ostobasága romlásba dönti, és csapdába kerül]*

*Akik nem fogadták meg / és be az Igét, vagyis Isten nélkül élnek, azokat nincs aki megvédelmezze, ezért: „Összeomlik sátruk (testük), meghalnak bölcsesség nélkül” (Jób. 4,21)

Isten Igéje bolondnak és esztelennek nevezi azokat, akik Isten nélkül élnek, és a következményt is eléjük tárja: „...a bolondok ...meghalnak esztelenségük miatt” „...a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja” „...az istentelenség ...elveszíti a bűnöst” „...önnön istentelenségében esik el az istentelen” (Péld. 10,21; 11,3; 13,6; 11,5)

Dicsérd Őt, Jézust, az Urat!