Gal. 5,1 Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus
megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat
szolgaságnak igájával.
[Más
fordítás: Krisztus
azért szabadított fel bennünket, hogy éljünk is ebben a szabadságban.
Ezért ne
engedjétek magatokat újra rabszolgává tenni].
Gal. 5,2
Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem
használ, akkor nem jelent semmi áldást számotokra.
Gal. 5,3
Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy
köteles az egész törvényt megtartani.
[Más
fordítás: Most megismétlem, hogy aki hagyja magát
körülmetélni, annak az egész Törvényt be kell tartania].
Gal. 5,4 Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által
akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek*
*És így folytatja
az apostol: „De még a velem levő Titus sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre,
noha görög, azaz: pogány vala,
tudniillik a belopózkodott, betolakodott, befurakodott, besurrant hamis atyafiakért, még az áltestvérek
kedvéért sem, akik alattomban közénk jöttek. Akik azért tolakodtak, és
férkőztek be közénk, hogy kikémleljék, alattomosan megfigyeljék,, meglessék a
mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket rabszolgákká
tegyenek, rabszolgaságba taszítsanak, és kényszerítsenek” (Gal.
2,3-4).
Ugyanis:„Némelyek, akik
Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket. Ha nem metélkedtek körül a
mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek.
Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy
ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az
apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe” (Csel. 15,1-2).
És: Az
apostolok a jeruzsálemi vénekhez fordultak a zsidó hamis tanítók miatt: „Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az
egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül és
elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással. Júdást, kinek
mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak
között főemberek valának. Ezt a levelet
küldték velük a nemzetekből megtérteknek: „Mi, az apostolok és a vének, a ti
testvéreitek, az antiókiai, szíriai, és cilíciai pogány származású testvéreknek
üdvözletünket küldjük! Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk
kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva benneteket, azt
mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi
parancsot nem adtunk: egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy
férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal
és Pálunkkal” (Csel. 15,22-25).
Péter apostolon keresztül
folytatódik a kijelentés: „És a szíveket
ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Szellemet,
miként nékünk is; És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a
hit által tisztítván meg azoknak szívét. Most azért mit kísértitek az Istent,
hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi
el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük,
hogy megtartatunk, azaz üdvözülünk,
miképpen azok is” (Csel.
15,8-11).
És az apostol így
figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Valának
pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis
tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki
megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet, és
pusztulást hoznak” (2 Pét. 2,1).
Mert: „A körülmetélkedés valóban használ, vagyis hasznodra válik, ha megtartod, és megteszed, gyakorlod a
törvényt; de ha törvényszegő vagy, ha áthágod, megrontod a törvényt, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett” (Róm.
2,25).
Akik ugyanis törvény ismerete nélkül, vagyis akiket a törvény nem kötelezett, és úgy
vétkeztek, azaz tévesztették el a célpontot, a törvény nélkül vesznek,
pusztulnak el teljesen, és akik a törvény ismeretében, törvénynek alávetve
vétkeztek, azok a törvény alapján, és a törvény által kapják meg majd az
ítéletet, azaz ítéltetnek meg” (Róm. 2,12).
„Mi azonban tudjuk, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt
élőknek mondja, vagyis azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak
vetve, hogy bedugassék, betömessék, és elnémuljon minden száj, és az egész
világot Isten ítélje meg. Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből,
vagyis olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hústest sem
igazul meg Őelőtte, azaz Isten előtt: mert a bűn, azaz a céltévesztés
ismerete, és felismerése a törvény által vagyon. Most pedig kijelentetett, hogy
a törvény nélkül jelent meg, a
törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk Isten igazsága, azaz az Isten
előtti megigazulás, amelyről bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a törvény és
a próféták. Isten pedig ezt az
igazságát, az Isten előtti megigazulást most nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette
a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek, és nyerik el mindazok, és
száll mindazokra, akik hisznek Benne.
Mert nincs különbség ugyanis
zsidó és nemzetbeli között” (Róm. 3,19 -22).
Így vallja meg Pál apostol a
hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem
igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által,
mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből
és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul
meg egy hústest sem” (Gal. 2,16)
„Mert nem az a zsidó, aki külsőképen az;
sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképen van: Hanem az a zsidó,
aki belsőképen az. És a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése
az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől
van” (Róm.
2,28-29).
„Mert a
törvény vége bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése, befejeződése, Krisztus
minden hívőnek igazságára, vagyis megigazulására annak, aki hisz Őbenne” (Róm. 10,4).
Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az
ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek.
Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő
hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett,
hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a
vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban
való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek
magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad,
nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha
pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint
örökösök” (Gal. 3,22-29).
„Mert akik a törvény cselekedeteiből vannak, akik a törvény szerint élnek, és akik a törvény szerinti
tetteikre támaszkodnak, átok alatt vannak, azokat átok sújtja; minthogy meg van írva:
Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, és aki nem tartja meg hűségesen, amik megírattak a törvény
könyvében, hogy azokat cselekedje. Hogy
pedig a törvény által, a törvény útján
senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, világos, és egyértelmű, mert az
igaz ember hitből él” (Gal. 3,10-11).
„Mert az Isten mindeneket, minden embert
engedetlenség, és hitetlenség,
csökönyös lázadó makacsság alá rekesztett,
mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni. Összezárta = közös helyzetbe hozta annak
érdekében, hogy mindeneken, hogy mindenkin, és mindnyájukon könyörüljön, és
mindenkinek irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon” (Róm. 11,32)
A
pogányokhoz - nemzetekből valókhoz - pedig így szól az Úr. „Tisztesség, megbecsülés,
tisztelet azért néktek, akik hisztek. Tiétek, a hívőké a tisztesség,
számotokra, hívők számára tehát érték. Az engedetleneknek, akik nem hisznek
szándékosan és önfejűen hitetlenek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek,
amit a próbán elvetettek, és megtagadtak, elutasítottak, az lett a szegletnek
fejévé, szegletkővé és egyben megütközésnek, botlásnak kövévé s botránkozásnak,
botránynak sziklájává. Akik engedetlenek, akik nem hisznek szándékosan és
önfejűen hitetlen lévén, megütköznek, nekicsapódnak, nekirohannak, az igének,
amire rendeltettek is.
(Más fordítás: Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak,
ami már meg is történt velük)” (1Pét 2:7-8).
Tehát: „Nem törlöm el, nem utasítom
vissza, nem érvénytelenítem az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által, a
törvényen keresztül, és a törvény útján valósulna meg a megigazulás, tehát
Krisztus ok nélkül, és hiába halt
meg” (Gal. 2,21).
Gal. 5,5 Mert mi a Szellem
által, hitből várjuk* a megigazulásból fakadó reményt.
*Várjuk [(apekdekhomai): türelmetlenül / nagyon
/ sóvárogva vár.
Gal. 5,6 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér
semmit, nem használ, sem a körülmetéletlenség, hanem az Isten szerinti szeretet által munkálkodó hit*
*És így folytatja
az apostol: „A reménység pedig nem szégyenít, nem
csal meg, és nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme, az
Istennek természete kitöltetett,
kiáradt a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe
a Szent Szellem által, ki adatott nékünk”
(Róm. 5,5).
Mert a megigazulást: „Isten pedig ezt az igazságát, az Isten előtti megigazulást most
nyilvánvalóvá, láthatóvá tette a Jézus Krisztusban való hit által minden
hívőnek, és nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek Benne. Mert
nincs különbség ugyanis zsidó és
nemzetbeli között. Mindenki vétkezett, azaz eltévesztette a célpontot, és
nélkülözi, szűkölködik, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten
ingyen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.
[Más
fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a
Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus
Jézus megváltó munkája fordított felénk]” (Róm. 3,22-24).
„Hogy a törvénynek igazsága, az igazzá-tétel
eredménye beteljesüljön
bennünk, és rajtunk, kik nem hústest szerint járunk, és élünk, hanem Szellem
szerint. Akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem” (Róm.
8,4)
Mert Istennek igazsága jelent
meg az Úr Jézusban: „Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit
által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség. Vagy
Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is” (Róm.
3,22.29).
„Mert
a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség;
hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15).
„Hiszen
egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté, azaz egy személlyé, egy egésszé
meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és
mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor. 12,13).
„Itt
már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és
szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).
„Mert
Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a
közbevetett választófalat” (Eféz.
2,14).
Ezért: „A körülmetélkedés semmi, hasonlóképpen
a körülmetéletlenség is semmi; hanem csak az Isten parancsolatainak, végzésének
megtartása fontos, és ér valamit” (1
Kor. 7,19).
Isten parancsa pedig az, hogy „Szükség néktek újonnan
születnetek (Ján. 3,7).
„Azért ha valaki, és mindenki, aki Krisztusban van, új, ismeretlen, szokatlan,
meglepő teremtés, az új teremtmény.
A régiek, az eredeti, kezdeti, ősi elmúltak, a régi megszűnt, tovatűnt, ímé újjá lett minden. Valami új valósult meg, új jött létre, új
állt elő’ (2 Kor. 5,17).
Itt már: „Nincs többé zsidó, sem görög
azaz: pogány; nincs rabszolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti
mindnyájan egyek vagytok, eggyé lettetek a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).
Ezért: „… nincs különbség, vagyis megkülönböztetés zsidó meg görög azaz:
pogány között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, és mindnyájunknak, aki
kegyelemben gazdag mindenekhez, és
bőkezű mindazokhoz, akik
Őt segítségül hívják” (Róm. 10,12).
Gal. 5,7 Jól és szépen
futottatok; kicsoda gátolt, ki
vetett gáncsot nektek; ki tartott fel, ki
akadályozott meg titeket, hogy
ne engedelmeskedjetek az igazságnak, azaz a valóságnak, Isten Igéjének?
Gal. 5,8 Ez
a hitetés nem attól van, és ez a szellem nem attól ered, aki titeket hív.
[Más fordítás: Ez a félrevezetés
nem Istentől való, aki elhívott titeket].
Gal. 5,9 Kis, vagyis egy parányi kovász az egész tésztát megkeleszti, és megposhasztja, megerjeszti*
*Így folytatódik a
kijelentés: „Óh balgatag, nem gondolkodó,
ostoba, értetlen, esztelen, oktalan,
értelmetlen Galáciabeliek, galaták,
kicsoda igézett, és babonázott
meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, azaz a valóságnak = az
Igének, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek
feszíttetett volna meg? Amikor szinte
a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust” (Gal. 3,1).
És így folytatja az apostol: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott,
ily hamar más evangéliumra, más, egy mássá tett, megváltoztatott örömüzenethez,
jó hírhez hajlotok, pártoltok. Holott nincs más örömüzenet; de
némelyek zavarnak, és megháborítanak, zavarba ejtenek, nyugtalanítanak titeket,
és el akarják ferdíteni, és forgatni a Krisztus evangéliumát. örömüzenetét, a
jó hírt. De
ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek jó hírként,
örömüzenetként valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk legyen átok, és átok alatt legyen!” (Gal. 1,6-8).
„Ezért tehát mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy
fellege vesz körül, félretéve minden akadályt, tegyünk le
minden ránk nehezedő terhet, és a megkörnyékező bűnt, kitartással, és
állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő küzdő tért, az előttünk levő
pályát. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő
öröm helyett, megvetve a gyalázatot, és elszenvedte
a kínhalált, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
(Más
fordítás: Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki
az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a kínhalált, és az Isten trónjának a
jobbjára ült).” (Zsid. 12,1-2)
„Miért is atyámfiai, testvéreim
legyetek állhatatosak, álljatok szilárdan és tartsátok meg a tudományt, amelyre
akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok” (2 Thess. 2,15).
Hogy: „A te ruháid mindenkor legyenek fehérek, és az olaj - a kenet - a te fejedről el ne fogyatkozzék,
ne hiányozzék” (Préd. 9,10).
Gal. 5,10 Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok, hogy más
értelemben nem lesztek, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni és
vélekedni. de aki titeket
megzavar,*
nyugtalanít, zaklat, megháborít, elveszi, és hordozni fogja a büntetését, bárki legyen is az.
[Más
fordítás: Bízom az Úrban, hogy ti sem fogtok eltérni
attól a gondolkodástól, ahogyan tanítottalak benneteket. De aki állandóan
összezavar titeket, bárki is legyen, az megkapja méltó büntetését]**
*Megzavar (tarasszó): nyugtalanít, zaklat, megháborít.
**Az Úr így
figyelmezteti az Övéit: „… Vigyázzatok, őrizkedjetek, és óvakodjatok a farizeusoktól, - azaz: az elkülönülő, elzárkózó, vallási csoportoktól,
- és sadduceusoktól, - azaz az olyan vallási irányzattól, mely egyben befolyásos politikai párt is -
kovászától, azaz erjesztő, tovaterjedő emberi magatartásától vagy tanításától (Mát. 16,6).
Gal. 5,11 Én pedig atyámfiai, testvéreim, ha még a
körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Akkor eltöröltetett, megszűnt,
megsemmisült a kereszt, azaz a
kínoszlop botránya.
Gal. 5,12 Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik titeket
bujtogatnak, akik megzavarnak, lázítanak,
zavart támasztanak*
*És hangzik a figyelmeztetés: „Őrizkedjetek
az ebektől, őrizkedjetek, óvakodjatok a gonosz, kontár, rossz munkásoktól, őrizkedjetek a megmetélkedéstől:
[Más fordítás: Vigyázzatok, maradjatok távol a gonosz emberektől, akik
olyanok, mint a kutyák! Legyetek óvatosak, és maradjatok távol azoktól, akik
gonosz ügyet szolgálnak, és azoktól is, akik körülmetéltek].
Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, és a körülmetéltek, akik Isten Szelleme szerint, és Isten Szellemétől indítva Isten Szellemében szolgálunk, és a
Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a hústestben bizakodunk” (Fil.
3,2-3).
„Mert az
ilyenek hamis apostolok, álnok, ravasz, alattomos, csaló, és csalárd munkások, akik a Krisztus
apostolaivá, kiküldötteinek, követeinek
változtatják át, adják ki, és tettetik, hazudják magukat.
[Más
fordítás: Mert ezek hamis, vagyis
álapostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban
Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a
külsejüket, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai]” (2 Kor. 11,13).
Ők azok: „Akik testre szépek szeretnének lenni, akik testi értelemben akarnak tetszést
aratni, azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre; csak azért, hogy a
Krisztus keresztjéért, azaz kínoszlopáért ne üldöztessenek. Mert maguk a
körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti
körülmetélkedjetek, hogy a ti testetekkel dicsekedjenek” (Gal.
6,12-13)
„mi pedig a megfeszített, az oszlopra feszített
Krisztust hirdetjük, és prédikáljuk, aki a zsidóknak ugyan megütközés, tőr,
kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve, a pogányoknak, vagyis a nemzeteknek
pedig bolondság, balgaság, oktalanság” (1Kor. 1,23).
Gal. 5,13 Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai, testvéreim;
csakhogy a szabadság ürügy* ok, alkalom, indok, indíték, ösztönzés ne legyen
a hústestnek
[Más fordítás: Csak ne használjátok ezt a
szabadságot a bűnös természetetek kívánságaira; nem olyan szabadságra, mely ugródeszka
a húsnak], sőt Isten szerinti szeretettel szolgáljatok egymásnak**
*Ürügy (aphormé):
kiindulási pont, támaszpont, ok, alkalom, indok, indíték, ösztönzés.
**És folytatódik a
figyelmeztetés: „De meglássátok, és arra ügyeljetek, és vigyázzatok, hogy ez a ti
szabadságtok, ez a kiváltságotok;
feljogosult voltotok valamiképpen
botránkozásukra, megtorpanásukra,
hibás lépésükre, megütközésükre ne legyen, vagy nehogy gáttá, akadállyá,
botláskővé ne váljon az erőtleneknek, a
gyengéknek” (1 Kor. 8,9).
Hanem:
„Mint szabadok, vagyis szabad emberként, és nem úgy, mint akiknél a
szabadság a gonoszság palástja, vagyis nem úgy, mint akik a szabadságot a
gonoszság takarójának /ürügyként
/ használják, hanem mint Istennek rabszolgái” (1Pét 2:16).
Mert: „… ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek a bűn csábításától” (Ján. 8,36).
Gal. 5,14 Mert az egész törvény ez egy igében [logoszban] teljesedik be:
Szeresd*
felebarátodat**
embertársadat, vagyis minden embert, mint saját magadat***
*Szeresd (agapaó):
Ez azt jelenti: magadat teljesen
odaadni, átadni. Vagyis teljesen odaszánni magad.
**Felebarátodat (plészion):
a másik embert; embertársadat, a hozzád
legközelebb levőt, szomszéd, a másik: vagyis minden embert.
***Amikor egy
törvénytanító megkérdezi az Úr Jézust, Ő így válaszol: „… Szeresd
-vagyis add át magadat teljesen Istennek, - az Urat, a te Istenedet teljes
szívedből, teljes lényedből és teljes elmédből, azaz egész gondolkozásmódoddal. A második pedig
hasonlatos ehhez, és ugyanannyira fontos, mint ez, hogy úgy: Szeresd - önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül felebarátodat, embertársadat,
azaz, a másik, a különböző; „másféle” az ádámi fajból való idegent, mint saját magadat.
E két parancsolaton függ, és ezeken
alapszik az egész törvény és a
próféták]” (Mát.
22,37-40).
Ezt már a törvény kimondta: „Halld meg Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, azaz egyedül az ÚR! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet
teljes szívedből, teljes lényeddel,
és teljes erődből” (5 Móz. 6,4-5).
És: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, a népedhez tartozókkal, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat.
Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18).
„Mert: az egész törvény ebben az egy
igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14)
Ez a királyok Királyának
törvénye: „Ha ellenben megtartjátok, és
betöltitek) a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól, és helyesen cselekesztek” (Jak. 2,8)
Mert: „A gyűlölet viszályt
teremt, de minden vétket elfedez, befed, betakar, elrejt, eltitkol a szeretet” (Péld. 10,12)
Tehát: „Amit akartok, és szeretnétek tehát, hogy az emberek ti veletek
cselekedjenek, és bánjanak, mindazt ti is ugyanazt cselekedjétek meg velük;
mert ez a törvény és ezt tanítják a próféták, és Ez a törvény és a próféták
tanításának lényege” Ezért. „Senkinek semmivel ne
tartozzatok, ne legyetek adósok, hanem csak azzal, hogy egymást,
vagyis az ugyanabból a fajból – a Krisztusi fajból - egy másikat szeressétek. mert aki szereti
a felebarátját,
az embertársát, különböző, „másféle” más fajtából való - az Ádámi –
idegent, a törvényt, azaz Isten
útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki betöltötte, beteljesítette, megvalósította,
tartalmat adott neki. Mert ez: Ne paráználkodjál, azaz ne légy
házasságtörő, ne ölj, ne orozz, vagyis ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne szólj,
ne kívánd a másét, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében
foglaltatik egybe, egy egészbe foglalja ez az egy ige: Szeressed felebarátodat, embertársadat, mint saját
magadat. A felebaráti szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, nem illeti gonosszal a felebarátot, nem szerez az embertársnak
gonosz bántalmazást, és nem tesz rosszat neki.
Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet, vagyis a szeretettel
teljesen betöltjük a törtvényt”
(Róm. 13,8-10).
Mert:
„A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó
lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1 Tim. 1,5)
Az igazi isteni
szeretet pedig: „A szeretet hosszútűrő türelmes, jóságos;
a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem
cselekszik éktelenül, nem viselkedik bántóan, nem
keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, és a
rosszat, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr”(1 Kor. 13,4-7).
Gal. 5,15 Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok,
hogy egymást fel ne emésszétek.
[Más fordítás: De ha tovább is marakodtok, végül még
elpusztítjátok egymást]*
*És hogy mindez
hogyan nyilvánul meg a gyakorlatban, arról így szól a Szent Szellem: „Ha pedig
keserű irigység és civódás, és
viszálykodás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek, ne kérkedjetek, és ne
hazudjatok az igazság, azaz a valóság,
Isten Igéje ellen. Ez nem az a
bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, hústesti és ördögi azaz démoni.
Mert ahol irigység és civakodás, viszálykodás van, ott háborúság, zűrzavar és
mindenféle gonosz cselekedet is található” (Jak. 3,14-16).
Mert: „Honnét is vannak háborúk,
viszályok és harcok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, amelyek a
ti tagjaitokban vitézkednek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e
ezeket? Kívántok valamit, és nincs néktek, és nem kapjátok meg: gyilkoltok és
irigykedtek, és nem nyerhetitek meg, és nem tudtok célt érni; harcoltok és
háborúskodtok és nincsen semmitek, nem kapjátok meg, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert
rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni” (Jak.
4,1-3).
Hát e helyett: „Szeretteim, szeressük egymást: mert a
szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és
ismeri az Istent. Aki pedig nem
szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. Az által lett
nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az Ő egyszülött Fiát elküldte az
Isten e világra, hogy éljünk általa” (1 Ján. 4,7-9).
Gal. 5,16 Mondom pedig, és buzdítlak titeket, Szellem szerint
járjatok és éljetek, és a
hústestnek kívánságát* vágyait, kívánságát, szenvedélyét véghez ne
vigyétek, nehogy teljesítsétek.
»Más fordítás: Ezért azt
javaslom, engedjétek, hogy a Szent Szellem irányítsa a viselkedéseteket. Akkor
bűnös természetetek kívánságai nem fognak érvényesülni«
*Kívánság (epithümia):
vágy, kívánság, szenvedély
Gal. 5,17 Mert a test, azaz
a hús kívánsága a Szellem
ellen törekedik, a Szellem pedig a hústest ellen, vagyis a Szellem kívánsága a
húsé ellen fordít titeket; ezek pedig egymással ellenkeznek, viaskodnak, hogy
ne azokat cselekedjétek, amiket akartok, és amit szeretnétek.
»Más
fordítás: Mert
a bűnös természet a Szent Szellem ellen támad, a Szent Szellem pedig a bűnös
természetünk ellen. Ezek tehát állandó harcban állnak egymással. Ebből
következik, hogy nem azt teszitek, amit szeretnétek. Mert a hústest arra vágyik, ami a
Szellem ellenére van, a Szellem pedig ami a hústest ellenére van. Mert ezek
egymással ellenkeznek, ellentétben állnak, hogy ne azokat tegyétek, amiket
akartok«*
*Ezért: „…
öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a hústestet ne tápláljátok a kívánságokra, és ne dédelgessétek, és ne úgy
gondozzátok, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen” (Róm. 13,14).
„Mert a hústest szerint
élők, vagyis a húshoz igazodók, a hústest dolgaira gondolnak, - csak a hús
dolgain jár az eszük - a hústest dolgaira összpontosítanak. A hústesti ember
bizony hústestiekre vágyik, és törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús
dolgai, ügyei, vágyai, de a Szellemhez igazodók a
Szellem dolgaival törődnek, és a szellemi ember szellemiekre törekszik. Mert a hústestnek
gondolata, kívánsága, törekvése,
okossága, bölcsessége, a hústest gondolatvilága, észjárása halálra visz. A
Szellem gondolata, vágyódása, törekvése, okossága, bölcsessége, gondolatvilága,
észjárása pedig élet és békesség.
[Más fordítás: Mert az elmének a hústestre való irányítása halált jelent,
de az elmének a szellemre való irányítása életet és békét jelent].
Mert a hústest gondolata bölcsessége,
törekvése, észjárása, gondolatvilága, vágya, ellenségeskedés, és ellenszegülés
Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, nem veti alá
magát, mert nem is teheti, sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van.
(Más fordítás: Mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést
jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet).
Akik pedig hústestben vannak, és hústest szerint élnek, nem lehetnek
kedvesek Isten előtt, mert Istennek
nem tetszhetnek. De nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, hogy tetszenek Istennek]” (Róm. 8,5-8).
Az embernek döntenie
kell, hogy melyik utat válassza, de a választás következményeivel együtt: „Ne
tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt
fogja aratni is: mert aki a hústestének vet, az a hústestből arat majd
pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8).
Mert: „Senki sem szolgálhat, senki sem lehet rabszolgája két úrnak. Mert
vagy az egyiket gyűlöli, és ellenszenvet érez iránta, és a másikat szereti, a
másiknak teljesen odaszánja magát.
Vagy az egyikhez ragaszkodik, azt tiszteli, és a másikat megveti, utálja,
lenézi, lekicsinyli…” (Mát. 6,24).
És folytatódik a figyelmeztetés: „Ne engedjétek,
hogy uralkodjék… a bűn a ti halandó, a ti
mulandó testetekben, azaz (Szóma):
személyetekben, ami ki van téve a halálnak], hogy engedjetek néki az ő
kívánságaiban, az ő vágyainak”
(Róm. 6,12).
Pál apostol példát ad a testi vágyak elleni harcról: „... megsanyargatom, és szolgává teszem a
testemet (szóma) az énemet, az egómat,hogy amíg másoknak
prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor. 9,27).
Ti is: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami
csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt,
a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás.” (Kol. 3,5)
Péter apostol is
felhívja a hívők figyelmét: „Szeretteim,
kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a hústesti vágyaktól, amelyek az életünk ellen
harcolnak” (1Pt. 2,11).
Már Dávid ezt kéri az Úrtól, egyben
kijelentve, hogy hogyan tudjuk megtartóztatni magunkat a testi vágyaktól: „Vezéreld
utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék
rajtam!” (Zsolt. 119,133)
Gal. 5,18 Ha
azonban a Szellemtől vezéreltettek, vagyis ha a Szellem vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt*
*Azért: „Mert
a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Mert:
„… a törvény csak büntetést
eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés” (Róm. 6,14; 4,15).
Mert: „… tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a
törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek
és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok. Paráznák,
férfi fertőztetők, fajtalanok, emberrablók, hazugok, hamisan esküvők ellen
van, és ami egyéb csak az egészséges tudománnyal ellenkezik. Ez pedig a boldog
Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,9-11).
Gal. 5,19 A
testnek cselekedetei, azaz a hús tettei
pedig nyilvánvalók, és jól láthatók, melyek ezek: házasságtörés,
paráznaság* azaz
házasságtörés, fajtalanság, prostitúció, tisztátalanság, bujálkodás** vagyis kicsapongás, féktelenség, szemérmetlenség;
*Paráznaság (porneia): házasságtörés, fajtalanság,
prostitúció.
**Bujálkodás (aszelgeia): szemtelenség, arcátlanság, kicsapongás,
féktelenség, szemérmetlenség.
Gal. 5,20 Bálványimádás, varázslás* kuruzslás, boszorkányság, babonaság; mágia, ellenségeskedések**
gyűlölet, gyűlölködés, versengések*** viszály,
veszekedés, vita; vetélkedés; harc, civakodás,
féltékenység, harag**** indulat, düh, bosszúság, patvarkodások*****viszály, irigység, vetélkedés; hivatalért történő versengés,
visszavonások******
meghasonlás, széthúzás, elszakadás,
lázadás, pártütések, megosztottság;
pártoskodás, szakadások,
*Varázslás [(pharmakeia): kuruzslás,
boszorkányság babonaság; mágia.
**Ellenségeskedések (ekhthra): gyűlölet, gyűlölködés.
***Versengések (erisz): viszály, veszekedés, vita; vetélkedés;
harc, civakodás.
****Harag (thümosz): indulat, düh, bosszúság.
*****Patvarkodások (eritheia): viszály, irigység, vetélkedés; (hivatalért
történő) versengés.
******Visszavonások (dikhosztaszia): meghasonlás, széthúzás, elszakadás,
lázadás.
Gal. 5,21
Irigységek* féltékenység,
rosszindulat, gyűlölet, gyilkosságok, részegségek, tobzódások, vad mulatozás; lakmározás; dőzsölések, és ezekhez hasonlók: melyekről előre
mondom néktek, és figyelmeztetlek benneteket,
amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, hogy akik így élnek, Isten országának, Isten Királyságának örökösei nem lesznek**
*Irigységek (phthonosz):
féltékenység, rosszindulat, gyűlölet.
**Az
apostolon keresztül újra-és újra figyelmeztet a Szent Szellem: „Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok,
gonoszok, hamisak nem örökölhetik
Istennek országát, királyságát. Ne tévelyegjetek; és ne ámítsátok, ne csaljátok
meg, és ne ejtsétek tévedésbe magatokat; ne vezessenek félre titeket. Se
paráznák, egy férfi prostituált - mint megvásárolható - parázna - buja,
fajtalan - lányfuttató férfi, se bálványimádók, vagyis képszolgáló, vagy imádó.
Se házasságtörők, se pulyák, tisztátalanok; bujálkodók; kéjencek; puhák;
elpuhultak; sem természetellenes célokra tartott férfiak - homoszexuális férfi.
Se férfiszeplősítők, vagyis fajtalankodó férfi, saját neme iránt
természetellenes nemi vonzódást érző, gyakorló, homoszexuális férfi; kéjencek;
férfiakkal paráználkodó - közösülő; háló. Se lopók, tolvajok, se telhetetlenek,
vagyis kapzsi, fösvény; nyerészkedő; haszonleső, se részegesek, vagyis
iszákosak, se szidalmazók, átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; káromkodó; gúnyolódó, se ragadozók, rabló;
harácsoló; zsaroló nem örökölhetik Isten országát, királyságát” (1
Kor. 6,9-10).
És ez azért van: „mert még hústestiek vagytok. Amikor
ugyanis irigység, féltékenység; vetélkedés; versengés, és viszálykodás,
civódás; vita; visszavonás; meghasonlás, széthúzás, megosztás van közöttetek,
nem hústestiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?” (1Kor. 3,3).
Hát: „Mint nappal, ékesen, vagyis tisztességesen, becsületesen, őszintén
járjunk. Nem tobzódásokban, tivornyázásban,
zavargás és kicsapongásban, és
részegségekben. Ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban;
dőzsölésben. Nem bujálkodásokban,
vagyis együttélésben; ágyrajárásban, és feslettségekben, kicsapongásban; meg nem engedett nemi
kapcsolatban és gátlástalan, féktelen viselkedésben; kéjsóvárgásban. Nem
versengésben és irigységben, ne civakodásban, viszálykodásban; féltékenységben;
hivalkodásban; vetélkedésben. Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus
Krisztust, és a hústestet ne tápláljátok a kívánságokra, és ne dédelgessétek,
ne úgy gondozzátok – ápoljátok - hústesteteket, hogy bűnös kívánságokra
gerjedjen” (Róm. 13,13-14).
„hogy
többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le hústesti
életetek hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok
szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben,
dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek.
Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt
a kicsapongásnak ugyanabba a posványába” (1 Pét. 4,2-4).
„Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a
földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz
kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik
Isten. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek” (Kol. 3,5-7).
És újra megismétli a
Szent Szellem: „Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is
neveztessék, vagy nyerészkedés még
szóba se kerüljön ti közöttetek, a mint szentekhez illik; Sem undokság,
szemérmetlenség, vagy bolond és ostoba beszéd, vagy trágárság, vagy
kétértelműség, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. Mert azt jól
tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, vagy
nyerészkedőnek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek
országában” (Eféz. 5,3-5)
„Mert, ha a hústest kívánata szerint éltek, meghaltok,
mert minden bizonnyal be fog következni a halálotok. De ha a hústest
cselekedeteit a Szellem által megöldöklitek, a halálba viszitek; halálra
juttatjátok éltek.
[Más fordítás: De ha a Szellemmel azt, amit a hús
művel, megölitek, élni fogtok]” (Róm. 8,13).
Mert Isten országába nem jutnak be, hanem: „…kinn maradnak
az ebek és a bűbájosok, a varázslók,
és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki szereti,
szólja, és cselekszi a hazugságot. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és
utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, varázslóknak, és
bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő
tóban lesz, ami a második halál” (Jel. 22,15; Jel. 21,8)
Gal. 5,22 De a Szellem
gyümölcse: az Isten szerinti
szeretet, öröm, békesség, béketűrés* türelem, állhatatosság, kitartás, szívesség,
kedvesség, jóság**
jószívűség, becsületesség, egyenesség, megbízhatóság, hűség*** megbízhatóság,
hitelesség, szelídség**** jóindulat, higgadtság, nyugodtság,
mértékletesség*****
önuralom, önmegtartóztatás******
*Béketűrés (makrothümia): türelem, állhatatosság, kitartás.
**Jóság (khrésztotész): jószívűség, becsületesség,
egyenesség, használhatóság, kedvesség, szívesség, megbízhatóság.
***Hűség (pisztisz): hit, bizalom, meggyőződés,
bizonyosság, megbízhatóság, hitelesség.
****Szelídség (praotész): szelídség, jóindulat, barátságosság,
higgadtság, nyugodtság.
*****Mértékletesség (enkrateia): önuralom, önmérséklet, mértékletesség,
önmegtartóztatás.
******A Szent
Szellem gyümölcsét maga az Úr Jézus Krisztus teremti meg bennünk: „Teljesek lévén
az igazságnak, azaz a megigazulásnak gyümölcsével, és hasznos eredményével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten
dicsőségére és magasztalására” (Fil. 1,11).
És azért is: „hogy
élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek
gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében.
Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden
kitartásra és hosszútűrésre örömmel;
(Más fordítás: Az ő mindenen uralkodó dicsősége
lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra
jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít)” (Kol.
1,10-11).
„Mert valátok régen
sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy
járjatok. Mert a világosságnak gyümölcse
minden jóságban és igazságban és valóságban, azaz Krisztusban van” (Eféz.
5,8-9).
Az Úr Jézus kijelentette
ennek feltételét is: „Maradjatok énbennem, és
én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem
marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti
a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert
nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik,
mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik
és elégetik” (Ján. 15,4-6).
Péter apostolon keresztül
fejti ki a Szent Szellem, hogy nekünk is van feladatunk a gyümölcstermésben: „Ugyanerre
pedig teljes igyekezetet is
fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet
mellé tudományt. A tudomány mellé pedig önuralmat, az önuralom mellé pedig
állhatatosságot, az állhatatosságmellé pedig kegyességet, a kegyességben
testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti
szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket
hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére
nézve. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett
arról, hogy régi bűneiből megtisztult” (2 Pét. 1,5-9).
„Kérlek tehát titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok, és
éljetek úgy, mint illik, vagyis méltón elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal
és szelídséggel, jóindulattal,
barátságossággal, higgadtsággal, hosszútűréssel,
állhatatossággal, kitartással. Elszenvedvén, és elviselve egymást Isten szerinti szeretetben. Igyekezvén megtartani a Szellem
egységét a békességnek kötelében. Legyetek
pedig egymáshoz jóságosak, becsületesek,
jóindulatúak, barátságosak, irgalmasok,
együttérzők, könyörületesek, megengedvén,
és megbocsátva egymásnak, miképpen az Isten
is a Krisztusban megengedett, megbocsátott
néktek”
(Eféz.
4,1-3.32).
Hát: „Öltözzetek
föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes
szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést. Elszenvedvén, és elviselvén egymást és
megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna,
miképpen a Krisztus, az Úr is
megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a
szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele, mert az tökéletesen összefog mindent. És az Istennek, a Krisztusnak békessége uralkodjék a ti szívetekben, azaz
a ti bensőtökben, amelyre el is
hívattatok egy testben, azaz (szóma): egy személyben; és háládatosak legyetek” (Kol.
3,12-15).
Az apostol kérése Tituszhoz
az, hogy tanítsa a szenteket: „Senkit ne
szidalmazzanak, senkit se szóljanak
meg, ne veszekedjenek, és kerüljék a viszálykodást. Gyöngédek,
és megértőek legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit. 3,2). Mert: „Az
igaznak, azaz a megigazultnak gyümölcse életnek fája; és életeket nyer meg a
bölcs” (Péld. 11,30).
Gal. 5,23 Az ilyenek ellen nincs törvény*
*Mert: „… tudjuk azt
is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az
engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők,
az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az
emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak
ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló
evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,9-11).
Gal. 5,24 Akik pedig Krisztuséi, a hústestet, vagyis bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt megfeszítették* indulataival és kívánságaival együtt**
*Megfeszítették (sztauroó):
a kínoszlop a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja,
legyőzi. Minden olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének
jegyében megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga
Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó: kínoszlop.
**Ezt tette Pál
apostol is, amikor azt mondja, hogy: „… megsanyargatom, megzabolázom,
állon ütöm, megöklözöm, és alávetem testemet, azaz egész lényemet, és rabszolgává kényszerítem, leigázom,
hogy míg másoknak prédikálok, tanítok, hirdetem az Igét, vagyis hogy amikor
másokat versenybe hívok, magam valami módon méltatlanná ne legyek. Magam ne
legyek alkalmatlanná a küzdelemre. Magam valamiképpen olyannak ne bizonyuljak,
mint aki nem állja ki a próbát” (1Kor.
9,27)
Ezt mi is meg tudjuk
tenni: „Hiszen tudjuk, hogy a mi ó
emberünk Ővele megfeszíttetett, vagyis oszlopra
feszíttetett, hogy
megerőtelenüljön, és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté
legyen, hogy megsemmisüljön, elpusztuljon, tétlenné, tehetetlenné váljon
a bűnnek teste, a bűn hatalmában álló azaz a céltévesztett én. Hogy ezután ne
legyünk rabszolgája, és ne szolgáljunk a bűnnek, azaz ne legyünk a céltévesztés rabszolgái. Mert aki így meghalt,
felszabadult a bűn alól, és megigazult, igazzá lett, felmentést nyert a bűntől,
a cél ELVÉTÉSÉTŐL” (Róm
6,6-7).
És aki Istentől születetett,
azoknak azt mondja az Úr: „Ti
azonban nem hústest, hanem Szellem szerint, azaz Szellemben éltek, ha ugyan
valóban az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus
Szelleme, vagyis ha pedig valaki a Krisztus Szellemét nem birtokolja
az nem is az Övé. Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test, azaz
az egó, az én halandó a bűn miatt, vagyis
a céltévesztés következtében,
a szellem azonban élet, azaz örökélet, vagyis természetfeletti
élet az igazságért.
(Más fordítás: De a
szellem örökéletet ad megigazultság által)” Ezért
tehát: „… atyámfiai, nem vagyunk adósok a hústestnek, hogy hústest szerint
éljünk” (Róm. 8,9-12).
Azért kell bemerítkezni a Szent Szellembe: „Hogy levetkezzétek ama
régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;
újuljatok meg szellemetekben és elmétekben, és felöltözzétek amaz új embert,
mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Ef.
4,22-24)
„Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal.
3,27)
A cselekedeteitek
mutassák ezt meg: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai,
szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot,
szelídséget, hosszútűrést” (Kol. 3,12).
Akkor az apostollal együtt
vallhatjuk meg, hogy: „Krisztussal együtt
megfeszíttettem, azaz oszlopra
szegeztettem. Élek pedig többé nem
én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most hústestben élek, az Isten Fiában való hitben
élem, aki szeretett engem és önmagát adta feláldozva érettem” (Gal.
2,20).
Gal. 5,25 Ha Szellem szerint, vagyis Szellemben élünk, Szellem
szerint is járjunk, és éljünk;
[Más fordítás: Mivel a Szent Szellem által
kaptunk új életet, a Szellemnek megfelelően viselkedjünk, kövessük a
Szellem útmutatásait, vezetését].
Gal. 5,26 Ne legyünk hiú dicsőség kívánók* hiábavaló dicsőség után sóvárgó,
hiú dicsőségre törők, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.
[Más fordítás: Ne legyünk üres dicsőségre vágyók,
egymással szemben kihívók, egymásra irigykedők; Ne törtessünk kihívóan s
egymásra irigykedve hiú dicsőség után]**
*Dicsőség
kívánók (kenodoxosz): hiábavaló
dicsőség után sóvárgó, hiú dicsőségre törők.
**Onnan ismerhetők
fel Isten fiai: „Mert mindazok ugyanis,
akiket Isten Szelleme vezérel, és indít, azok mind Istennek fiai” (Róm. 8,14).
Ha a Szent
Szellem vezet, az meglátszik életünk minden területén. Ezért így figyelmeztet
az apostol: „Atyafiúi, azaz testvéri
szeretettel egymás iránt gyöngédek, egymást odaadóan
szeretők, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. A
tisztelet dolgában legyetek egymással versengők” (Róm. 12,10)
„Teljes alázatossággal és szelídséggel,
hosszútűréssel, türelemmel elszenvedvén
egymást szeretetben.
(Más fordítás:
Legyetek mindig alázatosak, szelídek és türelmesek, és isteni szeretettel
viseljétek el egymást)” (Eféz. 4,2).
„Semmit nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből, önzésből, viszálykodásból,
perlekedésre való hajlamból, önhittségből, sem hiábavaló hiú dicsőségvágyból,
hanem alázatosan egymást különbeknek, kiválóbbnak
tartván, és többre becsülvén ti
magatoknál.
[Más
fordításban: Ne irányítson
benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak
legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok]” (Fil.
2,3)
„Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és
ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni, fel fogja tárni majd előttetek.
[Más
fordítás: Mindazoknak, akik
bevégzettek, vagy végcélra törők vagyunk, ilyen észjárásunk van, és ha
valamiben a ti észjárásotok más volna, Isten azt is le fogja előttetek
leplezni; Mert: „Akik szellemileg érettek vagyunk, mind így kellene
gondolkozzunk. De ha valamiben más lenne a véleményetek, Isten majd azt is
megmutatja nektek]” (Fil. 3,15)