Hogyha nem tudunk Istennel
rendesen beszélni, nem is hallunk jól. A némaság a süketségből származik.
2014. május 27.
Imádság:
Mennyei Édes Atyám!
Hálás szívvel állok meg
előtted és köszönöm azt, hogy mennyi jót tettél velem. De köszönöm a nehéz
pillanatokat, és próbákat is, hiszen ezek által formálsz. Uram, add, hogy
sokkal jobban figyeljek felfelé, és tanuljak meg igazán az odafelvalókkal
törődni. Ámen (S.A.)
Bízzál az Úrban!
Semmiért se aggódjatok, hanem
imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket
Isten előtt. (Filippi 4:6)
Fel kell ismernünk, hogy
mindennapi tevékenységeinkhez, küzdelmeinkhez erőre van szükség. A mi erőnk
azonban véges, éppen ezért kell abból a forrásból meríteni, mely
kiapadhatatlan! „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul” – ismerjük jól ezt az
igét, de gyakran megfeledkezünk róla! Életünkben sokkal több aggódás,
nyugtalanság van jelen, mint kellene! Mit teszünk ezekkel? Pál apostol azt
javasolja, hogy semmiért se aggódjunk, egyszerűen csak vigyük Isten elé
imáinkban életünket, és ha mindezt hálás szívvel és rendszeresen tesszük, akkor
Isten rendíthetetlen békéjét kapjuk meg!
Van egy olyan fegyver a
kezünkben, amellyel életünket és mások életét is meg tudjuk változtatni! Ez a
fegyver szó szerint a kezünkben, az összekulcsolt kezünkben van! Az imádság
által ugyanis Isten erejét hozzuk életünkbe! Isten ereje körülményeket és
kapcsolatokat tud megváltoztatni. Segít megbirkózni az élet napi problémáival.
Meg tud gyógyítani testi és lelki bajokat. Segít házassági problémák és anyagi
nehézségek legyőzésében. Tulajdonképpen mindenfajta nehézséget, válságot vagy
csüggedést megold!
Valaki azt mondta, hogy
amikor dolgozunk, akkor mi tesszük a dolgunkat, amikor pedig imádkozunk, akkor
Isten végzi a munkát! Természetfölötti ereje az imádkozók rendelkezésére áll,
akiket az a meggyőződés hat át, hogy Isten mindent mássá tehet! A kételkedők
érvelhetnek azzal, hogy a meghallgatott imádságok csak a véletlen művei, de
amint egy angol érsek egyszer megjegyezte: „Csodálatos, mennyi a véletlen
egybeesés, amikor valaki elkezd imádkozni.”
Üdvözítő kapcsolat
"Az én juhaim
hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én
örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki
őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb,
és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből."
(János evangéliuma 10:27-29)
"Állj!" - ez egy
nagyon fontos szó egy négy évesnél. Arra tanítjuk a kislányunkat, hogy amint
ezt a szót hallja tőlünk, azonnal álljon meg, föggelenül attól, hogy ő mit
gondol. A feltétlen engedelmesség életet menthet az út szélén. És ő tudja ezt,
nem is bánja, ha rákiáltunk. Sőt, van, hogy magától megáll, és mosolyogva
hátranéz. "Állj!" - mondta a minap a feleségem, és be kell vallanom,
azonnal rátapostam a fékre. Jól tettem, mert az előttünk lévő autó
renszámtáblája vészesen közeledett. Utólag gondolkodva arra jöttem rá, hogy nem
szégyellem, hogy engedelmeskedtem a parancsnak, hiszen bízom a feleségemben, és
szeretem őt.
"Jöjj!" - hangzik
Jézus hívása. Aki bízik benne és szereti őt, elindul. Nem félelemből, nem azért
mert kisebbrendűségi érzése van, vagy mert bizonytalan, ha valaki nem mondja
meg, mit kell tenni. Aki követi Jézust, annak bíznia kell Őbenne és szeretnie
kell Őt. Sőt, annak a meggyőződésnek kell élnie benne, hogy őt is szereti Jézus
és megbízik benne. Jézust csak felnőttként lehet követni igazán: önsajnálat,
magabízás, (ön)bizonytalanság, félelem, feltételezések és agresszió nélkül.
Csak így lehet teljességgel meghallani, megérteni és értékelni Jézus szelíd és
határozott hangját.
Hallgass ma Őrá!
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/udvozito-kapcsolat.html
2014. május 26.
Zsoltár 11. Az Úr az igaznak nyilvánítottak menedéke; (szerkesztett)
Zsolt. 11,1 Az éneklőmesternek. Dávidé. Az Úrban bízom;
hogy mondhatjátok (nep̄eš): nekem: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!
[Más fordítás: A karmesternek, a karvezetőnek Dávid / jelentése:
szeretett, egyesítő / zsoltára, éneke. Az Úrhoz (ḥásah): menekülök, Nála keresek menedéket, oltalmat. Hogy mondhatjátok
nekem, (núḏ: fuss, menekülj a hegyre,
bujdoss el, mint a (cippór cippôr): kismadár].
Zsolt. 11,2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat,
ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre
lövöldözzenek
[Más fordítás: Mert a céltévesztett hitetlenek már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban
rálőjenek a tiszta szívűekre,
hogy az igaz, az egyenes szívűeket a sötétben lenyilazzák, leterítsék]
Zsolt. 11,3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, [mert amiket
te állítottál, elbontották, és leomlottak] mit cselekedett az igaz.
[Más fordítás: Ha (šáṯóṯ): az oszlopokat is lerombolják, (háras):
erőszakkal ledöntik, ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet (caddíq): az igaz / a megigazult ember].
Zsolt. 11,4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az
egekben [áll]; az ő szemei látják [a világot,
és a szegényre tekintenek], szemöldökei megpróbálják [pillantása (szempillái; ragyogó szemei
vizsgálják) szemügyre veszik (megvizsgálják)] az emberek fiait.
Zsolt. 11,5 Az Úr az igazat megpróbálja. A gonoszt pedig,
az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.
[Más fordítás: Az Úr az igazat [(caddíq): a megigazultat (báḥan): megvizsgálja,
megfigyeli, és őrködik felette. (rášáʿ): a céltévesztett hitetlen istentelent, aki Isten nélkül él, (ḥámás): az erőszak, kár, sérelem, kegyetlenség, elnyomás szeretőjét (śáné' nep̄eš): megveti, és nem adja át magát neki. És nem köti össze magát vele,
vagyis nem vállal közösséget vele].
Zsolt. 11,6 Hálókat hullat a gonoszokra;
tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük.
[Más fordítás: Tüzes parazsat, eleven szeneket záporoztat (rášáʿ):
a célt eltévesztőkre. (ziləʿáp̄áh zaləʿáp̄áh): perzselő, forró (rúaḥ): Szellem, mint szélvihar (kôs): kelyhük, poharuknak része].
[Más fordítás: Mert az Úr (caddíq): igazságos, méltányos, pártatlan, (cəḏáqáh): igazságosságosságot, jogosságot ('áhéḇ 'áhaḇ): kíván,
abban gyönyörködik. Az igaznak nyilvánítottak (horaó): megpillantják
(páním):
személyét, jelenlétét].
Az ígéretekről
Isten így szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom
ezt a földet” (1Móz. 12,7) És az apostolon keresztül megvilágítja a
Szent Szellem a kijelentést: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a
magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16). „Értsétek meg, és [ismerjétek
fel] tehát, hogy akik hitből
vannak, és [hitből élnek], azok az Ábrahám fiai” (Gal. 3,7)
Isten és a vidámság
"Isten nem volt vidámság ellenes.
Nem volt jókedvellenes. Nem szerette, ha szomorkodnak az emberek. Azt viszont
szerette, ha megszomorodnak a bűneiken, és megtérnek."
Benedek Elek: A természet
Akármerre járjak, nézzek,
Mindenütt szép a természet,
Szóval ki nem mondható:
Szemnek, szívnek vidítója,
Oh áldott az alkotója,
Isten, a Mindenható.
2014. május 25.
Ige: Ahol az Úr Jézus megjelenik, oda gyűl a tömeg!
„Napok,
vagyis néhány nap múlva
pedig ismét beméne, azaz: visszatért Kapernaumba, és mihelyt elterjedt a híre, és meghallák hogy otthon van,
És azonnal olyan sokan összejöttek,
összegyülekeznek annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek, az ajtó előtti téren sem volt hely; és hirdette, prédikálta nékik az igét, a (logoszt).
És jövének hozzá egy gutaütöttet, egy bénát hozva, akit négyen emelnek, és cipelnek vala.
És mivel a sokaság, a tömeg miatt
nem férkőzhettek azzal ő hozzá, és nem tudták
eléje vinni, mert nem fértek a közelébe, megbonták ama háznak fedelét, ahol Ő
vala, vagyis kibontották fölötte a tetőt, és
rést törvén a nyíláson át leeresztik
a nyoszolyát, a hordágyat, amelyben a
gutaütött, a béna feküdt.
Jézus pedig azoknak nagy hitét látván, így szólt a bénához, és monda a gutaütöttnek: Fiam, gyermekem, megbocsáttattak néked a te
bűneid, azaz a te céltévesztésed.
Valának pedig ott némely írástudók kik törvénytanítók,
és törvénymagyarázók, akik ott ülnek vala, szívükben, vagyis a bensőjükben így
okoskodván, így tanakodva, ezt fontolgatva,
így mérlegelve a dolgot:
Mi dolog, hogy beszélhet ez így, hogy ez
ilyen káromlásokat szól. Istent káromolja, és gyalázza. Ki bocsáthatja meg, ki engedheti el a bűnöket,
azaz a céltévesztést más, hanemha egyedül az Isten, az egyetlen Istenen kívül?* (Márk. 2,1-6)
*Dávid is így
imádkozik: „Ha a bűnöket, a törvénysértéseket,
törvényszegéseket számon tartod, figyeled, és feljegyzed, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! Hiszen te
nálad van a bocsánat, a kiengesztelés,
hogy féljenek téged!” (Zsolt.
130,3-4)
Hiszen: „Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem. És ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki”
(Jób.
14,4).
És az Úr, vagyis: Jehova válasza, egyben kijelentés arról, hogy ki jött el megmenteni az
embert: „Én, én vagyok, aki eltörlöm
álnokságaidat önmagamért, és bűneidről, törvénysértéseidről,
törvényszegésedről többé nem
emlékezem meg!” (Ésa. 43,25).
Csak jót mondj a másik emberről!
„Levetvén [és kitakarítva magatokból] azért minden gonoszságot [(kakia): rosszaságot, romlottságot, becstelenséget,
hitványságot, aljasságot, haszontalanságot, rosszindulatot], minden
álnokságot, [minden (dolosz): ravaszságot, csalást, cselt,
körmönfontságot] képmutatást, [(hüpokriszisz): tettetést,
színlelést megtévesztést] irígykedést,
[(phthonosz): féltékenységet, rosszindulatot, rosszakaratot,
becsmérlést, gyűlöletet, féltékenységet] és minden rágalmazást [(katalalia): mindenféle
megszólást, gonosz rosszindulatú beszédet,
és ne mondjatok senkiről rosszat]” (1
Pét. 2,1)
Andrew Wommack: Isten kegyelmének sáfárai
Lukács 12:42
Az Úr így válaszolt: “Ki
tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja
élelmüket? (Lukács 12:42)
A sáfár egy olyan személy,
akit azzal bíztak meg, hogy más javaival, vagy ügyeivel foglalkozzon. A sáfár
által ellenőrzött tulajdon nem a sajátja, és nem is tehet akármit vele, amit
éppen szeretne. Azt várják tőle, hogy a megbízója kívánsága szerint
cselekedjen.
A bankár is egy sáfár. Mások
pénzét bízták rá. Szabadságot kapott arra, hogy bölcsen befektesse a pénzt oly
módon, hogy az hasznot hozzon a betéteseknek és a részvényeseknek, de börtönbe
küldik azért, ha csak úgy elveszi a pénzt és saját magára költi. A bankár
elszámoltatható (Lukács 16:2) azok felé, akik a pénzüket rábízták, mint
sáfárra. A pénz nem az övé, bár a kezelésébe került.
Ez a példázat és más igék is
(1Korintus 4:1; Titus1:7; 1Péter 4:10) a hívőket, mint Isten kegyelmének
sáfárait mutatja be. A vagyon, a talentumok és képességek, melyeket birtoklunk,
valamint Isten szeretetének a kijelentése, amelyet kaptunk nem a sajátunk,
amivel azt tehetünk, amit csak akarunk. Istentől kaptuk ezeket a dolgokat,
ezért Neki számolunk el ezeknek az ajándékoknak a helyes vagy helytelen
használatával. Alapvetően fontos észben tartanunk ezt, hogy teljesíthessük
Isten iránti kötelességünket, mint az Ő “sokféle kegyelmének” sáfárai.
Légy ma Isten kegyelmének
bölcs sáfára! Mutasd meg mások számára azt a szeretetet és megbocsátást, amit
Tőle kaptál, és tedd középpontba Őt számukra mindenben, amit mondasz és teszel.
C. H. Spurgeon: Kiválasztva a szolgálatra
Titeket pedig az Úr papjainak
neveznek" (Ézs 61,6).
Ez minden hívőre vonatkozik.
Ha kiváltságainkhoz méltóan élünk, akkor utunkat világosan és
félreérthetetlenül Isten fénye ragyogja be, és az emberek meglátják rajtunk,
hogy Isten kiválasztottai vagyunk a szent szolgálatra, és az Úr papjainak
neveznek bennünket. Bár ugyanúgy végezzük hivatásunkat, mint mások, mégis
egyedül és kizárólagosan az Úr szolgái vagyunk. Krisztus által az élő lstennek
végezzük szüntelenül az imádság, a magasztalás, a bizonyságtétel és az önátadás
szolgálatát.
Miután ez a legfőbb célunk,
minden szórakozást átengedhetünk azoknak, akiknek nincs magasabb elhivatásuk.
"Hadd temessék el a halottak halottaikat" (Lk 9,60). Meg van írva:
..Jelentkeznek majd az idegenek, hogy legeltessék nyájaitokat. és más népek
fiai lesznek fölműveseitek és szőlőmunkásaitok" (Ézs 61,5). Ők majd
bajlódnak a pénzügyekkel, megvitatják a tudományos kérdéseket, eloszlatják a
kritikusok vitáit, mi azonban teljesen annak a szolgálatnak akarjuk szentelni
magunkat, amely azokhoz illő, akik, miként Jézus Krisztus, örökkévaló papságra
rendeltettek.
Fogadjuk el ezt a megtisztelő
ígéretet, amely egyben szent kötelesség teljesítésére szólít minket, öltözzük
fel a szentség ruháját, és szolgáljuk így az Urat egész nap.
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
C LEWIS: Krisztus halálának oka
Krisztus nem azért halt meg
értünk, mert ezt mi megérjük vagy megérdemeljük, hanem mert Ő szeretet, s nem
tud másként cselekedni.
Pásztor Chris: Mindig Nyerhetsz
Zoltan Berki
Hála pedig az Istennek, aki
mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját
minden helyen megjelenti mi általunk (2 Korintus 2:14).
Van egy jellem a Bibliában,
aki engem nagymértékban inspirál, ő Dávid király; az Igeversek közül olyan sok
szól róla, hogy nagyon motiváló. Ő egy nagyon sikeres király volt, aki sosem
vesztett csatát. Egyetlen alkalommal vesztett Izrael csatát Dávid napjaiban,
akkor, amikor ő nem volt ott. Hogy lehet egy ember ilyen sikeres? Megmutatja
nekünk az a gondolkodásmód, mely neki volt. Gondolkozz így: Isten arra rendelt
el téged, hogy mindig nyerj, és sose veszíts.
Vannak olyan emberek, akik
megszokták, hogy nyernek és vesztenek. Azt mondják, “egyszer nyersz, egyszer
vesztesz; egyszer egészséges vagy, máskor pedig beteg.” Számukra az élet
egyszer fent, egyszer lent, de ez nem így kellene, hogy legyen. Tudsz, és
kellene is, hogy mindig nyerj. Ilyen az ember élete Krisztusban – a dicsőség, a
kiválóság és az állandó győzelem élete. Jézus mindig nyertes volt, mindig
győztes azért, Aki volt, és amit ismert. A siker és a bukás attól függ, hogy ki
vagy és mit ismersz.
Isten azt mondja, “Elvész az
én népem, mivelhogy tudomány nélkül való...” (Hóseás 4:6). Isten emberei közül
néhányan szenvednek, mert hiányában vannak a szellemi tudásnak – Isten Igéjének
igaz ismeretének. Azonban, a 2 Péter 1:2 azt mondja, “Kegyelem és békesség
adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.”
Figyeld meg, nem azt mondja, hogy kegyelem és békesség lesz hozzáadva, hanem
hogy ezek megsokasodnak az ismereten át. Ez a tudás egy különleges fajtája; nem
a “ginosko” (bevezető ismeret, melyet befogadsz, amikor elfogadod Krisztust,
mint az életed Urát). Ez a tudás az “epignosis”; speciális és pontos ismeret.
Ez a tapasztalati tudás; ismeret, mely kapcsolódik ahhoz, amit ismersz.
Minden gyönyörű és csodálatos
áldás és ígéret, melyet Isten adott neked az Ő Igéjében, nem okoznak neked
semmi jót, ha nem is ismered azokat, és nem tudod, mit kezdj velük. Ahhoz, hogy
mindig nyerj az életben, szükséged van Istennek, Jézusnak, a mi Urunknak
ismeretére. Ezen az ismereten át sokasítod meg a kegyelmet és a békességet az
életedben. A “békesség” itt azt jelenti, hogy “erő a krízis felett.” tehát ez
azt jelenti, hogy az élet gondjai és a viharok közepette is te mindig győzni
fogsz. Dicsőség Istennek!
Megvallás
Minden számítás szerint
nyertes, sikeres és győztes vagyok. Folyamatos győzelemben járok, mert tudom,
hogy ki vagyok. Mindenben, amiben részt veszek, az virágzik, mert Isten élete
van bennem és legyőztem a világot.
TOVÁBBI TANULMÁNYOK:
Példabeszédek 11:9; 2 Péter 1:3
1 éves biblia olvasási terv:
Márk evangéliuma 10:32-52; 4 Mózes könyve 14-15
2 éves biblia olvasási terv:
ApCsel 24:1-9; Zsoltárok könyve 56
2014. május 24.
Akik Istenből szólnak
„Mert mi nem
olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják, és megrontják az Isten igéjét,
hanem keveretlenül, pontosan, őszintén, sőt szinte Istenből szólunk az Isten
színe előtt a Krisztusban*(2 Kor. 2,17)
*Az apostol tovább folytatja a megvallását: „Mert a mi dicsekedésünk ez,
lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem
hústesti bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon,
kiváltképpen pedig ti köztetek” (2 Kor.
1,12)
„...nem járunk ravaszságban, nem is
hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk
magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2)
„Hiszen, mint tudjátok, soha sem
léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: nem
is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól” (1 Thess. 2,5-6)
A TÍZEDRŐL
1.Mózes14,18- 20.
-
18} Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza: ő pedig a
Magasságos Istennek papja vala. Mit
adott Melkhisédek Ábrámnak? Kenyeret és bort!
{ IGE és ÖRÖM! }
19}És megáldá őt, és monda
áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.{Áldás
kijelentése!}
20}Áldott a Magasságos Isten
ki kezedbe adta ellenségeidet.És tizedet ada néki mindenből. Isten mit adott a
kezébe Ábrámnak?Az ellenségei {az az a szorongattattás},ellen { ERŐT és a FEGYVERT}={A
SZENTSZELLEM és az IGE!}
Hogy én egy fonalszálat,vagy
egy sarukötőt sem veszek el mind abból, ami a tiéd,hogy ne mondjad. Én
gazdagítottam meg Ábrámot.{Kitől nem vette el?{Sodoma királyától.}Miért?{A
GONOSZTÓL NEM KELL SEMMI} Lásd! Máté 4,
Kegyelem
„...az õ teljességébõl
kaptunk kegyelmet kegyelemre..." (János 1:16)
Isten kegyelmét ingyen
kapjuk, tisztán, feltételek nélkül. Sõt, Isten sokkal elfogadóbb, és sokkal
kevésbé ítélkezõ, mint közülünk sokan. Nem voltunk rá méltók, és nem érdemeltük
meg, de mivel Krisztushoz tartozunk, „az õ teljességébõl kaptunk kegyelmet
kegyelemre…”. Richard J. Neuhaus mondta: „Isten kegyelmének evangéliumát
moralizálássá és törvényeskedéssé alakítani sötét eretnekség, melyet csalódott
emberek terjesztenek, akik azért olyan haragosak, mert nem kapták meg azt,
amire amúgy sem számíthattak alapos okkal.”
Amikor igazán megragadod a
kegyelem lényegét:
1) újra értékelni fogod az
Istentõl kapott ajándékokat – a megváltást, a bûnbocsánatot, az élet ajándékát,
az egészséget, a nevetést, a zenét, a szépséget és a barátságot.
2) Nem leszel többé annyira
ítélkezõ, és kevésbé fogsz aggódni amiatt, hogy mit csinálnak mások. Hallottad
már ezt a mondást: „Jól vagyok magammal, nincs szükségem arra, hogy mások
rosszabbnak látszódjanak nálam”? Ha a kegyelembõl eredõ szabadság által élsz,
nyugodtan tudod engedni, hogy más emberek saját maguk tervezzék meg útjaikat,
és olyan döntéseket hozzanak meg, amilyeneket te talán nem hoznál.
3) Elfogadóbb leszel, és
kevésbé törvényeskedõ. Ahelyett, hogy a vallásos külsõségekre összpontosítanál,
a hitelességet és az Isten iránti õszinte szeretetet fogod nézni.
4) Szellemileg növekedni
fogsz. Dávid azt mondta: „Tágas térre vitt ki engem…” (Zsoltárok 18:20). A
kegyelem kitágítja a horizontodat, így már nem fogsz tudni visszatérni oda,
ahol valaha voltál.
http://maiige.hu/
KÖSZÖNÖM ATYÁM
Hálákat adván az Atyának, aki
alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a
világosságban; aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az
Ő szerelmes Fiának országába; akiben van a mi váltságunk az Ő vére által,
bűneinknek eltörlése.
- Kolossé 1,12-14.
Az Újszövetség azt mondja
nekünk, hogy hálát kell adnunk az Atyának, mert Ő alkalmassá tett minket
valamire. Mire? „…a szentek örökségében való részvételre a világosságban!”
Az Amplified Bible így fordítja
a 13-as verset: „[Az Atya] már kiszabadított és Önmagához vonzott minket a
sötétség hatalmából és uralmából…”
Maga Isten szabadított meg
minket a sátán hatalmából! A sátán országa a sötétség országa. Isten országa a
világosság országa. Az Atya tett minket alkalmasakká a szentek örökségében való
részvételre a világosságban. Ő szabadított ki minket a sötétség hatalma és
uralma alól. A sátánnak nincs hatalma felettünk. Nem uralkodhat felettünk.
Nekünk pedig az mondatott, hogy adjunk hálát Istennek ezért!
Megvallás: Köszönöm Neked,
Atyám, hogy alkalmassá tettél engem a szentek örökségében való részvételre a
világosságban. Köszönöm Neked, hogy kiszabadítottál a sötétség hatalmából.
Köszönöm Neked, hogy átvittél engem a Te szerelmes Fiad országába - a világosság
országába.
/Kenneth Hagin Hitünk
tápláléka napi adagokban/
2014. május 23.
Ige: A hit, és a hitetlenség következménye
„Mindenkit,
vagyis minden embert, aki gonoszat, vagyis rosszat haszontalan, hibás dolgot,
bajt művel, és elkövet, végrehajt: utolér a kín, a nyomorúság,
aggodalom, baj, keserűség, megpróbáltatás, szorongattatás, szükség. És a
gyötrelem, és ínség, szorongató veszedelem, szorongás, szorongatás,
szükséghelyzet elsősorban, és először is a zsidót, azután a pogányt, vagyis
görögöt, hellént.
Ámde dicsőség, tisztelet, megbecsülés, méltóság, rang, tisztesség és békesség vár, vagyis épség, jó egészség,
jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás jut majd
osztályrészül mindenkinek, aki jót tesz,
és aki a jót folyamatosan munkálja. Elsősorban a zsidóra, azután a
pogányra, vagyis görögre” (Róm 2,9-10)
Hát ne vádold Istent, ez te szerzed magadnak
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)