Zsoltár 8. A TEREMTŐ DICSÉRETE (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 8,1 Az éneklőmesternek [a karvezetőnek; Gát (jelentése: borsajtó, prés, csöbör közhírré tétel) szerint] a gittithre [a Szőlőtaposók, Szőlőprések kezdetű ének dallamára]. Dávid zsoltára^*

*A Dávid által írt Zsoltárok a Szent Szellem kijelentései: „Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának szózata, annak a férfiúnak szózata, aki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvence. Az Úrnak Szelleme szólott énbennem, és az ő beszéde az én nyelvem által” (2 Sám. 23,1-2)

Ezt erősíti meg az Úr Jézus is: „Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Szellem által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. (Márk. 12,36)

És erről tesz bizonyságot Péter apostol is: „Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Szellem Dávid szája által...” (Csel. 1,16).

Zsolt. 8,2 [Uram] Mi Urunk [Jahve, = örökké létező, Örökkévaló] Istenünk, mily felséges [('addír): hatalmas, fenséges, csodálatos] a te neved az egész földön, [széles e világon, és szerte a világon] aki az egekre helyezted dicsőségedet [(hôḏ): ragyogásodat, pompádat, fenségedet, méltóságodat].

»Más fordítás: Ó, Urunk, Örökkévaló! Az egész Földön nincs nevednél felségesebb, az égnél is magasabbra emelted dicsőségedet. Mert: A te dicsőséged fölmagasztaltatott az egek fölött, és méltóságodról az egeken túl is beszélnek]^*

*Minden próféta az Urat dicsőíti: „Ki olyan az istenek között, mint te vagy, Uram? Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben? Dicső tetteiben félelmetes, csodákat cselekvő” (2Móz. 15,11)

„Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten? Te vagy az Isten, aki csodát művelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat. És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében. Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között? Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!” (Zsolt. 77,14-15; 89,6-7;108,6)

„Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik? Ifjak és szüzek, vének gyermekekkel: Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az ő dicsősége égre-földre kihat!” (Zsolt. 113,5; 148,12-13)

Habakuk így prófétál a testben megjelent Istenről, aki dicsőségben jön vissza: „Isten a Témán (jelentése: a jobbra fekvő, déli vidék) felől jön, és a Szent a Párán (jelentése: szépség, ékesség) hegyéről. Szela. Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld. Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke” (Hab. 3,3-4).

Zsolt. 8,3 A csecsemők [a gyermekek, és kisdedek] és csecsszopók [kicsinyek, csecsemők] szájával [szája által hirdetteted dicséretedet, és mutattad meg erődet], erősítetted [és építetted] meg hatalmadat. [Védőbástyát, és erődöt emeltél] a te ellenségeid [az ellenfeleid, az ellened törők, a támadóid] miatt, hogy a gyűlölködőt [az ellenszegülőt, és ellenséget] és bosszúállót [a lázadót, bosszúra kelőt] elnémítsd. [elhallgattasd, megrontsad, tönkretedd, és megállítsad].

»U.F: Kisgyermekek és csecsemők szája dicsér: hirdeti hatalmadat. Énekükkel némítod el bosszúszomjas ellenségeidet«^*

*Ézsaiás így prófétál az Úrról: „Kit tanít tudományra? A tanítást (a kijelentést) kivel érteti meg? (Kinek akarja kifejteni a kinyilatkoztatást?) Akiket most választottak el az anyatejtől. Akiket most vettek le az anyamellről” (Ésa. 28,9).

Az Úr Jézus idézi a próféciát, kijelentve ezzel azt is, hogy Ő a Teremtő, akiről a dicséretek szólnak: „Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: „Hozsánna a Dávid Fiának!” - haragra lobbantak, és így szóltak hozzá: „Hallod, mit mondanak ezek?” Jézus pedig így válaszolt nekik: „Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?” (Mt. 21,15-16).

Zsolt. 8,4 Mikor [nézem, és] látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; [a Te kezednek művét, alkotását] a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: [és amelyeket Te alkottál; elrendeztél, melyeket fölraktál] (akkor így gondolkodom)^*

*Dávid megvallása: „Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása” (Zsolt. 102,26)

Az Újszövetség bizonyságtétele a mi Urunkról, az Úr Jézus Krisztusról: „Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég” (Zsid. 1,10)

A nap és a hold – és az idő – megteremtése  így történt: „És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látá Isten, hogy jó. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap” (1 Móz. 1,14-19)

„Mert nagy az Úr és igen dicsérendő, és rettenetes minden istenek felett; Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket” (1 Krón. 16,25-26)

Ő a teremtő, és Övé minden: „Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van!” (5 Móz. 10,14).

 Az embernek tudnia kell, hogy Isten a Teremtő: „Mert ami az Isten felől tudható [megismerhető, megérthető, és nyilvánvaló] nyilván van ő bennük; [és világosan ismerik] mert az Isten megjelentette [nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette, sőt kijelentette] nékik. Mert ami Istenben láthatatlan tudniillik az ő örökké való hatalma [az Ő ereje, ami képessé tesz bármi megtételére] és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból [az Ő műveiből, és munkái értelmes vizsgálata révén] megértetvén megláttatik; [és világosan látszanak, mivel a teremtett dolgokból érzékelhetők] úgy, hogy ők menthetetlenek. [És ezért nincs hát mentségük]” (Róm. 1,19-20).

 Hiszen: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk” (Zsolt. 19,2-5)

 „Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak. Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket?” (Jób. 12,7-9).

 Hiszen: „Az Úr szavára (logoszára) lettek az egek, és szájának leheletére (Szellemére) minden seregük. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.

(Más fordítás: Mert az Úr (logosza): Igéje alkotta az eget egész seregét szájának Szelleme” (Zsolt. 33,6.9).

És János apostol megvallása: „Kezdetben [már] vala az Ige (a logosz) és az Ige [a logosz] vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige (a logosz). Ő kezdetben [(arkhé): eredetileg] az Isten. Minden [a mindenség] Őáltala lett [teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi sem lett [teremtetett], ami lett [teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]” (Ján. 1,1-3).

És hogy ki a Teremtő, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Kezdetben teremté Isten az eget (mennyet) és a földet” (1 Móz. 1,1)

 De ezt csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde (réma: megnyilatkozása, kijelentése) által teremtetett (a világokat Isten szava alkotta), hogy ami látható, a láthatatlanból (nem a jelenségek világából) állott elő” (Zsid. 11,3).

 Ő, a Logosz lett hústestté: „És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék (sátorozott, letáborozott) mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14).

Őbenne: „…van a mi megváltásunk az Ő vére által…” (Eféz. 1.7).

Bizony Ő az: „Aki teremtette (és megalkotta) a nagy (égitesteket, a) világító testeket; mert örökkévaló az ő kegyelme (és örökké tart szeretete). A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az ő kegyelme (és mert örökké tart szeretete). A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az ő kegyelme (és örökké tart szeretete)” (Zsolt. 136,7-9).

És Ő, az: „Aki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot (alkotta, és) teremtette; aki reggellé változtatja a homályt és a nappalt (sötét) éjszakává sötétíti… az Úr (Jahve) annak a neve” (Ámós. 5,8).

 És Ő az: „Aki teremtette a gönczölszekeret, (Ő alkotta a Nagymedvét), és a kaszás csillagot és a fiastyúkot és (Dél csillagait), és délnek titkos tárait. Aki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul (és kikutathatatlanul), és csodákat megszámlálhatatlanul” (Jób. 9,9-10).

Mert Ő, vagyis: „…Isten maga az Ige (a Logosz)” (Ján. 1,1). 

Zsolt. 8,5 Micsoda az ember [a halandó] - mondom - hogy megemlékezel róla? [(záḵar): emlékezetedben tartod, nem feledkezel meg róla, számon tartod, gondolsz rá, figyelemre méltatod] és az embernek fia, hogy gondod van reá? [(páqaḏ): meglátogatod, számbaveszed, utánanézel, utánamégy, gondját viseled, törődsz vele]^*

*Értetlenül kérdezi Jób is: „Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?” (Jób. 7,17)

 Dávid is ámulva kérdezi: „Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?” (Zsolt. 144,3).

 És az apostol így idézi a próféciát: „Sőt [mi több] bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda [és kicsoda] az ember, hogy megemlékezel ő róla [és gondolsz rá], avagy az embernek fia, hogy gondod van reá [és hogy reá tekintesz; (episzkeptomai): és meglátogatod, gondoskodsz róla, és vigyázol rá]? Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál [Elohim: Istennél], dicsőséggel és tisztességgel [és méltósággal] megkoronáztad [és megkoszorúztad] őt és úrrá tetted kezeid munkáin. Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent [vagyis a mindenséget] alávetette, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden [vagyis a mindenség] alávettetett, [hogy minden uralma alatt áll]” (Zsid. 2,6-8).

Hiszen Isten már a teremtéskor – a bűneset előtt – uralkodásra rendelte az embert Isten: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1 Móz. 1,26-28).  

Zsolt. 8,6 Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, [(məʿáṭ məʿaṭ): és kis híján isteni lénnyé tetted őt]^* és dicsőséggel és tisztességgel [(káḇóḏ káḇôḏ): fenséggel; méltósággal; tisztelettel; pompával] megkoronáztad őt!^**

*Káldi Biblia: Némelyek így is fordítják a hébert: „Tenmagadnál kevéssé tetted őt kisebbé. t. i. a megváltottat, ki kegyelmet nyert. A természeti embernek nincs dicsősége, nincs függetlensége, szégyennel és ínséggel van tele”.

És: „Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak (óhajtását, és) kérését nem tagadtad meg. Szela. Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, sőt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére. Életet kért tőled: adtál néki hosszú időt, örökkévalót és végtelent. Nagy az ő dicsősége a te segítséged által; fényt (fenséget) és méltóságot adtál reája. Sőt áldássá tetted őt örökké, megvidámítottad őt színed örömével” (Zsolt. 21,3-7).

Mert: „Mindent rendeltetésének megfelelően készített az ÚR…” (Péld. 16,4).

Azt mondja az Úr: „Mindent: aki csak az én nevemről neveztetik, akit dicsőségemre teremtettem, (formáltam) alkottam és készítettem!” (Ésa. 43,7).

Mert Isten szólt, és meglett: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. ...Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt. (1 Móz. 1,26; 5,1).

A bűnbeesés után azonban: „Élt vala pedig Ádám száz harminc esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek” (1 Móz. 5,3).

De: „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. megváltja életedet a koporsótól (a sírtól); kegyelemmel (szeretettel) és irgalmassággal koronáz meg téged. Betölti javaival életedet és megújul a te ifjúságod, mint a sasé” (Zsolt. 103,3-5).

Zsolt. 8,7 Úrrá [uralkodóvá] tetted őt kezeid munkáin, [kezed alkotásain, és kezed művei fölé állítottad] mindent lábai alá vetettél^*

*És hogy mi az a minden, azt Dávid próféciája jelenti ki: „Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája” (Zsolt. 102,26).

„És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [vagyis az eklézsiának, kihívottak közösségének)] fejévé” (Eféz. 1,22).

„Mert mindent az ő lábai alá vetett [Isten]. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló (és világos) hogy azon kívül [vagyis annak kivételével], aki neki mindent alávetett. [vagyis aki a mindenséget alá rendelte]. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, [vagyis Istennek] aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben” (1 Kor. 15,27-28).

 És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige: „Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,8-9).

Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10).

 Hiszen az Úr Jézus feltámadása után búcsuzva tanítványaitól, kijelenti, hogy: „Nékem [és bennem] adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén tehát, tegyetek tanítványokká [és tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [hatalmába, dicsőségébe, erejébe]” (Mát. 28,18-19).

 De ez a hatalom csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [és leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

*Már a teremtéskor így szólt Isten: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, (vagyis az állatokon) mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be (és hódítsátok meg) a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon (és a földön mozgó minden élőlényen)” (1 Móz. 1,26-28). Dávidon keresztül így szól az Úr: „Hiszen enyém az erdőnek minden vadja, és az ezernyi hegynek minden állata. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam” (Zsolt. 50,10-11). Mert: „Én teremtettem a földet, az embert és a barmot, amelyek e föld színén vannak, az én nagy erőmmel és az én kinyujtott karommal, és annak adom azt, (akinek én jónak látom) aki kedves az én szemeim előtt” (Jer. 27,5).

Zsolt. 8,8 Juhokat és mindenféle barmot [vagyis mindenféle jószágot], és még a mezőnek vadait [a mezei állatokat] is^*

^*Már a teremtéskor így szólt Isten: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, (vagyis az állatokon) mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be (és hódítsátok meg) a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon (és a földön mozgó minden élőlényen)” (1 Móz. 1,26-28). Dávidon keresztül így szól az Úr: „Hiszen enyém az erdőnek minden vadja, és az ezernyi hegynek minden állata. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam” (Zsolt. 50,10-11). Mert: „Én teremtettem a földet, az embert és a barmot, amelyek e föld színén vannak, az én nagy erőmmel és az én kinyujtott karommal, és annak adom azt, (akinek én jónak látom) aki kedves az én szemeim előtt” (Jer. 27,5).

Zsolt. 8,9 Az ég madarait és a tenger^* halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár^**

*Tenger: (H. jám, g. thalassa): A vizek egybefolyása, - ellentétbe a szárazfölddel. Képletesen a változékony, nyughatatlan nemzetek, akik nem ismerik az igaz Istent.

**Az özönvíz után újjá lett a föld – mintegy előképéül az új földnek – és az Úr parancsa: „Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott” (1 Móz. 9,1-2) Az Újszövetség is arról tesz bizonyságot: „Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, amelyről szólunk. Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?  Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin, Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett” (Zsid. 2,5-8) Mert az új teremtést hívja az Úr a vele való uralkodásra: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2 Kor. 5,17) Péter apostolon keresztül így szól az új teremtés: „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,13) János apostol már látta ezt az új eget és földet: „Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala...” (Jel. 21,1)

Zsolt. 8,10 [Uram] Mi Urunk Istenünk, mily felséges [mily nagy, és csodálatos, dicsőséges, fenséges] a te neved az egész földön! [széles e világon].

Áldjon meg téged az Úr

67-es ZSOLTÁR

Keresztény szépségportál

Ha valaki segít neked az nem azt jelenti, hogy gyenge vagy, csupán azt, hogy nem vagy egyedül! Ismeretlen

www.keresztenyszepsegportal.hu

Irma Nyári

Igeversek és gondolatok

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Zsoltárok 112:4
Még a sötétben is világosság ragyog az istenfélőkre
Istentől, aki irgalmas, kegyelmes és igazságos

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Ha segítő kezet nyújtunk mások felé, istentiszteletet végzünk. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Prazsák László-Nyisd meg a Menny kapuját!..........és elindul az éb

Keresztény szemmel

Szeretet-Közösség

Keresztény szépségportál

A csodák nem természeti törvényekkel állnak ellentmondásban, hanem csupán azzal, amit a természetről tudunk. Szent Ágoston

www.keresztenyszepsegportal.hu

Lydia magazin

Irma Nyári

Elohim - Karneol - Békési Konfi 2012

Ige: Az igehirdetésről

 „Mivel tehát a világ, vagyis evilág a saját maga bölcsessége, tudása, ismerete és tapasztalata útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, és nem is akart tudni róla, mert nem is értette. Tetszett Istennek, aki úgy határozott, és döntött, mert úgy látta helyesnek és jónak, hogy az igehirdetés bolondsága, vagyis ostobaságnak, képtelenségnek látszó igehirdetés, a prédikálás által üdvözítse, azaz szerezzen bűnbocsánatot, megszabadítást, biztonságot, jólétet, egészséget, boldogságot, és tartsa meg a hívőket, vagyis azokat, akik hisznek” (1Kor. 1,21)

Te vagy az élet.

Humor

SZÁMÍTÓ GÉPES TANFOLYAM

A halálról

Jézus azért halt meg, hogy az ember éljen. A testünk halála nem más, mint az Élettel való találkozás.

Luther Márton: A fegyverekről

Úgy gondolom, hogy a lőfegyvereket maga a Sátán találta fel, mert ellenük nem lehet közönséges fegyverekkel és ököllel védekezni. Minden emberi erő elszáll, amikor lőfegyverekkel találkozik. Az ember meghal, mielőtt meglátná, mi közelít.

A szenteknek szól a kijelentés

 „Ti Krisztus teste (teljes lénye) vagytok, és egyenként annak tagjai” (1Kor. 12,27)

A BARLANGTÚRA

Róm 5,1-5.

1 Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi
Urunk Jézus Krisztus által. 2 Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz
a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is,
hogy részesülünk az Isten dicsőségében. 3 De nem csak ezzel dicsekszünk,
hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás
munkálja ki az állhatatosságot, 4 az állhatatosság a kipróbáltságot, a
kipróbáltság a reménységet; 5 a reménység pedig nem szégyenít meg, mert
szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.

                          A BARLANGTÚRA


A megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a
kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem
szégyenít meg. (Róm 5,3-5)

Unokám nem régen egy barlangtúrán vett részt. A barlang csak szakemberek vezetésével tekinthető meg. Sem a bejárat nem a normál túrizmus számára lett kialakítva, sem a belső járatok nem "komfortosak". Egyes helyeken olyan szűk, hogy csak kúszva-mászva lehet továbbhaladni.

Unokám élménybeszámolójából kiderült, hogy a túra elején - már néhány nehéz szakasz leküzdése után - a túravezetők felkínálták a visszafordulás lehetőségét. Ezt a lehetőséget néhányan meg is ragadták a csoport tagjai közül. A nehezebb, sáros, szűk részek, de a szép látványt nyújtó nagyobb termek is csak ezután következtek.

Édesanyám kérdésére lettem figyelmes: "Akik visszafordultak, nem bánták meg utólag, hogy nem láthatták ezeket a szép részeket?" Unokám válasza elgondolkodtatott: "Nem, mert nem tudták miből maradtak ki."

A mottóigénk jutott eszembe. Néha valóban végig kell járnunk a próbák útját, hogy a szabadulás örömét és a "tágas terek" szépségét megtapasztaljuk.

Imádság: Urunk, segíts minket, akiket szűk szorosokon keresztül vezetsz, hogy megmaradjunk az engedelmesség útján, megtapasztaljuk a szabadulás örömét, és tudjunk téged dicsérni. Ámen.

A próbák útján Isten különleges szeretetét tapasztalhatjuk meg.

Schauermann Henrik (Pécs, Magyarország)

http://csendespercek.hu

Oswald Chambers: TISZTASÁG

„...a szívből származnak..." (Mt 15,18-20).

Azzal kezdjük, hogy a tudatlanságunkban bízunk és elnevezzük ártatlanságnak; aztán ártatlanságunkba helyezzük bizodalmunkat és elnevezzük tisztaságnak; mikor aztán Urunk éles kijelentéseit halljuk, vállat vonva mondjuk: "Soha nem éreztem a szívemben semmit ezekből a borzalmas dolgokból." Rossz néven vesszük, hogy Jézus Krisztus leleplezi ezeket a dolgokat. - Vagy Jézus Krisztus a legfőbb tekintély az ember szíve felett, vagy arra sem érdemes, hogy figyelemre méltassuk. Merek-e bízni az Ő átható éleslátásában, vagy inkább bízom a magam ártatlanságnak nevezett tudatlanságában? Ha tudatosan próbálok ártatlan lenni, valószínűleg eljutok arra a pontra, ahol borzadva ébredek rá, hogy igaz, amit Jézus Krisztus mond; és egészen elrémülök a bennem rejlő rettenetes lehetőségektől. Amíg az ártatlanságom mögé menekülök, addig "bolondparadicsomban" élek. Csak a gyávaság és a civilizált élet őrzött meg attól, hogy nem züllöttem el, de amikor mezítelenül állok Isten előtt, akkor látom, hogy Jézus Krisztus diagnózisa igaz.

Egyetlen biztos oltalom van: ez Jézus Krisztus váltsága. Ha kész vagyok magam kiszolgáltatni neki, nem kell megtapasztalnom a szívemben szunnyadó szörnyű lehetőségek valóra válását. A tisztaság elérhetetlenül mélyen van, természetes úton nem érem el; de amikor a Szent Szellem lakozást vesz bennem, azt a szellemiséget teszi életem középpontjává, ami Jézus Krisztus életében nyilvánvaló volt, és ez a Szent Szellem, aki a szeplőtlen tisztaság.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Pintér Béla: Aki végig megy (with lyrics)

14 éves srác írta a század legfontosabb versé

http://ujnemzedek.hu/kivagy/1081/14_eves_srac_irta_a_szazad_legfontosabb_verset.html

http://ujnemzedek.hu/kivagy/1081/14_eves_srac_irta_a_szazad_legfontosabb_verset.html

14 éves srác írta a század legfontosabb versét

ujnemzedek.hu

Az amerikai tininek fogalma sem volt arról, hogy egy egyszerű beadandó házi dolgozat helyett  remekművet alkotott.

Reinhard Bonnke: Fontosak vagyunk

Amikor elfogadjuk Jézust, mint személyes megváltónkat, ő átveszi az életünk irányítását, és felelősséget vállal az életünk hátralevő részéért: „Akiket Isten Szelleme vezérel, azok az Isten fiai” (Róma 8,14). Ha a Szellem vezet minket, akkor biztosan eljutunk oda, ahova ő akarja. Ha megengeditek, elmondok egy viccet: a pápa egy gyönyörű limuzinban utazik, és megkéri a sofőrt, hadd vezesse egy kicsit az autót. Helyet cserélnek, a pápa a kormányhoz, a sofőr hátra az ülésre. A pápa egyre jobban élvezi a vezetést, és egy kicsit rálép a gázpedálra.

Hirtelen egy rendőrautó szirénázva megállítja. A pápa félrehúzódik a limuzinnal. A rendőr odasétál az autóhoz, rápillant a vezetőjére, majd leesik az álla, nem bír megszólalni. A pápa ül a volánnál, és ő megállította gyorshajtásért! Mivel nem tudja, mi ilyenkor a szabály, felhívja a parancsnokságot. „Jelentem, megállítottam egy autót gyorshajtásért, de valaki nagyon fontos személyiség utazik benne.” „Kicsoda?” - kérdik tőle. „Azt nem tudom, de rendkívül fontos ember lehet, ha a pápa a sofőrje!” Komolyra fordítva a szót: ki ül az életünk volánjánál? A Szent Szellem! Milyen fontosnak kell lennünk Istennek, ha a Szent Szellemet jelölte ki sofőrnek számunkra? Ugyanaz a Szent Szellem, aki Jézust vezette, most minket is vezet. Ennyire „rendkívül” fontosak vagyunk Istennek! 

Kenneth Copeland: Tudja meg az egész világ

De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;...És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél. Ján 17,20-22-23

Az Egyház az évek során mindenféle bonyolult tervet dolgozott, és ötlött ki, hogyan is evangelizálja a világot. Összejöttünk, gyűléseket tartottunk, stratégiákat ötlöttünk ki, terveket szőttünk, sőt még pénzt is gyűjtöttünk erre. De csak ritkán gondoltunk arra a tervre, amit Jézus maga adott nekünk.

A legtöbb hívő nem is tudja, hogy Jézus már ideadta nekünk azt a kulcsot, amivel megnyerhetjük a világot. Közvetlenül azelőtt imádkozott, hogy a keresztre ment volna. Kérte az Atyát, hogy hozzon minket olyan egységre egymással és Ővele, amiből a világ megtudja, hogy Őt küldte Isten hozzánk.

Ha te és én, Krisztus teste, mindannyian egységre jutnánk, s elkezdenénk szeretni egymást, akkor olyan gyorsan tudnánk a világot megnyerni az örömhírnek, ami minden képzeletet felülmúlna. Pedig ez igaz! De addig is bizony túl elfoglaltak vagyunk azzal, hogy egymást csépeljük, és megbántjuk, és megbántódunk, ami aztán teljesen lefoglal minket.

De dicsőség Istennek, néhányunkban már kezd leérkezni, hogy ezeket bizony abba kellene hagyni. Szükséges, hogy Jézus parancsát komolyan vegyük, és nem választási lehetőség az, hogy nekünk szeretnünk KELL egymást. Felejtsük el végre a buta okoskodásainkat, és legyünk egységben Isten Szelleme által.

Akarsz ma egy lépéssel közelebb kerülni ahhoz, hogy a világ megismerje az örömírt, és tenni valamit azért? Akkor kezdj el imádkozni másokért! Döntsd el magadban, hogy szeretni fogod a hívő társaidat ahelyett, hogy elégedetlenkednél, kritizálnál, vagy ostoba dolgokat beszélnél róluk.

Legyen egy új megvallásod az, hogy Isten Egyháza fel fog kelni együtt hitben és szeretetben mint egy dicsőséges Test, akit Jézus ereje maga fog kormányozni. Mi egyek vagyunk – tudod. Jézus imádkozott ezért, hogy ez megtörténjen, és a Szent Szellem ezt már elvégezte.

Sátán szeretné ezt megállítani, de nem képes rá. Sokkal hatalmasabb és erősebb Jézus imája, mint ő. Jézus egy olyan nagy lyukat fog robbantani a sátán birodalmában és működésében, hogy ez akár egy mozdonynak is elég lenne. Az egész világ meg fogja tudni, hogy Jézus az igazi Úr!

Fordította: Orbán Tibor

KC Ministry engedélyével

Ján17,9-26

Ján 17:9 Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nékem adtál, mert a tiéid.

Ján 17:10 És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.

Ján 17:11 És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!

Ján 17:12 Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; akiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.

Ján 17:13 Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.

Ján 17:14 Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

Ján 17:15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.

Ján 17:16 Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

Ján 17:17 Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.

Ján 17:18 Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;

Ján 17:19 És én ő érettök [oda] szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek [az] igazságban.

Ján 17:20 De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;

Ján 17:21 Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.

Ján 17:22 És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk:

Ján 17:23 Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.

Ján 17:24 Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.

Ján 17:25 Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;

Ján 17:26 És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, amellyel engem szerettél, és én [is] ő bennök [legyek].

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevtudja_meg_az_egesz_vilag_LAn

Hogyan értem el kutatásaim csúcspontjára?

ORAL ROBERTS Ö N É L E T R A J Z. 9. fejezet

Röviddel ezután, hogy János 3. levelének 2. versét felfedeztem, Isten olyan módon kezdett el bennem munkálkodni, amilyet azelőtt soha nem tapasztaltam. Egyik éjszaka a hátsó udvarban, egy körtefa alatt ébredtem fel. Zokogtam és imádkoztam, amikor magamhoz tértem. Soha életemben nem voltam alvajáró, és amikor a hátsó udvarban találtam magam, elcsodálkoztam, majd visszamentem az ágyamba. Ettől fogva ilyesmi többször megesett velem és egy éjjel arra ébredtem, hogy a fürdőszoba sarkában térdepelek zokogva, és imádkozva. Magamhoz térve szétnéztem és Evelynt láttam, amint mellettem állt. Vállamat megérintve így szólt:

- Oral, mit csinálsz itt?

Őszintén feleltem azt, hogy:

- Nem tudom.

Erre karon fogott és visszavezetett a hálószobába, ahol mindketten leültünk az ágy szélére.

- Oral, mi van veled? - kérdezte.

Újra azt feleltem, hogy nem tudom.

- De tudod, Oral - mondta ő.

Amikor kimondta, hogy "De tudod, Oral", mintha valaki világosságot gyújtott volna bennem. Minden tisztává és átlátszóvá vált előttem.

- Igen, Evelyn, tudom mi van velem.

Eddig a pillanatig nem tudtam, de most már tudom. Időm eljött, hogy betegeket gyógyítsak, és nem kaptam meg Istentől az erőt hozzá.

Ezután elmondtam neki valamit, amit nem mondtam el soha emberi lénynek, még anyámnak és apámnak sem. Azt, hogy 12 évvel ezelőtt, amikor elvittek, hogy meggyógyuljak a tbc-ből, az Úr szólt hozzám és ezt mondta: "Meggyógyítlak fiam, és te átveszed gyógyító hatalmamat, hogy segíthess embertársaidon."

- Oral, én ezt tudtam. Tudtam, hogy ez már régóta forr benned - felelte Evelyn.

- Hogyan, Evelyn? Te tudtad?

- Igen.

- Ki mondta neked? - kérdeztem.

- Senki sem mondta, csak éppen tudtam.

- Evelyn, én nem tudom, hogy mit tegyek.

- Dehogynem tudod, Oral.

- Rendben van. A nap is felkelt. Itt a reggelizés ideje. De addig ne készíts nekem egy falatot sem, amíg én azt nem mondom neked.

Amíg felöltözködtünk, sem ő, sem én nem sejtettük, hogy ez az elhatározás mit jelentett jövő életünkre nézve. A böjt különleges hatással van rám. Már régen nem böjtöltem és nem is tudtam, hogyan kell böjtölni. Visszatekintve most örülök, hogy nem tudtam, mert így csak szívemből böjtöltem és nem valami tudományos módon. Isten az emberek szívét nézi és aszerint bánik velük, amiként ott látja.

Böjtöléseim ideje alatt mindig annyi időt töltöttem imával, amennyit az evéssel töltöttem volna. Ha elérkezett az étkezési idő, kiszámítottam, hogy hány percig tartana, és ugyanennyi ideig imádkoztam. És ha imádkozási vágyamat kielégítettem még az étkezési idő lejárta előtt, úgy felnyitottam a Bibliámat és a Szentírást tanulmányoztam.

Imádkoztam és a Bibliát olvastam étkezés helyett. Ilyen módon alaposan megnöveltem imádkozó életemet. Ez a tény pedig segítette figyelmemet, életemet Jézus felé fordítani. Tulajdonképpen állandóan Rá gondoltam. Égetett a vágy, hogy Hozzá hasonló lehessek.  

Böjtjeimmel kapcsolatban leginkább arra a gyengeségre emlékszem vissza, amelyet nekem ez testileg okozott. Imaidőimben elmondtam az Úrnak, hogy milyen gyenge vagyok és ha Ő nem segít nekem, akkor nem tudom teljesíteni a templomi szolgálatomat. Az időtájt derengett fel bennem, hogy testi gyengeségem pontosan megfelel lelkem gyengeségének. Fizikai gyengeségem szellemi gyengeségemnek hű képe volt. Testem a táplálékot nélkülözte, szellemem pedig Isten erejét és kegyelmét.

Könyörögtem Istennek az Ő erejéért. Úgy a testem, mint a szellemem számára. Olvastam a Szentírásban, hogy Isten ereje leginkább a gyengéket erősíti. (2. Kor. 12:9-1O)

Nem volt könnyű így élni. Sokan érdeklődtek, sőt számon kérték tőlem, hogy mivel is töltök annyi időt. Elhatároztam, hogy Istent megtalálom és mindent alárendelek annak ami ehhez hozzá tud segíteni. Hittem, hogy ha az ember lángol azért, hogy valamit megtehessen, akkor eléri, hogy meg is tehesse. Úgy vágytam az Úr hatalmát, mint semmit a világon, és nem engedtem, hogy bárki, vagy bármi visszarettentsen attól, amit teszek.

35 fontot fogytam (kb. 16 kg.) három hónap alatt és fizikailag többnyire gyengén álltam. Mindent megtettem, amit csak tudtam arra nézve, hogy böjtjeim titokban maradjanak, mert hiszem, hogy a böjt igazi érdemét az koronázza meg, ha egyedül az Úr és nem pedig az emberek felé böjtölünk. Ám az embereknek különös tehetségük van kifürkészni a dolgokat, és ha egyesek felfedezték böjtöléseimet, ezek rögtön ki is fejezték megütközésüket. Némelyek tanácsokkal akartak ellátni, de én egy későbbi időszakig félretettem tanácsaikat. Böjtjeim alatt nem óhajtottam, hogy emberi hang üsse meg a fülemet. Azt óhajtottam, hogy az Úr beszéljen hozzám.

Emberek kopogtattak az ajtómon, miközben imádkoztam és a Szentírást tanulmányoztam, de én nem engedtem őket magamhoz. Ők ezt ridegségnek vélték, én pedig úgy éreztem, hogy Istennel való társalgásomat szakítanák meg.

Ezekben az időkben napi négy órát szenteltem imádkozásra és elmélyedt tanulmányozásra. Tulajdonképpen ma is betartom ezt a szabályt. Ha összejövetelt tartok, akkor senki sem jöhet hozzám délután fél háromtól egészen az Istentisztelet kezdetéig. Az este fél nyolckor kezdődik. Ez az egyetlen módja annak, hogy teli szívvel és Istenhez való lángoló küldetéssel állhassak az emberek elé.

A böjt súlyos fizikai gyengeséget okozott. Ez alázatossá tett. Rájöttem, hogy Isten nélkül milyen gyenge vagyok. Térdre esve kértem Őt az Ő erejéért és éppen ebben rejlik a böjt áldása. Nem maga a böjt segít a böjtölőn. Mert ha a böjtölő ember magatartásában nem áll be változás, és a böjtje pusztán testi áldozat, akkor a böjtölése csupán időfecsérlés. Én nagy szellemi erőt nyertem, mert Hozzá fohászkodtam elesettségemben és gyengeségemben.

Mai Ige

„Ha kemény tudsz maradni, de arra nem vagy képes, hogy érzelmeidet is kimutasd, az emberek talán csodálni fognak elért eredményeidért, és követik útmutatásaidat, de távolságot fognak tartani. Te pedig magányos leszel.”
Bob Gass

www.maiige.hu

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

A kételkedés nem ellenszegülés, hanem fontos része a hitnek. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Debreceni Szabadkeresztyén Gyülekezet - Jézus győzött

Ige: A Megmentőről

Az Úr Jézus az: „Aki adta, és feláldozta önmagát a mi bűneinkért, azaz a mi céltévesztésünkért, és tévedéseinkért, hibáinkért. Hogy kiszabadítson, kiragadjon, kimentsen, kivegyen, kiemeljen minket magának e jelenvaló gonosz* káros, veszélyes, ellenséges züllött világból, a jelen világ gonoszságából, ebből a gonosz korszak létkorából az Istennek és a mi Atyánknak akarata, rendelése, elhatározása szerint**(Gal. 1,4)

*Gonosz (ponérosz): nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött.

**A Szent Szellem újra - és újra kijelenti, hogy mit tett Isten Krisztusban értünk: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért”„aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik (Tit. 2,14; Róm. 4,25)

A próféták is erről a szabadításról prófétáltak: „Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből” (Zsolt. 130,7-8)

A szabadítás átvételének feltételeiről is szólnak a próféciák: „Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” „Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén” (2 Móz. 19,5-6; 5 Móz. 7,6)

Péter apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy Krisztusban beteljesedett az ígéret, így szólva Krisztus népéről: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok” (1 Pét. 2,9-10.)

És hogy még világosabb legyen a kijelentés, megismétli János apostolon keresztül is az Úr Jézus: „János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van. Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki vala és aki eljövendő; és a hét Szellemtől, amely az ő királyiszéke előtt van. És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké..” (Jel. 1,4-6).

 „Övé legyen a dicsőség, a fényesség, ragyogás, hírnév, tekintély, tisztesség mindörökkön örökké, vagyis most, és az eljövendőben! Ámen*(Gal. 1,5)

*Mert: „Bizony, tőle, általa és érte van, mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség: övé a dicsőség mindörökké, vagyis most, és az eljövendőben. Mert a dicsőség, a fényesség, ragyogás, hírnév, tekintély, tisztesség Neki jár az örökkévalóságban is. Ámen” Hiszen: „...Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, felsőbbségek, hatalmasságok, akár fejedelemségek, kormányzatok, birodalmak. Mindenek Őáltala és Őreá nézve, és őérte teremtettek. A mindenség rajta keresztül, és Beléje torkollóan teremtetett. És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn, és illeszkedik egybe. És Ő a feje a testnek, az egyháznak, vagyis eklézsiának, a kihívottak közösségének: aki a kezdet, vagyis az eredet, elsőszülött, azaz az új emberiség elsőszülöttje, első példánya, a LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTT a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első, és hogy Övé legyen az elsőség mindenben. Mert tetszett az Atyának, vagyis az egész Teljességnek, hogy Őbenne lakozzék.

 [Más fordítás: minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti]” (Róm. 11,36; Kol. 1,16-19).

Ünnepre hívtál össze Jézus

Szent Ágoston: A tudatlanságról

Mint a tudatlan orvosban megcsalódott ember, rendszerint a jó orvosra is vonakodik rábízni magát, ilyen volt az én lelkem állapota is. Hit nélkül nem lehetett meggyógyulnia, de, hogy hamis hitre ne tévedjen, vonakodott az ápolást elfogadni.

Joseph Prince: Isten nem ítél el

8,11 Ő így felelt: "Senki, Uram." Jézus pedig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!") (János)

Amikor Jézus a földön járt, egy alkalommal az írástudók és farizeusok (az akkori kor, vallásos maffiózói), elé hoztak egy asszonyt, akit házasságtörésen értek.

Jézust csapdába akarták csalni, ezért egy nehéz és kínos kérdést tettek fel Neki: „Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?” (János 8:5)

Jézus így válaszolt: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ” (János 8:7). Erre az írástudók és farizeusok egyenként elmentek. Egyikük sem maradt ott.

Az emberek, akik el akarták volna ítélni az asszonyt, nem tudták. De Jézus, az Egyetlen, Akinek hatalmában lett volna őt elítélni, nem akarta ezt megtenni. Azután ezt kérdezte az asszonytól: „Senki sem ítélt el téged?” (János 8:10)

A kegyelem szavait szólta Jézus az asszonynak, mert nagyon szerette. Azáltal, hogy feltette neki ezt a kérdést, tulajdonképpen lehetőséget adott, hogy ő maga mondja ki: „Senki (sem ítél el engem), Uram” (János 8:11).

Jézus nem csak egyszerűen a kegyelem szavait szólta, hanem megerősítette őt abban, hogy nem ítéli el és nem kárhoztatja: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” Miután Jézustól megerősítést kapott, hogy nincs ellene kárhoztató ítélet, azután lett ereje ahhoz, hogy „menjen, és ne vétkezzen” többé.

Jézus téged is meg akar erősíteni, hogy nincs ellened kárhoztató ítélet, mert Isten Fia megítéltetett a bűneid miatt (Róma 8:1). Isten nem ítél el, amikor vétkezel, mert Ő igazságos és hűséges ahhoz, amit a Fia tett.

Ha az ördög próbál meggyőzni, hogy Isten mérges rád, amikor elszúrsz valamit, akkor mondd bátran: „Isten nem ítél el engem, mert 2000 évvel ezelőtt Jézust már megítélte a kereszten!”

Sajnos az emberektől ezt halljuk: „Először menj, és ne vétkezz, azután majd nem ítéllek el.” Az is lehet, hogy éppen te szoktad ezt mondogatni magadnak. De Isten azt mondja neked: „Nem ítéllek el. Menj, és többé ne vétkezz.” Ajándékba adja neked a megerősítést, hogy Ő nem kárhoztat téged, azért, hogy legyen erőd ahhoz, hogy „menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/191-isten-nem-itel-el.html

A Szent SzellemrőlA Szent Szellemről

A Szent Szellem: (paraklétosz): Aki egy másfajta közbenjáró, vigasztaló maga mellé hívott, segítségül hívott, meghívott személy, aki a másik / az Őt hívó / mellett áll, aki megsajnál, megszán valakit. Közbenjáró, védőügyvéd, segítő, pártfogó, szószóló, gyám, közvetítő, tanácsadó, vezető, aki bátorít, buzdít, vígasztal, Aki kedvesen beszél, jó szót szól. Aki sarkall, késztet, sürget valamire. Aki kér, könyörög, esedezik valamiért. Lelkére beszél valakinek. aki megkövetel, kíván valamit. Aki int, korrigál, felszólít.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Olyan népet keresek, akikben megbízhatok, hogy az Én akaratomat megteszik tiszta szívvel. Ez egy olyan nép, amely teljes mértékben odaszánta és odaszentelte magát az Én céljaimra, akik fölemelkednek a testi és a világi dolgok fölé, hogy valóban a Szellemben járjanak. Az ő füleik az Én szavamra vannak hangolva, és gondosan követnek minden utasítást, anélkül, hogy önző büszkeség, vagy személyes érdek, vagy az elismerés iránti igény lenne bennük. Olyan népet keresek, akik az Én nevemről nevezett nép lesznek, mondja az Úr.

Ézsaiás 42:6-9 Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Carl Eichhorn: A krisztusi lelkület és annak ellentéte

Krisztus Jézus, aki mikor Isten formájában volt, nem tartotta Istennel való egyenlőségét ragadománynak. 

(Fil 2, 6)

Természetünk szerint zsákmányleső lelkület él bennünk. A bűneset révén jutott el hozzánk. Előtte már egy angyalfejedelem rablóvá lett; a teremtett világra vágyott, ami eredeti, Istentől alkotott pompájában állott szemei előtt. Zsákmányként akarta azt magához ragadni, úrrá lenni felette. Ez okozta bukását. Önmagát akarta felemelni, ezért zuhant alá. Még most is fejedelem azért és van hatalma, sőt ő e világ istene". De csak a sötétségen uralkodhat, ameddig a bűn elér. Csak annyiban van hatalma, amennyiben a világ a bűnben él. Hatalma van a halálon, de nem az életen.

Ez az ősrabló mindnyájunk gondolkozását megfertőzte. „Olyanok lesztek, mint az Isten" - suttogta az első embernek, az pedig magához ragadta azt, amit Isten kilátásba helyezett a számára. Isteni természet részese lett volna az ember, de csak engedelmesség útján érhette volna el ezt a célt. Ajándékba kellett volna kapnia ezt a szép méltóságot, nem pedig önkényesen, zsákmányként elrabolni. Sajnos, azóta ilyen az ember jelleme: amit szeret, azt magához akarja ragadni. Mindent magának - a mások kárára is. Felfelé törekszik, másokat lehetőleg letiporva. Az emberiség egész története során állandóan megfigyelhetjük ezt az ellentétet az elnyomók és az elnyomottak között. Az újabb korban a gazdaságilag erősek akarják mindig leigázni és kizsákmányolni a gyengét. Az ember azt gondolja, ha azok kerülnek felülre, akik addig alul voltak, akkor jobb lesz. Nagy tévedés! Nem emberek-e azok is, akik eddig elnyomottak voltak? Nem ugyanaz az ő törekvésük is, hogy eddigi elnyomóiknak a nyakára hágjanak?

A zsarnoki gondolkozás öröklött természetünk alapvető hibája. Nem akarjuk elengedni azt, amit megnyertünk, hanem görcsösen fogjuk; ami pedig nem a mienk, azt minden eszközzel meg akarjuk nyerni. Némelyik nem riad vissza az igazságtalanságtól sem. Nincs tekintettel másra, ellöki és letapossa, ami útjában áll. Ez olyan mélyen él bennük, hogy másként el sem tudják képzelni az életüket. Amikor a Megváltó a kereszten függött, ezt kiáltották: „Segíts magadon, szállj le a keresztről!" Ezeknek az embereknek sejtelmük sem volt az engedelmességből való önkéntes lemondásról. Mennyire más példát adott nekünk életével az Úr Jézus!

---

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn/

Pintér Béla - Angyalének zeng

Klaus Douglass: Aktivizálni a hívők egyetemes papságát

Egyetlen emberben sincs meg az összes képesség, amely ahhoz szükséges, hogy egy gyülekezetnek csak megközelítőleg is nyújtani tudja mindazt, amire szüksége van.

Tünde Guti: CSERÉPEDÉNY ÉLETEM

   Az utóbbi évek történései és a saját életemben lezajlott kemény küzdelmek, majd isteni beavatkozások egy mindenre kiható változást, szív szerinti átformálódást eredményeztek bennem.

   Isten Igéje és a Szent Szellem mélyen szántott a lelkemben, feltörve a megkeményedett rögöket, és ahogy egyre közelebb jött Jézus, úgy tettem le bűnbánattal mindazt a terhet és rossz elgondolást, ami akadály volt abban, hogy Isten akaratában járjak.

   Olyan volt ez, mint amikor a szőlőtőkéről és annak ágairól leszedi a vincellér a megkérgesedett háncsot. Sorozatos csalódáson, összetörettetésen mentem keresztül, amiben része volt a körülöttem zajló gyülekezeti eseményeknek is.

   Mindig is szerettem Isten szavát, de mostanában, megújult erővel és figyelemmel kezdtem kutatni, belső vágy hajt, hogy megismerjem Krisztus titkait és a Szent Szellem kinyilatkoztatásait, aminek eredményeként még inkább fókuszba került az evangélium lényege, Jézus váltságműve és az istenfélő, szent élet fontossága.

   A korábban és a jelenben megtapasztalt Isten általi vezetés, Jézus lényének túláradó gazdagsága és a letisztult igei meggyőződés visszafordított a vallásos „pörgésből” az eredeti irányba. Arra az útra, amin újjászületésemkor elindultam.

   Ezért nem tudok ráhangolódni arra az „Apostoli –Prófétai –Tanítványsági - mozgalomra”, ami világszerte ismertté vált, és sok gyülekezet – köztük a miénk is – erre a struktúrára építi fel közösségi életét.

Számomra ez idegenül hat, és annak ellenére, hogy hiszek a Szent Szellem csodálatos munkájában és az Egyházat építő ajándékainak dinamikus működésében, nem tudok azonosulni napjaink prófétai irányzatával, sem a Kegyelem-tan vadhajtásaival.

   Hiszem, hogy Jézus ma is munkálkodik, és Menyasszonyát felkészíti visszajövetelére. Krisztus Testének helyre kell állni, de ezt nem mozgalmak végzik el, hanem az őszinte bűnbánat, megalázkodás és Isten szenvedélyes keresése – önmagunk igazságának elengedésével. Adja az Úr, hogy mindnyájan felfrissülhessünk Jézus szeretete által!

   Ez a folyamat gyakran nem úgy kezdődik, ahogy azt mi elképzeljük.

Mostanában sokat sírok az Úr előtt. Amikor azt hiszem, hogy végre eljutottam valahova – és tényleg lenyűgöző igazságokat érthetek meg az Úr kegyelméből - , akkor döbbenek rá, milyen keveset is tudok még!

   Amikor úgy érzem, hogy stabilan állok, akkor szembesít a Szent Szellem – belenézve a szabadság tökéletes törvényébe - , hogy mennyire nyomorult vagyok. Minél jobban megismerem Jézust, annál kisebbnek és szegényebbnek látom magam.

   Most is itt vagyok a Szentírás felett elmélyedve, és azért imádkozom, hogy könyörüljön rajtam az Úr megszámlálhatatlan mulasztásom vagy tévedésem miatt, és segítsen, hogy ne megégetésre kerülő fát, szénát és pozdorját építsek a krisztusi alapra, hanem Őszerinte való maradandót.

   Hasznos az átvilágítás. Jó ebben a tűzpróbában semmivé válni és mindent elengedni. Jó odaborulni az Atya elé, hogy feltegyen korongjára, és átgyúrja törékeny agyagedény életemet!

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/cserepedeny-eletem.html