A meg nem újult ember hiába
csatlakozik Isten népéhez, az nem fogja megváltoztatni a természetét.
2013. szeptember 22.
Joseph Prince: Teljes vagy Krisztusban
2,9 Mert Benne (Krisztusban)
lakik az istenség egész teljessége testileg,
2,10 és Benne (Krisztusban)
jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek
és hatalmasságnak. (Kolossé)
Ha magadra nézel, mit látsz?
Olyannak látod magad, mint akinek sok hiányossága van és sok területen
tökéletlen, vagy olyannak, aki teljes Krisztusban?
Sok hívő csak a
hiányosságait, tökéletlenségét látja. Ez azért van, mert a hiányosságaikra és
tökéletlenségeikre összpontosítanak. A saját gyengeségeikre néznek,
kárhoztatják magukat, és alacsonyabb rendűnek érzik magukat másoknál.
A jó hír az, hogy Isten nem
emberi szemmel néz minket. Az ember testben lát, Isten pedig szellemben. Ő már
teljesnek lát minket Krisztusban. Tökéletlenségeink ellenére úgy lát minket,
mint az Ő isteni természetének részeseit, mint új teremtényeket, és nem csak
mint hódítókat, hanem mint győzteseket a hibáik felett. Isten azt akarja, hogy
mi is így tekintsünk magunkra.
Bármi, amiről úgy érezzük,
hogy a hiányában vagyunk, akár isteni jellemvonások, akár egészség, Krisztusban
már a miénk.
Régebben úgy gondoltam, hogy
úgy kell imádkoznom: „Istenem, tégy engem türelmesebbé, vagy bölcsebbé”. De
aztán megértettem, hogy Krisztus az én türelmem és Krisztus az én bölcsességem
(1Korinthus 1:30). Ő az én gyógyulásom, helyreállásom és nyugalmam. Mindenem
megvan, mert teljes vagyok Őbenne!
Meg kell értenünk, hogy nem
majd valamikor leszünk teljesek, hanem már azok vagyunk Krisztusban! Nem marad más
hátra, mint hogy naponta ebben járjunk, azáltal, hogy elhisszük és megvalljuk
ezt az igazságot, és kijelentjük, hogy amire éppen szükségünk van, az
Krisztusban megvan. Őbenne van a teljes megbocsátás, a teljes megigazulásod, a
kegyelem és jóindulat teljessége, és a teljes védelmed.
Ne az életedben lévő
hiányosságokra koncentrálj, hanem inkább arra, hogy ebben a pillanatban teljes
vagy Krisztusban. Ha így teszel, akkor a gyengeségeid, hiányosságaid és
tökéletlenséged helyett az Ő erejét, hatalmát és teljességét fogod látni
megnyilvánulni az életedben!
Magyar fordítás: ahitatok.hu
Guti Tünde "SZENTSÉGRE HÍVATTATOK EL!"
Amikor felismertem elveszett állapotomat és
teljes szívemből megtértem, az lett életem fő kérdése, mint ami minden igaz
Krisztus követő kérdése:
Mi Isten akarata rám nézve? Pál apostol
rövid és tömör választ ad erre:
"Isten akarata a ti szentté
lételetek." I. Thess. 4:3.
Tehát mindenekelőtt Isten akarata az, hogy
szentségben járjunk mindazon körülmények között vagy azok ellenére, amik meghatározzák
mindennapjainkat.
Minden megtért ember életére kiárad Isten
kegyelme. Kegyelemből nyertünk üdvösséget. Ez azonban nem azt jelenti, hogy
hanyag módon elengedhetjük magunkat!
A kegyelem megtanít valamire,
amire oda kell figyelnünk!
"Mert megjelent az Isten üdvözítő
kegyelme minden embernek, ami arra tanít minket, hogy megtagadva a
hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk
e jelenvaló világon, várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és
megtartó Jézus Krisztusunknak dicsőséges megjelenését." Titus 2:11-12.
Isten kegyelme hitre, szentségre és Jézus
várására tanít.
Másik igeversünk szintén felvázolja a hívő
ember fő életprogramját:
"Megjelentette néked, ó ember, mi
legyen a jó, és mit kíván az Úr tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedj,
szeresd az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel." Mikeás
6:8.
Terveinket, döntéseinket és programjainkat
napokra, órákra lebontva mindig szem előtt kell tartanunk, hogy elhívott,
megmentett életünk legfőbb célja az, hogy igaz szívvel Istennel járjunk, neki
kedvesek legyünk. Az Úr Jézus mindenben példát hagyott, ezért ez az ige ránk
vonatkozik:
"Aki azt mondja, hogy egységben marad
vele, maga is köteles továbbra is úgy járni, ahogyan Ő járt." I. János
2:6.
Jézus pedig bárhol is járt, szentség,
tisztaság és az Atyától való tökéletes függés jellemezte. Tanítványaitól is ezt
várja:
"Arra rendeltelek benneteket, hogy
elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon..."
János 15:16.
Ez vonatkozik a személyes
bizonyságtételeinkre, az evangélium hirdetésére is. A Szent Szellem általi
gyümölcstermés nem emberi produktum, teljes odaszántságot kíván. Jó, ha ez az
igevers lesz a mottónk, szűrőnk, életünk minden területén!
"Isten akarata a ti szentté
lételetek!" I. Thess 4:3.
Azonban ne gondolja senki, hogy a
szentségben járás az egy örökös, beteges önvizsgálat. Nem! Testből képtelenség
szellemi gyümölcsöket teremni és Istennek tetsző életet élni. Ám Őt megismerve
az Igéből és az imádság óráiban, szőlővesszőként a tőkén maradva lehetséges.
Jézus erre kér:
"Maradjatok énbennem, és én is
tibennetek!" János 15:4.
El is érkeztünk ahhoz a lényeges ponthoz,
hogyan tudunk Krisztusban maradni. Mert mit is jelent ez a szó: szent?
John Mulinde: ISTENNEK
SZENTELVE c. könyvében nagyszerű választ kapunk:
"Isten számára elkülönített."
Csak az a keresztyén tud
szívből ráhangolódni Isten akaratára, akinek a megtérése valóban gyökeres
változást, irányváltást és a bűn gyűlöletét jelentette.
Csak az Isten számára
elkülönített ember tud Krisztusban maradni, és csak a Krisztusban elrejtőző
tanítvány tudja betölteni az Úr megszentelődésre irányuló parancsát.
Világosságot gyújtva szívünkben, ebben az
odaszánásban, az iránta kiteljesedő, szeretetteljes engedelmességben leszünk
eggyé az Úrral, aki bennünk él, és folytonosan ösztökél a még radikálisabb
igazságban járásra.
Végül gondolkodjunk el Pál szavain, és
amennyiben Isten szolgáinak tartjuk magunkat, adjunk választ őszintén,
elcsendesedve!
"...szánjátok oda most a ti tagjaitokat
szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre!"
Róma 6:19.
2013. szeptember 14.
Bonke Amerikában
Készítette:Lisa Szanyel
Bonnke esetében szeptember 27-28 lesz sorsdöntő hétvége, amikor is a 73 éves evangélista egész jövőbeni Egyesült Államokbeli szolgálatát megalapozhatja, ugyanis a floridai Orlandóban tartott Evangéliumot Orlandónak Kampány indítja el Bonnke első erőfeszítéseit arra, hogy 39 éves szolgálata történetében először evangélizációs hadjáratokat tartson szerte Amerikában, amelyeket oly sikeresen végzett korábban Afrikában. Bár Bonnke reméli, hogy a húszezer férőhelyes orlandói Amway Csarnokot meg tudja tölteni, a látása ennél nagyobb - ami persze nem meglepő egy olyan embertől, aki 2000-ben egyetlen estén több mint 1,6 millió ember előtt hirdette az evangéliumot Lagosban, Nigériában.
„Isten beszélt hozzám arról, hogy eljött az ideje egy hatalmas üdvösség-hullámnak, amely végigsöpör az Egyesült Államokon, városról városra, államról államra, és az Atlanti-óceán partjaitól a Csendes-óceán partjaiig” - mondja Bonnke, aki nemrég felvette az amerikai állampolgárságot is. „Láttam, ahogy Isten egész nemzeteket ráz meg Afrikában - olyan nemzeteket, akikről én azt gondoltam, Isten már lemondott, egyszer csak megragadta őket Jézus Krisztus evangéliumának ereje. Akkor arra a következtetésre jutottam, amire mindenki jutott volna a helyemben: gyógyíthatatlan hívő lettem arra nézve, hogy ha Isten képes volt ezt megtenni Afrikában, akkor Ő képes ezt bárhol, akár Amerikában is megtenni! Mert saját szememmel láttam. Mert megtapasztaltam. Milliók bizonyságtétele által tudom, hogy ez az igazság. És nem csatlakozom a gyászoló és siránkozó próféták kórusához! Ma van az üdvösség napja!” Idén februárban Bonnke egy kétnapos összejövetelen a floridai Vero Beachben, ahol jelenleg él, kijelentette: hogy „Amerika üdvözülni fog!” Arra is érezte a Szent Szellem vezetését, hogy valami nagyobb kezdetét meghirdesse: „Vero Beachben kezdtük, amely egy kisváros, tizennégyezer lakossal, mégis 5000 ember jött el minden alkalomra, és ez csodálatos” - mondta, majd így folytatta: „Az Úr szólt hozzám, hogy Orlandóba kell mennem... Onnan pedig tovább városról városra, akár Houstonba vagy New Orleansba, vagy bárhova. Az Atlanti-óceán partjaitól a Csendes-óceán partjaiig fogjuk hirdetni az evangéliumot, és hiszem, hogy a hajtóerő olyan erős lesz, hogy meg fogjuk tölteni a legnagyobb stadionokat Jézus nevében!”
Bonnke lelkesültsége részben abból a meggyőződéséből táplálkozik, hogy Isten azért terjeszti ki az irgalmát Amerikára, mert sok éven át ez a nemzet támogatta legbőségesebben a legtöbb nemzetközi egyházi erőfeszítést az evangélium terjesztésére a nem hívők között. De Bonnkénak esze ágában sincs változtatni a módszerein vagy a stílusán az evangélium üzenetének átadásában, hogy az amerikai közönségnek jobban megfeleljen, mert hiszi, hogy ennek a nemzetnek a megváltozásának a kulcsa éppúgy mint mindenhol máshol ugyanaz: az evangélium erővel való hirdetése.
Forrás: Charisma Magazin
http://strang.imirus.com/ Mpowered/book/vstr13/i9/p30
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Bonnke lelkesültsége részben abból a meggyőződéséből táplálkozik, hogy Isten azért terjeszti ki az irgalmát Amerikára, mert sok éven át ez a nemzet támogatta legbőségesebben a legtöbb nemzetközi egyházi erőfeszítést az evangélium terjesztésére a nem hívők között. De Bonnkénak esze ágában sincs változtatni a módszerein vagy a stílusán az evangélium üzenetének átadásában, hogy az amerikai közönségnek jobban megfeleljen, mert hiszi, hogy ennek a nemzetnek a megváltozásának a kulcsa éppúgy mint mindenhol máshol ugyanaz: az evangélium erővel való hirdetése.
Forrás: Charisma Magazin
http://strang.imirus.com/
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
2013. szeptember 21.
Ige: Világosság támad, ahol az Úr Jézus megjelenik
„És odahagyva [és elhagyva] Názáretet, elméne és
lakozék [és letelepedett] a
tengerparti Kapernaumban [jelentése: vigasztalás
faluja, Vigaszfalva], a Zebulon [jelentése: lakás, lakóhely, magasságos] és Nafthali [jelentése: harcok, küzdve, harcolva]
határain [ezek vidékére költözött];
Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így
szólván:
Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé
[a tenger menti út], a Jordánon túl [a
túlsó parton], a pogányok [a
nemzetek] Galileája [jelentése: csekély, alacsony,
megvetett, pogányok körzete],
A nép, amely sötétségben (homályosságban, vakságban, tudatlanságban) ül vala, láta nagy világosságot [nagy
fényt], és akik a halálnak földében [és országában] és árnyékában ülnek [és laknak] vala, azoknak világosság
támada. [fény virradt rájuk;
(Más fordítás: a
sötétségben lakó nép nagy fényt látott, s a halál országában és árnyékában
lakók felett fény ragyogott fel!)]*
(Mát. 4,13-16)
*És beteljesült az Ézsaiás prófétán keresztül
hangzó ígéret: „De nem lesz (nem marad) mindig sötét(ség)
ott, ahol most szorongatás (és elnyomás) van. Először megalázta
Zebulon (A név jelentése: Ő a
megadott menyasszonyi váltságdíj) és Nafthali (jelentése: harcok, küzdve, harcolva) földjét, de azután
megdicsőíti a tenger útját (a tenger felé vivő utat), a Jordán túlsó
partját (a Jordánon túli részt) és a pogányok határát (és a pogányok
területét). A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik
lakoznak a halál árnyékának földében, fény (és világosság) ragyog fel
fölöttük! (Ésa. 9,1-2)
Az Evangélium kijelentése a megjelent világosságról: „Kezdetben
[már] vala az Ige és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ő kezdetben az
Istennél vala. Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [és fénye]. És a világosság [a fény] a sötétségben fénylik [világít; felragyog; tündöklik], de a sötétség nem fogadta
be azt. [nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva
tartani. Itt: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság
fölött]” (Ján. 1,1-2.4-5)
Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba (Az Ige volt az
igazi világosság), amely megvilágosít minden (e világra jövő) embert
(ő jött el a világba). A világban volt és a világ általa lett, de a világ
nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10)
Dávid megvallása Istennek: „Mert nálad van az (örök)életnek
forrása; a te világosságod (a Te fényed) által látunk világosságot” (Zsolt. 36,10)
„Mert te
gyújtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én
sötétségemet
(Más fordítás: Mert te gyújtasz nekem mécsest Uram, fénysugarat ad
nekem Istenem a sötétségben)” (Zsolt.
18,29)
Mert: „Az igazakra (becsületesekre) világosság fénylik (és ragyog) a sötétben (is): attól
aki irgalmas, kegyelmes és igaz” (Zsolt.
112,4)
És: „Világosság
támad fel (és fényözön árad) az igazra, és az egyenes (a tiszta) szívűekre
öröm” (Zsolt. 97.11
A gyűlölet oka
’Ha e világból valók
volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok,
hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyûlöl titeket a világ’
(Jn 15,19).
Eleanor Roosevelt: Az egyedüllétről
Mind az ókorban, mind a középkorban természetesnek tartották az emberek az egyedüllét igényét, korunkban azt hiszik, hogy az egyedüllét semmi másra nem való, mint a bűnözők megbüntetésére.
C. H. Spurgeon: Az engedelmesség áldást hoz
Tartsd meg engedelmesen
mindezeket az Igéket, amelyeket én parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen
neked és utódaidnak mindenkor. Ha így cselekszel, azt jónak és helyesnek tartja
majd Istened, az Úr" (5Móz 12,28).
Bár az üdvösség nem a törvény
cselekedeteiből jön, de az engedelmeseknek szóló áldás-ígéretek Isten hűséges
szolgáinak is szólnak. Az átkokat elvette Urunk amikor átokká lett érettünk, de
az áldasokkal kapcsolatos ígeretek közül egy sem vesztette érvényét.
Hallgassuk és jegyezzük meg
Urunk kijelentett akaratát, ne csak egyes Igéire figyeljünk, hanem mindezekre
az Igékre". Ne csipegessünk és ne válogassunk, hanem legyen bennünk
részrehajlás nélküli feltétlen tisztelet Isten minden egyes parancsával
szemben. Így lesz áldott egész családunk élete. Az Úr áldása van választottain
ezerízig. Ha feddhetetlenül járnak színe előtt, akkor mindenki előtt
nyilvánvalóvá lesz, hogy ők Isten áldott gyermekei.
Tisztességtelenség vagy
furfang azonban nem hozhat áldást ránk és szeretteinkre. A világ hitetlen
módszerei nem hozhatnak jót sem ránk, sem gyermekeinkre. Számunkra csak az
jelenthet áldást, ha Isten színe előtt járunk. Ha becsületes úton nem tudunk
meggazdagodni, becstelenséggel még kevésbé. Nekünk, csak az hoz boldogságot,
ami Isten előtt kedves.
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Amikor senki sem figyel
Körülnézett,
és amikor látta, hogy senki sincs ott..." (2Mózes 2:12)
Amikor Mózes megölte az
egyiptomit, és eltemette a homokba, körülnézett, hogy meggyõzõdjön arról, senki
sem látja. Tettél már valaha valami helytelent, amikor senki sem figyelt? Mind
tettünk.
Egy lelkész elmondta, hogy
olyan embereknek ad tanácsot, akiket az üzleti utak tesznek sebezhetõvé. Egy
vállalatvezetõ hölgy elmondta, hogy az otthonától távol túlságosan is
kacérkodó, pedig szereti a férjét, és hûséges akar maradni. Egy nagyhatalmú
üzletember szexuális tartalmú fantáziaképekkel küzd a hotelszobában, pedig
otthon nem érik ilyen kísértések.
Az internet
megszámlálhatatlan erkölcsi csapdát rejt... az online csevegõszobákban egy
feleség érzelmi kapcsolatba keveredik egy másik férfivel... egy férj az
interneten elérhetõ pornográfiával küzd... A tudat, hogy senki sem figyeli
õket, lehetõvé teszi, hogy olyan módon vétkezzenek, amilyen bûnt soha nem
követnének el egy átlagos, szemmel tartott életben."
Íme, amit fel kell ismerned:
1) Isten akkor is lát, amikor
senki más nem. Ha él benned a vágy, hogy Isten tetszésére légy, és nem akarsz
neki szomorúságot okozni, az teljesen megváltoztatja, hogyan viselkedsz, mit
teszel.
2) Bölcs tanácsot ad az
igaz..." (Zsoltárok 37:30 NLT). Ha tudod, hogy bizonyos területen
sebezhetõ vagy, beszéld meg ezt valakivel, aki imádkozni fog érted, és számon
kéri tetteidet. (Manapság már vannak olyan számítógépes programok is, amelyek
figyelik az interneten látogatott oldalaidat, és beszámolót küldenek errõl egy
meghatározott személynek.)
3) Kerüld azokat a
helyzeteket, amelyek túl nagy magánszférát engednek meg! Egy asszony
megszüntette a bankszámláját, és a férjével közös számlát nyitott, mert nem
tudta uralni a költekezéseit. Isten másokkal való kapcsolatra teremtett, minél
nyitottabb és õszintébb vagy, annál kevésbé valószínû, hogy eltévelyedsz.
http://maiige.hu/
A bűnbocsánat módja
„Azért legyen nektek tudtotokra atyámfiai
férfiak, hogy általa (Jézus Krisztus által) a bűnök bocsánatát hirdetjük
nektek. … Őáltala mindenki megigazul, aki hisz!”
Apostolok cselekedetei
13:38-39.
Hallottad már ezt a mondatot:
Én nem tudok magamnak megbocsátani!? Talán már Te is mondtad? Életünk során
bizony követünk el bűnöket, amiket úgy szeretnénk meg-nem-történtté tenni. De
nem lehet. Még évek múlva is elpirulsz, vagy szégyenkezve lehajtod a fejed, ha
találkozol vele, vagy ha eszedbe jut.
A másik oldal meg az, amikor
éppen TE nem tudsz megbocsátani.
Tudod, van itt egy
törvényszerűség. Ha elhiszed azt, hogy Isten képes minden bűnödet megbocsátani
– ha kéred, akkor Te is elkezdesz más szemmel nézni mások ellened elkövetett
„bűneire”.
Indulj el ezekkel a
gondolatokkal: „Jézus minden bűnömet megbocsátotta, hisz kértem Őt erre. Tiszta
lapot ajándékozott nekem ma reggel. Boldog vagyok. Felszabadultam! Lement a
gond a szívemről! Hiszem, hogy másokra is rá tudom vetíteni azt a szeretetet,
amit én Istentől kaptam.”
Tehát, ezekkel a
gondolatokkal indulj el, de ne felejtsd el az egész nap folyamán sem! Hisz
Jézus kimondhatatlanul szeret téged, s rajtad keresztül szeretné másokra is
kiárasztani szeretetét! Légy ebben eszköz!
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/05/a-bunbocsanat-modja.html
„Azért legyen nektek tudtotokra atyámfiai
férfiak, hogy általa (Jézus Krisztus által) a bűnök bocsánatát hirdetjük
nektek. … Őáltala mindenki megigazul, aki hisz!”
Apostolok cselekedetei
13:38-39.
Hallottad már ezt a mondatot:
Én nem tudok magamnak megbocsátani!? Talán már Te is mondtad? Életünk során
bizony követünk el bűnöket, amiket úgy szeretnénk meg-nem-történtté tenni. De
nem lehet. Még évek múlva is elpirulsz, vagy szégyenkezve lehajtod a fejed, ha
találkozol vele, vagy ha eszedbe jut.
A másik oldal meg az, amikor
éppen TE nem tudsz megbocsátani.
Tudod, van itt egy
törvényszerűség. Ha elhiszed azt, hogy Isten képes minden bűnödet megbocsátani
– ha kéred, akkor Te is elkezdesz más szemmel nézni mások ellened elkövetett
„bűneire”.
Indulj el ezekkel a
gondolatokkal: „Jézus minden bűnömet megbocsátotta, hisz kértem Őt erre. Tiszta
lapot ajándékozott nekem ma reggel. Boldog vagyok. Felszabadultam! Lement a
gond a szívemről! Hiszem, hogy másokra is rá tudom vetíteni azt a szeretetet,
amit én Istentől kaptam.”
Tehát, ezekkel a
gondolatokkal indulj el, de ne felejtsd el az egész nap folyamán sem! Hisz
Jézus kimondhatatlanul szeret téged, s rajtad keresztül szeretné másokra is
kiárasztani szeretetét! Légy ebben eszköz!
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/05/a-bunbocsanat-modja.html
John Bunyan: 12 tanács Isten minden egyes gyermekének.
Hidd el, hogy amilyen biztos
az, hogy Isten útját járod, olyan biztos az, hogy szembe fogsz találkozni a
kísértésekkel!
Ezért számíts rájuk attól a
naptól fogva, amikor tagja lettél Krisztus egyházának!
Ha megérkeznek, könyörögj
Istennek, hogy vigyen át rajtuk!
Féltékenyen őrizd a szívedet,
hogy meg ne csaljon a mennyországba vetett bizonyosságodban, sem abban, hogy
Istennel jársz ezen a világon!
Óvakodj a hamis felebarátok
hízelgésétől!
Maradj meg az igazság
életében és erejében!
Mindenekfölött a láthatatlan
dolgokra tekints!
Óvakodj a kis bűnöktől!
Őrizd meg a szívedben
melengetett ígéretet!
Újítsd meg hitből jövő
tetteidet Jézus vérében!
Elmélkedj nemzedéked dolgain!
Azokkal tarts, akik legelöl
futnak!
http://www.refvasvari.hu/mindenkinek-hasznos/lelekepito-irasok/
Dr-Kováts György: KÁRNAK ÉS SZEMÉTNEK… (2
Fil. 3,7. De amelyek nékem
egykor nyereségek voltak, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.
Pál apostol arról beszélt,
AMIRE ISTEN ELŐTT TÁMASZKODOTT, vagy próbált támaszkodni. Olyan értékekről,
amelyek birtokában biztonságban tudhatta magát, “vallási értelemben”. Amelyek
birtokában jövőjét nem kellett féltenie, amelynek birtokában számíthatott Isten
elismerésére és igazságára. Olyan vonásokra és hozzáállásra, amikre, mint
teljesítményekre hivatkozhatott Isten előtt. Olyan tényekre az életében,
amelyek vallási önértékelésének alapjai lehettek.
Az előbb felsoroltak – (Jó
fellépés, társasági elismertség, származás. Iskolázottság, jó állás, kereset.
Barátok és ismerősök köre. Jól-informáltság (mindig mindent elsőnek tudsz meg,
és ha valamiről hallani akarnak mások, hozzád fordulnak). Versenybeli sikerek.
Magas szintű szaktudás vagy tapasztalat. Végzettségek, diplomák. Jó alak, szép
külső. Jó ruhák. Ízlésesen berendezett lakás, utazások, művészeti, illetve
egyéb kulturális ismeretek. Hobbik, amikkel kérkedhettél. Mindaz, amire az
önértékelésedet és személyes biztonságodat építheted.) – vajon ilyen alapot
jelentenek valaki életében? Isten előtt, az ítéletben, vajon ilyenekre
támaszkodnál?
HA IGEN, akkor mint korábbi
nyereségeket, kárnak és szemétnek kell ítélned az Úr előtt ezeket is, ha a
Filippi 3,7-14 szellemében akarod életedet élni.
HA PEDIG NEM ILYENEK, -
vagyis nem jöhetnek számításba, amikor Isten előtti önértékedről alakítod ki
véleményedet, amikor az ítéletről, mennyről, bűnről és tisztaságról, vagy más
szóval: Isten előtti igazságról gondolkodol, - akkor “ADIAFORON” dolgok, vagyis
erkölcsi kérdésben SEMLEGES terület. Nem kell kárnak és szemétnek ítélned, nem
kell velük foglalkoznod, nem kell sem aggódnod miattuk, sem bánkódnod, hogy ott
voltak, vagy vannak életedben.
HA AZONBAN ISTEN ORSZÁGÁBAN
AKADÁLYT jelentenek, visszatartanak az Úrnak hozott áldozattól – például félted
a társaságbeli megítélésedet azért, mert egy evangélizáción szolgálnál, vagy
elhívnál valakit a baráti körből, és tartasz attól, hogy kibeszélnének – akkor
működnie kell az értékváltásnak. Ekkor már nem “adiaforon” dologról van szó,
hanem igenis lényeges Isten országa szempontjából is.
UGYANÍGY az utazás, a hobbi
és más időt, vagy pénzt igénylő tevékenység. Nem mondom, hogy bármelyik bűn
ezek közül önmagában, hogy bármelyiket kárnak és szemétnek kell ítélned az
Isten országa mérlegén – de ha felmerül, hogy valamit AZÉRT nem tennél meg az
Úr számára, hogy ezeket a fentieket megtehesd, akkor már nem tekinthetsz el
felettük oly nagy nyugalommal, mint korábban tehetted. Lehet, hogy bizonyos
teljesítményekre soha nem hivatkozol társaságban, mert a büszkeség és
hivalkodás bűnével kísértene. Ilyenkor a dolgot, teljesítményt, eredményt
önmagában nem tekinted kárnak és szemétnek, de azt a hozzáállásodat, amivel
korábban ecsetelted ezeket, igenis annak tekinted. Nem kovácsolsz belőle
társasági tőkét, nem pótlod önértékelésed hiányosságait ilyen területek
felsorolásával, hanem elrejted ezt a területet Krisztusban.
ÚJ TEREMTÉS
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
- 2Korinthus 5,17.
Én örülök, hogy új teremtmény vagyok. Csak tizenöt éves voltam, amikor újjászülettem, de pontosan emlékszem, hogyan történt. Valami végbement a bensőmben. Úgy tűnt, mintha egy kéttonnás súly gördült volna le a mellkasomról. Nemcsak eltávozott tőlem valami — hanem valami történt a bensőmben, oda került valami!
Abban a pillanatban, amikor elfogadtad Jézus Krisztust, mint a Megváltódat és megvallottad Őt, mint életed Urát (Róm. 10,9–10), te is újjá lettél teremtve. Abban a pillanatban az a megváltás, amiről Jézus gondoskodott kétezer évvel ezelőtt, valósággá vált számodra. Abban a pillanatban megadatott a szellemednek Isten élete és természete. Újjá lettél teremtve — újjászülettél!
Az újjászületés nem élmény, nem vallás. Nem egyházhoz való csatlakozás. A szellemed újjászületése.
Amikor újjászülettél, a régi dolgok elmúltak. Isten szemében minden bűn, és az egész addigi életed el lett törölve. Mindaz, ami azelőtt voltál — szellemi értelemben — eltöröltetett. Megszűnt létezni. Te pedig egy új ember lettél a Krisztus Jézusban. Isten semmit sem lát az addigi életedből, attól a pillanattól fogva, hogy újjászülettél!
Minden újjá lett benned. A szellemed újjá lett teremtve. Átmentél a halálból az életbe! (1Ján. 3,14.)
Megvallás: Én új teremtmény vagyok a Krisztusban. Újjá vagyok teremtve. Isten élete és természete van bennem. Átmentem a halálból az életbe, egy új teremtmény vagyok!
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/
- 2Korinthus 5,17.
Én örülök, hogy új teremtmény vagyok. Csak tizenöt éves voltam, amikor újjászülettem, de pontosan emlékszem, hogyan történt. Valami végbement a bensőmben. Úgy tűnt, mintha egy kéttonnás súly gördült volna le a mellkasomról. Nemcsak eltávozott tőlem valami — hanem valami történt a bensőmben, oda került valami!
Abban a pillanatban, amikor elfogadtad Jézus Krisztust, mint a Megváltódat és megvallottad Őt, mint életed Urát (Róm. 10,9–10), te is újjá lettél teremtve. Abban a pillanatban az a megváltás, amiről Jézus gondoskodott kétezer évvel ezelőtt, valósággá vált számodra. Abban a pillanatban megadatott a szellemednek Isten élete és természete. Újjá lettél teremtve — újjászülettél!
Az újjászületés nem élmény, nem vallás. Nem egyházhoz való csatlakozás. A szellemed újjászületése.
Amikor újjászülettél, a régi dolgok elmúltak. Isten szemében minden bűn, és az egész addigi életed el lett törölve. Mindaz, ami azelőtt voltál — szellemi értelemben — eltöröltetett. Megszűnt létezni. Te pedig egy új ember lettél a Krisztus Jézusban. Isten semmit sem lát az addigi életedből, attól a pillanattól fogva, hogy újjászülettél!
Minden újjá lett benned. A szellemed újjá lett teremtve. Átmentél a halálból az életbe! (1Ján. 3,14.)
Megvallás: Én új teremtmény vagyok a Krisztusban. Újjá vagyok teremtve. Isten élete és természete van bennem. Átmentem a halálból az életbe, egy új teremtmény vagyok!
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/
2013. szeptember 20.
Ige: Az Ige ismerői, tanítói és a Gyógyító.
„És jövének hozzá egy gutaütöttet [bénát] hozva, akit négyen emelnek [cipelnek] vala.
És mivel a
sokaság [tömeg] miatt
nem férkőzhettek azzal ő hozzá [nem tudták eléje vinni;
nem fértek a közelébe], megbonták ama háznak fedelét, ahol Ő vala [kibontották
fölötte a tetőt], és rést törvén [a nyíláson át], leereszték a nyoszolyát [hordágyat],
amelyben a gutaütött [béna] feküdt.
Jézus pedig
azoknak [nagy] hitét
látván, monda a gutaütöttnek [így szólt a
bénához]: Fiam [gyermekem],
megbocsáttattak néked a te bűneid [(hamartia)= céltévesztésed].
Valának pedig ott némely írástudók [törvénytanítók,
törvénymagyarázók], akik ott ülnek vala,
szívükben [bensőjükben] így okoskodván [tanakodtak; ezt fontolgatták; így mérlegelték a
dolgot]:
Mi dolog [hogy beszélhet ez így],
hogy ez ilyen káromlásokat szól [káromkodik; Istent káromolja; Istent gyalázza]? Ki bocsáthatja meg [engedheti el] a bűnöket [(hamartia)=
céltévesztést más], hanemha egyedül
az Isten [az
egyetlen Istenen kívül]?* (Márk. 2,3-7)
Dávid így
imádkozik: „Ha a bűnöket (törvénysértéseket, törvényszegéseket) számon tartod (paratéreó: figyeled,
feljegyzed), Uram: Uram, kicsoda
maradhat meg?! Hiszen te nálad van a bocsánat, (hilaszmosz: kiengesztelés)
hogy féljenek téged!” (Zsolt.
130,3-4)
Hiszen: „Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem.
(Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki)” (Jób. 14,4)
És az Úr (JHVH=Jehova) válasza, egyben kijelentés
arról, hogy ki jött el megmenteni az embert: „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről
(törvénysértéseidről, törvényszegésedről többé) nem emlékezem meg!” (Ésa. 43,25)
„És Jézus azonnal észrevevé [belelátott gondolataikba; átlátta gondolataikat;
felismerte] az Ő szellemével,
hogy azok magukban így okoskodnak [tanakodnak;
hogy milyen fontolgatások ébrednek bennük], és monda nékik: Miért gondoljátok
ezeket a ti szívetekben [tanakodtok így (miért fontolgatjátok ezeket; mit tűnődtök
ezen) szívetekben (bensőtökben); mit okoskodtok ezen]?
Mi könnyebb, azt
mondanom-e a gutaütöttnek: [bénának]
Megbocsáttattak néked a te bűneid [(hamartia)= céltévesztésed bocsánatot nyert], vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat [fogd az ágyadat], és járj [menj]?
[azért pedig]
Hogy pedig megtudjátok [lássátok], hogy az
ember Fiának [Emberfiának] van
hatalma e földön a bűnöket megbocsátani [felhatalmazást
kapott arra, hogy [(hamartia)=
céltévesztést] a földön
megbocsásson], monda a gutaütöttnek [ezzel odafordult a
bénához]:
Mondom néked,
kelj föl, vedd fel [fogd] a
te nyoszolyádat [ágyadat], és eredj [menj] haza.
Az pedig azonnal
fölkele és felvévén nyoszolyáját [fogta a hordágyat], kiméne mindenkinek [szeme] láttára.
Úgy hogy mindenki elálmélkodék [és
félelem fogta el őket; ámulatba estek; csodálkoztak; valamennyien, szinte magukon
kívül voltak], és [eksztázisban]
dicsőiték az Istent, ezt mondván: [Bizony hihetetlen csodadolgokat
láttunk ma] Soha sem láttunk ilyet (hogy ilyen hatalmat adott az embereknek)!( (Márk. 2,8-12))*
*Dávid így prófétál
az Úrról: „Áldjad én lelkem az Urat (JHVH=Jehova),
és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről
(mennyi jót tett veled). Aki (Ő) megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja
minden betegségedet” (Zsolt. 103,2-3)
„Mert ő szólt és (amit ő mondott) meglett, ő (amit) parancsolt és előállott” (Zsolt.
33,9).
Lukács is bizonyságot tesz a
béna meggyógyításáról: „És lőn egy napon,
hogy ő tanít vala: és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói (a
törvénytudók), akik jöttek Galileának és
Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből: és az Úrnak hatalma vala ő vele,
hogy gyógyítson (az Úr ereje gyógyításra indította őt).
És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, aki
gutaütött (béna) vala; és igyekezének azt bevinni és ő elébe tenni. De nem találván
módot, hogy a sokaság miatt miképp vigyék őt be, felhágának (felmentek) a háztetőre, és a cseréphéjazaton át
bocsáták őt alá ágyastól Jézus elé a középre. És látván azoknak hitét, monda:
Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid (hamartia= céltévesztésed).
Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének
tanakodni, mondván: Kicsoda ez, aki ily káromlást szól (aki így káromolja az Istent)? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten (az egy Istenen
kívül)?
Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat (átlátta gondolataikat), felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben
(bensőtökben)? Melyik könnyebb, azt
mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid (hamartia= céltévesztésed); vagy azt mondani: Kelj fel és járj? (Azért) hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának (Emberfiának) van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket
(hamartia= céltévesztést), (monda a gutaütöttnek /bénának/): Néked mondom, kelj fel,
és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza! És az rögtön felkelvén azok szemeláttára,
fölvevé amin feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent. És az álmélkodás elfogá mindnyájukat, és
dicsőiték az Istent, és betelének félelemmel, mondván: Bizony (hihetetlen) csodadolgokat láttunk ma!” (Luk.
5,17-26)
Dennis Wholey: Az elvárásról
Elvárni a világtól, hogy
igazságos legyen veled, mert jó vagy, ugyanolyan, mintha azt várod egy bikától,
hogy ne támadjon meg, mert vegetáriánus vagy.
5. Üldöztetés az ígéret miatt
C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT
’Ti pedig, testvéreim, Izsák
módjára az ígéret gyermekei vagytok. De amint akkor a test szerint született
üldözte a Szellem szerintit, úgy van ez most is.’ (Gal 4,28-29)
Ha a testvérek annyira
különböznek, mint Izmael és Izsák, nem meglepõ, ha összevesznek, és
barátságtalan érzéseket táplálnak egymás iránt. Izmael idõsebb volt, mint
Izsák, és amikor eljött az idõ, hogy Izsákot elválaszszák, anyja, Sára látta,
hogy a rabszolganõ fia kigúnyolja az õ gyermekét. Ilyen korán megmutatkozott a
születés- és a rangbeli különbség.
Ez jól mutatja számunkra,
hogy mit várhatunk, ha birtokoljuk az Istentõl kapott
életet, és örökösök vagyunk
az ígéret szerint. Azok, akik a törvény rabságában élnek, nem tudják szeretni
azokat, akik szabadnak születtek az evangélium által, és így vagy úgy, de elõbb-utóbb
kimutatják ellenségességüket. Most nem a gonosz világ és a hívõk Gyülekezete közötti
ellenségességre gondolok, hanem arra, ami a pusztán természeti vallású és az
Istentõl született emberek között van.
Nem a filiszteusokról beszélek,
akik Izsák ellenségei voltak, hanem bátyjáról, Izmaelrõl, aki kigúnyolta õt. A
legélesebb ellentét éppen a külsõségekben vallásos emberek és azok között van,
akik felülrõl születtek, és szívükbõl és valóságosan imádják Istent. Isten sok
hûséges gyermeke szenvedett méltatlanul azok kegyetlen gyûlöletétõl, akik azt
vallották, hogy a hittestvéreik.
Izmael indítéka valószínûleg
az irigység volt; nem tudta elviselni, hogy a kisebb fiú felsõbb rendû, mint õ.
Ezt mondhatta: ’Ez az örökös, ezért gyûlölöm õt.’ Talán mint örököst gúnyolta Izsákot,
és azzal dicsekedett, hogy neki is éppen
annyi joga van a birtokra,
mint az ígéret gyermekének.
Ugyanígy irigyelik a pusztán
vallásosak az igazi hívõk állapotát, és úgy gondolják, hogy õk is vannak olyan
jók, mint azok, akik Isten kegyelmétõl várják az üdvözülést. Õk nem vágynak
Isten kegyelmére, mégis, mint irigy kutyák, nem tudják elviselni, hogy mások
részesülnek belõle. Irigylik a szentektõl reménységüket, lelkük békéjét és azt,
hogy élvezik Isten
pártfogását. Ha bárki
közületek ezt tapasztalja, ne legyen meglepõdve.
Izmael irigysége legjobban
azon a nagy ünnepségen mutatkozott meg, amelyet öccse elválasztásakor tartottak.
A külsõleg vallásosokat is – akárcsak az idõsebb fiút az evangéliumban – az
ingerli a legjobban, ha valamilyen alkalom nyílik az Atya szeretett gyermekének
ünneplésére. Az igazi család zenéje és tánca epe és üröm a büszke, külsõ
vallásosok számára. Amikor a teljes bizonyosságot elválasztják a kétségtõl, és a
szent örömöt a világtól, akkor a test szerinti,
vakbuzgó ember megvetõen
nevezi az istenfélõ embert õrültnek vagy fanatikusnak, vagy mogorva keserûséggel
dünnyögi: ’Szegény bolondok!
Ne törõdjetek velük; szánalmasan
rászedett népség.’ Azok, akik vallásosak, de nem újultak meg igazából, akik
üdvözülésüket saját érdemeiktõl várják, általában keserû gyûlöletet éreznek azok
iránt, akik az ígéret szerint születtek.
Néha a hívõk erélytelenségét
gúnyolják. Lehet, hogy Izmael csecsemõnek nevezte Izsákot, akit éppen hogy
elválasztottak.
A hívõk is sokszor gyöngék,
és fölöttébb valószínû, hogy kiváltják
azok gúnyolódását, akik
erélyesnek képzelik magukat. Izsák nem tagadta gyengeségét, és a hívõk sem
tagadhatják, hogy tökéletlenek, és ki vannak téve olyan gyengeségeknek, amelyek
miatt joggal marasztalhatók el. De a világ
igazságtalanul felnagyítja
ezeket, és gúnyolódik a szenteken olyan gyengeségek miatt, amelyek fölött mások
esetében szemet huny. Ne lepõdjünk meg, ha jelentéktelenségünk és
tökéletlenségünk arra bátorítja a büszke és képmutató farizeusokat, hogy
gúnyolódjanak rajtunk és az evangéliumon. Gyakran a hívõ törekvéseibõl ûznek
tréfát.
Izsákot ’örökösnek’ nevezték,
és Izmael hallani sem szerette ezt. ’Nézd csak – mondja a törvényeskedõ –, ez
az ember nemrég még ismert bûnözõ volt; most pedig azt mondja, hogy hisz Jézus Krisztusban,
ezért tudja, hogy üdvözült és
elfogadtatott, és biztos a
mennyben. Hallottál már ilyen elbizakodottságot?’ Õ, aki örül a rabláncnak, gyûlöli
egy szabad ember jelenlétét; õ, aki elutasítja Isten irgalmát, mert büszkén a
saját érdemeiben bízik, haragszik arra, aki örvendezik,
mert kegyelem által üdvözült.
Talán a kis Izsák, koros
szüleinek gyermeke furcsának és különösnek tûnt a fiatal félvér egyiptomi
számára. Senki sem olyan idegen embertársai számára, mint a fentrõl született
ember. Azt hinnénk, hogy ha valaki az Isten ígéretében
való hitben él, azt a világ
leghelyénvalóbb és legtermészetesebb dolgának tartják, de nem így van. Ellenkezõleg,
azokat, akik hisznek Istenben és e hit alapján cselekszenek, különös lényeknek
tartják. Az utcán a rossz fiúk még
mindig kigúnyolják a
külföldieket, és a világias emberek még mindig kigúnyolják az igaz hívõket nem
evilági lelkületük és életvitelük miatt.
Számunkra ez örök
tanúbizonyság, mert Urunk ezt mondta: ’Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné
a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki
titeket a világból, azért gyûlöl titeket a világ’ (Jn 15,19).
A hívõt ezerféle módon – sok
közülük olyan kicsinyes, hogy említésre sem érdemes – lehet kitenni a
’kegyetlen gúnyolódás megpróbáltatásainak’, és neki fel kell erre készülnie.
Végül is nem olyan nagy dolog az üldöztetés manapság,
hiszen a máglyák már nem
égnek, és hüvelykszorítókat sem használnak. Bátorság, jó testvérem! Ha ki is
nevetnek, nem törik a csontod, és ha elég bátor vagy, hogy megvesd a
lekicsinylést, álmodat sem zavarja semmi.
Az, hogy Izmael kigúnyolta
Izsákot, csak egy annak az ellenségességnek a számtalan bizonyítéka közül,
amely az asszony utóda és a kígyó ivadéka között van. E kettõnek a keveredése
Ábrahám házában azáltal vált lehetségessé, hogy
Ábrahám lement Egyiptomba, és
hitetlen módon cselekedett a fáraóval szemben. Ekkor Sára kapott egy egyiptomi
rabszolganõt, és a gonoszság bekerült a táborba. Sára egy rossz órában odaadta
férjének a rabszolganõt; innen a tengernyi bánat. A meg nem újult ember hiába csatlakozik
Isten népéhez, az nem fogja megváltoztatni a természetét. Egy Izmael hiába él Ábrahám
táborhelyén, attól még Izmael
marad.
Manapság Isten igazságának
legádázabb ellenségei a közösségünkben lévõ idegenek, azok, akik az egészséges
evangéliumi tanítás hívõit úgy tüntetik fel, mint idegeneket azokban a
gyülekezetekben, amelyeket az Írás tanaira alapoztak. Idegenekké tesznek minket
saját országunkban. Elnézõek mindenféle eretnekséggel, de a kegyelem tanaiban
hívõt kigúnyolják mint régimódi és bigott embert – mint elkésett halandót, akinek
gyorsan keresnie kellene egy sírt, ahol eltemetheti magát.
De aki bízik Istenében és
hisz szövetségében, képes lesz túlélni a gúnyolódást,
mert a Krisztus miatti
szégyen nagyobb gazdagság, mint Egyiptom összes kincse. Semmiképpen sem szégyen
Istenben bízni. Ellenkezõleg, a jó emberek számára becsületbeli kérdés bízni
abban, aki hû és igaz, és ha szenvedniük
kell ezért, örömmel teszik.
Övezzétek fel hát magatokat szent bátorsággal, ti, akik kegyelem és hit által
tanultatok meg Isten ígéretén élni. Nem a nagy Családfõ volt-e, akit
megvetettek és elutasítottak az emberek? Vajon a többi testvérnek nem kell-e az
Elsõszülötthöz igazodnia? Ha részt vállalunk Krisztus szenvedéseibõl, részesei leszünk
dicsõségének is; annak okáért vegyük ki részünket a Megfeszítettnek, minden dolog
örökösének szenvedésébõl és sorsából.
Kiss Ferenc: A vallásokról
Sok vallás van a világon,
közöttük nem egy olyan értékes, ismeretekkel teljes, amelyeknek több követője
van, mint a kereszténységnek. Buddha, Konfucius, vagy Mohamed sok bölcsességet
gyűjtött össze - de egyik sem tette meg, amit Krisztus: nem adta önmagát
váltságul a benne hívők bűneiért.
Gyere, amint vagy, és vedd el az áldást!
15,27 Az asszony azonban így
felelt: "Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek
uruk asztaláról hullanak." (Máté)
Úgy gyere az Úrhoz a
szükségeddel, amint vagy, és bízz az Ő soha el nem múló, feltétel nélküli
szeretetében feléd. Nem kell többnek mutatnod magad ahhoz, hogy elnyerd Isten
áldását. Nem kell másnak mutatnod magad ahhoz, hogy kiérdemeld Isten áldását.
Egy kánaáni asszony Jézusnál
keresett kétségbeesetten gyógyulást lányának, akit démon gyötört (Máté
15:22-28). Az asszony tudta, hogy Jézus csodákat tett a zsidók között, ezért
zsidónak tettette magát és így kiáltott: „Uram, Dávid Fia!” (Csak a zsidók
szólították Jézust Dávid Fiának.) Jézus nem válaszolt neki. Hallgatása arra ösztönözte
az asszonyt, hogy ledobja az álarcát, és így kiáltson: „Uram, segíts rajtam!”
Csak azután látta meg, ahogy
Isten kegyelme kinyúl feléje, miután nem próbálta magát másnak mutatni, mint
ami valójában volt. Jézus utat készített számára, hogy megkapja a csodát, bár
még nem érkezett el az ideje annak, hogy a pogányok is részesülhessenek
áldásaiban. Így szólt az asszonyhoz: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és
odadobni a kutyáknak.”
Sok ember sértésnek vette
volna, ha kutyának hívják. Igazából, a görög eredetiben az a szó, amit Jézus
itt használ, kiskutyát, egy becéző alakot, és nem sértésnek szánt szót jelöl.
Szóval, az asszony nem sértődött meg, hanem meggyőződése volt, hogy megkapja a
gyógyulást a lánya számára, mert még a kiskutyák is kapnak az uruk asztaláról
lehulló morzsákból.
Látta, hogy a morzsák, amik
lehullottak az Úr asztaláról, elegek lesznek egy pogánynak, egy „kiskutyának”,
mint ő. Meg kell értenünk, hogy abban az időben a zsidók kutyáknak tekintették
a pogányokat. Jézus a szavaival azt próbálta elmagyarázni, hogy Neki a zsidók
felé volt elhívása és nem a pogányok felé. Azonban eléggé szerette ezt a pogány
asszonyt és a lányát ahhoz, hogy kiskaput találjon nekik a csodához.
Amikor tehát a kánaáni
asszony a helyére állt, és nem használta az „Uram, Dávid Fia” megszólítást, és
kizárólagosan Jézus együttérzésére támaszkodott, a lánya még abban az órában
meggyógyult.
Ha Isten hajlandó volt
kiterjeszteni a kegyelmét egy pogány felé, akkor mennyivel inkább hajlandó
megtenni ezt feléd, aki az Ő szeretett gyermeke vagy! Nem kell másnak mutatnod
magad, gyere, amint vagy, bízz az Ő kegyelmében, és vedd el az áldást. Ha
„tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogy ne ajándékozna
nekünk vele együtt mindent” (Róma 8:32)?
Joseph Prince
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/208-gyere-amint-vagy-es-vedd-el-az-aldast.html
MÉG MINDIG EGY HERNYÓ
7 Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy
nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt,
8 hogyne volna még
dicsőségesebb a Szellem szolgálata? 9 Mert ha a
kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! 10 Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt
felülmúló dicsőség miatt. 11 Ha ugyanis a múlandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó. 12 Mivel tehát ilyen reménységünk van,
teljes nyíltsággal szólunk; 13 és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a múlandó dicsőség végét. 14 De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. 15 Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. 16 De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. 17 Az Úr pedig a Szellem, és ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság. 18 Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre 2Kor 3,7-18.
MÉG MINDIG EGY HERNYÓ
Miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét
mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által
dicsőségről dicsőségre. (2Kor 3,18)
A szünidei bibliatáborban megkérdezte lelkészünk: Mi történik, amikor Jézust a szívünkbe hívjuk? Kis kezek röppentek a levegőbe. Egy ötéves az első sorban karjával integetett, és majd kiesett a padból: "Hernyóvá változunk!" - mondta teljes meggyőződéssel. Magam tanítottam az osztályának, hogyan változik a hernyó pillangóvá; szüleivel együtt jót nevettünk szavain.
kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! 10 Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt
felülmúló dicsőség miatt. 11 Ha ugyanis a múlandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó. 12 Mivel tehát ilyen reménységünk van,
teljes nyíltsággal szólunk; 13 és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a múlandó dicsőség végét. 14 De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. 15 Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. 16 De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. 17 Az Úr pedig a Szellem, és ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság. 18 Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre 2Kor 3,7-18.
MÉG MINDIG EGY HERNYÓ
Miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét
mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által
dicsőségről dicsőségre. (2Kor 3,18)
A szünidei bibliatáborban megkérdezte lelkészünk: Mi történik, amikor Jézust a szívünkbe hívjuk? Kis kezek röppentek a levegőbe. Egy ötéves az első sorban karjával integetett, és majd kiesett a padból: "Hernyóvá változunk!" - mondta teljes meggyőződéssel. Magam tanítottam az osztályának, hogyan változik a hernyó pillangóvá; szüleivel együtt jót nevettünk szavain.
Másnap a lelkész emlékeztetett, lehet, hogy valóban az történik, amit a
gyermek mondott. Újra olvasva a pillangó életének szakaszait
egyetértettem vele. A hernyónak mindössze két törekvése van: enni és növekedni. Csak egy ideig tud növekedni, aztán le kell vetnie a régi
bőrét, hogy folytatni tudja az átalakulást. Ez négyszer-ötször megtörténik, mire pillangó lesz.
Habár régóta követem az Urat, még mindig csak "hernyó" vagyok. A Zsid
6,1 szavai szerint mindnyájunknak törekednünk kell a tökéletesség felé.
Ahhoz, hogy Jézushoz hasonlóvá legyünk, Isten igéjéből táplálkozunk, és
növekszünk. Igen, van, amikor úgy tűnik, megálltunk a növekedésben. Akár
lustaságból, vagy a bennünket elöntő nehézségek miatt nem akarjuk levetni régi "bőrünket". Isten azonban hűséges - mindig és örökké vezet minket, hogy Krisztushoz hasonlóvá legyünk.
Imádság: Istenünk, Szent Szellemed által formálj minket, hogy egyre inkább
olyanok legyünk, mint Krisztus. Ámen.
Az életünkben Isten munkája folyamatban van.
Anita Kramer (Ohio, USA)
http://csendespercek.hu
CseriKálmán: A szabadulás képeskönyve
Megmentett engem erős
ellenségemtől... az Úr az én támaszom.(Zsolt 18,18-19)
A 18. zsoltár olyan, mint egy
képeskönyv. Dávid erőteljes képekkel írja le, mit élt át Isten szabadítása
előtt és után. A szabadítás előtt:
„Körülvettek a halál
kötelei... A sír kötelei fonódtak rám..." Akit körbetekerve kikötöttek egy
fához, az nem tudott magán segíteni, ott pusztult el a tűző napon. Így kötöz
meg minket sokféle téveszme, vágy, szokás, félelem, szenvedély. Igaz az ének:
„Ha nem jön segítség, elpusztulok."
Egyet tehet az ember:
„Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez."
De vajon hallja-e? S majd éppen egy ilyen megkötözött emberrel fog foglalkozni?
„Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott." Ezzel a
reménységgel kiáltsunk hozzá mindig!
Akkor nagy dolgok történnek:
megrendül a föld, megzendül az ég, megjelenik Isten, a kötelékek lehullanak, s
az ember átéli: Szabad vagyok, szabad!
S mi következik utána?
„...fénysugarat ad nekem
Istenem a sötétségben." Világosság támad, ami leleplez, eligazít, utat
mutat, „felragyog néked a Krisztus".
Biztonságérzet támad az ember
szívében. Az Úr „pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek". A pajzs
megvéd a támadásoktól - ha szorosan ott maradunk mögötte. A halálát is túléli
az, aki az Úrhoz ragaszkodik.
„Biztossá teszed lépteimet,
és nem inognak bokáim." Nemcsak kiemel a pusztulásból, nemcsak ráállít az
élet útjára, hanem végig is kísér azon, erősít, bátorít, hűsége végtelen.
Melyik kép illik rám? Melyik
tapasztalat ismerős már nekem?
http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0830_A_szabadulas_kepeskonyve
Megvallás
SZABAD vagyok a meg nem
bocsátástól és a viszálytól. Megbocsátok másoknak, ahogy Krisztus is
megbocsátott nekem, mert a Szent Szellem kiárasztotta szívemben Isten
szeretetét. (Máté 6:12; Róma 5:5)
Charles Capps: Isten
gyógyszere
Mosolyogj!
Bármilyen picinyke és
törékeny vagy is, senki sem akadályozhat meg abban, hogy szívből mosolyogj, s
így – mint Isten kedves virágszála – a szeretet jó illatát áraszd ebben a
kedvetlen világban.
Te magad légy Isten mosolya.
/ Simon
András /
Képesség mindenre
A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu
Akkor leszünk mindenre képesek, ha van megbízatásunk és elegendő bátorságunk Istent szavánál fogni. (Spurgeon)
http://www.tirek.hu/
Az állampolgársáunkról
Készítette: Van remény
Efézus 2/4-8
Isten azonban telve van irgalommal, és nagyon szeret bennünket, ezért, amikor még szellemileg halottak voltunk a bűneink miatt, Krisztussal együtt új életre keltett. Bizony, Isten kegyelme mentett meg minket!
Isten azonban telve van irgalommal, és nagyon szeret bennünket, ezért, amikor még szellemileg halottak voltunk a bűneink miatt, Krisztussal együtt új életre keltett. Bizony, Isten kegyelme mentett meg minket!
Sőt, mivel Jézus Krisztus részei vagyunk, vele együtt feltámasztott a halálból, és vele együtt a mennyei helyekre ültetett bennünket. Isten így akarta megmutatni még a jövendő korszakoknak is kegyelmének határtalan gazdagságát irántunk, akik a Krisztus Jézushoz tartozunk. Mert egyedül Isten kegyelme tette lehetővé, hogy a hitetek által üdvösségre jussatok. Ez nem a ti érdemetek, hanem Isten ajándéka
Ámen
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)