Részlet az „ÍGÉRET SZERINT”
c. írásból
’Mert meg van írva, hogy
Ábrahámnak két fia volt: az egyik a rabszolganõtõl, a másik a szabadtól. De a
rabszolganõtõl való csak test szerint született, a szabadtól való viszont az
ígéret által.’ (Gal 4,22-23)
Ábrahámnak két fia volt.
Izmael és Izsák mindketten kétségtelenül Ábrahám saját fiai voltak. Mégis
egyikük örökölte a szövetség áldását, a másik pedig egyszerûen sikeres világi
ember volt.
Vedd észre, milyen közel volt
egymáshoz ez a két ember! Ugyanabban a társadalomban születtek, ugyanazt a nagy
patriarkát nevezték apjuknak, és ugyanazon a táborhelyen tartózkodtak vele.
Mégis, Izmael idegen volt a szövetségben, míg Izsák örökölte az ígéretet.
Milyen keveset jelent a vérrokonság és a származás!
Ennél még figyelemreméltóbb
eset történt egy kicsivel késõbb; hiszen Ézsau és Jákób ugyanattól az anyától
születtek, egyazon szülés során, mégis meg van írva: ’Jákóbot szerettem, Ézsaut
pedig gyûlöltem’ (mellõztem). Az egyik a
kegyelem állapotába jutott, a
másik világi maradt.
Ilyen közel lehet két ember
egymáshoz, mégis ennyire el lehetnek különülve! Bizony nem csak arról van szó,
hogy ketten egy ágyban lesznek, és az egyik elvitetik, a másik ottmarad, hanem
ketten ugyanabban a pillanatban jönnek
világra, és mégis, az egyik
örökli az Istennel való szövetséget, a másik pedig eladja elsõszülöttsége jogát
egy tál lencséért.
Lehetünk ugyanannak a
gyülekezetnek a tagjai, megkeresztelkedhetünk
ugyanabban a vízben, ülhetünk
ugyanannál az úrasztalánál, énekelhetjük ugyanazt a zsoltárt, mondhatjuk
ugyanazt az imát, mégis annyira ellentétesek lehetünk, mint az asszony utóda és
a kígyó ivadéka.
Pál apostol Ábrahám két fiát
két emberfajta típusainak tekinti, akik rendkívüli módon hasonlítanak, mégis
nagymértékben különböznek. Eredetükben különböznek. Mindketten Ábrahám fiai
voltak, de Izmael, Hágár fia mindennapi körülmények között lett Ábrahám utóda:
õ ’test szerint’ született. Izsák, Sára fia viszont nem a természet erejébõl
született, mert apja túl volt a századik évén, és anyja is túl volt a szülési
koron. Õt az Úr adta szüleinek, és ’ígéret szerint’
született, hit által. Ez
fontos különbség, és ez különbözteti meg Isten valódi gyermekét attól, aki csak
hitvallása szerint az. A megkülönböztetés alapja az ígéret, és a különbséget az
az erõ hozza létre és tartja fenn, amely beteljesíti az
ígéretet.
Tehát az ígéret, ami az
örökségünk, egyben a próbakövünk is.
Tegyük mindjárt próbára
magunkat, és lássuk, vajon munkálkodott-e bennünk az az erõ, amely beteljesíti
az ígéretet. Hadd tegyek fel néhány kérdést. Hogyan tértél meg? Magadtól,valaki
rábeszélésére, testi izgalom hatására vagy a Szent Szellem mûködése által? Azt
vallod, hogy újjászülettél. Honnan jött ez az újjászületés? Istentõl, örök célja
és ígérete folyományaként, vagy önmagadból? Régi természeted akart jobbá válni,
és legjobb formájába hozni magát?
Ha igen, akkor te Izmael
vagy. Vagy úgy volt, hogy szellemileg halott voltál, és nem volt erõd
kievickélni elkárhozott állapotodból, amikor meglátogatott
Isten Szelleme, és mennyei
energiát táplált beléd? Akkor Izsák vagy. Minden attól függ, hogyan kezdted el
hívõ életedet, és mi volt az a forrás, amelybõl ez az élet eredt. Ha a testben kezdted,
akkor a testben is folytatod, és a testben fogsz meghalni.
Sohasem olvastad: ’Ami
testtõl született, test az’? A test hamarosan elpusztul, és belõle csak rothadást
nyersz. Csak ’ami Szellemtõl született, az szellem’. Akár hívõ vagy, akár nem,
szépen kérlek, tedd fel magadnak a kérdést: Megtapasztaltam Isten Szellemének
erejét?
A benned lévõ élet vágyaid
eredménye? Vagy egy új dolog, amit felülrõl töltöttek, ültettek beléd? Hívõ
életed mennyei eredetû? Jézus Krisztusban
újjáteremttettél? Isteni erõ
által újjászülettél?
A halott vallásos természet,
vékony aranyréteggel bevonva, amirõl sokan úgy gondolják, hogy kegyelem,
valójában nem az. A bûnösök kifényesítették magukat, lekefélték a rozsda és piszok
legkirívóbb részét, és úgy gondolják,
hogy régi természetük olyan
jó, mintha új lenne. Rendben van, hogy felújítják és megjavítják régi önmagukat,
de ez nem elég. Annyit moshatod Izmael arcát és kezét, amennyit akarod, de
ettõl nem válik Izsákká.
Megjavíthatod a természeted, és
ideiglenes célokra ez hasznos is lehet, de nem tudod kegyelemmé változtatni. Az
a patak, amely az elbukott emberiség mocsarából ered, már forrásában különbözik
attól a folyótól, amely Isten trónusából fakad. Ne feledd, hogy Urunk maga
mondta: ’Újonnan
kell születnetek.’ Ha nem
születtél újjá fentrõl, hiába jársz templomba, gyülekezetbe.
Imáid és könnyeid, a Biblia olvasása és
minden, ami önmagadból jön, csak önmagadhoz vezethet vissza. A víz szintje nem
emelkedhet magasabbra a forrásától: ami az emberi természetbõl ered, az csak az
emberi természet szintjére emelkedhet, de nem érheti el az isteni természetet.
Vajon hívõ életed természetes vagy természetfeletti volt? Emberi vagy isteni
akaratból származott?
Sok múlik azon, hogy mit
válaszolsz erre a kérdésre.
Isten gyermeke és a pusztán
vallásos ember között igen komoly különbség van származásukat illetõen. Izsák
ígéret szerint született, Izmael pedig a dolgok természetes rendje szerint.
Ahol a természet ereje elégséges, ott nincs ígéret, de
ha az ember ereje csõdöt
mond, az Úr ígérete közbeavatkozik. Isten azt mondta, hogy Ábrahámnak fia
születik Sárától. Ábrahám elhitte ezt, és örült neki, és Izsák megszületett az
isteni ígéret eredményeképpen, Isten ereje által. Ha nem lett volna ígéret,
Izsák sem lett volna, és igaz hívõ sem létezhet a kegyelem ígérete és az ígéret
kegyelme nélkül.
Kedves olvasó, hadd
érdeklõdjek az üdvözülésed felõl. Vajon azáltal üdvözültél, amit cselekedtél?
Vallásosságod saját
természetes erõd eredménye? Úgy érzed, hogy megfelelsz mindannak, amit a Biblia
megkövetel? Úgy ítéled meg, hogy biztonságos és boldog állapotban vagy
természetes kiválóságod és erkölcsi tulajdonságaid
miatt? Akkor olyan vagy, mint
Izmael, és nem nyered el az örökséget, mert ez az örökség nem test, hanem
ígéret szerint való.
Viszont ha ezt mondod:
’Reménységem csak Isten ígéretében van. Az Õ Fiának, Jézusnak a személyében
jelentette ki ezt az ígéretet minden bûnösnek, aki hisz õbenne; és én hiszek
benne, ezért bízom benne és hiszem, hogy az Úr teljesíti
ígéretét, és megáld engem.
Várom a mennyei áldást, de nem mint saját erõfeszítéseim eredményét, hanem mint
Isten ingyen ajándékát.
Reménységem egyedül Istennek
a bûnös emberek iránti nagyvonalú és ingyenes szeretetén alapszik, miáltal
elküldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy elûzze a bûnt, és örök igazságot
szolgáltasson azoknak, akik nem érdemlik meg’ – akkor ez
másfajta beszéd, mint az
izmaelitáké, akik ezt mondják: ’A mi atyánk Ábrahám.’ Most már megtanultál úgy
beszélni, ahogy Izsák beszélt.
A felületes szemlélõ számára
a különbség kicsinek tûnhet, de valójában óriási. Hágár, a rabszolga nagyon
különbözik Sárától, a hercegnõtõl. Az egyikre nem vonatkozik a szövetség
ígérete, a másikon örök áldás van. Reménytelen próbálkozás a cselekedetek
általi üdvözülés, de egészen más dolog a kegyelem általi üdvözülés. Az emberi erõ
általi üdvözülés kísérlete messze van az
isteni erõ általi
üdvözüléstõl.
Tedd fel magadnak ezeket a
kérdéseket, és döntsd el, melyik családhoz tartozol: Izmaeléhez vagy Izsákéhoz.
Ha úgy találod, hogy olyan vagy, mint Izsák, aki ígéret szerint született, ne
feledd, hogy a neved ’Nevetés’, mert ez a héber ’Izsák’ név fordítása. Örvendezz
kimondhatatlan és dicsõséggel teli örömmel. Újjászületésed csodálatos dolog. Ha
mind Ábrahám, mind Sára nevetett Izsákra
gondolva, te is megteheted
ezt önmagadat illetõen.
Néha, amikor egyedül ülök és
Isten irántam mutatott kegyelmére gondolok, én, teremtményei közül a
legméltatlanabb, egyszerre nevetek és sírok örömömben, hogy az Úr szeretettel
és pártfogással tekint rám. Igen, és Isten minden
gyermekének éreznie kellett már
az izsáki természet munkálkodását a lelkében, ami örvendezésre késztette,
hiszen az Úr nagy dolgokat cselekedett
érte.
Jegyezd meg jól a különbséget
a két utód között, születésüktõl fogva. Izmael embertõl való és ember által
született. Izsák Isten ígérete által. Izmael Ábrahám testének gyermeke. Izsák
is Ábrahám gyermeke, de Isten közbeavatkozása által, hiszen szüleinek gyengeségébõl
nyilvánvaló, hogy õ az Úrtól való – ígéret szerinti ajándék.
Igaz, hogy a hit a hívõ ember
cselekedete; a valódi bûnbánat pedig a bûnbánó ember cselekedete; mégis mind a
hit, mind a bûnbánat Isten mûve, ahogy Izsák is Ábrahám és Sára gyermeke, mégis
Isten ajándéka.
Az Úr, a mi Istenünk, aki azt
parancsolja nekünk, hogy higgyünk, képessé is tesz rá, hogy higgyünk. Minden elfogadható
cselekedetünk az Úr munkálkodása bennünk; igen, már a tett szándéka is az Õ
mûve. Az igazság keresése egy vasat sem ér, ha nem az ember szívébõl árad, mégis
kétségtelen, hogy az emberben munkálkodó Szent Szellem munkálkodásának
tekinthetjük.
Ó barátom, ha a benned levõ
dolgok kizárólag természetes eredetûek, nem fogsz üdvözülni! A belsõ
munkálkodásnak természetfelettinek kell lennie; Istentõl kell származnia,
különben nélkülözi a szövetség áldását. Vallásos életed a sajátod, ahogy Izsák
is Ábrahám saját gyermeke volt, de még inkább Istené, hiszen ’az üdvözülés az
Úrtól való’.
Fentrõl kell megszületnünk.
Vallásos érzéseinket és cselekedeteinket illetõen képesnek kell lennünk
kimondani: ’Uram, mindent te tettél, ami velünk történt.’