Drága Barátaink!
Míg Isten életünkre vonatkozó
akaratát megtalálni elengedhetetlenül fontos, de csupán egy folyamat kezdete.
Amint elindulsz Isten irányítása alatt, hatalmas célpont jelenik meg a hátadon.
Sátán mindent megtesz majd, hogy megállítson. Ha nem találkozol szembe az
ördöggel, akkor az azért van, mert mindketten ugyanabban az irányban haladtok.
Mindenféle problémába ütközöl
majd, amikor Isten akaratát akarod követni. Minden bizonnyal tanulhatsz a saját
károdon is – biztosra veheted, én így jártam – de nem ajánlom ezt. A tanulásnak
van egy jobb módja. Tanulhatunk más hibáiból is.
Pontosan ezt mondja az Írás:
Nos ezek a dolgok példaként
állnak nekünk, hogy ne sóvárogjunk gonosz dolgok után, ahogyan ők. [7] Se
bálványimádók ne legyünk, mint némelyikük; ahogy meg van írva, Leült a nép enni
meg inni, és felkelt játszani. [8] És ne paráználkodjunk, mint némelyek
közülük, és egy napon huszonhárom ezren elvesztek. [9] És Krisztust se kísértsük,
mint némelyek közülük, és kígyók pusztították el őket. [10] És ne zúgolódjunk,
mint néhányan közülük, és elpusztította őket a pusztító. [11] Nos mindezek
példaként történtek velük: és nekünk írattak le figyelmeztetésül, akikhez az
idők vége elérkezett. 1Kor. 10:6-11
Ebben a részben egyértelmű,
hogy ezek azért vannak felsorolva, hogy ne a magunk kárán kelljen tanulnunk.
Lássuk, hogyan bánt Isten ezekkel az emberekkel és tetteikkel és tanuljunk
példájukból.
Ami engem illet, a hibák
elkövetéséből oroszlánrészt vállaltam Isten-követésem során, de sok hibát el is
kerültem az Írás utasításainak megszívlelésével. Meg szeretnék osztani veletek
Mózes életéből néhány dolgot, amit Isten mutatott nekem. Ha el tudjátok fogadni
–nemcsak mint egy Bibliai történetet, hanem meglátva Mózes életében a leckét és
közvetlenül az életetekre alkalmazzátok – végtelenül hasznos lesz. Állítom,
hogy ez a lecke Mózes életéből minden egyes ember életére alkalmazható.
2Mózes 2:11-15
És azokban a napokban, mikor
Mózes felnőtt, kiment a testvéreihez és látta nyomorukat: meglátta, amint egy
egyiptomi egy hébert ütlegelt, az ő népének egyikét. [12] Körülnézett, és mikor
látta, hogy senki sincs a környéken, megölte az egyiptomit, és elásta a
homokba. [13] Másnap mikor kiment, ketten a héberek közül vitatkoztak: így
szólt ahhoz, aki hibás volt: Miért ütöd az embertársadat? [14] Az pedig így
válaszolt, Ki tett téged herceggé vagy bírává felettünk? Engem is meg akarsz
talán ölni, mint az egyiptomit? Akkor Mózes megrémült, és azt mondta, Ez biztosan
kitudódott. [15] Mikor a fáraó ezt meghallotta, el akarta fogni Mózest, hogy
kivégezze. De Mózes elmenekült a fáraó elől, és Midián földjén állt meg, ott
leült egy kút mellett.
Ha csak ezt a részt vennénk figyelembe az
Írásból, belemagyarázhatnánk Cecil B. DeMille „Tíz parancsolat” című filmjében
lefestett feltevéseit. Például azt, hogy a filmben Mózes nem tudta, hogy ő
héber. Tehát mikor kiment, és megölte az egyiptomit, csak azért tette, mert jó
srác volt, aki kiállt az elesett mellett, de ha egészében nézzük Isten Igéjét,
láthatjuk, hogy nem így történt.
Az Apostolok Cselekedetei
7:23-ban István ezt mondta Mózesről:
Mikor betöltötte a negyvenet,
szívében felfogta, hogy látogassa meg testvéreit, Izráel fiait.
Más szóval, tudta, hogy
zsidó. Isten kezdte ezt az egészet azzal, hogy Mózes szívére tette, hogy
„látogassa meg Izráel fiait.”
Apostolok Cselekedetei
7:24-25
És mikor látta, hogy egyikük
igazságtalanul szenved, megvédte és megbosszulta az elnyomottat, és lesújtotta
az egyiptomit: [25] Mert azt gondolta, hogy testvérei megértették, hogy Isten
az ő keze által szabadítja meg őket: de nem értették.
Ez teljesen megváltoztat
mindent! Ez azt jelenti, hogy mikor Mózes megölte ezt az egyiptomit, nem csak
véletlen volt. Mózes ismerte Isten elhívását az életére. Tudta, hogy Isten
elhívta, hogy szabadítást hozzon a zsidóknak. Mikor megölte az egyiptomit,
tulajdonképpen Isten elhívását akarta beteljesíteni. Azt várta, hogy a zsidók majd mind mögé
állnak. Az volt a célja, hogy kivezeti őket a rabságból az Ígéret Földjére, de
teljesen elvétette Isten akaratát. Ez hatalmas bukás volt!
Ennek nagyon nagy jelentősége
van a számomra és számotokra is! Itt az első pontok egyike, amit szeretnék
megértetni. Kérem Istent, hogy nyissa ki a szíveteket, és segítsen befogadni:
az, hogy tudjátok mi Isten elhívása az életetekre, nagyon kis része az elhívás
teljesítésének.
Ez legtöbb ember számára
komoly megrázkódtatást okozhat. Legtöbben azt gondolják: „Isten, csak mutasd
meg mit akarsz, hogy tegyek, és onnan már csinálom magamtól, halleluja”. De az
írás teljesen más hozzáállást tanít. Ha már ismered Isten elhívását az
életedre, a következő lépés – és talán még fontosabb lépés – hogy megtaláld
hogyan kövesd, és teljesítsd be akaratát.
Mai társadalmunkban sokan azt
hiszik, hogy a cél szentesíti az eszközt. A lényeg, hogy eljussanak egyről a
kettőre, mindegy hogy hogyan. Ez a fajta logika sok embert kompromisszumokra
vezetett. Mindent megtesznek – tisztességtelenül, másokat hátba szúrva, szinte
bármit – amíg úgy érzik, Isten akaratát teljesítik. Mózes ténylegesen meg is
ölte ezt az egyiptomit, gondolván, hogy ez a gyilkosság véghezviszi majd Isten
akaratát. Ilyen messzire tudunk menni a helyes útról, ha a saját értelmünkre
támaszkodunk (Péld. 3:5).
Sokan úgy vannak, hogy kapnak
Istentől egy Igét, amiből fabrikálnak egy egész bekezdést, és saját akaratukból
végzik szolgálatukat. Vagy mint Mózes, Igét kapnak, aztán megpróbálják
beteljesíteni anélkül, hogy megkérdeznék Istent az időzítésről. Állandóan látom
ezt a hozzáállást. A dolgok elvégzésének van helyes és helytelen módja is.
Végezhetjük Isten szerint, vagy önző módon.
Nem elég csak azt tudni, hogy
Isten elhívott, és hogy kenet van az életünkön; ki kell fejleszteni a
karakterünket és az érettségünket is ahhoz, hogy helyesen tudjuk Őt képviselni.
Eljutni arról a pontról, hogy soha nem szolgáltunk az Úrnak oda, hogy
beteljesítsük elhívásunkat, minden részletében ugyanolyan fontossággal bír,
mint maga az elhívás felismerése. Ez egyike volt azon okoknak, amiért
bibliaiskolát nyitottunk, és hogy olyan nagy erőfeszítést teszünk abban, amit
csinálunk. És ne zúgolódjunk, mint néhányan közülük, és elpusztította őket a
pusztító. [11] Nos mindezek példaként történtek velük: és nekünk írattak le
figyelmeztetésül, akikhez az idők vége elérkezett. 1Kor. 10:6-11
Remélem, hogy ezt tényleg
megértitek. Tudni Isten akaratát, azt hogy mit akar, hogy tegyünk, csodálatos,
erőteljes érzés. Nagy kiváltság, hogy Isten kijelenti nekünk akaratát. Nem
becsülöm le, de ez csak a kezdet. Olyan, mint mikor kinyitunk egy ajtót. Nem
érkeztünk meg. Nem vagyunk teljesek. Minden részletében ugyanolyan fontos
megérteni, hogyan kövessük életünkre szóló akaratát, mint tudni, mi is az
akarata.
Amiről itt beszélek, az
megóvott engem attól, hogy mellékvágányra tereljen az ördög.
Például Mózes Isten
időzítését is elvétette, ami neki negyven évébe került a pusztában, Izráel
gyermekeinek pedig harminc évvel meghosszabbított rabszolgaságot eredményezett.
Senki nem akarja ezt. Szükségetek van erre a tanításra. Tanuljatok Mózes
hibáiból, nem pedig a magatokéból.
Isten megáldott benneteket
Andrew és Jamie