Megvéd és befedez

Istenem, szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem." (Zsolt 57,2/b).

Gyors szárnycsapásokkal siet az anyamadár kicsinyei védelmére. Nem vesztegeti idejét, amikor élelemszerző úton van, vagy amikor oltalmaznia kell őket a veszélytől. A mi Urunk is sasszárnyakon siet választottai megmentésére.

Az anyamadár kiterjeszti szárnyait a fészekben ülő kicsinyek felett. Tulajdon testével rejti el őket. A tyúk teste melegével melengeti csibéit, és szárnyaiból hajlékot képez, amelyben otthon érezhetik magukat kicsinyei. A mindenható Isten, a mi Urunk, ilyen oltalom választottai számára. Ő a mi menedékünk, otthonunk, mindenünk.

Amit a vigyázó és szárnyaival befedező madár a kicsinyei számára jelent, azt jelenti az Úr a mi számunkra. Ezt újra meg újra hálaadással megtapasztalhatjuk. Megvéd minden gonosztól. Az Úr ugyan a madár szárnyához hasonlítja oltalmát, de mennyivel nagyobb oltalom az, mint a madarak tollazata. A Seregek Urának ereje rejlik benne. Legyen ez vigasztalás a számunkra, hiszen a mindenható szeretet siet, hogy megszabadítson és elrejtsen bennünket.

Isten szárnyai gyorsabbak és gyengédebbek, mint a madáré, rejtőzzünk el bizalommal szárnyai árnyékában, és találjunk ott nyugalomra!

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

TITKOS DOLGOK

6 A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, 7 hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. 8 Ezt e világ

fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. 9 Hanem hirdetjük, amint meg van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. 10 Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Szellem által; mert a Szellem mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. 11 Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi szellem, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak IstenSzelleme. 12 Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből való Szellemet, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. 13 Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Szellemtől jött tanítással, a szellemi dolgokat a szellemi embereknek magyarázva. 14 A nem szellemi ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak szellemi módon lehet azokat megítélni. 15 A szellemi ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. 16 Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van” 1Kor 2,6-16.

                          TITKOS DOLGOK

Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. (1Kor 4,1)

Hivatalos őrzője vagyok egy titkos receptnek. Amint láttam, hogy anyósom életének utolsó éveibe lép, tudtam, hogy a család "Angyalok étke" sütemény receptje hamarosan elvész, ha nem cselekszem sürgősen. Állandó desszertje volt ez a családi összejöveteleknek, amelyet mindenki nagyon várt. Csak nagymama tudta minden alkalommal könnyűre és finomra sütni.

Meglátogattam ezért vidéki tanyáján, hogy első kézből tanuljam meg a tökéletes sütemény elkészítésének fortélyait. Lisztet szitáltunk, tojásfehérjét vertünk fel, más, különleges hozzávalókat adtunk hozzá épp a megfelelő pillanatban - csodálatos nap volt. Egyesével elárulta titkait azokban a csendes pillanatokban. Talán ő is érezte, hogy az idő sürget. Ez volt az utolsó lehetősége, hogy egy fontos tudást átadjon.

A fenti igevers azt mondja, legyünk "Isten titkainak sáfárai". Pál úgy tekintett magára, mint aki előtt titkot fedtek föl. De a hír Jézus Krisztusról, aki kész volt meghalni a világ bűneiért, és feltámadott a harmadik napon, olyan üzenet volt, amit nem tudott megtartani magának.

Isten irántunk való mérhetetlen szeretetének jó hírét meg kellett osztani másokkal.

Az idő rövid. Adjuk tovább az utánunk következő nemzedékeknek, amit igaznak tudunk Istenről.

Imádság: Urunk, segíts, közvetíteni szereteted azok felé, akik nem ismernek téged. Ámen.

Isten titkait meg kell osztani másokkal.

Sharon Braner (Oklahoma, USA)

www.csendespercek.hu

A napod legfontosabb része

"De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek." Mt.6,33.

Sokan azt mondják, hogy nincs idejük csendességet tartani. Ez egy kifogás. Minden egyes ember a földön a hétnek ugyanazzal a 168 órájával rendelkezik. A kérdés azonban az, hogy mivel töltöd azt az időt, amivel rendelkezel?

Nincs időd mindenre. Senkinek sincs. Ezért időt kell szakítanod arra, ami valóban számít. Ez nem idő kérdése, hanem azé, hogy mi a fontos számodra és mit helyezel előtérbe. A megoldás arra, hogy legyen időd a napi áhítatra az, hogy Jézust és az Ő országát teszed első helyre az életedben.

Jézus azt mondta: "De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek."Mt.6,33. Legyen az Úr az első az életedben, és több időd lesz. Bármire is legyen szükséged az életben, mindenben legyen mindig az Úr az első.

Legyen az életedben a legfontosabb dolog az, hogy jobban megismerd az Urat, és hogy több időt tölts Vele. Hogy miért? Mert nem azért teremtettünk, hogy a tennivalóinkat kipipáljuk a feladat-listánkon. Arra lettünk megteremtve, hogy minél több időt töltsünk az Úrral.

Hatalmas kiváltság az, hogy csendességet tarthatunk. Gondoljunk bele, a Mindenség Teremtője hív minket arra, hogy naponként némi időt töltsünk vele. Képzeld el, hogy a a kedvenc színészed, vagy a kedvenc zenészed, vagy énekesed, vagy akár a kedvenc sportolód kérne meg arra, hogy mindennap tölts el vele némi időt. Azt mondanád: "Bocs, de ma nincs rád időm"? Hát persze, hogy nem ezt válaszolnád!

Akkor miért mondasz nemet arra, amikor maga az Úr hív téged, hogy tölts vele egy kevés időt? Nagyon sok mindent elmulasztasz, amikor nemet mondasz.

Te milyen fontossági sorrendbe teszed jelenleg a dolgaidat? Hogyan változhatna ezeknek a dolgoknak a fontossági sorrendje, ha a csendességed az Úrral állna az első helyen?

Befolyásolja-e a hozzáállásodat a napi fontossági sorrend felállításához az, ha közben figyelembe veszed azt, hogy valójában kiváltság, ha az Úrral csendességet tarthatsz?
 

(Rick Warren, Daily Hope, 2012. január 29.)
 

http://napiremeny.blog.hu/2012/02/05/a_nap_legfontosabb_resze

Hillsong - For Who You Are - With Subtitles / Lyrics

Nézz szembe a zenével!

Hallottad-e már azt a kifejezést, hogy nézz szembe a zenével

[angol kifejezés jelentése: szembenéz a következményekkel].

A következő történet elmondja ennek a szólásnak az eredetét.

Sok évvel ezelőtt egy fiatalember a Birodalmi Zenekarban szeretett volna játszani, ám egyáltalán nem tudott zenélni. Mivel azonban nagyon gazdag és befolyásos ember volt, kikövetelte magának, hogy beállhasson a zenekarba, és játszhasson a király előtt.

A karmester megengedte neki, hogy a zenekar második sorában foglaljon helyet. Noha nem értett a kottaolvasáshoz, kapott egy fuvolát, és amikor a koncert megkezdődött, felemelte hangszerét, csücsörítette ajkait, és mozgatta ujjait. Minden mozdulatot végigcsinált, mintha csak ő is játszana, de soha nem szólaltatta meg a hangszerét.

Ez a megtévesztés két éven keresztül folyt. Majd egy napon új karmester vette át a Birodalmi Zenekar vezetését. Közölte a zenészekkel, hogy mindenkit meg akar hallgatni egyenként, hogy láthassa, milyen jól tudnak játszani. A meghallgatással kiszűri azokat, akik az ő mércéjének nem felelnek meg, és elküldi őket a zenekarból.

A zenészek egyenként bemutatták játékukat az ő jelenlétében. Az álfuvolás rémült aggodalommal tekintett meghallgatása elébe. Amikor rá került a sor, betegnek tettette magát. Az orvos azonban, akit a vizsgálatára kirendeltek, megállapította, hogy semmi baja nincs. A karmester ragaszkodott ahhoz, hogy a férfi jelenjen meg előtte, és adjon számot tudásáról.

A fuvolásnak szégyenkezve kellett bevallania, hogy ő tulajdonképpen egy szélhámos. Ezen a napon kellett „szembenéznie a zenével".

Sokan közülünk eljátsszák a keresztyén élet különböző mozdulatait. Eljárunk gyülekezetbe vagy ifjúsági órára, igeverseket mondunk el, és mindenféle jó dolgot mondunk. Valójában azonban szélhámosok vagyunk. Eljön majd az az idő, amikor mindnyájunknak meg kell állnunk a menny és föld bírája előtt, és „szembe kell néznünk a zenével." Senki sem tud majd elrejtőzni a tömegben. A csalókat elkülönítik majd az igazi zenészektől. (Lásd Mt 12,36-37 és 25,31-46.)

Mt. 12.36-37 De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.

Mt. 25.31-46 „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.” „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” „Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”

http://velunkazisten.hu/content/book/N%C3%A9zz_szembe_a_zen%C3%A9vel

Dr-Kováts György: TEDD, AMIT TENNED KELL - DE VEDD ÉSZRE JÉZUST...

Luk 5:4 Mikor pedig megszűnt beszélni, mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. Luk 5:5 És felelvén Simon, mondta neki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. Luk 5:6 És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát kerítették be; szakadozott pedig az ő hálójuk.

Semmi baj azzal, hogy szorgos vagy, és teszed, amit egy-egy helyzetben tenni lehet, és kell is.

1./ Mosd a hálóidat. Húzd szárazra a hajódat. DE vedd észre Jézust, aki be akar szállni.

2./ És HAGYD FÉLBE a munkádat, ha az tartana vissza attól, hogy Jézusnak engedj. Engedd, hogy beszéljen veled. Tedd félre az ellenvetéseket, hagyd az „újra elvégzendő munka” miatti zúgolódásodat, a szokatlanság miatti aggodalmaskodásodat, és mindent, amit az emberek ilyen helyzetben kifogásként felhoznak általában. Evezz kicsit beljebb, és hagyd, hogy Jézus beszéljen a hajódból (hallgasd te is, félbehagyva a háló mosását).

3./ Azután, ha hozzád fordul, és valami teljesen szokatlant mond, ENGEDJ NEKI. A hit enged. A benned levő hit engedni akar. Csak a régi természet az, ami zúgolódik, értetlenkedik, monológokat mond. Mondd a jót. Tedd a jót. Amit Ő mond. Az Ige mindig hitet fog támasztani benned, ha engedsz Neki. Engedd, és végződni fog.

4./ És TEDD MEG, amit tenni kell. Amire Jézus indít.

Adj, vess, szólj, vagy éppen hallgass, menj el, ahová el kell menned, beszélj, és taníts, vagy magyarázd az Igét, add, amit kaptál, és add tovább, amit megkaptál, még, ha magadénak gondoltad volna is azt.

Légy rajta, hogy az Úr elvégezhesse, amit Ő akar elvégezni, és ne akadályozd okoskodásoddal Őt. Még, ha mások értetlenkednének is. Még, ha „bolonddá” is lennél a szemükben – vagy legalábbis ettől kellene tartanod. Az Úr végzi, és végezni is akarja, most is, az Ő munkáját, s te ebben résztvevő vagy, hiteddel, engedelmességeddel, készségeddel, hűségeddel, állhatatos kitartásoddal, alázatosságoddal, szelíd hozzáállásoddal. Amit ki kell mondanod, mondd. Ha imádságra indít, légy konkrét, és mondd, amit Ő ad szívedbe. Ha látást, kijelentést ad – Ő adja – akkor tedd, amit mond. Mondd, szólj, vesd el a hit magjait. Anyagilag is. Amit mond, tedd meg. A hit által. Minden emberi üzleti szellem nélkül. Egyszerűen bízz Benne, ha szólt neked.

Ezt tette Péter, amikor a hálóval kievezett a mélyre. Jézus ott volt a hajójában. És figyelte őt. Jézus mondta, hogy mit tegyen, Péter pedig engedett Neki. És most evez. Pedig a „lehetőségek ideje” MÁR LEJÁRT. Az emberek szemében. Az eddigi tapasztalatoknak megfelelően. A szokások értelmében. A közvélemény szerint.

De a csoda SOHASEM A KÖZVÉLEMÉNYNEK MEGFELELŐEN történik. Ha a menny csodáiban akarsz járni, akkor el kell szakadnod attól, amit az emberek „általában megszoktak”. Szembe kell fordulnod azzal, amit saját magad is „normálisnak” gondolnál. Mert Jézus az ilyen helyzetekben jön. Sokszor. Amikor mások már „legyintenek”, úgy tekintenek a helyzetedre, hogy „annak már annyi”.

De Jézus NEM ÍGY NÉZ RÁD. Jézus többet lát. Ő látja a láthatatlant.

És tudod mit? A hited, amit Ő adott szívedbe, ugyanúgy lát, mint Jézus. Nem úgy néz a helyzetre, mint a többiek. Többet lát – ő látja Jézust, Aki most szólt, aki most cselekedni készül. Lát, és ezért tesz. Lát, és ezért indul. Lát, és ezért nem adja fel. Lát, és ezért készséges. Annak ellenére, hogy mit érez. Annak ellenére, hogy mit súg neki Ádám. Annak ellenére, hogy a „vallásos világ” mit gondol körülötte. Annak ellenére, hogy az „emberek mit szoktak ilyen helyzetben tenni”.

Tegnap nem hallgattam. Bár nagyon sokáig vártam. Egy mondattal lerögzítettem, hogy szerintem mit lát a hit. Hogyan kellene imádkoznunk. Nagyon érdekes volt az ott levők reakciója. (Pásztorokkal voltam együtt.) Összefoglalva: egyedül maradtam. Volt, aki külön odajött a végén, és azt mondta, hogy érti, mit mondtam. Volt, aki elmondta, hogy ő is átélt fájdalmas helyzeteket, és nem értik meg őt. De inkább más volt a reakció. Mintha bántottam volna másokat – azzal, hogy egy olyan szempontot kezdtem el mondani, ami előttem egyértelmű volt, de amit az imádság során kihagytak. Hogy az ördög is ott van a pályán, és labdába rúg. Hogy esetleg lehetne másként is imádkozni… De nem mondhattam el végig.

Sokat gondolkodtam azóta is. Rossz, hogy megszólaltam? (Utólag megaláztam magam, és mindenki hallatára lerögzítettem, hogy nem volt bántó szándék bennem, és elhatároltam magam minden ítélkezéstől, kritikától, amit felfedezni véltek szavaimban. Megértették, és nyugtázták, a közösség, kapcsolat, nem sérült.)

Kellett nekem beszélni? Még most is gondolkodom. De ott, akkor, úgy éreztem, az Úrtól, igen. Az más kérdés, hogy „mennyi haszna” volt pillanatnyilag. Emberileg úgy tűnik – semmi.

De az Úr átvitt, átvisz az ilyen helyzeteken, és te döntés elé kerülsz. A „hit helyzetei” általában az „egyedül maradás helyzetei”, amikor sok ember másként gondolkodik a helyzetről, másként látja azt, és te úgy érzed, hogy „magadra maradtál”.

Sidrák, Misák, Abednégó helyzete, Dávidé, amikor Góliáttal állt szemben. Ábrahámé, amikor Isten azt mondta neki, hogy Sárának nevezze Szárait, és ezzel kifejezésre juttassa az Élő Istenben való bizalmát, Istenének akaratát, és az engedelmességet Ura felé.

(Miközben napról-napra ezt tette, feltámadt benne a hit, és készsége szerelmébe is átcsapott, s a lehetetlen lehetségessé vált. Szerelmüknek gyümölcse támadt. Hit által. Az ő Uruktól. Mert készek voltak úgy szólni, ahogy Uruk mondta nekik. Egymást szerelmes szavaikban a hit szavával illették. Ábrahám – népek atyja, és Sára – fejedelemasszony. Úgy szóltak, úgy láttak, és úgy viselkedtek, a hit által, ahogy az Úr mondta nekik. S így a hit elvégezte, és a hit által az Úr el tudta bennük végezni, hogy megtörténjen a lehetetlen. Róma 4,16-21.)

Ez a hit útja. Ez volt a bibliai időkben. Ez volt az Úr Jézus számára is. Ő mindig ezen az úton járt. Bántották is érte eleget. Oktatták, számon kérték, fenyegették, üldözték, és végül megfeszítették. Ennél többet nem tudtak Vele tenni. Veled sem tudnak. És te már amúgy is „meg vagy feszítve Krisztussal együtt”, igazából vesztenivalód nincs is.

Úgyhogy, harcra fel, higgy Péterrel együtt, higgy Ábrahámmal, Izsákkal, Jákóbbal, Józseffel, Mózessel, Józsuéval, Sámuellel, Dáviddal, és a prófétákkal együtt. Higgy az Újszövetség nagy harcosaival – a végtelenül egyszerű, hétköznapi emberekkel – együtt, akiket Isten Szent Szelleme tett „valakikké”, a „senkikből”. Higgy Péter apostollal, Pállal, Jánossal együtt.

Higgy az egyháztörténet elhívottjaival együtt. Azokkal együtt, akik saját korukban „butáknak” tűntek, sőt, ellenállást váltottak ki, akiket megégettek, szétvágtak, vízbe fojtottak, börtönbe zártak, megfosztottak családjaiktól, száműztek, gályára hurcoltak – s mindezen közben, kínzóik azt gondolták magukról, hogy „istentiszteletet cselekszenek”. (Jn 16,2.) Mindent megtettek velük, de elhallgattatni nem tudták őket. Mert ezek az emberek a hit által éltek, a hit által szóltak, a hit által cselekedtek.

A hugenottákkal, akikhez dragonyosokat szállásoltak be, John Wesley „laikus prédikátoraival”, akiket kövekkel támadtak, és akiktől minden helyiséget elvettek, hogy ne tudjanak prédikálni. Az anabaptistákkal, akik nem adták fel, még Oroszországban sem, ahogy szorították őket nyugatról, keletre, de tudták, hogy „az Igazság él”.

És az új kori, s a legújabb kori hűségesekkel. Akik országokat nyertek meg, és nyernek meg. Még akkor is, ha bezárják őket az 50 celsius fokban konténerbe, a tűző napon, még, ha a tízezer fős sátrukat széttépi is a szél, még, ha a misszió munkája közben kikergetik is őket egy országból, vagy internáló táborba zárják őket. Még akkor is, ha motorcsónakkal gázolják le őket, ha karddal végeznek is velük, a hit szól, az Isten Igéje nem hallgat el, és az Úr, az ilyenek által, elvégzi munkáját.

Elvégzi a hétköznapokban, és elvégzi az ünnepnapokon is. Az utcákon, munkahelyeken, kórházakban – és a templomokban is. Mindenhol. Mert hitben járnak, és nem látásban.

Vállald a kockázatot!

Készítette: Útmutató a Léleknek

Lehet hogy neked is van egy "bajod" az életedben, amit hordozol, és amiről nem hiszed, hogy valaha is megváltozik, és nem hiszed, hogy valaha is kigyógyulhatsz belőle. Lehet, hogy Jézus arra kér téged, hogy kockáztass, de te félsz attól, hogy kinyújtsd a karod és megérintsd a ruhája szegélyét.

Vállald a kockázatot, és nézd meg, hogy mit tesz Isten. Valójában, a kockázat vállalása az egyik módja hited elmélyítésének - mivel így minden egyes apró lépés önbizalmat ad neked ahhoz, hogy nagyobb lépéseket merj megtenni.


-Daily Hope by Jon Walker

Veled lesz az Úr! - Fodor Sándor - Hit Gyülekezete Marosvásárhely

Jöjjetek hozzám, mondja az Úr Jézus!!

Készítette: Ez az a nap!

Jézus mondja: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. (Jn 14,6)

Állatiskola

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Állatiskola

Egy nap összegyűlt néhány állat az erdőben, és elhatározták, hogy iskolát indítanak. Egy nyuszi volt ott, egy madár, egy mókus, egy hal és egy angolna. Létrehoztak egy oktatási bizottságot, és megpróbálták összeállítani a tanmenetet.

A nyúl ragaszkodott hozzá, hogy az odúásás mindenképpen legyen benne a tananyagban. A hal az úszáshoz ragaszkodott. A mókus ragaszkodott ahhoz, hogy vegyék be a körkörös famászást, a madár pedig a repülést akarta.

Összeállították hát a tanmenetet ezekből a tárgyakból. Aztán kijelentették, hogy minden állatnak kötelező mindegyik kurzust elvégezni.

A nyuszinak, bár ásásból ötöst kapott, a körkörös famászással komoly gondjai akadtak: folyton hanyatt esett. Nemsokára a sok eséstől agykárosodást szenvedett, és már az ásás sem ment olyan jól. Már nem ötösöket, csak hármasokat kapott ásásból, körkörös mászásból pedig persze mindig csak egyeseket.

A madárnak nagyon szépen ment a repülés, de amikor ásásra került a sor, az már nem ment annyira. Folyton eltört a csőre meg a szárnya. Hamarosan repülésből is hármasokat kapott, ásásból pedig egyest. Emellett a körkörös famászással is nagyon kínlódott.

A mókusnak ragyogóan ment a körkörös famászás, de a víztől annyira félt, hogy úszásból egyenesen megbukott.

A halnak nem esett nehezére legjobbnak lenni úszásórán, de nem volt hajlandó kijönni a vízből, hogy a többi órán részt vegyen.

Az osztályelső egy szellemileg visszamaradott angolna lett, aki mindent megcsinált félig-meddig. De a tanárok örültek, mert a széleskörű tanmenetnek köszönhetően mindenki minden tantárgyat tanult.

(Tony Campolo: Everything You've Heard is Wrong c. művéből, Dallas: Word, 1992, 130. o.)

Krisztus testét, a Gyülekezetet, úgy tervezte Isten, hogy mindenkit magába foglaljon, de Isten sosem akarta, hogy mindenki mindent csináljon.

Isten sajátos képességeket adott neked,amiket neked, és csakis neked kell használnod a gyülekezetben és a világban. Senki más nem rendelkezik pont ugyanazokkal az ajándékokkal, és sok olyan munka van, amit csak te tudsz elvégezni (1Kor 12).

A Krisztus követésére való felhívás arra szólít fel, hogy fedezzük fel egyedi tehetségünket, és aztán használjuk úgy az Istentől kapott ajándékainkat és képességeinket, hogy azzal dicsőséget és tisztességet adjunk Neki.

Graham Cooke: Isten természete (The Nature of God)

Hillsong UNITED Oceans (Ha nem indul Feet) Lyric Videó

János evangélium 3. fejezet: Szellemből újonnan születni (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Ján. 3,1 Vala pedig a farizeusok közt egy [(Phariszaiosz): elkülönülő, vagyis kirekesztően vallásos] ember, a neve Nikodémusz, [jelentése: diadalmas a népe között]; a zsidók [(iúdaiosz): júdeai, Júdeában élők] főembere [egyik vezetője volt, a nagytanács, a Szanhedrin tagja]:

Ján. 3,2 Ez jöve Jézushoz [egy] éjjel, és monda néki: Mester [Rabbi], tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti [hiszen senkinek sincs hatalmában, hogy ezeket] a jeleket [csodákat], amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.

Ján. 3,3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony [igazán] mondom néked: ha valaki újonnan nem születik [nem származik fentről], nem láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az Isten országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát].

Ján. 3,4 Monda néki Nikodémusz: Mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?

Ján. 3,5 Felele Jézus: Bizony, bizony [igazán] mondom néked: Ha valaki nem születik [nem származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába [Isten királyságába; birodalmába].

Ján. 3, 6  Ami testtől született, test az [ami hústestből van nemzve (amit hústest hoz létre), hústest az]; és ami [Szent] Szellemtől született [Szent Szellemből jön létre], szellem az.

Ján. 3,7 Ne csodáld [ne csodálkozz], hogy azt mondám néked: Szükség [(dei): szükségszerű] néktek újonnan [felülről] születnetek [fentről kell származnotok]*

*Azt is kijelenti Isten Igéje, hogy honnan ismerhetők meg a felülről született emberek: „Aki felülről [Istentől] jött, feljebb való mindenkinél. [hatalmasabb; mindeneknek fölötte van]. Aki a földről való [a földről származik], földi az [a földhöz tartozik] és földieket szól; aki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél. [mindeneknek fölötte van]. És arról tesz bizonyságot [Ő arról beszél; arról tesz tanúságot], amit látott [ami felől látást kapott] és hallott; és az Ő bizonyságtételét [amit mond] senki sem fogadja be. Aki az Ő bizonyságtételét befogadja, [azt, amit mond] az megpecsételte [az elismeri], hogy az Isten igaz. Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja [Isten szavait közvetíti; az Isten igéit hirdeti]; mivelhogy [neki] az Isten nem mérték szerint, mérték nélkül adja a [Szent] Szellemet” (Ján. 3,31-34).

Arról is bizonyságot tesz Isten Igéje, hogy hogyan lehet újjá születni: „Valakik pedig befogadák őt (az Urat, vagyis a Szent Szellemet /2 Kor. 3,17/), hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [Isten gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13).

Az új teremtésről, vagyis a szellemi emberről így beszél az Úr: „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk [elmarasztaló ítéletük; mert nincsen helye velük szemben, de nem is érvényesül ellenük semmiféle elmarasztaló, halálos ítélet] azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, [élnek] kik nem (hús)test szerint járnak, hanem Szellem szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet [a természetfeletti élet] szellemének törvénye megszabadított [felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett] engem a bűn és a halál törvényétől. Mert a (hús)test szerint  valók [élők (a húshoz igazodók)] a (hús)test dolgaira gondolnak. [a hús dolgain jár az eszük; a hústest dolgaira összpontosítanak; (A (hús)testi ember bizony (hús)testiekre vágyik) törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai] a Szellem szerint valók  pedig a Szellem dolgaira. [de a Szellemhez igazodók a Szellem dolgaival törődnek (a szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik)]” (Róm. 8,1-2.5).

 „Azért ha valaki [mindenki, aki] Krisztusban van, új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés az [új teremtmény]; a régiek [az eredeti, kezdeti, ősi] elmúltak [a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [valami új valósult meg; új jött létre; új állt elő]” (2 Kor. 5,17).

Dávid próféciája is így hangzik: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; (az övéi vagyunk) az ő népe és az ő legelőinek juhai (nyája) vagyunk” (Zsolt. 100,3).

 És Pál apostol folytatja a kijelentést: „Mert az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk [azok szerint éljünk]” (Eféz. 2,10). „Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól (gonoszságtól), és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet (a maga népévé), jó cselekedetekre igyekezőt (törekvőt)” (Tit. 2,14).

Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).

Ez a menyei Atya akarta, amit cselekedni kell: „Mert [mindenki] aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem [mind] fitestvérem [fivérem], nőtestvérem [nővérem] és [az én] anyám” (Mát. 12,50).

Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5).

És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”  (1Pt. 1,23).

És aki már újonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által – született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott (imádni való) az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága (könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma) szerint újonnan szült minket élő reménységre (ez biztos várását jelenti valaminek, ami be is fog következni. Itt: az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló, „földöntúli” remény) Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3).

„Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét. 1,4).

Aki: „nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).

Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19).

„Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek (a régire nem is emlékeznek), még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17).

És itt már: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

„Mert hiszen egy Szellem által [egy Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [hellének, vagyis pogányok;] akár szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át]. (1 Kor. 12,13).

Mert: „… akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,27-28).

És hogy mi a feladatuk, arról már a prófétákon keresztül így szólt az Úr: „A nép, amelyet magamnak alkoték (formáltam), hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,21).

Ján. 3,8 A szél [a Szellem; arra] fú, a hová [amerre] akar, és annak zúgását hallod. [Más fordítás: A Szellem ahol akar, ott fuvall és a hangját hallod], de nem tudod, honnan jő és hová megy [és hová tart]: így van mindenki, aki [a Szent] Szellemtől született [aki Szellemből származott (lett)]*

*Mert: „Ahogyan nem ismered a szél útját, vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten munkáját, aki mindent alkotott” (Préd. 11,5).

„Mert ki ismerheti [tudhatja; láthatja] meg az emberek közül azt, ami az emberben van? [benső dolgait, lényegét]? Egyedül az emberi szellem, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, [titkait; benső, titkos dolgait] csak Isten Szelleme” (1Kor. 2,11).

 Csak az Istenből születetett ember képes felismerni a Szent Szellem munkáját: „Érzéki ember [az itt szereplő pszükh i kosz görög szó jelentése: pusztán emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai, szempontjai, (vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei) irányítják] pedig nem foghatja meg [nem fogja fel; (nem fogadja el)] az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki [balgaságnak tartja; oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára]. Meg sem értheti [nem képes megérteni (megismerni)] mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg. [szellemileg kellene megvizsgálni]. Mert ki ismerte meg [látta át; érte fel] úgy az Úr gondolatát, [értelmét] hogy őt kioktathatná? [taníthatná] Bennünk pedig Krisztus értelme van. [g: núsz: értelem, gondolkozás, megértés; gondolkozásmód, vélekedés; Itt szellemi értelem; a szív értelme. A Krisztus értelmét csak az új teremtés részesei birtokolják, de ez nem egy statikus állapot, hanem dinamikus, azaz állandó újulásra van szüksége] [Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus értelmének]^. (1 Kor. 2,14.16)

Ján. 3,9 Felele Nikodémusz (Jelentése: aki legyőzi a népet) és monda néki: Mi módon lehetnek ezek [hogy történhetnek meg ezek; hogyan képesek ezek létrejönni]?

Ján. 3,10 Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket [és mégsem tudsz ezekről, és nem érted]?*

*Azért kérdezi ezt az Úr Jézus, mert aki Isten népét, vagyis a Krisztus népét tanítja, annak érteni kell a próféciákat, hiszen a próféták mind az új teremtésről, és létrejöttének módjáról beszélnek: „Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened, az ÚR, szeretni fogod Istenedet, az URat teljes szívedből és teljes lelkedből, és élni fogsz” (5 Móz. 30,6).

 „És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet (léḇ: szív, a szellemi lényünk középpontja. Isten keresésének, az Ige befogadásának szerve), és új szellemet adok belétek, és elveszem (eltávolítom) a kőszívet (hús)testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok (rendelkezéseim szerint éljetek) és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek (megtartsátok és teljesítsétek)” (Ezék. 36,25-27).

„Azután kitöltöm majd Szellememet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Még a szolgákra és szolgálókra is kitöltöm Szellememet abban az időbe” (Jóel. 2,28-29).

„Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm (kiárasztom) Szellememet a te magodra (utódaidra), és áldásomat a te csemetéidre (sarjadékaidra)” (Ésa. 44,3).

Az Úr Jézus jelenti ki a próféciák jelentését: „Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még nem vala (még nem adatott a) Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítették meg” (Ján. 7,38-39)

Ján. 3,11 Bizony, bizony [igazán] mondom néked, amit tudunk, azt mondjuk [mi arról beszélünk; mi azt hirdetjük], és amit látunk, arról teszünk bizonyságot [és azt mondjuk el]; és a mi bizonyságtételünket [tanúságtételünket; amit mondunk] el nem fogadjátok.

Ján. 3,12 Ha a földiekről szóltam [ha földi dolgokról beszéltem] néktek és nem hisztek, mi módon [hogyan] hisztek, ha a mennyeiekről szólok [ha mennyei dolgokról beszélek] néktek?

Ján. 3,13 És senki sem ment [jutott] fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá [aki a Mennyből jött le], az embernek Fia, aki a mennyben van*

*Az Úr Jézus a második ember, aki nem teremtetett, hanem Istenből születetett: „Az első ember földből való [porból formált], földi [és a porból alkották]; a második ember, az Úr, mennyből [égből] való. [mennyei]” (1 Kor. 15,47).

Ő: „… az egyszülött Fiú [Isten], aki az Atya kebelében [ölén] van [nyugszik]…” (Ján. 1,18). Pál apostol bizonyságtétele: „Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén [(anabainó): felmegy, felemelkedik, felszáll] a magasságba... Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire [hogy előzőleg le is szállt erre a földre]” (Eféz. 4,8-9)

Ján. 3,14 És amiképpen [(kathósz): ahogyan] felemelte Mózes a kígyót a pusztában [a sivatagban], akképpen [(hútó hútósz): így, ilyen módon] kell [(dei): szükséges; szükségszerű] az ember Fiának felemeltetnie.

Ján. 3,15 Hogy valaki [mindenki, aki] hiszen [(piszteuó): hitre jut] Őbenne, el ne vesszen [(apollümi): elpusztít, tönkretesz, megsemmisít, romlásba visz], hanem örök élete legyen [Őbenne]*

*És így folytatja az Úr Jézus: „Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok. És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok. Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse (hogy jelezze), milyen halállal kell meghalnia” (Ján. 8,28;12,32).

Az Úr Jézus egy előképben mutatja be, hogy miért, és hogyan kell meghalnia. Izráel népe zúgolódott az Úr ellen, vagyis céltévesztő lett: „Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat (mérgeskígyókat), és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk (ḥṭ': téved, eltéveszti a célt, elhibáz, megbotlik, félrelép; eltéved, letér az útról), mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye (távolítsa) el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót (vörösréz-kígyó), és tűzd (emeld) fel azt póznára (nés: rúd, pózna): és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon (Más fordítás: Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra). Csinált azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada” (4 Móz. 21,6-9).

Ez megmaradt egészen Hóseás király (Jelentése: megmentés, szabadítás; Jahve a szabadítás; Isten segít; akinek az Úr a segítsége) uralkodásáig, aki: „Ő rontotta le a magaslatokat (ő szüntette meg az áldozóhalmokat), törte el (összezúzta a szent) oszlopokat (maccéḇáh: oszlop, szerencsét hozó. Kananeus bálvány, más „faragott és öntött képek” társaságában. Tiszteletben, (imádatban) részesített oszlop), és vágta ki az Aserát (kivágatta a szent fákat), és törte össze (és darabokra törette) az érckígyót (a rézkígyót) is, amelyet Mózes csinált. Mert mind az ideig az Izráel fiai jó illatot tettek (tömjéneztek: jelképezi a hívők imádságait) annak, és nevezték azt Nékhustánnak (jelentése: rézből való kígyó). Egyedül az Úrban, Izráel Istenében bízott, és ő utána nem volt hozzá hasonló Júda minden királyai között sem azok között, akik őelőtte voltak. Mert az Úrhoz ragaszkodott, és el nem hajlott (nem tért el) ő tőle, és megőrizte (megtartotta) az ő parancsolatait, amelyeket az Úr Mózesnek parancsolt vala. És vele volt az Úr mindenütt és ahova csak ment, előmenetele volt (és minden vállalkozása eredményes volt). És elszakadt (fellázadt) Assiria királyától, és nem szolgált néki” (2 Kir. 18,4-7)

Ján. 3,16 Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni, feloldódni a szeretetben] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó): birtokol].

 Ján. 3,17 Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát [erre] a világra [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy kárhoztassa [elítélje] a világot [az embereket], hanem hogy megtartassék [üdvözüljön; megmeneküljön] a világ általa [hanem azért, hogy megmentse őket általa].

Ján. 3,18 Aki hiszen [(piszteuó): hitre jut] Őbenne, el nem kárhozik [nem esik ítélet alá, vagyis nem marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt]. Aki pedig nem hisz [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt], immár elkárhozott [már ítélet alatt van; marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt], mivelhogy nem hitt [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt] az Isten egyszülött Fiának nevében [Isten egyetlen Fiában]*

*Erről így prófétál Ézsaiás, kijelentve azt is, hogy ki a mi Atyánk: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának (Örökkévaló Atyának), békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó (féltő) szerelme mívelendi (viszi véghez) ezt! Beszédet (egy igét) küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben (eljutott Izráelhez)” (Ésa. 9,6-8).

„És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék [itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük] az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét]. Aki teljes vala kegyelemmel [(kharisz): Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása] és igazsággal [(alétheia): Ige = Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG];

»Más fordítás: akit kegyelem és igazság tölt be«” (Ján. 1.14).

„Az által lett nyilvánvalóvá (abban nyilvánul meg) az Isten (hozzánk való) szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent (Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent), hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért” (1 Ján. 4,9-10).

János apostol bizonyságtétele: „És mi láttuk és (mi) bizonyságot teszünk (arról), hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).

Pál apostol is Isten szeretetéről tesz bizonyságot: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt” (Róm. 5,8)^.

És: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged [nem hisz; nem engedelmeskedik] a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36)^.

„Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az Ő Fiáról. És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 Ján. 5,10-12)^.

És ismét: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged [nem hisz; nem engedelmeskedik] a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36)^.

Az Úr Jézus bizonyságtétele küldetéséről: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet (az én igémet) hallja és hisz abban, aki engem elbocsátott (elküldött), örök élete van; és nem megy a kárhozatra (ítéletre), hanem általment a halálból az életre.” (Ján. 5,24)^.

„Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz Őbenne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon. Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak” (Ján. 6,40.47).

De: „… ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz (és nem tartja meg azokat), én nem kárhoztatom (nem ítélem el) azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam (elítéljem) a világot, hanem hogy megtartsam (hogy megmentsem) a világot. Aki megvet (elvet) engem és nem veszi be (és nem fogadja el) az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa (annak van ítélő bírája): a beszéd (az az ige), amelyet szólottam, az kárhoztatja (ítéli el) őt az utolsó napon” (Ján. 12,47-48).

„Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa (hogy megmentse)” (Luk. 9,56).

„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett (az elveszettet)” (Luk. 19,10).

 Pál apostol megvallása: „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa (üdvözítse) a bűnösöket, akik közül első vagyok én” (1 Tim. 1,15).

 már a próféta így dicséri az Urat: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik. 7,18).

//Ö az Üdvözítő, ami azt jelent: a görög szótéria szavak (amelyek pontosan megfelelnek a héber jásá; jesuá jelentésének) tartalmazzák a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás;//

Ján. 3,19 Ez pedig a kárhoztatás [az ítélet pedig azt jelenti], hogy a világosság e világra jött [hogy a fény behatolt a világba, az emberek közé], és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot [a fényt,]; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának [mert gonosz dolgokat tettek]*

*Pedig: „… a világosság [fény] a sötétségben fénylik [világít; felragyog; tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. A görög szöveg szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]” (Ján. 1,5).

Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba (Az Ige volt az igazi világosság), amely megvilágosít minden (e világra jövő) embert (ő jött el a világba). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10)

Ján. 3,20 Mert minden, aki hamisan cselekszik [aki gonosz, hitvány, romlott dolgokat tesz], gyűlöli a világosságot [a fényt] és nem megy [ki] a világosságra [fényre], hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek [nehogy kiderüljön, mit csinált; le ne lepleződjenek, rá ne bizonyuljanak cselekedetei]*

*Ezek azok: „… akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein” (Jób. 24,13)

Ján. 3,21 Aki pedig az igazságot cselekszi [aki az igazságot követi, az igazsághoz szabja tetteit], az a világosságra megy [kimegy a fényre], hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek [hogy látsszon, amit tesz], hogy Isten szerint való cselekedetek [Más fordítás: A világosság megmutatja, hogy Isten által tette ezeket a dolgokat; és hogy tetteiről nyilvánvalóvá legyen, hogy Istenben tette őket].

Ján. 3,22 Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzik [tartózkodott] velük, és bemerített. [Más fordítás: Ott maradt velük, és alámerítette az embereket].

Ján. 3,23 János pedig szintén alámerített vala Énonban [jelentése: forrásokban gazdag], Sálemhez közel [jelentése: üdv / így a mondat értelme ez lenne: „források az üdvösség közelében/], mert ott sok volt a víz. És oda járulnak és alámerítkeztek.

Ján. 3,24 Mert János még nem vetteték a tömlöcbe [ekkor még nem zárták börtönbe]*

*Lukács röviden így számol be János börtönbe vetéséről, és annak okáról: „Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett (megintetett) ő tőle Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért (és minden gonosz tettéért), amiket Heródes cselekedett, Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté (csukatta)” (Luk. 3,19-20)  

Mert azt mondta neki Bemerítő János, idézve Isten Igéjét: „A te fiútestvéred feleségének szemérmét fel ne fedd; a te fiútestvérednek szemérme az” (3 Móz. 18,16) 

„Ha pedig elveszi valaki az ő fiútestvérének feleségét: vérfertőzés(t követ el) az; az ő fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok (gyermektelenek) legyenek” (3 Móz. 20,21)

Ján. 3,25 Vetekedés [vita] támada azért a János tanítványai és a judeaiak [(iúdaiosz): Júdeában élők] között a mosakodás [a megtisztulás] felől.

Ján. 3,26 És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester; [Rabbi, látod]! Aki veled vala a Jordánon túl, akiről te bizonyságot [tanúságot] tettél, ímé Ő alámerít [most ő is bemerít], és hozzá megy mindenki [és mindenki tódul hozzá].

Ján. 3,27 Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet [szerezhet; semmit sem vallhat a magáénak; nem tulajdoníthat magának], hanem ha a mennyből adatott néki.

Ján. 3,28 Ti magatok vagytok a bizonyságaim, [tanúim; ti tanúsítjátok] hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy Őelőtte küldettem el [hanem hogy előfutár (küldött) vagyok Őelőtte]*

*Bemerítő János így tesz bizonyságot a Megváltóról: „János (tanú)bizonyságot tett Őróla, és kiáltott, [és azt hirdette] mondván: Ez vala [Ő volt az], akiről mondám [hirdettem]: Aki utánam jő [nyomomba lép], előttem lett (megelőz engem), mert előbb volt nálamnál [nagyobb nálam]” (Ján. 1,15).

Bizonyságot tesz a júdeaiak előtt is: „És ez a János tanú(bizony)ságtétele [tanúsága], amikor a zsidók [júdeaiak] papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? És [erre] megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus [a Messiás]. Monda: Én kiáltó szó [hang] vagyok a pusztában [sivatagban]. Egyengessétek az Úrnak útját [készítsetek egyenes utat az Úrnak], amint megmondotta Ézsaiás próféta” (Ján. 1,19-20.23).

Az Úr Jézus is bizonyságot tesz Bemerítő Jánosról: „Mert ő az, akiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én (hírvivő) követemet [(angelosz): angyalomat] a te orcád [színed] előtt, [aki megkészíti előtted [hogy előtted járva előkészítse] a te útadat” (Mát. 11,10).

És bemerítő Jánosban beteljesült a prófécia, amely így lett megírva: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az utat. És mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura” „Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal” (Malak. 3,1; 4,5-6)

Ján. 3,29 Akinek jegyese [menyasszonya] van, vőlegény az [akié a menyasszony, az a vőlegény]; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll [csak vár és figyel] és hallja őt, örvendezve [ujjongva] örül a vőlegény szavának [és nagyon örül, amikor hallja a közeledő vőlegény hangját]. Ez az én örömem immár betelt [teljessé lett; Ugyanúgy örülök most én is]*

*Pál apostolon keresztül jelenti k a Szent Szellem, hogy ki a vőlegény, és ki a menyasszony: „Igen, én „eljegyeztelek” benneteket Jézus számára, és arra törekszem, hogy úgy vigyelek hozzá, mint tökéletes menyasszonyát” (2 Kor. 11,2)

Ján. 3,30 Annak [a Krisztusnak] növekednie kell, nékem pedig alább szállanom [kisebbé válnom].

Ján. 3,31 Aki felülről [Istentől] jött, feljebb való [hatalmasabb] mindenkinél [mindeneknek fölötte van]. Aki a földről való [a földről származik], földi az [a földhöz tartozik] és földieket szól; aki a mennyből jött, feljebb való [az felette van mindeneknek; hatalmasabb] mindenkinél*

*Akik a földről származnak, vagyis a hústesti emberek: „Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk” (1 Ján. 4,5).

 Mert: „Az első ember földből való [porból formált], földi [és a porból alkották]; a második ember, az Úr, mennyből [égből] való. [mennyei]” (1 Kor. 15,47).

Erről így tesz bizonyságot Isten Igéje: Ő pedig nem más, mint a Krisztus: „mert senki sem ment fel a mennybe, hanemha (csak) az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia (az Emberfia), aki a mennyben van” (Ján. 3,13).

„Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és (ható)erőn és uraságon és minden néven mely neveztetik [és valamennyi névnél, amelyet segítségül hívnak]  nemcsak e világon [(világ)korszakban (aionban)], hanem a következendőben [ami még KÖRÜL fog venni; az  eljövendő (világ)korszakban] is” (Eféz. 1,21).

Maga az Úr Jézus is bizonyságot tesz származásáról, és a zsidók származásáról, így beszélve hozzájuk: „És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok (lentről származtok), én onnét felül való vagyok (én pedig fentről származom); ti e világból valók vagytok (származtok), én nem vagyok e világból való (én nem e világból származom)” (Ján. 8,23).

 Dávid próféciája kijelenti azt is, hogy kijött el erre a földre.  „Mert te vagy, Uram (JHVH=Jehova), a legfenségesebb az egész földön, magasan fölötte vagy minden istennek” (Zsolt. 97,9)

Ján. 3,32 És arról tesz bizonyságot [Ő arról beszél; Arról tesz tanúságot], amit látott [ami felől látást kapott] és hallott; és az Ő bizonyságtételét [de amit mond] senki sem fogadja be.

Ján. 3,33 Aki az Ő bizonyságtételét [azt, amit mond] befogadja, az megpecsételte [elismeri], hogy az Isten igaz [(aléthész): valóságos].

Ján. 3,34 Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja [Isten szavait közvetíti; az Isten igéit (réma: kijelentés) hirdeti]; mivelhogy [neki] az Isten nem mérték szerint adja a [Szent] Szellemet [nem méricskélve, hanem mérték nélkül adja]*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Aki megvet (elvet) engem és nem veszi be (és nem fogadja el) az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa (annak van ítélő bírája): a beszéd (az az ige), amelyet szólottam, az kárhoztatja azt (az ítéli el őt) az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem (úgy hirdetem), amint az Atya mondotta vala nékem” (Ján. 12,48-50)

Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat (a megkínzottakat). Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét” (Luk. 4.18).

Már Ézsaiáson keresztül így szólt az Úr Jézusról: „Ímé (ez) az én szolgám, akit gyámolítok (akit támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam ő belé (Szellememmel ajándékoztam meg), törvényt beszél (útmutatást hirdet) a népeknek” (Ésa. 42,1).

és folytatja Ézsaiás az Úr Jézusról: „Az Úr Isten Szelleme van (nyugszik) én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt (örömhírt) mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást). Hogy hirdessem az Úr jókedvének (kegyelmének) esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet (fejdíszt) a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!” (Ésa. 61,1-3)

Ján. 3,35 Az Atya szereti a Fiút, és az Ő kezébe adott mindent*

*Az Úr Jézus már földi szolgálata alatt így imádkozott, kijelentve, hogy: „… Hálákat adok néked [magasztallak, dicsőítelek; áldalak téged; Vallást teszek rólad], Atyám, mennynek és földnek Ura. Hogy elrejtetted [titokban tartottad, eltitkoltad] ezeket [az igazságokat] a bölcsek és az értelmesek [okosok, éles eszűek] elől, és a kisdedeknek [de kiskorúak (újjá születettek) előtt] megjelentetted [de megmutattad azoknak, akik olyanok, mint a kisgyermekek; és kijelentetted, kinyilatkoztattad (leleplezted, láthatóvá tetted) (ezeket) a kisgyermekeknek (a kisdedeknek, a kicsinyeknek)]. Igen, [valóban így van] Atyám, mert így volt kedves te előtted [mert így láttad jónak; mert így tetszett neked; mert ezt te is így láttad helyesnek]. Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni [kijelenteni, leleplezni; akinek szeme elől a Fiú a leplet el akarja vonni]” (Mát. 11,25-27).

Lukács bizonyságtétele szerint ez akkor történt, amikor a hetven tanítvány győztesen visszatért: „Azon órában örvendeze (és így ujjongott) Jézus a Szent Szellem által, és monda: Hálákat adok néked (és magasztallak), Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted (felfedted a gyermekeknek). Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted (és így láttad jónak). Mindent nékem adott (át) az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és (az) akinek a Fiú akarja megjelenteni” (Luk. 10,21-22). 

Mert: „Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, (annak) örök élete van; aki pedig nem enged (nem engedelmeskedik) a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,35-36).

És: „Amiként te hatalmat adtál néki minden (hús)testen (minden halandó felett), hogy örök életet adjon mindennek, amit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,2-3).

Pál apostol bizonyságtétele: „Mert mindent az ő lábai alá vetett [Isten] Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló hogy azon kívül [annak kivételével], aki neki mindent alávetett. [aki a mindenséget alá rendelte] Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, [Istennek] aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. [amikor azonban alá fogja rendelni a mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát Annak, aki a mindenséget alá rendelte, hogy az Isten legyen minden mindenekben]” (1 Kor. 15,27-28).

A feltámadott Úr átadja ezt a hatalmat a kihívottak közösségének, az eklézsiának: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen” (Mát. 28,18-20).

És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige: „sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9).

 Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10).

Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10)

Ján. 3,36 Aki hisz a Fiúban, örök [egy más minőségű, természetfeletti] élete van; aki pedig nem enged [nem hisz; nem engedelmeskedik; (apeitheó): nem hisz (szándékosan és önfejűen); rábeszélhetetlen, makacs] a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta*

*Pál apostol idézi Habakuk prófétát: „… miképpen meg van írva: Az igaz [a megigazult vagy megigazított] ember pedig hitből él. [Olyan hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében (csodáiban) tud bizakodni]” (Róm. 1,17).

Így szól a prófécia: „Ímé, felfuvalkodott, nem igaz őbenne az ő szelleme; az igaz (megigazult) pedig az ő hite által él” (Hab. 2,4).

Az Úr Jézus kijelentése az örök élet feltételéről: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet (igémet) hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott (elküldött), örök élete [egy más minőségű, természetfeletti élete] van; és nem megy a kárhozatra (sőt ítéletre sem megy), hanem általment a halálból az életre” (Ján. 5,24).

„Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete [egy más minőségű, természetfeletti élete] legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon. Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete [egy más minőségű, természetfeletti élete] van annak” (Ján. 6,40.47).

János apostolon keresztül megerősíti Isten a kijelentést: „Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 Ján. 5,12)

Hozzád jövök Uram Istenem

Az ige hatalma

Az ő (Úr Jézus) beszéde megkötözi a sötétség hatalmát és felszabadítja a hatása alá került embert.

Imádság:

Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.

Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.

Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.

Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.

Mikor megsértettek, Te segítettél.

Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.

Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.

Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.

(Teréz anya)

A nap gondolata: Az Evangéliumról

 Az evangéliumnak azért van sokak előtt a legcsekélyebb tekintélye, mert azt munkálja, hogy az elsők utolsók legyenek, és az utolsók elsők. (Luther Márton)

Olvasd a teljes Szentírást

„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (2Tim 3:16)

Van időd Bibliát olvasni? Sok ember küzd azzal, hogy nincs ideje olvasni a Bibliát. Nem tudom, hogy te közéjük tartozol-e, de gondold végig a következőket: minden ember életében 24 óra egy nap, és 168 óra egy hét. Rajtunk nagymértékben múlik, hogy mire fordítunk időt.

Persze, ha munkád van, akkor örülj neki és végezd teljes erőbedobással, de Istent ne hagyd ki életedből. Tedd Őt tudatosan az első helyre. Gondolj arra, hogy ha a kedvenc színészed, zenészed, vagy sportolód arra kérne, hogy naponta beszéljetek egy kicsit, akkor mit mondanál: bocs, nem érek rá? Vagy mindent megtennél, hogy legalább 10-15 perced legyen naponta, hogy beszélgess vele? Ugye nem kérdéses, hogy mi is a válaszod?

Ezek után furcsának tűnik, ha valaki azt mondja, hogy nincs időm Istenre. Mert aki így szól, az egyben azt mondja, hogy nem akarom, hogy időm legyen Istenre. Megvagyok nélküle is. Nem jelenthet mást, ha nem naponta olvassa valaki a Bibliát. Te hogy állsz ezzel?

A legmeghittebb és legáldottabb közösség

... mindenkor az Úrral leszünk" (1Tesz 4,17).

Míg e földön élünk, az Úr van velünk, amikor hazahív, mi leszünk vele. A hívő nem szakad el Megváltójától. Egyek ők, és mindvégig egyek is maradnak: Krisztus nem lehet meg az övéi nélkül, mert akkor csak fő lenne, test nélkül. Akár elragadtatunk az égbe, akár a paradicsomban nyugszunk, akár itt e földön élűnk, Krisztusban vagyunk: ki választhat el tőle?

Milyen nagy öröm ez! Legfőbb tisztességünk, nyugalmunk, vigasztalásunk, gyönyörűségünk, hogy az Úrral lehetünk. Nincs, ami ezt felülmúlná, vagy akárcsak megközelítené. Együtt élünk vele itt a földön, érezzük, amikor megalázzák, elutasítják, érezzük, amikor szenved. De egykor vele leszünk a mennyei dicsőségben is, élvezni fogjuk az örök nyugalmat, Isten királyi uralmát, annak minden megnyilatkozásában. Úgy élünk majd, ahogyan Krisztus, és vele együtt örvendezünk örökkön-örökké.

Ó Uram, ha mindörökre veled lehetek majd, valóban egyedülállóan dicsőséges sorsot szántál nekem. Nem irigylem még az arkangyalokat sem. Mindörökké az Úrral lenni: ez a legcsodálatosabb dolog, amit a mennyről el tudok képzelni. Nem az aranyhárfák, nem a tündöklő koronák, nem is a tiszta fény jelenti számomra a legnagyobb dicsőséget, hanem Krisztus maga és a vele való közösség. Ebben a legdrágább közösségben élhetek mindörökké.

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Days of Elijah - Paul Wilbur