Bővített Biblia

2013. február 25.

János evangélium 1. fejezet: Az örökkévaló Ige testté lett (szerkesztett).

Ján. 1,1 Kezdetben [már] vala az Ige és az Ige [logosz] vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige.

Ján. 1,2 Ő kezdetben az Istennél vala.

Ján. 1,3 Minden [a mindenség] Őáltala lett [teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi sem lett [teremtetett], ami lett [teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]

Ján. 1,4 Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [fénye]

Ján. 1,5 És a világosság [fény] a sötétségben fénylik [világít; felragyog; tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. A görög szöveg szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]

Ján. 1,6 Vala [föllépett; megjelent] egy Istentől küldött ember [kit Isten maga mellől küldött el], kinek neve János.

Ján. 1,7 Ő jött tanúbizonyságul [tanúként; tanúságtétel végett], hogy bizonyságot tegyen [tanúskodjék] a világosságról [a fényről], hogy mindenki higgyen Őáltala [rajta keresztül mindenki hihessen].

Ján. 1,8 Nem ő vala a világosság [fény], hanem jött, hogy bizonyságot tegyen [csak tanúságot kellett tennie] a világosságról [a fényről]

Ján. 1,9 [Az Ige] az igazi világosság [a fény], eljött [érkezőben] volt már a világba, amely megvilágosít [és fénybe borított, beragyogott] minden [e világra jövő] embert [Ő jött el a világba].

Ján. 1,10 A világban volt [jött] és a világ általa lett [jött létre, teremtetett; rajta keresztül támadt], de a világ nem [mégsem] ismerte meg [ismerte föl] őt.

Ján. 1,11 Az övéi közé [saját tulajdonába] jöve, és az övéi [saját tulajdonai] nem fogadák be őt

Ján. 1,12 Valakik pedig befogadák őt, hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek;

Ján. 1,13 Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtek

Ján. 1.14 És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék [itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük] az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét]. Aki teljes vala kegyelemmel [(kharisz): Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása] és igazsággal [(alétheia): Ige = Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG]; »akit kegyelem és igazság tölt be«

Ján. 1,15 János (tanú)bizonyságot tett Őróla, és kiáltott, [és azt hirdette] mondván: Ez vala [Ő volt az], akiről mondám [hirdettem]: Aki utánam jő [nyomomba lép; megelőz engem], előttem lett, [nagyobb nálam] mert előbb volt nálamnál.

Ján. 1,16 És az ő teljességéből vettünk [részesültünk; kaptunk; merítettünk] mindnyájan [mindannyian abból kaptunk, akivel Ő volt tele] kegyelmet is kegyelemért [kegyelem fejében] [kegyelmet kegyelemre halmozva].

Ján. 1,17 Mert a törvény Mózes által adatott [Mózes közvetítette], a kegyelem pedig és az igazság [a valóság] Jézus Krisztus által lett [a Krisztus Jézuson át támadt; Jézus Krisztus által valósult (jelent) meg; jött létre,]

Ján. 1,18 Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú [Isten], aki az Atya kebelében [ölén] van [nyugszik], az jelentette [nyilatkoztatta] ki Őt. [Ő jelentette ki; hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá]

Ján. 1,19 És ez a János tanú(bizony)ságtétele [tanúsága], amikor a zsidók [júdeaiak] papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te?

Ján. 1,20 És [erre] megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus [a Messiás].

Ján. 1,21 És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-e te? És monda [kijelentette]: Nem vagyok. A próféta vagy-e te? És ő felele: Nem.

Ján. 1,22 Mondának azért néki [így tovább faggatták]: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk [választ kell vinnünk] azoknak, akik minket elküldöttek [megbízóinknak]: Mit mondasz magad felől?

Ján. 1,23 Monda [ezt felelte]: Én kiáltó szó [hang] vagyok a pusztában [sivatagban]. Egyengessétek az Úrnak útját [készítsetek egyenes utat az Úrnak], amint megmondotta Ézsaiás próféta.

Ján. 1,24 És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak:

Ján. 1,25 És megkérdék őt [s tovább kérdezgették] és mondának néki: Miért merítesz vízbe tehát, ha te nem vagy a Krisztus [a Messiás], sem Illés, sem [pedig] a próféta?

Ján. 1,26 Felele nékik János, mondván: Én [csak] vízbe merítek be; de köztetek van [áll az], akit ti nem ismertek.

Ján. 1,27 Ő az, aki utánam jő [nyomomba lép], aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam.

Ján. 1,28 Ezek Béthabarában lettek [Betániában történtek], a Jordánon túl [túlsó partján], ahol János [tartózkodott, mikor] vízbe merít vala

Ján. 1,29 Másnap [amikor] látá János Jézust őhozzá menni, és [hogy Jézus feléje tart], monda [így szólt: nézzétek]: Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi [hordozza; magára veszi; eltávolítja] a világ bűneit [(hamartia): céltévesztését]!

Ján. 1,30 Ez [Ő] az, akiről én ezt mondám: Én utánam jő [nyomomba lép] egy férfiú [aki nagyobb nálam], aki előttem lett, mert előbb volt nálamnál.

Ján. 1,31 És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék [nyilvánvalóvá (ismertté) legyen] Izráelnek [megismertessem Izraellel; kijelentessék Izraelben], azért jöttem én, aki vízbe meritek be.

Ján. 1,32 És [ezután] bizonyságot tőn [tanúsította] János, mondván: Láttam a Szellemet leszállani [leereszkedni] az égből, [mennyből] mint egy galambot [galamb alakjában]; és megnyugovék Őrajta [s rajta is maradt]

Ján. 1,33 És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízbe merítsek, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta megnyugodni, Ő az, aki bemerít Szent Szellembe

Ján. 1,34 „És én láttam, és bizonyságot (tanúságot) tettem (arról), hogy ez (Ő) az Isten Fia”

Ján. 1,35 Másnap ismét ott állt vala János és kettő az ő tanítványai közül;

Ján. 1,36 És ránézvén Jézusra, amint ott jár [járt-kelt] vala, monda [s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt]: Ímé [nézzétek] az Isten Báránya!

Ján. 1,37 És hallá őt a két tanítvány, amint szól vala, és [e szavak hallatára] követék Jézust [nyomába szegődtek].

Ján. 1,38 Jézus pedig hátrafordulván és látván [észrevette], hogy követik azok, monda nékik [megszólította őket].

Ján. 1,39 Mit kerestek [mit akartok]? Azok pedig mondának [így feleltek] néki: Rabbi, (ami megmagyarázva azt teszi [jelenti]: Mester) hol lakol [hol van a lakásod; (maradandó szállásod)]?

Ján. 1,40 Monda nékik: Jöjjetek és lássátok [gyertek, nézzétek] meg. Elmenének és megláták [megnézték], hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra [körülbelül délután négy óra volt ekkor].

Ján. 1,41 A kettő közül, akik Jánostól ezt hallották, és őt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.

Ján. 1,42 Találkozék ez [reggel] először a maga testvérével, Simonnal, és monda [elújságolta] néki: Megtaláltuk a Messiást (ami megmagyarázva azt teszi: Krisztus [azaz: Felkent];

Ján. 1,43 És vezeté [odavitte] őt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén [ráemelte tekintetét], monda [s így szólt hozzá]: Te Simon vagy, a Jóna [jelentése: galamb] fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva [lefordítva]: Kőszikla). (minek fordítása Petrosz, azaz Kő)

Ján. 1,44 A következő napon [másnap] Galileába akart menni [Galilea felé tartott] Jézus; és [ekkor] találkozék Fileppel, és monda néki [felszólította: Gyere]: Kövess engem!

Ján. 1,45 Filep pedig Bethsaidából [jelentése: halászat, vagy halfogás háza], az András és Péter városából való volt [származott].

Ján. 1,46 Találkozék Filep [jelentése: aki a lovakat kedveli //vagyis: a testi erőt//] Nátánaellel [jelentése: Isten ajándéka], és monda néki. Aki felől írt Mózes a törvényben [nomosz /héberül: Tóra/): Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki]. és a próféták [vagyis az egész Ószövetség], megtaláltuk a názáreti [Náceret = "ág, hajtás"] Jézust, Józsefnek fiát.

Ján. 1,47 És monda néki [erre megjegyezte] Nátánael: Názáretből támadhat-e [jöhet-e] valami jó? Monda néki [felelte] Filep: Jer és lásd meg [gyere és győződjél meg róla]!

Ján. 1,48 [Amikor] Látá Jézus Nátánaelt őhozzá menni [amint feléje tartott], és monda ő felőle: Ímé egy igazán [igazi; valóságosan] Izráelita, akiben hamisság [semmi álnokság; csalárdság; kétszínűség; ravaszság] nincsen

Ján. 1,49 Monda néki [megkérdezte tőle] Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál (A fügefa alatt ülni, képes kifejezésnek számít az írástudományban, azt jelenti: „a tóra igéjével foglalkozni. //Jubileumi kommentár//).

Ján. 1,50 Felele [erre felkiáltott] Nátánael és monda néki: Rabbi [azaz: Mester], te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!

Ján. 1,51 Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.

Ján. 1,52 [Majd hozzátette] És monda néki: Bizony, bizony [Ámen, Ámen] mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait [hírvivő követeit], amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára

Készen állunk indulunk.

Az Úr Jézus kijelentése.

„Én vagyok a jó Pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem” (Ján. 10,14)

Mire szomjazol?

" Pillanatnyi örömökre, vagy az örök boldogságra? A pillanatnyi öröm elmúlik, és ismét szomjas leszel. Az örök boldogság pedig, öröm-tánc Jézus szeretetében."

Oswald Chambers: ISTEN JELENLÉTÉBEN BÍZVA

"Akik Úrban bíznak..., futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el" (Ézs 40,31).

A "járásban" nincsen nyugtalanság; ez a próbája a kitartásunknak. Az erő legnagyobb teljesítménye ez: jársz és nem fáradsz el. A Biblia ezt a szót: "jár" a jellem kifejezésére használja. János "ránézett Jézusra, amint ott járt, és mondta: Íme az Isten Báránya!" (Jn 1,36). A Bibliában semmi sem elvont, minden élő valóság. Isten nem azt mondta: "légy szellemi ember", hanem ezt: "járj énelőttem!" (1Móz 17,1).

Amikor fizikumunk vagy kedélyünk nem egészséges, mindig kívánjuk az izgalmakat. A test területén ez odáig vezethet, hogy megjátsszuk, mintha volna Szent Szellemünk; érzelmi életünk pedig rendezetlen szenvedélyekbe sodródik, és erkölcsileg tönkremegyünk. Ha szellemi téren ragaszkodunk izgató élményekhez és szárnyalásokhoz: szellemi összeomlás lesz a vége.

Isten jelenlétének valósága nem függ valamilyen helytől, hanem attól az elhatározásunktól, hogy az Urat magunk elé állítjuk-e. Problémáink akkor támadnak, ha nem bízunk meg az Ő jelenlétének valóságában. Mi is tapasztaljuk a zsoltáríróval: "Azért nem félünk, ha..." (Zsolt 46,3). Ha egyszer végre a valóságra építünk, ha nemcsak tudatában vagyunk Isten jelenlétének, hanem valóság az Ő jelenléte. "Miért is félnék? Hiszen Ő itt volt egész idő alatt!"

Válságos időkben kell kérnünk az Ő irányítását, de felesleges folyton mondogatni: "Uram, vezess engem, Uram irányíts engem"! Bizonyos, hogy irányít. Ha emberi értelmünk döntései nem az Ő parancsai szerint valók, akkor megállít! Ilyenkor csendben kell maradnunk és várnunk kell az Ő jelenlétére.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Állj meg határozottan, és utasítsd vissza azt, hogy mások negatív hozzáállása kontrolláljon téged! Az ellenség a keserűséget fogja használni arra, hogy megfertőzzön téged, és mindazt, amit az megérint.

Őrködnöd kell, és nem szabad hagynod, hogy a nézeteltérés és a szembeszegülés hátráltassa a céljaimat benned és körülötted. Súlyos helyzetbe kerülnek, akik nem hajlandóak abbahagyni azt, hogy megfertőzzék a légkört és megoltsák a Szellememet, mondja az Úr.

Zsidókhoz írt levél 12:15 Ügyeljetek arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne hajoljon, hogy a keserűség bármely gyökere felnövekedve zavart ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Bob Gass: Túl tökéletes (1)

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon…” (Péld 22:6)

Van olyan gyermeked, aki mindent tökéletesen csinál? Az ilyen gyerekek csak akkor boldogok, ha az iskolában ötöst kapnak. A négyestől depressziósak lesznek. Saját maguknak olyan lehetetlen mércéket állítanak fel, hogy sosem érzik magukat elég jónak.

Szülők, íme tíz jellemvonás, ami segíthet felismerni és kezelni a perfekcionista gyermeket:

1) Lehet, hogy túlhajtják magukat a tökéletes eredmény hajszolásában, emiatt tévesen fiatal munkamániásoknak tartják őket.

2) Lehet, hogy alulteljesítenek, hogy elkerüljék a biztosra vett kudarc fájdalmát, emiatt tévesen azt hiszik róluk, hogy lusták.

3) Lehet, hogy kerülik a társas kapcsolatokat azért, hogy mások ne vegyék észre tökéletlenségeiket.

4) Ha kitűnően teljesítenek egy feladatot, nem tudják élvezni a sikert, mert azon aggódnak, hogy legközelebb kudarcot vallanak.

5) A kudarctól való félelem miatt húzódoznak attól, hogy új dolgot próbáljanak meg.

6) Túlságosan a hibáikra összpontosítanak.

7) Halogatják a dolgokat, alulteljesítenek, befejezetlenül hagyják a munkát, vagy feladják a befejezés előtt, hogy elkerüljék a kudarcot.

Csaknem bármire képesek azért, hogy megvédjék magukat mások bírálatától: hazudoznak, megmagyarázzák a dolgokat, mentegetőznek, és másokat hibáztatnak.

9) Gyakran idegesek és aggódók, mindig a legrosszabbra számítanak.

10) Előfordulhat, hogy pszichoszomatikus tünetekben szenvednek, mint gyakori fejfájás, gyomorpanaszok, kimerültség, táplálkozási problémák stb.

A gyerekek nem tudják automatikusan, hogyan viselkedjenek. A segítségetek nélkül perfekcionizmusuk felerősödhet, eluralkodik rajtuk, és lecsökkenti életük minőségét.

Kedves szülő, Isten arra hívott el, és arra adott erőt, hogy: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól”.

Isten megígéri: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jakab 1:5).

Beszélj Istennel, Ő mindent tud a nevelésről!

Meghallottam Lágy Szavad - Nagyvárad 2011.06.09

Új gondolkozásmód

És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; különben az új bor a tömlőket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni. (Márk 2:22)

Készen állsz a növekedésre? Kész vagy arra, hogy a következő szintre lépj, szellemileg, testileg és érzelmileg? Ebben az igeversben Jézus alapvetően azt mondja, hogy nem mehetsz új szintre régi gondolkodásmóddal.

Úgy találtam, hogy sok ember hallja azt az igazságot, hogy Istennél még több van, és valami megmozdul a bensejében. Szellemük egyetértésre jut Istennel, de gyakran a természetes elme megpróbálja erről lebeszélni őket. Ilyen gondolatok jönnek: „Ez veled nem fog megtörténni. Neked nem lesz nagyszerű éved. Tudod, milyen a gazdaság.” Vagy: „Sosem fogsz meggyógyulni. Láttad, mi állt az orvosi leletben.” „Sosem fogsz megházasodni. Már olyan régóta egyedülálló vagy.”

Barátom, ezek a régi tömlők, amiktől meg kell szabadulnod. Ez most egy új időszak. Ami a múltban történt, annak vége és elmúlt. Lehet, hogy csalódásokon mentél keresztül; lehet, hogy megpróbáltad és kudarcot vallottál, vagy a dolgok nem úgy alakultak. Rendben van. Mi a helyreállítás Istenét szolgáljuk. Itt az idő, hogy új látásod legyen az életedre. Itt az idő, hogy megnyisd magad egy új gondolkodásmódnak, az Igei gondolkodásmódnak, hogy előre haladhass, és átvehesd mindazt az áldást, amely Istennél van fenntartva számodra!

Ima a mai napra:
Mennyei Atyám, ma elhatározom, hogy megszabadulok a régi tömlőktől. Elhatározom, hogy elengedem a régi gondolkodást, a régi szokásokat, és bármit, ami visszatartana engem a Te javaidtól. Erősíts meg engem a Te Szellemed által, hogy oly módon élhessem az életem, amely örömöt szerez Neked. Jézus nevében. Ámen.

Fordította: Horváth Lídia

http://www.mindenlehetseges.hu/uj-gondolkozasmod/

Az Úrra nézek!

„Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van” (Zsolt. 16,8)

Ravasz László: Miért érezzük szerencsétlennek magunkat?

Sohasem csodálkozunk el ujjongva azon, ami már a miénk, mert mindig szerencsétlennek érezzük magunkat azok miatt, amikre vágyunk. Pedig sokkal több az, amit Isten már ingyen jóvoltából megadott, mint amit egyáltalán kérni tudnánk. (Ravasz László)

Kérj és a legjobbat kapod

„És felele Éli, és monda: Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, a melyet kértél tőle. (1 Sámuel 1,17)

„Sosincs jobb időpont elkezdeni valamit, amit Isten tervezett számodra, mint a „most”. (Rick Warren)

Kértél már valamit Istentől? Érdekes tapasztalatod lehet, ha kipróbálod.

A ma reggeli Igénkben egy olyan asszony, aki régóta szeretett volna gyereket, Isten elé ment a templomba és Tőle kérte. Abban az időben mindenki hangosan imádkozott, de ennek az asszonynak ima közben nem jött ki hang a száján. Látta ezt a főpap és megvádolta, hogy részeg. Csúnya dolog igaz? De amikor az imádkozó elmondta történetét, megértette azt, és akkor mondta ezeket a szavakat „Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, a melyet kértél tőle.” 1 Sámuel 1,17

Isten ma reggel is mondja ezeket a szavakat nekünk. Talán mi is gyereket kérünk tőle vagy egy szerető családot. Lehet, hogy munkát, vagy az új iskolánkba megértő osztálytársakat. Gyógyulást valamilyen betegségünkből vagy békés nyugodt életet. Isten hallja ezeket a kéréseket és ő a legjobbat adja meg nekünk, amire csak szükségünk lehet.

Ha tovább olvassuk a történetünket, azt találjuk, hogy Anna –mert így hívták ezt az asszonyt – akinek korábban nem volt egy nyugodt perce, aki sokat sírt és gyötrődött, most „ Elméne … az ő útjára és evék, és arcza nem vala többé szomorú.”

Ha kérünk Istentől valamit, tegyük MOST kezébe az egész életünket, és akkor boldogan élhetjük azt tovább!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/09/kerj-es-legjobbat-kapod.html

Dr-Kováts György: ISTEN ORSZÁGÁNAK EGY TÖRVÉNYSZERŰSÉGE...

Van az Isten országának egy fontos törvényszerűsége. Amit kaptál, azt azért kaptad, hogy ÉLJ VELE. Más szóval: ha megértettél valamit az Isten országának törvényszerűségei közül, a te Urad lényéből, ígéreteiből, akaratából, akkor azt azért értetted meg, hogy életed részévé legyen. Használd. Támaszkodj rá – hétköznapjaidban. Minden nap. Elkezd kivitelezni – mármint, ami rajtad múlik ebből.

Vannak, akik minden könyvet elolvasnak, és sok „hírnek tudói”. Kérdeznek is néha, „hallottad ezt xy-ról, vagy ismered ezt a tanítás?” – és én (ma már nem szégyenkezve) bevallom: nem. Nem ismerem. Nem hallottam tőle, vagy nem hallottam róla.

Az idő kevés. Arra kaptuk, hogy felhasználjuk az Úr dicsőségére. Minden idő valamilyen lehetőséggel a szíve alatt (méhében) érkezik. Valamivel „terhes”. Akkor fog megszületni, ha adod magad arra, amit az az idő (kairosz – lehetőség-idő, amit az Úr elkészített) magában hordoz az Úrtól. Ez azt jelenti, hogy mindenhová nem jutsz el. Mindenben nem tudsz részt venni. Mindent nem tudsz elolvasni, vagy meghallgatni.

De, amit igazán fontosnak tart a te Urad, azt odaadja eléd. Ha megragadod, akkor a tiéd lesz. Innentől azután, amikor megértetted, kezdd el TENNI. Vedd be az életedbe. Kezdj el úgy tenni mindent, amit csak tudsz (Szent Szellem által, tudatosan), ahogy megértetted. Lehet, hogy hibázol. Lehet, hogy nem néz ki nagy látszatúnak. De akkor is VALÓSÁG. Ami megtörtént, az a VALÓSÁG. Nem csak álom, és nem csak tervezgetés. Kicsiben kezdődik el. De kezdd el, tedd, nem az számít, hogy mások mit mondanak rá. Az számít, hogy mi valósul meg belőle a menny dicsőségének megfelelően.

Nem leszel talán „sok hír tudója”, de amire szükséged van, az Úr eléd fogja hozni. Csak tedd, tedd, amit rád bízott, amit megértettél, és növekedni fogsz.

Az Isten országában a növekedés képlete (ezt mindig tanítom, minden bibliaiskolán, ahol csak munkatársak formálásáról van szó): NÖVEKEDÉS = VILÁGOSSÁG + ÉLET. Ahol a világosság a megértést jelenti, amit az Úrból, az Isten országából, az Úr akaratából, ígéreteiből megértettél. És ahol az „élet” azt jelenti, hogy megteszed, ami rajtad áll ebből. Megvalósítod. Életbe ülteted át. Az Úr Szelleme által. (Ha hibázol, hát hibázol – kijavítható vagy, korrigálható, és az Úr nem a lyukat nézi a sajton, hanem a sajtot szereti. Vagyis téged, és azt a szívet, ami benned van.)

Ne feledd: NÖVEKEDÉS = VILÁGOSSÁG + ÉLET. :)

ÉRDEMES ELOLVASNI!!! :(

Készítette: Kauremszki József

Elsírtam magam..:'(

Ma hazafelé vonatoztam és ugyanolyan útnak indult mint az összes többi, de a mait sosem felejtem el. Egy bácsika szállt fel az egyik megállónál. Ideges volt és zavart , sok táskával a kezében. Leült hozzám. Majd kivett az egyik szatyrából egy darabokban lévő mobilt. Elnézést kért tőlem hogy szétpakolt. Remegett a keze ahogy próbálta összerakni és elkezdtek potyogni a könnyei. Megkérdeztem segíthetek-e neki és elvettem tőle. Egy régi sony ericsson volt. Összeraktam de már nem lehetett bekapcsolni. Mikor ezt megmondtam neki még jobban sírt. Megkérdeztem mi a baj? Elmondta, hogy a lányát lenne muszáj felhívnia ,mert a feleségét műtötték és tudnia kell hogy van. Megkérdeztem tudja-e fejből a számot? Erre előhúzott egy gyűrött papírkát. Tárcsáztam a telefonomról és odaadtam neki. Meglepve nézett rám, hogy tényleg megengedem és tényleg felhívhatja???!- Sikerült beszélnie vele, de miután zokogni kezdett tudtam hogy baj van. Visszaadta a telefont. A felesége belehalt a műtétbe. Azt mondta nekem: "Ne tessék veszekedni, csak SZERETNI!! Én veszekedtem és már nem szerethetek!!" Képtelen voltam megszólalni... nagy igazság amit mondott, mert sosem tudhatjuk, hogy mikor elköszönünk reggel munkába menet vagy bármikor, nem biztos, hogy lesz még alkalmunk kimondani ezt a szót...

Dicsőítés - Barina Ferenc és Reni, Czakó Gyula (2013.02.10)

2013. február 24.

Ige: Isten választott népéről

Mózesen keresztül így szól a Szent Szellem: „Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemenczéből (a vaskohóból), Égyiptomból (evilág szimbóluma), hogy legyetek néki (az ő tulajdon) örökös népe, miképen e mai napon vagytok. (5 Móz. 4,20).

„Mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek, és az Úr választott téged, hogy légy néki tulajdon népe minden nép közül, amelyek a föld színén vannak” (5 Móz. 14,2)

És Mózes megvallja, hogy: „Mert ők a te néped és örökséged, a kiket kihoztál Égyiptomból, a vaskemencze (a vaskohó) közepéből” (1 Kir. 8,51)

„Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert [(gar): ugyanis] énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédeimnek [(réma): kijelentéseimnek, élő igéimnek]” (Ján. 5,46-47)

Az Úr Jézus a tanítványainak megnyitja a próféciákat: „És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza [(dierméneuó): értelmezi] vala nékik minden írásokban [a teljes Szentírásban], amik őfelőle megírattak” (Luk. 24,27).

És így folytatja az Úr Jézus: „… Ezek azok a beszédek [(logoszok): igék], melyeket szóltam [és beszéltem] néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében. [Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az Igében jelentett ki], a prófétáknál [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeknél] és a zsoltárokban én felőlem” (Luk. 24,44).

Így szólt Isten szava a prófétán keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22)

Pál apostol idézi a Rómában élő Krisztusban hívőknek Hóseás próféta szavát: „Amint Hóseásnál is mondja: Népemnek nevezem, amely nem volt az én népem [azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni] és szeretettnek [kedveltnek] azt, ami nem volt szeretett. [amelyet nem szeretek, szeretett (agapé) népemnek; és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak]. És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni. Ézsaiás pedig ezt kiáltja [fennszóval hirdeti] Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, [homokja; akkor is csak] a maradék üdvözül”(Róm. 9,25-27)

Péter apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy Krisztusban beteljesedett az ígéret, így szólva Krisztus népéről: „Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az igében, amire rendeltettek is. Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok” (1 Pét. 2,7-10)

És azt is, hogy kinek és kiknek szólt a próféciákban elhangzott ígéret: Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus. Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. (Gal. 3,16; 4,28)

Akik: „Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által” (Róm. 3,24)

Ezért így buzdít Dávid: „Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges! Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot (jelentése: aki a másik helyére lép), Izráelt (héb. Jisrael: Isten harcosa) a saját örökségéül” (Zsolt. 135,3-4)

„Mondom tehát: Avagy elvetette-e [csak nem taszította el] Isten az ő népét? Távol legyen [Szó sincs róla] mert én is izraelita [Izrael fiai közül való] vagyok, az Ábrahám magvából, [véréből; utódai közül; ivadékából] Benjámin (a jószerencse fia) nemzetségéből [törzséből] való

Nem vetette [taszította] el Isten az ő népét, melyet eleve [öröktől fogva magáénak] ismert. [előre kiválasztott] …” (Róm. 11,1-2)

Az apostol saját magát állítja be, mint példát arra, hogy mit jelent az, hogy Isten nem vetette el a zsidó népet: „Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil. 3,5-8)

141 Ézsaiás így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22)

A próféciát megismétli az apostol, de a menekülés útjáról is szól. Az a „maradék”, akik elfogadják Isten üdvözítő kegyelmét: „Ézsaiás… ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül” (Róm. 9,27)

Hiszen: „Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által, mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által” (Róm. 3,24.30)

És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az Úr, ismét szólva a menekülés útjáról is: „De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül. mert a Sion (a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet; a harcos vagy a diadalmas Egyház) hegyén és Jeruzsálemben (a béke megalapozása; Krisztusban) lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32)

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2)