Mát. 5,1 Mikor pedig látta Jézus a sokaságot [a tömeget], felméne a hegyre, és amint leül vala, hozzámennek [és köréje gyűlnek] az Ő tanítványai.
Mát. 5,2 És megnyitván száját [megszólalt,
és így], tanítja vala őket, mondván:
Mát. 5,3 Boldogok* a szellemben szegények [a szellemi nincstelenek, a szellem koldusai]:
mert övék a mennyeknek országa [a
mennyeknek királysága, királyi uralma]**
*Boldog (makariosz): a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely:
jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is
magában foglalja. Ez a boldogság, az Istennel való közösségből fakad, és Isten
ajándéka
**A Lukács írása szerinti
Evangéliumban az Úr Jézus az Ő tanítványainak mondja, hiszen még nem kapták meg
a Szent Szellemet: „Ő pedig
felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten
országa [az Isten királysága; királyi uralma]” (Luk. 6,20)
És hogy kik és miért boldogok, azt Ézsaiás prófétán
keresztül jelenti ki az Úr: „Mert így
szól a magasságos (a magasztos) és
felséges, aki örökké (az Ő örök hajlékában) lakozik, és akinek neve szent. Magasságban és szentségben lakom, de a
megrontottal (a megtörttel) és
alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem (és felüdítsem) az alázatosok lelkét (vagyis életét), és megelevenítsem (és felüdítsem) a megtörtek szívét” (Ésa. 57,15)
Mert: „Isten előtt
kedves áldozatok: a töredelmes szellem; a töredelmes és megtört szívet, oh
Isten nem veted te meg!” (Zsolt. 51,19)
Mát. 5,4 Boldogok, akik sírnak [szomorkodnak
és keseregnek, és gyászolnak]:
mert ők megvigasztaltatnak [és mert meg
fogják bátorítani őket]*
*Mert az Úr Jézusban beteljesedett a
prófécia: „Az Úr Isten Szelleme
van (és nyugszik) én rajtam azért,
mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek (az alázatosaknak) örömöt mondjak (örömhírt vigyek). Elküldött, hogy bekössem a megtört
szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek
megoldást (és szabadon bocsátást). Hogy
hirdessem az Úr jókedvének (és kegyelmének) esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját. Megvigasztaljak minden
gyászolót. Hogy tegyek Sion (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely) gyászolóira,
adjak nékik ékességet (vagyis fejdíszt) a
hamu helyett, örömnek kenetét (azaz illatos olajat) a gyász (vagyis a gyászfátyol) helyett,
dicsőségnek palástját (és öröméneket) a
csüggedt lélek (a csüggedés) helyett.
Hogy igazság (vagyis megigazulás) fáinak
neveztessenek, az Úr plántáinak (és ültetvényének), az Ő dicsőségére (akik őt ékesítik)!” (Ésa. 61,1-3)
„Mert a Bárány, aki a
királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira
(vagyis az élet vizének forrásaihoz) viszi
őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,17)
És: „Akik
könnyhullatással vetnek, vigadozással (és ujjongva) aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.
(Más fordítás: Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi,
ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza)” (Zsolt. 126,5-6)
Ezért mondja az Úr Jézus tanítványainak, hogy: „Boldogok (vagytok) ti, kik most éheztek: mert (majd) megelégíttettek. Boldogok (vagytok) ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok” (Luk. 6,21)
„Mert az Isten szerint
való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést (az Istenhez való
visszafordulást) szerez; a világ szerint
való szomorúság pedig halált szerez” (2
Kor. 7,10)
A megtérés – vagyis a céltévesztés felismerésének és
megvallásának – eredményét mutatja be az Ige Dávidon keresztül: „Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr
ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette (és elengedte) a te bűnödet (a te céltévesztésedet), nem fogsz meghalni” (2 Sám. 12,13)
Mát. 5,5 Boldogok a szelídek [a jóságosak,
szerények, engedelmesen készségesek]: mert ők örökségül bírják [és ők bir(tokol)ják, birtokba veszik, és
osztályrészül kapják] a földet. [és így
övék lesz a föld]*
*Mert így szól az Úr: „Egy kevés idő még és nincs gonosz (bűnös, azaz egy céltévesztett ember sem);
nézed a helyét és nincsen ott
(körülnézel, de nyomát sem találod). A
szelídek (a jóságosak, szerények, engedelmesen készségesek) pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek
nagy békességben (mert teljes békességet élveznek //vagyis: azt az állapotot,
amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély
érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás//)” (Zsolt. 37,10-11)
Mert: „… aki bennem bízik
(és hozzám folyamodik), örökségül bírja a
földet, és örökli szent hegyemet,(és
részt kap szent hegyemen)” (Ésa. 57,13)
És a Felkenthez: „Így
szól (és ezt mondja) az Úr: Jókedvem
(vagyis a kegyelem) idején én
meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartalak (és
megőrizlek) és nép szövetségévé teszlek
(és megajándékozom általad szövetségemmel népemet), hogy megépítsd (és hogy te állítsd helyre) a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket” (Ésa. 49,8)
„És az ő szolgáinak
maradékai (az Ő utódai) öröklik azt,
és abban laknak majd, akik szeretik az ő nevét” (Zsolt. 69,37)
„És nagy örömük lesz a
szenvedőknek (mert újra örömüket lelik az engedelmesen készségesek) az Úrban, és a szegény emberek vígadnak
Izráel Szentjében” (Ésa. 29,19)
Mát. 5,6 Boldogok, akik éhezik [vágyakozzák] és szomjúhozzák az igazságot [a megigazulást, az
igazság(osság)ot]: mert ők megelégíttetnek [és majd eltelnek vele]*
Ez vonatkozik
a tanítványaira: „Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek…” (Luk. 6,21)
Dávidon keresztül
hangzik a kijelentés arról, hogy ki után kell vágyakozni: „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem (az énem, minden érzésem; egész személyem) hozzád, oh Isten! Szomjúhozik lelkem (az
énem, minden érzésem; egész személyem)
Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?” (Zsolt. 42,2-3)
Isten hívása: „Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e
vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek,
vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort (az öröm szimbóluma) és tejet (az Evangélium szimbóluma). Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér,
és gyűjtött kincseteket (és keresményeteket) azért, ami meg nem elégíthet (és amivel nem lehet jóllakni)? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót
egyetek, és gyönyörködjék lelketek (az egész életetek) kövérségben” (Ésa. 55,1-2)
„Mert vizet öntök (vizet árasztok) a szomjúhozóra,
és folyóvizeket (és patakokat) a
szárazra; kiöntöm (és kiárasztom) Szellememet
a te magodra, és áldásomat a te
csemetéidre (és a sarjadékaidra). És
nevekednek, mint fű között (és mint fű a víz mellett), és mint a fűzfák vizek folyásinál” (Ésa. 44,3-4)
Az Úr Jézus pedig
kijelenti: „Én vagyok az élet kenyere:
aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha”
(Jn. 6,35)
Péter apostol buzdítása: „Mint most született csecsemők, a
tiszta (a csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (vagyis Isten Igéje) után
(epekedjetek, nagyon) vágyakozzatok, hogy
azon növekedjetek. (és általa növekedjetek az üdvösségre, amíg majd
megmenekültök)” (1 Pét. 2,2)
Mát. 5,7 Boldogok az irgalmasok [a könyörülők]: mert ők
irgalmasságot nyernek [és mert majd nekik
is irgalmaznak, és rajtuk is könyörülni fognak]*
*Jakab apostolon keresztül így szól
a Szent Szellem: „Mert az ítélet
irgalmatlan az iránt (és ahhoz), aki
nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik (sőt diadalmaskodik) az irgalmasság az ítélet ellen (és az
ítélet felett). Mi a haszna (és mit
használ), atyámfiai (testvéreim), ha valaki azt mondja, hogy hite van,
(de) cselekedetei pedig nincsenek? Avagy
megtarthatja-e (vagyis üdvözítheti-e) őt
(egyedül) a hit? Ha pedig az atyafiak
(a testvérek), férfiak vagy nők,
mezítelenek (nincs ruhájuk), és
szűkölködnek mindennapi eledel nélkül (és nincs meg a mindennapi kenyerük).
És azt mondja nékik valaki ti közületek:
Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg
nékik, amikre szüksége van a testnek (az ő egész valójuknak); mi annak a
haszna (és mit használ az)? Azonképpen
(és ugyanígy) a hit is, ha cselekedetei
nincsenek, megholt ő magában (vagyis halott önmagában)” (Jak.
2,13-17)
Aki pedig gyakorolja a szeretet (mégpedig az agapé:
az Isten szerinti szeretetet): „Boldog,
aki a nyomorultra (a nincstelenre) gondol
(akinek gondja van a nyomorultra, aki észreveszi, megérti). A veszedelem napján megmenti azt (és ha bajba kerül, a csapás idején segítségére
siet) az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti (és
életben tartja) azt; boldog lesz e földön
(mert boldoggá teszi itt a földön), és
nem adhatod oda (mert nem engedi át) ellenségei
kívánságának (s nem adja ellensége hatalmába, nem engedi át ellenségei
dühének, sem a szomorúságnak, bánatnak, és fájdalomnak). Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán (és segítséget hoz; és
enyhülést - jobbulást - ad); bármilyen az
ágya. Megkönnyíted betegségében (jobbulást adsz neki valahányszor betegen
fekszik, és fekvőhelyét kényelmesre cseréled)” (Zsolt. 41,2-4)
Ezért így buzdít a Szent Szellem: „Az irgalmasság (a részvét, szánalom, könyörületesség) és igazság (a hűség és hit) ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te
nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára” (Péld. 3,3)
Mert: „Amit leginkább
kell az embernek kívánni, az irgalmasság… (és amit az embertől megkívánnak,
az a részvét, szánalom, könyörületesség)” (Péld. 19,22)
Mát. 5,8 Boldogok, akiknek szívük tiszta [érintetlen;
vegyítetlen; őszinte; Amibe nincs idegen anyag; elegyítetlen. A szívükben (a
szívükre nézve) tiszták, vagyis tisztaszívűek]: mert ők az Istent meglátják
[mert észreveszik, felfogják; mert megjelenik, megmutatkozik nekik]*
*Az apostol buzdítása, bátorítása:
„Szeretteim, most Isten gyermekei
vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha
nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint
van (és olyannak amilyen valójában). És
akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen
Ő is tiszta” (1 Ján. 3,2-3)
Hát: „Közeledjetek az
Istenhez, és (Ő) közeledni fog
hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg
szíveiteket ti kétszívűek” (Jak. 4,8)
A Szent Szellem
figyelmeztetése: „Minden féltett dolognál
jobban őrizd (és óvd) meg szívedet,
mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát (és tartsd
távol szádtól a csalárdságot), és az
ajkak álnokságát távoztasd el magadtól” (Péld. 4,23-24)
„Mert a szívből
származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok,
lopások, hamis tanúbizonyságok (vagyis tanúskodások), (isten)káromlások” (Mát. 15,19)
Ezért kéri Dávid, hogy:
„Tiszta szívet teremts bennem, oh
Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12)
Mert: „Kicsoda megy fel az Úr hegyére (az Isten
jelenlétébe)? És kicsoda áll(hat) meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és
tiszta szívű, aki nem adja lelkét (aki nem sóvárog) hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra (és nem esküszik
hamisan). Áldást nyer (az ilyen) az Úrtól, és igazságot (vagyis
megigazulást) az üdvösség Istenétől” (Zsolt. 24,3-5)
Bizony: „Uram, kicsoda
tartózkodhatik sátorodban (ki lehet sátradnak vendége), kicsoda lakozhatik (kicsoda
tartózkodhat) szent hegyeden? Aki tökéletességben jár (aki
feddhetetlenül él), igazságot cselekszik
(és törekszik az igazságra), és igazat
szól az ő szívében (és szíve szerint igazat szól)” (Zsolt. 15,1-2)
„Aki szereti a szívnek
tisztaságát, beszéde kedvesség (és jóindulattal beszél): annak barátja a király” (Péld. 22,11)
„És látják (majd) az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4)
A prófétákon keresztül pedig kijelenti az Úr, hogy hogyan
lehet tiszta szívre szert tenni: „És adok
néktek új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem (eltávolítom) a
kőszívet (hús)testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet adom
belétek, és azt cselekszem (és azt művelem veletek), hogy az én parancsolatimban járjatok (és rendelkezéseim szerint
éljetek) és az én törvényeimet
megőrizzétek (megtartsátok) és
betöltsétek (és teljesítsétek)”
(Ezék. 36,26-27)
És ismét: „És adok nékik egy szívet és egy utat, hogy mindenkor engem
féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánuk. És
örökkévaló szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok el tőlük és a velük való
jótéteménytől (és jót teszek velük), és
az én félelmemet adom az ő szívükbe (és olyanná teszem szívüket, hogy
féljenek engem), hogy el ne távozzanak
(és ne hajoljanak el) tőlem” (Jer. 32,39-40)
És az Ígéret beteljesült az Úr Jézusban, aki kijelentette: „… Én
vagyok az út…” (Ján. 14,6)
Mát. 5,9 Boldogok a békességre igyekezők [a
békeszerzők; akik békét teremtenek, és békességet készítenek]: mert ők az Isten
fiainak mondatnak*
*Így biztat az Úr: „Kövessétek mindenki irányában a békességet
és a szentséget (és törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent
életre), amely nélkül senki sem látja meg
az Urat” (Zsid. 12,14)
Mert: „… eljött (Jézus), és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a
közelieknek” (Eféz. 2,17)
Ezért: „Ha lehetséges,
amennyire rajtatok áll, [és tőletek függ] minden emberrel békességben éljetek” (Róm. 12,18)
És: „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a
békességet és egymás építését szolgálják” (Róm. 14,19)
Mert: „Az igazság
(a megigazulás) gyümölcse pedig
békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak (akik
békességet teremtenek)” (Jak. 3,18)
„Álljatok hát elő
(és álljatok meg tehát), körül övezvén
(és felövezve) derekatokat
igazlelkűséggel (vagyis igazságszeretettel,az //az Ige szeretetével//),
és felöltözvén az igazságnak
mellvasába (és magatokra öltve a megigazulás páncélját). És felsaruzván lábaitokat a békesség
evangéliuma (hirdetésének) készségével”
(Eféz. 6,14-15)
Már a prófétákon keresztül így szól az Úr: „És
lesz az igazság (a megigazulás) műve
békesség, és az igazság (a megigazulás) gyümölcse
nyugalom és biztonság mindörökké, (az igazság //a megigazulás//) békét teremt, és az igazság (a
megigazulás a békét és a biztonságot szolgálja örökké). Népem békesség hajlékában lakozik (és békés hajlékban lakik majd), biztonság sátraiban (biztonságos
lakóhelyeken), gondtalan nyugalomban” (Ésa. 32,17-18)
Ímé: „Mily szépek a
hegyeken az örömmondónak lábai (és mily szép, ha feltűnik a hegyeken az
örömhírt hozó lába), aki békességet
hirdet, jót mond (örömhírt hoz), szabadulást
hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa. 52,7)
„Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai (és íme jön már az örömhírt
hozó)! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda
ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat (és teljesítsd fogadalmaidat); mert nem vonul (nem gázol) át rajtad többé a semmirekellő (a
pusztító); mindenestől kiirtatott
(teljesen megsemmisült)” (Náh. 1,15)
Mát. 5,10 Boldogok, akik háborúságot [vagyis:
üldözést] szenvednek [vagy akiket
zaklatnak /követnek/ megfigyelnek/ leírnak/ sőt: akik
közé beépülnek, vagy akiket a törvény/
a bíróság előtt vádolnak] az igazságért [az igazságosságért, a megigazulás, az igazzá válás miatt]: mert
övék a mennyeknek országa [a mennyeknek
királysága, királyi uralma]*
*És az apostol így
bátorítja Krisztus népét: „Boldogok (és a legteljesebb
mértékben áldottak) vagytok, ha Krisztus
nevéért gyaláznak (és ha szidalmat kaptok, és ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (és megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek
(az isteni Felségnek) Szelleme. Amit amazok káromolnak (és becsmérelnek,
tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan, de
ti dicsőítitek azt” (1Pét 4:14)
Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik:
bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének
Szelleme” (Ésa. 11,2)
Tehát: „… ha szenvedtek (ha
kínlódtok, és szenvednetek kellene) is az
igazság(osság)ért (a megigazulás
miatt), boldogok (a legteljesebb
mértékben szerencsések, áldottak) vagytok,
(és lesztek). Azoktól való félelemből
pedig ne féljetek (és a tőlük való félelem meg ne ijesszen benneteket. Ne
rettegjetek, félelem, rémület, rettegés, “fóbia” ne fogjon el benneteket
tőlük), se zavarba ne essetek (és
nyugtalanná ne tegyen, ne riadozzatok, ne aggasszon, ne nyugtalanítson,
zaklasson fel benneteket)” (1Pét 3:14)
Mert: „Ti pedig választott
nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való (és Isten
tulajdonul lefoglalt, megvásárolt, és megmentett) népe vagytok. Hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait (és dicsőségét és nagy tetteit), aki a sötétségből az ő
csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Pét 2:9)
Mát. 5,11 Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak,
megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek;
sőt: akik közé beépülnek; törvény /vagy bíróság/ előtt vád alá helyeznek] titeket és minden(féle) gonosz hazugságot mondanak
ellenetek én érettem [és hazudozva minden rosszat rátok fognak
énmiattam]*
*És az Úr Jézus így bátorítja
tanítványait: „Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek
gyűlölnek, és kirekesztenek (és kiközösítenek), és szidalmaznak (gyaláznak) titeket,
és kivetik (kitörlik) a ti neveteket,
mint gonoszt (mint gonosz nevet), az
embernek Fiáért. Örüljetek azon a
napon és örvendezzetek (sőt ujjongjatok); mert ímé a ti jutalmatok bőséges (és nagy) a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek (és mert ugyanezt
tették) a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23)
És az apostol folytatja a bátorítást: „Mert az kedves dolog (és az kegyelem), ha valaki Istenről való meggyőződéséért (Istenre néző
lelkiismerettel) tűr keserűségeket,
(sérelmeket) méltatlanul (és
igazságtalanul) szenvedvén. Mert micsoda
dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök (ha kitartóan tűritek a
hibátok miatt kapott verést)? De ha jót
cselekedve és mégis szenvedve tűrtök (és ha kitartóan cselekszitek a jót és
tűritek érte a szenvedést), ez kedves
dolog Istennél (ez kedves az Isten szemében)” (1 Pét. 2,19-20)
A jeruzsálemi apostolok – a Szent Szellem kitöltése után –
hirdetik az Úr Jézusban való hitet és üdvösséget – példát adva a minden korban
élő hívőknek – ezért: „… előszólították
(vagyis előhívták) az apostolokat,
megveretvén (őket, azután), megparancsolták
(nekik), hogy a Jézus nevében ne
szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének el (és
távoztak) a (nagy)tanács (színe) elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal
illettessenek (és gyalázatot szenvedjenek). És mindennap a templomban (a szent helyen) és házanként nem szűnnek vala meg (és nem hagytak fel) tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust” (Csel. 5,40-42)
És az apostol így folytatja: „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek
Őbenne, hanem (az is) hogy
szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29)
És az Úr Jézus így
tanítja az övéit mindarra, ami következik, és amit tenniük kell: „Halálra fogja pedig adni testvér testvérét,
atya gyermekét; és magzatok (a gyermekek) támadnak szülők ellen, és megöletik őket (és vesztüket okozzák). És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én
nevemért; de aki mindvégig megmarad (és aki kitart), az megtartatik (vagyis üdvözül)” (Márk. 13,12-13)
A próféta pedig így figyelmezteti Krisztus népét: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a
tanácsadóban (még a jó ismerősben sem); az
öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját (még asszonyod előtt is, akit
magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz). Mert a fiú bolondnak tartja atyját (és gyalázatosan bánik apjával),
a leány anyja ellen támad, a meny az ő
napára (az ő anyósára); az embernek
saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6)
És ami még következik: „Mert
nemzet támad nemzet ellen, és ország, ország ellen; és lesznek éh(in)ségek és döghalálok, és földindulások
(vagyis földrengések) mindenfelé. Mindez
pedig a sok nyomorúságnak (a vajúdás kínjainak) kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket (és átadnak
titeket kínvallatásra), és megölnek
titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. De a ki
mindvégig állhatatos marad (és végig kitart), az üdvözül (vagyis megmenekül)” (Mát. 24,7-9.13)
„És mindenfelé nagy
földindulások (nagy földrengések) lesznek,
és éh(in)ségek és döghalálok
(vagyis járványok); és rettegtetések
(és rettenetes dolgok történnek) és nagy
(hatalmas) jelek lesznek az égből (és tűnnek fel az égen). De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik
(és kezet emelnek rátok), és üldöznek
titeket, adván a gyülekezetek elé (és átadnak benneteket a zsinagógáknak), és tömlöcökbe (vagyis börtönbe vetnek) és királyok és helytartók elé visznek
(és vezetnek titeket) az én nevemért. És
gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála
sem vész el. A ti béketűrésetek (és állhatatosságotok) által nyeritek meg lelketeket (vagyis az életeteket)” (Luk.
21,11-12.17-19)
Mert: „Ha e világból
(valók) volnátok, a világ szeretné azt,
ami az övé (azaz: a magáét); de
mivelhogy nem vagytok e világból (valók), hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl
titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a
szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én
beszédemet (az én igémet) megtartották,
a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik (és
teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik
azt, aki küldött engem” (Ján. 15,19-21)
De Isten így bátorít: „Emeljétek
az égre szemeiteket, és nézzetek (tekintsetek le) a földre ide alá. Mert az
egek, mint a füst elfogynak (szétfoszlanak), és a föld, mint a ruha megavul (szétmállik), és lakosai hasonlókép elvesznek (és lakói pedig úgy elhullnak, mint
a legyek); de szabadításom örökre
megmarad, és igazságom meg nem romol (meg nem rendül). Hallgassatok rám, kik tudjátok (és ismeritek) az igazságot, te nép, kinek szívében van (mert szívébe zárta) törvényemet (a tanításomat)! Ne féljetek az emberek gyalázatától, és
szidalmaik miatt kétségbe ne essetek (szitkozódásuktól ne rendüljetek meg)!
Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket (mert
úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly), és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket (és mint a gyapjú, melyet
megrág a féreg), de az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom
nemzetségről nemzetségre (és nemzedékről nemzedékre)!” (Ésa. 51,6-8)
Mát. 5,12 Örüljetek és örvendezzetek [sőt
ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [a ti kárpótlásotok]
bőséges [és nagy fizetség jár nektek]
a mennyekben: mert így háborgatták [így
üldözték, zaklatták, és vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni
akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [akik előttetek éltek]*
*Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (a
türelemben) a prófétákat, akik az Úr
nevében szólottak” (Jak. 5,10)
Pál apostol bátorítása: „Mert
ti, atyámfiai (testvéreim), követői
(és hasonlóvá) lettetek az Isten
gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy
ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól (a ti népetektől), miként azok is a zsidóktól. Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat,
és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek (és nem kedvesek Isten
előtt), és minden embernek ellenségei.
Akik megtiltják nékünk (és
akadályoznak minket abban is), hogy a
pogányoknak prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket (és
így teszik teljessé mindenkor bűneiket); de
végre utolérte őket az Isten haragja” (1 Thess. 2,14-16)
István vértanú így beszél a zsidó
vezetőkhöz: „Kemény nyakú és
körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene
igyekeztek (ellene szegültök), mint
atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És
megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most
árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel.
7,51-52)
Mát. 5,13 Ti vagytok a földnek sója, ha pedig a só megízetlenül mivel sózzák meg [mivel lehetne ízét, és erejét visszaadni]?
Nem jó azután semmire [Semmi ereje nincs
többé, nem győz, hanem másra nem való], hanem hogy kidobják és eltapossák [és
széttiporják] az emberek*
*A kijelentést megismétli Lukács is,
újabb részlettel kiegészítve: „Jó
a só: de ha a só megízetlenül (elveszti az ízét, és ostobává/erőtlenné válik, vagyis: elgyengül, elveszti erejét), mivel sózzák meg (hogyan tudják az ízét,
vagy erejét visszaadni)? Sem a földre,
sem a trágyára nem alkalmas: (tehát) kivetik
(kidobják) azt. A kinek van füle a hallásra, hallja” (Luk. 14,34-35)
Még teljesebbé teszi a kijelentést Márk: „Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden
áldozat (és áldozati ajándék) sóval
sózatik meg. Jó a só: de ha a só ízét veszti (vagyis ízetlenné, ostobává/erőtlenné válik, vagyis:
elgyengül, elveszti erejét), mivel
adtok ízt néki (hogyan adjátok vissza az ízét)? Legyen bennetek só, és legyetek (és éljetek) békében egymással” (Márk.
9,49-50)
Jóbon keresztül pedig így szól a Szent Szellem: „Vajon ízetlen, sótalan étket eszik-e az
ember; avagy kellemes íze van-e a tojásfehérnek (vagy a nyers tojásnak)? Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok
nékem, mint a megromlott kenyér (és mint a romlott étel)!” (Jób.
6,6-7)
A törvény kimondja, hogy: „Minden te ételáldozatodat pedig sózd meg sóval, és a te
ételáldozatodból soha el ne maradjon a te Istened szövetségének sója; minden te
áldozatodhoz sót adj. (Minden áldozatodat sóval mutasd be)” (3
Móz. 2,13)
És hogy kik az áldozati ajándékok, arról így beszél Pál
apostol: „… emlékeztetvén titeket az
Istentől nékem adott kegyelem által, hogy
amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek
közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká
legyenek” (Róm. 15,16)
Így inti Pál apostol a mindenkori hívőket: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók
(a kívülállók) irányában, a jó
alkalmatosságot áron is megváltván (és a kedvező alkalmakat jól
használjátok fel). A ti beszédetek
mindenkor kellemetes (és kedves) legyen,
sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mi módon kell néktek kinek-kinek
megfelelnetek (és hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni)” (Kol.
4,5-6)
Az Úr Jézus figyelmezteti tanítványait – kijelentve azt is,
hogy mit jelent a só – hogy a Szent
Szellem ereje nélkül nem tudnak eredményesen tanúskodni mellette: „És velük összejövén (és amikor együtt
volt velük), meghagyá (és
megparancsolta) nékik, hogy el ne
menjenek (el ne távozzanak) Jeruzsálemből,
hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem. Hogy
János ugyan vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni
nem sok nap múlva. (És) vesztek erőt,
minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy
Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső
határáig” (Csel. 1,4-5.8)
Mát. 5,14 Ti vagytok a világ világossága [a
kozmosz fénye;mert ti vagytok a világ számára a fény]. Nem rejtethetik el [nem
lehet eltitkolni, titokban
tartani] a hegyen épített [a
hegyen fekvő, és ott elhelyezett] város(t).
Mát. 5,15 Gyertyát [vagy lámpást; vagy
mécsest] sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a
gyertyatartóba [vagy a lámpatartóra, vagy
mécslábra] tegyék [és helyezzék] és
fényljék [és onnan világítson, és ragyogjon, hogy fényt adjon]
mindazoknak, akik a házban vannak.
Mát. 5,16 Úgy fényljék [úgy világítson, és
ragyogjon fel] a ti világosságtok [a
ti fényetek] az emberek előtt,
hogy lássák [hogy meglássák, és észrevegyék] a ti jó cselekedeteiteket [a
ti nemes, kitűnő /(eszményi) szép /
tetteiteket], és dicsőítsék [és
magasztalják] a ti mennyei Atyátokat [aki
a mennyekben van]*
*Lukács így tesz bizonyságot az Úr
Jézus szavairól: „Senki pedig, ha
gyertyát (vagy lámpást) gyújt, nem
teszi rejtekbe (nem teszi rejtett helyre), sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba (vagy a lámpatartóra), hogy akik bemennek (vagyis a belépők), lássák a világosságot. A testnek (szómádnak: a te egész lényednek) lámpása a szem (a tekintet): ha azért a te szemed őszinte (és
tiszta), a te egész tested (szómád: az egész lényed) is
világos (fénylő, és ragyogó) lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested
(a te szómád: egész lényed) is sötét. Meglásd azért (és vigyázz tehát), hogy a világosság, mely te benned van, sötétség(gé) ne legyen.
Annakokáért ha (tehát) a te egész
tested (a te egész szómád:
egész lényed) világos, és semmi részében sincs homályosság
(és nincsen benne egyetlen sötét rész sem), olyan
világos lesz egészen (vagyis az egész), mint
mikor a lámpás megvilágosít (és megvilágít) téged az ő világosságával (az ő fényével)” (Luk. 11,33-36)
Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus szavairól: „És monda nékik (a tanítványainak): Avagy azért hozzák-e elő a gyertyát
(vagy a lámpást), hogy véka alá tegyék,
vagy az ágy alá? És nem azért-e, hogy a gyertyatartóba (vagy lámpatartóba) tegyék? Mert nincs semmi rejtett dolog
(és semmi titok), ami meg ne jelentetnék
(ami ki ne derülne); és semmi sem volt
eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson (nincs semmi, ami napfényre ne
jutna). Ha valakinek van füle a hallásra, hallja” (Márk. 4,21-23)
A János írása szerinti Evangélium így tesz bizonyságot a
világosságról: „Az igazi világosság
eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert (Más lehetséges
fordítás: „Az igazi világosság az Ige volt, amely megvilágosít minden e világra
jövő embert). A világban volt és a világ
általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé (a saját világába)
jöve, és az övéi nem fogadák be őt” (Ján. 1,9-11)
És hogy kit nem fogadtak
be, arról így hangzik a kijelentés: „Ismét
szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem
követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (Ján. 8,12)
„Míg e világon (vagyis
a világban) vagyok, e világ világossága
vagyok” (Ján. 9,5)
Ézsaiás prófétán keresztül jelenti ki az Úr, hogy mi a
feladata Krisztus testének, az egyháznak, vagyis a kihívottak közösségének: „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom
kezedet, és megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek (és benned
ajándékozom meg szövetségemmel népemet), pogányoknak
világosságává (és benned ajándékozom meg világosságommal a nemzeteket). Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a
foglyot a tömlöcből (a börtönből) kihozzad,
és a fogházból a sötétben ülőket” (Ésa.
42,6-7)
Pál apostol bizonyságtétele a fenti kijelentésről: „(Azért
küldelek el), hogy megnyissad szemeiket,
hogy sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek,
hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt (és
örökséget) nyerjenek az én bennem való
hit által” (Csel. 26,18)
„Mert az Isten
(ugyanis), aki szólt: Sötétségből
világosság ragyogjon (fel), ő
gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus
Krisztus arcán való világoltatása végett” (2
Kor. 4,6)
„Hogy legyetek
feddhetetlenek és tiszták (és romlatlanok), Istennek szeplőtlen (és hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette (és
elfajult nemzedékben), akik között
fényletek (és ragyogtok), mint
csillagok e világon (ha az élet igéjére figyeltek, és megtartjátok). Életnek beszédét tartván elébük (és az
élet igéjét nyújtjátok); hogy
dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem
fáradtam hiába” (Fil. 2,15-16)
„Mert valátok régen
(vagyis egykor) sötétség, most pedig
világosság az Úrban: mint világosságnak fiai (mint világosságnak gyermekei)
úgy járjatok (és úgy éljetek). Mert (ugyanis) a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban (és
egyenességben) van” (Eféz. 5,8-9)
És hogy ez a
gyakorlatban hogyan nyilvánul meg, arról sok mondanivalója van a Szent
Szellemnek: „Magatokat a pogányok közt
jól (tisztességesen, becsületesen) viselvén
(nemesen forgolódjatok /viselkedjetek helyesen / a nemzetek között). Hogy amiben rágalmaznak titeket, mint
gonosztévőket (mert bár azzal rágalmaznak, hogy gonosztevők vagytok), a jó cselekedetekből (a nemes, jó
tetteitekből), ha látják (azokat), dicsőítsék Istent a meglátogatás (az Ő
látogatása) napján” (1Pét 2:12)
„Jó lelkiismeretetek (vagyis jó
szellemi-önismeretetek) lévén. Hogy
amiben rágalmaznak (és hamisan vádolnak, és sértegetnek) titeket, mint gonosztevőket,
megszégyenüljenek, akik gyalázzák (és becsmérlik) a ti Krisztusban való jó élteteket (a ti jó életviteleteket,
magatartásotokat)” (1Pét
3:16)
„A ti
szelídlelkűségetek (és a ti szelídségetek) ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel” (Fil. 4,5)
„Ne sóhajtozzatok egymás
ellen, atyámfiai. (Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra), hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó
előtt áll” (Jak. 5,9)
„Senkinek gonoszért
gonosszal [rosszért rosszat] ne fizessetek [méltatlanságot sérelemmel; igazságtalansággal, káros, ártalmas
dologgal ne viszonozzatok]. A
tisztességre [és becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [és jóra törekedjetek, úgy
hogy azt minden ember lássa]” (Róm. 12,17)
Azt valljátok: „Mert gondunk van a tisztességre nemcsak
az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2
Kor. 8,21)
És ismét hangzik a
figyelmeztetés: „Nem fizetvén gonosszal a
gonoszért (a rosszért rosszal), avagy
szidalommal a szidalomért (és gyalázásért gyalázással, becsületsértéssel,
rágalmazással, szidással). Sőt
ellenkezőleg áldást mondván (vagyis a kimondott szavatokkal üdvhozó erőt
közvetítsetek; hogy áldjatok, ami azt jelenti, hogy Isten kegyelmébe ajánljátok őket), tudva, hogy arra hívattatok el, hogy
áldást örököljetek (hogy áldás legyen
az örökrészetek)” (1 Pét. 3,9)
És ha a Krisztusban megigazultunk, akkor azt mondja az Úr: „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a
hajnal világossága (mint a felragyogó világosság), mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Péld. 4,18)
Mát. 5,17 Ne gondoljátok [és ne véljétek], hogy jöttem a törvénynek [Az Úr útmutatásának; tanításának; Isten
kijelentett akaratának; az IGÉ-nek] vagy a prófétáknak eltörlésére [vagy megszüntetésére; fölbontására;
visszavonására, eltörölésére: vagy
érvénytelenné tenni / hatályon kívül
helyezni / semmissé tenni]. Nem
jöttem, hogy eltöröljem [megszüntessem;
érvénytelenné tegyem; megszüntessem; visszavonjam: vagy érvénytelenné tegyem / hatályon kívül helyezzem / semmissé tegyem], hanem inkább,
hogy betöltsem [beteljesítsem; teljessé,
tökéletessé tegyem; (vagyis tartalmat adni) jöttem]*
*Pál apostolon keresztül fejti ki a
Szent Szellem az Úr Jézus kijelentését: „Érvénytelenné [vagyis hatálytalanná] tesszük [megszüntetjük; eltöröljük] tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt
szerzünk a törvénynek [és érvényre emeljük a hiten át]” (Róm.
3,31)
„Mert a törvény vége
[bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [és
megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4)
Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az
ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek.
Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő
hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett (és nevelőnk volt Krisztusig), hogy
hitből (azaz: hit által) igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem
vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a
Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust
öltöttétek magatokra” (Gal. 3,22-27)
„Annakokáért a
törvénynek cselekedeteiből [vagyis olyan tettekből, melyekkel a törvényt
akarja betölteni] egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte
[vagyis Isten előtt]: mert a bűn [a
céltévesztés] ismerete [és
felismerése] a törvény által vagyon. Most pedig [kijelentetett, hogy] a törvény nélkül jelent meg [a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá
nekünk] Isten igazsága, [az Isten
előtti megigazulás] amelyről bizonyságot
is tesznek [és tanúsítják] a törvény
és a próféták. Isten pedig ezt az
igazságát [az Isten előtti megigazulást] most nyilvánvalóvá [láthatóvá] tette
a [Jézus] Krisztusban való hit által
minden hívőnek. [és nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek
Benne] Mert nincs különbség [ugyanis zsidó és nemzetbeli között]” (Róm.
3,20-22)
„Mert ami a törvénynek lehetetlen vala,
[mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy erőtlen vala a
(hús)test miatt [melyet a (hús)test
gyengévé tett]. Az Isten [azt
megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [és elküldve] bűn [a céltévesztés] (hús)testének hasonlatosságában [és
hasonmásában] és a bűnért, [a
céltévesztés miatt]. Kárhoztatá a bűnt [a
céltévesztést] a (hús)testben. [hogy elítélje a
(hús)testben levő bűnt (a
céltévesztést]. Hogy a törvénynek
igazsága [igazzá-tétel eredménye] beteljesüljön
bennünk [és rajtunk] kik nem
(hús)test szerint járunk, [és élünk] hanem Szellem szerint. [akiknek járását-kelését
nem a hús vezérli, hanem a Szellem] (Róm. 8,3-4)
„Most pedig
megszabadultunk [felszabadultunk; mentesültünk; feloldoztattunk] a törvénytől, [a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk arra nézve, [és
annak a számára] amely által lekötve
tartattunk; [ami fogva tartott bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában [újszerűségében; új
voltában] és nem a betű óságában. [s
ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában]” (Róm.
7,6)
„Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk
szóló kézírást (a követelésével
minket terhelő adóslevelet), amely ellenünkre volt nekünk (amely minket
vádolt), és azt eltette (eltávolította) az útból, odaszegezvén azt a
keresztfára (a kínoszlopra)” (Kol.
2,14)
Mert így szól az Úr
Ézsaiáson keresztül az Úr Jézusról: „Ímé (ez) az én szolgám, akit
gyámolítok (akit támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel
(akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam Őbelé, törvényt beszél (és
hirdet) a népeknek” És: „… a törvényt igazán jelenti (igazán
hirdeti) meg (Ésa. 42,1.3)
Ez a törvény pedig:
„… a hit törvénye…” (Róm. 3,27)
Mégpedig: „… a
szeretet által munkálkodó hité” (Gal.
5,6)
„… mert aki szereti a felebarátját [az embertársát; a különböző; a „másféle”
más fajtából való (vagyis az Ádámi) idegent] a törvényt [vagyis
Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesítette, véghezvitte,
megvalósította; tartalmat adott neki]. „… tehát a szeretettel
teljesen betöltjük a törtvényt” (Róm.
13,8.10)
„Mert az egész
törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat”
(Gal.
5,14)
Mát. 5,18 Mert bizony [ámen, úgy van, ahogy]
mondom néktek, míg az ég és a föld [el nem] múlik [hanem fennáll, és
meg nem semmisül], a törvényből [vagyis
Isten útmutatásából, tanításából, amelyet az Igében jelentett ki] egy jóta vagy egyetlen pontocska el
nem múlik. [és egy i betű vagy egy
vesszőcske, azaz egyetlen írásjel sem
vész el és nem veszíti érvényét],
amíg minden be nem teljesedik, [és amíg csak
minden meg nem történik, és valóra nem válik, és meg nem lesz]*
*Mert: „Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogysem a törvényből
[Isten útmutatásából, tanításából, amelyet az Igében jelentett ki] egy
pontocskának elesni. (Más fordítás: De hamarabb elmúlik az ég és a föld,
mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne)” (Luk. 16,17)
Bizony: „Az ég és a
föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak” (Luk. 21,33)
Dávid így prófétál: „Uram
(JHVH=Jehova)! Örökké megmarad a te igéd a mennyben (szilárdan, akár az ég)” (Zsolt.
119,89)
Ézsaiás is Róla prófétál, kijelentve, hogy minden mulandó,
csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat
szól: Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden (hús)test (csak) fű, és minden
szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt (mert elhervadt) a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá;
bizony (csak) fű a nép. Megszáradt a
fű, elhullt (mert elhervadt) a virág;
de Istenünk beszéde (igéje) mindörökre
megmarad!” (Ésa. 40,6-8)
Ezt ismétli meg
Péter apostol is: „Mert minden
(hús)test olyan, mint a fű, és az
embernek minden dicsősége (méltósága, megbecsülése, dicsérete,) olyan, mint a fű (mint a mező) virága. Megszárad (mert elhervad) a fű, és virága elhull. De az Úr beszéde
megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd (és ez a beszéd pedig az Evangélium), amely néktek hirdettetett.” (1Pét 1,24-25)
Mert: „… az Úr kegyelme öröktől fogva való és
örökkévaló az őt félőkön (és mert az ÚR szeretete mindörökké az
istenfélőkkel van), és az ő igazsága a
fiaknak fiain (még az unokáikkal is); Azokon,
akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy
azokat megcselekedjék (és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével)” (Zsolt.
103,17-18)
Mát. 5,19 Valaki azért csak egyet is megront [vagy
eltöröl; vagy felbont; vagy elhagy, és semmissé tesz, megcáfol, érvénytelenít] e legkisebb parancsolatok
[e legkisebb rendeletek, utasítások] közül és úgy tanítja az embereket, a
mennyeknek országában [a mennyeknek királyságában] a legkisebb lészen;
valaki pedig cselekszi [és megtartja,
megteszi, és teljesíti] és úgy tanít, az a mennyeknek országában [a mennyeknek királyságában] nagy lészen.
Mát. 5,20 Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok [vagyis igazságosságotok, megigazulásotok] nem több [nem múlja felül; nem lesz tökéletesebb]
az írástudók [a törvénymagyarázók] és farizeusok igazságánál [igazságosságánál,
megigazulásánál],
semmiképpen sem mehettek [semmiképpen sem
juttok] be a mennyeknek országába [a mennyeknek királyságába]*
*Így folytatja Jakab apostol:
„Mert ha valaki az egész (vagyis
valamennyi) törvényt megtartja is, de vét
//akár csak egy ellen (is), vagyis elbotlik, hibázik, elvét, téved, megbukik, kudarcot vall// az egésznek megrontásában
bűnös //és vádolható// (mert az valamennyi ellen
vétkezett)” (Jak. 2,10)
A farizeusok Igaznak tartották magukat, mert betartották a
törvényt betű szerint: „Monda pedig az Úr
(Jézus) néki: Ti farizeusok jóllehet a
pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva (és
telve van) ragadománnyal (és
rablásvággyal) és gonoszsággal” (Luk. 11,39)
„Mert az Isten
igazságát [az Istentől eredő megigazulást] nem ismervén, [mert ők nem ismerték el; nem értették] és az ő tulajdon igazságukat [és a maguk
igazságos voltát] igyekezvén
érvényesíteni, [és elismertetni] az
Isten igazságának [vagyis az Istentől eredő megigazulásnak] nem engedelmeskedtek [nem vetették, és
nem rendelték) alá magukat]” (Róm. 10,3)
Pál apostol – aki
megtérése előtt buzgó farizeus volt – így vallja meg, hogy miért lett Ő
megigazult: „De amelyek nékem egykor
nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek
mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt (és
páratlan nagyságáért): akiért (vagyis Őérte) mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust
megnyerjem. És találtassam Őbenne,
mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből (vagyis a törvény
alapján), hanem van igazságom a
Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján” (Fil. 3,7-9)
„Mert azt, aki bűnt
nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi
Isten igazsága legyünk Őbenne” (2
Kor. 5,21).
Mát. 5,21 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek [az ősöknek, az eredetieknek]:
Ne ölj [vagyis nem fogsz ölni]*
mert aki öl [mert aki ölni fog, az],
méltó az ítéletre** [és vádolható]***
*Isten a Hóreben 10 igét (10logoszt=
Igét) szólt, amelynek 6. Igéje így hangzott: „Ne ölj” (2 Móz. 20,13) Ne ölj… mint önmagadat: a görög szövegben ezen a helyen a parancsolatok nem
felszólító (vagyis tiltó) módban, hanem jövő idejű kijelentő mondatokként
állnak, így: nem fogsz házasságot törni! Nem fogsz ölni! Nem fogsz lopni! Stb.
Szeretni fogod embertársadat, mint önmagadat!
**És hogy miért így fogalmazott az
Úr, arról Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Mert ez: Ne paráználkodjál [vagyis ne
légy házasságtörő] ne ölj, ne orozz, [vagyis
ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj,
ne kívánj, [és ne kívánd a másét] és
ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: [egy egészbe foglalja ez az egy ige]. Szeressed felebarátodat [a közel levő embert, a szomszédot, az
embertársadat] mint tenmagadat [azaz,
mint saját magadat]” (Róm. 13,9)
Mert: „A
parancsolatnak vége (és célja) pedig
a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz (képmutatás nélküli) hitből való (fakadó) szeretet” (1 Tim. 1,5)
Az Úr Jézus így foglalja össze az
összes parancsolatot: „Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek
cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a
próféták” (Mát. 7,12)
***Vagy másképp: Nem kerül az
ördög hatalma alá, hiszen az Ördög (diabolosz): a vádló, rágalmazó,
uszító, hibáztató.
Mát. 5,22 Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik [aki haragot tart, és neheztel] az ő
atyjafiára [a testvérére] ok nélkül [és alaptalanul], méltó az ítéletre [és vádolható]. Aki
pedig azt mondja az ő atyjafiának [a
felebarátjának]: Ráka [vagyis
hitvány, oktalan, ostoba, buta], méltó a főtörvényszékre [a főtanács ítéletére; és állítsák a
nagytanács elé]. Aki pedig ezt mondja: Bolond* [ostoba, értelmetlen, buta, bamba, bárgyú], méltó [ezért jusson] a gyehenna tüzére. [s őt megfogta már a tüzes gyehenna].
*Bolond
(móré):
héberül: (nábál): bolond = istentelen)
Mát. 5,23 Azért, ha a te [áldozati]
ajándékodat [a te adományodat] az oltárra viszed [felajánlani], és ott megemlékezel arról
[s eszedbe jut], hogy a te
atyádfiának [a te embertársadnak, vagy testvérednek, vagy
felebarátodnak] valami panasza [vagy
kifogása] van ellened:
Mát. 5,24 Hagyd ott az (áldozati) oltár
előtt a te ajándékodat [az adományodat],
és menj el, elébb békélj meg [és békülj
ki] a te atyádfiával [a te
embertársaddal, vagy testvéreddel, vagy felebarátoddal], és azután eljövén [és azután térj vissza, és úgy], vidd [és ajánld] fel a te [áldozati]
ajándékodat*
*Az apostoli figyelmezetés így
hangzik: „Ám
haragudjatok (vagy ha haragusztok is), de
ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek (a vádlónak,
rágalmazónak) ne adjatok helyet” (Eféz.
4,26-27)
„Azért (tanuljátok meg tehát), szeretett
atyámfiai (testvéreim), legyen minden
ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember
haragja Isten igazságát nem munkálja (és nem szolgálja)” (Jak.
1,19-20)
Hát: „Ne légy hirtelen
a szellemedben a haragra (ne bosszankodj föl szellemedben hirtelen); mert a harag (és a bosszankodás) a bolondok (a hitetlenek, vagyis Isten
nélkül élők) kebelében nyugszik (és
az ostobák szívében tanyázik)” (Préd. 7,9)
És aki tartogatja haragját, a
harag gyűlöletet szül. És: „Aki gyűlöli
az ő atyjafiát (a testvérét), mind
embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami
megmaradhatna ő benne” (1 Ján. 3,15)
Mert az ilyenekben az ördög
természete van, aki emberölő (vagyis embergyilkos) volt kezdettől fogva:„Ti az ördög atyától valók vagytok (és
származtok), és a ti atyátok kívánságait
akarjátok teljesíteni. Az emberölő (vagyis embergyilkos) volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság.
Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja” (Ján.
8,44)
Az imáink meghallgatásának is a harag kivetése bensőnkből a
feltétele: „Azért mondom néktek: Amit
könyörgésetekben kértek (amiért imádkoztok), higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (és már megkaptátok), és meglészen néktek (és meg is adatik
nektek). És mikor imádkozva megálltok,
bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei
Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok,
a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Márk.
11,24-26)
„Mert ha
megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei
Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti
mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Mát. 6,14-15)
Mát. 5,25 Légy jóakarója a te ellenségednek hamar [és ellenfeleddel, vagy peres feleddel szemben légy békülékeny; légy jóindulatú, és siess megegyezni vele még idejében],
amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged [az
ellenfeled] valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a
poroszló [a törvényszolga, az
ítéletvégrehajtó a börtönőr] kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged. [és fogságba ne kerülj].
Mát. 5,26 Bizony [ámen; úgy van, és]
mondom néked: ki nem jössz [ki nem szabadulsz] onnét, mígnem megfizetsz [míg meg nem adod, és le nem fizeted a
tarozásod] az utolsó fillérig*
*A Lukács írása szerinti Evangélium
bizonyságtétele így hangzik: „Mikor pedig a te
ellenségeddel (az ellenfeleddel) a fejedelem (az elöljáró) elé mégy, igyekezzél (még) az úton megmenekedni (és megszabadulni) tőle, hogy téged ne vonjon (és ne
hurcoljon) a bíró elé, és a bíró át ne
adjon téged a poroszlónak (a börtönőrnek) és a poroszló (a börtönőr) a
tömlöcbe ne vessen téged. Mondom néked, hogy nem jössz ki onnét, mígnem
megfizetsz (amíg meg nem adod a tartozásod) mind az utolsó fillérig” (Luk.
12,58-59)
Mát. 5,27 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál. [Vagyis: Ne kövess el házasságtörést)]!
Mát. 5,28 Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz
kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. [vagyis, hogy aki bűnös vággyal, bűnös kívánsággal asszonyra néz (azaz: aki
azért néz egy nőt, mert megkívánta), szívében már házasságtörést követett el
vele]*
*Így szól a hetedik parancsolat: „Ne paráználkodj!” (nem
törsz házasságot) (2Móz. 20,14)
„Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek (hogy megszentelődjetek), hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok. Hogy mindenitek
szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét (és tisztaságban
tudjon élni feleségével). Nem kívánság
gerjedelmével (és szenvedélyével), mint
a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1
Thess. 4,3)
Jób megvallása: „Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra
mit sem ügyeltem (Más fordítás: szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne
tekintsen a szüzekre)” (Jób. 31,1)
Mert ismerte a következményeket: „Ha az én szívem asszony után bomlott (és bolondult), és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján(ál):
Az én feleségem másnak őröljön, és mások
hajoljanak rája. Mert gyalázatosság volna ez, és bírák elé tartozó bűn. Mert
(olyan) tűz volna ez, a mely pokolig
(a pusztulás helyéig) emésztene, és
minden jövedelmemet tövestől (és gyökerestül) kiirtaná” (Jób. 31,9-12)
Salamon megvallása: „Mert
szövétnek (vagyis lámpás) a
parancsolat, és a tudomány (a tanítás) világosság,
és életnek útja a tanító-feddések (azaz: a figyelmeztető intés). Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek
(mert ez őriz meg a rossz nőtől), az
idegen asszony (az idegen nő) nyelvének
hízelkedésétől. Ne kívánd az ő szépségét szívedben, és meg ne fogjon téged
szemöldökeivel (vagy a szempilláival). Mert
a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége
drága életet vadász. (Más fordítás: Mert a parázna nő csak egy darab
kenyérre, de a férjes asszony drága életedre vadászik)! Vehet-e valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének (meg
ne gyulladnának)? Vagy járhat-e valaki
elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének? (Pedig így jár, és) így van, valaki bemegy felebarátjának
(az embertársának) feleségéhez,
(senki) nem marad büntetlen, valaki
illeti (és megérinti) azt!” (Péld. 6,23-29)
Mert ahogy: „A te szemeid nézik az idegen asszonyt
(a szemed zavaros dolgokat lát), és a te
elméd gondol gonoszságot (te magad pedig össze-vissza beszélsz). És olyan leszel, mint aki fekszik a tenger
közepében, és (mint) aki fekszik az
árbócfának tetején (az árbockosárban)” (Péld. 23,33-34)
Mát. 5,29 Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged [és bűnre csábítva tőrbe ejt, botlásba visz,
vagy kelepcébe csal], vájd [és
szakítsd] ki azt [és távolítsd el]
és vesd [és dobd] el magadtól. Mert
jobb néked, hogy egy vesszen el [egy pusztuljon el, és semmisüljön meg] a te tagjaid [a te testrészeid: (a te szómád = egész személyiséged) egy-egy funkciót
végző része] közül, semhogy egész tested [egész (szómád) = egész
valód] a gyehennára [jelentése: Siralom-völgye, az örök büntetés helye (vagy állapota)] vettessék.
Mát. 5,30 És ha a te jobb kezed botránkoztat meg [és visz bűnbe; és ejt tőrbe, vagy botlásba, és csal kelepcébe, vagyis
csábít bűnre] téged, vágd le [hiúsítsd meg,
akadályozd meg] azt
és vesd [dobd] el magadtól. Mert jobb
néked, hogy egy vesszen el [egy pusztuljon el, és semmisüljön meg] a
te tagjaid [a te testrészeid: (szómád-személyiséged)
egy-egy funkciót végző része] közül, semhogy egész tested [(szómád) = egész valód] a gyehennára vettessék [a gyehennára jusson, vagyis a pokolba (jelentése:
amit nem láthatunk; A halottak tartózkodási helye, vagy állapota) kerüljön]*
*És így folytatja az Úr Jézus: „Jaj a világnak a
botránkozások (a tőrbe csalások, azaz elgáncsolások, hitszegésre,
aposztáziára csábítások) miatt! Mert
szükség, hogy botránkozások essenek (és történjenek); de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás (a tőrbe csalás,
azaz elgáncsolás, hitszegés, aposztáziára csábítás) esik (és történik). Ha pedig
a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat (bűnre, hitszegésre
(aposztáziára) vagy elégedetlenségre csábít) téged, vágd le (hiúsítsd meg, akadályozd meg) azokat és vesd (és dobd) el
magadtól. Jobb néked az életre (az
örök, vagyis természetfeletti életre)
sántán vagy csonkán (rokkantan, vagy
nyomorékként) bemenned, hogysem két
kézzel vagy két lábbal vettetned az örök (vagyis a meg nem szűnő) tűzre (ami általában izzás, szellemi értelemben is).
És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és
vesd (és dobd) el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogysem két
szemmel vettetned a gyehenna tüzére (a pokolba: (jelentése: amit
nem láthatunk; A halottak tartózkodási helye, vagy állapota)” (Mát.
18,7-9)
A bűnre csábítás eredményéről így
szól az Úr: „Aki pedig megbotránkoztat
(eltántorít, bűnre visz, bűnre csábít) (csak) egyet (is) ama kicsinyek
közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a
tengerbe vetik. És ha megbotránkoztat téged a te (egyik) kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán
bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan
tűzre. És ha a te (egyik) lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt:
jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a
megolthatatlan tűzre. És ha a te
(egyik) szemed botránkoztat meg téged,
vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két
szemmel vettetned a tüzes gyehennára” (Márk. 9,42-43.45.47)
A Szent Szellem kifejti, hogy mik
azok a cselekedetek, amelyek halálba visznek, és mit kell tenni velük: „Öldököljétek meg azért a ti földi
tagjaitokat (vagyis: öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a
földre irányul), paráznaságot,
tisztátalanságot, bujaságot (szenvedélyt), gonosz kívánságot és a fösvénységet (a kapzsiságot), ami bálványimádás. Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira. Melyekben ti is jártatok régente (mert
ti is ezeket tettétek egykor), mikor
éltetek azokban. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot,
fölgerjedést (indulatot), gonoszságot
és szátokból a káromkodást (az istenkáromlást) és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen (és egymásnak), mivelhogy levetkeztétek amaz ó (vagyis
régi) embert, az ő cselekedeteivel
együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja
szerint való ismeretre, aki teremtette azt” (Kol. 3,5-10)
„(És) paráznaság… és akármely (azaz bármiféle) tisztátalanság vagy fösvénység (nyerészkedés) ne is
neveztessék (még szóba se kerüljön) ti
közöttetek, amint szentekhez illik (és méltó); Sem undokság (vagyis szemérmetlenség), vagy bolond (és ostoba) beszéd,
vagy trágárság (és kétértelműség), melyek
nem illenek: hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának
is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek (és nyerészkedőnek), ki
bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. Senki
titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség
(az engedetlenség) fiaira. Annakokáért ne
legyetek részesei ezeknek (Ne vegyetek tehát részt ezekben)” (Eféz.
5,3-7)
Ezek mind a hústest indulatai: „Mert a (hús)test (kívánsága) a Szellem
ellen törekedik, a Szellem pedig a (hús)test
ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek (és viaskodnak), hogy ne azokat cselekedjétek (és
tegyétek), amiket akartok (amiket
szeretnétek). Akik pedig Krisztus
Jézuséi, a (hús)testet megfeszítették
indulataival (szenvedélyeivel) és
kívánságaival együtt” (Gal. 5,17.24)
„Mert, ha (hús)test
[kívánata] szerint éltek, meghaltok
[minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [és tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [a
halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek.
[Más fordítás: de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni
fogtok]” (Róm. 8,13)
„Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok [és gonoszok, hamisak] nem
örökölhetik Istennek országát? [Istennek királyságát]. Ne tévelyegjetek; [és ne ámítsátok (vagy csaljátok meg, és ejtsétek
tévedésbe) magatokat; ne vezessenek félre titeket]. Se paráznák, [se kicsapongók,
vagy cédák] se bálványimádók [képeket szolgáló, vagy imádó]. Se házasságtörők, se pulyák, [vagyis tisztátalanok,
bujálkodók, kéjencek, puhák, elpuhultak; sem természetellenes célokra tartott
férfiak; vagyis homoszexuális férfiak].
Se férfiszeplősítők, [vagyis fajtalankodó férfiak, akik a saját nemük
iránt természetellenes nemi vonzódást éreznek, és gyakorolnak, vagyis homoszexuális
férfiak; se kéjencek; vagy
férfiakkal paráználkodó (közösülő; férfiakkal hálók]. Se lopók, [vagyis tolvajok] se
telhetetlenek, [vagyis kapzsi; fösvény; nyerészkedők; haszonlesők] se részegesek, [iszákosak] se szidalmazók. [átkozódók; rágalmazók;
gyalázkodók; káromkodók; gúnyolódók]
se ragadozók [vagyis rablók;
harácsolók; zsarolók; akik erőszakkal eltulajdonítják a másét, és a
zsákmányt gyors, hirtelen mozdulattal elragadják és elviszik, mint a farkas a
zsákmányát] nem örökölhetik Isten országát. [és nem részesülnek
Isten királyságában]” (1
Kor. 6,9-10)
„Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja (és megtisztítja), tisztességre
való (és megbecsült) edény lesz,
megszentelt, és hasznos a gazdának (vagyis az Úrnak, és), minden jó cselekedetre alkalmas” (2 Tim. 2,21)
Mert: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a
másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…” (Mát.
6,24)
Mát. 5,31 Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja [vagyis elküldi] feleségét [azaz elválik feleségétől], adjon néki elválásról való levelet.
Mát. 5,32 Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét [vagyis aki elválik a feleségétől],
paráznaság okán kívül [a paráznaság
esetét kivéve], paráznává teszi azt [és
okot ad neki a házasságtörésre; és házasságtörővé teszi]; és aki
elbocsátott asszonyt vesz el [feleségül;
és összeházasodik vele],
paráználkodik [vagyis házasságot tör]*
*Az Úr Jézus kijelentése a házasság
mindkét szereplőjéről: „… Aki
elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Ha
pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ
el” (Márk. 10,11-12)
Hát: „…Nem
olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté
őket, És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és
ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy (hús)testté. Úgy hogy többé nem
kettő, hanem egy (hús)test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne
válassza” (Mát. 19,4-6)
Az Úr az apostolon keresztül folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig,
akik házasságban vannak, [akik házasságban
élnek, akiknek van házastársuk] hagyom [és
parancsolom; rendelem; utasítást adok]
nem én, hanem az Úr, hogy az asszony [vagyis a feleség] férjétől ne(hogy) elváljék. [és a feleség ne hagyja el férjét]. Hogyha
pedig elválik is, [és ha mégis elhagyná]
maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg [rendezze el a nézeteltérést]
férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. [és nehogy elhagyja]” (1
Kor. 7,10-11)
Ugyanis: „Tisztességes minden tekintetben a házasság
és a szeplőtelen házaságy (és legyen
megbecsült mindenki előtt a házasélet, és legyen tiszta); a paráznákat pedig és a házasságrontókat (a házasságtörőket) megítéli az Isten” (Zsid. 13,4)
„Mert a férjes
asszony, míg él a férj [a férfi] ehhez van kötve [vele van
összekapcsolva] törvény szerint. [Más fordítás: hiszen a
férj hatalma alatt élő, a férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez
köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [és feloldoztatott] az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében
paráznának [vagyis
házasságtörőnek] mondatik, ha más
férfihoz megy. Ha azonban meghal a
férje, szabaddá lesz a törvénytől, [és megszabadul a törvényes
kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [vagyis
házasságtörő], ha más férfihoz megy” (1 Kor. 7,2-3)
„És azt mondjátok:
Miért? Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett
feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Egy
ember se tesz ilyent, akiben maradt még szellem. De mire is törekszik az ember?
Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek
hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Gyűlölöm (és megvetem) azt, aki elválik feleségétől - mondja az
ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak (és gonoszság) tapad ruhájára - mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne
legyetek hűtlenek! (Malak. 2,14-16)
Mert aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja ifjúkorának társát, és
megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. …a halálra hanyatlik az ő
háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz. Aki bement hozzá, nem tud
visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire” (Péld. 2,17-19)
Mát. 5,33 Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek [az ősöknek]: Hamisan ne esküdjél, hanem [tartsd meg, és] teljesítsd az Úrnak tett esküidet. [Más fordítás: add meg az Úrnak, amire esküdtél]
Mát. 5,34 Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel [sőt egyáltalán] ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek
királyi széke [az Istennek trónja];
Mát. 5,35 Se a földre, mert az az Ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a
nagy [a hatalmas] Királynak városa;
Mát. 5,36 Se a te fejedre ne esküdjél, mert [arra
sem vagy képes, és nem áll hatalmadban, hogy] egyetlen hajszála(da)t fehérré vagy feketévé tedd;
Mát. 5,37 Hanem legyen a ti beszédetek [inkább]:
Úgy, úgy [és legyen az igen, igen]; a
nem, nem; ami pedig ezeken felül vagyon [és
ami ezt túlhaladja], a gonosztól vagyon [a gonoszból van, és tőle ered]*
*Jakab apostol is figyelmezteti
Isten népét: „Mindeneknek előtte
pedig ne esküdjetek, atyámfiai (testvéreim), se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel (és semmi más
egyébre). Hanem legyen a ti igenetek
igen, és a nem, nem; hogy kárhoztatás (vagyis ítélet) alá ne essetek” (Jak. 5,12)
Az Úr így figyelmezteti Izráelt: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd (és ne mondd ki
hiába, vagyis jogtalanul, sem gonoszságra, rombolásra, pusztításra, hazugságra,
vagy valamilyen bálványra). Mert nem
hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi (és hiába
mondja ki, vagyis jogtalanul, vagy gonoszságra, rombolásra, pusztításra, hazugságra,
vagy bálványra mondja ki)” (2 Móz. 20,7)
„És ne esküdjetek
hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted (meggyalázod, és
megszentségteleníted, vagyis profánná teszed) a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,12)
Mát. 5,38 Hallottátok, hogy megmondatott [és
ki lett jelentve]: Szemet szemért és fogat fogért*
*Az Úr törvénye a testi ember
számára: „… ha valaki sérelmet ejt
(testi sértést követ el) a felebarátján
(a honfitársán), amint ő cselekedett,
vele is úgy cselekedjenek (és azzal úgy bánjanak, ahogyan ő cselekedett): Törést törésért, szemet szemért, fogat
fogért. Amilyen sérelmet ő ejtett (amilyen testi sértést követett el) máson, olyan ejtessék (és olyat
kövessenek el) rajta is” (3 Móz. 24,19-20)
„Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért,
lábat lábért; Égetést égetésért,
sebet sebért, kéket (vagyis kék foltot) kékért
(azaz kék foltért)” (2 Móz. 21,24-25)
Vagyis: „Úgy
cselekedjetek azzal, amint ő szándékozott cselekedni az ő atyjafiával (és
azt tegyétek vele, amit ő akart tenni embertársával). Így tisztítsd (és így takarítsd) ki közüled (a magad köréből) a
gonoszt; Hogy akik megmaradnak, hallják meg, és féljenek, és többször ne
cselekedjenek (ne kövessenek el) te
közötted ilyen gonosz dolgot. Ne nézz reá szánalommal (ne szánakozz rajta);
lelket (vagyis életet) lélekért, (vagyis életért) szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért,
lábat lábért” (5 Móz. 19,19-21)
„Mert a fejedelmek [az
elöljárók, akik uralkodnak] nem a jó,
hanem a rossz [a gonosz; káros,
ártalmas] cselekedetnek rettegésére [vagyis
elrettentésére] vannak. Akarod-e pedig,
hogy ne félj [és ne rettegj] a
hatalmasságtól? [a hatalomtól]
Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz attól. Mert Isten szolgája [Isten eszköze] ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt [a rosszat, károst, ártalmast] cselekszed, [és teszed] félj [és rettegj]. Mert nem ok [és nem cél] nélkül [nem hiába, és nem a
látszat kedvéért] viseli a fegyvert. Mert
Isten szolgája, [Isten eszköze, hogy a gonosztevőt megbüntesse, és igazságot szolgáltasson] bosszúálló a haragra [hogy megtorlója
legyen] annak, aki gonoszt [rosszat,
károst, ártalmast] cselekszik” (Róm. 13,3-4)
Mát. 5,39 Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak (a gonosz dolognak, a gonoszságnak) [ne szálljatok szembe (ne harcoljatok ellene; ne helyezkedjetek
szembe vele)], hanem aki arcul üt téged jobb felől [és megüti a jobb arcodat], fordítsd felé [és annak tartsd oda] a másik orcádat is*
*Isten népe számára ez Isten szava:
Ha Isten népéből valaki megbánt: „Bosszúálló
ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen (a népedhez
tartozókkal), hanem szeressed
felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18)
Az Úr Jézus kérdése az Őt bántalmazó szolgához, amikor a
főpap kérdésére így válaszolt: „Mit
kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők
tudják, amiket nékik szólottam. Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a
poroszlók (a szolgák) közül, aki ott
áll vala, arcul üté Jézust, mondván: így felelsz-e a főpapnak? Felele néki
Jézus: Ha gonoszul szóltam (és ha rosszat mondtam), tégy bizonyságot a gonoszságról (és bizonyítsd be, hogy rossz
volt); ha pedig jól (és ha pedig jót
mondtam), miért versz (miért ütsz) engem” (Ján.
18,21-23)
Az Úr Jézus kijelentése arról a „másik”
arcról, amit oda kell fordítani a bántalmazó felé: „Áldjátok azokat (ajánld
Isten kegyelmébe, és üdvözítő erőt közvetíts felé, vagyis az Evangéliumot), akik titeket átkoznak, és imádkozzatok
azokért, akik titeket háborgatnak (és bántalmaznak). Aki egyik arcodat megüti, fordítsd (és tartsd oda) néki a másikat is (vagyis a Krisztusit); és attól, aki felső ruhádat elveszi, ne
vond meg alsó ruhádat se” (Luk. 6,28-29)
„Senkinek gonoszért
gonosszal [és rosszért rosszal] ne fizessetek [sérelmet; igazságtalanságot, méltatlanságot; sérelemmel;
igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzatok]. A tisztességre [a becsületességre a
Krisztusi magatartásnak megfelelően]
gondotok legyen minden ember előtt [és
jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]” (Róm. 12,17)
És: „Ne mondd: Ahogy ő
bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!” (Péld.
24,29)
„Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged” (Péld. 20,22)
Tehát: „Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem
mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt” (1 Thess. 5,15)
„Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a
szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást
(üdvhozó erőt) mondván, tudva, hogy arra
hívattatok el, hogy áldást (üdvösséget) örököljetek”
(1 Pét. 3,9)
„Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el
az értelmetlen emberek tudatlanságát” (1
Pét. 2,15)
Mát. 5,40 És aki törvénykezni [vagyis
pereskedni] akar veled és elvenni a te alsó ruhádat [a te tunikádat], engedd oda néki a felsőt [a köntösödet] is. [Más fordítás: Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is]*
*Az apostol így inti a hívőket:
„Egyáltalán már az is gyarlóság ti
bennetek, [és már az is hiba közöttetek, és veszteség nálatok; és bizony
teljességgel vereséget jelent nektek, teljes kudarcot] hogy törvénykeztek [és pereskedtek] egymással. Miért nem szenveditek [miért nem viselitek el, és miért
nem hagyjátok] inkább a bántalmazást? [az
igazságtalanságot; bosszúságot; sérelmet; méltatlanságot; és hogy vétsenek
ellenetek] Miért nem tűritek inkább a
kárt? [a károsodást; hogy kifosszanak; hogy csalást kövessenek el veletek
szemben]” (1 Kor. 6,7)
Mát. 5,41 És aki téged egy mértföldútra [vagyis
ezerlépésnyi szolgálatra]
kényszerít, menj el vele kettőre.
Mát. 5,42 Aki tőled kér, adj néki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj
attól [és ne tagadd meg tőle; és vissza
ne utasítsd]*
*Lukács így tesz bizonyságot az Úr Jézus
kijelentéséről: „Mindennek pedig, aki tőled kér, adj; és attól, aki elveszi a tiédet,
ne kérd (ne követeld) vissza. És ha
csak azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi
jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy
ugyanannyit kapjanak vissza (vagyis hogy visszakapják azt, ami jár nekik)” (Luk.
6,30.34)
Az Úr áldása van az Ő
népén, de: „Ha mégis szegénnyé lesz
(vagyis elszegényedik) valaki a te
atyádfiai (testvéreid) közül
valamelyikben a te kapuid közül (valamelyik lakóhelyeden) a te földeden (vagyis abban az
országban), amelyet az Úr, a te Istened
ád néked. Ne keményítsd meg a te szívedet (és ne légy keményszívű), be se zárjad kezedet (ne légy szűkmarkú)
a te szegény atyádfia előtt (a te
szegény testvéreddel szemben). Hanem
örömest nyisd meg a te kezedet néki (és légy hozzá bőkezű), és örömest (és szívesen) adj kölcsön néki, amennyi elég az ő
szükségére (amennyire szüksége van), ami
nélkül szűkölködik (amiben szükséget szenved). Bizonyára adj néki (szívesen), és
meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki (és ne essék rosszul
az, hogy adsz); mert az ilyen dologért
áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet
veted. Mert a szegény nem fogy ki a
földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet (és
légy bőkezű) a te szűkölködő (és
nyomorult) és szegény atyádfiának
(testvérednek) a te földeden (a te
országodban)” (5 Móz. 15,7-8.10-11)
És „Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek, aki veled van; ne
légy hozzá olyan, mint a hitelező (ne légy neki uzsorása); ne vessetek (ki) reá uzsorát” (2 Móz. 22,25)
„Ne végy ő tőle kamatot vagy uzsorát,
hanem félj a te Istenedtől (és légy
istenfélő és engedd), hogy megélhessen
melletted a te atyádfia. Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te
eleségedet. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom
földéről, hogy néktek adjam Kánaán földét, és Istenetek legyek néktek” (3Móz. 25,36-38)
Mert: „… az igaz irgalmas (és könyörületes) és adakozó” (Zsolt. 37.21)
Mát. 5,43 Hallottátok, hogy megmondatott [és
ki lett jelentve]: Szeresd* [önzetlenül,
érdemeitől függetlenül] felebarátodat [a közeledben lévő embertársadat, a különböző; „másféle” más fajtából
való, vagyis Ádámi idegent / a testi embert /] és gyűlöld**
[utáld] ellenségedet.
És hogy kiről beszél az Ige, arról Péter apostolon keresztül jön a kijelentés:
„a
ti ellenségetek pedig az ördög”
(1
Pét. 5,8)***
*Szeresd:
(agapaó): szeret önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság
megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja.
**Gyűlöl:
miszeó:
utál, undorodik, megvet, semmibe sem vesz.
***Dávid kérdése az „ellenség”-gel kapcsolatban: „Ne
gyűlöljem-e, Uram, a Téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat (és támadóidat)
ne utáljam-e? Teljes (és határtalan) gyűlölettel gyűlölöm őket, (hiszen nekem
is) ellenségeimmé lettek!” (Zsolt.
139,21-32)
Az Isten népével
kapcsolatosan pedig így szól az Úr: „Bosszúálló
ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen (a népedhez
tartozókkal), hanem szeressed
felebarátodat [a közeledben lévő honfitársadat], mint
magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18)
De: „Ha előtalálod (és
ráakadsz) a veled ellenségeskedő viszonyban lévő eltévedt ökrét
(marháját) vagy szamarát: hajtsd vissza
néki (hajtsd vissza hozzá). Ha látod, hogy annak a szamara, aki téged
gyűlöl, a teher alatt fekszik (mert összeroskad terhe alatt), vigyázz, rajta ne hagyd; oldd le azt ővele
együtt (és ne hagyd magára, hanem segíts rajta)” (2
Móz. 23,4-5)
Mát. 5,44 Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek [önzetlenül, érdemeitől függetlenül] ellenségeiteket, áldjátok*
azokat [a kimondott szóval üdvhozó erőt közvetítsetek azok felé],
akik titeket átkoznak** [akik
rosszat kívánnak]. Jót tegyetek azokkal, akik titeket
gyűlölnek [és haragosaitokkal; akik utálnak, megvetnek], és imádkozzatok
azokért, akik háborgatnak [rágalmaznak;
zaklatnak, fenyegetnek; ártanak;
sértegetnek, gyaláznak; bántalmaznak]
és kergetnek [üldöznek rossz szándékkal] titeket***
*Áldjátok: (eulogeó): kimondott szóval üdvhozó
erőt közvetíteni. Isten kegyelmébe ajánlani. (szó szerinti jelentése: eu
= jól; legó = eszme, elgondolások LEFEKTETÉSE; leszögez. (Lehetséges fordítás
szerintem: Isten kegyelmének lefektetése – jól leszögezése – üldözőink
életében)
**Átkoznak:
(kataraomai): rosszat kíván; átkozódik]
***Egy írástudó kérdezi az Urat: „Mester, melyik a nagy parancsolat
a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két
parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (És nincs más ezeknél
nagyobb parancsolat)” (Mát. 22,36-40)
Mert: „A [felebaráti] szeretet [az Isten szerinti szeretet nyilvánuljon meg a
másik ember iránt, amely] nem illeti
gonosszal a felebarátot. [nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)] Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel
teljesen betöltjük a törtvényt] (Róm.
13,10)
„Mert
az egész törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint
magadat” (Gal. 5,14)
És az Igére
figyelőkhöz így szól az Úr: „De néktek
mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek
azokkal, akik titeket gyűlölnek, Áldjátok [ajánljátok Isten
kegyelmébe] azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket
háborgatnak (és bántalmaznak). És
amint akarjátok (és szeretnétek), hogy
az emberek veletek cselekedjenek (és veletek bánjanak), ti is akképpen cselekedjetek azokkal (és
úgy bánjatok velük). Mert ha csak azokat
szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van (milyen jóindulatban
milyen kegyelemben lesz részetek, milyen hálát vártok ezért)? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik
őket szeretik. És ha csak azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi
jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik (és teszik)” (Luk. 6,27-28.31-33)
De ti: „Áldjátok [vagyis ajánljátok Isten kegyelmébe] azokat, akik titeket kergetnek [vagyis üldözőiteket]; áldjátok [jót kívánjatok azoknak] és ne átkozzátok [ne mondjatok rosszat rájuk]”
(Róm. 12,14)
„Nem fizetvén gonosszal a
gonoszért (rosszal
rosszért), avagy szidalommal a
szidalomért (és gyalázással gyalázásért, becsületsértésért, rágalmazásért,
szidással). Sőt ellenkezőleg áldást
mondván, tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást (üdvhozó erőt) örököljetek, (és legyen az
örökrészetek)” (1Pét 3:9).
Erre az Úr Jézus maga ad gyakorlati útmutatást, amely által
az is kijelentést nyer, hogy mit is jelent az ellenség „áldása”: „Mikor
pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszítik őt és
a gonosztevőket, egyiket jobb kéz felől, a másikat balkéz felől. Jézus pedig
monda: Atyám! Bocsásd meg nékik;
mert nem tudják mit cselekesznek” (Luk. 23,33-34)
És az Övéi
követik Őt: „Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: „Úr Jézus, vedd
magadhoz szellememet!” Térdre esvén pedig, nagy fennszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És
ezt mondván, elaluvék” (Csel. 7,59-60)
Mát. 5,45 Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza [fölkelti] az ő napját mind a gonoszokra
[a rosszakra, haszontalan, hibás, silányokra], mind a jókra, és esőt ád mind az
igazaknak [a megigazultaknak], mind a
hamisaknak [a bűnösöknek, vagyis a nem-hívőknek; engedetleneknek,
igazságtalanoknak, az ige nélkülieknek]*
*Tehát: „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1)
És: „… szeressétek
ellenségeiteket, és jól (és jót) tegyetek…
és a ti jutalmatok sok (és nagy) lesz,
és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jól tévő (és jóságos) a háládatlanokkal és gonoszokkal. Legyetek
azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas” (Luk. 6,35-36)
Dávid így énekel Isten jóságáról: „Meglátogatod a földet és elárasztod (és gondoskodsz a földről,
megöntözöd); nagyon meggazdagítod azt.
Istennek folyója (és patakja) tele
van vizekkel; gabonát szerzesz nékik (és gabonával látod el az embereket), mert úgy rendelted azt (és így
gondoskodsz a földről). Megitatod barázdáit,
göröngyeit meglapítod (elegyengeted); záporesővel
meglágyítod (porhanyítod) azt,
termését (és növényzetét) megáldod. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal (a
te javaiddal), és a te nyomdokaidon
kövérség (és bőség) fakad; Csepegnek
a puszta legelői (és legelők sarjadnak a pusztán) és a halmokat vígság (és ujjongás) övezi. A legelők megtelnek juhokkal (és nyájak lepik el a
legelőket), és a völgyeket gabona
borítja; örvendeznek (és ujjonganak) és
énekelnek” (Zsolt. 65,10-14)
És az apostol így folytatja a megvallást: „Ki az elmúlt időkben (az előző
nemzedékek során) hagyta a pogányokat
mind a maguk útján haladni (és megengedte, hogy minden nép a maga útján
járjon): Jóllehet nem hagyta magát
tanúbizonyság nélkül, mert jótevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket
nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket” (Csel. 14,16-17)
Mát. 5,46 Mert ha [csupán] azokat
szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek [és miféle fizetséget kaptok]? Avagy a vámszedők
is nem ugyanazt cselekeszik-é [nem azt
teszik-e]?
Mát. 5,47 És ha csak a ti atyátokfiait [a
testvéreiteket] köszöntitek [vagyis
üdvözlitek], mit cselekesztek másoknál többet [mi különöset, mi rendkívülit tesztek]? Nemde a vámszedők [a pogányok; a
nemzetekből valók] is nem azonképpen cselekesznek [és tesznek]-é?
Mát. 5,48 Legyetek azért ti [valóban olyan]
tökéletesek [olyan felnőtt, érett korúak,
és célba érkezők], miként [és éppen
úgy, mint ahogy] a ti mennyei Atyátok tökéletes [célját betöltött, a célban van]*
*És így folytatódik a kijelentés: „Hanem szeressétek
ellenségeiteket, és jól (és jót) tegyetek,…
és a ti jutalmatok sok (és nagy) lesz,
és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jól tévő (és jóságos) a háládatlanokkal és gonoszokkal. Legyetek
azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas” (Luk. 6,35-36)
Mert Ő: „Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert
minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd (és nem hitszegő); igaz és egyenes ő!” (5 Móz. 32,4)
És: „Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde
tiszta (és színigaz); Pajzsa ő
mindeneknek (vagyis mindazoknak), akik
őbenne bíznak (és akik hozzá menekülnek)” (2 Sám. 22,31)
Az apostol
megvallása: „Mi őt hirdetjük, intvén
minden embert, és tanítván minden embert minden (és teljes) bölcsességgel, hogy minden embert
tökéletesnek állassunk elő (és tökéletessé tegyünk) a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28)
Hát te is: „Tökéletes (és feddhetetlen) légy az Úrral, a te Isteneddel” (5
Móz. 18,13)
