Pál apostolon keresztül
megerősíti az Úr Jézus parancsát - a kijelentést - a Szent Szellem: „Adjátok meg azért mindenkinek, amivel
tartoztok: [ami jár neki; (ami megilleti)] akinek az adóval, a [kirótt, kiszabott] adót akinek a vámmal, a
vámot, akinek a félelemmel, a félelmet; [akinek hódolattal, annak a
hódolatot] akinek a tisztességgel, a
tisztességet. [akinek megbecsüléssel, a megbecsülést]” (Róm. 13,7).
2012. szeptember 1.
Ige: Isten szeretete
„Mert úgy szerette
Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el
ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki
pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem
hitt az Isten egyszülött Fiának nevében”
(Ján. 3,16.18).
Spurgeon idézetek
Középút nincs. Aki halogatja a döntést, az valójában a gonosz mellett döntött. Aki azon töpreng magában, hogy becsületes legyen-e, vagy sem, az már letért az egyenes útról.
Isteni fénysugarak minden napra
Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a
nap.
Péld. 27,1.
Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja! -- Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség rátok ne boruljon; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!
Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja! -- Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség rátok ne boruljon; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!
Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyében esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell !
Én lelkem, sok javad van, sok évre eltéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál !... Bolond, ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem az Istenben gazdag.
A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökké.
2Kor 6,2; Ján 12,35-36; Préd 9,12; Luk 12, 19-21; 1Ján 2,17.
forrás: Isteni fénysugarak minden napra
Ima, és megvallás: Megerősítésért
Erőm megsokasodik — fiatalságom megújul
Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és
megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket –– mondja az Úr. Vegyétek föl
magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos
szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám
gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. (Mát. 11,28–30.)
Uram, én a Te igádat öltöm magamra, mely gyönyörűséges, és a
Te terhedet hordozom, mely könnyű –– így nyugalmat találok az én lelkemnek és
nem fáradok el. Drága Jézusom, Hozzád jövök és Nálad új erőre ébredek.
(Mát. 11,28–30.)
Az Úr erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét
megsokasítja. Uram, én benned bízom, ha megfáradok, Te erőt adsz, ha erőtlen
vagyok, erőmet megsokasítod. Erőm megújul, szárnyra kelek mint a saskeselyű,
futok és nem lankadok meg, járok és nem fáradok el. (Ésa. 40,29–31.)
Uram, Te vagy az én Istenem, megerősítesz, megsegítesz, és
igazságod jobbjával támogatsz engem. (Ésa. 41,10.) Olyan vagyok, mint javakorom
napjaiban, Isten gondossága borul sátoromra (testemre). Mint a homok,
megsokasodnak napjaim, gyökerem a víznek nyitva van, és ágamon hál meg a
harmat. Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben. (Jób 29,4.
18–20.)
Mereven marad kézívem, erőtől feszülten kezem karja, Jákob
Hatalmasának kezétől, onnan, Izrael Pásztorától, Kősziklájától. (1Móz. 49,24.)
Testem fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi fiatalságának
napjait. Még a vén korban is gyümölcsöző, felkent és zöldellő leszek az én
Istenem dicsőségére. (Jób 33,25. Zsolt. 92,14.)
Uram, hálaadással fordulok Hozzád, mert jókedvedből
erősséget állítottál fel hegyemre. Általad a táboron is átfutok, és az én
Istenem által a kőfalon is átugrom. (Zsolt. 30,7. 18,29.)
Még ha nagy utamon megfáradok is, erőm megújulását érzem, és
nem leszek beteg, mert így szól a Mindenható: Útjait láttam és meggyógyítom őt.
(Ésa. 57,10. 18.)
Egészségben van a testem, és megújulnak csontjaim, mert
félem az Urat és eltávoztam a gonosztól. (Péld. 3,7. 8.) Az Úr megújít és
dicsőségessé tesz engem e földön az Ő Igéje szerint. (Ésa. 62,7.)
Az Úr irgalma nem fogy el, kegyelme és irgalmassága minden
reggel meg-megújul felettem, mert nagy az Ő hűsége. (JerSir. 3,22. 23.)
Teremts bennem tiszta szívet, Uram, és az erős szellemet
újítsd meg bennem. Uram, Te bő záport hintesz a Te örökségedre, s a lankadót
megújítod. (Zsolt. 51,10. 68,9.)
Ahogy kibocsátod a Te Szellemedet, megújulok, újjá teszed a
földnek színét. (Zsolt. 104,30.)
Uram, Te jóval töltöd be az én ékességemet, és megújul az én
ifjúságom, mint a sasé. (Zsolt. 103,5.)
Az Úr irgalmassága tartott meg engem az újjászületés fürdője
és a Szent Szellem megújítása által. (Tit. 3,5.) Napról napra megújulok a belső
emberben a Szent Szellem megújító ereje által. Felöltöm az új embert, amelynek
újulása van az Isten ábrázatához való hasonlatosságra.
(2Kor. 4,16. Kol. 3,10.)
Növekedem és erősödöm szellemben, teljesedve bölcsességgel,
és az Istennek kegyelme van énrajtam. (Luk. 2,40.)
Az erő, a szeretet és a józanság szelleme az én örökségem.
(2Tim. 1,7.)
Hatalmasan megerősödöm a belső emberben a Szent Szellem
által. (Ef. 3,16.)
Megismerem Krisztust, és az Ő feltámadásának erejét. (Fil.
3,9. 10.)
Erős vagyok az Úrban és az Ő hatalmas erejében. (Ef. 6,10.)
Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.
(Fil. 4,13.)
Minden erővel meg vagyok erősítve az Ő dicsőségének hatalma
szerint. (Kol. 1,10.)
Az én Istenem Krisztusban megerősít és felken engem. (2Kor.
1,21.)
Hű az Úr, aki megerősít engem és megőriz a gonosztól.
Megmenekülök az alkalmatlan és gonosz emberektől.
(2Thess. 3,3. 2.)
Hálát adok Neked Atyám, Jézus nevében, hogy megízlelhettem a
jövendő világnak erőit. (Zsid. 6,5.)
Bennem az üdvösség-, bennem az erő-, bennem az én Istenemnek
országa-, bennem az Ő Krisztusának hatalma munkálkodik örökkön örökké. (Jel.
12,10.)
Isten, az én Atyám mindent megcselekedhet a bennem
munkálkodó erő szerint, véghetetlen bőséggel, feljebb hogysem mint kérném vagy
elgondolnám. (Ef. 3,20. 21.)
Ámen.
Az Imára jövő válasz
"Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét" (Csel 4,31)
Idézet
A bátorság alapvetően annyit jelent, hogy kockára teszed az
ismertet az ismeretlenért, a megszokottat a szokatlanért, a kényelmest a
kényelmetlenért, a távoli cél felé tett fáradságos zarándokútért.
Osho
A BECSÜLET, A JOG ÉS AZ IGAZSÁG.
Szerző: ...leírta: Imre testvér
Egykor az istenfélő idős Becsület együtt élt fiaival, Joggal
és Igazsággal. A szép napjait a Törvény látogatása tette tönkre. Az öreg jámbor
Becsületnek az utolsó tehenét is elhajtották. Hiába kérte a szigorú Törvényt,
hajthatatlan maradt, a tehén nagyot bődült, s örökre elbúcsúzott a gazdájától.
Ekkor az öreg Becsület könnyes szemmel, és reszkető ajakkal
magához hívatta két felcseperedett fiát, az Igazságot és a Jogot. Az öreg
megsimogatta hófehér szakállát és így szólt:
- Édes fiaim, utolsó tehenemet is elhajtották, nem tudlak
tovább tartani benneteket. Menjetek Isten hírével világgá, keressetek
magatoknak szolgálatot a nagyvilágban. És szomorúan homlokon csókolta őket.
A testvérek, az Igazság és Jog, kézen fogták egymást, és
útra keltek. Elmentek szolgálatot keresni.
- Én csak olyan gazdához állok be - mondja út közben az
öregebbik testvér, az Igazság, - aki olyan jámbor és becsületes lesz, mint az
édesapánk. Ha ilyet találok, híven szolgálom holtom napjáig.
- Én pedig csak olyan gazdához szegődöm - mondja a
fiatalabbik testvér a Jog - aki olyan erős lesz, hogy nála senki sem erősebb.
Bánom is én a többit. Ígérem, hogy abban a pillanatban faképnél hagyom, ha nála
erősebb gazdát találok. A keresztútnál megölelték egymást, elváltak.
És soha többé nem találkoztak. Holtiglan elszegődtek.
Az Igazság a mindenkori Szegénységhez, a Jog a mindenkori
Hatalomhoz.
Milyen paráznává lett
a hűséges város! Jogossággal volt tele, igazság lakott benne, most pedig
gyilkosok!” (Ésa. 1,21)
Miértünk
...de a választottakért megrövidülnek azok a napok" (Mt
24,22).
Választottaiért megrövidíti az Úr az egyes ítéleteket,
másokat visszatart. A nagy nyomorúságok idején mindenkit megemésztene azok
súlya, ha az Úr nem mérsékelné a nyomor terhét a választottak kedvéért.
Miközben pedig Isten, Krisztus érdeméért megszabadítja választottait,
megszabadítja az egész emberiséget a választottakért.
Milyen tisztesség ez a szenteknek! Milyen szorgalmasan fel
kellene használniuk befolyásukat az Úrnál! Hiszen Ő meg akarja hallgatni a
bűnösökért való imádságainkat és meg akarja áldani a mások üdvösségéért való
könyörgésünket. Ő megáldja a hívőket, hogy azok áldássá legyenek a hitetlenek
számára. Sok bűnös ember annak köszönheti, hogy él, hogy hívő anyjának, feleségének
vagy leányának közbenjáró imádságát kegyelmesen meghallgatta az Úr.
Élünk ezzel az Úrtól kapott különleges erővel? Könyörgünk
hazánkért, más országokért, korunkért? Háborúk, éhség, járvány idején az Úr elé
állunk-e mint közbenjárók, és könyörgünk-e, hogy rövidüljön meg a szenvedés
ideje? Panaszkodunk-e Istennek a hitetlenség, a tévelygés és az eluralkodott
szabadosság miatt? Könyörgünk-e, hogy rövidítse meg a bűn uralmát és siettesse
az Úr dicsőséges visszajövetelének napját? Boruljunk térdre, és ne nyugodjunk,
míg újra el nem jön Krisztus!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Bűnvallomás
"Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki
pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer" (Péld 28:13).
Egyszerűek, igazak és ésszerűek azok a feltételek, melyek
alapján Isten kegyelmét elnyerhetjük. Isten nem kíván tőlünk méltatlan vagy
lehetetlen dolgokat, hogy bocsánatban részesülhessünk. Nem szükséges hosszú és
fáradságos zarándoklásokat végeznünk, sem fájdalmas önkínzásoknak alávetnünk
magunkat, hogy lelkünket a menny és föld Teremtőjének beajánljuk, hogy ily
módon bűneinket levezekeljük; aki bűnét bevallja és elhagyja: kegyelmet nyer.
Az apostol a következőket írja: "Valljátok meg
bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok"
(Jak 5:16). Valljátok meg Istennek, aki egyedül bocsáthatja meg azokat;
hibáitokat pedig egymásnak. Ha barátodat vagy szomszédodat megbántottad, be
kell előtte ismerned igazságtalanságodat, és neki is legszentebb kötelessége
teljes szívből megbocsátani. Ezután Istenhez is bocsánatért kell esedezned,
mert testvéred, akit megbántottál, Istennek tulajdona, és mikor megsértetted,
egyúttal Isten ellen is vétkeztél, aki az ő Teremtője és Megváltója. Az ilyen
ügy egyedüli Közvetítőnk, a nagy főpap (Jézus Krisztus – a szerk.) elé kerül...
Ő részvéttel van gyengeségeink iránt, és összes bűnös hajlamainkból
kigyógyíthat bennünket…
…Az őszinte bűnvallomásnak mindig sajátos jellege van, és
személyes bűnöket ismer be. Ezek lehetnek oly természetűek, hogy egyedül
Istennek kell bevallani, vagy pedig olyanok, hogy általuk embertársainknak
ártottunk, és ezért tőlük kell kérnünk bocsánatot. Avagy nyilvános
természetűek, s akkor nyilvánosan is be kell azokat ismernünk. De minden
beismerés határozott és tárgyilagos legyen, és azokra vonatkozzék, melyeket elkövettünk…
…Bűnvallomást, őszinte bűnbánat és javulás nélkül Isten nem
fogad el. Egész életünknek át kell alakulnia, és mindazt, ami Istent sérti, el
kell hagynunk. Ez lesz az eredménye a bűneink felett érzett őszinte
bánatunknak. A következő szavak tisztán és érthetően mutatják kötelességeinket:
"Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől
cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni; tanuljatok jót
tenni, törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok
az árvák és özvegyek ügyét" (Ésa 1:16-17)…
A nap gondolata:
Isten időnként
ragyogó szivárványt mutat, hogy emlékeztessen a jelenlétére és ígéretére, hogy
soha nem hagy egyedül. (Verdell Davis)
A csend fontossága
Csak Istennél
csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. (Zsoltárok 62:6)
A csend szerepe fontos a hívő ember életében. Te mennyit
gyakorlod? És hogy látod: mi értelme van? A következő történet segít eligazodni
e kérdésben:
A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek.
Megkérdezték tőle:
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben
és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy
ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a
kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak
beletekinteni a mély kútba:
Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet
tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit
láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s
felkiáltottak:
- Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem
láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.
És te? Neked sikerült megértened a csend szerepét? Remélem,
hogy igen. Akkor pedig szakíts rá időt naponta…
ÁLDOTT, REGGELT, NAPOT ...
Készítette: István Bertalan
ÁLDOTT, REGGELT, NAPOT ÉS AZ ÚR DICSŐSÉGÉT SZOLGÁLÓ
HÉTVÉGÉT!
Mt 5,44
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket,
áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket
gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket
2012. augusztus 31.
Ige: Az okos, és a balga szüzek
„Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa [Isten királysága] ama tíz szűzhöz, akik elővevén [és fogták] az ő
lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé [a vőlegény fogadására].
Öt pedig közülük eszes [okos; bölcs, meggondolt, értelmes] vala,
és öt bolond [balga; ostoba; esztelen; meggondolatlan]. [ugyanis] Akik bolondok [balgák; ostobák; esztelenek; meggondolatlanok] valának, mikor lámpásaikat elővevék [és magukhoz vették],
nem vivének magukkal olajat; Az
eszesek [okosak; bölcsek] pedig lámpásaikkal együtt olajat
vivének az ő edényeikben [az ő korsóikban].
Késvén pedig a vőlegény,
mindannyian elszunnyadnak [elálmosodtak; elbóbiskoltak] és
aluvának [majd el is aludtak]. Éjfélkor pedig kiáltás lőn [kiáltás
hangzott]: Ímhol jő a
vőlegény! Jöjjetek elébe [jöjjetek a fogadására]!
Akkor [felébredtek és] felkelének mind azok a szüzek, és
elkészíték [és rendbe hozták] az ő lámpásaikat. A bolondok [balgák; ostobák; esztelenek] pedig [így
szóltak és] mondának az eszeseknek [az okosakhoz; a bölcseknek]:
Adjatok nékünk [egy kis olajat] a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak [mert
kialvóban vannak].
Az eszesek [okosak] pedig [így válaszoltak, és] felelének, mondván: Netalán nem
lenne elegendő nékünk és néktek [is]; menjetek inkább az árusokhoz [vagyis a kereskedőkhöz], és vegyetek magatoknak. Mikor
pedig venni [vagyis vásárolni] járnak vala [és azok az ostoba lányok még távol voltak], megérkezék a vőlegény; és [azok a lányok] akik készen valának, bemenének ővele
a menyegzőbe [az esküvői vacsorára], és [azután] bezáraték az ajtó.
Később pedig a többi szüzek is
megjövének, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg [nyiss ajtót] mi nékünk. Ő pedig felelvén [így válaszolt, és], monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket
(Mát. 25,1-12)
Így folytatódik a
figyelmeztetés: „Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek (lámpásaitok, vagy mécseseitek) meggyújtva; Ti meg (legyetek) hasonlók az
olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jő meg… hogy mihelyt megjő és
zörget, azonnal megnyissák néki” (Luk.
12,35-36)
Hát: „Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok”
(1 Thess. 5,6)
Már Bemerítő Jánoson
keresztül hangzik az ígéret: „Én ugyan
vízbe merítelek be titeket megtérésre [hogy más felismerésre térjetek; a
gondolkozás(mód) megváltoztatás végett], de
aki utánam jő, [a nyomomba lép], erősebb
[és hatalmasabb] nálamnál, akinek saruját
hordozni sem vagyok [alkalmas; megfelelő], és méltó; Ő
Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket” (Mát. 3,11;)
Amikor a kenetet – Isten
erejét – megkapjuk, és akkor ezt mondja a Szent Szellem: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és (ezt tudjátok is mindnyájan,
és) mindent tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs
szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet
megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként
megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne (Más fordítás: de bennetek
megvan az a kenet is, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy
valaki tanítson titeket; sőt amire az Ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és
nem hazugság; és ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg Őbenne)” (1
Ján. 2,20)
Akkor így szól az Úr: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi
szeplő nincs benned (és semmi hibád sincsen)! Jöjj hozzám a Libanonról (a fehér hegyről), menyasszonyom,
jöjj hozzám a Libanonról! Nézz le az Amáná csúcsáról (jelentése: az erős szövetség; a hűség, erősség; megbízhatóság,
állhatatosság; az állandóan folyóról), a
Szenír (jelentése: lámpás) és a Hermón csúcsáról (jelentése: „odaszentelés”,
felszentelt), az oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről!” (Én. 4,7-8)
És utána már így biztat az
Ige: „Örüljünk és örvendezzünk (és
ujjongjunk), és adjunk dicsőséget néki
(és dicsőítsük őt), mert eljött a Bárány
menyegzője (és felkészült menyasszonya), és az ő felesége elkészítette magát, És monda nékem: Írd meg: Boldogok
azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek
az Istennek igaz beszédei (az Isten igaz igéi)” (Jel. 19,7)
De: „(Attól kezdve) Mikor már a gazda felkél és bezárja az
ajtót, és kezdetek kívül állani (vagyis megálltok kívül, és kezditek) az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram!
nyisd meg (az ajtót) nékünk; és ő
felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti” (Luk. 13.25)
„… Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa
van, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki” (Jel. 3,7)
Mert: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába [az Isten királyságába]; hanem [csak az] aki cselekszi [és megteszi] az
én mennyei Atyám akaratát” (Mát. 7,21)
Azok pedig kinn maradnak: „Kiknél megvan (mert megtartják,
megőrzik) a kegyességnek [a hit, és
istenfélelem, és szentség] látszata
[és formája] (akik istenes életet színlelők ugyan), de megtagadják [és elutasítják, feladják] annak erejét [a csodatevő erőt (és a csodát cselekvő) képességet,
és hatalmat]. És ezeket kerüld (és fordulj
el ezektől)” (2 Tim. 3,5)
Ige: Az Úr Jézus az,
„Akiben van a mi váltságunk [Ebben a Szerelmesben lett ugyanis mienk a
váltság, a megváltásunk] az Ő vére által [árán, az ő vérén keresztül], a bűnöknek [a félre-csúszások, botlások vagy elhajlások] bocsánata [és eltörlése, és az elesések elengedése]
az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. [az Ő kegyelmének
gazdag voltához mérten]” (Eféz. 1,7)
És tette ezt a minden kegyelem
Istene azért, mert: „mindenki vétkezett [eltévesztette a célpontot] és híjával van [és nélkülözi; szűkölködik] az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket, miután
megváltotta őket a Krisztus Jézus által.
[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a
Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus
Jézus megváltó munkája fordított felénk]
Mert az Isten őt
[eleve] (el) rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a Láda fedele (a Templomban), mint előkép,
vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés].
Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa
[nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként].
Isten
ugyanis az előbb [korábban] elkövetett
bűnöket [végtelen türelmében] elnézte
[elengedte; megbocsátotta] türelme idején
[az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása; elengedése; megbocsátása
által. Melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével] hogy e mostani időben [időszakban] mutassa meg [jelentse meg] igazságát
[és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is].
Mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, [megigazít mindenkit] aki
Jézusban hisz. [aki a Jézus hitéből való] (Róm.
3,23-26)
Ige: Az Élet Igéje
„Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit
szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk (és megfigyeltünk), és kezeinkkel (is) illettünk
(és megtapintottunk), az életnek Igéjéről (logoszáról).
És (mert) az élet
megjelent és (mi pedig) láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és
(ezért) hirdetjük néktek (is) az örök életet, amely (azelőtt) az
Atyánál vala és (most pedig) megjelent nékünk.
Amit (tehát) hallottunk és
láttunk, (azt) hirdetjük néktek (is), hogy néktek is közösségetek
legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus
Krisztussal” (1 Ján. 1,1-3)
Idézetek a szeretetről
Ha bárhol emberrel találkozom,
akárkivel, akinek emberarca van, meg kell értenem, hogy szeretnem kell őt.
(Shürman)
Feltétel nélküli szeretet!
Ez a történet egy katonáról szól, aki hazatért a vietnami
háborúból. San Frascisco-ból telefonált haza szüleinek....
- Megyek haza. Valamit még meg kell kérdeznem. Itt van velem
a barátom, szeretném, ha velem jöhetne ő is hozzánk.
- Természetesen - válaszoltak a szülők - szívesen látjuk őt
is.
- Valamit még tudnotok kell. - folytatta a fiú - Az én barátom
súlyos sebesüléseket szerzett. Egy aknára lépett, elvesztette egyik kezét és
lábát. Nincs neki hova menni és én nagyon örülnék, ha velünk lakhatna.
- Ez borzasztó fiam. Természetesen szívesen segítünk neki
lakást keresni.
- Nem, apa, anya. Azt akarom, hogy velünk lakjon.
- Fiam, - válaszolt az apa - nem tudod, mit kérsz tőlünk.
Valaki ilyen hátrányokkal óriási gondokat okozna nekünk. Van nekünk egy
életstílusunk, csak nem várod tőlünk, hogy miatta azt csak úgy megváltoztassuk.
Szóval gyere haza, de azt a srácot felejtsd el. Bizonyára képes lesz magáról
egyedül is gondoskodni.
A fiú rögtön letette a telefont és többször már nem
jelentkezett. Pár nap múlva a szülőket San Francisco rendőrségéről hívták. A
fiúk leugrott egy felhőkarcoló tetejéről és szörnyethalt. A rendőrség
öngyilkosságként zárta le az esetet.
A kétségbeesett szülők azonnal repülőre szálltak, hogy
azonosítsák fiuk holttestét. Felismerték őt és megdöbbenéssel vették tudomásul,
hogy a fiúknak hiányzott az egyik keze és a lába.
Legyen bátorságunk nem elfordulni azoktól, akiknek szükségük
van a segítségünkre!
2012. augusztus 30.
Ige: A vallásos emberekről
Az Úr Jézus kijelentése: „De jaj néktek farizeusok! Mert megadjátok a
dézsmát (a tizedet) a mentától,
rutától (a kaporból) és minden
paréjtól (és minden zöldségféléből), de
hátra hagyjátok (és elhanyagoljátok) az
(igazságos) ítéletet és az Isten
szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni
(elhanyagolni)” (Luk. 11,42)
És a prófétákon keresztül pedig így szólt – és szól ma is –
minden hívőhöz: „Megjelentette néked, oh
ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot
cselekedjél, szeressed az
irgalmasságot (törekedj szeretetre), és
hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik.
6,8) „Mert szeretetet kívánok én
és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat” (Hós. 6,6)
Igék: A hústestből való kiköltözésről
Mert tudjuk [tisztában vagyunk vele], hogy
ha e mi földi sátorházunk elbomol [leomlik;
leoldódik, összeomlik, megsemmisül], épületünk [lakásunk, hajlékunk] van
Istentől, nem kézzel csinált [nem kézzel épített; alkotott, nem mesterséges], örökkévaló [világkorszakra
szóló,(aioni)] házunk [örök otthonunk (épületünk)] a mennyben. [a legfelső égben]
Azért is sóhajtozunk [fohászkodunk is] ebben
(a testben) [itt], óhajtván [vágyódva,
kívánkozva epekedünk] felöltözni
erre a mi mennyei hajlékunkat; [hogy
mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a földire; mert szeretnénk beköltözni mennyei
otthonunkba] ” (2 Kor. 5,1-2)
Hiszen az Úr Jézus már
kijelentette, hogy: „Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott
lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján.
12,26)
Még a kínoszlopon függő
latornak is azt mondta: „… Bizony mondom néked: Ma velem leszel a
paradicsomban” (Luk. 23,43)
Ige: Megvallás
Az apostol, és
minden krisztusi ember megvallása,: Krisztussal
együtt megfeszíttettem [oszlopra
szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely
életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem,
aki szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal. 2,20)
Ezért most már: „Nékem
pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus
keresztjében (g: sztaurosz = kínoszlopában), aki által
nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14)
Amíg a világban és a világ szerint
élt, (és amíg csak vallásos volt) azokat megtagadva így vall: „De amelyek
nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem” (Fil.
3,7)
És azért nyereség a meghalás,
azaz: a (hús)testből való kiköltözés, mert:
„… bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből (szómato:
a földi megjelenési formámból), és hazaköltözni az Úrhoz.
Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek
legyünk neki” (2 Kor. 5,8-9)
Ige: És tovább bátorít az Úr!
„… így szól az Úr, a
te Teremtőd…: NE FÉLJ, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!"
(Ésa. 43,1)
Ige: Az Úr veled, ne félj
Az Úr, ő az, a ki előtted megy, ő lesz te veled; el nem
marad tőled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj!” (5 Móz. 31,8)
Ige: Megvallás
Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem Ő megsegített
ezért vidám a szívem
és énekelve adok neki hálát (Zsolt 28,7)
„Boldog-szomorú dal
„Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és
kegyelmet nyer az Úrtól.”
Példabeszédek könyve 8:35
Keresed égen-földön, keresed akarattal, ésszel, erővel.
Keresed a hangzatos helyeken, a tömegben, keresed az égbe törő hegycsúcsokon, a
kopár sziklákon és a mély szakadékokban. Keresed, és észre sem veszed, hogy
mindig ott volt előtted, melletted, csupán egy imányi karnyújtásnyira tőled.
Aztán valami összetör, és ott fekszel egyedül, védelem nélkül a földön, és
Valaki feléd nyújtja a kezét. Valaki, akire mindig is szükséged volt, csak nem
tudtad, vagy nem merted bevallani. Isten lehajol hozzád, és szívedben lassan
újra éled a remény, és most már tudod, mi a kegyelem.
És élsz. Végre először, igazán, teljes szívből élsz. Élsz,
mert tudod, ismered mi az Élet. Nem ez az 50-60-70, vagy kitudja hány év. Nem
az, hogy hány karika van az autód elején, nem a 9-es utáni nullák száma a
bankszámládon, nem a házad mérete, a diplomáid száma, a ranglétrán elfoglalt
helyed. Az élet ennél sokkal többet rejt magán.
Az élet nem a két dátum közötti évek száma, amit majd a
fejfádra írnak egyszer. Az élet Isten, a veled való kapcsolat, és tényleg
örökké tart. Most még küzdened kell, nem tudod, mit hoz a holnap, örömöt, vagy
még nagyobb keserűséget, de szívedben béke van, mert megtaláltad Őt. Ha holnap
nem nyitod föl a szemed, ha holnap számodra vége itt mindennek, tudod, hogy akkor
sincs vége, mert van feltámadás, van kegyelem.
Tudatlanságból elkövetett bűnök
...és bocsánatot nyernek, hiszen nem volt szándékos a
vétek" (4Móz 15,25).
Sokszor egyáltalán nem látjuk bűneinket, mert tudatlanok
vagyunk. Biztosak lehetünk abban, hogy sok ilyen tudatlanságból elkövetett
bűnünk van, cselekedeti és mulasztási bűnök egyaránt. Teljes jóhiszeműséggel
azt gondoljuk, hogy Isten szolgálatára cselekszünk bizonyos dolgokat, pedig
azokat Ő nem parancsolta és nem is fogadhatja el.
Az Úr ismeri mindannyiunk tudatlanságból elkövetett vétkeit.
Ez félelemmel tölthet el bennünket, hiszen igazsága egyszer majd számon kéri
tőlünk ezeket a bűnöket. Hitünk azonban vigasztalást merít az ígéretből, hogy
az Úr az általunk nem észlelt bűnöket is eltörli. Látja bűneinket, de a háta
mögé veti azokat, hogy ne lássa többé.
Az a vigasztalásunk, hogy Jézus Krisztus, a mi Főpapunk,
engesztelést végzett a hívők egész Gyülekezetéért. Ezzel bűnbocsánatot szerzett
az általunk nem ismert bűneinkért is. Drága vére megtisztít minket minden
bűntől. Akár észrevettük és elsirattuk azokat, akár nem, Isten látta ezeket a
bűnöket, Krisztus engesztelést végzett értünk, a Szent Szellem pedig tanúságot
tesz arról, hogy megbocsáttattak. Így tehát háromszoros okunk van rá, hogy
békességünk legyen.
Atyám, dicsőítelek isteni bölcsességedért, amellyel nemcsak
meglátod vétkeimet, hanem Krisztusban engesztelést szereztél minden bűnömre,
hogy megszabadíts mardosásuktól, és ezt már akkor megtetted értem, mielőtt én
egyáltalában bűneim tudatára ébredtem volna.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Karácsonyi ajándék
Egész álló nap havazott, sűrű hópelyhek lepték be az
ajtókat, ablakokat, fehér kárpittal vonták be a mezőket, és valahol a kanadai
préri egyik magányos farmján egy gyermek készült erre a világra jönni.
John, az apa nyugtalanul járkált fel-alá a nappali szobában.
Jessie a felesége, harmadik órája vajúdott első gyermekükkel. Nem volt már
éppen fiatal, de nagyon akarta ezt a gyermeket.
- Remélem a Doktor időben ideér – gondolta John – csak ez a
sok hó ne esett volna!
Később így morfondírozott:
- Aggodalomra semmi ok, évezredek óta így történik és Jessie
anyja is fenn van, hogy segítsen neki, ha kell!
Odakinn a sötét csendben, csak a hópelyhek halk suttogása
hallatszott és csak néha jajdult fel egy-egy fa jeges terhe alatt. John a
fahasábokat nyaldosó lángokat nézte elmélyülten, amikor kopogtattak. Gondolta a
Doktor érkezett meg, de meglepetésére, egy idegen állt az ajtóban.
- Bejöhetek? – kérdezte. John habozott kis ideig, de látva
átfagyott, szomorú ábrázatát, és a haját, melyben jégcsapokká állt össze a
ráolvadt hó – beengedte. Havas ruháit lesegítette és helyet készített a tűz
előtt, ahol az éjszakát tölthette a jövevény. Vacsorát is adott, amiért nagyon
hálás volt az idegen.
- Mit kerestél odakinn ilyen havas éjszakában? – kérdezte
John.
- Nagyon sok dolgom van – felelte az idegen – Nagyon sok
helyre kell mennem.
- De hát hová kell menned ilyen időben?
- Bárhová, - mondta a különös idegen – mindenhová elmegyek
ezen a világon, ahol szívesen látnak. John nem igazán értette mit beszél, de
nem faggatta tovább, az idegen pedig csendben melegedett tovább a tűz előtt.
Később John elmondta, hogy felesége éppen most ad életet első gyermeküknek.
- Tudom – felelte az idegen.
- De hát honnan tudod?
- Már odakinn hallottam a sírást.
John nem értette, hiszen ő semmit sem hallott.
Hajnal kettő volt, mire megszületett, élettelenül. Jessie
kimerülten mély álomba zuhant. Az anyja - aki végig mellette volt – tette a
halott csecsemőt a bölcsőbe, csak ez után ment le elmondani, hogy mi történt.
Johnon dermedt kétségbeesés lett úrrá. Látva az asztalt borító ajándékokat, a
történtek után már nem volt képes hinni a karácsonyi csodában.
- Lány volt, vagy fiú?
- Fiú. – felelte Jessie anyja- Akarod látni?
- Igen. Aztán elviszem, nem akarom, hogy Jessie így lássa.
John szeretettel nézett a sápadt, mély álomban lévő
feleségére. Hálás volt Istennek, hogy legalább őt meghagyta neki. Majd pár
pillanatig meredten nézte a szánalmas kis testet a bölcsőben, aztán óvatosan
karjaiba vette és lement vele a lépcsőn. Ahogy állt, csendben tartva a
gyermeket, végtelen bánat fogta marokra a lelkét. Az idegen törte meg a
csendet, kérte, hogy foghassa meg a fiút. John szó nélkül átadta. Karjába véve,
ringatni kezdte és megcsókolta a fiúcska homlokát.
- Miért csinálja ezt, hiszen halott? - kérdezte Jessie
anyja.
- Meleg kell neki!
- De hát meghalt! – mondta, szinte kiabálva a nagymama.
Az idegen azonban, csak mosolygott és tovább ringatta a
gyermeket. John arra lett figyelmes, hogy a kicsi fiú szeme kinyílik, és halkan
sírdogálni kezd.
- Csoda! Hiszen csodát tettél! – kiabált John – Visszahoztad
a halálból a fiamat!
- Nem volt halott. – válaszolt a férfi – Nem halhat meg, aki
még nem is élt!
A nagyanyja karjaiba tette a gyereket: - Gyorsan, tegye az anyja
mellé, mielőtt felébredne! Azután Johnhoz fordult: - Mennem kell tovább.
John azt sem tudta hirtelen mit is tegyen, sírjon, nevessen,
vagy csókolja össze az idegent?
- Maradnod kell, maradj velünk, kérlek - örökre!
De az idegen vette a kabátját és már az ajtóban állt.
- Akkor legalább a Karácsonyt töltsd velünk! – kérlelte John
– Nézd teli az asztal mindenféle jóval, szívesen megosztjuk veled! Hiszen a
legnagyobb ajándékot tőled kaptuk.
Az idegen azonban nem maradhatott. Megköszönte a szíves
marasztalást, de mennie kellett. Halkan becsukta maga mögött az ajtót és lassan
elindult a friss havon.
Elállt a hóesés. John állt az ajtóban és nézte-nézte, a
vendéget, amíg eltűnt a messzeségben. Befelé indulva döbbent rá, hogy a
távolodó idegen léptei nem hagytak nyomot a frissen esett hóban.
Máté 25, 31-40: Mikor pedig eljön az embernek Fia az Ő
dicsőségében, és Ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az Ő dicsőségének
királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket
egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat
jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a
király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez
országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem,
és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és
befogadtatok engem; mezítelen voltam, és felruháztatok; beteg voltam, és
meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor
láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? Vagy szomjúhoztál, és innod adtunk
volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? Vagy
mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly
voltál, és hozzád mentünk volna?
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom
néktek, amennyiben megcselekedtétek
Oswald Chambers: A SZEGÉNYSÉG JÓTÉTEMÉNYE
"...megigazulnak ingyen az Ő kegyelméből..." (Róm
3,24).
Isten kegyelmének evangéliuma az ember lelkében mélységes
vágyódást, de ugyanolyan mély tiltakozást is ébreszt, mert az az üzenet, amit
hoz, cseppet sem kellemes. Az emberben olyanfajta gőg van, amely mindig csak
adni akar, de nehezére esik elfogadni. "Testemet a vértanúságra adom,
egészen Istennek szentelem: bármit szívesen megteszek, csak ne alázz le a
pokolra megérett bűnössel egy sorba és ne mondd, hogy csak annyit tehetek, hogy
ajándékképpen elfogadom Jézus Krisztus szabadítását."
Tudatára kell ébrednünk annak, hogy Istentől semmit sem
tudunk sem megszerezni, sem elnyerni; vagy elfogadjuk ajándékként, vagy meg
kell lennünk nélküle. A legnagyobb szellemi áldás az, ha tudjuk, hogy egészen
nincstelenek vagyunk, és amíg ide el nem jutunk, Urunknak nincs hatalma
felettünk. Nem tehet értünk semmit, ha azt gondoljuk, hogy elég a magunk
erejéből élnünk. A nincstelenség kapuján léphetünk csak be az Ő királyságába.
Amíg gazdagok vagyunk, amíg van valamink és a gőg és függetlenség útján járunk,
addig Isten semmit sem tehet értünk. A Szent Szellemet csak akkor nyerjük el,
amikor szellemileg kiéheztünk. Az isteni természet ajándékát a Szent Szellem
hozza létre bennünk. Ő adja át nekünk Jézus megelevenítő életét, amely belénk
helyezi az odafelvalót, és amint ez megtörténik, felemelkedünk abba a felülről
való birodalomba, ahol Jézus él (Jn 3,5).
Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c.
könyvéből
A BIBLIA
Egy fiatalember gyakran kigúnyolta a Bibliát. Egyszer megint
lekicsinylő megjegyzést tett rá.
- Olvasta maga már tulajdonképpen a Bibliát? - kérdeztem
tőle.
- Ugyan mit gondol? Én és a Biblia! Nevetséges!
Elővettem egy vadonatúj, bőrkötésű Újtestamentumot:
- Nézze, ezt a szép kis Bibliát magának adom, ha megígéri,
hogy elejétől végig elolvassa.
Az ajánlat nagyon csábító volt.
Azután hetekig nem láttam a fiatalembert.
Egyszer csak megint megjelent.
- Nos - kérdeztem -, hogy állunk a Bibliával?
Nagyon komolyan felelt:
- Tudja, különös dolog ez. Elkezdtem olvasni. Sok mindent
nem értettem meg. Már abbahagytam volna - de hiszen megígértem, hogy
végigolvasom! Azután sok mindent találtam benne, ami szíven talált és nyugtalanított
úgy, hogy legszívesebben eldobtam volna a könyvet. De megígértem, és végig
kellett olvasnom. Később annyi vigasztalást találtam benne, hogy egész boldog
lettem. Amikor befejeztem, azt mondtam magamban: ha igaz az, amit ez a könyv
mond, akkor el vagyok veszve, ha nem változtatok az életemen.
Hozzáfogtam, hogy nagytakarítást csináljak a szívemben. És
most - a Biblia az élet könyve számomra.
(Wilhelm Busch: Jézus a mi sorsunk c. könyvből)
Bob Gass: Vizsgáld meg szokásaidat!
„… mind e mai napig az ő régi szokásuk szerint
cselekesznek…” (2Királyok 17:34 Károli)
Isten ezt mondta: „… mind e mai napig az ő régi szokásuk
szerint cselekesznek; nem tisztelik igazán az Urat, és nem cselekesznek … ama
törvény és parancsolat szerint, a melyet az Úr parancsolt…” (2Királyok 17:34
Károli).
Értsd meg ezt: ha egy szokást táplálsz, szorítása erősödni
fog az életeden. Kérdezz csak meg bárkit, aki valamilyen függőségből szabadult,
és felépülőben van, egyet fog érteni azzal, hogy csak akkor leszünk hajlandóak
változtatni, ha elértük a legmélyebb pontot.
A tékozló fiúk nem térnek haza addig, amíg mindent el nem
veszítettek! Ám nem kell, hogy a te történeted is így alakuljon. Mennyei Atyád
várja, hogy hazatértedet üdvözölhesse. Te a Mindenható gyermeke vagy, a
rabszolgaság természetellenes számodra. Sohasem leszel szabad, amíg meg nem
utálod láncaidat. Akár egy anyag tart fogva, akár egy kapcsolat, akár egy
félresiklott élet, a körülményeid nem fognak megváltozni addig, amíg elméd meg
nem szabadul a régi gondolkodásmód szorításából, és meg nem újul Isten Igéje
által (ld. Róma 12:2).
Kezdj el hát új szokásokat felvenni, mert ha valamit
következetesen teszel, tartósan azzá válsz. Kezdd a bibliaolvasás szokásával!
Legyen ez a tennivalóid listájának legelején, vagy nem fogod tudni kitartóan
tenni. „…mert [ezek az igék] életet adnak azoknak, akik megtalálják…”
(Példabeszédek 4:22). Legyen elkülönített időd az imádságra, különben más
dolgok ki fogják szorítani. Imádság közben mondja el Isten, hogy mit gondol
bizonyos dolgokról. Vajon megengedheted magadnak, hogy útmutatásai nélkül élj?
Járj rendszeresen
gyülekezetbe, támogasd pénzeddel, használd lelki ajándékaidat, kezdj el időt és
energiát befektetni olyan kapcsolatokba, melyek lelkileg csiszolnak és
erősítenek! Isten olyan dolgokat fog elmondani neked az Ő házában, amit sehol
máshol nem mond. Mindennapi szokásaid visszafordíthatatlanul alakítják jövődet.
Ha tudni akarod, hová tartasz – vizsgáld meg szokásaidat!
2012. augusztus 29.
Ige: Az ítélkezésről
„[Ezért]
Nincs hát számodra mentség, [menthetetlen
vagy] bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor [amiben]
mást elítélsz, [más felett ítélkezel]
magadat marasztalod el, [magadra mondasz
ítéletet] hiszen ugyanazt műveled [hasonlókat
teszel] te is, ítélkező. [miközben
ítélkezel]” (Róm 2,1)
Az Úr Jézus figyelmeztetése: „Ne ítéljetek,
hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és
amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
Előbb önmagadat ítéld meg: „Miért nézed pedig a szálkát, amely a te
atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed
észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te
szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a
gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te
atyádfiának szeméből!” (Mát. 7,1-5)
„Egyáltalában ne ítéljetek
azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és
nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a
dicséretet” (1 Kor. 4,5)
Hiszen: „Egy a törvényadó és az
ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel
felebarátod felett?” (Jak. 4,12)
Az ítélet Istené: „Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát?
Avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a
Krisztus ítélőszéke elé” (Róm. 14,10)
„… hogy kiki
megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szóma=személyében)
cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2
Kor. 5,10)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)