Napi gondolat

Az emberek napról napra többet tudnak a világról, s egyre kevesebbet magukról. (Anthony de Mello) 

Bűnvallás, imádság

„Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.”

(Jakab apostol levele 5. fejezet 16. vers)

A bűn kezelésével kapcsolatban, nagy általánosságban, két alapvető hozzáállást tapasztalhatunk. Vagy elbagatellizáljuk, megmagyarázzuk, vagy állandó önváddal sanyargatjuk magunkat.

Bizony sokan Isten kegyelme és szeretete mögé bújva állítják, hogy az Örökkévaló úgyis ismeri gyenge emberi mivoltunkat, miért várná tehát el, hogy törekedjünk a bűntelenül élni. Imádkozunk és vezeklünk egy sort és ezáltal minden el van rendezve.

És ott van a másik véglet, mikor egyes személyek olyannyira képtelenek megbocsátani maguknak, hogy minden hétköznapi ’tragédia’ okát saját bűneik következményeként állítják be, „ez miattam van” felkiáltással.

Ám Isten Igéje más utat tár elénk. A bűn és annak megfelelő kezelését a bűneset történetétől az áldozati rendszeren keresztül a Jelenések könyvéig mindenhol fellelhetjük.

A bűn, az Isten elleni lázadás, az engedetlenség; nem játék. Ámíthatjuk ugyan magunkat, hogy a végén Isten úgyis megkegyelmez, csakhogy Jézus maga mondta; „Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Máté 7:21)

Isten akarata pedig az, hogy mind Vele, mind embertársainkkal rendezett kapcsolatunk legyen. Ezért bátorít Jakab arra, hogy valljuk meg bűneinket egymásnak. Pontosabban, annak, akivel kapcsolatos az.

Nem elég, ha Istennek megvalljuk bűnünket, és törekszünk többé nem elkövetni azt, Jézus szavai az egymás irányában történő rendezésre szólítanak fel:

„Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat. (Máté 5:23-24)

Így, most imádkozz, hogy Isten adjon erőt odaállni embertársad elé és bocsánatot kérni és adni. Majd együtt imádkozni. Mert ez az igazi gyógyír.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/08/bunvallas-imadsag.html

Carl Eichhorn: Vigyázás önmagunkra

 Minden féltett dolognál jobban õrizd meg szívedet!

(Péld 4, 23)

Kertjeinket és házunkat ugyancsak védjük. Az ember szíve is kert, ahol a mennyei kertész nemes növényeket akar felnevelni. De sok a veszélyes kártevõ is. Szívünk házhoz is hasonlít, amelyben Krisztus akar lakni. De vannak rablók és tolvajok, akik betörnek és a javainkat elviszik. Az ember betegségtõl és szerencsétlenségtõl õrzi a testét, de a lelkét a legtöbb ember elhanyagolja. Üres lesz és tönkremegy, pedig ennél nagyobb értéke nincs az embernek: az egész világ sem ér fel vele, ha elveszíti. De ha a lélek szabadulást talál, a legsúlyosabb veszteségeket is kiheveri. A lélek sérülésén nem segít orvos. Ha az elvész, minden elveszett. Kizárólag Isten Bárányának drága vére gyógyíthatja meg és hozhatja helyre.

Õrizd meg szívedet! Vigyázz a szemedre, ne tekints olyan dolgokra, melyek gonosz vágyat támaszthatnának szívedben. Ne hallgass üres, haszontalan beszédre, ami megrontja szívedet. Õrizkedj kedvenc bûnödtõl, vigyázz gyenge oldaladra! - Valakinek megtérése után furcsa álma volt. Mintha ragadozó állatok, oroszlánok, tigrisek, kígyók támadták volna meg. Tehetetlenségében és nagy félelmében angyalt pillantott meg maga mellett, aki botocskát nyújtott feléje. "Valahányszor rád támadnak, érintsd meg õket ezzel. Tehetetlenül esnek majd össze elõtted. De õrizkedj a mögötted levõ üres fatönktõl!" Így is történt. A bot minden támadást meghiúsított. Emberünk csakhamar magabiztos lett, már nem vigyázott. Ekkor a fatörzsbõl hirtelen egy kígyó surrant elõ és megharapta. Felébredt. Rájött, hogy a ragadozók a vágyak és a kívánságok, a bot pedig az élõ hit. A kígyó a kedvenc bûnt példázza. Világossá lett elõtte, hogy hitrejutása után még vissza-visszaesett régebbi kedvenc bûnébe, az ivásba, s ez állandó veszedelemmel fenyegette új életét.

Az éberséghez hozzátartozik Isten Igéje és az imádság. "Megõrzöm a te Igédet szívemben, hogy ne vétkezzem ellened." Az Ige fegyver a kísértés ellen, a léleknek pedig tápláléka. Nehogy a rossz táplálkozás miatt vérszegénnyé és erõtlenné légy, mert akkor nem lesz ellenálló erõd a gonosszal szembeni Az imádság által érintkezésbe kerülsz Istennel. Minél közelebb jutsz õhozzá, annál távolabb vagy a bûntõl. Amikor kitartó imádkozással Isten közelébe kerülsz, a gonosz gondolatok és ösztönök fojtogató hatalma megtörik.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn

Háromszoros ígéret és a feltétel

 De megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utjaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat" (2Krón 7,14).

Tévelygő emberek vagyunk, még ha az Úr nevét viseljük is. Milyen nagy kegyelem, hogy az Úr mégis kész megbocsátani nekünk. Ezért valahányszor vétkezünk, siessünk Isten kegyelmének trónusához és kérjük bocsánatát.

Meg kell aláznunk magunkat. Hát nem szégyen ránk nézve már az is, hogy újra és újra vétkezünk, pedig Isten annyi szeretetet árasztott már ránk? - Ó Uram, porig hajolunk meg előtted, és megvalljuk, nagyon hálátlanok voltunk. A bűn gyalázatos dolog, de hétszeresen gyalázatos, ha olyanok követik el, akik kegyelmedet már annyiszor megtapasztalhatták, mint mi.

Azután könyörögnünk kell irgalomért, megtisztulásért, a bűn hatalmából való megszabadulásért. Ez a kívánság kell, hogy vezessen, amikor keressük az Úr orcáját. Isten vétkeink miatt hagyott magunkra minket, kérnünk kell, hogy térjen vissza hozzánk. - Ó Uram, tekints reánk Fiadban, Krisztus Jézusban, és fogadd el kegyelmesen szolgáidat!

Ugyanakkor el kell fordulnunk a bűntől, mert Isten nem fordulhat újra felénk, ha mi nem szakítunk a bűnnel.

Mindezek után beteljesedhet a háromszoros ígéret: Isten meghallgat, megbocsát, meggyógyít.

Atyánk, kérünk, add, hogy megértsük ezt most, hogy beteljesülhessen rajtunk ígéreted.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Áldjad Őt, ha élsz, mozogsz Hit Gyülekezete Gyerekkórusa

Segítség!!!!

Készítette: Annamária Erdélyi

Hogyan cselekedjünk?

Készítette: Lisa Szanyel

Ha valamit tesztek, szívből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok. Aki pedig igazságtalanságot cselekszik, jutalmát veszi igazságtalanságának; mert nincs személyválogatás. Kolosse 3:23-25. Amen!

A legnagyobb szabadság

Készítette: Jézus Győzött Andor

Az élet 6 alapszabálya

Készítette: Extreme Silver

Isten gondoskodik rólunk!

Készítette: Lydia magazin

Hit Gyülekezete - Let's Gospel - Felismerések

Ige: Ábrahám Magva

Isten így szólt Ábrahámhoz:  „És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, (mert hallgattál szavamra), és engedtél az én beszédemnek” (1 Móz. 22,18)

És az apostolon keresztül megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést:  „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)

Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, (akkor) tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29)

„Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28).

 És folytatódik a kijelentés: „Azaz, nem a (hús)testnek fiai az Istennek fiai; [nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei]  hanem az ígéret fiait [gyermekeit] tekinti [nevezi] magul” (Róm. 9,8).

 „Értsétek meg [ismerjétek fel] tehát, hogy akik hitből vannak [hitből élnek], azok az Ábrahám fiai

Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat [az összes nemzeteket], eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek [az összes nemzetek].

Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Gal. 3,7-9)

37 Isten ugyanis így szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom ezt a földet” (1Móz. 12,7) És az apostolon keresztül megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést:  „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16) Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, (akkor) tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök”

Film isten utolso üzenete a világnak 2012 csilla664

Ne féljetek!

A hit

Áldás

A jó barát

Boldogok

M-MAUS - A Szeretet [Official Music Video]

Isten erős karja véd…

Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. Ésaiás 41,10

Ne ámítsd magad testvérem, Isten megváltott gyermekei is itt élnek ezen a bűntől megrontott földön. Bennünk is feltámad a keserűség, szomorúság, félelem.

Az elmúlt napokban több hívő keresztény keresett meg, hogy „Mi lesz velünk, ezentúl nem lesz egyházunk, nem gyűlhetünk össze gyülekezetünkben, üldözni fognak bennünket?

Az első körben nem kerültünk be az államilag elismert egyházak közé és ez okozta a félelmet. A bibliai próféciákat ismerve én biztos vagyok benne, hogy ez még nem a „nagy nyomorúság”. Isten kezébe téve a saját és Egyházunk sorsát, Ő a legjobbat hozza ki ebből a helyzetből.

Úgy hallottam, hogy a Bibliában 365 helyen van benne, hogy „ne félj”. Minden napra jut egy ilyen tartalmú igehely. Isten azt szeretné, hogy benne bízva előre és felfelé tekintsünk.

Dániel félt az oroszlánok vermében? Mi volt József gondolatában amikor ártatlanul börtönbe zárták? István kitől kapta az erőt, mielőtt halálra kövezték? Az Úr egy pillanatra sem vette le tekintetét a szenvedő Jóbról.

Ugyanez az Isten van velünk is a nehézségek között, ugyanez az Isten bátorít bennünket, mint aki Dánielt, Józsefet, Istvánt, Jóbot is megerősítette.

Énekeljük el ma reggel is ezt a rövid éneket: „Áldjuk őt, áldjuk őt, Isten erős karja véd: Féltőn őrzi gyermekét, áldjuk őt, áldjuk őt, áldjuk, áldjuk, áldjuk őt”

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/08/isten-eros-karja-ved.html

A KÖNNYEK TÜKRE

Szerző: Guti Tünde

Lágyan hullámzik a tenger. Áhítattal hallgatom a mélység zúgását, szélesre tárva kagylóhéjamat, miközben fürge halak úszkálnak körülöttem.

Nyugalom árad szét mindenhol, bármerre nézek. Ám ekkor hirtelen éles fájdalom járja át a testem.

Csak egy pici homokszem. Az áramlat idesodorta. Szemmel alig látható, mégis mekkora kínokat okoz!

- Jaj, de szúr! Vág, éget! – kiáltásom messzire elhallatszik…

- Miért pont erre kellett lebegnie?! Hogy-hogy pont az én bensőmben kellett megtapadnia?!

Minden erőfeszítésemmel azon vagyok, hogy kilökjem magamból, de minél jobban próbálkozom, annál keményebben belém fúrja magát. Önkéntelenül könnyezem. S ezek a könnyek körbefogják, beburkolják ezt az apró, ellenséges idegentestet…

- Mennyi idő eltelt már! Mióta dolgozom már, olykor kétségbeesetten, elcsüggedve, hogy megszabaduljak ettől a gyötrő portól!

Egyre nagyobb nyomást érzek, egyre nagyobb a teher, lassítja mozgásomat, és már nem tudok olyan könnyedén nyitni-zárni. Azt az egészen apró, szürke homokszemet már annyi könnycseppem öntözte, lökdöste… mindhiába…

Azonban egy napon megjelent valaki, és óvatosan a kezébe vett. Nagy hozzáértéssel, lassan szétnyitotta kagylóhéjam, és ahogy rám nézett, szeme fényében én is láthattam az arcomat. De… észrevettem mást is ebben a ragyogó tekintetben! A csodálkozást, a felfedezés örömét, a megelégedettséget.

Az a hozzám sodródott, annyi fájdalmat okozó homokszem csodálatos igazgyönggyé alakult keserű könnyeim árjában. Ez a drágakincs most a könnyeim tükre lett.

Megtalálóm látja magát benne, én pedig magamat az ő szeretetteljes szemeiben.

Ő – Jézus az, Aki – „letöröl minden könnyet a szemünkről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel 21,4)

http://keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/114

A kegyelmi szövetség jele

 Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened, az Úr, szeretni fogod Istenedet, az Urat teljes szívedből és teljes lelkedből, és élni fogsz" (5Móz 30,6).

Íme, ez az igazi körülmetélkedés. Szerzője Istened, az Úr". Csak Ő tud hatni a szívekre. Ő tudja elvenni belőle a testiséget és a szennyet. Csak Ő tudja véghezvinni bennünk, hogy szeretni tudjuk Istent teljes szívünkből és lelkünkből. Kegyelmének csodája ez, amelyet a Szent Szellem visz véghez bennünk. Ezt csak az Úrtól kérhetjük el, és kevesebbel sose érjük be. Figyeljük meg, hol történik ez a körülmetélkedés: nem a testünkön, hanem a szellemünkben. A kegyelmi szövetség alapvető ismeretetőjele ez. A kiválasztottakra kitörölhetetlenül jellemző, hogy szeretik Istent. Titkos pecsét ez, biztosítja a hívőt kiválasztása megmásíthatatlan voltáról. Arra igyekezzünk hát mi is, hogy ne külsőleges szertartásokban bízzunk, hanem a Szent Szellem munkájában.

Ha erre ügyelsz, meglesz az eredménye: élni fogsz". A testünk halálra van ítélve, de ha a szívedet adod át Istennek, és a Szent Szellem dolgaira törekszel, akkor élni fogsz. Bárcsak véghez vinné az Úr, a mi Istenünk kegyelme munkáját belső emberünkön, hogy teljes szívünkből és teljes lelkünkből neki élhessünk.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Hit Gyülekezete - Melletted áll

Dicsérjük az Urat

Medve a barlangban

Két  kalandvágyó  kamasz,  akik  jó  barátok  voltak,  egy  alkalommal  barlangász  expedícióra indult.  Egy  hosszú,  tágas  alagút  mélyén  óriási  medvenyomokra  bukkantak.  Nagy  bátran elhatározták, hogy mennek tovább a nyomok mentén, de lassan és rendkívül óvatosan haladtak, nyitott szemmel és füllel, számítva arra, hogy esetleg valóban találkoznak medvével.

Egy  szikla  mögül  a  sötétségből  hirtelen  előbukkant  a  legnagyobb,  legirtózatosabb  grizzly medve, amit valaha láttak. Ott állt előttük két lábon, mancsával a mellét verte, és ordított, mint egy  oroszlán.  A  szörnyű  üvöltés  visszaverődött  a  barlang  falán.  A  két  fiú  halálra  váltan  úgy döntött, hogy legjobb, ha elszaladnak. Azonnal sarkon fordultak, hogy kirohanjanak a napfényre.

Ekkor az egyik fiú leült a földre, és elkezdte kifűzni a túrabakancsát. Lerántotta a bakancsot, felhúzta a sportcipőjét, és elkezdte bekötni a cipőfűzőt.

Barátja dühösen rákiáltott:

-  Gyerünk,  fiú, meneküljünk ki  innen! Mi a csudának kell neked most cipőt cserélned? Úgy sincs sok esélyünk, hogy lehagyjuk ezt a medvét!

A másik fiú talpra szökött, majd elkezdett rohanni, és közben így válaszolt:

-  Nekem nem kell lehagynom a medvét. Elég, ha téged lehagylak.

Szoktad úgy érezni, hogy a barátaid medvecsalétekként kezelnek? Amikor a helyzet komolyra fordul,  feláldoznak  téged.  Csak  addig  tart  a  barátságuk,  amíg  az  nem  kerül  nekik  semmibe  - amint áldozatot kellene vállalniuk, mindjárt „ejtenek".

Abban, hogy Krisztus a barátod, éppen az az egyik legnagyszerűbb dolog, hogy tudhatod: Ő nem marad el  tőled,  sem el nem hagy  téged  (lásd Mt 28,20 és Zsid 13,5). Ő olyan barát, aki nemcsak hogy kész életét adni érted, hanem meg is tette ezt. „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért" (Jn 15,13).

http://velunkazisten.hu/content/book/Medve_a_barlangban

Kenneth & Gloria Copeland: A szeretet élő példája

A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által, aki adatott nékünk. - Róma 5:5

Soha ne aggódj amiatt, hogy nincs benned elég szeretet! Az Ige azt mondja, hogy Isten szeretete kitöltetett a szívünkbe a Szent Szellem által. Isten szeretete benned van. Annyit kell tenned, hogy eldöntöd: engeded kiáradni.

Mondd el ma ezt az imát:

„Jézus nevében, ma egy új és erős elkötelezettséget vállalok: a szeretet életét fogom élni, és hagyom, hogy Isten irgalma kiáradjon rajtam keresztül, és meggyógyítsa a megsebzett szívűeket, akikkel találkozom.

Atyám, taníts meg szeretni akkor is, amikor rosszul mennek a dolgok! Hogy türelmes legyek, amikor a gyerekek láb alatt vannak. Hogy elnézzem egy mérges házastárs rosszindulatú szavait. Hogy örüljek, amikor a munkahelyemen valaki abban az előléptetésben részesül, amiről úgy gondoltam, hogy nekem kellett volna megkapnom. Taníts meg engem, hogyan beszéljek szeretettel, hogyan hagyjam abba a pletykálkodást, és hogyan szóljam helyette a kegyelem szavait!

Uram, az Igéd azt mondja, hogy a Te szereteted már bennem van… hogy kitöltetett a szívembe. Ezért ma elhatározom, hogy elmozdítok minden akadályt, ami meggátolja, hogy ez a szeretet szabadon áradjon mások életébe. Elvetem magamtól a neheztelést, és megbocsátok mindazoknak, akik vétettek ellenem.

Az elkövetkező napokban add, hogy növekedjek, kiemelkedő legyek, és túláradjak a szeretetedben! Add, hogy az legyek, amire a világnak a leginkább szüksége van… a szeretet élő példája. Ámen.”

Igei olvasmány: 1 János 4:7-17

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

TÖVISES NAPOK

 Jel 21,1-6.

1 És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. 2 És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. 3 Hallottam, hogy egy

hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; 4 és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." 5 A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent". És így szólt: "Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!" 6 És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen."

                          TÖVISES NAPOK

Letöröl minden könnyet a szemünkről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. (Jel 21,4)

Kertünkben narancs szirmokat ontó, virágzása teljében pompázó gyönyörű rózsabokor áll. Csodálatos. De törzse tele van szúrós tövisekkel. Ha lehajolok, hogy magamba szívjam varázsos illatát, egy fülbemászóval nézhetek szembe, vagy váratlanul valahonnan egy darázs támadhat rám, hogy megcsípjen.

Sok tekintetben életünk hasonlít az ilyen rózsabokorhoz. Vannak napok, amikor örvendezünk, szép az élet, és árasztja édes illatát. Szívünk könnyű, és úgy érezzük, maga Isten is mosolyog. Más napok csak bogáncsot és kórót teremnek, és ez nagyon nyomaszt bennünket.

Ha ma épp tüskés napunk van, mintha Isten is velünk sóhajtozna és sírna. A fényesebb napok pedig arra emlékeztetnek, hogy egy nap örökre helyreáll a Paradicsom. Nem lesz tövis, csípés, harapás, szívfájdalom, félelem, szorongattatás, betegség. A rózsa dicsőségében virágzik,

mindannyian Isten jelenlétében élünk majd, és teljessé leszünk.

Imádság: Drága Urunk, köszönjük, hogy Jézust elküldted erre a földre, hogy megtapasztalja az emberiség örömeit és kísértéseit. Köszönjük, hogy megértesz, és megígéred, hogy velünk vagy minden körülmények között. Ámen.

Még egy tüskés napon is Isten ígérete táplál bennünket.

Pam Pointer (Wiltshire, Anglia)

www.csendespercek.hu

Jim Sanders: Az Evangelium dióhéjban c. könyv részlet: ELFELEJTENI A MÚLTAT: HAGYD MAGAD MÖGÖTT A MÚLTADAT!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Pál a filippibeli gyülekezetnek írott levelében — többek között —

figyelmeztet bennünket:

 1) felejtsük el a múltbelieket,

2) az elõttünk

állókkal foglalkozzunk.

FILIPPI 3,12–14.

Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes

volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott

engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én magamról nem

gondolom, hogy már elértem volna. De egyet cselekszem,

azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak

pedig, amelyek elõttem vannak, nékik dõlvén, célegyenest

igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülrõl való

elhívása jutalmára.

Ahhoz, hogy Istennel együtt tudjunk járni—el kell felejtenünk

a múltat, bármi is áll mögöttünk! Nézzük meg, Pál apostol hogyan

tekint a múltjára:

1TIMÓTHEUS 1,12–16.

És hálát adok annak, aki engem megerõsített, a Krisztus

Jézusnak, ami Urunknak, hogy engemhûnek ítélt, rendelvén

a szolgálatra, ki elõbb istenkáromló, üldözõ és erõszakosko-

dó voltam: de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem

hitetlenségben. Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak

kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel.

Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy a Krisztus

Jézus azért jött e világra, hogy üdvözítse a bûnösöket, akik

közül elsõ vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus

Krisztus bennem mutassa meg legelõbb a teljes hosszútûrését,

példa gyanánt azoknak, akik hisznek majd Õbenne az

örök életre.

Hálát ad Istennek, hogy a kegyelme elérte õt. Ahhoz, hogy sikeresek

legyünk a keresztény életünkben, meg kell tanulnunk elfelejteni

a múltat. Pálnak önmagát is emlékeztetnie kellett erre. Ha

Isten nem emlékszik meg róla, nekünk miért kellene?

ÉSAIÁS 43,25.

Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és

bûneidrõl nem emlékezem meg!

ZSIDÓ 8,12.

Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az õ bûneikrõl és

gonoszságaikról többé meg nem emlékezem.

Amikor Isten trónja elé, az Õ jelenlétébe lépsz, hogy imádkozz

(Zsid. 4,16)—az ördög megpróbál mindenféle vádat felhozni ellened

a múltadból. Ez az ördög egyik gyakran használt kártyája. Azt próbálja

elhitetni veled, hogy nem vagy elég jó arra, hogy Isten meghallgasson

a szükséges idõben. Ha sikerül neki újra és újra emlékezetedbe

juttatni a múltban elkövetett hibáidat, vétkeidet vagy bûneidet,

akkor annak ellenére, hogy Isten már megbocsátott és nem

emlékezik vissza rájuk — mert az elfelejtés tengerébe vetette azokat—,

a te szívedet még mindig a bûntudat fogja nyomni. Ez pedig

azért káros, mert amíg a szíved elítél, addig a hited nem tud mûködni.

A hitünkre viszont szükség van, mert Isten valamennyi áldását

csak hitben lehet elfogadni. Az ördög hitkiüresítõ csellel jön.

Próbálkozik.Mint egy fényképet, felhozza a múltadat, és azt mondja:

ilyen múlttal nem állhatsz Isten elé az imakéréseiddel. Ne feledd,

hogy ez is, mint minden más, ami az ördögtõl ered, hazugság.

A múltad csak egy kép, ami nem létezik többé Isten szemében. Csak

az ördög próbál emlékeztetni rá, azért hogy elmerülj a múltadba,

ne Isten ígéreteire összpontosítsd a figyelmedet. Ne tépelõdj, ne

bánkódj a múltad miatt. Bármi volt, ha Istenhez fordulsz, Õ gyõzelemre

visz, mert Isten Szelleme hatalmasabb bármilyen körülménynél,

helyzetnél, vagy problémánál. Nézz elõre, és lásd meg hitben,

hogy Isten Szelleme által minden utad végén gyõzelem vár. Legyen

tehát hited abban, hogy Isten már megbocsátotta a múltban elkövetett

hibáidat; hiszen a bûnbocsánatot is csak hit által tudjuk elfogadni.

Ugyanilyen fontos, hogy te is meg tudj bocsátani magadnak

és másoknak is, mert ez része a teljes szabadságodnak.

A megbocsátásról

Készítette: Lisa Szanyel

Bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. (Kolossé 3:13)

Hogy milyen fontos szerepet tölt be életünkben a megbocsátás, erre nézve hadd mondjak el egy történetet:

Egy tanár minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy karton dobozt és az elkövetkező héten minden egyes személyért, aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek, és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével.

Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.

A hallgatóknak szórakoztatónak tűnt az elején a feladat és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe ötlöttek. Ezután, lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket írtak a listára, olyan emberek neveit, akikkel naponta találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben...

Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik. A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos masszává rothadni, elviselhetetlen bűzt árasztva és a rothadás gyorsan átterjedt a többi barackra is.

Nehéz problémát okozott az is, hogy kötelesek voltak állandóan magukkal hordani ezt, vigyázzanak arra, nehogy az üzletekben, az autóbuszban, az étteremben, találkozón, ebédlőben, fürdőben felejtsék azt, főképp mert minden egyes hallgató neve és lakcíme valamint a kísérlet témája rá volt írva a ládikóra. Ráadásul, a karton doboz is kezdett szétbomlani, siralmas állapotba kerülve: nehezen cipelve súlyos terhét.

Mindannyian gyorsan és világosan megértették a leckét, amit a tanár megpróbált elmagyarázni nekik a hét végén, vagyis, annak a ládikónak a súlya, amit egy héten keresztül magukkal cipeltek, csupán a magunkkal cipelt lelki nehézség súlyát képviseli, akkor amikor gyűlöletet, irigységet, más személyek iránti megvetést cipelünk magunkban. Gyakran azt hisszük, hogy kegyelmet gyakorolunk másoknak megbocsátva. A valóságban azonban, ez a legnagyobb szívesség, amit önmagunknak tehetünk!

A te ládikódban hány barack van... és mit szándékozol velük tenni?!

Ne csak önmagadért, hanem embertársaidért is gyakorold a megbocsátást!

***************************************************************

A nap gondolata:

A mások bűneit megbocsátani gyönyörűség, mert alkalmat ad megtapasztalni, hogy milyen örömet szerez Istennek a mi vétkünk megbocsátása.

Gyárfás István, BPA Gospel team - Ünnepelj

Ige: A boldogságról

 „Boldog ember [vagyis: a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja. Ez a boldogság, az Istennel való közösségből fakad, és Isten ajándéka], aki nem indul [jár; követi] a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa nyomán, [tanácsa szerint]. Aki nem jár [meg nem áll] a bűnösök [a célt eltévesztők] útján és nem vegyül [nem téblábol, lézeng, lakik, tartózkodik, időzik] a csúfot űzők közé. [nem ül (telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes, kártékony, ártalmas emberek) székébe] (Zsolt 1,1)

Az Úr figyelmeztetése: „Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédüket. Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől” (Péld. 1.10.15)

„A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén” (Péld. 4,14)

A hívő válasza: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem, oh Uram, Seregeknek Istene! Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, és nem ujjongtam velük…” (Jer. 15,16.17)

„Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam. Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök” (Más fordítás: Gyűlölöm az összesereglett gonoszokat, s az istenteleneknél nem időzöm) (Zsolt. 26.4-5)

Ige: A szegletkő

Az Úr Jézus kijelentése a szegletkőről: „Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek [elutasítottak, visszautasítottak, és megtagadtak], az lett a szegletnek feje [az lett a sarokkő a szegletkő]. Az Úrtól lett [az Úrtól származott] ez [az Úr munkája; mert az Úr tette azzá], és csodálatos a mi szemeink előtt [és csodálatos dolog látni ezt].

Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek [és elveszítitek, elragadtatik] az Istennek országa/át [az Istenkirályságát], és oly népnek [nemzetnek; a pogány népnek] adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik [és összezúzza magát; darabokra törik]; akire pedig ez esik  reá, [a kő] szétmorzsolja azt^” (Mát. 21,42-44)

Mert maga a Krisztus – az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás sziklája. Erről tesz bizonyságot Péter apostol: „Azért van meg az Írásban (és ezért mondja az Írás): Ímé szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses (és megbecsült); és aki hisz (és bízik) abban, meg nem szégyenül (és azt szégyen nem éri). Tisztesség (megbecsülés, tisztelet) azért néktek, akik hisztek (vagyis tiétek, a hívőké a tisztesség) (és számotokra, hívők számára tehát érték).

Az engedetleneknek (aki nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek (a próbán elvetettek, elutasítottak), (megtagadtak), az lett a szegletnek fejévé (a szegletkővé) és (egyben) megütközésnek (a botlásnak) kövévé s botránkozásnak (a botránynak) sziklájává.

Akik engedetlenek (és nem hisznek, szándékosan és önfejűen, hitetlenek) lévén, (beleütköznek), és megütköznek (és nekicsapódnak, nekirohannak), az igébe(n), amire rendeltettek is. (Más fordítás: Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1 Pét. 2,6-8)

Amint meg van írva: Ímé beleütközés [és megütközés; botlás] kövét és megbotránkozás [botrány; megütközés, vagy felháborodás] (kő)szikláját teszem Sionba  (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely); és aki hisz Őbenne, [és magát rábízza] nem szégyenül meg [és nem fog csalódni]” (Róm. 9,31-33)

A törvény pedig amelyet zsinórmértékké tett az Úr: „… a hit törvénye…” (Róm. 3,27)

még pedig „… a Krisztus Jézusban való hit…” törvénye”  (2 Tim. 3,15)

Isten rendkívüli munkájáról így tesz bizonyságot Pál apostol: „… Isten megjelent testben…” (Tim. 3,16)

Ige: Isten gyermekeinek boldogsága

„Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és (amikor) kirekesztenek (kiközösítenek), és szidalmaznak titeket (és gyaláznak benneteket), és kivetik (kitörlik) a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.

Örüljetek azon a napon és örvendezzetek (ujjongjatok); mert ímé a ti jutalmatok bőséges (és nagy) a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek (és ugyanezt tették) a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23)

De: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál (mint titeket). Ha e világból (valók) volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé (szeretné a magáét); de mivelhogy nem vagytok e világból (valók), hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál.

Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik (és teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki (el)küldött engem” (Ján. 15,18-21)

Áldásod áldásod jöjjön el hozzánk

Isten beszéde

Ravasz László

A hit a lehetetlen dolgokon csak nevet. (Smith Wigglesworth)

CseriKálmán: Új kezdés

Ezután Jósáfát Jeruzsálemben maradt. De újra meg újra kiment a nép közé,... és megtérítette őket őseik Istenéhez, az Úrhoz.(2Krón 19,1-7)

Jósáfát épségben tért vissza Jeruzsálembe. Isten nagy csodája volt ez, ő mentette meg az életét. És mi fogadja? Eléje ment Jéhú próféta, és ezt mondta: az istentelennek kellett segítened? Nagyon haragszik rád az Úr! Úgy, mint Nátán Dávidnak, szemébe mondja bűnét. Szép kis fogadtatás a nagy sokk után.

Jósáfát azonban nem sértődik meg, nem csukatja börtönbe a prófétát, mint sokan mások, hanem hálás. Miért? Azért, hogy Isten újra szól hozzá. Az után, hogy nem hallgatott az igére, Isten nem mondott le róla. Még, ha ítéletes igét küld is, de emögött is az ő el nem fogyó szeretete van. Legyen áldott érte!

Minden hívő ember tudja, milyen nagy ajándék, ha Isten személyesen beszél velünk. Ő megsebez, de be is kötöz. Bűneinket leleplező szavaiban benne van a bocsánat ígérete is.

Mit tesz Jósáfát? Egy ideig Jeruzsálemben marad. Csend következik. Magába száll, kiértékeli a múltat, emészti Isten üzenetét, amit a próféta mondott, lelkileg rendbe szedi magát. A Biblia gyakran így írja: az Úr előtt áll. Mindnyájunknak nagy szükségünk van erre. Hadd dolgozzék az ige bennünk, hadd menjen mélyre, amit hallottunk, hadd kerüljön Isten világosságába minden tettünk, jók és rosszak egyaránt!

Utána azonban kiment a nép közé, és megtérítette őket az Úrhoz. Uralkodása elején egy kis csapat bejárta az országot, és megismertette az emberekkel a Bibliát. Azóta sok minden történt, és ellaposodott a hitélet. Most újra indul ő maga is, mert az ország jövője a nép lelkiállapotától függ. Hisszük-e, hogy ez ma is így van?

És nemcsak hitébresztés történik, hanem utána bírákat rendel, akik tanítják az embereket, hogy új erkölcsiség is fakadjon a hitbeli megújulásból.

Isten gyermeke is eltévelyedhet, mint Jósáfát. De Isten ad lehetőséget új kezdésre.

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0706_Uj_kezdes

ILYEN A SZERETET

1Kor 13.

1 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. 2 És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 3 És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 4 A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 5 Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 7 Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. 8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen

ismeret: el fog töröltetni. 9 Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. 10 Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 11 Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. 12 Mert most tükör által

homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. 13 Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.

                          ILYEN A SZERETET

       A szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent

eltűr. (1Kor 13,7)

       Talán minden nyelvben legnépszerűbb szó a "szeretet". Meghatározások, magyarázatok ízlelgetik, mit is jelent. Az angolban, de a japán nyelvben is sokféle árnyalatot, irányultságot, érzelmet, hozzáállást fejez ki.

       A görögben legalább négyféle kifejezés van rá. Az epithemia olyan érzést tükröz, ami gyakran csak magunkra irányuló, önző vágy. A philia a családi, szülői, testvéri, baráti szeretetet, hűséget, lojalitást jelenti. Az eros a görög mitológia alapján a szexuális vágyat fejezi ki.

       A mai igénkben pedig az agapé szó található. Ez az a szeretet, ami újjáteremt, átalakít. Leginkább Jézus által és Jézusban valósult meg ez a szeretet, aki Isten örök szeretetének megtestesülése. Élete, tanítása, kereszthalála - mind a tökéletes szeretet kifejeződései - áldozatos és feltétel nélküli szeretet. Ennek a szeretetnek a megélésére buzdít a mai igénk.

       Imádság: Szeretünk Urunk, mert te előbb szerettél bennünket. Tarts

szíved mellett, és taníts az igazi szeretet útjára. Krisztusért kérünk!

Ámen.

       Isten szeretete soha véget nem ér.

       Paul M. Nagano (Kalifornia, USA)

www.csendespercek.hu

Adj hálát az Úrnak

Tony Melendez magyar felirattal

Az igazi bemerítés

idézet

A szeretet nem azért van ingyen, mert nem ér semmit, hanem azért, mert megfizethetetlen...

Tihamér tanítása

„Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!” Mikeás 7,8

Élt egyszer Tihamér a kis hangya, aki hosszú vándorútra indult egy szép nyári napon. Ahogyan ment mendegélt a ragyogó napsütésben, egyszer beért egy kő árnyékába. Kétségbeesetten elkezdett kiabálni „Segítség, ellopták a napot!” . Ha két lépést tovább megy, ismét meglátta volna a napot.

A ma reggeli igénk olvasásakor Szigeti Jenőnek az előbbi kis meséje jutott az eszembe. Sokszor eltakarják a napot előlünk is az életünk nagy problémái. Sokszor azt érezzük, hogy nincs tovább, feladom, pedig ilyenkor csak pár lépést kellene tennünk a megoldásig.

Ez az Ige a megoldásról, erről a pár lépésről szól. Mindegy, hogy hol vagyok, a sötétségben, vagy a világosságban, a nap akkor is süt. Lehet, hogy a közüzemi számláim sorban állnak befizetetlenül, lehet, hogy megszűnt a munkahelyem - igaz nem is olyan kis kövecskék ezek – de abban biztos lehetek, hogy az Úr tudja, látja és Nála ott van a megoldás is.

Boenhoffer mondta, - aki evangélikus lelkész, teológus volt - a flossenbürgi koncentrációs táborban, nem sokkal a kivégzése előtt, hogy "minden golyó, amit felém kilőnek, előbb Isten előtt megy el." Ő mártírhalált halt és vállalta.

Minden golyó, amit felém kilőnek, előbb Isten előtt megy el, és ez nekem elég ahhoz, hogy békességem legyen. Sok miértemre nincs válasz, de Nála megvan a válasz, és az Ő kezében vagyok élve is meg holtan is, mert az életet, amit nem tudnak elvenni tőlem a kivégzéssel sem, tőle kaptam.

Át tudjuk-e így adni életünket ezen a napon is Istennek?

Hajtsuk meg a fejünket és egy csendes imában mondjuk el: „Uram, néha úgy érzem, hogy összecsaptak a fejem felett a hullámok, de én tudom azt, hogy Te kinyújtod a kezedet felém. Megragadom, és kiemelkedem a hullámokból. Kérlek, segíts meg, hogy bármilyen vihar tombol is körülöttem, szívemben békesség legyen, mert Te ma is mellettem vagy, Ámen.”

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/08/tihamer-tanitasa.html

Útmutató, ami segít döntened

"Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat" Zsolt.25:9

A Biblia szerint sok dolog van, amit meg kell tennünk, hogy vezetést kapjunk Istentől, de a legelső dolog ez: Be kell ismernem, hogy vezetésre van szükségem!

A juhok, természetüknél fogva, hajlamosak letérni az ösvényről. Ézsaiás próféta írja: "Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta" (Ézsaiás 53:6)

Legtöbbször nem akarjuk követni se Istent, se bárki mást. A magunk útját akarjuk járni. Nem akarjuk beismerni, hogy útbaigazítás vagy vezetés kell.

Egy másik ismérve a juhoknak, hogy gyengén látnak. Nem látnak messzire előre. Ezért van szükségük pásztorra.

Isten alkotott úgy, hogy ne láthass a jövőbe, akármennyire is próbálkozol.

Miért tette ezt Isten?

Azért alkotott ilyennek, hogy tőle függj. A Példabeszédek 14:12-ben van: "Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet". Mindannyian hoztunk már olyan döntéseket, amik pillanatnyilag helyesnek tűntek, de később kiderült, hogy tévedtünk. Néhány ösvény zsákutcába vezet és eltévedünk. Ezért kell elismernünk, "Istenem, segítségre van szükségem!"

(Daily Hope by Rick Warren, 2011.10.22.)

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/29/utmutato_ami_segit_dontened           

Máté Péter - Te ott állsz az út végén

Uram mindig dicsérlek

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor

 Az Úrban való örömöt és a hitet nem lehet egymástól különválasztani. Aki valóban hisz, feltétlen örül az Úrban és pedig olyan mértékben, amennyire hisz. Annyi öröm van bennünk, amennyi örömünk van benne. 

A MÁSIK CSALÓ (RÉSZLET)

Móra Ferenc: A másik csaló (részlet)

...Pétör nagyon értelmes gyerek, holott már harmadik esztendeje fúrja, faragja, gyalulja, csiszolja az eszét az ötaraszos emberek számára rendeltetett és szabatott tudomány.

Igen, és Pétör még most se unta meg az iskolát, sőt minden reggel késedelem nélkül megjelenik benne. Pétör nagyon szeret itt lenni, talán még jobban, mint otthon, és minden oka megvan rá, hogy telente így kedvelje a tudományok csarnokát.

Először is, itt melegebb van, mint otthon. Másodszor, itt borzasztó sok gyerek van, és Pétör olyan, mint a bárány: nagyon szeret sokadmagával lenni. Harmadszor, itt úgy bánnak az emberrel, hogy az édes szülője se keresi annyira kedvét, mostanában még tejjel is megitatják, akár az úri gyerekeket. Szép kis csészékben adják a tejet, van rajta nefelejcsvirág is, s nagyon jó azt kézbe fogni, mert olyan jó sütős, hogy a dermedt vörös kis ujjacskák egyszerre fölengednek rajta.

No, Pétört mégis a tej keverte gyanúba, és juttatta olyan díszítő jelzőhöz, ami szokatlan a világtörténelemben, noha nyilván sok alakja megszolgálta a világtörténelemnek. Az egyszerű Pétörből a tej miatt lett: Pétör, a csaló.

A gyanú a tanító úrban ébredt föl, aki talán kelleténél szerelmesebb ugyan az időhatározókba, és a többi neveléstudományi köszörűkövekbe, de azért aranyból van a szíve. A tanító úr, akinek mindenütt ott a szeme, azt vette észre, hogy Pétör és a tej közt zavaros a viszony. A többi gyerek, ahogy megkapja részét az ingyen tejből, elbánik vele mindjárt a helyszínén. Pétör azonban egy idő óta sajátságos stratégiát vett alkalmazásba. Tudniillik, amikor megkapja a teli csészét, akkor elvörösödik az örömtől, és orrcimpái reszketnek a gyönyörűségtől, ahogy szívja be a jó meleg párát. Szívja, szívja, de azonközben egyre visszavonulóban van az ajtó felé, s mire odaér, akkorra már fehérebb az arcocskája, mint a fal. Egyszerre aztán Pétör elvesz, s néha öt perc is beletelik, mire újra felbukkan kócos buksija a látóhatáron. Az ábrázata egyre vörösebb lesz, ahogy közelebb kerül az asztalhoz, ami attól lehet, hogy roppant elszántsággal szopogatja az utolsó csöppeket.

A tanító urat persze ilyen ravasz fondorlattal nem lehet megcsalni. A tanító úr megsejtette, hogy Pétör embör nem szereti a tejet, de mivel tudja, hogy az ilyesmit nem lehet nyilvánosságra hozni, hát titokban leeresztgeti a tejecskét az udvaron a csatornába. Mert bizonyos, hogy Pétör az emeletről az udvarra szökik le tejivás örvivel, elárulja a hideg arcocskája.

Végre eljött a nap, amikor Pétör üzelmei teljes mivoltukban napvilágra kerültek. A tanító úr figyelte minden mozdulatát. Lassan somfordált a gyerek az ajtóig, de a lépcsőn már nyargalva ment lefelé, tenyerét a csésze szájára tapasztva.

Mire a tanító úr utolérte, Pétör már ott térdelt a kapusarokban, s öntögette befelé a tejet egy nagykendőbe.

Beható vizsgálat kiderítette, hogy a nagykendő alul két kis lábacskában, fölül pedig egy gémberedett kis arcocskában végződött.

- Ki ez, Pétör? - kérdezte a tanító úr.

Pétör - szégyen, nem szégyen - nagyon megijedt. Reszketett a szája széle:

- Marika.

- Húgod?

- Az - mondta Pétör, és férfiasan sírásra fakadt. - Mindig el szokott kísérteni, oszt itt várja mög, még hozom a tejet.

Már akkor sírt Marika is, és a tanító úr addig tiltotta kettőjüknek a sírást, míg az ő könnye is ki nem csordult.

- Hány nap csaltál már meg, Pétör? - kérdezte a fiút.

- Öt - mutatta Pétör az ujjain, mert szólni még nem tudott a sírástól.

Öt nagy csatát nyert meg Pétör az éhes kis gyomra ellen. Ha én Isten volnék, nekem nagyobb örömem volna ebben a teremtésben, mint a 'vészteljes és végzetterhes világháború' összes nagy hadvezéreiben.

Ne haragudjatok meg, emberek, hogy mikor úgy tele van a világ tökéletes nagy csalókkal, én erről a tökéletlen kis csalóról írtam. De látjátok, arra gondoltam, ti is örülni fogtok neki, hogy vannak még olyan csalók is, akik nem magukért csalnak, csak magukat csalják meg a testvéreikért.

Hiszen az Úr is azt mondja, hogy: „Ne nézze [és ne keresse] kiki a maga hasznát [a maga javát; és ne csak a magatok érdekeit nézzétek], hanem mindenki a másokét is. [szeme előtt tartsa, és mindenki törődjön a testvérei érdekeivel is]" (Fil. 2,4)

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/19

Soha nem hagy magunkra

Nem mondanak többé elhagyottnak..." (Ézs 62,4).

Elhagyott" - milyen vigasztalan szó. Úgy hangzik, mint a lélekharang. Mély fájdalmat és nagy bánatot takar. A nyomorúság feneketlen mélysége tátong az elhagyott" szóban. Elhagyott valaki, aki becsületszavát adta, hogy kitart mellettünk. Elhagyott egy igaz barát, akiben oly sokáig bíztunk. Elhagyott szeretett rokonunk, apánk, anyánk, mindenki!! Ez valóban rettenetes fájdalom, és mégis el tudjuk viselni, ha az Úr vigasztal meg bennünket.

De milyen lehet az, ha valaki Istentől elhagyottnak érzi magát? Gondoljunk csak a világ legfájdalmasabb kiáltására: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27,46). Megéreztünk-e már valaha valamit ennek az elhagyatottságnak a keserűségéből? Ha igen, kérjük az Urat, mentsen meg bennünket ennek a kimondhatatlan fájdalomnak a megismétlődésétől, hogy soha ne térjen vissza az a sötétség. Rosszakaratú emberek mondhatják a hívőről, hogy elhagyta az Isten, intézzük el mi is". Ez azonban soha nem igaz így. Az Úr szerető kegyelme csakhamar rákényszeríti ellenségeinket, hogy visszavonják azt, amit mondtak, vagy legalábbis elhallgassanak.

Mindennek ellenkezőjéről szól Isten ígérete a vers végén: Gyönyörködik majd benned az Úr". Ez a vigasztalás örömmé változtatja a sírást. Ti, akik úgy érzitek, hogy elhagyottak vagytok, halljátok meg az Úr szavát: Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid 13,5).

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Zsoltárok 121

Készítette: Nyerki Sándorné

1 Grádicsok éneke. Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. 2 Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet. 3 Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ. 4 Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője! 5 Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől. 6 Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold. 7 Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. 8 Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!

Az ajtó

Készítette: Keresztény idézetek és igék

A szörnyű felfordulás!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Volt egyszer egy édesapa, akinek volt egy hároméves Brandon nevű kisfia.Egy napon Brandon látja, hogy édesapja csokoládés kekszet eszik a nappaliban tejjel, és azt mondja magában:

„Apa szereti a csokoládés kekszet tejjel. Na, én most viszek neki egy pohár tejet."

Azzal kisiet az étkezőbe, és átvonszol egy széket a konyhába, végigkarcolva maga után a padlót.

A konyhában felmászik a székre, és felkapaszkodik a pultra, hogy ki tudja nyitni a szekrényajtót. Puff! Nekicsapódik a szomszédos szekrényajtónak, és egy mélyedés marad ott, ahol a fogantyú megütötte. Brandon egy pohárért nyúl, és a mozdulat hevében véletlenül leseper a polcról két másikat. Durr! Brandon azonban nem törődik vele. Csak arra gondol: „Viszek apának egy kis tejet!"

Ezalatt az édesapja figyeli mindezt, azon tűnődve, hogy közbelépjen-e, hogy megmentse a konyha még épen maradt részét. Úgy dönt, hogy egyelőre tovább figyeli, ahogy Brandon lemászik a székről, kikerüli az üvegszilánkokat, és a hűtő felé tart.

Nagy erővel megrántja a hűtő ajtaját, hátravágja - és természetesen sarkig tárva hagyja. A poharat a földre teszi - ahol feltehetően nem érheti semmi baj -, és megragadja a tejesdobozt, de véletlenül sem a kétliterest, amelyből már hiányzik is, hanem a nagy négyliterest, ami ráadásul színültig van. Feltépi a tetejét, aztán önti a pohár környékére, és még a pohárba is jut egy kicsi. A többi szétfolyik a padlón mindenfelé.

Amikor végre készen van ezzel a művelettel, Brandon leteszi a tejesdobozt a földre, és felkapja a poharat, ezt kiáltva:

- Apa, hoztam neked valamit!

Berohan a nappaliba, megbotlik, s a tej szerteszét fröccsen - a padlóra, a kanapéra, édesapjára.

Brandon feláll és körülnéz. Üvegszilánkot és tejet lát mindenütt, szekrények vannak nyitva, édesapja a szemöldökétől a lábujjáig csupa tej - erre elkezd sírni. Könnyein át olyan bánatos arckifejezéssel néz fel édesapjára, mintha azt kérdezné: „Most mit fogsz tenni velem?"

Édesapja csak mosolyog. Ő nem egy olyan gyereket lát, aki éppen most tette tönkre a házát, hanem egy szép kisfiút, akit nagyon szeret. Nem számít, hogy mit tett. Brandon édesapja kinyújtja a kezét kisfia felé, magához szorítja, és azt mondja: „Ez az én fiam!"

Amikor Istenről, mint Atyánkról beszélünk, akkor egy olyan édesapára gondolunk, mint amilyen Brandon édesapja. Ő a szíveket vizsgálja, Ő olyan Atya, aki feltétel nélkül szeret bennünket; és akkor is szeret, ha jó nagy felfordulást csinálunk.

Mától minden más (Continental Singers) + szöveg

Ravasz László

Istenben hinni annyi, mint hűnek tartani Istent. 

Akik boldogok

Boldogok a békességszerzők, mert ők az Isten fiainak mondatnak” (Mt 5:9)

Az úr Jézus ha jön az övéiért

Az Úr „kilopja” Övéit a Gonosz kezéből, és ez azért történik így, mert: „… ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában (hogy melyik őrváltáskor) jő el a tolvaj: vigyázna (virrasztana), és nem engedné, hogy házába törjön” (Mát. 24,43)

Uram én szeretlek.

Uram én szeretlek.

Csak Krisztus!!