2012. augusztus 2.
Spurgeon idézetek
"Ha most itt mindenki előtt kivetíthetném a képernyőre
az összes múlt heti gondolatodat, szégyenedben kényszerülnél elhagyni a várost.
Vagy nem?"
TEDD MEG A MAGAD RÉSZÉT!
1Kor 12,12-27.
12 Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test
valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. 13
Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók,
akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan
egy Lélekkel itattattunk meg. 14 Mert a test sem egy tagból
áll, hanem sokból. 15 Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem
vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? 16 És ha ezt mondaná
a fül: "Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon azért
nem a test része-e? 17 Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész
test
hallás, hol lenne a szaglás? 18 Márpedig az Isten rendezte
el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. 19 Ha pedig
valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 20 Így bár sok a tag, mégis egy a
test. 21 Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a
fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!" 22 Ellenkezőleg: a test
gyengébbnek
látszó részei nagyon is szükségesek, 23 és amelyeket a test tisztességtelen
részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek
ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: 24 az ékeseknek
azonban nincs erre szükségük. Isten
szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek
nagyobb tisztességet adva, 25 hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen
gondoskodjanak egymásról a tagok. 26 És így ha szenved az egyik tag, vele
együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az
egyik tag, vele együtt örül valamennyi. 27 Ti pedig Krisztus
teste vagytok, és egyenként annak tagjai.
TEDD MEG A MAGAD RÉSZÉT
Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.
(1Kor
12,27)
Mielőtt a bal nagylábujjamat amputálták volna, nem igazán
gondoltam az ujjaimra. De hamar megtanultam, mi a különbség, ha az embernek
hiányzik egyik nagylábujja. Amióta nincs, bicegve járok, és nagyon nehéz megtartanom
az egyensúlyomat. Most már rájöttem, hogy testünk legapróbb része is fontos a
test egészének megfelelő működése szempontjából.
Hasonlóképpen a Krisztus testének sincs elhanyagolható
tagja. Isten gyermekeinek mindegyikére szükség van a test helyes működéséhez.
Ha hiányzik egy rész, vagy sérült, a gyülekezet hatékonysága csorbul. Mint keresztyének,
mi együtt vagyunk Isten karja, szája, lába és "lábujja!" Isten
mindnyájunkat használni akar különleges ajándékainkkal és
képességeinkkel országának építésében: igéjének
hirdetésében, szegények, betegek, rászorulók megsegítésében, az elveszett
emberek megkeresésében.
Krisztus testének teljességéhez minden egyesünk képességére
és tehetségére szükség van.
Imádság: Drága Urunk, kérünk, mutasd meg számunkra, hogyan
tudunk bekapcsolódni a földön végzett munkádba. Ámen.
Isten szívesen veszi azt, amit én neki nyújtani tudok.
Paula D. Davis (Alabama, USA)
Wilhelm Busch: A SZABADÍTÓ
Harlem! New York négernegyede! Annak, aki először jár itt,
megdöbbentő benyomás. Afrika és nyugati civilizáció keveréke amerikai talajon.
Zsebemben a meghívó egy klubba, ahol fekete professzor fog
előadást tartani. Kissé elfogódottan lépek be a pazar épület széles ajtaján. A
hallban elegáns hölgyek, urak jól szabott öltönyben...
A professzor amerikai faji problémákról beszél... Kicsit
nehezen értem az akcentusát... Gondolataim elkalandoznak: ...micsoda utat
tettek meg ezek a jogfosztott rabszolgák, mire olyanok lettek, mint a
körülöttem ülő gazdagok!
Teljesen elveszítem a professzor beszédének fonalát. Hogy is
történt a változás? Hát igen! Fellépett a neves elnök, Lincoln Ábrahám. Hosszú,
borzalmas és véres háborút folytatott az USA déli államai ellen - iszonyú
polgárháborút. De az eredmény az államok egysége és a rabszolgák szabadsága
lett.
Felriadok. A professzor befejezte a beszédét.
A tömegben lemegyek a lépcsőn a hallba. Ott szemembe ötlik
valami: egy márvány emlékmű, szikár ember szobra. Megállok előtte. Vajon ki
lehet? Hiszen nem is néger. No, persze, fehér márványból alakítva a színes bőrű
is fehér lenne. Az arcvonások viszont félreérthetetlenül fehér embert mutatnak.
Elámulok. Ilyen faji ellentétek mellett a négerek
felállítják egy fehér ember szobrát a klubházukban?
Ki lehet ez a személy?
Megragadom az éppen ott haladó fiatal úriember karját, és
gyatra angol tudásommal eldadogom neki a kérdést, hogy kinek a szobra ez.
És most valami különös történik, amit soha nem fogok
elfelejteni: a fiatalember megáll a szobor előtt, sokáig, szinte átszellemülten
nézi, aztán így szól: 'Ez Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk.' Olyan
ünnepélyesen ejti a szavakat, hogy mélyen megilletődöm.
Valóságos áhítattal áll az emlékmű előtt. Kezét keresztbe
teszi a mellén, és halkan egyre ismételgeti: Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk.
Tekintetem a fiatalemberről a szoborra siklik. Milyen
különös - gondolom -, valamikor egy férfi véres csatamezőn harcolt. Ez az ifjú
nem volt ott jelen, egyáltalán nem is élt még. De: hogy ma mint szabad ember
itt állhat felemelt fejjel, azt ennek a véres küzdelemnek és Lincoln Ábrahámnak
köszönheti.
Lassan továbbhaladok. Amikor még egyszer visszatekintek,
látom, hogy a fiatalember még mindig ott áll elragadtatva Lincoln szobra előtt.
És átjárja bensőmet a gondolat: így, pontosan így állunk mi,
keresztények Krisztus keresztje előtt. Nem voltunk ott, amikor Isten Fia a
Golgota véres harcmezején küzdött. Egyáltalán, még nem is éltünk akkor. És
mégis: hogy arcunkat felemelve az Atya elé léphetünk, hogy megváltásban lehet
részünk a világ, sátán és halál rabszolgaságából, azt az Ő küzdelmének
köszönhetjük. Igen, Jézus a mi
szabadítónk.
Egy ének szavai jutnak eszembe: 'Engem is, engem is
megváltott Ő...'
S mint az a fiatal néger Lincoln szobra előtt, úgy álltam
lélekben a Golgota keresztje előtt: Jézus, a mi szabadítónk!
Az éjszakai utcán gyalog mentem vissza a hotelbe. New York
nyugtalan forgalma lármásan hullámzott körülöttem. Senki nem vette észre, ahogy
csendesen, boldogan dúdoltam:
'Ha a keresztre néz szemem,
melyen a menny Királya halt,
legdrágább kincsem megvetem,
és gőgöm is, könnyezve rajt...'
(Wilhelm Busch: Variációk egy témára c. könyvből)
Idézetek
Jézus nem vallásalapító volt, hanem életformát hozott erre a véres bolygóra.
Hosszadalmas hitmagyarázatok helyett ennyit mond: "Gyere, és kövess
engem".
Gyökössy Endre
Oswald Chambers: SZELLEMI ERŐNK ÖSSZPONTOSÍTÁSA
"...csak
a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében..." (Gal 6,14).
Ha
Isten erejét, azaz Jézus feltámadott életét kívánnád megismerni halandó
testedben, akkor mélyen bele kell gondolnod Isten tragédiájába. Hagyd abba,
hogy saját érdekedben felkutasd szellemi életed jelenségeit, mindentől szabadon
mélyedj el szellemben Isten tragédiájába és azonnal ott lesz benned Isten
ereje! "Térj vissza hozzám" (Ézs 45,22), figyelj a valóságos
forrásra, akkor majd Isten ereje ott lesz benned. Elveszítjük az erőt, ha nem
helyes irányba figyelünk. A kereszt
hatalmából van üdvösségünk, megszentelődésünk
és gyógyulásunk, de ezek közül egyiket sem kell hirdetnünk, csak Jézus
Krisztust, a megfeszítettet. Jézus - ha Őt hirdetjük - maga elvégzi
munkáját.
Összpontosíts az isteni középpontra igehirdetésedben, akkor
hallgatóid nem lesznek többé ugyanazok, még ha nem ügyeltek is rád. Ha a
magamét mondom, az nem jelent neked többet, mint ha te is a magadét mondod
nekem. De ha Isten igazságáról beszélek, később rád talál és velem is ez
történt. A szellemi erő nagy középpontjára, a keresztre kell összpontosítanunk
magunkat, hogy bekapcsolódjunk ebbe a központba, melyben minden hatalom
egyesül, és akkor felszabadul számunkra az erő. Vannak olyan megszentelődési
mozgalmak és szellemi élményeket hajhászó összejövetelek, ahol nem Krisztus
keresztje áll a figyelem középpontjában, hanem a kereszt hatásai.
Ma
élesen bírálják a gyülekezetek erőtlenségét, és ez a bírálat jogos. De
gyengeségünk egyik oka, hogy nem a szellemi erőre összpontosítjuk a
figyelmünket. Nem tudunk eléggé behatolni a Golgota tragédiájába és a megváltás
jelentőségébe.
Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c.
könyvéből
Miféle élet?
Látott embereket szeretni egymást, és látta, hogy a szerelem
igen komoly követelményeket támasztott a szerelmesek felé. Látta, hogy a
szerelem áldozatot és önmegtagadást kívánt meg. Látta, hogy a szerelem vitákat,
irigységet és bánatot hozott. Úgy ítélte meg, hogy a szeretetnek túl nagy ára
van. Úgy döntött, nem hagyja, hogy a szeretet megnyomorítsa az életét.
Látta, hogy az emberek homályos, távoli célokért törik
magukat. Látott férfiakat a sikerért küzdeni, és nőket nemes eszményekért.
Látta, hogy a küzdelembe gyakran csalódottság vegyült. Látta, amint erős,
elkötelezett emberek kudarcot vallanak, és látta gyenge, érdemtelen emberek
sikerét. Látta, miként változtatja ez a törekvés az embereket kicsinyessé és
kapzsivá. Úgy ítélte meg, hogy ez túl sokba kerül. Eldöntötte, hogy nem
mocskolja be az életét küzdelemmel.
Látott embereket másoknak szolgálni. Látott embereket, akik
pénzt adtak a szegényeknek és az elhagyatottaknak. Látta, hogy minél többet
szolgáltak, annál gyorsabban növekedett a szükség. Látott hálátlan
pártfogoltakat, akik ellene fordultak szolgáló barátaiknak. Úgy döntött, hogy
nem mocskolja be az életét szolgálattal.
Amikor meghalt, felment Istenhez, és odavitte neki az életét
- meg nem nyomorítottan, el nem rontva, mocsoktalanul. A férfi tiszta volt, és
meg sem érintette őt a világ szennye, és így állt oda büszkén Isten elé, azt
mondva:
- Itt van az
életem! Isten azt kérdezte tőle:
- Élet? Miféle
élet?
Isten nem akarja, hogy elszigetelődjünk a világ gyötrelmeitől
és szenvedéseitől. Amikor szeretünk másokat, szolgálunk másoknak, és arra
törekszünk, hogy egészen azzá legyünk, amivé Isten akar tenni bennünket, akkor
piszkosak leszünk, sebeket kapunk, elhasználódunk. De ezek azok a harci sebek,
amelyeket látni akar Isten, amikor majd egy napon megállunk előtte. Isten azt
akarja, hogy álljunk be a játékba, és hagyjuk, hadd mocskolódjon be az
egyenruhánk. Jézus is ezt tette, amikor eljött erre a világra. Nem az volt a
célja, hogy szárazon megússza; nekünk se az legyen a célunk. „Hiszen erre
hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok,
hogy az Ő nyomdokait kövessétek" (1Pt 2,21).
Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor
Csak a fél-hívő fél. Az egész hívő sohasem fél.
Bob Gass: Amiért érdemes küzdeni
„Ezt csak meg lehet kérdezni!” (1Sámuel 17:29 katolikus
ford.)//Károli:29. Dávid pedig felele: Ugyan mit cselekedtem én most? Hiszen
csak szóbeszéd volt ez. //
Hogy tudott Dávid kiállni egy olyan óriás elé, aki elől
mindenki más elfutott? Góliát megfélemlítette Isten népét, és Dávid
környezetében senki sem mert megbirkózni a problémával.
--Ha olyan helyzettel találod szembe magad, amin változtatni
kell, mi késztet arra, hogy felállj, és ezt mondd: „Márpedig én teszek
valamit”?
--Az, ha olyan ügyről van szó, ami nagyobb nálad! Az, ha nem
vagy hajlandó belenyugodni, hogy a félelem csapdájában éld le az életed; az, ha
nem akarsz egy szűk, énközpontú világban élni.
Végeztek egy felmérést száz évnél idősebb emberek között.
Arra számítanál, hogy egészséges táplálkozásról, csodagyógyszerekről és kitartó
edzésről fogsz olvasni. Valójában azonban ezeknek a százéveseknek az életében
egyetlen közös dolog volt: a cél! Mindannyiuknak volt valami nyomós oka arra,
hogy reggel felkeljen az ágyból.
Pál azt írja: „Nekem az élet Krisztus” (Filippi 1:21-Mert
nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség). Pál számára ez volt az
indítóok! Hogy dicsőítse Jézus nevét, és építse az Ő országát.
Túl sokan vagyunk olyanok, mint az srác, aki ezt mondta:
„Mindegy, hogy min dolgozom éppen, szívesebben csinálnék valami mást”. Te is
ilyen vagy? Vagy van olyan célod, ami elég nagy ahhoz, hogy arra összpontosítsd
energiáidat és elég erős ahhoz, hogy tovább menj akkor is, amikor minden
összeesküszik ellened?
Isten küldetésre teremtett. Felfedezted már, hogy mi az?
Jézus tizenkét éves korában ezt mondta: „nekem Atyám dolgaiban kell
foglalatosnak lennem” (Lukács 2:49 KJV--Károli:- Ő pedig monda nékik: Mi dolog,
hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell
foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai? ).
Huszonegy évvel később a kereszten haldokolva kijelentette:
„Elvégeztetett!” (János 19:30-- Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda:
Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét).
Ez a két kijelentés foglal keretbe egy teljes mértékben
beteljesedett, Istent dicsőítő életet. Kérdezd hát meg te is Istent, hogy mi a
terve az életeddel! Amíg meg nem találod, nem is éltél igazán, és amíg be nem
teljesíted, addig nem vagy kész a halálra.
A Jézus követőiről
Készítette: Lisa Szanyel
Ha a világhoz tartozol - és úgy is viselkedsz -, akkor a
világ szeretni fog, de ha olyan vagy, mint Jézus, akkor a világ egyáltalán nem
fog szeretni. Értsd meg, hogy a világ gyűlölte Jézust, és mindenkit gyűlöl, aki
az Ő nyomdokaiban jár - a szolga nem nagyobb az ő uránál (János 15:18-20). Nem
alkudhatsz meg csak azért, mert valakinek nem tetszik az evangélium, vagy mert
nem érti azt. Nem engedhetünk Isten Igéjének Igazságából, nem engedhetünk a
Szent Szellemből, a nyelveken szólásból, a Szellem ajándékaiból, a
próféciákból, a csodákból, a gyógyulásokból, a démonűzésből, ill. a
kézrátételből, stb.
(Rodney H. Browne - reszlet - Isten munkálkodása a
végidőkben)
Megvallás betegség ellen
KRISZTUSSAL EGYÜTT MEGHALTAM A BETEGSÉGNEK
Jézus nevében alávetem a testemet a kereszt hatalmának.
A kereszten meghaltam Jézussal együtt a betegségnek,
a fájdalomnak, a kívánságnak, a bûnnek, hogy Krisztussal
együtt éljek az Istennek, a Szent Szellem ereje, a
feltámadás
ereje által. Az én tagjaimat alávetem az Igének, és
engedelmességben való szolgálatra odaszánom az Istennek,
mint aki a halálból életre keltem. Ahogy meg van írva,
az én tagjaimat alávetem a kereszt hatalmának, és odaszánom
az Istennek az igazságnak fegyvereiül az üdvösség
szolgálatára a Szent Szellem hatalmas ereje által. (Róm.
6,8–13.)
Krisztussal együtt megfeszíttettem a Jézus Krisztus
keresztjén, és ott meghaltam a betegségnek és a fájdalomnak.
Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a
Krisztus, amely életet pedig most a testben élek, az Isten
Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és Önmagát
adta értem, hogy én Isten dicsõségére tökéletes és szent
egészségben éljek. A bûn, betegség, fájdalom és kívánság
rajtam nem uralkodik, mert nem vagyok törvény alatt,
hanem kegyelem alatt. (Gal. 2,20. Róm. 6,14.)
Krisztussal együtt új életre támadtam fel. Isten örök élete
munkálkodik a testemben és gyógyulás formájában megnyilvánul
a tagjaimban. Isten új törvénye érvényes számomra:
A Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye
vonatkozik rám, így megszabadultam a bûn, a betegség,
a fájdalom és a halál törvényétõl. (Róm. 8,2.)
Test, halld meg a hit szavát: Annak a Szelleme lakik
bennem, aki feltámasztotta Jézust a halálból, és ugyanõ,
aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti
az én halandó sejtjeimet, szerveimet és az egész testemet,
az Õ bennem lakozó Szelleme által. (Róm. 8,11.)
Hatalmat veszek a testem minden sejtje felett, és a Jézus
nevében megtiltom a betegség bármely megnyilvánulási
formáját, mert arra kaptam elhívást, hogy uralkodjak az
életben az egy Jézus Krisztus által. A Királyok Királyának
hatalmával életet parancsolok a testem számára. Az Úr
Jézus élete meglátható az én testemben, mert az Õ testének
tagja vagyok, az Õ testébõl való és az Õ csontjaiból való.
Az Õ testébõl való tökéletesen egészséges test vagyok,
és az Õ csontjaiból való tökéletesen egészséges csontozat
vagyok, az Õ szent ereibõl való tökéletesen egészséges
érrendszer vagyok. (Róm. 5,17. Ef. 5,30.)
A fájdalomnak, betegségnek, az ellenség minden hazug
tünetének megparancsolom, hogy felkeljen és eltávozzon
a testemrõl, és a tengerbe vesse magát; és mivel a szívemben
nem kételkedem, ezért meglesz nekem, amit mondtam,
Jézus szavaival élve. Az egész testem teljes és tökéletes
egészségnek örvend. (Márk 11,23.)
A számmal megvallott Ige, Isten Igéje az ajkamon, élõ és
ható, és élesebb minden kétélû fegyvernél, és elhat a
léleknek és a szellemnek, az ízeknek és a velõknek
megoszlásáig,
és elhat az egészséges és a tünetekkel terhelt
és rendellenes sejtek megoszlásáig, elkülöníti, eltávolítja
és levágja azokat, és gyógyulást és megújulást hoz a
testemben. (Zsid. 4,12.)
Testem a Szent Szellem örök templomává vált, és Õ õrködik
testem tökéletes és teljes egészsége felett. A szent vér
ereje áramlik a testemben, ésmegújítja minden szervemet.
A számmal megvallott Igét, amely a szívem hitébõl fakadt,
a Fõpapom kezébe ajánlom, aki kegyelemmel teljes
irántam, és beteljesíti mindazt, amit az imámba foglaltam.
(1Kor. 6,19. Zsid. 4,14. 7,25–26.) Ámen.
2012. augusztus 1.
Igéret a pogányoknak
A sötétségben lakó nép nagy fényt
látott, s a halál országában és árnyékában lakók felett fény ragyogott fel!” (Mát.
4,16)
Ige: Pál apostol példája mindazoknak, akiket elhív az Úr
.jpg)
„De mikor az Istennek tetszett, aki
elválasztott [különválasztott; kiszemelt]
engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által
Hogy kijelentse [kinyilatkoztassa; leleplezze] az ő Fiát
énbennem hogy
[jó hírként; örömhírként] hirdessem
őt a pogányok [nemzetek] között:
azonnal nem tanácskoztam (hús)testtel
és vérrel, [azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam (mindjárt nem vetettem alá magam hústestnek
és vérnek)]” (Gal. 1,15-16)
Saul – aki később Pál – elhívása úgy
történt, hogy az Úr Jézus megszólította a damaszkuszi úton, majd az elhívást
emberen és a prófétákon keresztül megerősítette: „Az Úr pedig monda néki (Anániásnak): Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a
Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik. És látá
Saulus látásban, hogy egy Anániás nevű férfiú beméne hozzá és kezét reá veté,
hogy lásson. Felele pedig Anániás: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől,
mily sok bosszúsággal illeté a te szentjeidet Jeruzsálemben: És itt is hatalma
van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül
hívják. Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy
hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt” (Csel. 9,11-15)
És az apostol elhívó Igéi: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már
ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; népek
prófétájává tettelek” (Jer. 1,5)
„Hallgassatok reám, ti
szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr,
anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles
kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és
tegzébe zárt be engem. És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, akiben én
megdicsőülök” (Ézs. 49,1-3)
Az Úr Jézust csak kijelentés útján
lehet felismerni. A kijelentéssel együtt a hívő megkapja Isten erejét is:
„Simon Péter megszólalt, és így felelt:
„Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” És felelvén Jézus, monda néki: Boldog
vagy Simon, Jónának fia, mert nem (hús)test és vér jelentette ezt meg néked,
hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a
kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek
rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz
a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben
is oldva lészen” (Mát. 16,16-19)
Erről tesz
bizonyságot Pál apostol is, így beszélve: „olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem
hatalma nélkül tettem volna. Amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált
volna, szóval és tettel. Jelek [természetfölötti esemény,
jelenségek] és csodák [rendkívüli
jelenségek] ereje által, [hatalmával]
az Isten Szellemének ereje által;
úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem
(szétszórtam) a Krisztus evangéliumát. [csak így
történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a
Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19)
Ige: Pál apostol töviséről
.jpg)
„És hogy [az
Úrtól kapott különleges] kijelentések
[kinyilatkoztatások különleges] nagysága [a leleplezések túl nagy volta, rendkívülisége] miatt el ne
bizakodjam [hogy fel ne fuvalkodjam],
tövis adatott
nékem a (hús)testembe, a Sátán
angyala [követe, küldöttje], hogy
gyötörjön [hogy
állandóan ököllel verjen] engem [hogy arcul csapkodjon]. Hogy felettébb el ne bizakodjam [hogy
fel ne fuvalkodjam].
Ezért háromszor könyörögtem az
Úrnak [hívtam segítségül az Urat], hogy
távozzék el ez tőlem [hogy szabadítson
meg ettől a „tövistől”];
És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm
erőtlenség által végeztetik el [éri el a célját, erőtlenségben lesz teljessé, gyöngeségben visz végcélba. Mert az erő a gyöngeségben
nyilvánul meg a maga teljességében]. Nagy örömest [boldogan] dicsekszem azért az én
erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus (csodatévő)
ereje lakozzék én bennem [hogy a Krisztus hatalma sátorozhassék rajtam].
Annakokáért gyönyörködöm [a Krisztusért szenvedett] erőtlenségekben, bántalmazásokban
[(hübrisz): bántalmazás, gyalázás, erőszak; kár],
nyomorúságokban [ana(n)gké:
kényszerítések, kényszerhelyzet; szorultság, szorult helyzet], üldözésekben és szorongattatásokban
[(sztenokhória):
szorultság, szűkösség, ínség; nehéz helyzet] Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős [akkor
vagyok hatalmas].
»Más fordítás: Ezért örömmel elviselem a gyengeségeimet, amikor az emberek
bántanak, vagy rosszat mondanak rólam, amikor különböző nehézségek és bajok
vesznek körül, amikor az emberek üldöznek és rosszul bánnak velem. Mindezekben a dolgokban örömömet lelem, mert
amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős« (2 Kor. 12,7-10)
Az apostol bizonyságtétele a hústeste gyengeségének okáról:
így ír a Galatáknak: „[Hiszen] tudjátok
pedig, hogy (hús)testem erőtlensége
[(asztheneia): gyengeség,
erőtlenség] miatt [erőtlenségében] hirdettem néktek az
evangéliumot [(euangelidzó):
győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének jó híre] először [az első alkalommal]. És megkísértetvén [(peiraszmosz): megpróbáltatás, (a
gonoszság) megtapasztalása által; kísértés] (hús)testemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg
[nem utasítottatok el] engem,
hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát [(angelosz): hírnök, követ],
mint Krisztus Jézust.
[Más fordítás: Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett (és
kiálltátok a próbatételt (hús)testi állapotom miatt), nem válaszoltatok megvetéssel (nem utáltatok meg), sem nem köptetek, engem látva, hanem úgy
fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust]”
(Gal. 4,13-14).
És
hogy miért volt erőtlen és gyenge hústeste, arról így szól Isten Igéje. Az
apostol Listrában hirdeti az Igét, és egy béna meggyógyul: „Amikor
Listrában (jelentése: feloldó
város; LISTRA GALÁCIA EGYIK
VÁROSA) hirdette az Evangéliumot: „jövének…
Antiókhiából (jelentése: bosszúálló,
üldöző) és Ikóniumból (jelentése: képoszlop) zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék pált, és kivonszolták a
városból, azt gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok,
felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással (jelentése: a vigasztalás fia) elméne Derbébe (jelentése: borókabokor). És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat
tanítványokká tettek, visszatértek
Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába”
(Csel. 14,19-21).
A Szent Szellem háromszoros
bizonyságot tesz arról, hogy a „tövis” az ellenség, amely üldözi Pált is: „Ha pedig nem űzitek ki annak a földnek
(országnak) lakosait a ti színetek elől,
akkor, akiket meghagytok közülük, szálkákká (tüskévé) lesznek a ti szemeitekben. És tövisekké
a ti oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek néktek (és szorongatni
fognak benneteket azon) a földön, amelyen
lakoztok.” (4 Móz. 33,55).
„Azért igen vigyázzatok magatokra, hogy
szeressétek az Urat, a ti Isteneteket! Mert ha (mégis) elfordulván elfordultok tőle és ragaszkodtok e népek maradékaihoz,
amelyek itt maradtak ti közöttetek; és sógorságot köttök ővelük és összeelegyedtek
(és összekeveredtek) velük és ők veletek.
Bizonnyal megtudjátok majd, hogy az Úr, a ti Istenetek ki nem űzi többé e
népeket ti előletek. sőt inkább lesznek
ti néktek tőrré és hurokká (csapdává), oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig tövisekké,
míglen kivesztek erről a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott ti
néktek” (Józs. 23,11-13).
„Csakhogy ti se kössetek frigyet
(szövetséget) ennek a földnek lakosival,
rontsátok (romboljátok) le az ő
oltáraikat; de ti nem hallgattatok az én szómra. Miért cselekedtétek ezt?
Annakokáért azt mondom: Nem űzöm el őket előletek, hanem legyenek néktek, mint tövisek a ti
oldalaitokban, és az ő isteneik legyenek ti néktek tőr gyanánt
(csapdául)” (Bír. 2,2-3)
Hogy
kik voltak az apostol ellenségei, akik mint tövis voltak az ő hústestében,
arról így tesz bizonyságot: „Zsidóktól
ötször kaptam negyven botütést egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer
megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem.
Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között,
veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben
városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között.
Fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban,
gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.”
„Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem
szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem
elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk”
(2 Kor. 11,24-27; 2 Kor. 4,8-9).
És
boldogan vallja az apostol hogy: „De mindezekben [mindezekkel szemben]
győzteseknél is többek vagyunk,
[felettébb diadalmaskodunk; döntő (teljes,
tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37).
Az Úr
Jézus figyelmezteti az övéit: „Emlékezzetek
meg ama beszédekről (arra az igékre), amelyeket
én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket
is üldöznek majd; ha az én beszédemet (igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem
ismerik azt, aki küldött engem” (Ján.
15,20-21).
De: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak,
megszégyenítnek] és háborgatnak
[üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény/bíróság/ előtt vád alá
helyeznek] titeket és minden(féle)
gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [hazudozva minden rosszat rátok
fognak énmiattam]. Örüljetek és
örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [éltek]” (Mát.
5,11-12).
De
ennek ellenére: „Bölcsességet beszél az
igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól (igazat mond). Istenének törvénye van szívében, lépései nem
ingadoznak. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt (és meg
akarja ölni); De az Úr nem hagyja azt
annak kezében (nem hagyja, hogy kezébe kerüljön), sem nem kárhoztatja (és nem engedi), mikor megítéltetik (hogy bűnösként elítéljék).
Várjad az Urat (reménykedj az Úrban), őrizd meg az ő útját (maradj az ő
útján); és fölmagasztal téged, hogy
örököld a földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam
elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú
vadfa (mint egy terebélyes zöldellő fa); De elmúlt és ímé nincsen (de egyszer csak eltűnt, nem volt többé)! Kerestem, de nem található” (Zsolt.
37,30-36).
Kenneth & Gloria Copeland: Fogadd el a csodát
Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig
vallást az üdvösségre. - Róma 10:10
Szükséged van csodára? Akkor hidd el, valld meg, és fogadd
el!
„Ó Gloria, én nem tudom, meg tudom-e ezt tenni.”
Igen, meg tudod! Már egyszer megtetted. Amikor Jézust az
életed Urává tetted, akkor elhitted, megvallottad és elfogadtad a világegyetem
legnagyobb csodáját, az újjászületett szellem csodáját! Minden más csodában
pontosan ugyanígy lesz részed.
Először is, egyszerűen elhiszed azt, amit Isten Igéje mond a
helyzetedről, azáltal, hogy megengeded, hogy az Ige megváltoztassa a szívedet
és az elmédet.
Sokan próbálják kihagyni ezt a lépést. Anélkül próbálnak egy csodában
hinni, hogy elég időt töltenének az Igében, hogy megváltozzon a szívük és az
elméjük. Azt akarják, hogy miután megvallják a szájukkal, rögtön
valóságba jöjjön a csoda. De ez nem fog megtörténni. Amit elhiszünk a
szívünkkel, és megvallunk a szánkkal, azt kapjuk meg.
Ha még nincs elég hited a csodára, megszerezheted. „A hit
hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által” (Róma 10:17). Tehát kezdd el
az Igével táplálni a szellemi füleidet, amíg megszületik a csodában való hited.
Ezt tette a vérfolyásos asszony is. Elhitte a szívében, hogy
Jézus meggyógyítja őt. Majd hangot adott a hitének. Azután cselekedett a hite
alapján – és csodában lett része.
Ez nem Jézus döntése volt. Nem szólt így: „Na, azt hiszem,
ma teszek egy csodát ezzel az asszonnyal.” Nem. Az asszony által történt meg a
csoda. Hittel Isten erejére bízta magát. Ezért mondta Jézus, „Leányom, a te
hited teljessé tett téged” (Máté 9:22 ¹).
Neked is megvan ugyanez a lehetőséged. Isten ereje mindig
mindenhol jelen van. A hited hozza be azt az életedbe, a testedbe vagy a
körülményeidbe. Tehát nyúlj ki Jézus felé! Hidd el, valld meg és fogadd el ma a
csodádat!
Igei olvasmány: Máté 9:18-31
(¹) A King James-féle bibliafordítás alapján
MENJÜNK EL MI IS BETLEHEMIG!
Szerző: Guti Tünde
Homlokát összeráncolva ült Zimri a lobogó tűz mellett,
gondolataiba mélyedve, hosszan eltűnődve. Nagy, barna szemeiben táncot járt a
lángok tükörképe.
Messze járt emlékeiben, mert újra és újra egy tiszta
tekintetű, törékeny alkatú fiatalasszonyt látott maga előtt, ahogy férjével
kisbabája fölé hajol. Lehetetlennek tűnik, de mintha ugyanez az asszony kínálta
volna múltkor friss, hideg vízzel, amikor famunka ügyben akart tárgyalni
Názáretben Józseffel, az áccsal, de nem találta otthon. Ilyenforma lehet azóta
az a fiúcska is, akit a jászolban látott a falubeli pásztorokkal Betlehemben,
mint aki az ácsműhelyben szorgoskodott.
- Á, ez teljes képtelenség! Származhat-e Názáretből valami
jó Izraelre nézve? – mondta félhangosan, csak úgy a szakállába.
És különben is, hova rejtették volna a kicsit, amikor a
trónjára féltékeny Heródes elrendelte azt a kegyetlen vérengzést? Rettenetes
még csak felidézni is a síró, jajveszékelő, karjukon kisdedekkel rohanó,
menekülő anyákat! Mindenütt vér és halott tetemek… Hangos zokogás töltötte be a
várost… Jeremiás borzalmas próféciája teljesedett be:
„Szó hallatszott Rámában: sírás-rívás és sok keserves
jajgatás. Ráhel siratta fiait, és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek.”
Zimri nagyot sóhajtott, és letörölt egy könnycseppet fáradt
arcáról…
- Meddig még? Hát meddig rugódózol Istened ellen, ó Izrael?!
Kicsit összekotorta a parazsat, és elővett egy kopott,
viseltes levéltekercset, amit még Káleb adott neki oda Athénben, ahova
betlehemi útja után érkezett, tele Istenfélelemmel és erősen felindult
lélekkel, mert a csodát, amit látott, nem értette, ezért megpróbálta titokban
tartani. Áron levele Kálebhez viszont azt bizonyítja, hogy sokkal többen
gondolják ugyanazt, amit ő maga is. Feszültséggel telve olvasta el újra a
beszámolót:
Szeretett bátyám, Káleb!
Remélem, jól megy a sorod, és sikeres üzletet kötöttél a
görögökkel!
Az évek során én is megtanultam írni, drága szüleink
beírattak Nátán ben Hur iskolájába. Nagy kiváltság ez számomra!
Mivel régen nem találkoztunk, és furcsa dolgok történtek az
egész tartományban, gondoltam, beszámolok neked egy-két eseményről. Biztos nem
fog untatni, hiszen te is figyelemmel kísérted a szombat esti felolvasásokat,
és láthattad azt a titokzatos tüzet apánk szemében. Valami izgatott várakozás
lebegte körül, ahogy a kezében tartotta a tekercset… Meg egy kicsit el is
gondolkodott közben…
Lehet, hogy Zakariás és Erzsébet fiának, Jánosnak a
születése is megdobogtatta újra a szívét?
De most elmesélem neked, mi történt velem. Igaz, hogy sok
idő eltelt már azóta, de még mindig elevenen látom magam előtt. Igazán
sajnálom, testvérem, hogy ilyen messze útra keltél, és nem lehettél akkor ott
velünk, kint a mezőn!
Egyszerűen még mindig nem tudok betelni az élménnyel!
Képzeld, megnyílt az ég, mintha egy függönyt húztak volna el! Aranyban
sziporkázó, vakító fény sugárzott a szemünkbe, és olyan dallamok szóltak, amik
átjárták egész testem-lelkem! Ezután megjelent egy angyal hosszú, hófehér
ruhában, és mosolyogva, ünnepélyes hangon bejelentette a nagy hírt:
- Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek néktek, ami az
egész nép öröme lesz! Megszületett néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a
Dávid városában!
Ekkor hirtelen, fenséges angyalok sokaságát láttuk meg
isteni dicsőségben, ameddig a szem ellátott, mindenütt fényözön tündökölt, és
kórusban mondták:
- Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön
békesség, és az emberekhez jóakarat! – ezzel eltűntek, és újra csend lett.
Egy darabig meg sem tudtunk szólalni! Kifejezhetetlenül
gyönyörű volt, álmomban sem gondoltam volna, hogy valamikor ilyenben lesz
részem! Először nagyon megijedtünk a hatalmas, fényes angyaltól, de az üzenete
igazi örömhír volt, táncolni tudtam volna!
Gondold el, éppen előtte fejeztük be a vacsora utáni, esti
imádságot, a hajamból még kilógott néhány szalmaszál, de nem törődtem vele,
mert a Király megszületett! Izrael várva-várt Messiása megérkezett! Azonnal
eldöntöttük, hogy elmegyünk mi is Betlehembe, még ha éjszaka érünk is oda. Alig
vártam, hogy a saját szememmel megnézhessem azt a helyet! Hm… Dávid városa…
Micsoda lehetőség egy ilyen látogatás! Már Mikeás is írt róla:
„De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei
között, belőled származik nékem, aki uralkodó az Izraelen, akinek származása
eleitől fogva, öröktől fogva van.”
Úgy, ahogy voltam, egyszerű ruhámban elindultam én is a
többi pásztorral, hogy tisztességet tegyek az újszülöttnek. Életemben nem volt
még ilyen izgalmas napom! Valami különös égi jelenség, egy szokatlanul ragyogó
csillag mutatta az utat végig. Nagy az Úr, Izrael Istene!
Édesapánktól mennyiszer hallottuk őseink történetét, a
kivonulást Egyiptomból, a Vörös-tenger kettéválását, Jerikó ostromát vagy Dávid
királyunk győztes csatáit! Emlékszel, hányszor elképzeltük, hogy mi is ilyen
katonák leszünk? Salamon mesés gazdagságához képest viszont furcsa volt, hogy
egy kis eldugott helyen, egy szegényes istállóban találtuk meg a királyi
gyermeket! Képzeld el, egy kopott jászolban feküdt, pedig angyalok hirdették a
születését! Elképesztő! Jászolban aludt a jövendő fejedelem! Erről jut eszembe,
emlékszem, hogy Ésaiásból olvastak egyik szombaton:
„Hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek,
örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!”
Milyen fantasztikus, hogy pont ebben a korban élünk, Káleb,
és láthatjuk beteljesedni az ígéretet! Ábrahám, Izsák és Jákób Istene
változhatatlan az Ő hűségében!
Különben… én is vittem magammal ajándékot, a legszebb,
legkedvesebb, legfehérebb barikámat vettem a nyakamba! Aztán egész úton
Betlehemig az idős pásztorok érdekesebbnél érdekesebb elbeszéléseit hallgattam.
Ők is Ésaiást idézték:
„A nép, amely sötétségben járt, lát nagy világosságot, akik
lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel felettük.”
- Ó! – kiáltottam fel gyermeki egyszerűséggel – Hát ez az a
ragyogó fény! Ez az a rendkívüli csillag, ami a betlehemi istállóra világít!
Ahogy odaértünk, az ujjongó öröm, a felismerés és a szeretet
majd szétvetette a szívemet, végtelen békesség áradt szét mindnyájunkban, ahogy
hódolatunkat kifejeztük szerény ajándékainkkal.
Tudod, Káleb, valami azt súgja nekem, hogy az a kisgyermek
valahol már felnőtt idő közben, és talán hamarosan elkezdi szolgálatát népünk
között! Izrael Messiása! Gondolj csak bele! Végre vége lesz az idegen, elnyomó
uralomnak és a sok beképzelt pap félrevezetésének!
Atyáink Istene újra örömét találja majd népében! Minden
megváltozik!
Ki tudja? Lehet, hogy maga a gyermek az a felragyogó
fényesség, ami elűzi a halált és a sötétséget Izraelből?
Mit gondolsz ezekről, Káleb? Nagyon várom már a
hazaérkezésedet, mert sokat beszélgetünk majd! Úgy, mint régen…
gyermekkorunkban…
Béke veled! Az Úr vigyázzon minden lépésedre!
Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk egy Úr!
Szerető szívű öcséd:
Áron
Zimri szíve zakatolt. Úgy érezte, hogy a feltett kérdés neki
is szól, bár Áron mit sem tudott arról, hogy levelét ő is elolvasta.
„Mit gondolsz ezekről?” Szorongva vallotta be önmagának,
hogy legszívesebben előre száguldana az időben, szeretne legalább 25 évvel
idősebb lenni, mert annyira meg akarja érteni a betlehemi, csodás eseményt!
Annyira szeretne találkozni a Messiással, és látni, ahogy Izrael reménysége feltámad,
és újra szent nemzetként szolgálja Istenét, szabadon minden elnyomástól!
Közben elaludt a tűz. A félhomályban Zimri behunyta a
szemét, és Jeruzsálem felé fordulva hosszasan imádkozott népéért…
Tökéletesség
Tapasztalatom
szerint ehhez a bibliai fogalomhoz: tökéletes - általában vallásos képzet
társul. Néhányan úgy reagálnak: „én sosem leszek az!” „Ez nekem túlságosan
távoli ... Talán, egyszer, az út végén...” „Egész életünkben törekszünk
rá, de persze soha nem érhetjük el.” És ehhez hasonlók. Lehet, hogy elsőre
alázatosnak is tűnhetnek ezek a megjegyzések. Azonban az igazi alázat az igének
való alárendeltség, engedelmesség. Az igében pedig az áll több helyen is
(felszólító módban!): LEGYETEK TÖKÉLETESEK! Isten lehetetlent kérne tőlünk?
Biztosak lehetünk benne, hogy nem. Az alábbi, görög
szótár szerinti kibontásban világosan látszik, hogy a tökéletes szó helyén mit
is kell értenünk. S ennek alapján már nagyon is betölthetjük ezt a „parancsolatot”.
No persze, ez azért mégsem olyan egyszerű, mégpedig azért nem, mert nem
automatikus – a MI odaszánásunk szükséges hozzá. Odaszánni magunkat az Úrral
való kapcsolatra: engedelmességre, ige-olvasásra, imádkozásra, a Vele való
közösségre. Hogy ne maradjunk csecsemők, vagy gyermekek, hanem felnövekedjünk
Krisztusban, és legyünk érett férfiak (ez a nőkre is vonatkozik!) az Úrban. Úgy
gondolom, ez feltétele az eljövendő „csoda-korszaknak”, annak, hogy az Egyház
érett, (Krisztusban) férfiak révén maradéktalanul betölthesse mennyei
elhívását: hogy ez a világ, mely nyög és sóhajtozik, várván az Isten fiainak
megnyilvánulását, meglássa Krisztust – a cselekvő Krisztust!
Itt néhány példával világítjuk meg a tökéletes szó mondanivalóját, hogy
érhető legyen a jelentése. Aki jobban el akar mélyülni, az az egyes
jelentéstartalmakhoz vonatkozó teljes ige-listát itt nézheti meg.
Tökéletes (teleiosz):
bevégzett, érett; nagykorú, férfi [Krisztusban - ez a fogalom NEMTŐL FÜGGETLEN,
tehát minden esetben, ahol szerepel, férfiakra és nőkre egyaránt vonatkozik];
teljes, tökéletes, befejezett
Máté 5:48 Legyetek azért ti tökéletesek, miként
a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Máté
19:21 Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el
vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és
kövess engem.
1Kor
2:6 Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak,
sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét;
1Kor
14:20 Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban
legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.
Ef
4:13 Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő
megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő
kornak mértékére:
Zsid
5:14 Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál
fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.
Jak
1:25 De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad
amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog
lesz az ő cselekedetében.
Jak
3:2 Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem
vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.
1Ján
4:18 A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a
félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a
szeretetben.
Tehát a tökéletes szó
jelentését vizsgáljuk részletesebben, az egyes igék jelentéstartalma szerint:
I. végére ért, befejezett,
teljes. Teljes, v. érett korú, nagykorú. Célba ért, tökéletes, végérvényes.
(önálló)
Jak
1,4 [teljes (értékű) cselekedet] A kitartásban pedig tökéletes cselekedet
legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
Ef.4,13
[érett korú férfi (teljes korú, nagykorú, önálló)] Míg eljutunk mindnyájan az
Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a
Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére
1Kor
2,6 és Zsid.5,14 [a kiskorú, éretlen, gyermeki, gyermekes, vö.1Kor 3,3]
1
Kor 2,6: Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak,
sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét;
Zsid
5,14 Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva
gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre
Fil.3,15,
Kol 1,28 [erkölcsi tekintetben a teljes értékű, Krisztusban felnőtt emberről,
aki tetteiért etikailag felelős, tökéletes.]
Fil.
3,15: Valakik annakokáért tökéletesek [vagyunk], ilyen értelemben legyünk: és
ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek
Jak.3,2
[legyetek nagykorú, érett korú emberek.]
Mert
mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes
ember, képes az egész testét is megzabolázni.
II.
Úsz.:
érettség, teljesség,tökéletesség (a végső cél elérése)
Kol
3:14 Mindezeknek fölébe pedig [öltözzétek föl] a szeretetet, mint amely a
tökéletességnek kötele.
Zsid
6:1 Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet,
törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt
cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,
III.
Teljessé,
tökéletessé tesz, végső (tovább nem fokozható) állapotra juttat valamit.
Bevégez, befejez, betölt, beteljesít. Tökéletességre jut, teljessé válik.
Úsz.
1. Bevégez, befejez, véghezvisz.
Jn
4,34, 17,4. [Betölt (= teljesen elvégez, szolgálatot)]
Jn
4,34:Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem,
aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Jn
19,28. [Beteljesedik a sorsom v.a rólam szóló prófétai ígéret Lk 13,32 . Zs
7,19 „a törvény semmit sem juttatott teljességre”, v. „végzett el”, „váltott
valóra”]: Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy
beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.
Fil
3:12 Nem [mondom], hogy már elértem, vagy [hogy] már tökéletes volnék;
hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus
Jézus.
Zsid
5:9 És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra
nézve, akik neki engedelmeskednek,
Zsid
10:14 Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
Jak
2:22 Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a
cselekedetekből lett teljessé a hit;
1Ján
2:5 Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az
Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;
1Ján
4:18 A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a
félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a
szeretetben.
2. Célba juttat, véghezvisz, bevégez, befejez.
Teljességre juttat
Zsid.7,28.
Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, de a törvény után való
esküvés beszéde örök tökéletes Fiút.
Ján19,28:
[Prófétai igéretről] Ezután tudván Jézus,
hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda:
Szomjúhozom.
[Teljességre
jutott szentek] Zsid 12,23 Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához,
akik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a
tökéletes igazak lelkeihez,
Zsid.11,40:
Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül
tökéletességre ne jussanak.
[Teljessé, tökéletessé tesz] Zsid 7,19. 9,9.
10,1.
Zsid
7:19 Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a
jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez.
[Tökéletessé
válik, teljességre jut vmiben] 1Jn 4,18 „Teljesen v tökéletesen eggyé legyenek”
Jn.17,23
1Ján
4:18 A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a
félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a
szeretetben.
Ján
17:23 Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és
hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként
engem szerettél.
[Tökéletességre jut] Jak 2,22. 1Jn 2,5, 4,12. 4,17.18
vö 2Kor 12,9
Jak
2:22 Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a
cselekedetekből lett teljessé a hit;
1Ján
2:5 Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az
Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;
1Ján
4:12 Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten
bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk:
1Ján
4:17 Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az
ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.
1Ján
4:18 A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a
félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a
szeretetben.
Luk
22:37 Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni
rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert amik reám vonatkoznak is,
elvégeztetnek.
2Tim
4:7 Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet
megtartottam:
Jak
2:8 Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint:
Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek.
Jel
10:7 Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd,
akkor elvégeztetik az Istennek titka, amint megmondotta az ő szolgáinak a
prófétáknak.
Jel
11:7 És mikor elvégezik az ő bizonyságtételöket, a mélységből feljövő
fenevad hadakozik ellenök, és legyőzi őket, és megöli őket.
Fil
3:12 Nem [mondom], hogy már elértem, vagy [hogy] már tökéletes volnék;
hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus
Jézus.
Zsid
2:10 Mert illendő vala, hogy akiért minden és aki által minden, sok
fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által
tegye tökéletessé.
Zsid
7:28 Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, de a törvény után
való esküvés beszéde örök tökéletes Fiút
IV.
Teljesen,
tökéletesen ÚSZ-ben csak 1Pét 1,13:
Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen
reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor
megjelen.
V.
Beteljesedés,
beteljesítés ÚSZ-ben beteljesedés,
tökéletességre jutás Zsid 7,11.: Ha tehát a lévitai
papság által volna a tökéletesség (mert a nép ez alatt nyerte a törvényt): mi
szükség tovább is mondogatni, hogy más pap támadjon a Melkisédek rendje szerint
és ne az Áron rendje szerint?
Beteljesedés
= beteljesülés, teljesülés Lk 1,45: És boldog az, aki hitt; mert beteljesednek
azok, amiket az Úr néki mondott.
VI.
Beteljesítő,
teljessé tevő, betöltő, teljességre juttató. Úsz. „aki teljességre juttatja hitünket”, „hitünk beteljesítője” Zsid.
12,2: Nézvén a hitnek
fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve
a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
Idézet
De a tény az, hogy Jézus Krisztus által kapott
kinyilatkoztatást nem lehet tanítani. Ez a Szentlélek ajándéka. És azok kapják
ezt akik Pálhoz hasonlóan elzárkóznak az saját Arábiájukba, teljes
elhatározással hogy Krisztust megismerjék (David Wilkerson)
Kenneth E. Hagin: Hegyek és völgyek
Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket
a Krisztusban…
- 2Korinthus 2,14.
Hallok embereket arról beszélni, hogy most éppen a völgyben
vannak, aztán meg hogy a hegyen, és aztán újra lekerülnek a völgybe. Az igazat
megvallva nem tudom, hogy miről beszélnek. Nekem 1933 óta van üdvösségem, és én
még sohasem voltam máshol csakis a hegycsúcson!
Nem kell lemenned a völgybe. Az emberek beszélnek a
„völgy-megtapasztalásaikról”. Nekem még sohasem volt ilyen lent vagyok a
völgyben megtapasztalásom. Persze, voltak megpróbáltatások és próbatételek — én
azonban a hegy tetején maradtam, egész végig kitartottam, felülkerekedtem
ezeken. Dicsőség Istennek! Az igazság az, hogy akik azt mondják, a völgyben
vannak, az életet természetes szempontból nézik — fizikai szemszögből. A
fizikaiból próbálnak meg szellemi megoldást nyerni — ez pedig egyszerűen
lehetetlen.
Évekkel ezelőtt, amikor a pünkösdiek közé kerültem, azelőtt
ugyanis baptista voltam, gyakran hallottam őket a „völgyön való átmenetel”-ről
beszélni. Mivel én nem tudtam, hogy miről beszélnek, rám néztek és azt mondták:
„Na, majd eljön a te időd is!” Hála Istennek, sohasem jött el! Nem! Hagyd el a
negatív dolgokat és haladj tovább az élet pozitív oldalán — és nem lesznek
völgyek az életedben. Mindig a hegycsúcson leszel!
Megvallás: Hála pedig az Istennek, aki MINDENKOR diadalra
vezet engem a Krisztusban! Én MINDENKOR diadalt aratok! Én a hegycsúcson élek!
Mikor halok meg?
Egy család súlyos autóbalesetet szenvedett. Mike, a két
fiútestvér közül a fiatalabbik, súlyosan megsebesült, és vérátömlesztésre volt
szüksége. Mike nyolcéves bátyjának, Dannynak megegyezett a vércsoportja az
öccséével. Édesapja leült mellé, és elmagyarázta neki, miért szükséges ez a
vérátömlesztés, és hogy milyen csodálatos lesz ez Mike számára. Rövid hallgatás
után Danny azt mondta:
- Jól van, apa,
odaadom a véremet Mike-nak, hogy meggyógyulhasson!
A kórházban félliternyi vért vettek Danny vénájából. Csak
miután kivették a tűt vénájából, fordult édesapjához Danny, s miközben könnyek
peregtek le az arcán, azt kérdezte:
- Apa, mikor halok
meg?
Az édesapa döbbenten eszmélt rá, hogy Danny félreértette a
véradásról szóló magyarázatot. Úgy értette, hogy az összes vérét oda kell
adnia, hogy megmentse öccse életét. Azt hitte, hogy amikor a véradás
befejeződik, ő meg fog halni. Mégis beleegyezett, hogy kistestvérén segítsen.
Danny kész volt meghalni, hogy kistestvére élhessen.
Krisztus is ezt tette mindegyikünkért. Kiontotta a vérét,
hogy nekünk életet adjon. „Meghalt értünk, ...(hogy) vele együtt éljünk
(1Thessz 5,10).
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Most világítok rá olyan dolgokra, amelyek a sötétben
rejtőztek eddig. Nem csak a sötétség birodalmában ellenetek készült
stratégiákról és fegyverekről beszélek, hanem arról is, hogy feltárom az Én
királyságomat, ami eddig homályos volt. Vannak dolgok, amik nem voltak
világosak számotokra, de hirtelen érthetővé válnak. Az Ige kardja szent
bölcsességgé lesz, amely hatékony tetteket fog produkálni hit által, mondja az
Úr. Most van a tisztánlátás ideje.
Lukács 8:17 Mert nincs olyan rejtett dolog, amely
napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté
ne válna.
A hó fogságában!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Egy ember, aki az
alaszkai Chugach hegységben túrázott, remélte, hogy még a halálos hófúvás előtt
eljut a táborhelyre. De már túl késő volt. A hófúvás olyan dühvel tört rá, hogy
egy méternyit sem látott előre.
Miközben igyekezett megtalálni a helyes útirányt, a
szélfútta hó és jég leverte lábáról. Bár tudta, hogy nagyon közel van a tábor,
elveszítette tájékozódó képességét, és nem tudta eldönteni, merre menjen.
Végül az éj sötétjében - csuromvizesen, átfagyva és teljesen
kimerülten - leroskadt egy hókupacra. Nem bírt továbbmenni. Beletörődött, hogy
itt kell meghalnia.
Ahogy ott feküdt a hóban, úgy tűnt, mintha valamit hallott
volna - valamiféle halk sírást, mintha egy kutyakölyök szűkölne. Szólongatni
kezdte, és megpróbálta a hang irányába vonszolni magát. Hát persze, hogy egy
kutya volt az, ami szintén eltévedt a hófúvásban. A kiskutya valahogy
elkeveredett az anyjától, és most halálra fagyva nyüszített a hóban. A férfi
gyorsan elkezdte dörzsölni a kis testet, hogy a vérkeringés beinduljon, és így
életben maradhasson. Leheletével is melengette a kutyust, és egész éjszaka azon
fáradozott, hogy életben tartsa.
Másnap falusi járőrök megtalálták a férfit és a kutyát,
mindkettőt élve. Kiderült, hogy amíg az éjszaka folyamán azon fáradozott, hogy
életben tartsa a kutyust, önmagát is életben tartotta.
Amikor másoknak szolgálunk, sok jót teszünk nekik. De talán
ennél is fontosabb, hogy mi magunk is megváltozunk. Javunkra válik. Növekszünk.
Mindinkább Krisztushoz kezdünk hasonlítani. Ha lelkileg üresnek érzed magad,
talán arra van szükséged, hogy most már ne önmagad körül forgolódj, hanem kezdj
el másoknak szolgálni. A lelki egészség kulcsa az, hogy feladod önmagadat.
IMA A TERMÉSZETI CSAPÁSOK, ÁRVIZEK ELLEN !!
Készítette: Lajos Vadas
Kérünk Téged most Jézus Krisztus nevében, hogy hatalmas
erőddel állítsd le a ránk zúduló csapásokat!
Add, hogy a természet erői visszataláljanak az eredeti
rendbe és az egész teremtett világ megkönnyebbülten sóhajthasson Hozzád!
Kérünk, hadd legyen meg újra a szép ideje az esőnek és
napfénynek, télnek és nyárnak, a vetésnek és aratásnak!
Hozd el újjáépítő kegyelmedet Szentlelked által, hogy a béke
és az igazságosság, a kiengesztelődés és szeretet járja át hazánkat, az egész
Kárpát-medencét és az egész Földet!
Újuljon meg a föld színe és jöjjön el közénk a Te országod, mint
a Szeretet földje!
Mennyei Atyánk! Te vagy az ég és a föld alkotója, s a Te
jóvoltodból áll fenn mindmáig a Világmindenség. Te vagy a természeti Ura, parancsolsz
a természeti erőknek és azok engedelmeskednek Neked.
Köszönjük hogy meghallgattál a Jézus Krisztus hatalmas
nevében Ámen!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)