1 TimÓteus 1. fejezet: Óvás a hamis tanítóktól (göröggel és kapcsolódó igékkel)

1 Tim. 1,1 Pál, Jézus Krisztus [kiküldött] apostola a mi megtartó [üdvözítő, vagyis megmentő, megszabadító] Istenünknek, és Jézus Krisztusnak a mi [elváró] reménységünknek rendelése szerint [és felhatalmazása alapján írja e levelet] »Más fordítás: Én, Pál, azért lettem apostol, mert megmentő Istenünk és Krisztus Jézus, aki a mi reménységünk, így parancsolta«

1 Tim. 1,2 Timóteusnak [jelentése: aki Istent tiszteli; istenfélő], az én igaz [édes és szeretett] fiamnak a hitben: Kegyelem, [azaz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása], irgalmasság és békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] Istentől, a mi Atyánktól, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól^*

*Hogy ki volt Timóteus arról így tesz bizonyságot Isten Igéje. Pál apostol útja során: „Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidóasszonynak, de görög atyának fia; Kiről jó bizonyságot tesznek vala (és dicsérőleg szóltak) a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak. Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt” (Csel. 16,1-3)

1 Tim. 1,3 Amiképpen Macedóniába menetelemkor kértelek [bátorítottalak, és buzdítottalak] téged, hogy maradj Efézusban [azért], hogy megmondjad [és megparancsold] némelyeknek [és figyelmeztess egyeseket], ne tanítsanak más tudományt [ne hirdessenek tévtanokat, és ne tanítsanak hamis tanítást],

1 Tim. 1,4 Se mesékkel [és mondákkal, mítoszokkal, vagy hitregékkel] és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak [se ne figyeljenek mesékre és céltalan, végnélküli nemzedéksorozatokra], amelyek inkább versengéseket támasztanak [és vitákra vezetnek és vitatkozásra adnak alkalmat], mint Istenben való épülést [mint az Isten üdvözítő tervének megvalósítását] a hit által.

 [Más fordítás: Ne foglalkozzanak emberek által kitalált történetekkel és a családjuk bizonytalan eredetével. Ezek a dolgok csak arra jók, hogy vitatkozzanak rajtuk, és nem Isten munkáját viszik előre. Isten tervei ugyanis hit által valósulnak meg]^*

*És így folytatódik a figyelmeztetés minden Istent szerető és Istent tisztelő emberhez, (hiszen Timóteus jelentése: Isten szerető és tisztelő): „Ha valaki másképpen tanít (és tévtanokat hirdet), és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség (az Istenfélő, és tisztelő, hívő élet) szerint való tudományt.

(Más fordítás: és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez, és a kegyességhez (az Istenfélő, és tisztelő, hívő élethez) illő tanításhoz).

Az felfuvalkodott, aki semmit sem ért (és nem tud semmit), hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások. Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet a nyerészkedés eszközének tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál. Óh Timótheus, őrizd meg, ami rád van bízva (a rád bízott kincset), elfordulván a (a hazug módon ismeretnek nevezett) szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek

 (Más fordítás: amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől). Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,3-6.20-21).

„Ezekre emlékeztesd, kérvén, kérve őket (és bizonyságot téve) az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul (ne folytassanak haszontalan szóharcot), a hallgatóknak romlására. A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek

(Más fordítás: A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben). És az ő beszédük (és szavuk) mint a rákfekély (mint a rákos fekély úgy) terjed” (2 Tim. 2,14.16-17).

„És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez (a mondákhoz, a mítoszokhoz) oda fordulnak” (2 Tim. 4,4).

„Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló (akik fecsegők és ámítók), kiváltképpen a körülmetélkedésből valók (és különösen a körülmetéltek között), Ezért ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14).

 De: „A balgatag (az ostoba) vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat (a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket,), és a civakodást (a viszálykodásokat) és a törvény felől való (és a törvényeskedő) harcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók” (Tit. 3,9).

„A szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem (inkább) gyakorold magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő életben)” (1 Tim. 4,7).

És: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1)

1 Tim. 1,5 A parancsolatnak vége [célja, csúcspontja, végcélja, megvalósulása, beteljesedése, és eredménye] pedig a tiszta [őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [vagyis a szellemi élet központjából, a bensőből, és], jó lelkiismeretből [szellemi-önismeretből, szellemi együttészlelésből] és igaz [képmutatás, kétszínűség és tettetés nélküli; őszinte] hitből való [hitből fakadó, hitből származó, Isten szerinti] szeretet.

»Más fordítás: Azért parancsolom ezt, hogy a hívőkben felébredjen Isten szeretete, amelyhez tiszta szív, jó lelkiismeret és őszinte hit szükséges«^*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Boldogok (szerencsések, és a gondoktól és bajoktól mentes az életük), akiknek szívük tiszta [érintetlen; vegyítetlen; őszinte; Amibe nincs idegen anyag; elegyítetlen; a szívükben (szívükre nézve) tiszták, vagyis: tisztaszívűek]: mert ők az Istent meglátják [észreveszik, felfogják; mert megjelenik, megmutatkozik nekik]” (Mát. 5,8).

Ezért figyelmeztet a Szent Szellem: „Minden féltett dolognál jobban őrizd (óvd) meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát (tartsd távol szádtól a csalárdságot), és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól (és távolítsd el ajkadról a hamisságot)” (Péld. 4,23-24).

„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok (tanúskodások), (isten)káromlások” (Mát. 15,19).

Ezért kéri Dávid, hogy:  „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12).

Mert: „Kicsoda megy fel az Úr hegyére (Isten jelenlétébe)? És kicsoda áll(hat) meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét (aki nem sóvárog) hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra (és nem esküszik hamisan). Áldást nyer (az ilyen) az Úrtól, és igazságot (megigazulást) az üdvösség Istenétől” (Zsolt. 24,3-5).

Bizony: „Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban (ki lehet sátradnak vendége), kicsoda lakozhat (tartózkodhat) szent hegyeden? Aki tökéletességben jár (aki feddhetetlenül él), igazságot cselekszik (törekszik az igazságra), és igazat szól az ő szívében (és szíve szerint igazat szól)” (Zsolt. 15,1-2)

Hát az: „Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség (és jóindulattal beszél): annak barátja a király” (Péld. 22,11).

„És látják (majd) az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4).

 „Mert Krisztus Jézusban… semmi sem használ, csak az [Isten szerinti] szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6).

Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez (kalüptó: befed, betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12)

1 Tim. 1,6 Melyektől némelyek eltévelyedvén [és elfordulva], hiábavaló beszédre [és üres fecsegésre] hajlottak [üres fecsegésre adták magukat]:

»Más fordítás: Ezeket azonban némelyek elhibázták és letértek az útról, hogy hiábavalóságokat fecsegjenek«^*

*És ezt: „A Szellem pedig nyilván (és világosan) mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (és megtévesztő) szellemekre és gonosz (ördögi) szellemek tanításaira figyelmezvén (és azokat hallgatva). Hazug beszédűeknek képmutatása által (vagyis olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek), kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1)

1 Tim. 1,7 Kik törvénytanítók akarván lenni [és akik abban tetszelegnek, hogy ők a törvén magyarázói, holott] nem értik, sem amiket beszélnek [amiket fecsegnek], sem amiket [csökönyösen] erősítgetnek [sem amit bizonygatnak; vagy amikről vitatkoznak; és amit olyan csökönyösen állítanak].

1 Tim. 1,8 Tudjuk pedig [és tisztában vagyunk vele], hogy a törvény jó [hasznos, előnyös], ha valaki törvényszerűen [vagyis a törvénnyel összhangban, a törvénynek megfelelően] él vele [vagyis ha valaki törvényszerűen alkalmazza],

1 Tim. 1,9 Tudván azt [és tisztában vagyunk azzal is], hogy a törvény nem az igazért van [nem a megigazult ellen van, mert nem az igaz emberek számára szoktak törvényt kiszabni] hanem a törvénytaposókért [akik nincsenek alárendelve a törvénynek, vagyis a pogányokért]. És engedetlenekért [akik nem helyezik alá magukat, akaratosak, konokok, dacosak], az istentelenekért [az Isten nélkül élőkért, akik ezért gátlástalanok, és tisztességtelenek is] és bűnösökért [céltévesztettekért], a latrokért [a szentségtelenekért] és fertelmesekért [a szentségtelenek és a szentségtörőkért; a lázadókért, a vallástalanokért], az atya- és anyagyilkosokért, emberölőkért.

1 Tim. 1,10 Paráznákért [férfi prostituáltakért], férfi fertőztetőkért [homoszexuálisokért], emberrablókért [leigázó, rabszolgává tevőkért], hazugokért [hamisítókért], hamisan esküvőkért [hamis hitűekért, esküszegőkért, hamis tanúkért], és ami egyéb [vagyis különböző, másfajta] csak az egészséges tudománnyal [az egészséges tanítással] ellenkezik, [szemben áll, szembehelyezkedik].

1 Tim. 1,11 A boldog [és boldogító] Isten dicsőségének [fényességének, ragyogásának] Evangéliuma [vagyis dicsőségéről szóló evangélium, örömüzenet] szerint, mely reám bízatott [amelyre én kaptam megbízást]^*

*És a kijelentés folytatódik: „Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott [vagyis a törvényszegések a törvény áthágások miatt toldották meg vele az ígéretet], amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében.

[Más fordítás: Angyalok által lett érvényes, angyalok által adták parancsba, közvetítő révén (közbenjáró kezén át)]” (Gal. 3,19).

Tehát: „A törvény pedig bejött [közbejött; azért csúszott be  a kegyelem mellett], hogy a bűn [a félre-csúszás, botlás és elhajlás] megnövekedjék. [vagyis fokozódjék, bőséges legyen, hogy vele szaporodjék a bukás, hogy megsokasítsa az elesést]. De ahol megnövekedik [és elhatalmasodik, megsokasodik] a bűn [vagyis a céltévesztés] ott [azt messze felülmúlva] a kegyelem sokkal inkább bővölködik [megszaporodott, és ott még bőségesebben kiáradt]” (Róm. 5,20).

A törvény nem mindenkire vonatkozik, mert akik nem a hústest, hanem a Szellem szerint élnek: Az ilyenek ellen nincs törvény” (Gal. 5,23).

1 Tim. 1,12 És hálát adok annak, aki engem megerősített [aki erőt adott nekem, és hatalommal felruházott], a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hűnek [vagyis hűségesnek] ítélt [és megbízhatónak tartott], rendelvén a szolgálatára,

1 Tim. 1,13 Ki előbb istenkáromló, [szitkozódó, és az övéit] üldöző és erőszakoskodó [kevély, gőgös, önhitt, elbizakodott, önkényes, féktelen, vad, gátlástalan, arcátlan, zabolátlan, gyalázkodó] valék [vagyis olyan ember voltam, aki sem Isten, sem emberek irányában nem ismerte a mértéket, hanem gátlástalanul túllépett minden mértéket]. De könyörült rajtam [és mégis irgalmat nyertem], mert tudatlanul cselekedtem [tájékozatlan voltam, és nem értettem] hitetlenségben, [és engedetlenségben].

1 Tim. 1,14 Szerfelett megsokasodott [és bőségesen kiáradt rám, és túláradt rajtam] pedig a mi Urunknak kegyelme [Isten jóindulata, kedvezése] a Krisztus Jézusban való [vagyis a Krisztus Jézusban található] hittel és [Isten szerinti] szeretettel.

1 Tim. 1,15 Igaz beszéd ez [megbízható, és hiteles az Ige] és [minden(képp)] teljes elfogadásra méltó [az az ige], hogy Krisztus Jézus azért jött e [látható] világra, hogy megtartsa [üdvözítse, megmentse, és megszabadítsa] a bűnösöket [a célt eltévesztőket], akik közül első [és legnagyobb] vagyok én^*

*A korinthusi hívőknek így tesz az apostol bizonyságot Krisztus nélküli életéről: „Mert én [ugyanis] a legkisebb [legjelentéktelenebb] vagyok az apostolok között, aki nem vagyok méltó [és érdemes arra], hogy apostolnak neveztessem [hogy apostolnak hívjanak], mert háborgattam [és üldöztem] az Isten anyaszentegyházát. [Isten eklézsiáját, kihívott gyülekezetét]” (1 Kor. 15,9).

És mégis: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak (a nemzetbelieknek) hirdessem a Krisztus végére mehetetlen (és mérhetetlen) gazdagságát” (Eféz. 3,8).

A Filippibelieknek is bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt, amíg a vallást, és nem Krisztust követte: „Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében [törvénytartó] farizeus,

[Más fordítás: Nyolcadnapra körülmetéltek, Izrael népéből, Benjamin törzséből származom, zsidó vagyok a zsidók közül. A törvény megtartásában farizeus].

Buzgóság tekintetében az egyházat [az eklézsiát] üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében [a törvényben követelt igazság szempontjából] feddhetetlen voltam.

[Más fordítás: Isten kihívott gyülekezetének szenvedélyes üldözője, s a törvényhez szabott igaz életben kifogástalan voltam]. De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak [és veszteségnek] ítéltem.

[Más fordítás: Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem, és akadálynak tartom]” (Fil. 3,5-7).

Az apostol minden gyülekezetben bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt Krisztus nélkül: „Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban (hogy milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében), hogy én felette igen háborgattam (és féktelenül üldöztem) az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. És felülmúltam a zsidóságban (vagyis népem körében) nemzetembeli sok kortársamat (a zsidó hithűségben), szerfelett rajongván atyai hagyományaimért (és minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak)” (Gal. 1,13-14).

„És ezt a tudományt (ezt az utat) üldöztem mind halálig (e tanítás követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat. Miképpen a főpap is bizonyságom (és tanúm erre) nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz (a testvérekhez), Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva (és megkötözve) hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek (és hogy megkapják büntetésüket)” (Csel. 22,4-5).

A római százados előtt is erről beszél: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják (és ifjúságomtól fogva ismerik) a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus

(Más fordítás: Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk (vagyis vallásunk) legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus).

Én (egykor) bizonyára elvégeztem vala (és elhatároztam) magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük (féktelen őrjöngésemben), kergettem (és üldöztem őket) mind az idegen városokig is” (Csel. 26,4-5.9-11).

És bizony, mielőtt találkozott az Úr Jézussal: „Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva (és elhurcolva), tömlöcbe veti vala (őket)” (Csel. 8,3).

Sőt még más városokba is elment, hogy börtönbe juttassa az Úr Jézusban hívőket: „Saulus pedig még (az Úr tanítványai elleni) fenyegetéstől és öldökléstől lihegve, elmenvén a főpaphoz. Kére ő tőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva (és megkötözve) vigye Jeruzsálembe” (Csel. 9,1-2)

1 Tim. 1,16 De azért könyörült rajtam [és azért nyertem irgalmasságot], hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes [és mindenre elég] hosszútűrését [és végtelen türelmét], példa gyanánt [vagyis, hogy példaképe legyek] azoknak, akik [a jövőben] hisznek Őbenne [és így] az örök életre [jutnak]^*

   

*Az Úr Jézus kijelentése jövetele céljáról: „Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa (és megmentse)” (Luk. 9,56).

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Luk. 19,10)

1 Tim. 1,17 Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs [egy] Istennek, [Őnéki, aki birtokolja a bölcsességet] tisztesség [és tisztelet] és dicsőség [és fényesség, ragyogás] örökkön örökké!

[Más fordítás: Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké] Ámen^*

*Pál apostol minden gyülekezetben dicsőíti a mi Istenünket: „Az egyedül bölcs Istennek [szóljon a dicséret, imádás] a Jézus Krisztus által [és legyen tisztelet és] dicsőség mindörökké. [vagyis az örökkévalóságon át]! Ámen” (Róm. 16,27).

„az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen” (Júd. 1,25).

 „Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. [mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség] Övé a dicsőség mindörökké. [és a dicsőség Neki jár az örökkévalóságon át] Ámen” (Róm. 11,36).

„Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen” (1Tim. 6,16)^.

Dávid is így énekel Róla: „Nagy az Úr és igen dicséretes (és méltó, hogy dicsérjék), és az ő nagysága felfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat (és hirdetik hatalmas tetteidet). A te méltóságod dicső fényéről (és Fenséged, ragyogó dicsőségéről), és csodálatos dolgaidról elmélkedem. Elmondják, milyen félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet. Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak” (Zsolt. 145,3-6)

1 Tim. 1,18 Ezt a parancsolatot [vagyis ezt az utasítást,és ezt a  tanítást] adom néked [és kötöm a lelkedre], fiam Timótheus [jelentése: Istent tisztelő, istenfélő], a rólad való korábbi jövendölések [vagyis próféciák] szerint, hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel. [Más fordítás: Használd azokat a próféciákat, mint fegyvereket, és e próféciákon állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a szellemi harcot jó stratégiával]^*

*És így bátorítja az apostol Timóteust, és minden istenfélő, Istent tisztelő hívőt: „Mert igaz ugyan, hogy (hús)testben élünk, de nem a hús szerint harcolunk, hadakozunk. Mert a mi hadakozásunk fegyverei [a mi harci fegyvereink nem földiek] nem a húsból valók, hanem Isten ereje által hatalmasak erősségek lerontására, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza. Velük cáfoljuk meg az érveléseket és minden önhittséget, amely Isten ismerete ellen lázad, sőt velük szorítunk (és hatalmunkba ejtünk) minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra. (és Krisztus iránti hódolatra kényszerítünk)]” (2 Kor. 10,3-5).

Az Úr azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen fegyvert kell használni: „Mert az Istennek beszéde (logosza)=igéje) élő és ható, (aktív, működő hatékony, élő energia) és élesebb (és metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (és kardnál). És elhat (és áthatol) a szívnek (a személy egész lényének) és szellemének, az ízeknek (vagyis az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválasztásáig vagy szétosztásáig, szétválásáig), és megítéli (megkülönbözteti) a szívnek (a bensőnek) gondolatait (nézeteit, véleményét, gondolkodását) és indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (És nincsen láthatatlan, rejtett, ismeretlen) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (lemeztelenített, csupasz, és fedetlen) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk.

 »Más fordítás: Neki kell majd számot adnunk«. (Zsid. 4,12-13)

1 Tim. 1,19 Megtartván [és birtokolván] a hitet és jó lelkiismeretet [vagyis a szellemi együttészlelést], melyet némelyek [és amelyet néhányan] elvetvén, [és elutasítván] a hit dolgában hajótörést szenvedtek [a hitet elvesztették, megfeneklettek, zátonyra futottak, és csak roncs maradt belőlük].

1 Tim. 1,20 Kik közül való Himenéus [jelentése: a házasság istenének ajánlott] és Alexander [jelentése: férfit védő, legyőző], kiket átadtam a sátánnak [akiket rábíztam a sátánra [jelentése: ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló], hogy megtanulják [és azért, hogy megfegyelmezze, megzabolázza, és hogy megnevelődjenek], hogy ne káromkodjanak.

[Más fordítás: így megtanulhatják, hogy többé ne mondjanak gonosz dolgokat, ne becsméreljék, ne gyalázzák, és ne terjesszenek rágalmakat Isten ellen, és ne beszéljenek tiszteletlenül Istenről]^*

*De mi: „Átadjuk [kiszolgáltatjuk] az ilyent a sátánnak [jelentése: ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló, rátámadó] a (hús)testnek veszedelmére, [romlására; pusztulására; vesztére] hogy a szellem megtartassék [megmeneküljön; kiszabaduljon] az Úr Jézusnak ama napján” (1 Kor. 5,5).

Te pedig: „A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek

(Más fordítás: A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben).

És az ő beszédük (és az ő szavuk) mint a rákfekély (mint a rákos fekély, úgy) terjed; közülük való Himenéus és Filétus. Akik az igazság mellől (az igazság, a valóság, vagyis az ige kérdésében) eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás (vagyis a felállás, újra talpra állás, a felébredés) már megtörtént, és (ezzel) feldúlják némelyeknek a hitét” (2 Tim. 2,16-18).

„De te, óh Istennek embere, …(állhatatosan) kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget. Harcold meg a hitnek szép (és nemes) harcát, nyerd el (és ragadd meg) az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság (és sok tanú) előtt” (1 Tim. 6,11-12).

 „És amiket tőlem hallottál sok bizonyság által (és sok tanú előtt), azokat bízzad (és add át) hív (és megbízható) emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek. Te azért a munkának terhét hordozzad (és vállald velem együtt a szenvedést), mint a Jézus Krisztus jó vitéze (jó katonája). Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba (a mindennapi élet gondjaiba); hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta (aki harcosává fogadta). Ha pedig küzd (vagy versenyez) is valaki, nem koronáztatik meg (és nem nyer koszorút), ha nem szabályszerűen küzd (ha nem szabályszerűen versenyez)” (2 Tim. 2,2-5).

És te: „Meg ne vesd (el ne hanyagold) a kegyelemnek benned való ajándékát (a benned levő kegyelmi ajándékot, vagyis a Szent Szellemet), amely adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád tevésével (azaz: amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével). Ezekről gondoskodjál (ezekkel törődj), ezeken légy (és ezekkel foglalkozz), hogy előhaladásod nyilvánvaló legyen mindenek (vagyis mindenki) előtt. Gondot viselj magadról és a tudományról; maradj meg azokban; mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod (és megmented), mind a te hallgatóidat” (1 Tim. 4,14-16)

  

Kell, hogy néha érezd

A szeretet

Imádság:

Uram, látod, még ez a pár szavam is gyenge, töredékes, hamis.

Vedd hát a csendem kedvesen: dicséreteddé hadd legyen

bennem e néma figyelem, rád, aki szólsz, és a szavad

visszhangtalanul nem marad, mert így válaszol az életem:

Tudom, hogy te itt vagy velem!

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

Hinni annyit jelent, mint Jézushoz jönni vakon és hinni, hogy szemünket megnyithatja. Hozzáfordulni szegényen, és hinni, hogy meggazdagíthat. Hozzámenni üresen és elfogadni, amivel megkínál, magunkat halálra ítéltnek tekinteni és Benne örök életet találni. Önigazságunkat kárnak ítélni, Jézust pedig bölcsességünk, igazságunk, szentségünk és megváltásunk gyanánt elfogadni. (Spurgeon)

Napi Ige és gondolat

 De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét. (Jeremiás 17:7-8)

Az ige utolsó részére koncentráljunk ma. Lehetnek száraz idők lelkileg, kiszáradhatunk látva a körülöttünk lévő világot, a romló emberi kapcsolatokat, az anyagi nehézségeket, felbomló közösségeket, sok jobb élet után vágyakozó emberi szívet, de az Úrban bízó szív nem szikkad ki, nem szárad el. Tápláltatik, és megtartatik az Úr ereje által. Mindezeknek fölébe, gyümölcsöt terem. Azaz nemcsak neki, hanem másoknak is elegendő lesz az, amit elnyer ebben az áldott, bizalmi kapcsolatban. Talán ez a legnagyobb bizonyítéka az Istenbe vetett bizalomnak, hiszen az Úrban bízó szív másokat is bíztat, jut ereje támogatásra, segítésre, szeretetre. Kérjük ma ezt Istentől, hogy vonjon bennünket ilyen közel magához és benne meggyökerezett életünkre mindezek igazak lehessenek. (Berencsi Balázs)

Mi a....

A legszebb nap?

A ma.

A legnagyobb akadály?

A félelem.

A legkönnyebb?

Tévedni.

Minden rossz gyökere?

Az egoizmus, az önzés.

A legszebb szórakozás?

A munka.

A legveszedelmesebb vereség?

A bátorság hiánya.

A legjobb tanítók?

A gyermekek.

A legszükségesebb szükségszerűség?

Önmagamat ajándékozni.

Mi boldogít a legteljesebben?

A másik embernek hasznára lenni.

A legveszedelmesebb hiba?

A rossz kedélyállapot.

A legközönségesebb érzés?

A bosszú és a gyűlölet.

A legszebb ajándék?

A megértés, az együttérzés.

A nélkülözhetetlen?

Az otthon, a valahová tartozás.

A jóleső érzés?

A belső béke.

A legjobb megoldás?

Az optimizmus.

A legnagyobb megelégedettség?

Az elvégzett kötelesség.

A legnagyobb erő a világban?

A hit.

A legfontosabb emberek?

A szülők.

A legszebb a világon?

A SZERETET.

Teréz anya (1910-1997) római katolikus apáca

Készítette: Filozófia Gyakorlati Iskolája

Az álom

Egy asszony azt álmodta, hogy a piacon betért egy teljesen új üzletbe, és legnagyobb meglepetésére Istent találta a pult mögött.

- Mit árulsz itt? -kérdezte.

- Mindent, amit szíved kíván - válaszolta Isten.

Alig mervén hinni a saját fülének, az asszony elhatározta, hogy a lehető legjobb dolgot fogja kérni, ami emberi lény csak kívánhat.

- Lelki békét, szeretetet és boldogságot, bölcsességet és félelem nélküli szabadságot akarok - mondta, majd kis idő múlva még hozzátette - nem csak magamnak, hanem minden embernek a földön.

Isten mosolygott.

- Kedvesem, azt hiszem félreértettél - mondta.

- Mi nem gyümölcsöt árulunk itt. Csak magokat."

Anthony de Mello

Készítette: Olaru-Makár Sarolta

Két barát

Két barát ment a sivatagban.
Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött, és anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba:
"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"
Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste:
"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte:
- Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?
A másik azt válaszolta:
- Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.

TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI!
Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy pillanat műve.
Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez már lehet, hogy kevés egy élet.

Készítette: Őszinte Szív

A mester érintése

Ütött-kopott volt, s az árverező Úgy hitte, fáradni kár. Mégis kezébe vette a vén hegedűt, S mosolyogva mutatta fel.

– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek! Lássuk, a licitálást ki kezdi?

Egy dollár, ott hátul, kettő, igen! Csak kettő? Ki ad hármat? Három dollár először, és másodszor is...

Már koppant volna a kalapács, de mégsem, A terem végéből ősz hajú férfi lépett közelebb, s felemelte a vonót; letörölte a port az ódon hangszerről.

Felhangolta a megereszkedett húrokat. Tiszta és édes dallam kelt szárnyra, akár egy égi angyal éneke.

Elhallgatott a muzsika, s az árverező Furcsán fojtott hangon szólt:

– Ki ad többet a régi hegedűért? Felmutatta a hangszert és a vonót.

– Ezer dollár, ki ad érte kettőt? Kétezer dollár! Ki ad hármat?

Háromezer először, háromezer másodszor, háromezer harmadszor!

Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:

– Nem értem, mitől ez a hirtelen értéknövekedés?

Nem váratott magára a válasz:

– A mester érintésétől.

Sok emberélet, akár a lehangolt húr, Ütött-kopott, vétkektől szennyes. Megkaphatja bárki olcsón, bizony, mint az avítt hegedűt. Egy tál lencse, pohár bor, perdül a kocka – és sodródik tovább. Az ára szinte semmi, s kis híján koppan már a kalapács. Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg nem érti, mitől a hirtelen változás, a lélek értékét megezerszerezi.

Pedig egyszerű: a mester érintésétől.

(Myra B. Welch)

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Hullj eso

Az igazság a marihuánáról

Te vagy ott a mennyben

Ige: Ábrahám magvának öröksége

Ábrahám Szodoma királyától nem fogad el semmit: „… lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked…” (1 Móz. 15,1).

Ezt az áldást, és ezt a védelmet Ábrahám magva is örökli: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.” (Gal. 3,29).

Dávid, mint a Krisztusi ember előképe, így tesz vallást a mi Urunkról: „Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem.” (Zsolt. 18,3).

„Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.” (Zsolt. 7,11).

Mert: „…te, oh Uram! Pajzsom (és oltalmazóm) vagy nékem, dicsőségem, az, aki felmagasztalja az én fejemet.” (Zsolt. 3,4).

Ige: Bölcsesség tanítása

 „Fordítsd ide füledet, hallgasd a bölcsek szavait, és figyeljen elméd tudományomra! Mert gyönyörűséget szerez, ha őrzöd azokat magadban, ajkadon is állandóan ott lesznek. Legyen az Úrban bizodalmad, ezt tanítom ma neked, bizony, neked! Már előbb is írtam neked tanácsokat és tudnivalókat” (Péld. 22,17-20).

„Add a te elmédet (és szívleld meg) a tanítást, útmutatást, és példát, és a te füleidet hajtsd a bölcs beszédekre (logoszokra= Igékre)” (Péld. 23,12).

Jakab apostolon keresztül is erre biztat a Szent Szellem: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.” (Jak. 1,5-8).

Ezért hangzik a figyelmeztetés: „…Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” (Róm. 12,16).

„…az ilyen (hús)testi (vagyis a természetes, emberi) eszességedtől szűnjél meg.” (Péld. 23,4)

Ige Isten országának fiai

Hogy kik Isten országának fiai, vagyis Isten fiai, arról így beszél Isten Igéje. Mindazok, akik újonnan születtek: „Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek” (Ján. 1,13)

Mert: „Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,6)

Azok: „akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,23)

Mert: „Az Ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18)

És akiket az Úr Jézus bemerített a Szent Szellembe: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által” (Gal. 3,26-27; 4,6-7)

 Péter apostol bizonyságtétele: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból (a halottak közül) való feltámadása által” (1 Pét. 1,3)

A kijelentés így folytatódik: „És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról” (1 Ján. 5,10)

És akik Istenből születtek, az meglátszik jellemükön és cselekedeteiken is: „Lelketeket (magatokat) az igazság iránt való engedelmességben (az igazságnak engedelmeskedve, és alárendelve) képmutatás nélkül való, (őszinte, nem tettetett) atyafiúi (testvéri) szeretetre tisztítván meg a Szellem által, egymást tiszta szívből buzgón (forrón, hevesen) szeressétek. Mint akik újonnan születtetek nem romlandó (veszendő) magból, de romolhatatlanból. Istennek igéje által (Isten élő és megmaradó beszédén keresztül), amely él és megmarad örökké” (1Pét 1:22-23)

Mert: „A Szellem az, aki  megelevenít (aki életre kelt), a (hús)test nem használ semmit: a beszédek (réma: kijelentés, élőbeszéd. Ige), amelyeket én szólok néktek, Szellem és élet. De vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek…” (Ján. 6,63-64)

De: „Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát (a testvérét)” (1 Ján. 3,9-10)

Az Úr Jézus jelenti ki, hogy mi a bűn: „A bűn (a céltévesztés) az, hogy nem hisznek énbennem” (Ján. 16,9)

És kik a gonosznak fiai, vagyis a „vadbúza”: „Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat (és hallani sem bírtátok az én igémet). Ti az ördög atyától valók vagytok (ti atyátoktól, az ördögtől származtok), és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő (embergyilkos) volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,43-44)

Azok nem tudnak hinni, akik az örökkévaló mag, az igazság beszéde, vagyis az Evangélium helyett az ördög szavát fogadják be, és cselekszik meg: „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek (ne is érintsétek), hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa (a bölcsességért), mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett” (1 Móz. 3,1-5)

Az apostol így inti azokat az újonnan születetett hívőket, akik még nem nőttek fel Krisztusban vagyis még kisdedek, gyermekek, kiskorúak: „Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával (és ravaszságával) megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak (eltántorodnak) és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől (őszinte és tiszta hűségtől). Mert hogyha az, aki jő (mert ha valaki odamegy hozzátok, és), más Jézust prédikál (hirdet), akit nem prédikáltunk (nem akit mi hirdettünk), vagy más szellemet vesztek (fogadtok be), amit nem vettetek (nem akit kaptatok), vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok (nem amelyet elfogadtatok), szépen eltűrnétek” (2 Kor. 11,3-4)

És akik az ördög beszédét szólják, akik az ő küldöttei: Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak (közétek) becsempészni, és (ezekkel) az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet (gyors pusztulást) hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát (kicsapongásaikat); akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad (ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el kárhozatukat). Mert ha nem kedvezett (nem kímélte meg) az Isten a bűnbe esett angyaloknak/at, hanem (az alvilág sötét) mélységébe taszítván, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak (és őrizetben maradjanak) az ítéletre; (Éppen így) meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig (büntetések között tudja megtartani) az ítélet napjára (a) büntetésre fenntartani. Főképpen pedig azokat, akik a (hús)testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak (akik tisztátalan vágyaik után mennek), és a hatalmasságot (és az Isten felségét) megvetik. (Ezek) vakmerők (elbizakodottak), magoknak kedveskedők, akik a méltóságokat (a dicsőséges hatalmakat) káromolni nem rettegnek… ezek, mint oktalan természeti állatok, amelyek megfogatásra és elpusztításra (levágásra) valók, azokat, amiket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni” (2 Pét. 2,1-4.9-12)

Győri Márti: Szólt egykor az Isten

66-os ZSOLTÁR

Szeretet

 "Az igazi szeretet olyan, mint a folyóvíz: minden mélyedést (mélységet) betölt és elfedez."

Bob Gass: Amikor óriási problémákról van szó

„Ekkor kilépett a Filiszteusok seregéből egy kiváló harcos, név szerint Góliát.” (1Sámuel 17:4)

Amikor óriási problémák jönnek:

1) A nagyságuk megfélemlíthet. Az sem segít, ha körülötted mindenki – beleértve a vezetőidet is – fedezékbe futnak. Ekkor kell visszaemlékezned a múltad győzelmeire: a „Vörös-tenger” méretűekre, a „Jerikó falai” méretűekre. Milyen nagy az Istened?

2) Szavaik kétséget ébresztenek benned. „Amikor meghallotta Saul és egész Izráel a filiszteusnak ezt a beszédét, megrettentek, és igen féltek” (1Sámuel 17:11).

Ilyen szavak, mint: „a daganat rosszindulatú”, „a vállalatnál létszámleépítés van”, „már nem szeretlek”, „a gyermekünk rászokott a drogokra”, „a bank érvényesíti a jelzálogot”.

Hogyan birkózol meg az ilyen szavakkal? Úgy, hogy odafordulsz Isten élő, élet-változtató Igéjéhez, amely minden körülményedet új lehetőséggé formálja.

„Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad” (Ézsaiás 40:8).

3) Mindig van gyenge pont – keresd meg! Úgy hírlett, hogy Góliát egy fél futballpályányi távolságra el tudta hajítani a dárdáját, valószínűleg ilyen messzire volt tőle Dávid. Továbbá Góliátot teljes páncélzat védte tetőtől talpig, kivéve egy kis védtelen pontot a szemei között, a homlokán. Ezt célozta meg Dávid.

Íme, a tanulság: amikor Istentől kérsz megoldást, lehet, hogy az olyan kicsi lesz, mint egy apró, védtelen pont, és nem akkora, mint egy fél futballpálya! Amikor Isten megmutatja neked, bízd Rá, hogy segítsen véghezvinni! Isten válasza nem arra hívatott, hogy komfortérzetedet növelje, hanem arra, hogy építse a Belé vetett bizalmadat. Így nemcsak ezzel az óriással tudsz majd elbánni, de a jövődben rád váró többivel is.

Nők és a szolgálat

aszlek - hadd jöjjek én forrásodhoz uram

Spurgeontól gondolatok

Jézus az a forrás, amely a lélek szomját oltja.

Miért kell mindent jó szívvel végezned?

Istennek való adakozás a hitünket mutatja be. Istennek tetszik, ha gondosan vezetsz pénzügyi feljegyzéseket

"Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból."

(Példabeszédek 3,9-10)

A tized célja, hogy megtanítson minket, hogy mindig Istent rakjuk az első helyre az életünkben. Istennek nem kell a mi pénzünk. Neki az kell, amit az képvisel: a hálaadásunkat, a prioritásainkat és a hitünket.

 Nézzük meg verseket újra a Példabeszédek 3-ban. Te látsz benne olyan részt, ami azt mondaná: "Tiszteld az Urat azzal, hogy bevételeid minden maradékát odaadod neki"? Láthatod, hogy egyáltalán nem ezt mondja.

Azt mondja, "Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, …" Először Istennek adjunk, előbb, mint bárki másnak, rögtön a bevételeink legjavából.

És itt az ígéret: "akkor bőségesen megtelnek csűrjeid, és must árad sajtóidból." Te és én arra vagyunk elhívva, hogy hálaadásból visszaadjunk Istennek, de egyben a prioritásaink bizonyításaképpen is. Ez egy bizonysága a hitünknek az Ő ígéreteiben.

Malakiás 3,10-ben, Isten mondja, "Hozzátok be a raktárba az egész tizedet…" Ez azt a  helyet jelenti, ahol dicsőítesz. Aztán Isten ezt mondja, "így tegyetek próbára engem". Tulajdonképpen azt mondja, hogy "Tegyél próbára engem és lásd, hogy én megáldalak az engedelmességedért"

Isten azt mondja, minden szükségletünket be fogja tölteni. Nem azt mondja, hogy mindent biztosítani fog, amire mohón vágyunk, de mindent, amire szükségünk van.

Csinálj egy listát mindenről, amit szeretnél, és jelöld meg azokat, amik tényleg kellenek. Ha eddig nem adakoztál Istennek, kezd el ezen a héten. Tekints erre úgy, mint egy hitlépésre, egy konkrét mód arra, hogy megmutasd Istennek, hiszel az ígéreteiben.

 (Daily Hope by Rick Warren, 2011. 09. 23.)

Áldom szent Neved!

Az érzelmek megzabolázása

Morzsák az élet kenyeréből. Összegyűjtötte: Vida Sándor

Az Úr sokkal kegyelmesebben bánik velünk, mint mi bánunk másokkal.

Oswald Chambers : ÖRÖKÖS ÖSSZEÜTKÖZÉSEK

"Mindenkinek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket" (1Kor 9,22).

A szolgálatban álló keresztyénnek meg kell tanulnia, hogy Istennek nemes gondolkozású embere legyen nemtelen dolgok tömkelegében is. Ne mentegesd magad soha: "Ha valahol másutt lennék!" Istennek minden embere közönséges ember, és csak az az ügy teszi rendkívülivé, amit Ő bízott rá. Ha nem az igaz ügy tölti be gondolatainkat és melegíti át a szívünket, kihullunk a rostán, mert hasznavehetetlenek lettünk Istennek. Nem a mi választásunk alapján lettünk Isten munkatársai. Sokan vannak, akik a maguk szabad elhatározásából lettek munkásaivá, de ezekben nincs ott Isten mindenható kegyelme, sem az Ő hatalmas Igéje. Pál egész szívét, értelmét és lelkét betöltötte az az egy, amiért Jézus Krisztus eljött; soha nem vesztette szem elől ezt az egyet. Egyetlen középponti ténnyel kell nekünk is szembe néznünk: Jézus Krisztussal, a Megfeszítettel!

"Én választottalak titeket" (Jn 15,16). Ragaszkodj hitvallásodban a nagyságnak ehhez a jeléhez. Nem mintha te ragadtad volna meg Istent, hanem Ő ragadott meg téged. Itt ebben az iskolában is Ő munkálkodik: hajlít, széttör, átformál, amint éppen jónak látja. Miért teszi ezt? Nem tudjuk. Csak egyetlen egy célért hogy elmondhassa: ez az én emberem. Annyira Isten kezében kell lennünk, hogy általunk másokat is ráállíthasson a Kősziklára éppúgy, mint ahogyan minket is ráhelyezett.

Soha ne határozd el hogy Isten munkatársa leszel, de amikor Isten hívása megszólalt benned, jaj neked, akár jobbra, akár balra fordulsz is el tőle. Olyat tesz veled, amit sohasem tett a hívása előtt, olyat, amit nem tesz meg másokkal. Engedd, hadd tegye meg!

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Kevés a szó.

Ige: Isten országa hasonló a kovászhoz

Lukács bizonyságtétele így hangzik: „És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mérce lisztbe elegyít (azaz: belekever), mígnem az egész megkel” (Luk. 13,20-21)

A kovászról így beszél isten Igéje: „Kis (vagyis egy kevés) kovász az egész tésztát megkeleszti” (Gal. 5,9)

Ezért így figyelmezteti az apostol a mindenkori hívőket: „Nem jó [és nem helyes, nem szép] a ti dicsekedésetek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny [egy kevés, sőt egy parányi] kovász az egész tésztát megposhasztja. [erjedésbe hozza, és megkeleszti]. Tisztítsátok [és takarítsátok] el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül valók vagytok; [hiszen mentesek is vagytok a kovásztól; g. (adzümosz): kovásztalan, azaz nem romlott, és nem megrontott] mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, [a mi pászkaáldozatunk] a Krisztus, megáldoztatott [és föláldoztatott, és megöletett már] érettünk. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak [és álnokságnak] és gonoszságnak [romlottságnak, vagy rosszindulatnak] kovászával, hanem tisztaságnak [(egyeneslelkűségnek; őszinteség, és nyíltszívűségnek] és igazságnak [valóságnak, ami Isten Igéje] kovásztalanságában. [azaz: nem romlott, nem megrontott kenyereivel]” (1 Kor. 5,6-8)

Az Úr Jézus így inti az Övéit, egyben azt is kijelentve, hogy Ő mit ért kovászon: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok (a szó jelentése: elkülönült, elzárkózó, elválasztó: kiemelkedően vallásos emberek zárt csoportja, szektája). és sadduceusok (a szó jelentése: igaz, egyenes, őszinte. Vallási felekezet, de elsősorban politikai párt, amely a vallási és politikai hatalmat összekapcsolja. Szintén szekta) kovászától. Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal. De Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: „Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek?! Őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától! Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és sadduceusok tanításától” (Mát. 16,6-12).

Hogy megítélhessétek [és hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)], hogy mi a rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni (vizsgálni)]. Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára. Teljesek lévén az igazságnak [(dikaioszüné): megigazulásnak] gyümölcsével [hasznos eredményével], melyet Jézus Krisztus teremt [Más fordítás: és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztuson át, vagy Őrajta keresztül] az Isten dicsőségére és magasztalására. [dicséretére] „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol. 1,10)

Ige: Kijelentés a tisztátlanná tételről

Az Úr Jézus kijelenti, hogy az embert a beszéde teszi tisztátalanná, mert: „… ami kijön a szájból, az fertőzteti meg [az szennyezi be, és teszi tisztátalanná] az embert. Mert: Amik a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg [azok szennyezik be igazán, és azok teszik tisztátalanná] az embert. Mert a szívből (a bensőből) származnak [és törnek elő, és erednek] a gonosz, és rossz gondolatok [a gonosz fontolgatások, és szándékok; gonosz tervek]. A gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok [szexuális bűnök. tisztátalanságok, cédaságok, a kicsapongás és az erkölcstelenségek], lopások, hamis tanúbizonyságok [hamis tanúskodás], káromlások [az istenkáromlások; és a gonosz beszédek mások ellen, a rágalmazások, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás]. Ezek fertőztetik meg [szennyezik be, és teszik tisztátalanná] az embert…” (Mát. 15,11.18-20).

 Ezek azok a vallásos emberek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai], mi módon [és hogyan] szólhattok jókat [és hogy is volnátok képesek jót beszélni], holott gonoszak [rossz, káros, semmirekellő, hitvány] vagytok? Mert a szívnek teljességéből [bőségéből] szól a száj [Más fordítás: Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj]. De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [rémáért: kijelentésért, ami lehet: mondás, megnyilatkozás, Ige], amit beszélnek [amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [logoszodból: ami lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [és igazulsz meg]. És a te beszédidből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,34.36-37).

Ezekről – a csak vallásos – emberekről azt mondja a Szenet Szellem: „Mert lesznek az emberek (önzők) magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, (dicsekvők) kevélyek, (gőgösek) káromkodók, (istenkáromlók) szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, (szentségtelenek). Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, (féktelenek) a jónak nem kedvelői, (és jóra nem hajlandók). Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői (akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent). Kiknél megvan a kegyességnek (vagyis a hitnek) látszata, (mert a kegyesség, vagyis a hívő, és istenfélő, Istent tisztelő élet látszatát megőrzik ugyan) de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld (és fordulj el ezektől)” (2 Tim. 3,2-5).

És: „Miképpen pedig Jánnes (jelentése: előnyben részesítő, csaló, megtévesztő), és Jámbres (jelentése: ellenszegülő, gőgös, önfejű) ellene állottak (és ellenszegültek) Mózesnek, akképpen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve (és a hit szempontjából) nem becsületes (és megbízhatatlan) emberek (is)” (2 Tim. 3,8).

Ők azok, akik azt mondják: „… Ismerem őt, (vagyis az Úr Jézust) de az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság” (1 Ján. 2,4).

Vagyis nincs bennük Szent Szellem: „… mert a Szellem az Igazság” (1 Ján. 5,6).

„Még ha azt mondják is: Él az Úr! Bizony hamisan esküsznek!” (Jer. 5,2). Pál apostol vallástétele: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [vagyis egyetlen egy férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan [és beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az, beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14).

Az ember szívéről (bensőjéről) Isten véleménye: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (és mennyire elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és hogy (az ember) szíve gondolatának minden (szándéka és) alkotása szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5).

„… mert az ember szívének gondolata (szándéka) gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21).

Mert: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az (javíthatatlan); kicsoda ismerhetné azt (ki tudná kiismerni)? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem (Én… vagyok a szívek vizsgálója) és a veséket vizsgálom (és a lelkek megítélője), hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete) és cselekedeteinek (vagyis tetteinek) gyümölcse szerint (megérdemli)” (Jer. 17,9-10).

Dávid megvallása az Úrról: „A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz” (Zsolt. 18,27).

Ezért így figyelmezteti a hívőket a Szent Szellem: „Semmi rothadt (bomlasztó) beszéd, (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön). Hanem csak, amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha az jó) a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)”. (Eféz. 4,29).

Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos beszédet, trágárságot)” (Kol. 3,8).

Jakab apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logoszban) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (szómáját: valóját) is megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,2)

Ige: Hasonlat Isten országáról

 „Szintén hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek Istenének királysága] a tengerbe vetett gyalomhoz [vagyis kerítőhálóhoz, vonóhálóhoz; varsához], amely mindenféle (hal)fajtát összefogott [és összegyűjtött];

Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat [a használhatókat; és a kitűnőket] (cserép)edényekbe gyűjtötték [és szedték], a hitványakat [és hasznavehetetleneket] pedig kihányták [kivetették, és  kidobták]” (Mát. 13,47-48)

És hogy kit példáznak a halászok, arról így hangzik a kijelentés: „Mikor pedig a galileai tenger mellett [vagyis a galileai tó partján] járt-kelt vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, amint a tengerbe (kör)hálót vetnek [vagyis dobtak] vala; mert halászok valának. És monda nékik: [gyertek] Kövessetek engem [és jöjjetek utánam], és azt művelem, hogy embereket halásszatok. [mert emberek halászává teszlek benneteket]” (Mát. 4,18-19)

Már a próféciában előre kijelentette ezt az Úr, a következőképpen: Ezékiel látomást kap az új templomról, melynek küszöbe alól víz folyik ki. Kérdésére így válaszol az angyal: „És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki (és a keleti vidék felé tart), és a lapácra megyen alá (és a pusztán folyik keresztül), és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad (vagyis a sóssá vált tengerbe ömlik), és meggyógyul (tőle) a víz. És lészen, hogy minden élő állat (mindenféle élőlény), amely (csak) nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől (jelentése: vadkecskék forrása //nemzetek//) Énegláimig (jelentése: a két borjú forrása //Izráel//): varsák kivető helye (és hálók szárítóhelye) lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel (és olyan sok hal lesz benne és annyiféle, mint a Nagy-tengerben)” (Ezék. 47,8-10)

A király menyegzőt készít fiának, de amikor már kész volt a menyegző, és akik hivatalosok voltak, nem fogadták el a meghívást, akkor ezt parancsolta a Király: „Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. És kimenvén azok a szolgák az utakra, begyűjték mind (és összeszedtek mindenkit) akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző (és a lakodalmas ház) vendégekkel. Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon (és hogyan) jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgat. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás” (Mát. 22,9-13)

Pintér Béla - Átformált

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Állíts fel egy őrhelyet egy szellemileg magas helyen, ahol az ellenség minden mozdulatát látod és felismered. Folyamatosan az éberség állapotában kell tartanod magad, és készen kell állnod harcolni minden egyes támadás ellen, ahogy éppen jönnek. Viszont élesen el kell határolnod az embereket a démoni erőktől. A harcod nem a körülötted levők ellen van, hanem az ördög ellen. A te háborúd szellemben folyik, és nem a természetes szinten. A győzelmet hit által fogod megszerezni, mondja az Úr.

Efézus 6:12 Mert nem test és vér ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.

Victoria Osteen: Vesd Rá a gondodat!

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok (1 Péter 5,7 )

Előfordult már veled, hogy olyan sokáig vártál valamire, hogy végül kifejlesztettél magadban egy „nem érdekel” hozzáállást? Lehet, hogy ezek a szavak elhagyták az ajkadat, de valóban így gondolod ott legbelül is?

Azt vettem észre, hogy azért vesszük fel ezt a „nem érdekel” hozzáállást, mert valójában nagyon is érdekel minket az adott dolog, és attól félünk, hogy nem fog megtörténni, vagy nem úgy fog elsülni, ahogyan reméltük. Mindennek a tetejében még aggódunk is, mert a saját vállunkra vesszük annak a terhét, hogy a dolgot összehozzuk. Így annak érdekében, hogy a félelmünket palástoljuk, és megszabaduljunk attól a tehertől, hogy nekünk kell mindent kimunkálnunk, egyszerűen azt mondjuk, hogy „nem érdekel”.

Tudod, hogy Isten mit mond ezzel kapcsolatban? Azt mondja: „Tudom, hogy igenis érdekel az a dolog, és szeretném, ha tudnád, hogy engem is! Miért nem veted rám ezt a terhet, hogy nyugalmat találj a lelkednek? Bízz Bennem, hogy jót tervezek az életedre, a jövődre, és engedd, hogy nyugalmat adjak neked.”

Amikor a gondjaidat és aggodalmaidat átadod Neki, akkor olyan pozícióba helyezed magad, ahol el tudod fogadni az Ő kegyelmét és erejét az életedre. Amikor a bizalmadat és reményedet Belé veted, akkor, igen akkor fogja megújítani az erődet. És akkor leszel képes futni és szárnyalni, mint egy sas.

Most szeretnélek megkérni, hogy gondolkodj egy kicsit, mondtad-e mostanában valamiről, hogy „nem érdekel”. Ha tényleg „nem érdekel”, akkor engedd el. Úgy, mint amikor a boltban sorban állsz egyetlen dologgal a kezedben. Amikor látod mekkora a sor, hirtelen úgy döntesz, nem éri meg ezért az egy dologért időt pazarolni, és egy határozott mozdulattal visszateszed az árut a polcra, majd sarkon fordulsz. Szellemi szinten is ugyanezt kell tennünk. Ha az a dolog tényleg nem ér annyit, akkor tedd le és menj tovább. Ha pedig valóban érdekel, légy őszinte magaddal és Istennel szemben. Add át Neki a dologgal kapcsolatos terhet és súlyt. Bízz Benne, hogy Ő mindent a javadra munkál. Vesd Rá a gondodat, mert Neki gondja van rád. Törődik a helyzeteddel és tudja, hogy mi van a szívedben.

Victoria Osteen

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/victoria-osteen/155-vesd-ra-a-gondodat.html

Ágnes - A szeretet himnusza

Imádság:

 Uram, de sokszor halott a csend. A megtört üresség csendje.

Kérlek, ébressz te kérdésre bent, hadd találjalak meg benne!

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

A hit az, ami szerint az emberek cselekszenek az életük idején, nem pedig az, amiről beszélnek a haláluk óráján. (Ruskin)

Hit Gyulekezete-Senki nincs

Joyce Meyer - Hogyan tegyük az átlagosat különlegessé I-II

Napi Ige és gondolat

 De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét. (Jeremiás 17:7-8)

Jézus mondja: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!" (János 7.38-39.)

Sajnos Jeremiás azt a helyzetet vázolja könyvében: „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.” (2.13) 

Isten népe tehát elhagyta a forrást, amit Isten készített számára. Helyette pedig repedezett falú víztartókat kerestek, amik nem tartják a vizet. A víztartó emberi építmény. Ezzel azt mondja Isten, hogy múlandó. Nem alkalmas arra, hogy felüdítsen, s nagyon távol van attól, hogy megöntözze szívünket.

Ilyen víztartó az emberekbe vetett bizalom. Ez megcsalhat, hiszen csalárd az emberi szív, változékony, ingatag, sokszor önmagában sem bízik az ember, nemhogy képes lenne arra, hogy mások rá építsenek.

Izrael belefutott az emberbe vetett hit zsákutcáiba. Vegyük nagyon komolyan az Úrban való meggyökerezést és a belőle forrásozó javakat. Ekkor könnyű lesz bízni Istenben. Mert a vele való közösségben egészen természetes alaphangja lesz ez hitünknek és reménységünknek. Nem emberi teljesítmény ez a bizalom, hanem ajándéka a benne megszentelt életnek. (Berencsi Balázs)

Derűs percek A csőtörés

Vízvezeték szerelő a bejárati ajtó előtt

(A jelenet egy parabola, ami azt a típusú magatartást figurázza ki, amikor az emberek meg vannak sértődve azért, hogy Isten nem segít nekik, miközben ők távol tartják Őt maguktól, és a legkisebb erőfeszítést sem teszik azért, hogy együttműködjenek Vele.)

 (kopogás)

VV szerelő: Jó napot asszonyom a vízvezeték szerelő vagyok!

Háziasszony: (kifut az ajtóhoz, de nem nyitja ki) Ó hála Istennek, hogy végre megérkezett… már fogalmam se volt, hogy mit kezdjek ezzel a csőtöréssel. El se tudja képzelni mennyi nehézséggel jár…szinte semmi másra nem jut időm.

VV szerelő: Asszonyom, pontosan ezért jöttem, hogy elhárítsam a hibát..

Háziasszony: Jaj, hát ez igazán jó hír… Mert kérem ha tudná,… ott van például a főzés. Nem tudom elkészíteni az ebédet, mert 2 percenként fel kell mosnom a fürdőszobában. Képzelje csak el, ha nem tenném, kifolyna az előszobába…és ott pedig a parketta szívná magába a vizet... egészen elképesztő a helyzet.

VV szerelő: (még mindig az ajtó előtt) Asszonyom, figyeljen rám! Én pont ezért vagyok itt, hogy ezt a kétségbe ejtő helyzetet megoldjam. Csak annyit kell tennie, hogy ..

Háziasszony: (közbevág)Hát ez igazán nagyszerű, kérem azonnal fogjon hozzá (elmegy)

VV szerelő: (vár) Halló… kérem.. mi történt?

Háziasszony: (visszajön) Igen? Javítja már?

VV szerelő: (megütközve) De kérem, hogyan javítanám, ha nem enged be?

Háziasszony: (felháborodottan) Egy idegen férfit…!? Hova gondol?

VV szerelő: (közbevág) Hogy hogy hova? Hát a lakásába? Ha nem mehetek be, akkor hogyan segítsek?

Háziasszony: Ezek szerint akkor nem akar segíteni?

VV szerelő: Dehogynem asszonyom, hiszen azért jöttem. Azért jöttem, hogy segítsek. Itt vannak a szerszámaim, tele vagyok tettrekészséggel… De ha nem mehetek be az otthonába, nem tehetek semmit az Ön érdekében.

Háziasszony: (dühösen) Már ne is haragudjon, de attól tartok ez csak üres kifogás. Ha igazán akar segíteni, akkor tud is.

VV szerelő: (felháborodottan) Már hogyan tudnék, ha nem enged be.

Háziasszony: Megbocsásson, de nincs időm az üres kifogásokra, csalódnom kellett magában. Ha maga közömbösen elnézi, hogy egy szegény magányos asszony egyedül bírózzon meg a problémáival, akkor nincs miről tárgyalnunk…

VV szerelő: (kétségbeesetten) De hát asszonyom! Hogyan győzzem meg, hogy akarok segíteni, de nem tudok, ha nem enged be a lakásába?

Háziasszony: (önérzetesen) Nem vitatkozom, alá szolgája.. (el)

"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." (Jelenések könyve 3:20.)

Életcseppek

"Az életben sok kegyetlenség onnan származik, hogy üres ábrándokban ringatjuk magunkat. Az ember sok szenvedésének az az oka, hogy nem akar kijózanodni." /Oswald Chambers/

A jövő nemzedékért

Mert megjelent neki az ÚR, és ezt mondta: Ne menj Egyiptomba, hanem abban az országban lakj, amelyet én mondok neked! Maradj jövevényként ebben az országban, én pedig veled leszek, és megáldalak, mert neked és utódaidnak adom ezeket az országokat mind, és megtartom azt az esküt, amellyel megesküdtem apádnak, Ábrahámnak. És úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az égen a csillag. A te utódaidnak adom mindezeket az országokat, és a te utódod által nyernek áldást a föld összes népei, mert hallgatott Ábrahám a szavamra, és megtartotta a megtartandókat: parancsolataimat, rendelkezéseimet és utasításaimat” 1 Mózes 26: 2-5

Isten elmondta Izsáknak miért halmozza el áldásaival: mert apja, Ábrahám hallgatott Isten szavára és engedelmeskedett Istennek. Ilyen egyszerű.

Vajon hányszor tekintett Isten valamelyik ‘ősöm’ hitére, engedelmességére, amikor áldásaival vett körül? És mi jobbat, többet értékesebbet kívánhat egy szülő a gyermekének, mint a Mindenható Isten jóindulatát, áldását, gondviselését.

Hogyan lehet ezt ‘bebiztosítani’? Hallgatni Isten szavára, engedelmeskedni Istennek mindenben, mindenkor, mindenhol. Odaszánás. Isten legyen az első életemben. Biztos befektetés. Mi elmegyünk, meghalunk. Utódaink áldottak lehetnek, bárhogyan alakul majd a történelem.

Kész vagyok-e megadni az árát? Túl sok ez? Nézzek Istenre, aki az Ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogy ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk? Ekkora szeretet láttán akarhatok-e mást, mint hogy “legyen meg a Te akaratod” az én és családom életében?

http://csendespercek.wordpress.com/2010/01/05/a-jovo-nemzedekert/

Győri Márti: Boldog ember az (1. zsoltár)

Pál Apostolnak Timóteushoz írt I. levele. 1. fejezet: Óvás a hamis tanítóktól (szerkesztett)

1 Tim. 1,1 Pál, Jézus Krisztus [kiküldött] apostola a mi megtartó [üdvözítő, vagyis megmentő, megszabadító] Istenünknek, és Jézus Krisztusnak a mi [elváró] reménységünknek rendelése szerint [és felhatalmazása alapján írja e levelet]

»Más fordítás: Én, Pál, azért lettem apostol, mert megmentő Istenünk és Krisztus Jézus, aki a mi reménységünk, így parancsolta«

1 Tim. 1,2 Timóteusnak [jelentése: aki Istent tiszteli; istenfélő], az én igaz [édes és szeretett] fiamnak a hitben: Kegyelem, [azaz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása], irgalmasság és békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] Istentől, a mi Atyánktól, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.

1 Tim. 1,3 Amiképpen Macedóniába menetelemkor kértelek [bátorítottalak, és buzdítottalak] téged, hogy maradj Efézusban [azért], hogy megmondjad [és megparancsold] némelyeknek [és figyelmeztess egyeseket], ne tanítsanak más tudományt [ne hirdessenek tévtanokat, és ne tanítsanak hamis tanítást],

1 Tim. 1,4 Se mesékkel [és mondákkal, mítoszokkal, vagy hitregékkel] és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak [se ne figyeljenek mesékre és céltalan, végnélküli nemzedéksorozatokra], amelyek inkább versengéseket támasztanak [és vitákra vezetnek és vitatkozásra adnak alkalmat], mint Istenben való épülést [mint az Isten üdvözítő tervének megvalósítását] a hit által.

[Más fordítás: Ne foglalkozzanak emberek által kitalált történetekkel és a családjuk bizonytalan eredetével. Ezek a dolgok csak arra jók, hogy vitatkozzanak rajtuk, és nem Isten munkáját viszik előre. Isten tervei ugyanis hit által valósulnak meg]

1 Tim. 1,5 A parancsolatnak vége [célja, csúcspontja, végcélja, megvalósulása, beteljesedése, és eredménye] pedig a tiszta [őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [vagyis a szellemi élet központjából, a bensőből, és], jó lelkiismeretből [szellemi-önismeretből, szellemi együttészlelésből] és igaz [képmutatás, kétszínűség és tettetés nélküli; őszinte] hitből való [hitből fakadó, hitből származó, Isten szerinti] szeretet.

»Más fordítás: Azért parancsolom ezt, hogy a hívőkben felébredjen Isten szeretete, amelyhez tiszta szív, jó lelkiismeret és őszinte hit szükséges«

1 Tim. 1,6 Melyektől némelyek eltévelyedvén [és elfordulva], hiábavaló beszédre [és üres fecsegésre] hajlottak [üres fecsegésre adták magukat]:

»Más fordítás: Ezeket azonban némelyek elhibázták és letértek az útról, hogy hiábavalóságokat fecsegjenek«

1 Tim. 1,7 Kik törvénytanítók akarván lenni [és akik abban tetszelegnek, hogy ők a törvén magyarázói, holott] nem értik, sem amiket beszélnek [amiket fecsegnek], sem amiket [csökönyösen] erősítgetnek [sem amit bizonygatnak; vagy amikről vitatkoznak; és amit olyan csökönyösen állítanak].

1 Tim. 1,8 Tudjuk pedig [és tisztában vagyunk vele], hogy a törvény jó [hasznos, előnyös], ha valaki törvényszerűen [vagyis a törvénnyel összhangban, a törvénynek megfelelően] él vele [vagyis ha valaki törvényszerűen alkalmazza],

1 Tim. 1,9 Tudván azt [és tisztában vagyunk azzal is], hogy a törvény nem az igazért van [nem a megigazult ellen van, mert nem az igaz emberek számára szoktak törvényt kiszabni] hanem a törvénytaposókért [akik nincsenek alárendelve a törvénynek, vagyis a pogányokért]. És engedetlenekért [akik nem helyezik alá magukat, akaratosak, konokok, dacosak], az istentelenekért [az Isten nélkül élőkért, akik ezért gátlástalanok, és tisztességtelenek is] és bűnösökért [céltévesztettekért], a latrokért [a szentségtelenekért] és fertelmesekért [a szentségtelenek és a szentségtörőkért; a lázadókért, a vallástalanokért], az atya- és anyagyilkosokért, emberölőkért.  

1 Tim. 1,10 Paráznákért [férfi prostituáltakért], férfi fertőztetőkért [homoszexuálisokért], emberrablókért [leigázó, rabszolgává tevőkért], hazugokért [hamisítókért], hamisan esküvőkért [hamis hitűekért, esküszegőkért, hamis tanúkért], és ami egyéb [vagyis különböző, másfajta] csak az egészséges tudománnyal [az egészséges tanítással] ellenkezik, [szemben áll, szembehelyezkedik].

1 Tim. 1,11 A boldog [és boldogító] Isten dicsőségének [fényességének, ragyogásának] Evangéliuma [vagyis dicsőségéről szóló evangélium, örömüzenet] szerint, mely reám bízatott [amelyre én kaptam megbízást]

1 Tim. 1,12 És hálát adok annak, aki engem megerősített [aki erőt adott nekem, és hatalommal felruházott], a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hűnek [vagyis hűségesnek] ítélt [és megbízhatónak tartott], rendelvén a szolgálatára,

1 Tim. 1,13 Ki előbb istenkáromló, [szitkozódó, és az övéit] üldöző és erőszakoskodó [kevély, gőgös, önhitt, elbizakodott, önkényes, féktelen, vad, gátlástalan, arcátlan, zabolátlan, gyalázkodó] valék [vagyis olyan ember voltam, aki sem Isten, sem emberek irányában nem ismerte a mértéket, hanem gátlástalanul túllépett minden mértéket]. De könyörült rajtam [és mégis irgalmat nyertem], mert tudatlanul cselekedtem [tájékozatlan voltam, és nem értettem] hitetlenségben, [és engedetlenségben].

1 Tim. 1,14 Szerfelett megsokasodott [és bőségesen kiáradt rám, és túláradt rajtam] pedig a mi Urunknak kegyelme [Isten jóindulata, kedvezése] a Krisztus Jézusban való [vagyis a Krisztus Jézusban található] hittel és [Isten szerinti] szeretettel.

1 Tim. 1,15 Igaz beszéd ez [megbízható, és hiteles az Ige] és [minden(képp)] teljes elfogadásra méltó [az az ige], hogy Krisztus Jézus azért jött e [látható] világra, hogy megtartsa [üdvözítse, megmentse, és megszabadítsa] a bűnösöket [a célt eltévesztőket], akik közül első [és legnagyobb] vagyok én

1 Tim. 1,16 De azért könyörült rajtam [és azért nyertem irgalmasságot], hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes [és mindenre elég] hosszútűrését [és végtelen türelmét], példa gyanánt [vagyis, hogy példaképe legyek] azoknak, akik [a jövőben] hisznek Őbenne [és így] az örök életre [jutnak]

1 Tim. 1,17 Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs [egy] Istennek, [Őnéki, aki birtokolja a bölcsességet] tisztesség [és tisztelet] és dicsőség [és fényesség, ragyogás] örökkön örökké!

[Más fordítás: Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké] Ámen

1 Tim. 1,18 Ezt a parancsolatot [vagyis ezt az utasítást,és ezt a  tanítást] adom néked [és kötöm a lelkedre], fiam Timótheus [jelentése: Istent tisztelő, istenfélő], a rólad való korábbi jövendölések [vagyis próféciák] szerint, hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel. [Más fordítás: Használd azokat a próféciákat, mint fegyvereket, és e próféciákon állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a szellemi harcot jó stratégiával]

1 Tim. 1,19 Megtartván [és birtokolván] a hitet és jó lelkiismeretet [vagyis a szellemi együttészlelést], melyet némelyek [és amelyet néhányan] elvetvén, [és elutasítván] a hit dolgában hajótörést szenvedtek [a hitet elvesztették, megfeneklettek, zátonyra futottak, és csak roncs maradt belőlük].

1 Tim. 1,20 Kik közül való Himenéus [jelentése: a házasság istenének ajánlott] és Alexander [jelentése: férfit védő, legyőző], kiket átadtam a sátánnak [akiket rábíztam a sátánra [jelentése: ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló], hogy megtanulják [és azért, hogy megfegyelmezze, megzabolázza, és hogy megnevelődjenek], hogy ne káromkodjanak. [Más fordítás: így megtanulhatják, hogy többé ne mondjanak gonosz dolgokat, ne becsméreljék, ne gyalázzák, és ne terjesszenek rágalmakat Isten ellen, és ne beszéljenek tiszteletlenül Istenről]

Jézus Te vagy az égi fény

Keresztény udvarlás...

Jéé egy angyal! Fájt, mikor leestél a mennyből?

Bob Gass.Napi: Az élet hullámvasútja (5)

„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)

Menet közben kiszállni nem alternatíva, hanem őrültség! Egy letört gyülekezeti tag ezt mondta a lelkipásztorának: „Belefáradtam a próbálkozásba. Már olyan régóta padlón vagyok; nem tudom összeszedni a hitemet, hogy higgyek Isten szabadításában.” A lelkipásztor így felelt: „Először is: soha nem fogod tudni igazolni azt, hogy feladod, mert Isten a te oldaladon áll. Ő nem hagy el téged, megígérte, hogy »nem hagy el téged, és nem marad el tőled.

Ne félj hát, és ne rettegj!« (5Mózes 31:8). Másodszor: az Ő igéje azt mondja: »Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja« (2Timóteus 2:13).

Itt nem csupán a te hitedről van szó, hanem Isten hűségéről. Amikor úgy érzed, hogy nem tudsz hinni, akkor ne az Istenbe vetett hitedre (vagy annak hiányára) összpontosíts,  hanem koncentrálj az Ő irántad való hűségére!” Milyen nagyszerű tanács ez az élet hullámvasútjára vonatkozóan! Sőt, adjunk hozzá még néhány bátorító észrevételt. Harmadszor: Isten nem tartozik nekünk magyarázattal, ezért ezt ne is keressük, viszont megígérte a kimenekedést!

„Isten… el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Amíg ki nem hoz belőle, addig segít átjutni rajta. A te dolgod csak annyi, hogy maradj fenn a hullámvasúton. Negyedszer: Isten minden körülmények között a javadat munkálja. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28).

Isten összerendezi a csúcsokat és mélységeket, úgy, hogy mindennek a kimenetele a te javadat szolgálja. Ötödször: amíg Isten így cselekszik, a Fiú és a Szentlélek naponta közbenjár az Atyánál érted (ld. Róma 8:26-32,34-39). Ha mindez együttműködik a te érdekedben, akkor hogyan lennél képes feladni?

Új Forrás - Szerelmes dal