CSAK JÉZUS!

Róm 10,12-18.

12 Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az

Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; 13 amint meg van

írva: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül."

14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is

higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető

nélkül? 15 És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva:

"Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!" 16

Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogyan Ézsaiás

mondja: "Uram, ki hitt a mi beszédünknek?" 17 A hit tehát hallásból van,

a hallás pedig a Krisztus beszéde által. 18 Kérdem: talán nem hallották?

Sőt nagyon is! "Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a földkerekség

széléig az ő beszédük."

                           CSAK JÉZUS!

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek. (Mt 28,19-20)

Nemrég olvastam egy történetet egy Kínában élő keresztyén csoportról, és az evangelizációhoz való viszonyulásukról. Szívük vágya volt, hogy hirdessék az evangéliumot, hogy minél több emberhez eljuttassák a Jézus Krisztusról szóló örömhírt. De azt mondták: "Nincs pénzünk nagyszabású programokra, drága gospel előadásokra. Mi csak Jézust tudjuk adni az embereknek."

Az első században a gyülekezet drága programok, és bonyolult eszközök nélkül hirdette mindenfelé az evangéliumot. Megélték a hitüket, és bizonyságot tettek szomszédjaiknak, barátaiknak, és a gyülekezet gyorsan növekedett. Csak Jézust tudták adni, és ezt mi is megtehetjük. A szándék és a hangunk elég ahhoz, hogy számot adjunk a bennünk élő reménységről, szelíden és tisztelettudóan. (1Pt 3,15) Ha keressük a lehetőséget, hogy

a körülöttünk élőkhöz elvigyük Jézust és az ő életadó üzenetét, akkor meg is fogjuk találni.

Imádság: Urunk, segíts, hogy készséggel tegyünk bizonyságot Fiadról, és az általa hozott megváltásról. Ámen.

Semmibe sem kerül, hogy a hétköznapi életünkben hirdessük az evangéliumot.

Andy Baker (Tennessee, USA)

www.csendespercek.hu

Dícséretek 3 Jézus Kriszts Úr

Copeland6 2005 Frankfurt HUN

A MENNYBE VEZETŐ ÚT

Olyan szokatlan az a tudat, hogy egyszer meg kell halnunk; az ember nem arra lett teremtve, hogy elmúljon, ezért van bennünk egy természetellenes érzés a halált illetően. Sajnos a bűn romboló hatása miatt lettünk jó és rossz tudói, így a halál megismerői. De nem ez a végső állomás, nem feltétlenül, mindenki számára van hely ott, ahol teremtője által örök békességben élhet. De nézzük meg, milyen út vezet a mennybe; talán a legegyszerűbb dolog a világon.

BŰNÖSEK VAGYUNK

"Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül" (Róma 3:23)

Mindannyian vétkeztünk saját akaratunkból és természetünknél fogva. Isten lát mindent, a tetteinket és a gondolatainkat egyaránt.

BŰNEINKÉRT BÜNTETÉS JÁR

"Mert a bűn zsoldja halál..." (Róma 6:23a)

A bűnért fizetnünk kell. Isten azt mondja, hogy a bűn eredménye a halál. Jézus elmondta, hogy kétfajta halál létezik:

Testi halál

A feltámadás következtében nem ez az, amitől igazán tartanunk kell.

Lelki halál

Ez azt jelenti, hogy valaki úgy hal meg, hogy nem nyert bocsánatot a bűneire. Az illető fizet a saját bűnéért és az örök elmúlás vár rá. Isten akarata nem ez, de az ember szabad akaratából választhatja ezt az útat is."...az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban." (Róma 6:23b) Isten elküldte Jézust, mint ingyenes ajándékot számunkra, így ha elfogadjuk őt hit által mint személyes Megváltónkat, akkor Ő megment és egy nap a mennyben élhetünk örökké.

Egy ajándékot nem lehet megvenni vagy kiérdemelni. Ezt csak elfogadni lehet. Megbocsátást csak úgy kaphatunk, hogy elfogadjuk Jézust egyszer és mindenkorra, mint ajándékot, hit által a szívünkbe. "Mert kegyelemből tartattatok meg hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék." (Efézus 2:8-9)         Vagy elfogadjuk Krisztust, vagy elutasítjuk Őt. Nincs középút. Senki sem született Jézussal a szívében. Ő egy "úriember", nem jön a szívünkbe addig, amíg nem hívjuk be. "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16)

TIED LEHET A MEGVÁLTÓ

"Az Isten pedig a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt." (Róma 5:8) Isten megengedte, hogy Jézus fizessen bűneinkért azáltal, hogy helyettünk ment a keresztre. Leköpték, megostorozták, megtépték a szakállát és megfeszítették. Ő szeret téged. Meghalt, eltemették, 3 nap múlva feltámadt és most a mennyben van, hogy helyet készítsen neked. Ha te lennél az egyetlen bűnös az egész világon, Jézus akkor is meghalt volna, csak érted. Ő szeret téged. Ahhoz, hogy valaki megmenekülhessen a pokoltól, bűneit megbánva, hit által el kell fogadnia Jézust, mint személyes Megmentőjét. Ez az egyetlen Mennybe vezető út!   "Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha Én általam." (János 14:6)

BŰNBOCSÁNATOT NYERHETSZ MÉG MA

"Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik." (Róma 10:13)

Ha hittel kéred Jézust egy imában, hogy bocsássa meg a bűneidet és mentsen meg téged, akkor Ő nem hagyja válaszolatlanul kérésedet.

http://www.nicelife.hu/cikkek/bizodalom/mennybeut.php

Oswald Chambers: A SZENT SZELLEM BIZONYSÁGTÉTELE

"Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt..." (Róm 8,16).

Veszélyes Istenhez azzal a csereüzleti lelkülettel közeledni, hogy tegyen bennünk az Ő Szelleme bizonyságot, mielőtt megtettük, amit Ő mondott. "Miért nem jelenti ki magát Isten nekem?" Nem teheti! Nem azért, mert nem akarja, de nem teheti meg, mert te útjában állsz, amíg át nem adod magad neki teljesen. Amint megteszed, Isten bizonyságot tesz önmagáról; nem tehet bizonyságot rólad, de azonnal bizonyságot tesz az Ő saját természetéről benned. Ha bizonyságot tenne, mielőtt valósággá lenne benned, abból érzelgős meghatódottság születne csak. De mihelyt a váltság alapján cselekszel és abbahagyod merész vitatkozásodat, akkor Isten bizonyságát adhatja nekünk. Azonnal, amint feladod értelmi meggondolásaidat és érvelésedet, Isten megbizonyítja, amit érted tett; akkor aztán a saját merészségünkön csodálkozunk, amiért ennyi ideig várakoztattuk Őt.

Ha vitássá válik, hogy Isten meg tud-e szabadítani a bűntől, akkor vagy engedd, hogy megszabadítson, vagy mondd meg neki, hogy nem tudja megtenni. Ne hivatkozz erre vagy arra a személyre, hanem próbáld ki a Máté 11,28-at: "Jöjjetek énhozzám!" Menj, ha fáradt vagy és megterhelt; kérj, ha tudod, hogy rossz vagy (Lk 11,13).

Isten Szelleme bizonyságot tesz Urunk váltságáról, de semmi másról nem tehet bizonyságot, a te értelmed mellett sem tanúskodhat. Talán a Szellem bizonyságtételének gondoljuk azt az egyszerűséget, ami józan eszünk döntéseit követi, pedig a Szellem csak a saját természetéről és a váltság művéről tesz bizonyságot, de soha nem tanúskodik az okoskodásunk mellett. Ha megpróbáljuk, hogy okoskodásunkat igazoljuk vele, nem csoda, ha sötétségbe és zűrzavarba kerülünk. Dobd ki magadból mindezt, bízzál meg Istenben és Ő majd bizonyosságot ad!

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Terry MacAlmon My God & King Magyarul

60 év börtön gyilkosságért, ártatlanul

A TROMBITA, BILL BURNS:

Most jön a megprófétált áldás ideje. Azért száll rátok ez az áldás, mert elhatároztátok, hogy végigmentek. Csatarendben jöttetek elő, és megharcoltátok a hit nemes harcát. Figyelemreméltó állhatatosságot tanúsítottatok az utóbbi időszakban. Ragaszkodtatok az Én igémhez. Használtátok a fegyvereket, amelyeket Én adtam nektek. Valóban megharcoltátok a hit nemes harcát.

És most emiatt eljövök, hogy megáldjalak titeket. Most készültök belépni a nagy áldás időszakába, ami felülmúlja a legmerészebb álmaitokat és a szívetek elképzeléseit. Mert eljövök, hogy elvezessem a menyasszonyomat a kincseinek a teljességébe. Ezek a királyság bemutatásának a napjai, és Én rajtatok keresztül mutatom be a királyságomat. Hittetek, ezért kapni fogtok, mondja a Szentséges Úr Isten.

http://gyurinaploja.blogspot.com/

Boldog, aki hisz

 „És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.”

(Lukács evangéliuma 1. fejezet 45. vers)

Két ember szemlélte egy kiállításon a jerikói vak meggyógyításáról szóló festményt.
- Maga mit lát kiemelkedőek ezen a képen? - kérdezte az egyik.
- Ó kérem, - volt a válasz - ez a festmény csodálatos. Minden mesterien ki van dolgozva. Krisztus alakja, az emberek csoportjai, az arckifejezések. Minden, nézze csak, minden tökéletes.

- És látja ott a kép szélén azt az eldobott botot? Ahhoz mit szól?
- Valóban. Mit gondol, mit keres ott az a bot?
- Én úgy gondolom, az az otthagyott bot a hit kifejeződése.
- Hogyhogy?
- Ez az ember ott ülhetett az útfélen, de mikor meghallotta Jézus közeledését, kiabálni kezdett. Mikor Jézus magához hívta, a botját hátrahagyva ment a Mesterhez. Ezzel is kifejezve a gyógyításban való hitet, hiszen a botra már úgysem lesz szüksége.

Igen, ez az igazi kifejeződése a hitnek. Mikor még a teljesülés előtt eldobod a mankót, odabotorkálsz Jézushoz és várod az ígéret teljesülését.

Mégis, mily sokszor Tamás módjára csak a szemünknek és kezünknek hiszünk. Saját magunk próbálunk emberi mankókkal, emberi eszünk szerint végigbotorkálni életünk útján és persze ugyanakkor szeretnénk ebből kigyógyulni, de nem merjük teljesen Istenre bízni magunkat, hogy az Ő kérései szerint éljünk.

Pedig ez a hit a valódi boldogság kulcsa. Jézus ezt mondja a mai lelki vakoknak és Tamásoknak is; „boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Ján.20:29)

Dobd el tehát a mankót! Kelj fel és járj Jézus elvei szerint!

http://reggelidicseret.blogspot.com/search/label/bizalom

Áldott légy Uram (dicséretek Cegléd).flv

Istenem, áldj meg minket...

KENNETH COPELAND: Eljutni a hit egységére

Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére.

- Efézus 4:13

Ha figyelsz Isten hangjára, hallhatod, hogy egy hívást intéz Krisztus Testéhez. Egységre hív minket. Arra hív, hogy letegyük a nézeteltéréseinket, és egységben készüljünk Jézus visszajövetelére.

Sok hívőt ennek még a gondolata is megrémít. "Hogyan kerülhetek egységbe olyannal, aki másik felekezetbe tartozik?" "Nem fogom feladni a tanaimat, és egyetérteni velük az egység kedvéért!"

Nem ismerik fel: az igei egység nem a tantételeken alapul.

Az Efézus 4:14 szerint a "mindenféle tanítások szele" gyermeki dolog. A tanítások szelei nem kerülnek egységbe. Azok megosztják az embereket. Az Ige nem mond semmi olyat, hogy a tantételeinkben kerüljünk egységbe. Azt mondja, hogy a hit egységére jussunk el.

Ezt eddig nem értettük, ezért a tanok egységét követeltük egymástól.

Ilyeneket mondtunk: "Ha nem értesz egyet velem a nyelvek imájában, vagy az elragadtatás várható időpontjában. vagy hogy milyen mélynek kell lennie a víznek, amibe bemerítkezünk, akkor nem fogadlak el az Úrban testvéremnek. Nem leszek többet közösségben veled."

De ez nem Isten útja. Ő nem tárt elénk hosszú listát a követelményeiről. Isten követelményrendszere nem bonyolult. Az 1 János 3:23 elmondja, mit parancsol nekünk: higgyünk az Ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást.

Ha egyszer eljutunk oda, hogy megtartjuk ezeket a parancsolatokat, és nem aggódunk a többi miatt, akkor el tudjuk felejteni a felekezeti összetűzéseket, és eljutunk együtt a hit egységére. Olyan erősekké válunk együtt, hogy a sokféle tanítás szele nem fog minket szétválasztani.

Amikor ez megtörténik, az ördög pánikba fog esni, mert ha Isten emberei eljutnak a hit egységére, az egy döbbenetes dolog. A leghatártalanabb, legerőteljesebb dolog a földön.

Ebben a pillanatban, az egész világon a Szellem egységre hívja az élő Isten Gyülekezetét. Halld meg Őt, és engedelmeskedj, így része lehetsz Isten egyik legcsodálatosabb mozdulásának, amit a világ valaha is látott!

Igei olvasmány: Zsoltárok 132:13-18; 133

Készítette: Feil Józsefné

Isten szeretetének birodalma – Kenneth Copeland könyve

http://www.facebook.com/l.php?u=http%3A%2F%2Fwww.mindenlehetseges.hu%2Fisten-szeretetenek-birodalma-kenneth-copeland-konyve%2F&h=eAQEaVrrb

http://www.scribd.com/doc/36898347/Kenneth-Copeland-Isten-szeretetenek-csodalatos-birodalma

Ige: A test (a hús) szerint élők

Azoknak pedig, akik bár megismerték az Urat, de visszafordultak a világhoz, ezt mondja az Úr: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság, ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4).

Ezért: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból” (1Jn. 2,15-16).

Ezért tehát: „Öldököljétek [sanyargassátok] meg azért a ti földi tagjaitokat [Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul; Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi; öljétek meg magatokban a régi emberi természetet és annak minden megnyilvánulását]. Paráznaságot [erkölcstelenséget; fajtalanságot; szexuális bűnöket], tisztátalanságot, bujaságot [bűnös szenvedélyt; érzéki vágyakat], gonosz kívánságot [gonosz vágyat; a bűnös kívánságokat; rossz kívánságokat (gerjedelmet)] és a fösvénységet [a kapzsiságot; a telhetetlenséget; meg a gazdagság után való vágyakozást, hiszen az a bálványimádás egyik fajtája], ami bálványimádás” (Kol. 3,5).

„És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz/létkorhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,2).

És ne a hústest szerint gondolkodjatok: „Mert a (hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése; észjárása; gondolatvilága; vágya] ellenségeskedés [ellenszegülés] Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, [nem veti alá magát] mert nem is teheti. [sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van; (mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet)]” (Róm. 8,7).

Ige: Az igazság útja

 „Meggondolás [megfontolás, és jó tanács] őrködik [virraszt, és őrködik] feletted, értelem [okosság, és megértés] őriz [oltalmaz, és tart meg] téged

Hogy megszabadítson [megóvjon; megmentsen] téged a gonosznak útjától [a rossz, és helytelen életmódtól, vagy vallási szokástól, vagy istentiszteleti módtól] és a gonoszságszóló férfiútól [és azoktól a veszélyes, rosszindulatú, rossz szándékúnak számító, káros, ártalmas emberektől, akik hamisságot; gonoszságot; álnokságot; fonákságot szólnak, akik közül egy sem hívő, és nem őszinte, nem szavahihető, és nem becsületes];

Akik elhagyják [otthagyják, nem törődnek vele, és elhanyagolják] az igazságnak útját [az egyenes, igaz ösvényt, a keskeny utat], hogy járjanak [a maguk útján, és olyan életmódot folytatnak, amely pusztulásba visz] a sötétségnek útjain [járnak tudatlanságból, a vallási és erkölcsi sötétség útján, amit a bűn, a hitetlenség, és istentelenség, vagyis az Isten nélküli élet okoz]” (Péld. 2,1113)

Ige Isten hívása

Isten így hív minden embert, aki vágyik megismerni Őt: „Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort (az öröm szimbóluma) és tejet (az Evangélium szimbóluma). Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket (keresményeteket) azért, ami meg nem elégíthet (amivel nem lehet jóllakni)? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek (életetek) kövérségben” (Ésa. 55,1-2).

 Péter apostol is arra buzdít – kijelentve azt is – hogy mi, és ki után kell vágyakozni: „Mint most született csecsemők (gyanánt), a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten Igéje) után (epekedjetek, nagyon) vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. (és általa növekedjetek az üdvösségre) (amíg majd megmenekültök)” (1 Pét. 2,2).

Pál apostol is azt kéri az Úrtól a mindenkori szentek számára: „Hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol. 2,2-3).

Mert: „Tőle [Belőle] vagytok [származtok] pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, [Isten rendeléséből]…” (1 Kor. 1,30).

Veled az élet szép.flv

A szenvedésről.

Álkeresztyének

Nemrég megjelent az újságban egy történet a huszonnyolc éves Mark Carverről, aki egy nagy kórház orvosaként és orvosigazgató-helyetteseként dolgozott.

A probléma, mint kiderült, az volt, hogy Mark sosem végzett egyetemet vagy egészségügyi iskolát. Állítólag papírokat hamisított, hogy megkapja az orvosi állást, és elég orvosi szakkifejezést ismert ahhoz, hogy mindenkivel elhitesse, hogy valóban orvos.

Ha elítélik, hét évet tölthet a börtönben rabot játszva (erre a pozícióra talán alkalmasabb).

Sajnos Mark sok olyan emberre emlékeztet bennünket, akik keresztyénnek nevezik magukat. Járnak templomba. Nem káromkodnak, és nem isznak túl sokat. Időnként még imádkoznak is. Eleget beszélnek „kánaániul" ahhoz, hogy valódinak higgyék őket.

De csak a külsőségeket tudják utánozni. Soha nem hoztak személyes döntést Krisztus mellett.

Pál azt mondja, hogy az utolsó időkben „az emberek... önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent" (2Tim 3,1-5). Hű! Micsoda lista!

Azt is mondja, hogy sokan fenntartják a vallásos látszatot, de megtagadják Isten erejét. Más szóval, kívülről keresztyénnek néznek ki, de belül nincs ott az erő.

Legtöbben nem szeretnénk, ha egy áldoktor venné ki a vakbelünket. Istennek sincs szüksége álkeresztyénekre. Nem mintha nehéz lenne egy héten egyszer a gyülekezetben elvégezni a megfelelő mozdulatokat, vagy a megfelelő dolgokat mondani az ifjúságin. A legtöbben biztos kihúznánk így egy darabig.

De miért ne fogadnánk el Krisztust és ismernénk meg az erőt, amit az ad, ha valóban vele élünk?

http://johir.neobase.hu/small_story/Alkeresztyenek

C. H. Spurgeon: Állhatatosságra nevel

"De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, az Úr" (5Móz 7,22).

Az Úrért való küzdelmünkben ne várjunk egy csapásra győzelmet. A gonosz gondolatok és cselekedetek szívósak. Vannak vidékek, ahol évek szívós munkája kell ahhoz, hogy csak egy is eltűnjön az ott élő embereket beszennyező számos bűn közül. Ezért teljes erőnkkel tovább kell küzdenünk, még akkor is, ha egyelőre kevés a látható eredmény.

A feladatunk ebben a világban az, hogy Krisztus számára nyerjük meg az embereket. Ne megalkuvásokba menjünk bele, hanem a gonosz ellen küzdjünk. Ne népszerűségre törekedjünk, hanem harcoljunk komolyan minden bűn ellen. Hitetlenség, iszákosság, tisztátalanság, elnyomás, világiasság, tévelygés: mindezek "kiűzendők".

De ezt csak az Úr tudja véghezvinni, éspedig hűséges szolgáin keresztül. Legyen áldott a neve, hogy megígérte, hogy meg is fogja tenni: "elűzi előled ezeket a népeket". De apránként cselekszi ezt meg, hogy állhatatosságra neveljen bennünket, növelje hitünket, éberségre tanítson és arra, hogy ne legyünk testünk kívánságának a rabjai. Ezért adjunk hálát Istennek minden kis sikerért, és könyörögjünk nagyobbakért. Ne dugjuk vissza "hüvelyébe a kardot", míg teljesen be nem fejeztük, amit az Úr rajtunk keresztül akar elvégezni.

Végy bátorságot, én lelkem! Haladj csak apránként mindig előbbre, és meglátod, a sok kis lépésből milyen nagy egész lesz a végén!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Kutless - Everything I Need magyarul

61-ES ZSOLTÁR

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Tudj róla, hogy az elégedetlenség megnyitja az ajtót egy elcsábító szellem előtt, ami olyan helyekre visz téged fizikailag, szellemileg és érzelmileg, ahová nagyon nem akarsz eljutni. Az ellenség terve az, hogy elérje, hogy kikerülj a Szellemem sodrásából, és elvonja a figyelmedet a szellemi vitalitás fenntartásától. Annak van most az ideje, hogy mindenek feletti erőfeszítést tegyél annak érdekében, hogy az Atya dolgai foglalkoztassanak, mondja az Úr.

1 Timótheus 6:6 De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel.

Fordítás: Országh György

http://gyurinaploja.blogspot.com/

Megtakarítás = befektetés a jövőbe

„Drága kincs és olaj van a bölcs hajlékában, az ostoba ember pedig eltékozolja azt.” Példabeszédek 21:20

A Biblia elég gyakran tanít a pénzügyekről. Itt van például a Péld 21:20, ami nem más, mint Isten IQ tesztje. Lássuk, milyen bölcs vagy: az okos ember tartalékol a jövőre nézve, a bolond azonban minden bevételét elkölti.

Van egy kérdés, amit ha felteszel saját magadnak, segíthet abban, hogy takarékosan bánj a pénzeddel. Nagyon egyszerű ez a kérdés; amikor arra készülsz, hogy megvegyél valamit, kérdezd meg magadtól: „Tényleg szükségem van rá?” És légy teljesen őszinte, amikor megválaszolod magadnak.

Például: tényleg szükségem van egy új kocsira? Persze, tudom, hogy nagyon szeretném. De tényleg szükségem van egy új kocsira? Mert igaz, hogy nagyon szeretném, de igazán szükségem van rá?

Egy alapvető anyagiakkal kapcsolatos tanítás: ha elköltöd a pénzed, akkor elfogy. De ha takarékoskodsz a pénzeddel, akkor megmarad és neked dolgozik majd. A legnagyobb problémánk gyakran az, hogy mi dolgozunk a pénzért, ahelyett, hogy hagynánk a pénzünket dolgozni értünk. Ha ezt Istennek tetsző módon teszed, akkor kilábalhatsz az adósságból és Ő megáld téged.

Hogyan kellene átszervezni a pénzügyeidet, hogy azok Istennek tetszőek legyenek?

(Daily Hope by Rick Warren, 2011.09.24)

http://napiremeny.blog.hu/2011/11/10/valaszolj_meg_egy_kerdest_es_noveld_a_megtakaritasaidat

Hit Gyülekezete- Érted jönnek fel a csillagok

Kicsoda mehet be?

Egy keresztyén ember azt álmodta, hogy a pokol kapujánál állt, és megkérdezte:

„Vannak itt katolikusok?”

„Igen”, hangzott a válasz.

„Protestánsok?”

„Igen.”

„Mások is?”

„Igen!”

Megszomorodva ment el onnét, majd a menny kapujához érkezett. Ott ugyanazokat kérdezte.

„Vannak itt katolikusok?”

„Nincsenek”, volt a válasz.

„Protestánsok?”

„Azok sem!”

„Hát akkor kik?”

„Itt csak bűnösök vannak, akiket Jézus Krisztus megváltott.”

http://www.oromhirmisszio.siteset.hu/index.php?m=14537

Joseph Prince: Ne a körülményeid alapján mérd le Isten jelenlétét az életedben

De az Úr Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett (1 Mózes 39,2)

Ne hagyd, hogy a körülményeid elbátortalanítsanak! Tudom, néha a dolgok elkeserítőnek és teljesen kilátástalannak tűnnek. De ne add fel, mert még nem ért véget a történet!

Sokszor életünk legmélyebb pontjait Isten ugródeszkának használja, hogy a legjobb helyre emeljen. Így volt ez József esetében is. Tekerjük csak vissza a filmet, és figyeljük meg József életének csúcspontjaiban és mélypontjaiban Isten ujjlenyomatát. Ha Józsefet nem árulták volna el a bátyjai, akkor nem adták volna el rabszolgának. Ha nem adták volna el rabszolgának, akkor nem került volna Putifár házába. Ha nem került volna Putifár házába, akkor nem dobták volna a király embereinek a börtönébe. Ha nem dobták volna a király embereinek a börtönébe, akkor nem fejtette volna meg a fáraó fősütőmesterének és főpohárnokának az álmát. Ha nem fejtette volna meg az álmukat, akkor nem hívták volna, hogy magyarázza meg a fáraó álmát két évvel később. Ha nem magyarázta volna meg a fáraó álmát, akkor a fáraó nem nevezte volna ki Józsefet az Egyiptomi birodalom második emberének!

Ezután a visszatekintés után világosan látszik, hogy Isten József legsötétebb óráját élete legfényesebb órájává változtatta! Ne a körülményeidre nézz! Ugyanaz az Isten, Aki Józseffel volt, most itt van veled!

Jézus azt mondja neked: „A nehézségek közepette Én vagyok a pajzsod. Én vagyok a védelmeződ. Én vagyok az erős várad. Én vagyok a gyógyítód. Én vagyok a forrásod. Én vagyok a békességed. Én vagyok az örömöd. Én vagyok a bölcsességed. Én vagyok az erőd. Én vagyok a dicsőséged, aki felemeli a fejedet.”

„Mert Ő mondta: nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5)

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/153-ne-a-korulmenyeid-alapjan-merd-le-isten-jelenletet-az-eletedben.html

A Lélek és a Menyasszony

Friderika-Sáron rózsája

Hit Gyülekezete- Szívem legmélyéből

Amish Grace[2010] Teljes film (Egetett magyar felirattal)

Ige: Az Úr Jézus rokonai

Lukács bizonyságtételében az Úr Jézus a magvetőt hallgatókról beszél, amikor: „Jövének pedig hozzá az ő anyja és atyjafiai (a testvérei), de nem tudtak hozzá (vagyis Jézushoz) jutni a sokaság miatt. És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai (a te testvéreid) künn állnak, téged akarván látni. Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai (vagyis testvéreim) ezek, akik az Isten beszédét (igéjét) hallgatják, (és megtartják) és megcselekszik azt” (Luk. 8,19-21)

Márk bizonyságtételében az Úr Jézus démonokat űz, de a hozzátartozói „odakint” állak meg: „És megérkeznek az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldenek hozzá, hívatván őt. Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged. Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim? Azután elnézvén köröskörül a körülötte (körben) ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim. Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám” (Márk. 3,31-35)

Amikor kiválasztotta a tizenkét tanítványt, és: „Azután haza térének. És ismét egybegyűlt a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetnek. Amint az övéi (vagyis a hozzátartozói) ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül (extázisban, azaz: önkívületben) van” (Márk. 3,20-21)

„Mert az ő atyjafiai (a testvérei) sem hívének benne” (Ján. 7,5)

Érezd és lásd hogy az Úr jó.

Ige : A beszédről

Így figyelmeztet a Szent Szellem: „Semmi rothadt (és bomlasztó) beszéd (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön). Hanem csak amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha az jó, és) szükséges az építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)” (Eféz. 4,29)

Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos, trágár beszédet)” (Kol. 3,8)

Jakab apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „Atyámfiai (testvéreim), ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (egész valóját) is megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,1-2)

És: Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket az Úr (az Isten) színe előtt, hogy ne vitatkozzanak (és ne kötekedjenek,  és ne vívjanak szócsatát) haszontalanul, (és ne folytassanak haszontalan szóharcot), a hallgatóknak romlására” (2 Tim. 2,14)

„Mert (ilyenkor) gonoszságod oktatja (és a bűn tanítja erre) a te szádat, és a csalárdok (vagyis a ravaszok) nyelvét választottad. A te szád kárhoztat téged (és saját szád tesz bűnössé), nem én, és a te ajakaid bizonyítanak (és vallanak) ellened” (Jób. 15,5-6)

Hiszen: „A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje, az ő beszédének jövedelmével lakik jól (mert amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni az ő bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia). Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét. (Más  fordítás: Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi)” (Péld. 18,20-21)

 Ezért mindenkor az élet beszédét szóljátok, és: „A Krisztusnak beszéde (logosza: Igéje) lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak (az Istennek)” (Kol. 3,16)

Ige: Jahve ígérete

A prófétán keresztül így szól a Megváltó: „Elvétethetik-é a préda az erőstől (el lehet-e venni a zsákmányt a hőstől), és megszabadulhatnak-e az igazak foglyai (megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól)? Igen, így szól az Úr, az erőstől (a hőstől) elvétetnek a foglyok is, és megszabadul (és megmenekül) a kegyetlen (az erőszakos) zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg (és perlőiddel én fogok perelni), és én tartom (én szabadítom) meg fiaidat.

És etetem nyomorgatóiddal (és elnyomóiddal) az önnön húsokat, és mint a musttól, vérüktől megrészegednek, és megtudja minden (hús)test (vagyis mindenki), hogy én vagyok az Úr; megtartód (és a te szabadítód) és megváltód, Jákóbnak erős Istene!” (Ésa. 49,24-26)

 És a golgotai kínoszlopon ez megtörtént, mert: „Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta (és nyilvánosan megszégyenítette), diadalt vévén (és diadalmaskodva) rajtuk abban (vagyis Krisztusban)” (Kol. 2,15)

Erőm Te vagy szívem Királya.

Kenneth & Gloria Copeland: Táplálkozz az Igével

Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől. – Példabeszédek 4:20-21

Ha Isten Igéjét megtetted a legfelső hatalomnak az életedben, az első lépés az ellenség támadásai felett való győzelemhez az, hogy az Igéhez mész, és megragadod Isten ígéreteit a helyzeteddel kapcsolatban.

Vedd észre, hogy azt mondtam, menj az Igéhez! Jó az Igéről megemlékezni. De ez ne helyettesítse azt, hogy az Igét nap mint nap a szemed előtt tartod.

Gondold csak meg: egy éhes ember soha nem lakik jól attól, hogy a krumpli ízére gondol. Még akkor sem, ha tökéletesen emlékszik rá. Ugyanez igaz Isten Igéjére. Fontos az emlékezetünkben tartani, de az is fontos, hogy az Igéhez menjünk, és a szellemünket tápláljuk vele. Erő van abban, ha a szemünk előtt tartjuk az Igét, és ha hallgatjuk. Így kerül a szívedbe, és így tudsz élni általa.

Ezért ma ne csak gondolkodj az Igén, hanem olvasd! Keresd meg az ígéreteket, amelyek a jelenlegi helyzetedre utalnak. Táplálkozz ezekkel az ígéretekkel, és erősödj meg!

Igei olvasmány: 5 Mózes 6:1-9

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

A MUNKÁS URALKODÓ SZENVEDÉLYE

"Azért igyekezünk is, ...hogy neki kedvesek legyünk" (2Kor 5,9).

"Azért igyekezünk" - küzdelmes munkába kerül állandóan megmaradnunk ebben a törekvésben. Azt jelenti, hogy szüntelenül a legmagasabb eszményhez igazodunk, nem úgy, hogy a lelkek megnyerésére, egyházak alapítására vagy ébredések támasztására igyekszünk, hanem egyes-egyedül azért, hogy "neki kedvesek legyünk".

Nem a szellemi megtapasztalások hiánya buktat el, hanem hogy nem őrizzük meg tisztán a példaképet. Mérd le legalább hetenként egyszer Isten előtt, hogy vajon az általa felállított mértékhez igazodik-e az életed? Pál ahhoz a zenészhez hasonlít, aki nem a hallgatóság tetszésével, hanem karmesterének helyeslésével törődik.

Minden olyan törekvés, amely a legcsekélyebb mértékben eltávolodik attól, hogy becsületesen megállj Isten előtt, elvettetéseddel végződhet. Tanulj meg arra ügyelni, merre visz az igyekezeted, és majd megérted, miért olyan fontos tekintetedet Jézus Krisztusra irányítani.

Pál mondja: Mivel a testem más irányba sodorhat, ezért éberen vigyázok állandóan arra, "hogy megsanyargassam és szolgává tegyem" (1Kor 9,27).

Meg kell tanulnom mindent alárendelni ennek a fő törekvésnek! Istennek éppen annyit érek a nyilvánosság előtt is, mint a csendes magányban. Az a fő törekvésem, hogy tetszését megnyerjem és kedves legyek neki? Ha ennél kisebb dologra irányul, mindegy hogy milyen nemes dolognak látszik is, igyekezetem tévút.

---

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Imádság:

Egyszer csak eljön az a pillanat, mikor a lelkemben ébred fel szavad, s nem értem, mégis a szívemmel tudom, az enyém vagy, s én a tiéd, Jézusom. Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

Mit jelent a hit?

Hinni annyit jelent, mint Isten szavának Igazat adni.

Napi Ige és gondolat

 De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét. (Jeremiás 17:7-8)

Ma arra keressük a napi Igével a választ, hogy mit is jelent Istenben bízni? A jeremiási Ige egy szép képet használ ehhez. Az első felismerésünk, hogy bízni az Úrban, mindenekelőtt meggyökerezést jelent. Egy emberi szem számára elrejtett folyamatról van szó. Egy fa az élete elején ebbe fekteti a legnagyobb energiákat. Lefelé tör, minél több ponton csatlakozva ahhoz a földhöz, amelynek részévé lesz. Annyira jelentős ez a folyamat, hogy már egy kis fát sem lehet kézzel csak úgy kihúzni. Le lehet törni az ágait, ki lehet vágni, de a gyökere nem enged, már fiatalon sem.

Ugyanígy van a hívő ember az Úrba vetett bizalmával. A hitbeli fejlődés legelső lépése, Őbenne meggyökerezni. Pál apostol tanítja: „Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne!” (Kol 2.7) Minél több ponton csatlakozni Istenhez, mint a gyökér az anyaföldhöz! Csatlakozni imával, Igével, testvéri közösséggel, másoknak való bizonyságtétellel, szolgálattal. Ahol csak lehet ott lenni, ahol az Úr van.

Nem lesz bizalma Isten iránt annak az embernek, aki nem kapcsolódik szervesen és valóságosan Istenhez. Többnyire ezen a ponton vérzik el az Istenbe vetett bizalom. Nem volt jelentős és erős a kapcsolat. Mert a példabeli fa keresi a vizet a talajban és ott érzi jól magát, onnan merít erőt, s óvja magát a kiszáradástól. Ugyanúgy a hívő ember is élő vizet keres, mely Jézusból ered. Egy forrás ez, mely mindig megelégít, táplál, öntözi csenevész hitünket, a folyóvíz mellé ültetett fához hasonlóan elevenedik meg naponként. (Berencsi Balázs)

No zenekar-Szivemben elsz

19-es ZSOLTÁR ANN.

AZ AJTÓ

Régi történet szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy pergamen lapon. E szerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent.

A két szerzetes hosszú szabadságot kért. Elhagyták a kolostort, s útnak indultak, hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi szenvedésen vergődtek át. Megöregedtek és elfáradtak ugyan, de Isten közeli látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyre tovább.

Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte. Ott a küszöb, s azon túl... - majd Isten. A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták, úgy lépték át meghatottan a küszöböt.

Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták magukat. Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak. Asztalukon a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi munkára...

                                                     

(Görög Tibor: Csendes szobák - nyitott ablakok c. könyvből)

http://keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/4

Kenneth E. Hagin: Ördögöket űznek

Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek… - Márk 16,17.

Jézus azt mondta, hogy ez lesz a legelső jel, ami követni fog minden egyes hívőt: “…Az én nevemben ördögöket űznek…”

Jézus nem feltétlenül a megszállt emberekből való ördögűzésről beszélt itt. Egyszerűen csak azt mondta, hogy az Ő nevében a hívőknek hatalmuk lesz az ördög felett. Meg fogják törni az ördög erejét saját életük és szeretteik élete felett. Meg fognak szabadulni az ellenségtől, mert hatalmat fognak gyakorolni felette.

Figyeljük meg újra, Jézus egy szót sem szólt arról, hogy imádkozzunk Istenhez vagy Jézushoz, hogy tegyenek valamit az ördöggel. Jézus azt mondta, ezt a hívők teszik meg.

A hívők fognak ördögöket űzni. A hívők fognak új nyelveken szólni. A hívők fogják kezeiket a betegekre vetni, és azok meggyógyulnak. Azért ne imádkozz, hogy Isten tegye a kezét a betegekre, te magad tedd ezt. Azért se imádkozz, hogy Isten űzze ki az ördögöt, te magad tedd meg!

Megvallás: Én hívő vagyok, és jelek követnek engem. Jézus nevében ördögöket űzök. Én tartom távol őket az utamtól. Megtöröm az ördög erejét az életem felett. Megtöröm az ördög erejét szeretteim élete felett. Én az ellenségtől szabadon járok, mert hatalmat gyakorlok felette.

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Oswald Chambers: AMIKOR AZ ÖSZTÖNEINK VEZETNEK

"...épüljetek a ti szentséges hitetekben..." (Júd 20).

Urunk nem volt sem ösztönös, sem hidegvérű, hanem csendes; nyugodt erő áradt belőle, amelyből soha nem lett fejvesztettség. Legtöbbünknél a vérmérséklet vonalán fejlődik ki keresztyén életünk és nem Isten vonalán. Az ösztönösség természeti életünk vonása, de Urunk mindig figyelmen kívül hagyta, mert hátráltatja a tanítvány életének növekedését. Figyeld meg, mennyire óv minket Isten Szelleme az ösztönösségtől. Amikor ösztöneinkben megállít, ostoba öntudatosságunkban azonnal igazolni akarjuk magunkat. A gyermek lehet ösztönös, ez rendben van, de a felnőtt férfi vagy nő ösztönössége végzetes lehet; az ösztöneire hallgató ember mindig elpuhult és lobbanékony. A természetes ösztönösséget önfegyelmezéssel készséggé kell átformálnunk, egy magasabb indíttatásnak engedve.

A tanítványság egyedül Isten természetfeletti kegyelmére épül. Könnyű a vízen járni ösztönös merészséggel, de egészen más Jézus Krisztus tanítványaként járni a szárazföldön. Péter járt a vízen, hogy Jézushoz menjen, de később a földön csak távolról követte Őt. Egyes válságokban nincs szükségünk Isten kegyelmére. Az emberi természet és büszke öntudat is elég arra, hogy nagyszerűen megálljunk azokban, de ahhoz már Isten természetfeletti kegyelme szükséges, hogy a nap 24 órájában szentül éljünk, tanítványként járjunk a hétköznapi robotmunkában és közönséges, semmibe vett, figyelemre sem méltatott életünket Jézus tanítványai módjára éljük. Szinte velünk született az az ösztön, hogy kivételesen nagyszerű dolgokat kell Istenért véghezvinnünk, pedig nem. A megszokott dolgokban kell rendkívülinek lennünk; a nyomornegyedekben, hitvány emberek között szentnek - és ezt nem lehet öt perc alatt megtanulnunk.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Signum-Allelujah.wmv

Csend van bennem

Lukács evangélium 14. fejezet: Krisztus követésének akadályai (szerkesztett)

Luk. 14,1 És lőn [vagyis történt] mikor a főfarizeusok közül egynek [vagyis a farizeusok egyik vezetőjének] házához ment [Jézus] szombatnapon [sabbatkor vagyis a nyugalom napján, amely a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja] kenyeret enni [azaz: bement ebédelni], azok [vagyis az ott lévők ez alatt] leselkednek vala Őutána [vagyis megfigyelték, és szemmel tartották őt].

Luk. 14,2 És ímé egy vízkóros ember vala Őelőtte [és állt meg előtte].

Luk. 14,3 És felelvén Jézus, szóla [és elkezdett beszélni] a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é [megengedett-e] szombatnapon [a nyugalom napján] gyógyítani?

Luk. 14,4 Azok pedig hallgatnak. És Ő megfogván [és kézen fogva] azt [a beteget, és rátette kezét], meggyógyítá [majd elküldte], és elbocsátá

Luk. 14,5 [Azután így szólt a törvénytanítókhoz és a farizeusokhoz], és felelvén nékik, monda: Ki az közületek, akinek szamara vagy ökre [vagy a fia] a kútba [vagy egy gödörbe] esik, és nem vonja [nem húzza-e] ki azt azonnal szombatnapon [a nyugalom napján]?

Luk. 14,6 És nem felelhetnek vala Őellene semmit ezekre, [mert nem tudtak erre mit felelni]

Luk. 14,7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak [vagyis a meghívottaknak, és a vendégeknek], mikor észre vevé, mi módon [és hogyan keresik maguknak], és válogatják a fő helyeket [a díszhelyeket, azaz: az első helyen fekvést], mondván nékik:

Luk. 14,8 Mikor valaki lakodalomba hív [és meghív egy esküvői vacsorára], ne ülj [és ne dőlj le] a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló [vagy egy nálad fontosabb, és előkelőbb, egy megbecsülésnek örvendő, tisztelt, tiszteletre méltóbb] embert is hívott meg az,

Luk. 14,9 És eljövén [és mikor megérkezik] az, [és hozzád lép], aki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd [és add át] ennek a helyet! És akkor szégyennel [és szégyenszemre] az utolsó helyre fogsz [kerülni], és ülni [és akkor neked szégyenkezve a legutolsó helyet kell elfoglalnod].

Luk. 14,10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le [vagyis dőlj le] az utolsó helyre; hogy mikor eljő [és belép majd] az, aki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb [ülj előbbre egy jobb helyre]! Akkor néked [becsületed], és dicsőséged lesz azok előtt, [vagyis minden asztaltársad előtt] akik veled együtt ülnek [azaz: mindazok előtt, akikkel együtt dőltél asztalhoz, és így a többi vendég tisztelni fog].

Luk. 14,11 Mert mindenki, aki magát felmagasztalja [és fölemeli], megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik [és fölemeltetik]

Luk. 14,12 Monda pedig [Jézus] annak is, aki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz [és adsz], ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédjaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked [mert akkor ezzel már megkaptad jutalmadat].

Luk. 14,13 Hanem mikor lakomát készítesz [ha vendégséget rendezel], hívd a szegényeket [a nincsteleneket, a koldusokat], csonkabonkákat [nyomorékokat, bénákat], sántákat, vakokat:

Luk. 14,14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked [mert nincs miből visszafizetniük ezt neked, mert nincs miből viszonozniuk]; mert majd visszafizettetik néked [és meglesz a jutalmad] az igazak [vagyis a megigazultak] feltámadásakor

Luk. 14,15 Hallván pedig ezeket egy [vendég] azok közül, akik ővele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában [aki Isten országának, Isten királyságának a vendége; aki az Isten királyságában lakománál fog ülni].

Luk. 14,16 Ő pedig [így válaszolt, és] monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat [vagyis sok vendéget] meghíva;

Luk. 14,17 És elküldé (rab)szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak [vagyis a meghívottaknak]: Jertek el, mert immár minden kész [mert minden elkészült]!

Luk. 14,18 És mindnyájan egyenlőképpen kezdék magukat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam [vagyis földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem]; kérlek téged, ments ki engem!

Luk. 14,19 És másik monda: Öt [pár] iga [vagyis igavonó] ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam [és most megyek kipróbálni]; kérlek téged, ments ki engem!

Luk. 14,20 A másik pedig monda: Feleséget vettem [most nősültem, most házasodtam], és azért nem mehetek.

Luk. 14,21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá [és jelentette] ezeket az ő urának. Akkor megharagudván [és haragra gerjedt] a gazda [vagyis a ház ura és megparancsolta, és], monda az ő szolgájának. [Siess, és] eredj hamar a város [útjaira], és az utcáira és szorosaira [tereire és sikátoraira, és az útkereszteződésekre], és a szegényeket, csonkabonkákat [nyomorékokat], sántákat és vakokat hozd be ide. [és vezesd be ide a koldusokat a mellékutcákból]

Luk. 14,22 És [később jelentette, és] monda a szolga: Uram, meglett [megtörtént, megtettem] amint parancsoltad, és mégis van hely.

Luk. 14,23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez [és a kerítésekhez; és az ösvényekre], és kényszeríts bejőni mindenkit [és kényszerítsd az embereket, hogy jöjjenek el, és unszolj mindenkit, hogy bejöjjön], hogy megteljék az én házam.

Luk. 14,24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül [akiket meghívtam] meg nem kóstolja az én vacsorámat

Luk. 14,25 Megy vala pedig ő vele nagy sokaság [és hatalmas tömeg kísérte Jézust]; és megfordulván, monda azoknak:

Luk. 14,26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli [a görög szöveg mondanivalója: vagyis nem szereti kevésbé] az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét [a saját életét] is, nem lehet az én tanítványom. [Más fordítás: Ha valaki hozzám jön, és nem szeret jobban engem, mint a saját apját, anyját, feleségét, gyermekeit, és testvéreit, sőt az életénél is jobban, az nem lehet a tanítványom, mert nem képes a tanítványommá válni].

Luk. 14,27 És valaki [nem veszi fel] nem hordozza az ő keresztjét [kínoszlopát, vagyis nem vállalja a halálnak kitettséget, és nem tagadja meg önmagát], és énutánam jő [vagyis: és úgy nem jön utánam], nem lehet az én tanítványom [mert nem képes a tanítványommá válni]

Luk. 14,28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja [vagyis kiszámítja] a költséget, ha van-é mivel elvégezze [hogy telik-e mindenre a befejezésig]?

Luk. 14,29 Nehogy minekutána fundamentumot [vagyis alapot] vetett, és elvégezni nem bírja [vagyis teljesen befejezni nem képes], csúfolni [és gúnyolni] kezdje őt mindenki, aki látja,

Luk. 14,30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghezvinni [nem volt képes teljesen befejezni]!

Luk. 14,31 Vagy valamely király, [harcra készül egy másik királlyal szemben], és mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, [vagyis ha az egyik király elindul, hogy egy másik királlyal csatában mérje össze erejét] nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, aki ő ellene húszezerrel jött [és harcolhat-e tízezer emberrel az ellen, aki húszezerrel jön ellene]?

Luk. 14,32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket [Más fordítás: Mert ha nem tudja felvenni a harcot ellene, akkor követeket küld az ellenséghez, amíg a másik király még távol van, és békét kér]

Luk. 14,33 Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden [anyagi és szellemi] javaitól, [a körülményeitől, az anyagi javaitól, birtokaitól, a számára lehetséges, megengedett dolgoktól, saját kezdeményezéseitől, az nem képes, ezért] nem [is] lehet az én tanítványom

Luk. 14,34 Jó [alkalmas, megfelelő; hasznos, kiváló, és előnyös] a só: de ha a só megízetlenül [ha elveszti az ízét, akkor ostobának bizonyul, és bolonddá válik], és akkor mivel sózzák meg [hogyan tudják azt visszaadni]?

Luk. 14,35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas [és nem megfelelő, vagy hasznos]: kivetik [és kidobják] azt. Akinek van füle a hallásra, hallja [az hallja meg]

Gyertek velünk

Életcseppek

"A szenvedések lehántanak az emberről minden kölcsönvett hitet, és arra kényszerítenek bennünket, hogy mindenki a saját maga forrásából merítsen. A bajok közepette minden mesterséges támasz kidől, és az ember nem támaszkodhat több hitre, mint amennyi saját magának van." /Fosdick/

Victoria Osteen: Az élet váróterme

A minap, amikor egy forgalmi dugóban ücsörögtem, elkezdtem gondolkodni azon, hogy milyen sok időt töltünk várakozással. Várakozunk a forgalmi dugóban, az üzletben a sorbaállásnál, várunk az előléptetésre, várjuk, hogy egy bizonyos kapcsolatban bekövetkezzen a fordulat, és várjuk, hogy választ kapjunk az imánkra. Úgy tűnik, rengeteg időt töltünk az élet várótermében!

Isten látja ezt, és azt mondja: „Azt szeretném, ha helyesen várakoznál.” De mit jelent helyesen várni? A „várni” szó a héberben egy reményteljes várakozásra utal. Isten azt akarja, hogy Őbenne várjunk. Azt akarja, hogy a reményünket Belé vessük és Tőle legyen várakozásunk. Az Ézsaiás 40:31 ezt mondja: „Akik az Úrban bíznak (angolban: akik az Úrra várnak), erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

Isten megígérte, ha helyes a várakozásunk, akkor lesz erőnk várni. Nem borulunk ki, nem leszünk frusztráltak, és nem fogjuk úgy érezni, mintha leszívták volna az energiánkat. Ha Őbenne van a várakozásunk, akkor futunk, és nem fáradunk el, felemelkedünk és szárnyalunk, mint egy sas. Ez az ige azt tanítja nekem, hogy vannak olyan időszakok, amikor várakoznunk kell. Van, amikor át kell mennünk valamin, miközben várakozunk. Van, amikor futunk, és a várakozás időszaka gyorsan eltelik. És van, amikor a körülmények fölé emelkedve szárnyalunk végig a várakozás időszakán. Nem számít, melyik eset áll fenn, Isten megígéri, hogy megerősít minket, ha Rá várunk.

Hogyan várakozzunk Őbenne? Először is dicsérettel és imádattal a szívünkben és a szánkban. A dicsőítés mindig megelőzi a győzelmet. Isten azt mondja, hogy Ő, népének dicséretében lakozik. Amikor pedig Isten megjelenik, nincs mese, az ellenségnek mennie kell!

Másik dolog a helyes várakozással kapcsolatban az, hogy ügyelnünk kell a szavainkra, gondolatainkra és a hozzáállásunkra. A gondolataink irányítják a szavainkat, azok pedig végső soron az életünket. Ügyelnünk kell arra, hogy a szavaink összhangban legyenek Isten Szavával. Igazítsd a szavaidat az Ő Szavához, mert az erőd a vele való egységből jön.

Talán már hallottad, hogy a hozzáállás meghatározza a „magasságot”. Ha az élet viharai fölé akarunk emelkedni, akkor az elménket a feljebbvaló dolgokra kell összpontosítanunk, nem pedig a földi gondokra. Jézust kell a fókuszunkban tartani, mert Ő a kezdője és bevégzője a hitünknek.

Ha éppen várakozol, akkor ügyelj arra, hogy helyesen várakozz: hittel, reménnyel és dicsérettel az ajkadon. Tudd, hogy Ő hűséges: meg fogja újítani az erődet, és fel fog emelni, ha Benne bízol, és Tőle van várakozásod.

Victoria Osteen

Magyar fordítás: ahitatok.hu

Kitárom szívem ajtaját

Fel a fejjel!

"Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért."

1Jn 3,16

Az önzetlenség legmagasabb foka az önfeláldozás, de mi késztet erre valakit? Képzeld el a történetet:

Az ellenség rohamozza a vár falait, számuk annyi, mint a tenger habja. A hősök hiába aprítják őket, egyiket a másik után, mert egyre csak jönnek, nem törődve a rájuk váró halállal. Arcukon és szemükben a vad elszántság és a gyűlölet mind ellenetek irányul. Ők győzni akarnak és semmi sem számít már. A sok borzalom, ami a csatában körülvesz, mindenkit érzéketlenné tesz, csak robotok harcolnak.

A védők száma egyre fogy, így nő közöttük az elkeseredettség. „Csak tartsd a vonalat!” – jár a fejedben. A vállad szinte összeér a bajtársadéval, mert mindketten tudjátok, ha az ellenség mögétek kerül, meghaltok mind. A vár falai és bástyái, mint hullámtörők a kikötőben, állják a hadsereg erős ostromát. A küzdelem sokáig áll a holtponton, egyik fél sem bír a másikkal.

Aztán tőled távolabb történik valami, egy magyar zászló hullik alá a mélybe, majd kicsit később egy másik követi. Az ellenség lélektani hadviselést folytat. A zászlókat pusztítja, hogy sajátjait tűzze a helyébe, jelezve sikerét. De egyelőre nem sikerül. A bajtársak ordítva biztatják egymás mindkét oldalon. Ők kapcsolnak először. A mélyben újabb létrák szegeződnek a falhoz, mindegyiken lófarkas török zászló tör a magasba edzett harcosok kezében. Olyan sokan vannak, hogy a meggyengült egysoros oszlop nem bír velük, hiába igyekeznek. Egyiket a másik után törik el és dobják le a hordozójával együtt, de az egyikük túl erős. Senki nem tud győzni ellene a párbajban. Izmos karja jobbra- balra vág, szemében az őrület szikrája lobog. Már egy magyar zászló sincs azon az oldalon és a védők elfogytak.

Rikkantva emeli magasba zászlaját, hogy kitűzze. A pillanat most szinte egy örökkévalóságnak tűnik. A hősök karja megáll a levegőben, a védők szívébe rémület költözik. „Végünk” – gondolják. Aztán egy kicsit távolabbról mozdul valaki. Nagy lendületet véve vetődik a törökre, szorosan megragadva őt. Együtt zuhannak a mélybe. A közös halálba. Döbbent csend, majd mindenki ordít. De ez az ordítás erőt ad a védőknek. „Valaki közülünk feláldozta magát értünk, már nem veszhetünk el!”

Dugovics Titusz régi története beleitta magát közös magyarságtudatunk emlékezetébe. Kevesen tudják, hogy értünk most egy épp ilyen kegyetlen lelki harc folyik. Az ellenség, Sátán és angyalai, mindent megtesznek, hogy mindannyiunkat elpusztítsanak. Mi emberek nem is tudunk sokáig ellenállni és a belső falaink omladoznak a kísértő ostromok alatt. Az ellenség mindent megtesz, hogy kitűzhesse zászlaját: „Ez az ember is az enyém, mert istentelen!” De ekkor jön egy Hős, Aki az égből szállt alá, emberré lett. Minden isteni hatalmát letette, hogy velünk és értünk küzdhessen. És pontosan az utolsó pillanatban, akkor, amikor már úgy tűnik, mindennek vége, önfeláldozó halálával kivívta a győzelmet a kereszten. Mégis van remény! Van menedék, van út vissza Istenhez! Nem vagyunk elhagyottak, elveszettek, kárhozottak, mert Krisztus győzött! Hát fel a fejjel!

Bejegyezte: Restás László dátum: 4:00 

Küldés e-mailben

BlogThis!

Megosztás a Twitteren

Megosztás a Facebookon