Joseph Prince: Ne a körülményeid alapján mérd le Isten jelenlétét az életedben

De az Úr Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett (1 Mózes 39,2)

Ne hagyd, hogy a körülményeid elbátortalanítsanak! Tudom, néha a dolgok elkeserítőnek és teljesen kilátástalannak tűnnek. De ne add fel, mert még nem ért véget a történet!

Sokszor életünk legmélyebb pontjait Isten ugródeszkának használja, hogy a legjobb helyre emeljen. Így volt ez József esetében is. Tekerjük csak vissza a filmet, és figyeljük meg József életének csúcspontjaiban és mélypontjaiban Isten ujjlenyomatát. Ha Józsefet nem árulták volna el a bátyjai, akkor nem adták volna el rabszolgának. Ha nem adták volna el rabszolgának, akkor nem került volna Putifár házába. Ha nem került volna Putifár házába, akkor nem dobták volna a király embereinek a börtönébe. Ha nem dobták volna a király embereinek a börtönébe, akkor nem fejtette volna meg a fáraó fősütőmesterének és főpohárnokának az álmát. Ha nem fejtette volna meg az álmukat, akkor nem hívták volna, hogy magyarázza meg a fáraó álmát két évvel később. Ha nem magyarázta volna meg a fáraó álmát, akkor a fáraó nem nevezte volna ki Józsefet az Egyiptomi birodalom második emberének!

Ezután a visszatekintés után világosan látszik, hogy Isten József legsötétebb óráját élete legfényesebb órájává változtatta! Ne a körülményeidre nézz! Ugyanaz az Isten, Aki Józseffel volt, most itt van veled!

Jézus azt mondja neked: „A nehézségek közepette Én vagyok a pajzsod. Én vagyok a védelmeződ. Én vagyok az erős várad. Én vagyok a gyógyítód. Én vagyok a forrásod. Én vagyok a békességed. Én vagyok az örömöd. Én vagyok a bölcsességed. Én vagyok az erőd. Én vagyok a dicsőséged, aki felemeli a fejedet.”

„Mert Ő mondta: nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5)

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/153-ne-a-korulmenyeid-alapjan-merd-le-isten-jelenletet-az-eletedben.html

A Lélek és a Menyasszony

Friderika-Sáron rózsája

Hit Gyülekezete- Szívem legmélyéből

Amish Grace[2010] Teljes film (Egetett magyar felirattal)

Ige: Az Úr Jézus rokonai

Lukács bizonyságtételében az Úr Jézus a magvetőt hallgatókról beszél, amikor: „Jövének pedig hozzá az ő anyja és atyjafiai (a testvérei), de nem tudtak hozzá (vagyis Jézushoz) jutni a sokaság miatt. És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai (a te testvéreid) künn állnak, téged akarván látni. Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai (vagyis testvéreim) ezek, akik az Isten beszédét (igéjét) hallgatják, (és megtartják) és megcselekszik azt” (Luk. 8,19-21)

Márk bizonyságtételében az Úr Jézus démonokat űz, de a hozzátartozói „odakint” állak meg: „És megérkeznek az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldenek hozzá, hívatván őt. Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged. Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim? Azután elnézvén köröskörül a körülötte (körben) ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim. Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám” (Márk. 3,31-35)

Amikor kiválasztotta a tizenkét tanítványt, és: „Azután haza térének. És ismét egybegyűlt a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetnek. Amint az övéi (vagyis a hozzátartozói) ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül (extázisban, azaz: önkívületben) van” (Márk. 3,20-21)

„Mert az ő atyjafiai (a testvérei) sem hívének benne” (Ján. 7,5)

Érezd és lásd hogy az Úr jó.

Ige : A beszédről

Így figyelmeztet a Szent Szellem: „Semmi rothadt (és bomlasztó) beszéd (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön). Hanem csak amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha az jó, és) szükséges az építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)” (Eféz. 4,29)

Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos, trágár beszédet)” (Kol. 3,8)

Jakab apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „Atyámfiai (testvéreim), ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (egész valóját) is megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,1-2)

És: Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket az Úr (az Isten) színe előtt, hogy ne vitatkozzanak (és ne kötekedjenek,  és ne vívjanak szócsatát) haszontalanul, (és ne folytassanak haszontalan szóharcot), a hallgatóknak romlására” (2 Tim. 2,14)

„Mert (ilyenkor) gonoszságod oktatja (és a bűn tanítja erre) a te szádat, és a csalárdok (vagyis a ravaszok) nyelvét választottad. A te szád kárhoztat téged (és saját szád tesz bűnössé), nem én, és a te ajakaid bizonyítanak (és vallanak) ellened” (Jób. 15,5-6)

Hiszen: „A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje, az ő beszédének jövedelmével lakik jól (mert amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni az ő bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia). Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét. (Más  fordítás: Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi)” (Péld. 18,20-21)

 Ezért mindenkor az élet beszédét szóljátok, és: „A Krisztusnak beszéde (logosza: Igéje) lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak (az Istennek)” (Kol. 3,16)

Ige: Jahve ígérete

A prófétán keresztül így szól a Megváltó: „Elvétethetik-é a préda az erőstől (el lehet-e venni a zsákmányt a hőstől), és megszabadulhatnak-e az igazak foglyai (megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól)? Igen, így szól az Úr, az erőstől (a hőstől) elvétetnek a foglyok is, és megszabadul (és megmenekül) a kegyetlen (az erőszakos) zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg (és perlőiddel én fogok perelni), és én tartom (én szabadítom) meg fiaidat.

És etetem nyomorgatóiddal (és elnyomóiddal) az önnön húsokat, és mint a musttól, vérüktől megrészegednek, és megtudja minden (hús)test (vagyis mindenki), hogy én vagyok az Úr; megtartód (és a te szabadítód) és megváltód, Jákóbnak erős Istene!” (Ésa. 49,24-26)

 És a golgotai kínoszlopon ez megtörtént, mert: „Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta (és nyilvánosan megszégyenítette), diadalt vévén (és diadalmaskodva) rajtuk abban (vagyis Krisztusban)” (Kol. 2,15)

Erőm Te vagy szívem Királya.

Kenneth & Gloria Copeland: Táplálkozz az Igével

Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől. – Példabeszédek 4:20-21

Ha Isten Igéjét megtetted a legfelső hatalomnak az életedben, az első lépés az ellenség támadásai felett való győzelemhez az, hogy az Igéhez mész, és megragadod Isten ígéreteit a helyzeteddel kapcsolatban.

Vedd észre, hogy azt mondtam, menj az Igéhez! Jó az Igéről megemlékezni. De ez ne helyettesítse azt, hogy az Igét nap mint nap a szemed előtt tartod.

Gondold csak meg: egy éhes ember soha nem lakik jól attól, hogy a krumpli ízére gondol. Még akkor sem, ha tökéletesen emlékszik rá. Ugyanez igaz Isten Igéjére. Fontos az emlékezetünkben tartani, de az is fontos, hogy az Igéhez menjünk, és a szellemünket tápláljuk vele. Erő van abban, ha a szemünk előtt tartjuk az Igét, és ha hallgatjuk. Így kerül a szívedbe, és így tudsz élni általa.

Ezért ma ne csak gondolkodj az Igén, hanem olvasd! Keresd meg az ígéreteket, amelyek a jelenlegi helyzetedre utalnak. Táplálkozz ezekkel az ígéretekkel, és erősödj meg!

Igei olvasmány: 5 Mózes 6:1-9

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

A MUNKÁS URALKODÓ SZENVEDÉLYE

"Azért igyekezünk is, ...hogy neki kedvesek legyünk" (2Kor 5,9).

"Azért igyekezünk" - küzdelmes munkába kerül állandóan megmaradnunk ebben a törekvésben. Azt jelenti, hogy szüntelenül a legmagasabb eszményhez igazodunk, nem úgy, hogy a lelkek megnyerésére, egyházak alapítására vagy ébredések támasztására igyekszünk, hanem egyes-egyedül azért, hogy "neki kedvesek legyünk".

Nem a szellemi megtapasztalások hiánya buktat el, hanem hogy nem őrizzük meg tisztán a példaképet. Mérd le legalább hetenként egyszer Isten előtt, hogy vajon az általa felállított mértékhez igazodik-e az életed? Pál ahhoz a zenészhez hasonlít, aki nem a hallgatóság tetszésével, hanem karmesterének helyeslésével törődik.

Minden olyan törekvés, amely a legcsekélyebb mértékben eltávolodik attól, hogy becsületesen megállj Isten előtt, elvettetéseddel végződhet. Tanulj meg arra ügyelni, merre visz az igyekezeted, és majd megérted, miért olyan fontos tekintetedet Jézus Krisztusra irányítani.

Pál mondja: Mivel a testem más irányba sodorhat, ezért éberen vigyázok állandóan arra, "hogy megsanyargassam és szolgává tegyem" (1Kor 9,27).

Meg kell tanulnom mindent alárendelni ennek a fő törekvésnek! Istennek éppen annyit érek a nyilvánosság előtt is, mint a csendes magányban. Az a fő törekvésem, hogy tetszését megnyerjem és kedves legyek neki? Ha ennél kisebb dologra irányul, mindegy hogy milyen nemes dolognak látszik is, igyekezetem tévút.

---

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Imádság:

Egyszer csak eljön az a pillanat, mikor a lelkemben ébred fel szavad, s nem értem, mégis a szívemmel tudom, az enyém vagy, s én a tiéd, Jézusom. Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

Mit jelent a hit?

Hinni annyit jelent, mint Isten szavának Igazat adni.

Napi Ige és gondolat

 De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét. (Jeremiás 17:7-8)

Ma arra keressük a napi Igével a választ, hogy mit is jelent Istenben bízni? A jeremiási Ige egy szép képet használ ehhez. Az első felismerésünk, hogy bízni az Úrban, mindenekelőtt meggyökerezést jelent. Egy emberi szem számára elrejtett folyamatról van szó. Egy fa az élete elején ebbe fekteti a legnagyobb energiákat. Lefelé tör, minél több ponton csatlakozva ahhoz a földhöz, amelynek részévé lesz. Annyira jelentős ez a folyamat, hogy már egy kis fát sem lehet kézzel csak úgy kihúzni. Le lehet törni az ágait, ki lehet vágni, de a gyökere nem enged, már fiatalon sem.

Ugyanígy van a hívő ember az Úrba vetett bizalmával. A hitbeli fejlődés legelső lépése, Őbenne meggyökerezni. Pál apostol tanítja: „Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne!” (Kol 2.7) Minél több ponton csatlakozni Istenhez, mint a gyökér az anyaföldhöz! Csatlakozni imával, Igével, testvéri közösséggel, másoknak való bizonyságtétellel, szolgálattal. Ahol csak lehet ott lenni, ahol az Úr van.

Nem lesz bizalma Isten iránt annak az embernek, aki nem kapcsolódik szervesen és valóságosan Istenhez. Többnyire ezen a ponton vérzik el az Istenbe vetett bizalom. Nem volt jelentős és erős a kapcsolat. Mert a példabeli fa keresi a vizet a talajban és ott érzi jól magát, onnan merít erőt, s óvja magát a kiszáradástól. Ugyanúgy a hívő ember is élő vizet keres, mely Jézusból ered. Egy forrás ez, mely mindig megelégít, táplál, öntözi csenevész hitünket, a folyóvíz mellé ültetett fához hasonlóan elevenedik meg naponként. (Berencsi Balázs)

No zenekar-Szivemben elsz

19-es ZSOLTÁR ANN.

AZ AJTÓ

Régi történet szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy pergamen lapon. E szerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent.

A két szerzetes hosszú szabadságot kért. Elhagyták a kolostort, s útnak indultak, hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi szenvedésen vergődtek át. Megöregedtek és elfáradtak ugyan, de Isten közeli látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyre tovább.

Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte. Ott a küszöb, s azon túl... - majd Isten. A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták, úgy lépték át meghatottan a küszöböt.

Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták magukat. Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak. Asztalukon a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi munkára...

                                                     

(Görög Tibor: Csendes szobák - nyitott ablakok c. könyvből)

http://keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/4

Kenneth E. Hagin: Ördögöket űznek

Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek… - Márk 16,17.

Jézus azt mondta, hogy ez lesz a legelső jel, ami követni fog minden egyes hívőt: “…Az én nevemben ördögöket űznek…”

Jézus nem feltétlenül a megszállt emberekből való ördögűzésről beszélt itt. Egyszerűen csak azt mondta, hogy az Ő nevében a hívőknek hatalmuk lesz az ördög felett. Meg fogják törni az ördög erejét saját életük és szeretteik élete felett. Meg fognak szabadulni az ellenségtől, mert hatalmat fognak gyakorolni felette.

Figyeljük meg újra, Jézus egy szót sem szólt arról, hogy imádkozzunk Istenhez vagy Jézushoz, hogy tegyenek valamit az ördöggel. Jézus azt mondta, ezt a hívők teszik meg.

A hívők fognak ördögöket űzni. A hívők fognak új nyelveken szólni. A hívők fogják kezeiket a betegekre vetni, és azok meggyógyulnak. Azért ne imádkozz, hogy Isten tegye a kezét a betegekre, te magad tedd ezt. Azért se imádkozz, hogy Isten űzze ki az ördögöt, te magad tedd meg!

Megvallás: Én hívő vagyok, és jelek követnek engem. Jézus nevében ördögöket űzök. Én tartom távol őket az utamtól. Megtöröm az ördög erejét az életem felett. Megtöröm az ördög erejét szeretteim élete felett. Én az ellenségtől szabadon járok, mert hatalmat gyakorlok felette.

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Oswald Chambers: AMIKOR AZ ÖSZTÖNEINK VEZETNEK

"...épüljetek a ti szentséges hitetekben..." (Júd 20).

Urunk nem volt sem ösztönös, sem hidegvérű, hanem csendes; nyugodt erő áradt belőle, amelyből soha nem lett fejvesztettség. Legtöbbünknél a vérmérséklet vonalán fejlődik ki keresztyén életünk és nem Isten vonalán. Az ösztönösség természeti életünk vonása, de Urunk mindig figyelmen kívül hagyta, mert hátráltatja a tanítvány életének növekedését. Figyeld meg, mennyire óv minket Isten Szelleme az ösztönösségtől. Amikor ösztöneinkben megállít, ostoba öntudatosságunkban azonnal igazolni akarjuk magunkat. A gyermek lehet ösztönös, ez rendben van, de a felnőtt férfi vagy nő ösztönössége végzetes lehet; az ösztöneire hallgató ember mindig elpuhult és lobbanékony. A természetes ösztönösséget önfegyelmezéssel készséggé kell átformálnunk, egy magasabb indíttatásnak engedve.

A tanítványság egyedül Isten természetfeletti kegyelmére épül. Könnyű a vízen járni ösztönös merészséggel, de egészen más Jézus Krisztus tanítványaként járni a szárazföldön. Péter járt a vízen, hogy Jézushoz menjen, de később a földön csak távolról követte Őt. Egyes válságokban nincs szükségünk Isten kegyelmére. Az emberi természet és büszke öntudat is elég arra, hogy nagyszerűen megálljunk azokban, de ahhoz már Isten természetfeletti kegyelme szükséges, hogy a nap 24 órájában szentül éljünk, tanítványként járjunk a hétköznapi robotmunkában és közönséges, semmibe vett, figyelemre sem méltatott életünket Jézus tanítványai módjára éljük. Szinte velünk született az az ösztön, hogy kivételesen nagyszerű dolgokat kell Istenért véghezvinnünk, pedig nem. A megszokott dolgokban kell rendkívülinek lennünk; a nyomornegyedekben, hitvány emberek között szentnek - és ezt nem lehet öt perc alatt megtanulnunk.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Signum-Allelujah.wmv

Csend van bennem

Lukács evangélium 14. fejezet: Krisztus követésének akadályai (szerkesztett)

Luk. 14,1 És lőn [vagyis történt] mikor a főfarizeusok közül egynek [vagyis a farizeusok egyik vezetőjének] házához ment [Jézus] szombatnapon [sabbatkor vagyis a nyugalom napján, amely a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja] kenyeret enni [azaz: bement ebédelni], azok [vagyis az ott lévők ez alatt] leselkednek vala Őutána [vagyis megfigyelték, és szemmel tartották őt].

Luk. 14,2 És ímé egy vízkóros ember vala Őelőtte [és állt meg előtte].

Luk. 14,3 És felelvén Jézus, szóla [és elkezdett beszélni] a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é [megengedett-e] szombatnapon [a nyugalom napján] gyógyítani?

Luk. 14,4 Azok pedig hallgatnak. És Ő megfogván [és kézen fogva] azt [a beteget, és rátette kezét], meggyógyítá [majd elküldte], és elbocsátá

Luk. 14,5 [Azután így szólt a törvénytanítókhoz és a farizeusokhoz], és felelvén nékik, monda: Ki az közületek, akinek szamara vagy ökre [vagy a fia] a kútba [vagy egy gödörbe] esik, és nem vonja [nem húzza-e] ki azt azonnal szombatnapon [a nyugalom napján]?

Luk. 14,6 És nem felelhetnek vala Őellene semmit ezekre, [mert nem tudtak erre mit felelni]

Luk. 14,7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak [vagyis a meghívottaknak, és a vendégeknek], mikor észre vevé, mi módon [és hogyan keresik maguknak], és válogatják a fő helyeket [a díszhelyeket, azaz: az első helyen fekvést], mondván nékik:

Luk. 14,8 Mikor valaki lakodalomba hív [és meghív egy esküvői vacsorára], ne ülj [és ne dőlj le] a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló [vagy egy nálad fontosabb, és előkelőbb, egy megbecsülésnek örvendő, tisztelt, tiszteletre méltóbb] embert is hívott meg az,

Luk. 14,9 És eljövén [és mikor megérkezik] az, [és hozzád lép], aki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd [és add át] ennek a helyet! És akkor szégyennel [és szégyenszemre] az utolsó helyre fogsz [kerülni], és ülni [és akkor neked szégyenkezve a legutolsó helyet kell elfoglalnod].

Luk. 14,10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le [vagyis dőlj le] az utolsó helyre; hogy mikor eljő [és belép majd] az, aki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb [ülj előbbre egy jobb helyre]! Akkor néked [becsületed], és dicsőséged lesz azok előtt, [vagyis minden asztaltársad előtt] akik veled együtt ülnek [azaz: mindazok előtt, akikkel együtt dőltél asztalhoz, és így a többi vendég tisztelni fog].

Luk. 14,11 Mert mindenki, aki magát felmagasztalja [és fölemeli], megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik [és fölemeltetik]

Luk. 14,12 Monda pedig [Jézus] annak is, aki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz [és adsz], ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédjaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked [mert akkor ezzel már megkaptad jutalmadat].

Luk. 14,13 Hanem mikor lakomát készítesz [ha vendégséget rendezel], hívd a szegényeket [a nincsteleneket, a koldusokat], csonkabonkákat [nyomorékokat, bénákat], sántákat, vakokat:

Luk. 14,14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked [mert nincs miből visszafizetniük ezt neked, mert nincs miből viszonozniuk]; mert majd visszafizettetik néked [és meglesz a jutalmad] az igazak [vagyis a megigazultak] feltámadásakor

Luk. 14,15 Hallván pedig ezeket egy [vendég] azok közül, akik ővele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában [aki Isten országának, Isten királyságának a vendége; aki az Isten királyságában lakománál fog ülni].

Luk. 14,16 Ő pedig [így válaszolt, és] monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat [vagyis sok vendéget] meghíva;

Luk. 14,17 És elküldé (rab)szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak [vagyis a meghívottaknak]: Jertek el, mert immár minden kész [mert minden elkészült]!

Luk. 14,18 És mindnyájan egyenlőképpen kezdék magukat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam [vagyis földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem]; kérlek téged, ments ki engem!

Luk. 14,19 És másik monda: Öt [pár] iga [vagyis igavonó] ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam [és most megyek kipróbálni]; kérlek téged, ments ki engem!

Luk. 14,20 A másik pedig monda: Feleséget vettem [most nősültem, most házasodtam], és azért nem mehetek.

Luk. 14,21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá [és jelentette] ezeket az ő urának. Akkor megharagudván [és haragra gerjedt] a gazda [vagyis a ház ura és megparancsolta, és], monda az ő szolgájának. [Siess, és] eredj hamar a város [útjaira], és az utcáira és szorosaira [tereire és sikátoraira, és az útkereszteződésekre], és a szegényeket, csonkabonkákat [nyomorékokat], sántákat és vakokat hozd be ide. [és vezesd be ide a koldusokat a mellékutcákból]

Luk. 14,22 És [később jelentette, és] monda a szolga: Uram, meglett [megtörtént, megtettem] amint parancsoltad, és mégis van hely.

Luk. 14,23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez [és a kerítésekhez; és az ösvényekre], és kényszeríts bejőni mindenkit [és kényszerítsd az embereket, hogy jöjjenek el, és unszolj mindenkit, hogy bejöjjön], hogy megteljék az én házam.

Luk. 14,24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül [akiket meghívtam] meg nem kóstolja az én vacsorámat

Luk. 14,25 Megy vala pedig ő vele nagy sokaság [és hatalmas tömeg kísérte Jézust]; és megfordulván, monda azoknak:

Luk. 14,26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli [a görög szöveg mondanivalója: vagyis nem szereti kevésbé] az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét [a saját életét] is, nem lehet az én tanítványom. [Más fordítás: Ha valaki hozzám jön, és nem szeret jobban engem, mint a saját apját, anyját, feleségét, gyermekeit, és testvéreit, sőt az életénél is jobban, az nem lehet a tanítványom, mert nem képes a tanítványommá válni].

Luk. 14,27 És valaki [nem veszi fel] nem hordozza az ő keresztjét [kínoszlopát, vagyis nem vállalja a halálnak kitettséget, és nem tagadja meg önmagát], és énutánam jő [vagyis: és úgy nem jön utánam], nem lehet az én tanítványom [mert nem képes a tanítványommá válni]

Luk. 14,28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja [vagyis kiszámítja] a költséget, ha van-é mivel elvégezze [hogy telik-e mindenre a befejezésig]?

Luk. 14,29 Nehogy minekutána fundamentumot [vagyis alapot] vetett, és elvégezni nem bírja [vagyis teljesen befejezni nem képes], csúfolni [és gúnyolni] kezdje őt mindenki, aki látja,

Luk. 14,30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghezvinni [nem volt képes teljesen befejezni]!

Luk. 14,31 Vagy valamely király, [harcra készül egy másik királlyal szemben], és mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, [vagyis ha az egyik király elindul, hogy egy másik királlyal csatában mérje össze erejét] nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, aki ő ellene húszezerrel jött [és harcolhat-e tízezer emberrel az ellen, aki húszezerrel jön ellene]?

Luk. 14,32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket [Más fordítás: Mert ha nem tudja felvenni a harcot ellene, akkor követeket küld az ellenséghez, amíg a másik király még távol van, és békét kér]

Luk. 14,33 Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden [anyagi és szellemi] javaitól, [a körülményeitől, az anyagi javaitól, birtokaitól, a számára lehetséges, megengedett dolgoktól, saját kezdeményezéseitől, az nem képes, ezért] nem [is] lehet az én tanítványom

Luk. 14,34 Jó [alkalmas, megfelelő; hasznos, kiváló, és előnyös] a só: de ha a só megízetlenül [ha elveszti az ízét, akkor ostobának bizonyul, és bolonddá válik], és akkor mivel sózzák meg [hogyan tudják azt visszaadni]?

Luk. 14,35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas [és nem megfelelő, vagy hasznos]: kivetik [és kidobják] azt. Akinek van füle a hallásra, hallja [az hallja meg]

Gyertek velünk

Életcseppek

"A szenvedések lehántanak az emberről minden kölcsönvett hitet, és arra kényszerítenek bennünket, hogy mindenki a saját maga forrásából merítsen. A bajok közepette minden mesterséges támasz kidől, és az ember nem támaszkodhat több hitre, mint amennyi saját magának van." /Fosdick/

Victoria Osteen: Az élet váróterme

A minap, amikor egy forgalmi dugóban ücsörögtem, elkezdtem gondolkodni azon, hogy milyen sok időt töltünk várakozással. Várakozunk a forgalmi dugóban, az üzletben a sorbaállásnál, várunk az előléptetésre, várjuk, hogy egy bizonyos kapcsolatban bekövetkezzen a fordulat, és várjuk, hogy választ kapjunk az imánkra. Úgy tűnik, rengeteg időt töltünk az élet várótermében!

Isten látja ezt, és azt mondja: „Azt szeretném, ha helyesen várakoznál.” De mit jelent helyesen várni? A „várni” szó a héberben egy reményteljes várakozásra utal. Isten azt akarja, hogy Őbenne várjunk. Azt akarja, hogy a reményünket Belé vessük és Tőle legyen várakozásunk. Az Ézsaiás 40:31 ezt mondja: „Akik az Úrban bíznak (angolban: akik az Úrra várnak), erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

Isten megígérte, ha helyes a várakozásunk, akkor lesz erőnk várni. Nem borulunk ki, nem leszünk frusztráltak, és nem fogjuk úgy érezni, mintha leszívták volna az energiánkat. Ha Őbenne van a várakozásunk, akkor futunk, és nem fáradunk el, felemelkedünk és szárnyalunk, mint egy sas. Ez az ige azt tanítja nekem, hogy vannak olyan időszakok, amikor várakoznunk kell. Van, amikor át kell mennünk valamin, miközben várakozunk. Van, amikor futunk, és a várakozás időszaka gyorsan eltelik. És van, amikor a körülmények fölé emelkedve szárnyalunk végig a várakozás időszakán. Nem számít, melyik eset áll fenn, Isten megígéri, hogy megerősít minket, ha Rá várunk.

Hogyan várakozzunk Őbenne? Először is dicsérettel és imádattal a szívünkben és a szánkban. A dicsőítés mindig megelőzi a győzelmet. Isten azt mondja, hogy Ő, népének dicséretében lakozik. Amikor pedig Isten megjelenik, nincs mese, az ellenségnek mennie kell!

Másik dolog a helyes várakozással kapcsolatban az, hogy ügyelnünk kell a szavainkra, gondolatainkra és a hozzáállásunkra. A gondolataink irányítják a szavainkat, azok pedig végső soron az életünket. Ügyelnünk kell arra, hogy a szavaink összhangban legyenek Isten Szavával. Igazítsd a szavaidat az Ő Szavához, mert az erőd a vele való egységből jön.

Talán már hallottad, hogy a hozzáállás meghatározza a „magasságot”. Ha az élet viharai fölé akarunk emelkedni, akkor az elménket a feljebbvaló dolgokra kell összpontosítanunk, nem pedig a földi gondokra. Jézust kell a fókuszunkban tartani, mert Ő a kezdője és bevégzője a hitünknek.

Ha éppen várakozol, akkor ügyelj arra, hogy helyesen várakozz: hittel, reménnyel és dicsérettel az ajkadon. Tudd, hogy Ő hűséges: meg fogja újítani az erődet, és fel fog emelni, ha Benne bízol, és Tőle van várakozásod.

Victoria Osteen

Magyar fordítás: ahitatok.hu

Kitárom szívem ajtaját

Fel a fejjel!

"Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért."

1Jn 3,16

Az önzetlenség legmagasabb foka az önfeláldozás, de mi késztet erre valakit? Képzeld el a történetet:

Az ellenség rohamozza a vár falait, számuk annyi, mint a tenger habja. A hősök hiába aprítják őket, egyiket a másik után, mert egyre csak jönnek, nem törődve a rájuk váró halállal. Arcukon és szemükben a vad elszántság és a gyűlölet mind ellenetek irányul. Ők győzni akarnak és semmi sem számít már. A sok borzalom, ami a csatában körülvesz, mindenkit érzéketlenné tesz, csak robotok harcolnak.

A védők száma egyre fogy, így nő közöttük az elkeseredettség. „Csak tartsd a vonalat!” – jár a fejedben. A vállad szinte összeér a bajtársadéval, mert mindketten tudjátok, ha az ellenség mögétek kerül, meghaltok mind. A vár falai és bástyái, mint hullámtörők a kikötőben, állják a hadsereg erős ostromát. A küzdelem sokáig áll a holtponton, egyik fél sem bír a másikkal.

Aztán tőled távolabb történik valami, egy magyar zászló hullik alá a mélybe, majd kicsit később egy másik követi. Az ellenség lélektani hadviselést folytat. A zászlókat pusztítja, hogy sajátjait tűzze a helyébe, jelezve sikerét. De egyelőre nem sikerül. A bajtársak ordítva biztatják egymás mindkét oldalon. Ők kapcsolnak először. A mélyben újabb létrák szegeződnek a falhoz, mindegyiken lófarkas török zászló tör a magasba edzett harcosok kezében. Olyan sokan vannak, hogy a meggyengült egysoros oszlop nem bír velük, hiába igyekeznek. Egyiket a másik után törik el és dobják le a hordozójával együtt, de az egyikük túl erős. Senki nem tud győzni ellene a párbajban. Izmos karja jobbra- balra vág, szemében az őrület szikrája lobog. Már egy magyar zászló sincs azon az oldalon és a védők elfogytak.

Rikkantva emeli magasba zászlaját, hogy kitűzze. A pillanat most szinte egy örökkévalóságnak tűnik. A hősök karja megáll a levegőben, a védők szívébe rémület költözik. „Végünk” – gondolják. Aztán egy kicsit távolabbról mozdul valaki. Nagy lendületet véve vetődik a törökre, szorosan megragadva őt. Együtt zuhannak a mélybe. A közös halálba. Döbbent csend, majd mindenki ordít. De ez az ordítás erőt ad a védőknek. „Valaki közülünk feláldozta magát értünk, már nem veszhetünk el!”

Dugovics Titusz régi története beleitta magát közös magyarságtudatunk emlékezetébe. Kevesen tudják, hogy értünk most egy épp ilyen kegyetlen lelki harc folyik. Az ellenség, Sátán és angyalai, mindent megtesznek, hogy mindannyiunkat elpusztítsanak. Mi emberek nem is tudunk sokáig ellenállni és a belső falaink omladoznak a kísértő ostromok alatt. Az ellenség mindent megtesz, hogy kitűzhesse zászlaját: „Ez az ember is az enyém, mert istentelen!” De ekkor jön egy Hős, Aki az égből szállt alá, emberré lett. Minden isteni hatalmát letette, hogy velünk és értünk küzdhessen. És pontosan az utolsó pillanatban, akkor, amikor már úgy tűnik, mindennek vége, önfeláldozó halálával kivívta a győzelmet a kereszten. Mégis van remény! Van menedék, van út vissza Istenhez! Nem vagyunk elhagyottak, elveszettek, kárhozottak, mert Krisztus győzött! Hát fel a fejjel!

Bejegyezte: Restás László dátum: 4:00 

Küldés e-mailben

BlogThis!

Megosztás a Twitteren

Megosztás a Facebookon

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Szeretteim, vigyázva figyeljetek az ellenség csalétke miatt, ami arra készült, hogy egy homályos, zavaros depresszió és melankólia érzésébe vigyen bele titeket. Ennek a támadásnak az a célja, hogy szellemileg megbénítson és megakadályozza, hogy a kellő felismeréseid legyenek az eredményes hadviseléshez és a győzelem megszerzéséhez. A következő szellemi váltás most történik, nektek pedig ellenőrzés alatt kell tartanotok az érzelmeiteket, hogy hatékonyak lehessetek és elkerüljétek a frusztráltságot, mondja az Úr.

Ésaiás 61:3 Hogy megvigasztaljam Sionban a gyászolókat, hogy ékességet adjak nekik a hamu helyett, az öröm olaját a gyász helyett, a dicséret palástját a csüggedés szelleme helyett; hogy igazság fáinak nevezhessék őket, az ÚR plántálásának, hogy Ő megdicsőüljön.

http://gyurinaploja.blogspot.com/

Nincs más név

Spurgeon idézetek

"Vannak kincsek, amelyeket az élet sötét éjszakáiban fedez föl az ember, és amelyeket a zavartalan napfényben sohasem találna meg. Így például Isten éneket adhat szánkba az éjszakában (Jób 35,10), olyan éneket, amelyet sohasem énekelnénk, ha nem volnának próbatételek az életünkben."

Bob Gass: Hol van a szívem?

„Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Máté 6:21)

William Randolph Hearst a Hearst Kastélyban lakott, melynek területe több mint 8000 m² volt, és egy százezer hektárnál is nagyobb birtokon feküdt. Egy időben az övé volt több mint 80 km Kalifornia partszakaszából. Emellett 88 éven át gyűjtögetett „mindenféle dolgokat”.

Voltak 3500 éves egyiptomi szobrai, középkori flamand gobelinjei, évszázados kézzel faragott rozettás mennyezetei, és néhány minden idők legnagyobb művészeti alkotásai közül.

Miután nyolc évtizeden át gyűjtött mindenfélét, William Hearst meghalt. Most ezrével látogatják az emberek a házát, és mind ugyanazt mondják: „Hű, tényleg jó sok cucca volt!”.

Éljük az életünket, megszerzünk dolgokat, aztán meghalunk, és a dolgainkat itt hagyjuk. Mi történik velük azután? A gyerekeink vitatkoznak rajtuk. A gyerekeink, akik még nem haltak meg, átnézik a dolgainkat. Mint a keselyűk lecsapnak, és eldöntik, hogy mit akarnak elvinni az ő házukba. Azt mondják maguknak: „Ez most már az enyém”, aztán meghalnak, és újabb keselyűk jönnek.

Nemzetek háborúkat indítanak nyersanyagok miatt, családok szakadnak szét tárgyak miatt. Férjek és feleségek sokkal többet vitatkoznak tárgyak miatt, mint bármi más kérdésen. A börtönök tele vannak utcai rablótámadások elkövetőivel, és vállalatigazgatókkal, akik bűnügyekbe bonyolódtak dolgok megszerzéséért. Miért? Hiszen csak tárgyak!

Jézus ezt így fogalmazta meg: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Máté 6:19-21-

 19. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;

  20. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.

  21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is).

Nos, miután elolvastad ezeket a sorokat, tedd fel magadnak a kérdést: „Hol van a szívem?”

Bízzál!

"Bízzál az ÚRban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. Légy csendben, és várj az ÚRra!" Zsoltarok 37:3-7.) Amen!

Készítette: Lisa Szanyel

Játszótéren

Tegnap 9 kicsi gyerekkel mentem egy játszótérre.

Egyik 4 éves gyönyörű kislány kézről kézre járt, apukák akarták kézbe venni, és tényleg nagyon vagány volt a játékokon.

Az apukák gratuláltak nekem, hogy ilyen bátor és gyönyörű kislányom van (50 éves vagyok :D). Hamarosan hozzám rohant egy 5 éves is, a 9 közül, hogy ő is ki akarja próbálni azt a játékot. Akkor az apukák szájáról megvetést, undort olvastam le, bár nem szóltak. Ez nekem nagyon fájt. Anyai büszkeséggel, csak azért is magamhoz öleltem a csillogó szemű gyönyörűséges kis cigány hercegnőt. Hamarosan két húgocskája is körülöttünk volt. 

Hiszem, hogy Krisztus feltámadt, és mi, akik elfogadtuk a megváltást, szintén feltámadunk!
Lesz majd sokaknak nagy meglepetés, amikor Isten cigány gyermekei bejutnak oda, ahova sok "celeb", és magát másoktól világi szempontok alapján különbnek tartó ember nem, zárva lesz számukra az ajtó. Lázár, a koldus nem jön vissza, hogy elmondja a titkot, hiszen vannak prófétáink, van Bővített Biblia.
Mindenki hallotta, hogy Jézus feltámadt!!!

Készítette: Gyöngyi Balogh

Csiszér László : Készítsük el...

Isten válaszol

És nem csak hallja, hanem válaszol is... :)

Készítette: Keresztény idézetek

Istennek minden lehetséges

Isten számára nincs lehetetlen!

Készítette: Keresztény idézetek

Várva vártam az URat

"Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat." Zsolt 40, 2 

Készítette: Keresztény idézetek

Dicséret

A feltámadás élete

A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz mentek, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velük. És a követ a sírról elhengerítve találták. És mikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. (Lukács 24:1-3)

Igazán itt az ideje, hogy abbahagyjuk a holtak között keresni az élőt. Itt az ideje, hogy abbahagyjuk a bűn, betegség, kudarc temetőjében való bolyongást, és belépjünk a feltámadás életébe!

Mint feltámadott teremtmény, te nem a véletlen műve vagy. Az életed nem csupán események és körülmények laza láncolata. Istennek meghatározott terve van a számodra.

Talán azt tervezi, hogy te légy a század legnagyobb gyógyító szolgálója. Vagy talán nagyszerű prédikátorrá akar tenni. Lehet, hogy olyan kijelentést készített számodra, amivel az egész világot meg tudod áldani. De soha nem fogod megtudni, mi van a tarsolyában, ha nem figyelsz Rá.

Ezért dolgozik az ördög olyan keményen, hogy az élet problémái kössék le a figyelmedet. Ezért próbálja elterelni a figyelmedet Isten élő Igéjéről. Nem akarja, hogy tudd: Téged Jézus feltámadott élete tölt be. Mert az ördögöt megrémíti ennek a lehetősége.

Miért? Mert ha egyszer igazán megérted, hogy Isten élete van benned, akkor azt teszed, amit Jézus. Betegekre veted a kezedet és azok meggyógyulnak. Démonokat űzöl ki. Hirdeted az Evangéliumot minden teremtésnek.

Röviden: pontosan az leszel, akinek Isten tervezett. A Krisztus Teste leszel a földön.

Ne hagyd, hogy a sátán fogva tartson a tegnapi bűn és kudarc temetőjében. Nem vagy többé halott. Jézussal együtt feltámadtál. Gyere ki a sírból, és kezdd el élni a feltámadás életét!

Ajánlott Ige: Apostolok Cselekedetei 17:16-34

Apcs 17:16 Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele.

Apcs 17:17 Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piacon mindennap azokkal, akiket előtalált.

Apcs 17:18 Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik.

Apcs 17:19 És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz?

Apcs 17:20 Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek.

Apcs 17:21 Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában.

Apcs 17:22 Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.

Apcs 17:23 Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.

Apcs 17:24 Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.

Apcs 17:25 Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;

Apcs 17:26 És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;

Apcs 17:27 Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:

Apcs 17:28 Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.

Apcs 17:29 Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.

Apcs 17:30 E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:

Apcs 17:31 Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.

Apcs 17:32 Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felől.

Apcs 17:33 És ilyen módon Pál kiméne azok közül.

Apcs 17:34 Némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevű asszony, és mások ő velök.

http://www.mindenlehetseges.hu/a-feltamadas-elete-2/

És a nagy parancs mindazoknak, akik hisznek

 „És monda nékik: Elmenvén e széles világra [a föld minden részére], hirdessétek az evangéliumot [az örömhírt, a győztes hadvezér érkezésének hírét] minden teremtésnek [minden teremtménynek; minden embernek].

Aki hiszen [aki hitre jut] és bemeritkezik [alámerítkezik], üdvözül [az mind megszabadul; megmenekül]; aki pedig nem hiszen, elkárhozik [A görög kifejezés mondanivalója: a kárt hozó – a sátán – hatalma alatt marad; az elvész].

Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre jutottak], ilyen [ezek a] jelek követik [fogják kísérni]: az én nevemben [(onoma): név, amely jelenti: a hatalom, tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket; démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]; új nyelveken [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő. Nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az, ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt érvényben] szólnak.

 [Ha] Kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz], és ha valami halálost [halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak” (Márk. 16,15-18)

Máté bizonyságtétele: „Elmenvén azért [(ún): tehát], tegyetek tanítványokká [tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [(onomá) (hatalom (tekintély), jellemvonás) dicsőség, erő; //nevet ad a benne foglalt kiváltságokkal//]. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig [(aión): e kor célba érkezéséig; a világkorszak bevégződéséig: (szünteleia): beteljesedéséig]. Ámen!” (Mát. 28,19-20).

Lukács bizonyságtétele: „És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból (a halottak közül) harmadnapon: És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok (minden nép) között, Jeruzsálemtől elkezdve. Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel” (Luk. 24,46-49).

Ez az ígéret az újjá született embernek szól. Erről így beszél az Úr Jézus Nikodémusznak (jelentése: diadalmas a népe között): „…Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld (ne csodálkozz), hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7).

A feltámadott Úr ígérete az Övéinek: „… monda azért nékik (a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek) Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

 Mert ez a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8)

Dicsérünk, imádunk térdet hajtunk.

Ünnepeljük ma Jézust

A mennybemenetel

 „Az Úr [Jézus] azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, [felemeltetett a mennybe] és üle az Istennek jobbjára [és elfoglalta helyét az Isten jobbján].

Azok pedig kimenvén, prédikálnak [hirdették az igét] mindenütt, az Úr együtt munkálván [(szünergeó): támogatja, együttműködik] velük, és megerősítvén [(bebaioó): megerősít, hitelesítve] az igét (logosz) [az igehirdetést] (csoda)jelek által, amelyek követik [(epakolútheó): kísérik] vala.

[Más fordítás: Az Úr pedig együtt munkálkodott velük, és csodákkal erősítette meg, hogy az örömhír, amiről beszélnek, igaz]. Ámen!” (Márk. 16,19-20)

Ünnepre hívtál össze Jézus

Téged akarlak ünnepelni (www.zmozeksongsforgod.com) - HU

A feltámadás tanúi

Máté röviden így számol be az Úr Jézus megjelenéséről. A sírtól jövő asszonyok: „Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az ő tanítványainak, ímé [egyszerre csak] szembe jöve ővelük Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve [Örvendjetek; örömöt kívánok nektek, örüljetek]! Azok pedig hozzá járulván, megragadák [megfogták] az ő lábait, és leborulának előtte [és imádták őt]. Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg [vigyétek hírül] az én atyámfiainak [a testvéreimnek], hogy menjenek [hogy térjenek vissza] Galileába, és ott meglátnak engem. [ott majd viszontlátnak; (optanomai optomai): megjelenek, megmutatkozom]” (Mát. 28,9-10).

János részletes leírást ad az Úr megjelenéseiről: „Mária pedig künn áll vala a sírnál (a sírbolton kívül) sírva. Amíg azonban siránkozik, behajol vala a sírba; És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala. És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. És mikor ezeket mondotta, hátra fordult, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala (nem ismerte fel), hogy Jézus az.

Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? Kit keresel? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az (hogy a kertész áll mögötte), monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt. Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! Ami azt teszi (azt jelenti): Mester!

Monda néki Jézus: Ne illess (ne érints) engem (engedj; ne tarts vissza); mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz (testvéreimhez) és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.

Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki. Mikor azért este vala, azon a napon, a hétnek első napján (aznap, még a hét első napján, amikor beesteledett), és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve (belépett) Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek! És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendeznek azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat (az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat).

Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet: Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak. Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek (Ikernek) hívtak, (éppen) nem vala ő velük, amikor eljött (amikor megjelent) vala Jézus. Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe (és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét), és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába (és nem teszem a kezemet az oldalára), semmiképpen el nem hiszem.

És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ővelük. Noha az ajtó zárva vala, beméne (újra megjelent) Jézus, (belépett) és megálla a középen és monda: Békesség néktek! Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba (és tedd az oldalamra): és ne légy hitetlen, hanem hívő. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek” (Ján. 20,11-29).

Lukács az emmausi tanítványokról, és a nekik is megjelenő Úrról így ír: „És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira (kb. 2 és fél óra járásra) vala, melynek neve vala Emmaus. És beszélgetnek magok közt mindazokról, amik történtek (és beszélgettek egymással az eseményekről). És lőn, hogy amint beszélgetnek és egymástól kérdezősködnek (és vitatkoztak egymással és tanakodtak), maga Jézus hozzájuk menvén (melléjük szegődött), velük együtt megy vala az úton. De az ő szemeik visszatartóztatnak, hogy őt meg ne ismerjék (Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt).

Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? És miért vagytok szomorú ábrázattal? Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény (te vagy az egyetlen idegen) Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon? És monda nékik: Micsoda dolgok (mi történt)? Azok pedig mondának néki: Amelyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt: És mi módon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszítik őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek (megrémítettek) minket, kik jó reggel (kora hajnalban) a sírnál valának; És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják (azt hirdették), hogy ő él. És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, amint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták. És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak! Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe (és így megdicsőülnie)? És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, amik őfelőle megírattak.

Elközelítenek pedig a faluhoz, amelybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne. De kényszerítik (unszolták, marasztalták, és kérték) őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beesteledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velük maradjon. És lőn, mikor leült (asztalhoz telepedett) velük, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén (megtörte), nékik adá. És (erre) megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerik (felismerték) őt; de ő eltűnt előlük. És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é (nem hevült-e; nem lángolt-e) a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázza nékünk (feltárta előttünk) az írásokat?

És felkelvén azon órában, visszatérnek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velük valának. Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonnyal (valóban), és megjelent Simonnak! És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképpen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről (megtöréséről). És mikor ezeket beszélék, megálla (megjelent) maga Jézus ő közöttük, és monda nékik: Békesség néktek! Megrémülvén (megrettentek) pedig és félvén (ijedtükben és félelmükben), azt hivék, hogy valami szellemet látnak.

És monda nékik: Miért háborodtatok (rémültetek) meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások (kétségek; kétely)? Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a szellemnek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van! És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait. Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt (nem mertek hinni örömükben), és csodálkoznak, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok? Ők pedig adnak néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet, Melyeket elvőn, és előttük evék (és szemük láttára megette).

És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket (megnyitotta értelmüket), hogy értsék az írásokat. És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból (a halottak közül) harmadnapon: (Luk. 24,13-46).

Pál apostol bizonyságtétele a feltámadott Úr megjelenéseiről: „És hogy megjelent Kéfásnak [Péternek]; azután a tizenkettőnek. Azután megjelent [láthatóvá lett; megmutatta magát] több mint ötszáz atyafinak [testvérnek] egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek [megmaradtak], némelyek azonban el is aludtak; [meghaltak; elhunytak; elszenderültek]. Azután megjelent Jakabnak [jelentése: mást kiszorító]; azután mind az [összes] apostoloknak. Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek [egy elvetéltnek; koraszülöttnek; mint félresikerültnek], nékem is megjelent” (1 Kor. 15,5-8)

FELTÁMADOTT!!

Lukács így ad hírt a feltámadott Úrról: „A hétnek első napján pedig kora reggel (kora hajnalban) a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat (illatszereket), és némely más asszonyok is velük. És a követ a sírról (a sírbolt elől) elhengerítve találák. És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét (szóma: személyét). És lőn, hogy mikor ők efelett megdöbbenének (és tanácstalanul álltak), ímé két férfiú álla (lépett) melléjük fényes öltözetben (fénylő ruhában): És mikor ők megrémülvén a földre hajtják orcájukat (és a földre szegezték tekintetüket), azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia. Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérvén a sírtól, elmondták (hírül adták) mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ővelük, akik ezeket mondák az apostoloknak. De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hívének nékik. Péter azonban felkelvén elfut a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon” (Luk. 24,1-12).

 Ezek az asszonyok voltak Jézussal akkor, mikor városról városra járt, és szolgált. Ők voltak haláláig a keresztnél, és ők mentek előszőr a sírbolthoz is: „És némely asszonyok, akiket tisztátalan (gonosz) szellemektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, aki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög (démon) ment ki, És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének (egyik főemberének) felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának néki” (Luk. 8,2-3).

János is bizonyságot tesz a történtekről: „A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról (a sírbolt elől).

Fut azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. Kiméne azért (és elindult) Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzi Pétert, és előbb juta a sírhoz; És lehajolván, látá, hogy ott vannak (ott fekszenek) a lepedők; mindazáltal nem (mégsem) megy vala be. Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak (hogy a leplek ott fekszenek). És a keszkenő (az a kendő), amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel (nem a lepleknél fekszik), hanem külön összegöngyölítve egy (másik) helyen.

Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. Mert nem tudják vala még az írást (még nem értették ugyanis az írást), hogy fel kell támadnia a halálból (a halottak közül). Visszamennek azért a tanítványok az övéikhez (és hazamentek). Mária pedig künn áll vala a sírnál (a sírbolton kívül állt) sírva. Amíg azonban siránkozik, behajol vala a sírba (a sírboltba); És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala. És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt” (Ján. 20,1-13).

Dávid így prófétál az örömhírt vivő asszonyokról: „Az Úr ad vala szólniuk az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának (Más fordítás: Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének)” (Zsolt. 68,12)

Hit Gyulekezete- Lagy reti szel

FELTÁMADOTT klip.wmv

Mennyben fent

A Mennyei Áldozat(Hit Gyülekezete)