1 Pét. 2,1 Levetvén [és kitakarítva magatokból] azért minden gonoszságot [(kakia): rosszaságot, romlottságot, becstelenséget,
hitványságot, aljasságot, haszontalanságot, rosszindulatot], minden
álnokságot, [minden (dolosz): ravaszságot, csalást, cselt,
körmönfontságot] képmutatást, [(hüpokriszisz): tettetést,
színlelést megtévesztést] irígykedést,
[(phthonosz): féltékenységet, rosszindulatot, rosszakaratot,
becsmérlést, gyűlöletet, féltékenységet] és minden rágalmazást [(katalalia): mindenféle
megszólást, gonosz rosszindulatú beszédet,
és ne mondjatok senkiről rosszat].
1 Pét. 2,2 Mint most született, vagyis [(artigennétosz): mint újszülött] csecsemők, a tiszta, [csalárdságtól mentes, szellemi]
hamisítatlan [(adolosz
logikosz): okos, ésszerű, és megtéveszthetetlen]
tej [(gala): az
alapvető, nélkülözhetetlen szellemi / Igei eledel] után vágyakozzatok, hogy azon [és általa] növekedjetek [az üdvösségre, amíg majd megmenekültök].
1 Pét. 2,3 Mivelhogy ízleltétek [és megtapasztaltátok], hogy jóságos [jó irgalmas, kedves] az Úr.
1 Pét. 2,4 Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, [(apodokimadzó): rossznak,
alkalmatlannak nyilvánított, és elutasított], de Istennél választott, becses kőhöz [(eklektosz
entimosz): kiválasztott, értékes, és drága, megbecsült, tiszteletre méltó]. »Más fordítás: Hozzá menjetek az élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan eldobtak, mint
értéktelent, de Isten kiválasztotta és megbecsülte.
1 Pét. 2,5 Ti magatok is mint élő [eleven] kövek épüljetek fel szellemi házzá,
szent [(hagiosz): Isten
számára elkülönített, elhatárolt mindentől ami tisztátalan, közönséges] papsággá, hogy szellemi
áldozatokkal áldozzatok, [és olyan
szellemi áldozatokat vihessetek fel] amelyek kedvesek [(euproszdektosz): jól /
kedvesen, és szívesen fogadottak] Istennek a Jézus Krisztus által”.
1 Pét. 2,6 Azért van meg az Írásban, és [ezért
mondja az Írás]: Ímé szegletkövet [(akrogóniaiosz): sarokkövet] teszek Sionban, amely kiválasztott, becses [(entimosz):
értékes, drága, megbecsült, tiszteletre méltó]; és aki hisz, és [bízik] abban, meg nem szégyenül [azt szégyen nem éri].
1 Pét. 2,7 Tisztesség, [megbecsülés, tisztelet] azért
néktek, akik hisztek, és [bíztok benne].
Az engedetleneknek [(apeitheó): akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen
hitetlenek] pedig: A kő, amelyet az építők
megvetettek [(apodokimadzó): a próbán elvetettek, rossznak, alkalmatlannak nyilvánítottak,
megtagadtak, és elutasítottak], az lett a szegletnek fejévé [az
vált sarokkövé, (kephalé): az vált kiindulóponttá]. És [egyben] megütközésnek [(proszkomma): botlásnak, megütközésnek, megbotránkozásnak, elbukásnak] kövévé s botránkozásnak [(szkandalon):
a felháborodás okává, a botrány] sziklájává;
1 Pét. 2,8 Akik engedetlenek lévén [[(apeitheó): akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen
hitetlenek, és meggyőzhetetlenek],
megütköznek [(proszkoptó): nekicsapódnak, beleütköznek, elbotlanak, megbotránkoznak, és nekirohannak]
az ígének, a [(logosznak)], amire pedig rendeltettek. [Más fordítás: Az
engedetlenek, és hitetlenek megütköznek
az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték őket. És mivel nem hisznek az igének, elbotlanak,
ami már meg is történt velük].
1 Pét. 2,9 Ti pedig választott nemzetség,
királyi papság, szent nemzet, [Isten tulajdon - megváltott, megvásárolt, megmentett -]
megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait [nagy tetteit], aki a sötétségből az ő
csodálatos világosságára [az Ő fényébe]
hívott el titeket.
1 Pét. 2,10 Akik hajdan [(pote): egykor] nem nép [nem az
ő népe] voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik [(eleeó): könyörület
nélkül éltetek, nem nyertetek irgalmat], nem kegyelmezettek
voltatok, most pedig [könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok]
kegyelmezettek vagytok.
1 Pét. 2,11 Szeretteim, [(agapétosz): drágáim] kérlek
titeket, mint jövevényeket és idegeneket, [(paroikosz parepidémosz):
mint zarándokokat, vándorokat és hontalanokat]. Tartóztassátok
meg magatokat a (hús)testi
kívánságoktól [(apekhomai apekhó epithümia): tartózkodjatok a testi vágyaktól, szenvedélyektől, ne engedjetek a régi emberi
természet gonosz kívánságainak], amelyek a lélek [életetek] ellen vitézkednek [(sztrateuomai): küzdenek, harcolnak, hadjáratot indítanak, és hadat viselnek az életetek ellen].
1 Pét. 2,12 Magatokat a pogányok [a nemzetek] közt jól [(kalosz):
tisztességesen, becsületesen] viselvén, [(hina): annak érdekében] hogy amiben rágalmaznak titeket [(katalaleó): és
ellenetek beszélve rosszat mondanak rólatok, mint (kakopoiosz): ártalmas,
kárt okozó személyeket],
mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, [(epopteuó anasztrophé): ha
életmódotokat, magatartásotokat, viselkedéseteket megfigyelik, vizsgálják,
szemlélik] dicsőítsék Istent a meglátogatás
napján.
1 Pét. 2,13 Engedelmeskedjetek [(hüpotasszó): alkalmazkodjatok, és vessétek
magatokat alá] azért minden emberi [minden társadalmi, emberek között megszokott]
rendelésnek [(ktiszisz): intézménynek, emberi rendnek, emberi felettes hatóságnak, vagyis a
törvényhozóknak, törvényadóknak] az Úrért [az Úr által]. Akár királynak, mint felebbvalónak [mint a legfőbb hatalomnak, vagyis:
uralkodóknak, kormányzóknak, elnököknek, vagy másféle vezetőknek].
1 Pét. 2,14 Akár helytartóknak, [(hégemón): kormányzati pozícióban
levőknek, a tényleges hatalom birtokosainak, vezetőknek, elöljáróknak] mint akiket ő küld a gonosztévők [(kakopoiosz):
az ártalmas, kárt okozók] megbüntetésére [(ekdikészisz): megfenyítésére,
hogy számon kérjen, igazságot szolgáltasson], a
jól [(agathopoiosz): becsületes, és jót] cselekvőknek pedig dicséretére
[(epainosz): elismerésére].
1 Pét. 2,15 Mert úgy van [és
az] az Isten akarata, hogy jót [(agathopoieó):
másnak a hasznára levők, akik hasznosat]
cselekedvén, elnémítsátok [(phimoó): elhallgattassátok] a
balgatag [(aphrón): értetlen,
esztelen, oktalan, ostoba] emberek tudatlanságát.
1 Pét. 2,16 Mint szabadok [akik kényszertől
mentesek], és nem mint akiknél a szabadság [a kényszer hiánya] a gonoszság [(kakia): rosszaság,
romlottság, becstelenség, hitványság] palástja,
[(epikalümma): és nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául /ürügyként/ használják], hanem mint Istennek (rab)szolgái.
1 Pét. 2,17 Mindenkit tiszteljetek, [becsüljetek meg]. Az atyafiúságot [testvériséget, testvéri közösséget odaadóan] szeressétek. Az Istent féljétek [és tiszteljétek]. A királyt [vagyis a legfőbb hatalmat] tiszteljétek [és
becsüljétek].
1 Pét. 2,18 A cselédek [(oiketész): a szolgák] tiszteletteljes félelemmel engedelmeskedjenek [(hüpotasszó): és köteles tisztelettel rendeljék alá magukat] az uraknak [(deszpotész): uraiknak,
tulajdonosaiknak, parancsolóknak]. Nem csak [és nem egyedül] a jóknak [(agathosz): becsületeseknek, és
jóindulatúaknak] és kíméleteseknek [(epieikész): elnézőeknek, méltányosaknak], de a
szívteleneknek [a kíméletleneknek, durváknak, szigorúaknak] is.
1 Pét. 2,19 Mert az kedves, sőt [(kharisz): az kegyelem], és [értékes] dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért [és az Istentől felébresztett lelkiismeretéért, Istenhez
tartozása tudatában] tűr [és türelmesen
elviseli, eltűri, elszenvedi] a keserűségeket
[(lüpé): sérelmeket; fájdalmat, bántalmakat, a viszontagságokat], méltatlanul [(adikósz): igazságtalanul] szenvedvén.
1 Pét. 2,20 Mert micsoda dicsőség az, [de milyen
dicsőség van abban] ha vétkezve és arcul veretve [a hibátokért] tűrtök [és vagytok állhatatosak]? De ha jót
cselekedve és mégis [türelmesen] szenvedve tűrtök [és
tanúsítotok állhatatosságot], ez kedves dolog Istennél [ez értékes Isten előtt, (kharisz): ezt kegyelemképpen adja az Isten].
1 Pét. 2,21 Mert [hiszen] arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát
hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek [nyomdokaiban
járjatok].
1 Pét. 2,22 Aki bűnt nem cselekedett [bűnt
nem követett el], sem a szájában álnokság [csalárdság, hamis szó] nem találtatott.
1 Pét. 2,23 Aki szidalmaztatván [(loidoreó): becsmérelve,
ócsárolva, gyalázva], viszont nem szidalmazott, [(antiloidoreó): a szidalmat nem viszonozta, mikor gyalázták, nem viszonozta a
gyalázást] szenvedvén nem fenyegetőzött [(paszkhó): elviselte,
eltűrte]. Ellenben hagyta az igazságosan ítélőre: [(paradidómi dikaiósz): hanem mindent az
igazságos bíróra hagyott, átadta ügyét az igazságosan
ítélőnek].
1 Pét. 2,24 Aki a mi bűneinket [(hamartia): céltévesztésünket, tévedéseinket,
hibáinkat, vétkeinket] maga vitte fel testében [(szóma): teljes lényében] a fára, hogy a bűnöknek meghalván, [a
vétkekre ne legyünk kaphatók], és az
igazságnak éljünk [(dikaioszüné
dzaó): és megigazultan folytassuk életünket]. Akinek [(mólópsz): sajgó, véres] sebeivel szógyultatok meg [(iaomai): gyógyítottak
meg titeket, a betegségekből megszabadultatok, teljessé, éppé tettek véres zúzódásai].
1 Pét. 2,25 Mert olyanok valátok, mint [(planaó): elkóborolt],
és tévelygő juhok, [akiket megtévesztettek], de most megtértetek [visszafordultatok]
lelketek, vagyis [(pszükhé):
életetek] pásztorához és felvigyázójához [és
gondviselőjéhez, oltalmazójához].