Márk evangélium 8. fejezet: az Úr jézus kezében minden megszaporodik. (revideált)

Márk. 8,1 Azokban a napokban, ismét igen nagy volt a sokaság, a tömeg, és nem volt mit enniük, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik:

Márk. 8,2 Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak és kitartanak mellettem, és nincs mit enniük;

Márk. 8,3 És ha éhen bocsátom haza őket, elgyöngülnek, és kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülük távolról jöttek.

Márk. 8,4 Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában. [Más fordítás: Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában, egy ilyen elhagyatott, lakatlan helyen]?

Márk. 8,5 És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.

Márk. 8,6 Akkor megparancsolá a sokaságnak, a tömegnek, hogy telepedjenek dőljenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, vagyis megtörte, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjük tegyék, hogy osszák szét. És a sokaság, a tömeg elé tevék.

Márk. 8,7 Volt néhány apró haluk is. És hálákat adván, megáldotta azokat is, és mondá, hogy tegyék eléjük, hogy osszák szét azokat is.

Márk. 8,8 Evének azért, és jóllaktak; és fölszedik a maradék darabokat, hét kosárral.

Márk. 8,9 Valának pedig akik ettek mintegy négyezren; és ezek után elbocsátá őket*

*Egy próféciában mutatja be a Szent Szellem a kenyérszaporításnak egy kisebb mértékét. Elizeushoz: „Jöve pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének első zsengék, az első termésből készült kenyeret, húsz árpakenyeret, és megzsendült friss gabonafejeket az ő tarisznyájában; Elizeus ezt mondta: Add oda a népnek, hadd egyenek. Felele az ő szolgája: Minek adjam ezt száz embernek? Ő pedig monda ismét: Add oda a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek, és még marad is. És ő eleikbe adá, és evének, és még maradt is belőle, az Úrnak beszéde szerint” (2 Kir. 4,42-44).

Az Úr Jézus így szól a mindenkori tanítványaihoz: „Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,15).

 És az apostol kifejti a kijelentést: „Annakokáért az az indulat, érzés, törekvés, az a gondolkodásmód és szándék legyen, és uralkodjon bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, amely a Krisztus Jézust jellemezte” (Fil. 2,5).

Aki mindig megszánta a Hozzámenő sokaságot, és minden szükségüket betöltötte: „Mikor pedig látta vala a sokaságot, a tömeget, könyörületességre indult rajtuk, megszánta őket, és megesett rajtuk a szíve, mert el voltak gyötörve, elesettek, fáradtak és elhagyatottak, elcsigázottak és kimerültek és szétszórva voltak, mint a pásztor nélkül való juhok” (Mát. 9,36).

„És kimenvén Jézus nagy sokaságot, nagy tömeget láta, és megszáná, megsajnálta őket, és megesett rajtuk a szíve, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sok mindenre tanítani” (Márk. 6,34).

 Hát: „Aki azt mondja, hogy Őbenne van és marad, annak úgy kell járnia, amint Ő járt, és annak magának is úgy kell élnie, ahogyan Ő élt” (1 Ján. 2,6).

Márk. 8,10 És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.

Márk. 8,11 És kijövének a farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, csodajelet követeltek tőle, hogy kísértsék, hogy bűnre csábítsák őt.

Márk. 8,12 Ő pedig szellemében felfohászkodván, és felsóhajtva monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség, és ez a nemzedék? Bizony mondom néktek: Nem adatik semmiféle jel ennek a nemzetségnek, és ennek a nemzedéknek.

Márk. 8,13 És ezzel ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne*

*Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus megkísértéséről: „Mikor pedig a sokaság hozzá gyülekezik, kezdé mondani: E nemzetség, és e nemzedék gonosz nemzedék: jelt kíván, jelt követel, de más jel nem adatik néki, hanem ha Jónás prófétának ama jele. Mert miképpen Jónás jelül volt a Ninivebelieknek, azonképpen lesz az embernek Fia is jellé e nemzetségnek, és e nemzedéknek” (Luk. 11,29-30).

 Azután az Úr így folytatja: „Monda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugatról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső jő; és úgy lesz. És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz; és úgy lesz. Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni? A föld és az ég jelenségeit felismeritek, erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni? E mostani időt miért nem tudjátok felismerni? És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?” (Luk. 12,54-57).

Máté bizonyságtétele így hangzik: „És hozzá menvén a farizeusok és sadduceusok, kísértvén, megpróbálták rávenni, elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre, és kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt, mennyei csodát bizonyítékként. Ő pedig felelvén monda nékik: Mikor esteledik, azt mondjátok: Szép, tiszta, derűs, jó idő lesz; mert veres, vagyis vöröslik az ég. Reggel pedig: Ma zivatar, és vihar lesz; mert az ég borús, sötét és veres. Képmutatók! Annyi tudásotok van, hogy az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, és az ég jeleit felismeritek, az ég színéből tudtok következtetni, az idők ismertetőjeleit pedig nem tudjátok, és nem vagytok képesek megítélni, és felismerni? E gonosz, tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges és parázna nemzetség. Ez a rossz, házasságtörő, hűtlen nemzedék, mennyei jelt kíván, és követel, keres, kutat; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne” (Mát. 16,1-4).

Az Úr Jézus bármilyen csodát tesz, vagy hatalommal szólja Isten igéjét: „... az írástudók és farizeusok...” válasza: Mester, azaz Tanító, csodajelt akarnánk látni te tőled. Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz, rossz, káros, hitvány és parázna, azaz házasságtörő, hűtlen nemzetség, és nemzedék jelt kíván, jelt követel, és szeretne látni, jelek után tör, kutat; és nem adatik más jel néki, hanemha csak Jónás prófétának jele. Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában” (Mát.12,38.39).

Az Úr a Benne való hitre hívja a zsidókat, s a válaszuk: „Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk néked? Mit művelsz?” (Ján. 6,30).

Az Úr Jézus ostorral űzi ki a kufárokat a templomból és a zsidók válasza: „... Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?” (Ján. 2,18).

Az Úr Jézus hatalommal parancsol a gonosz szellemeknek és: „Némelyek pedig a farizeusok közül mondának: A Belzebub által, az ördögök fejedelme által és segítségével űzi ki az ördögöket, a démonokat, gonosz szellemeket. Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánnak, és követelnek tőle” (Luk. 11,15-16).

Pál apostolon keresztül így hangzik a kijelentés: „És miközben a zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök, vagyis pogányok pedig bölcsességet keresnek, és követelnek, mi a megfeszített, azaz oszlopra feszített Krisztust hirdetjük, prédikáljuk, aki a zsidóknak ugyan megütközés, tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve, a pogányoknak, azaz a nemzeteknek pedig bolondság, balgaság, oktalanság” (1Kor. 1,22-23).

Pedig a Szent Szellem már Ézsaiás prófétán keresztül kijelenttette, hogy egy fiúgyermek lesz a jel: „Akkor monda a próféta: Halld meg hát, Dávid háza! Hát nem elég embereket bosszantanotok, és fárasztanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok, és fárasztjátok? Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” (Ésa. 7,13-14).

„Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, azaz Örökkévaló Atyának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse, és megszilárdítsa azt jogosság és igazság által mostantól fogva mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme, és féltő szeretete viszi véghez ezt!” (Ésa. 9,6-8).

A Jónás története pedig ez: amikor Jónás nem akart engedelmeskedni az Úr szavának: „Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást, és az lenyelte. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének, és így imádkozott Istenéhez az Úrhoz a halnak gyomrából: Amikor elcsüggedtem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem, az én imádságom te hozzád, a te szentséged templomába. És én hálaadó szóval, és hálaéneket zengve áldozom néked; megadom, és teljesítem amit fogadtam. Az Úré a szabadítás, mert az ÚRtól jön a szabadulás. És parancsot adott az Úr a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre” (Jón. 2,1-2.8.10-11).

 És az Úr Jézus meg is magyarázza a „jelet”, hiszen Jónás meghalt, de „feltámadt”: „Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld belsejében” (Mát.12,38.39.40).

Márk. 8,14 De elfelejtenek kenyeret vinni magukkal, és egy kenyérnél nem vala velük több a hajóban.

Márk. 8,15 És ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek, és óvakodjatok] a farizeusok* elkülönülő, vagyis kirekesztően vallásos emberek kovászától** vagyis a vallásos emberek mindent átjáró, megerjesztő tanától, amely lehet vallásos vagy politikai, és a Heródes kovászától,*** vagyis a világi / politikai hatalmak, és elvektől!

*Farizeusok (Phariszaiosz): elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos emberek.

**Kovászától (dzümé): erjesztő, tovaterjedő emberi magatartást vagy tanítást jelent. Olyan magatartás, vagy tanítás, tanítási mód, amely „keleszt”, tovább hat és erjeszt; tehát a meglévőt valamilyen irányban megváltoztatja, akár kedvező, akár kedvezőtlen irányban. A mindent átjáró, megerjesztő tan, eszme, amely lehet vallásos vagy politikai.

***Heródes kovásza: világi / politikai hatalmak, és elvek.

Márk. 8,16 Ekkor egymás között tanakodván azt fontolgatták, és mondának: Nincs kenyerünk.

Márk. 8,17 Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, és fontolgatjátok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be, hát még mindig nem veszitek észre, nem fogjátok föl, és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek, azaz a bensőtök? [Más fordítás: Még mindig olyan keményszívűek vagytok? Megkövesedett, kérges, érzéketlen szívvel jártok? Még mindig el van vakulva a szívetek]?

Márk. 8,18 Szemeitek lévén, nem láttok-é? És füleitek lévén, nem hallotok-é? És nem emlékeztek-é?

Márk. 8,19 Mikor az öt kenyeret megszegtem, vagyis megtörtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el maradék darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt.

Márk. 8,20 Mikor pedig a hetet törtem meg a négyezernek, hány kosarat hoztatok el kenyérdarabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.

Márk. 8,21 És monda nékik: Még mindig nem értitek*

*Már Jeremiáson keresztül így szólt az Úr: „Halljátok csak, te bolond, oktalan, és esztelen nép, akiknek szemeik vannak, de nem látnak; füleik vannak, de nem hallanak!” (Jer. 5,21).

Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ezenközben mikor sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást majd letapossák, kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat, és óvakodjatok a farizeusok kovászától, mely a képmutatás, szerepjátszás, tettetés, színlelés, és megtévesztés (Luk. 12,1).

Pál apostol így figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Őrizkedjetek az ebektől, óvakodjatok a kutyáktól, őrizkedjetek a gonosz munkásoktól, őrizkedjetek a a megmetéltektől, és a megmetélkedéstől. Mert mi vagyunk a körülmetéltek, és a körülmetélkedés, akik Szellemben, azaz Isten Szelleme szerint szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a hústestben bizakodunk” (Fil. 3,2-3).

Hát: „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet, aki benneteket rabul ejt a tudományon keresztül, üres félrevezető szavakon át, a bölcselkedés és üres csalás által, és megtévesztéssel, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való, és amely hiú, és üres. Amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik. [Más fordítás: Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen, meg ne csaljon benneteket világi bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson]” (Kol. 2,8).

„… Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny, egy parányi kovász az egész tésztát megkeleszti, erjedésbe hozz,a megposhasztja” (1 Kor. 5,6).

Márk. 8,22 Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse, hogy érintse meg azt.

Márk. 8,23 Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeti őt a falun kívül; itt nyállal megkente szemét, és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit?

Márk. 8,24 Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. [Más fordítás: Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának].

Márk. 8,25 Azután kezeit ismét ráveté, rátette annak szemeire, és feltekintete véle, ő pedig körülnézett. És megépült, és meggyógyult, és látá messze és világosan mindent. [Más fordítás: mire annak látása mindenen áthatott és helyreállt, úgyhogy messzire mindent látott].

Márk. 8,26 És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban*

*Az Úr Jézus visszaadta az embereknek a látásukat, sőt minden betegségtől megszabadította azokat, akik hozzá jöttek: „Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: „Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában” - ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért” (Ján. 9,6-7).

„És ahová bemegy vala a falvakba vagy városokba, vagy majorokba, vagy más településekre, a betegeket letevék a piacokon, és tereken, és kérik vala őt, könyörögtek Jézusnak, hogy legalább a ruhája, a köntöse szegélyrojtját illethessék, érinthessék. És valahányan csak illeték, megérintették, meggyógyultak, megmenekültek bajuktól” (Márk. 6,56).

Márk. 8,27 És elindult, és elméne Jézus és az ő tanítványai Cézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak, kinek tartanak engem az emberek?

Márk. 8,28 Ők pedig felelének: Bemerítő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.

Márk. 8,29 És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.

Márk. 8,30 És rájuk parancsolt, és óva intette őket, hogy senkinek se szóljanak felőle, senkinek ne beszéljenek őróla*

*Máté is bizonyságot tesz a történetről: „Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi vidékére, tartományába - mely Filep Királyról neveztetik - ért, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak, kinek tartanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem, ki vagyok? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem hústest és vér nyilatkoztatta ki, leplezte le előtted, hanem az én mennyei Atyám” (Mát. 16,13-17).

Lukács így írja le a történetet: „És történt, mikor egyszer ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság? Ők pedig felelvén, mondának: Bemerítő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig azt mondják, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának. Ő pedig reájuk parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják el” (Luk. 9,18-21).

Az Úr Jézust csak kijelentés útján lehet felismerni. Erről így tesz bizonyságot Pál apostol, azt is kijelentve, hogy ezután már csak a Szent Szellem vezetésére támaszkodott, példát adva a mindenkorban élő hívők számára: „De mikor az Istennek tetszett, aki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által. Hogy kijelentse, kinyilatkoztassa, leleplezze az ő Fiát énbennem hogy jó hírként, örömhírként hirdessem őt a pogányok, azaz a nemzetek között: azonnal nem tanácskoztam hústesttel és vérrel, azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam, és nem vetettem alá magam hústestnek és vérnek” (Gal. 1,15-16).

Ez a kijelentés szükséges ahhoz, hogy bemerítkezzen valaki. Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem a szerecsen komornyik történetén keresztül is: „Filep pedig száját megnyitván beszélni kezdett, és elkezdvén ezen az íráson, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva, hirdeti néki a Jézust. És amint tovább haladtak az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik, az udvari főember: Ímhol a víz: mi gátol, és mi az akadálya annak, hogy bemerítkezzem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik, vagyis az udvari főember, és bemeríté őt” (Csel. 8,35-38).

Pál megtérése az Úr Jézussal való találkozása, és a Szent Szellembe való bemerítése után azonnal, - mert így jön létre a hit azokban, akik meghallják a Szent Szellem kijelentését: „… prédikálá, és hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról hogy ő a Krisztus, az Isten Fia” (Csel. 9,20).

És: „Aki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben” (1 Ján. 4,15).

Márk. 8,31 És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni* sok szenvedést kell átélni, megtapasztalni, elviselni, eltűrni, és megvettetni a vénektől, - mert szükséges, hogy elutasítsák - és a főpapoktól és írástudóktól, vagyis a törvénymagyarázóktól, és megöletni, és harmadnapra fel kell támadnia.

*Szenvedni (paszkhó): átélni, megtapasztalni; elviselni, eltűrni.

Márk. 8,32 És ezt nyilván, és világosan mondja vala. Péter pedig magához vonván, azaz félrevonta őt, és kezdé dorgálni.

Márk. 8,33 És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megdorgálta, megintette, keményen megrótta, rendreutasította, s így korholta Pétert, mondván: Távozz tőlem! Eredj, távozz mögém, azaz tőlem hátra sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra [Más fordítás: Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint]*

*Péter megvallja, hogy Jézus a Krisztus: „Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni, jelezni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni. És sokat szenvedni, sok szenvedést eltűrnie, átélni, megtapasztalni, elviselni, a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és a törvénytanítóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni, azaz életre kelni. És Péter előfogván magához vonta őt, és rosszallóan így szólt hozzá, mondván: Mentsen Isten! Távol legyen ez tőled, Uram! Nem eshetik, semmiképpen sem történhet ez meg te véled. Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem! Eredj, takarodj a hátam mögé sátán! Kelepce vagy nékem, bűnre csábítasz engem. Mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra, mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkozol. Mert nem érted azokat, mik Istenéi, hanem azokat, mik emberekéi. Mert nem az Isten dolgain jár az eszed, hanem az emberek dolgain, és nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak” (Mát. 16,21-23).

Az Úr Jézus újra-és újra elmondja tanítványainak, hogy hogyan teljesednek be a próféciák, amelyek Őróla szólnak: „Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: „Az Emberfia emberek kezébe adatik. És megölik őt, de harmadnapon föltámad. Ekkor felettébb megszomorodának” (Mát. 17,22-23).

És ismét: „És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, és útközben monda nékik: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak. És halálra ítélik őt, és a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják, hogy kigúnyolják és megostorozzák, azaz megkorbácsolják és keresztre, azaz oszlopra feszítsék; de harmadnap feltámad” (Mát. 20,17-19).

Márk is többször bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről, újabb részlettel kiegészítve: „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, És megcsúfolják, kigúnyolják őt, és megostorozzák, vagyis megkorbácsolják őt, és megköpdösik őt, és megölik őt; de harmadnapon feltámad” (Márk. 10,33-34).

És újra: „Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttük megy vala Jézus, ők pedig álmélkodnak, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, amik majd vele történnek. Mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt” Lukács bizonyságtétele így hangzik: „Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni” (Luk. 9,22).

És ismét:„És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, kigúnyoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad. Ők pedig ezekből semmit nem értének, semmit sem fogtak fel; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel, és nem értették meg a mondottakat” (Luk. 18,31-34).

És mielőtt visszajön dicsőségbe az Úr: „… előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől,és e nemzedéktől” (Luk. 17,24-25).

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem a tanítványok értetlenségének okát: „Érzéki, azaz a pusztán emberi, testi. Vagyis olyan ember, akinek életét emberi, természeti elgondolásai, szempontjai, vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei irányítják, nem fogja fel, és nem fogadja el az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki. Balgaságnak tartja, oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára. Nem is képes megérteni, mivelhogy szellemileg kellene megvizsgálni” (1 Kor. 2,14).

Mert még nincs bennük a: „… Szent Szellem” (Júd. 1,19). 

Egy előkép az Úr Jézus végtelen kegyelméről, s az Őt a pogányok kezébe adókról: Sémei gyalázta Dávidot, s amikor ismét király lett, azt tanácsolták neki, hogy ölesse meg Sémeit: „Dávid azonban ezt mondta: Nem rám és nem rátok tartozik ez, Serújá  fiai! Még kísértésbe visztek ma engem! Miért kellene ma bárkinek is meghalnia Izráelben? Hiszen tudom én, hogy ma lettem ismét Izráel királya! Sémeinek  pedig ezt mondta a király: Nem kell meghalnod! Meg is esküdött neki a király” (2 Sám. 19,22-23).

Márk. 8,34 A sokaságot, a tömeget pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, - Ez azt jelenti, hogy ezután már nem önmagának él, nem a saját akaratának, vágyainak, érzelmeinek, és gondolatainak a beteljesítésére összpontosít, hanem ezeket rendszeresen és folyamatosan Isten és más emberek érdekeinek rendeli alá - és úgy kövessen engem.

Márk. 8,35 Mert valaki meg akarja tartani, meg akarja menteni az ő életét, elveszti pusztulásba viszi azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az Evangéliumért, az megtalálja, megmenti azt.

Márk. 8,36 Mert mit használ, vagy mit ér az embernek, ha az egész látható világot megnyeri, és megszerzi, életét pedig megkárosítja, és elveszíti?

Márk. 8,37 Avagy mit adhat az ember váltságul, vagyis váltságdíjul cserébe az ő életéért?

Márk. 8,38 Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet, az én Igéimet e parázna, azaz házasságtörő és bűnös, azaz céltévesztett nemzetség között, és nemzedék előtt, ebben a parázna, elfajult és bűnös korban. Az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor valahányszor eljő az ő Atyja dicsőségében, fényességében, ragyogásában, erejében a szent angyalokkal*

*János apostol így ír a kijelentésről: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, vagyis ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, csak egymaga marad; ha pedig meghal, sok sokszoros termést hoz. Aki szereti a maga életét, elveszti, elpusztítja, romlásba viszi azt; és aki gyűlöli, vagyis kevésbé szereti, vagy választja a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,24-26).

Mert: „Valaki igyekezik törekszik az ő életét megőrizni, és megtartani, elpusztítja, romlásba viszi, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti, azaz életre kelti azt” (Luk. 17,33).

Dávid így prófétál erről: „Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt. Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek, a bolond és ostoba is elpusztul, és másokra hagyják vagyonukat” (Zsolt. 49,8-11).

Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem, hogy mit jelent az Úr Jézus kijelentése a gyakorlatban: „Akik pedig Krisztuséi, a hústestet, azaz bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt megfeszítették, és azok a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörlik, kiirtják, legyőzik indulataival és kívánságaival együtt” (Gal. 5,24).

Erre mutat példát Pál apostol, amikor azt mondja, hogy: „… megsanyargatom, megzabolázom, alávetem testemet, vagyis egész lényemet és rabszolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, hirdetem az Igét, és amikor másokat versenybe hívok magam valami módon méltatlanná ne váljak, és magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. Hogy magam valamiképpen olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát” (1Kor. 9,27).

És ezt meg is tudjuk tenni:  „Hiszen tudjuk, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön, vagyis teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen a bűnnek teste, a céltévesztett én, hogy tehetetlenné váljon a bűn hatalmában álló test, azaz a céltévesztett én. Hogy ezután ne legyünk rabszolgája a bűnnek, azaz a céltévesztésnek. Mert aki így meghalt, felszabadult a bűn alól, vagyis felmentést nyert a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL” (Róm 6,6-7).  

Azért kell bemerítkezni a Szent Szellembe: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; hogy megújuljatok szellemetekben és elmétekben, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Ef. 4,22-24).

„Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27)