Római levél 16. fejezet: ISTEN DICSŐÍTÉSE. (revideált)

Róm. 16,1 Ajánlom pedig néktek Fébét, a mi nénénket, a mi nőtestvérünket, ki a Kenkhréabeli kihívott gyülekezetnek, eklézsiának szolgálója.

Róm. 16,2 Hogy fogadjátok őt az Úrban szentekhez méltóan, és legyetek segítségére, ha valami dologban rátok szorul. Mert ő is sokaknak segített, sokaknak pártfogója, támasza, gyámolítója volt, nékem magamnak is*

*Hát: „Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek” (Fil. 2,29). 

„És az ő munkájukért viseltessetek irántuk megkülönböztetett szeretettel. Velük békességben éljetek” (1 Thess. 5,13).

Róm. 16,3 Köszöntsétek Priscillát és Akvilát, kik nékem munkatársaim, és segítőim Krisztus Jézusban*

*A velük való találkozást így beszéli el az apostol: „Ezekután Pál Athénből eltávozván, méne Korinthusba. Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából feleségével Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott hozzájuk, És mivelhogy azonféle míves vala, náluk marada és dolgozik vala. Mesterségökre nézve ugyanis sátorcsinálók valának” (Csel. 18,1-3).

Róm. 16,4 Akik az én életemért a saját nyakukat tették le, saját fejüket kockáztatták értem; akiknek nemcsak én mondok köszönetet, hanem a pogányok, a nemzetek minden kihívott gyülekezete, eklézsiája is.

Róm. 16,5 És köszöntsétek azt a kihívottgyülekezetet, eklézsiát, mely az ő házukban* az ő lakásukban van. Köszöntsétek az én szerelmetes Epenétusomat, aki Akhája zsengéje, első gyümölcse a Krisztusban. Akit Ázsia első zsengéjeként vittem a Krisztusnak**

*Házukban (oikosz): HÁZ, otthon, állandó tartózkodási hely, - egy lakás terjedelemben kisebb vagy nagyobb.

**Ismét kijelenti a Szent Szellem, hogy a gyülekezetek házanként vannak, és a szolgáló testvérek megbecsülésére hívja fel a szentek figyelmét: „Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt” (1 Kor. 16,15-19).

És ez így volt Kolosséban, és Filemonnál is: „Köszöntsétek a laodiceai testvéreket, aztán Nimfást és a házánál levő gyülekezetet” (Kol. 4,15).

És így köszönti az apostol Filemont: „…és a te házadnál való gyülekezetnek” (Filem. 1,2).

Róm. 16,6 Köszöntsétek Máriát, ki sokat munkálkodott, sokat  fáradozott mellettünk, értetek.

Róm. 16,7 Köszöntsétek Andronikust és Juniát az én vérszerinti rokonaimat* és az én fogolytársaimat, akik híresek, kiemelkedők az apostolok között, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek, akik nálamnál is előbb voltak a Krisztusban, akik előttem tértek Krisztushoz.

*Rokonaim (szüggenész): vérszerinti rokon.

Róm. 16,8 Köszöntsétek Ampliást, ki nékem szerelmesem, akit nagyon szeretek az Úrban.

Róm. 16,9 Köszöntsétek Orbánt, a mi munkatársunkat, segítőnket a Krisztusban, és az én kedves Stakhistomat, az én szeretettemet.

Róm. 16,10 Köszöntsétek Apellest, aki a Krisztusban megpróbáltatott, Krisztus megbízható emberét. Köszöntsétek az Aristóbulus háznépéből valókat.

Róm. 16,11 Köszöntsétek Heródiont az én vérszerinti rokonomat. Köszöntsétek a Nárcissus háznépéből azokat, akik az Úrban vannak.

Róm. 16,12 Köszöntsétek Trifénát  és Trifósát, kik munkálódnak, fáradoznak az Úrban. Köszöntsétek a szeretett Persist, aki sokat munkálódott, fáradozott az Úrban.

Róm. 16,13 Köszöntsétek Rufust, aki kiválasztott, kedvenc az Úrban, az Úr választottját, és az ő anyját, aki nekem is anyám*

*Hogy ki volt Rufus, arról az Evangélium így számol be: „Mikor pedig kicsúfolták őt - az Úr Jézust, - levették róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltöztették; és kivivék őt, hogy megfeszítsék. És kényszerítének egy mellettük elmenőt, bizonyos czirénei Simont, aki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét” (Mk. 15,20-21).

 Alekszanderről pedig így szól az Írás, Efézusban: „A sokaság közül pedig előállaták Alekszándert, minthogy előre tuszkolták őt a zsidók. Alekszánder pedig kezével intvén, védekezni akara a nép előtt. Megismervén azonban, hogy zsidó, egy kiáltás tört ki mindnyájukból, mintegy két óra hosszáig kiáltozván: Nagy az efézusi Diána!” (Csel. 19,33-34) .

Róm. 16,14 Köszöntsétek Ásinkritust, Flégont, Hermást, Pátrobást, Merkuriust, és az atyafiakat, és a náluk levő testvéreket.

Róm. 16,15 Köszöntsétek Filológust és Júliát, Néreust és az ő nénjét, az ő nőtestvérét, és Olimpást és minden szenteket, akik náluk vannak.

Róm. 16,16 Köszöntsétek egymást szent csókkal, a szeretet csókjával. Köszöntenek titeket a Krisztus kihívott gyülekezetei, eklézsiái*

*Az apostolok újra arra hívják fel a gyülekezet figyelmét, hogy a testvéri szeretet külsőleg is nyilvánuljon meg közöttük: „Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal” (1 Kor. 16,20).

„Köszöntsétek egymást szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok” (1 Pét. 5,14).

„Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan” (2 Kor. 13,12).

„Köszöntsetek minden testvért szent csókkal” (1 Thess. 5,26).

Róm. 16,17 Kérlek, buzdítlak pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat, egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak, akik háborúságnak okai volnának, és botránkozásokat okoznak, kelepcéket készítenek, elégedetlenséget támasztanak a tudomány körül, akik más tudományra tanítanának azon kívül, és az ellenkezőjét tanítják annak melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. Kerüljétek őket; Térjetek ki előlük*

*Az apostol szinte minden levelében figyelmezteti Isten gyermekeit: „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15).

„De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal. 1,8-9).

Tehát: „Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3,2.17-19).

Timóteust is erre figyelmezteti az apostol, megmagyarázva azt is, hogy mik ezek a „hamis evangéliumok”: „Amikor Macedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, ne is foglalkozzanak mondákkal, mítoszokkal, és vég nélküli nemzetség- táblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének megismerésére hit által. A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a házasságtörők, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,3-11).

„Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik” (1 Tim. 6,3-5).

Mert: „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5).

Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba lévő gyülekezetbe, és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

Róm. 16,18 Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak. És nyájas, szenteskedő beszéddel jóságtól csöpögő szavakkal, ékesszólással, mézes-mázoskodással, meg hízelkedéssel, és áldó szójárásukkal, és jól hangzó szólamokkal megcsalják, megtévesztik, becsapják, tévútra vezetik az ártatlanok, gyanútlanok, jóhiszeműek, álnokság nélküliek, tapasztalatlanok, járatlanok szívét. Elcsalják azokat, akikben különben nincs gonoszság.*

*És az apostol folytatja a figyelmeztetést: „az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3,19).

„Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel. Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne, Meggyökerezvén és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással. Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 2,4.6-10).

Már Dávid emiatt így könyörög az Úrhoz: Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltűntek a hívek az emberek fiai közül. Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek. Vágja ki az Úr mind a hízelkedő ajkakat, a nyelvet, amely nagyokat mond” (Zsolt. 12,2-4).

Isten Igéje egy történeten keresztül mutatja be, hogy ez a gyakorlatban hogyan történik: „Reggelenként odaállt Absolon a kapun átvivő út mellé, és megszólított mindenkit, aki valamilyen peres ügyben ment a királyhoz ítéletért. Megkérdezte: Melyik városból való vagy? És ha az ezt felelte: Izráelnek ebből vagy abból a törzséből való a te szolgád, akkor ezt mondta neki Absolon: Nézd, a te ügyed helyes és jogos, de nincs a királynál senki, aki meghallgasson téged. Majd így folytatta Absolon: Bárcsak engem tennének bíróvá ebben az országban, akkor bárki jönne hozzám, akinek peres ügye van, én majd igazságot szolgáltatnék neki. És ha valaki közeledett hozzá, hogy leboruljon előtte, akkor kinyújtotta a kezét, magához szorította, és megcsókolta. És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala” (2 Sám. 15,2-6).

Róm. 16,19 Mert a ti engedelmességetek híre mindenekhez eljutott, minden helyen ismeretes. Örülök azért rajtatok, és örömöm is telik bennetek; de mégis szeretném, hogy bölcsek, és járatosak legyetek a jóban, ártatlanok, együgyűek, és járatlanok pedig a rosszban, akik képtelenek a rosszra, és így sérthetetlenek a gonosszal szemben.*

*Újra és újra hangzik a figyelmeztetés: „Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek, egy cél felé irányuló törekvésűek legyetek” (1 Kor. 14,20).

„Hogy többé ne legyünk gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,14-15).

Róm. 16,20 A békességnek Istene megrontja, és összezúzza, összetiporja, összemorzsolja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen.*

*Az az Isten, aki ígéretet tett a bűnbeesés után azonnal az embernek, és ítéletet hirdetet a sátánnak: „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,15).

Ám: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: akinek álljatok ellene a hitben szilárdan…” (1 Pét. 5,8-9).

„De hű az Úr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól” (2 Thess. 3,3).

És: „Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14).

A tüzes nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14).

„Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11).

Róm. 16,21 Köszöntenek titeket Timóteus, az én munkatársam, és Lucius, Jáson, és Sosipáter az én vérszerinti rokonaim.

Róm. 16,22 Köszöntelek titeket az Úrban én Tertius, ki e levelet írtam.

Róm. 16,23 Köszönt titeket Gájus, aki nékem és az egész kihívottgyülekezetnek, eklézsiának házigazdája. Köszönt titeket Erástus a városnak kincstartója, aki a város vagyonát kezeli, és Kvártus atyafi, testvér.

Róm. 16,24 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájan ti veletek. Ámen.

Róm. 16,25 Annak pedig, aki titeket megerősíthet, megszilárdíthat az én evangéliumom és a Jézus Krisztus hirdetése, prédikálása szerint, ama titoknak kijelentése, kinyilvánítása, leleplezése, felfedése folytán, mely örök időktől fogva el volt hallgatva, ami elrejtetett volt, amelyre ősidők óta csend borult, és amelyről most lehullt a lepel.*

*És így folytatja az apostol: „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul” (2 Tim. 1,9-11).

„és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében” (Eféz. 3,9).

Róm. 16,26 Most pedig megjelentetett, nyilvánvalóvá lett, kijelentetett, ez által tudtul adatott a prófétai írások által, így láthatóvá és közismertté lettek az örök Isten parancsolata, rendelkezése szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván, és minden nemzet, és nép előtt kihirdettetett, ismertté tettek, hogy így a hit befogadására, és engedelmességére eljussanak. *

*És a Szent Szellem így fejti ki a titkot: „mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek” (Kol. 1,26-27).

„Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett Őbenne az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban” (Eféz. 1,9-12).

„amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által: hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által. Ennek lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem. Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében” (Eféz. 3,5-9).

Róm. 16,27 Az egyedül bölcs Istennek szóljon a dicséret, imádás a Jézus Krisztus által, legyen tisztelet és dicsőség mindörökké! Ámen.*

*Az Úr Jézus által: „… vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, az Úr Jézus nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét” (Zsid. 13,15).

„Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogysem mint kérjük, vagy elgondoljuk, a mibennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,20-21).

„Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen” (1 Tim. 1,17).

„az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen” (Júd. 1,25).

„Mert Őtőle, Őáltala és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen” (Róm. 11,36).