Római levél 14. fejezet: NE ítéld el a MÁS SZOLGÁJÁT. (revideált)

Róm. 14,1 A hitben erőtlent fogadjátok be nem ítélgetvén vélekedéseit. [Más fordítás: A hitben gyengét karoljátok fel szeretettel anélkül, hogy felfogását, elgondolását, aggályait és kételyeit elítélnétek, megkülönböztetés, és vitatkozás nélkül]*

*Nem vitatkozni kell velük, hanem: „Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk. Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére. Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem amint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám” (Róm. 15,1-3)

„Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti szellemiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek szellemével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal. 6,1-2).

 Hiszen az Úr Jézus azt mondta: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján. 13,34-35).

Róm. 14,2 Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehet; a hitben erőtlen, az aggályos, és gyönge pedig zöldséget eszik*

*A Szent Szellem folytatja kijelentést: „Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek. De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőtleneknek” (1 Kor. 8,8-9).

És: „Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9).

Csak az a fontos: „Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Ef. 4,14-15).

Hiszen: „Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli…” (1 Kor. 6,13).

Az Úr Jézus kijelentése. Arról, aki még nem fogadta be Őt: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,8-9).

 „Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert…”(Mát. 15,17-20).

És: „Mert az Isten országa, királysága nem evés, nem ivás, nem eszem-iszom, és nem ételben, nem italban áll. Hanem megigazultság, békesség, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, és Szent Szellem által való öröm” (Róm. 14,17).

Ezért: „Jobb a paréjnak étele, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol van gyűlölség” (Péld. 15,17).

Róm. 14,3 Aki mindent megeszik, ne vesse meg, és ne nézze le azt, aki nem eszik meg mindent; és aki nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta, és a magáénak tekinti őt.

Róm. 14,4 Te kicsoda vagy, hogy elítéled, megbírálod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik, hiszen saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon, hiszen hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse, és felállítsa*

*A Szent Szellem megerősíti a testé lett Ige, vagyis az Úr Jézus kijelentését: „Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12)

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát” (Mát. 7,1-5).

Róm. 14,5 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve*

*Tehát: „Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt” (Kol. 2,16).

Példaként mutatja be a szent Szellem a helyes magatartást: „… Epafrás, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata” (Kol. 4,12).

És: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10).

Róm. 14,6 Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg, és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrra való tekintettel nem eszik, és az is hálákat ad az Istennek.

Róm. 14,7 Mert közülünk senki sem él önmagának* és senki sem hal önmagának:

*Él önmagának (dzaó): A földi életkörülmények általánosabb és az emberi életfolytatás módjainak pontosabb meghatározásával: él valamin, valamiből.

Róm. 14,8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk*

*Az apostol vallástétele: „Úgy vélekedvén, és arra a meggyőződésre jutva, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak. És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott” (2Kor. 5,15).

„… hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk Ővele” (1 Thess. 5,10).

„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek, az egész valótok a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?” (1 Kor. 6,19).

„Hogy többé ne embereknek kívánságai, ne emberi vágyak, szenvedélyek, hanem Isten akarata szerint, az Ő akaratának megfelelően éljétek a hústestben hátralevő időt” (1Pét 4,2).

Róm. 14,9 Mert azért halt meg és támadott fel, és kelt életre és lett élővé Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék, hogy halottnak, élőnek Ura legyen*

*Pál apostol megvallása: „És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne” (Csel. 10,42-43).

A feltámadott Úr parancsa az Övéinek: „… Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hiszen és bemeritkezik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, a kárt hozó, vagyis a sátán hatalma alatt marad” (Márk. 16,15-16).

János apostolnak így jelenti ki magát a feltámadott Úr: „… Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jel. 1,17-18).

Róm. 14,10 Te pedig miért ítéled el a te atyádfiát, a te testvéredet? Avagy te is miért veted meg, és nézed le; állítod semminek a te atyádfiát, a te testvéredet, vagy embertársadat? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus díjkiosztó emelvénye, az Ő trónja elé*

*És a kijelentés megismételtetik: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk, és leplezetlenül oda kell állnunk, és láthatókká kell lennünk. A görög szó igazából azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik) a Krisztus díjkiosztó emelvénye előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben, a saját személyében cselekedett, vagy jót, vagy rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány dolgot” (2Kor. 5,10).

Ezért: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek, nehogy elítéljenek titeket is. Mert amilyen ítélettel ítéltek, amilyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok a felebarátaitok magatartásáról, amilyen kedvezőtlen mellékértelemmel elítélitek, és bírálgatjátok, és rosszalljátok őket, olyannal ítéltettek, olyannal fognak titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni. És amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek” (Mát. 7,1-2).

És még egyszer: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. [Más fordítás: Ne ítéljetek el másokat és akkor titeket sem ítélnek el]… Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Bocsássátok szabadon az adóst, és ti is szabadon bocsáttattok” (Luk. 6,37).

Róm. 14,11 Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. [Más fordítás: Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv nyíltan vallást tesz az Istenről]*

*Mert így szólt Jahve: „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv. Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, akik gyűlölték őt. Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!” (Ésa. 45,22-25).

Az apostol pedig vallást tesz arról, hogy kiben igazulunk meg: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem” (Gal. 2,16).

És arról a NÉV-ről, amely előtt meghajol  minden térd: „Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,10-11).

Róm. 14,12 Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek*

*Mert Isten: „… rendelt egy napot, melyen megítéli, majd a föld kerekségét, az egész emberiséget, megigazítva és helyrehozva a helytelent egy férfiú, egy személy által, kit arra rendelt, akit erre kiválasztott; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból” (Csel. 17,31).

És Ő: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11).

Az is kijelentést nyer, hogy a hit és a szeretet cselekedeti alapján történik a megítélés: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké, és gazdagítson az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok, ahogyan mi is szeretünk titeket. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 3,12-13).

„Mert Krisztus Jézusban csak a szeretet által munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6).

Róm. 14,13 Annakokáért egymást többé ne ítélgessük, hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne okozzatok megütközést vagy megbotránkozást, elbotlást, fennakadást, megtorpanást. [Más fordítás: hanem annál a döntésnél maradjatok meg inkább, hogy ütközést vagy kelepcét, - botláskövet vagy olyasmit, ami elgáncsolja - a testvér elé nem fogtok vetni]*

*Mert: „… Aki pedig eltántorít, tévútra vezet egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat” (Mát. 18,6-7).

„…Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson, eltántorítson, tévútra vezessen a kicsinyek közül” (Luk. 17,1-2).

Róm. 14,14 Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi, - egyetlen egy férfi, nő vagy dolog - sem tisztátalan, beszennyezett, közönséges, bemocskolt, szentségtelen önmagában: hanem bármi csak annak a személynek tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. Csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz*

*Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy mi teszi tisztátalanná az embert: „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert” (Mát. 15,11).

Péter apostol elmélkedése közben látomást látott, és egyben kijelentést kapott: „És látá, hogy az ég megnyílt és leszálla őhozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre: Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak. Ekkor hang hallatszott: „Kelj fel, Péter, öld és egyél!” Péter azonban így szólt: „Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.” De másodszor is szólt hozzá a hang: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.” Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Szellem: „Íme, három férfi keres téged: kelj fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!” Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: „Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?” Azok így feleltek: „Kornélius százados, igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz.” Ekkor így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak” (Csel. 10,11-15.19-22.28).

Róm. 14,15 De ha a te atyádfia, a te testvéred az ételért, - a te eledeled miatt – megszomorodik, és elcsügged, akkor te nem az Isten szerinti szeretet szerint cselekszel, nem a szeretet Szellemében jársz el. Ne veszítsd el, ne okozd annak vesztét, ne tedd tönkre, ne vidd romlásba azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt*

*Mert: „Így aztán, mikor az atyafiak, a testvérek ellen vétkeztek, és az ő erőtlen, gyönge, aggályos lelkiismeretüket megsértitek, - vagyis megsebesítitek azoknak a lelkiismeretét, mely a Krisztussal szemben erőtlen, - a Krisztus ellen vétkeztek. Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg, ha az evés tőrbe csalja az én atyámfiát, az én testvéremet, inkább sohasem eszem húst, hogy az én atyámfiát, az én testvéremet meg ne botránkoztassam, és nehogy felháborítsam, vagy tőrbe ejtsem, vagy elgáncsoljam” (1 Kor. 8,12-13).

Róm. 14,16 Ne káromoltassék azért a ti javatok. [Más fordítás: Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat, és ne hagyjátok, hogy a jóról, amit tesztek, szitkozódva, becsmérelve, gonoszul beszéljenek, úgy hogy az ártson nektek]*

*Mert: „Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem? Miért hozzon rossz hírbe, vagy szidjon, becsméreljen valaki azért, amiért én hálát adok?” (1 Kor. 10,30).

Hiszen: „… Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által” (1Tim. 4,4-5).

Ugyanis: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15).

Róm. 14,17 Mert az Isten országa, királysága, uralma nem evés, nem ivás, nem eszem-iszom, és nem ételben, nem italban áll, hanem megigazultság, békesség, vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, és jókedv, vidámság, és boldogság a Szent Szellemben*

*Az apostol így figyelmezteti a hívőket, hiszen: „Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon, nem tesz minket kedvessé Isten előtt; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és azzal sem veszítünk, és nem leszünk rosszabbak, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk, és akkor sincs érdemünk” (1Kor. 8,8).

„Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a hústest sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet” (Kol. 2,20-23).

Hát: „Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9).

Róm. 14,18 Mert aki ezekben, és így szolgál a Krisztusnak, az kedves és az okoz örömöt Istennek, és az emberek előtt megpróbált, megbízható, és hiteles.

Róm. 14,19 Azért tehát törekedjünk azokra a dolgokra, és igyekezzünk elérni azt, amik a békességre, és az egymás épülésére valók, és egymás megerősítésére szolgálnak*

*Már Dávid így figyelmeztet: „Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15).

És az apostol is így inti a hívőket: „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek” (Róm. 12,18).

„Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14).

Róm. 14,20 Ne rontsd, és ne rombold le az ételért az Isten munkáját. Minden valóban tiszta ugyan, de gonosz az étele annak az embernek, aki sérelmet okozva eszik* de rossz, gonosz, káros, és ártalmassá válik annak az embernek, aki úgy eszi, mintha az kelepce volna a számára**

*Sérelmet okozva eszik: az UBS görögszótár magyarázata szerint: “aki olyat eszik meg, ami mást bűnbe ejt, vagyis ami hitét megsérti, és megtámadja.

**Hiszen nem az étel fertőz meg, hanem: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15).

Mert: „Amik… a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert…” (Mát. 15,18-20).

Róm. 14,21 Jó nem enni húst, és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia megütközik, vagy elbotlik, vagy ami testvéredet tőrbe ejti, vagy amiben erőtlen*

*Az apostol megvallása, mint követendő példa: „Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg, csalja tőrbe az én atyámfiát, az én testvéremet, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát, a testvéremet meg ne botránkoztassam, és tőrbe ne ejtsem” (1 Kor. 8,13).

Én – mondja az apostol – ezt úgy valósítom meg, hogy: „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket” (1 Kor. 9,22).

Róm. 14,22 Te néked hited van: és te ezt a hitedet, és meggyőződésedet, amelyet bírsz, tartsd meg magadban Isten színe előtt. Boldog és áldott, akinek nem kell elítélni magát abban, amit jónak, és helyesnek tart.

Róm. 14,23 Aki pedig kételkedik, habozik, tétovázik, meginog, kétsége támad ha mégis eszik, a kárt hozó / vagyis a sátán / hatalma alá kerül, és így ítéletet von magára, mert nem meggyőződését követi, és mert nem hitből eszik. Ami pedig hitből nincs, bűn, azaz céltévesztés az. [Más fordítás: Bűn vagyis céltévesztés tehát mindaz, ami nem történik hitből eredő meggyőződésből]*

*Aki kételkedik, annak még az imája is meghiúsul: „… mert aki kételkedik, habozik, bizonytalankodik, tétovázik, és meginog az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt, mint amelyeket felkorbácsol, és ide-oda vet a szél, és csak sodródik a széllel. Ne gondolja, és ne higgye, és ne feltételezze tehát az ilyen tétova ember, hogy bármit is kaphat az Úrtól” (Jak. 1,6-7).

Mert: „… a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik, és amelynek vize iszapot és sarat hány ki” (Ésa. 57,20).

Ezért: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid. 11,6).