Jeruzsálemben járva arra gondoltam, hogy Jeruzsálem egy
valódi emlékeztető számunkra: a hitünk földi hit. A mi Istenünk nem elégedett
meg azzal, hogy távolról szemlélje gyermekeit.
Lejött hozzánk a sárba. Betlehembe. Jeruzsálembe. A sírba. A
világunkba.
A mi Istenünk itt járt a földön! Voltak ujjai, veséje és
szemei, amik elfáradtak. Mennyire drága ez az igazság! Ő nem csak meghall
minket, hanem meg is ért minket és együttérez velünk. Lehet, hogy valamelyik
imádra ezzel a gondolattal válaszol: „Igen, emlékszem milyen ez.”
Megtestesülésének üzenete egyszerűen lenyűgöző. Ha Isten
hajlandó volt arra, hogy hagyja magát bepólyálni, és hajlandó volt arra, hogy
anyatejjel táplálkozzon, akkor azt hiszem az irántad való szeretete egy percig
sem kérdés. Megkérdőjelezheted a cselekedeteit, a döntéseit vagy a
kijelentéseit. Azonban, soha de soha nem kérdőjelezheted meg a kiolthatatlan,
hatalmas szeretetét.
Olyanná vált, mint mi – azért, hogy mi olyanná válhassunk,
mint Ő.
Max
Lucado
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/max-lucado/630-jeruzsalem.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.