Példabeszédek 9. fejezet: Két asszony képében a bölcsesség és bolondság hivogat;

Péld. 9,1 Bölcsesség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván, [hét oszlopot faragott hozzá és felállította].*

*A Krisztus népe Isten háza, melyet bölcsesség megépített: „Kik fölépíttettetek Isten házává az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő, vagyis a sarokkő maga Jézus Krisztus” (Eféz. 2,20).

Péld. 9,2 Megölte vágnivalóit, [áldozatait, (msḵ): megfűszerezte, megkeverte], és kitöltötte borát, asztalát is elkészítette [(ʿáraḵ): elrendezte és megterítette].

Péld. 9,3 Elbocsátá, és [(šálaḥ): kiküldte] az ő leányit, [(naʿăráhqárá'): az ő szolgálóit, hogy így kiáltsanak], hivogatva a város magas helyeinek tetein [(márôm gap̄): a város magasan fekvő pontjain].*

*Ezért azt kérdezi az Úr: „Hát a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem (és az okosság) nem bocsátja-é ki (nem hallatja-e) az ő szavát? A magas helyeknek tetein, az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg. (Más fordítások: Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra; >Fönt a magaslaton az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást<). A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng (Más fordítás: A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált). Tinéktek (hozzátok) kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van (szavam az emberekhez szól)!” (Péld. 8,1-4).

Igen: „A bölcsesség künn szerül-szerte kiált; az utcákon [úton-útfélen, köztereken] zengedezteti [hallatja] az ő szavát. [szónokol, adja szózatát]” (Péld 1,20-21).

Lármás utcafőkön [utcasarkon; a népsokaság főhelyén], kiált a kapuk bemenetelin [bejáratánál, ajtóiban], a városban [a városkapuk ajtóiban] szólja az ő beszédit, [mondja mondásait].

Péld. 9,4 Ki tudatlan? [(pəṯá'í peṯí pəṯí): együgyű, naiv, hiszékeny, becsapható]? Térjen ide; az értelem nélkül való [(léḇ ḥásér): szívűnek] ezt mondja:*

*És tovább kérdez az Úr: „Míglen szeretitek [meddig kedvelitek, gyönyörködtök, kívánjátok], oh, ti együgyűek [hiszékenyek, becsaphatók, szemtelenek, éretlenek, bolondok, kicsinyek, dőrék, tapasztalanok] az együgyűséget [bolondságot, gyermekséget, dőreséget, ami ártalmas, a tapasztalatlanságot, hiszékenységet, becsaphatóságot]. És gyönyörködnek a csúfolók [gúnyolódók] a csúfolásban [a pimasz fecsegésben], és [meddig] gyűlölik a balgatagok [esztelenek, ostobák] a tudományt [az észt, a belátást, tudást, ismeretet]?! Térjetek az én dorgálásomhoz [bizonyítékomhoz]; ímé közlöm veletek az én [egész] Szellememet [(pnoé): leheletemet], tudtotokra adom [megtanítom] az én beszédimet [(logosz): Igémet] néktek. [Más fordítás: Hallgassatok korholó szavamra! Térjetek meg, ha megdorgállak (ha megfeddlek)]. Kiöntöm előttetek [közlöm veletek; kiadom tinéktek; kiárasztom rátok; kitárom nektek] egész Szellememet [(pnoé): leheletemet], és a szavaimat elétek tárom: [tudtotokra adom, megismertetem veletek; kijelentem; tudtul adom az én beszédeimet (Igéimet) néktek]” (Péld. 1,22-23).

És hogy ki az az Úr, aki hív, arról az Evangélium tesz bizonyságot: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, akik kimerültetek és megterheltettetek, és teher alatt éltek, és én megnyugvást, nyugalmat adok nektek, megpihentetlek és felüdítlek benneteket” (Mát. 11,28).

 Hiszen: „a Krisztus Jézus, adatott bölcsességül nékünk Istentől…” (1 Kor. 1,30).

Mert: „Krisztus az Isten bölcsessége” (1Kor. 1,24).

Péld. 9,5 Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, [(láḥam leḥem): egyetek a kenyeremből] és igyatok a [fűszerezett] borból, melyet töltöttem [(msḵ): amelyet kevertem, amelyet nektek elegyítettem].*

*Már Ézsaiás prófétán keresztül így hív az Úr: „Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort - az öröm szimbóluma - és tejet - az Evangélium szimbóluma. Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket, és keresményeteket azért, ami meg nem elégíthet, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjetek kövérségben” (Ésa. 55,1-2).

És hogy ki az az Úr, aki a prófétákon keresztül hív, azt az Evangélium jelenti ki: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és hangosan kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék.  Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az őbenne hívők…” (Ján. 7,37-39).

És: „… aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha” (Jn. 6,35).

Akkor: „Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; … Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,16-17).

Péld. 9,6 Hagyjátok el a bolondokat, [(pəṯá'í peṯí pəṯí): együgyű, naiv, hiszékeny, becsaphatóakat] hogy éljetek [(ḥájah) jól, boldoguljatok, és virágzó, elégedett életet éljetek], járjatok az eszességnek [(bínáh): értelem, okosság, a belátásnak] útján.

Péld. 9.7 Aki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat, [szégyent arat] és [maga fog pironkodni]: és a ki feddi a latrot, [a bűnöst] szégyenére lesz [magát szennyezi be; maga is foltot kap].*

*És folytatóik a figyelmeztetés: „Menj el az (ostoba ember elől), a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét, és (nem szerzel ajkáról tudást)” (Péld. 14,7).

„A bölcs fiú enged atyja intésének, és (megfogadja az apai intést); de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád” (Péld. 13,1).

Hanem: „lőn nékik az Úr beszéde (igéje) parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak, és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak!” (Ésa. 28,13)

Péld. 9,8 Ne fedd meg, és ne [(jḵḥ): vitatkozz, érvelj, bizonyíts, ne cáfold meg] a csúfolót, a [(lúc): gúnyolódó arcátlant, mert kinevet] hogy ne gyűlöljön [(śáné'): nehogy megutáljon] téged;* fedd meg [(jḵḥ): érvelj, bizonyíts, cáfold meg] a bölcset, és [megkedvel érte], és szeret téged.

*Mert: „Nem szereti a csúfoló a feddést, és a bölcsekhez nem megy” (Péld. 15,12).

Péld. 9,9 Adj [tanácsot] a bölcsnek, és [okítsd] és még bölcsebb lesz, és [gyarapodni fog bölcsessége]. Tanítsd az igazat, [és sietve elfogadja] és öregbíti [gyarapítja] a tanulságot. [Más fordítás: oszd meg az ismeretet az  (caddíq): igaznak nyilvánítottal, és  (jásap̄): gyarapodik  (leqaḥ): tudása]*

*Mert: „Ha bölcs hallgatja őket, [figyeli] gyarapítja (még jobban) tudását, [a bölcs bölcsebb lesz] az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon [szerez érett tanácsokat, bölcs útmutatást nyer, ügyesség birtokába jut]” (Péld 1,5).

„Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik, úgyhogy feleslege lesz; de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van, vagy amiről úgy gondolja, hogy van” (Mát. 13,12).

Péld. 9,10 A bölcsességnek kezdete [eredete] az Úrnak [(jəhóváh): Jahvenak, az Örökkévalónak] félelme [(jirə'áh): tisztelete]; és a Szentnek [(daʿaṯ): megismerése], és ismerete az eszesség [a Szentnek (búlé): tanácsa ad (bínáh): ítélőképességet, megkülönböztető képességet, megértést, értelmet].*

*És újra- és újra kijelentést nyer, hogy: „Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek; a bölcsességet és erkölcsi tanítást a bolondok megutálják. [Más fordítás: A bölcsesség [ismeret] kezdete [feje] az Úrnak félelme, ám a balgák [bolondok] megvetik [megutálják] a bölcsességet [tudományt] és az intést. [tanítást]” (Péld. 1,7).

Isten Igéje a továbbiakban így tanít: Ezt már kezdetben kijelentette az Úr, Aki: „Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak tisztelete: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás” (Jób. 28,28)

 „A bölcsesség kezdete az Úrnak tisztelete; jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig” (Zsolt. 111,10)

 Ezért tanácsolja az Úr: „Vedd meg, és ne add el az igazságot, a bölcsességet, az útmutatást és az értelmet!” (Péld. 23,23)

Mert csak ez az: „egy a szükséges dolog: … amelyik örökre megmarad] (Luk. 10,42).

Mert: „A bölcsesség kezdete ez: szerezz, bölcsességet, és [(qánáh): tegyél szert szellemi bölcsességre] és minden keresményedből [és minden vagyonodon, és jövedelmedből] szerezz [és vegyél] értelmet [(bínáh): ítélőképességet, megértést]. »Héber szavak nélkül: A bölcsesség kezdete ez: tegyél szert szellemi bölcsességre és minden vagyonodon, és jövedelmedből vegyél ítélőképességet, és megértést«. (Péld. 4,7).

Az Úr Jézus példázatokkal világítja meg, hogy a bölcsesség megszerzése minden áldozatot megér: „Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét amije van, megveszi azt a szántóföldet. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres; Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván, amije volt, megvevé azt. (Mát. 13,44-46).

Péld. 9,11 Mert én általam sokasodnak meg a te  napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.*

*Így folytatódik a kijelentés: „Mert napoknak [a földi életnek] hosszú voltát, és [számos napot] és sok esztendős életet, [magas életkort, és szerencsés éveket] és [ráadásul, és / azon felül még ad] békességet [boldogulást; jólétet; boldogságot, és bőséges gazdagságot] hoznak néked bőven [mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked]. Napoknak hosszúsága [hosszú (földi) élet] van jobbjában [és áldás, siker], baljában [gazdagság, vagyon; bőség] és tisztesség [dicsőség tisztesség, méltóság, megbecsülés, dicséret]. (Más fordítás: És a szájából származik a megigazulás törvénye, beszédét könyörület, irgalom, és szánalom kíséri). Életnek fája ez azoknak, akik megragadják [utána nyúlnak; magukhoz kapcsolják], és akik megtartják [és akik belekapaszkodnak, rátámaszkodnak] boldogok. (Péld. 3,2.16.18).

Igen: „Az Úrnak félelme (tisztelete) hosszabbítja meg, és (gyarapítja) a napokat; az istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek) pedig esztendeik megrövidülnek” (Péld. 10,27) .

„Az Úrnak félelme (tisztelete) az életnek kútfeje, és (az élet forrása) a halál tőrének eltávoztatására, (a halál csapdáinak kikerülésére)” (Péld. 14,27).

Bölcsesség kijelentése önmagáról: „Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. Gazdagság (vagyon) és tisztesség (és megbecsülés) van nálam, megmaradandó jó és igazság. Boldog ember, aki hallgat engem, (és aki hallgat rám) az én ajtóm előtt virrasztván (és vigyázva) minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert aki (megtalál) az megnyer engem, és az életet találja (és nyeri meg), és szerzett az Úrtól jóakaratot (és kegyelmet nyer az ÚRtól)” (Péld. 8,17-18.34-35)

Hát: „Hallgasd, fiam, (fogadd el) és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei” (Péld. 4,10).

Pál apostolon keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem hogy ki Isten bölcsessége, és ki az, aki a kijelentést teszi: „...Krisztus Jézus... lett bölcsességül nékünk Istentől...”(1 Kor. 1,30).

Bemutatja az Ige, hogy hogyan valósult meg az Ő ígérete Ábrahám életében:  „És ...meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és takaríttaték az ő népéhez.” (1 Móz. 25,8)

 És Salamon életében: „... megadom néked, a gazdagságot és dicsőséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben. És ha az én útaimon jársz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolataimat, amiképpen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét.” (1 Kir. 3,13-14).

Így buzdít a Szent Szellem: „Szerezz bölcsességet, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől. Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged. A bölcsesség kezdete ez: szerezz bölcsességet, és minden keresményedből szerezz értelmet. Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.” (Péld. 4,5)

„Élet forrása az értelem annak, akinek van....” (Péld. 16,22)

Így figyelmeztet az Úr Jézus „Meglássátok azért, mi módon hallgatjátok: mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, még amijét gondolja is hogy van, elvétetik tőle” (Luk. 8,18)

Bölcsesség azt tanácsolja: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van.” (Ésa. 55,6).

Péld. 9,12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak [neked válik javadra]; ha pedig csúfoló [gúnyoló] vagy, [(lúc): és esztelenül viselkedsz], magad vallod kárát [(násá' náśá'): bűnt veszel magadra, bűnössé teszed magad, és egyedül te viseled a gonoszt].

Péld. 9,13 Balgaság [(kəsílúṯ): bolondság, ostobaság] asszony fecsegő, [(hámáh): nyughatatlankodik, izgága, lármás] bolond, [(pəṯajjúṯ): együgyű], és semmit nem tud. [Más fordítás: Dőre ('iššáh): asszonynak nincsen nyugodalma, tele van butasággal, lármás, háborgó, együgyű, tele van hízelkedéssel, csupa csábítás, és egyebet sem tud].*

*Folytatódik a kijelentés: „Mely csélcsap [(hámáh): csacsogó, állhatatlan] és vakmerő, [szilaj, féktelen, önfejű, és (sárar) elvetemült] akinek házában [otthonában] nem maradhatnak meg [nem nyughatnak] az ő lábai. [Más fordítás: Fecseg az ilyen és féktelen, Lábai nem tűrik az otthon ülést]” (Péld. 7,11).

Csak az menekül meg a hamis egyháztól, az idegen asszonytól: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2).

Mert: „...a bölcsesség megment a nem hozzád tartozó asszonytól, [az emberi fajból származó másik személytől], az idegentől, aki az ő [simulékony, álnok, és csalárd] beszédével hízelkedik [és aki azon tevékenykedik, hogy eltávolítson téged az egyenes, szent, és helyes életmódtól]” (Péld. 2,16).

És Ő: „...őriz meg a gonosz asszonytól téged, az idegen asszony nyelvének hízelkedésétől” (Péld. 6,24)

„Mert színmézet [lépes mézet] csepeg az idegen asszony [(ḥáláq): mézesmázos, hízelgő] ajka, és simább az olajnál az ő ínye. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr [mint a kétélű kard]” (Péld. 5,3-4).

Mert a hamis egyháznak, a gonosz asszonynak: „A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok” (Zsolt. 55,22).

Újra-és újra figyelmeztet az Úr: „És ezek: „Értetlenek, balgatagok, ostobák, értelmetlenek. Hitszegők, szövetségtörők, szószegők, megbízhatatlanok lelketlenek, szeretetlenek, kíméletlenek, szívtelenek, ragaszkodás nélküliek könyörtelenek. Engesztelhetetlenek, irgalmatlanok, összeférhetetlenek” (Róm 1,31).

A Prédikátor kutatásai alapján ezt vallja: „És találtam egy dolgot, mely keservesebb a halálnál; tudniillik az olyan asszony, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól” (Préd. 7,26)

A hamis egyház, „parázna” asszony, mert hűtlen lett Urához, Istenéhez, és ennek következménye: „Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász! Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?” (Péld. 6,26-28)

Az Úr nem szűnik meg újra és újra figyelmeztetni: „Mély verem az idegen asszonyoknak szája; akire haragszik az Úr, oda esik” „Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony. És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja” (Péld. 22,14; 23,27-28).

És ezek: „Értetlenek, balgatagok, ostobák, értelmetlenek. Hitszegők, szövetségtörők, szószegők, megbízhatatlanok lelketlenek, szeretetlenek, kíméletlenek, szívtelenek, ragaszkodás nélküliek könyörtelenek. Engesztelhetetlenek, irgalmatlanok, összeférhetetlenek” (Róm 1,31).

Péld. 9,14 És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein. [Más fordítás: Üldögél házának ajtaja előtt, (kisséh kissé'): trónszéken a város magaslatán].*

*És: „Néha az utcán, néha a tereken van, és minden szegletnél [(pinnáh): és minden sarkon] leselkedik” (Péld. 7,12).

„Úgy leselkedik, mint egy rabló, és szaporítja a hűtlen emberek számát” (Péld. 23,28).

Péld. 9,15 Hogy hívja [felszólíthassa, elcsalja] az úton járókat, [akik arra járnak, akiknek épp arra vezet el az útjuk] akik egyenesen mennek útjukon, [akik egyenes ösvényeken járnak].

Péld. 9,16 Ki együgyű? [(pəṯá'í peṯí pəṯí): tapasztalatlan, kicsiny, tudatlan, bolond] térjen ide [(šּׂúr súr): be hozzám], és valaki esztelen, [('ámar): nincs értelem a szívében] annak ezt mondja:

Péld. 9,17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges. [Más fordítás: S milyen jó az íze a titkos eledelnek; az eldugott (gánaḇ: a titokban adott / titokban élvezett, megevett / kenyér kedves, mert a (siṯəráh séṯer leḥem náʿém): rejtett élelem gyönyörűséges, ízletes és jólesik]!*

*És bár: „Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annak utána betelik az ő szája kavicsokkal” (Péld. 20,17).

Péld. 9,18 És az nem tudja, [nem veszi észre, (jḏʿ): nincs tudatában, nem érzékeli, nem érti meg], hogy ott élet nélkül valók [(ráp̄á'): holtak, árnyak] vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai, [és vendégei a halál mélységeibe kerülnek].*

*És így folytatja a Szent Szellem: „Akit a romlás fia megragad, elnyer, hatalmába kerít, elfoglal, és birtokol, és fogva tart. - Akinek az az akarata, szándéka, hogy szerencsétlenségek, viszontagságok, sérelmek érjenek. - Ezért elfeledteti az ő vezetőjének, fejedelmének akaratát, tervét, és tanácsát, és elhagyja a frissesség állapotában kapott tanítást, és ismeretet, és hibázik, ezért elmarad a szövetségtől. Ennek következtében a halálra [a holtak országába] hanyatlik [a holtak országába vezet, és süllyed] az ő háza [az ő belső része, ami belül van], és az ő ösvényei [az ő útjai és az ő életmódja helyezi őt] az élet nélkül valókhoz [a holtak szellemei, az árnyak közé]. Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg [mert mindenki, aki betér, és bemegy hozzá, nem jön többé vissza, mert sohasem tud visszafordulni], sem meg nem nyerhetik [nem ragadhatják meg, és nem nyerhetik el és nem birtokolhatják] az életnek útjait [nem jut el, és nem talál rá, és nem is érik el többé a természetfeletti élet útjára, és ösvényére]” (Péld. 2,17-19).

„Annakokáért most, [szerelmes] fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire. Ne hajoljon annak útjaira a te elméd, [a te szíved] és ne tévelyegj annak ösvényin [Héber: (śáṭáh): fordulj, és szakadj el, annak (dereḵ): vallási szokásától, istentiszteleti módjától, hogy (léḇ): szíved, bensőd (táʿáh): ne tévelyegjen, ne hagyd  megtéveszteni, félrevezetni az ő (nəṯíḇáh náṯíḇ): ösvényei által]. Mert sok sebesültet elejtett, [(raḇ): sokan elpusztultak, akiket tőrbe csalt, sok embert ejtett el megsebezve] és sokan vannak, [nagy azoknak a száma] akik attól megölettek. [Héber: Mert sok embert (ḥálál): meggyalázott közönségessé tett, megszentségtelenített, (náp̄al): földre döntve elsorvasztott (ʿácum ʿácúm): erős, hatalmasokat is (háraḡ): elpusztított]. Sírba vivő út [(dereḵ): vallási szokása, istentiszteleti módja] az ő háza [(bajiṯ): sátra], amely levisz [(járaḏ): letaszít, ledönt] a halálnak [(máveṯ): pusztulás, romlás] hajlékába. [Háza a (šə'ól šə'ôl) Seol ḥeḏer): holtak hazájának legbenső részére vezet]” (Péld. 7,24-27).

Mert: „Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. [Héber szerint: (máveṯ): halálos betegség, csapás, pusztulás, romlás, és halál felé visz az ő járása, léptei a holtak hazájába tartanak, szilárd léptekkel tart a sírba]. A [(ḥaj): jólétnek, boldogulásnak, a virágzó, sikeres, prosperáló] életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, és [(pálas maʿəḡáláh maʿəgál): kisimított pályán (núʿa): bolyongásra (jḏʿ): tanít] anélkül, hogy ő eszébe venné. [Más fordítás: Útjai csapongók, az ö léptei változók és megismerhetetlenek, eszedbe nem veheted. Nem az élet ösvényét járod, téves úton jársz, és magad sem tudod]. Most azért, fiaim, hallgassatok engem [(šámaʿ): értsétek meg, és engedelmeskedjetek], és ne távozzatok, és [(šּׂúr súr): ne forduljatok] el számnak beszéditől [(peh'émer): számnak igéitől]. Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához.[Héber szerint: (ráḥaq): messze kerüld el (dereḵ): vallási szokását, istentiszteleti módját, (qáraḇ): ne közelíts hozzá, és ne enged közel magadhoz. Tartsd utadat mindig távol tőle, (bajiṯ): épületének (peṯaḥ): ajtajához közel sose kerülj]. Hogy másoknak [('aḥér): egy másiknak] ne add [(náṯan): szívedet, nehogy fogságba vessen] és a te ékességedet [(hôḏ): méltóságodat, ragyogásodat], és [(šánáh šánéh): éveidet] esztendeidet a kegyetlennek [('aḵəzárí): a kegyetlen, kíméletlennek]. »Más fordítás: Hogy életedet ne kelljen kiszolgáltatnod a könyörtelen, kegyetlen sátánnak« Hogy ne az idegenek teljenek be a te javaiddal [(kôaḥ kóaḥ): a te erőddel, és hatalmaddal], és a te keresményed más házába ne jusson. [Héber szerint: Hogy (zúr): az idegen, a házasság / a szövetségtörő / nő [(śáḇéʿa śáḇaʿ): lakjon jól és elégedjen meg (kôaḥ kóaḥ): erőddel, hatalmaddal, és gazdagságoddal, és a te (ʿeceḇ): erőfeszítésed, vesződséged bajjá, gyötrelemmé, kínná, fájdalommá váljon az (náḵərí): ellenséges, idegen (bajiṯ): házának belsejében. Hogy nyögnöd [(náham): sóhajtoznod] kelljen  [('aḥăríṯ): később] életed végén, [végezetül ne sopánkodj] amikor megemésztetik [tönkremegy; miután lefogyott] a te húsod és a te tested [életed]. »Más fordítás: Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed«. [Héber szerint: Hogy nyögnöd (náham): sóhajtoznod kelljen ('aḥăríṯ káláh): később, amikor elhasználódik, elpusztul, elenyészik (báśár): húsod, és (šə'ér) egész személyed, egész lényed]. És azt kelljen mondanod: miképpen gyűlöltem [utáltam] az erkölcsi tanítást, [a tudományt] és a fenyítéket utálta az én elmém. [Más fordítás: És azt ne kelljen ('ámar): gondolnod és mondanod magadban (śáné'): gyűlöltem, utáltam (músár): a tanítást, és az útmutatást, (tôḵaḥaṯ tôḵéḥáh): az érveknek, ellentmondtam (ná'ac): kicsúfoltam, kigúnyoltam, megvetettem, és elutasította (léḇ): a szívem, a bensőm]. És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet, és [miért nem figyeltem oktatóimra]!” (Péld. 5,5-13).

„És az: „Az ember, aki eltévelyedik az értelemnek útjáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik (az árnyak gyülekezetébe jut majd)” (Péld. 21,16).

Az idegen asszonyt szerető, hozzá bizalommal lévő sorsát egy történeten keresztül mutatja be a Szent Szellem: Mikor Sámson elárulta titkát, Delila: „Erre ő elaltatta Sámsont (jelentése: nap fia, napból való, fényes, erős).) a térdén, odahívatott egy embert, az lenyírta fejéről a hét hajfürtöt. Elkezdett gyengülni és ereje elhagyta. Delila (jelentése: a díszes, pompás; az éjszakai) odakiáltotta neki: „Rád törtek a filiszteusok, (jelentése: idegen, vándor, kivándorolt) Sámson!” Erre fölébredt álmából s azt mondta: „Kikeveredek a bajból, mint máskor és kiszabadítom magamat.” Nem tudta azonban, hogy az Úr elfordult tőle. A filiszteusok elfogták, kiszúrták a szemét és levitték Gázába (jelentése: erődítmény, vár, megerősített hely). Kettős lánccal megkötözték és a fogságban (a foglyok házában) malmot hajtattak vele” (Bír 16,19-21)