Úr Jézus Rólad szól énekem

Példabeszédek 9. fejezet: Két asszony képében a bölcsesség és bolondság hivogat;

Péld. 9,1 Bölcsesség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván, [hét oszlopot faragott hozzá és felállította].*

*A Krisztus népe Isten háza, melyet bölcsesség megépített: „Kik fölépíttettetek Isten házává az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő, vagyis a sarokkő maga Jézus Krisztus” (Eféz. 2,20).

Péld. 9,2 Megölte vágnivalóit, [áldozatait, (msḵ): megfűszerezte, megkeverte], és kitöltötte borát, asztalát is elkészítette [(ʿáraḵ): elrendezte és megterítette].

Péld. 9,3 Elbocsátá, és [(šálaḥ): kiküldte] az ő leányit, [(naʿăráhqárá'): az ő szolgálóit, hogy így kiáltsanak], hivogatva a város magas helyeinek tetein [(márôm gap̄): a város magasan fekvő pontjain].*

*Ezért azt kérdezi az Úr: „Hát a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem (és az okosság) nem bocsátja-é ki (nem hallatja-e) az ő szavát? A magas helyeknek tetein, az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg. (Más fordítások: Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra; >Fönt a magaslaton az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást<). A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng (Más fordítás: A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált). Tinéktek (hozzátok) kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van (szavam az emberekhez szól)!” (Péld. 8,1-4).

Igen: „A bölcsesség künn szerül-szerte kiált; az utcákon [úton-útfélen, köztereken] zengedezteti [hallatja] az ő szavát. [szónokol, adja szózatát]” (Péld 1,20-21).

Lármás utcafőkön [utcasarkon; a népsokaság főhelyén], kiált a kapuk bemenetelin [bejáratánál, ajtóiban], a városban [a városkapuk ajtóiban] szólja az ő beszédit, [mondja mondásait].

Péld. 9,4 Ki tudatlan? [(pəṯá'í peṯí pəṯí): együgyű, naiv, hiszékeny, becsapható]? Térjen ide; az értelem nélkül való [(léḇ ḥásér): szívűnek] ezt mondja:*

*És tovább kérdez az Úr: „Míglen szeretitek [meddig kedvelitek, gyönyörködtök, kívánjátok], oh, ti együgyűek [hiszékenyek, becsaphatók, szemtelenek, éretlenek, bolondok, kicsinyek, dőrék, tapasztalanok] az együgyűséget [bolondságot, gyermekséget, dőreséget, ami ártalmas, a tapasztalatlanságot, hiszékenységet, becsaphatóságot]. És gyönyörködnek a csúfolók [gúnyolódók] a csúfolásban [a pimasz fecsegésben], és [meddig] gyűlölik a balgatagok [esztelenek, ostobák] a tudományt [az észt, a belátást, tudást, ismeretet]?! Térjetek az én dorgálásomhoz [bizonyítékomhoz]; ímé közlöm veletek az én [egész] Szellememet [(pnoé): leheletemet], tudtotokra adom [megtanítom] az én beszédimet [(logosz): Igémet] néktek. [Más fordítás: Hallgassatok korholó szavamra! Térjetek meg, ha megdorgállak (ha megfeddlek)]. Kiöntöm előttetek [közlöm veletek; kiadom tinéktek; kiárasztom rátok; kitárom nektek] egész Szellememet [(pnoé): leheletemet], és a szavaimat elétek tárom: [tudtotokra adom, megismertetem veletek; kijelentem; tudtul adom az én beszédeimet (Igéimet) néktek]” (Péld. 1,22-23).

És hogy ki az az Úr, aki hív, arról az Evangélium tesz bizonyságot: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, akik kimerültetek és megterheltettetek, és teher alatt éltek, és én megnyugvást, nyugalmat adok nektek, megpihentetlek és felüdítlek benneteket” (Mát. 11,28).

 Hiszen: „a Krisztus Jézus, adatott bölcsességül nékünk Istentől…” (1 Kor. 1,30).

Mert: „Krisztus az Isten bölcsessége” (1Kor. 1,24).

Péld. 9,5 Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, [(láḥam leḥem): egyetek a kenyeremből] és igyatok a [fűszerezett] borból, melyet töltöttem [(msḵ): amelyet kevertem, amelyet nektek elegyítettem].*

*Már Ézsaiás prófétán keresztül így hív az Úr: „Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort - az öröm szimbóluma - és tejet - az Evangélium szimbóluma. Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket, és keresményeteket azért, ami meg nem elégíthet, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjetek kövérségben” (Ésa. 55,1-2).

És hogy ki az az Úr, aki a prófétákon keresztül hív, azt az Evangélium jelenti ki: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és hangosan kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék.  Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az őbenne hívők…” (Ján. 7,37-39).

És: „… aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha” (Jn. 6,35).

Akkor: „Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; … Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,16-17).

Péld. 9,6 Hagyjátok el a bolondokat, [(pəṯá'í peṯí pəṯí): együgyű, naiv, hiszékeny, becsaphatóakat] hogy éljetek [(ḥájah) jól, boldoguljatok, és virágzó, elégedett életet éljetek], járjatok az eszességnek [(bínáh): értelem, okosság, a belátásnak] útján.

Péld. 9.7 Aki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat, [szégyent arat] és [maga fog pironkodni]: és a ki feddi a latrot, [a bűnöst] szégyenére lesz [magát szennyezi be; maga is foltot kap].*

*És folytatóik a figyelmeztetés: „Menj el az (ostoba ember elől), a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét, és (nem szerzel ajkáról tudást)” (Péld. 14,7).

„A bölcs fiú enged atyja intésének, és (megfogadja az apai intést); de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád” (Péld. 13,1).

Hanem: „lőn nékik az Úr beszéde (igéje) parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak, és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak!” (Ésa. 28,13)

Péld. 9,8 Ne fedd meg, és ne [(jḵḥ): vitatkozz, érvelj, bizonyíts, ne cáfold meg] a csúfolót, a [(lúc): gúnyolódó arcátlant, mert kinevet] hogy ne gyűlöljön [(śáné'): nehogy megutáljon] téged;* fedd meg [(jḵḥ): érvelj, bizonyíts, cáfold meg] a bölcset, és [megkedvel érte], és szeret téged.

*Mert: „Nem szereti a csúfoló a feddést, és a bölcsekhez nem megy” (Péld. 15,12).

Péld. 9,9 Adj [tanácsot] a bölcsnek, és [okítsd] és még bölcsebb lesz, és [gyarapodni fog bölcsessége]. Tanítsd az igazat, [és sietve elfogadja] és öregbíti [gyarapítja] a tanulságot. [Más fordítás: oszd meg az ismeretet az  (caddíq): igaznak nyilvánítottal, és  (jásap̄): gyarapodik  (leqaḥ): tudása]*

*Mert: „Ha bölcs hallgatja őket, [figyeli] gyarapítja (még jobban) tudását, [a bölcs bölcsebb lesz] az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon [szerez érett tanácsokat, bölcs útmutatást nyer, ügyesség birtokába jut]” (Péld 1,5).

„Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik, úgyhogy feleslege lesz; de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van, vagy amiről úgy gondolja, hogy van” (Mát. 13,12).

Péld. 9,10 A bölcsességnek kezdete [eredete] az Úrnak [(jəhóváh): Jahvenak, az Örökkévalónak] félelme [(jirə'áh): tisztelete]; és a Szentnek [(daʿaṯ): megismerése], és ismerete az eszesség [a Szentnek (búlé): tanácsa ad (bínáh): ítélőképességet, megkülönböztető képességet, megértést, értelmet].*

*És újra- és újra kijelentést nyer, hogy: „Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek; a bölcsességet és erkölcsi tanítást a bolondok megutálják. [Más fordítás: A bölcsesség [ismeret] kezdete [feje] az Úrnak félelme, ám a balgák [bolondok] megvetik [megutálják] a bölcsességet [tudományt] és az intést. [tanítást]” (Péld. 1,7).

Isten Igéje a továbbiakban így tanít: Ezt már kezdetben kijelentette az Úr, Aki: „Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak tisztelete: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás” (Jób. 28,28)

 „A bölcsesség kezdete az Úrnak tisztelete; jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig” (Zsolt. 111,10)

 Ezért tanácsolja az Úr: „Vedd meg, és ne add el az igazságot, a bölcsességet, az útmutatást és az értelmet!” (Péld. 23,23)

Mert csak ez az: „egy a szükséges dolog: … amelyik örökre megmarad] (Luk. 10,42).

Mert: „A bölcsesség kezdete ez: szerezz, bölcsességet, és [(qánáh): tegyél szert szellemi bölcsességre] és minden keresményedből [és minden vagyonodon, és jövedelmedből] szerezz [és vegyél] értelmet [(bínáh): ítélőképességet, megértést]. »Héber szavak nélkül: A bölcsesség kezdete ez: tegyél szert szellemi bölcsességre és minden vagyonodon, és jövedelmedből vegyél ítélőképességet, és megértést«. (Péld. 4,7).

Az Úr Jézus példázatokkal világítja meg, hogy a bölcsesség megszerzése minden áldozatot megér: „Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét amije van, megveszi azt a szántóföldet. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres; Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván, amije volt, megvevé azt. (Mát. 13,44-46).

Péld. 9,11 Mert én általam sokasodnak meg a te  napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.*

*Így folytatódik a kijelentés: „Mert napoknak [a földi életnek] hosszú voltát, és [számos napot] és sok esztendős életet, [magas életkort, és szerencsés éveket] és [ráadásul, és / azon felül még ad] békességet [boldogulást; jólétet; boldogságot, és bőséges gazdagságot] hoznak néked bőven [mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked]. Napoknak hosszúsága [hosszú (földi) élet] van jobbjában [és áldás, siker], baljában [gazdagság, vagyon; bőség] és tisztesség [dicsőség tisztesség, méltóság, megbecsülés, dicséret]. (Más fordítás: És a szájából származik a megigazulás törvénye, beszédét könyörület, irgalom, és szánalom kíséri). Életnek fája ez azoknak, akik megragadják [utána nyúlnak; magukhoz kapcsolják], és akik megtartják [és akik belekapaszkodnak, rátámaszkodnak] boldogok. (Péld. 3,2.16.18).

Igen: „Az Úrnak félelme (tisztelete) hosszabbítja meg, és (gyarapítja) a napokat; az istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek) pedig esztendeik megrövidülnek” (Péld. 10,27) .

„Az Úrnak félelme (tisztelete) az életnek kútfeje, és (az élet forrása) a halál tőrének eltávoztatására, (a halál csapdáinak kikerülésére)” (Péld. 14,27).

Bölcsesség kijelentése önmagáról: „Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. Gazdagság (vagyon) és tisztesség (és megbecsülés) van nálam, megmaradandó jó és igazság. Boldog ember, aki hallgat engem, (és aki hallgat rám) az én ajtóm előtt virrasztván (és vigyázva) minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert aki (megtalál) az megnyer engem, és az életet találja (és nyeri meg), és szerzett az Úrtól jóakaratot (és kegyelmet nyer az ÚRtól)” (Péld. 8,17-18.34-35)

Hát: „Hallgasd, fiam, (fogadd el) és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei” (Péld. 4,10).

Pál apostolon keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem hogy ki Isten bölcsessége, és ki az, aki a kijelentést teszi: „...Krisztus Jézus... lett bölcsességül nékünk Istentől...”(1 Kor. 1,30).

Bemutatja az Ige, hogy hogyan valósult meg az Ő ígérete Ábrahám életében:  „És ...meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és takaríttaték az ő népéhez.” (1 Móz. 25,8)

 És Salamon életében: „... megadom néked, a gazdagságot és dicsőséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben. És ha az én útaimon jársz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolataimat, amiképpen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét.” (1 Kir. 3,13-14).

Így buzdít a Szent Szellem: „Szerezz bölcsességet, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől. Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged. A bölcsesség kezdete ez: szerezz bölcsességet, és minden keresményedből szerezz értelmet. Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.” (Péld. 4,5)

„Élet forrása az értelem annak, akinek van....” (Péld. 16,22)

Így figyelmeztet az Úr Jézus „Meglássátok azért, mi módon hallgatjátok: mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, még amijét gondolja is hogy van, elvétetik tőle” (Luk. 8,18)

Bölcsesség azt tanácsolja: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van.” (Ésa. 55,6).

Péld. 9,12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak [neked válik javadra]; ha pedig csúfoló [gúnyoló] vagy, [(lúc): és esztelenül viselkedsz], magad vallod kárát [(násá' náśá'): bűnt veszel magadra, bűnössé teszed magad, és egyedül te viseled a gonoszt].

Péld. 9,13 Balgaság [(kəsílúṯ): bolondság, ostobaság] asszony fecsegő, [(hámáh): nyughatatlankodik, izgága, lármás] bolond, [(pəṯajjúṯ): együgyű], és semmit nem tud. [Más fordítás: Dőre ('iššáh): asszonynak nincsen nyugodalma, tele van butasággal, lármás, háborgó, együgyű, tele van hízelkedéssel, csupa csábítás, és egyebet sem tud].*

*Folytatódik a kijelentés: „Mely csélcsap [(hámáh): csacsogó, állhatatlan] és vakmerő, [szilaj, féktelen, önfejű, és (sárar) elvetemült] akinek házában [otthonában] nem maradhatnak meg [nem nyughatnak] az ő lábai. [Más fordítás: Fecseg az ilyen és féktelen, Lábai nem tűrik az otthon ülést]” (Péld. 7,11).

Csak az menekül meg a hamis egyháztól, az idegen asszonytól: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2).

Mert: „...a bölcsesség megment a nem hozzád tartozó asszonytól, [az emberi fajból származó másik személytől], az idegentől, aki az ő [simulékony, álnok, és csalárd] beszédével hízelkedik [és aki azon tevékenykedik, hogy eltávolítson téged az egyenes, szent, és helyes életmódtól]” (Péld. 2,16).

És Ő: „...őriz meg a gonosz asszonytól téged, az idegen asszony nyelvének hízelkedésétől” (Péld. 6,24)

„Mert színmézet [lépes mézet] csepeg az idegen asszony [(ḥáláq): mézesmázos, hízelgő] ajka, és simább az olajnál az ő ínye. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr [mint a kétélű kard]” (Péld. 5,3-4).

Mert a hamis egyháznak, a gonosz asszonynak: „A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok” (Zsolt. 55,22).

Újra-és újra figyelmeztet az Úr: „És ezek: „Értetlenek, balgatagok, ostobák, értelmetlenek. Hitszegők, szövetségtörők, szószegők, megbízhatatlanok lelketlenek, szeretetlenek, kíméletlenek, szívtelenek, ragaszkodás nélküliek könyörtelenek. Engesztelhetetlenek, irgalmatlanok, összeférhetetlenek” (Róm 1,31).

A Prédikátor kutatásai alapján ezt vallja: „És találtam egy dolgot, mely keservesebb a halálnál; tudniillik az olyan asszony, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól” (Préd. 7,26)

A hamis egyház, „parázna” asszony, mert hűtlen lett Urához, Istenéhez, és ennek következménye: „Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász! Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?” (Péld. 6,26-28)

Az Úr nem szűnik meg újra és újra figyelmeztetni: „Mély verem az idegen asszonyoknak szája; akire haragszik az Úr, oda esik” „Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony. És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja” (Péld. 22,14; 23,27-28).

És ezek: „Értetlenek, balgatagok, ostobák, értelmetlenek. Hitszegők, szövetségtörők, szószegők, megbízhatatlanok lelketlenek, szeretetlenek, kíméletlenek, szívtelenek, ragaszkodás nélküliek könyörtelenek. Engesztelhetetlenek, irgalmatlanok, összeférhetetlenek” (Róm 1,31).

Péld. 9,14 És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein. [Más fordítás: Üldögél házának ajtaja előtt, (kisséh kissé'): trónszéken a város magaslatán].*

*És: „Néha az utcán, néha a tereken van, és minden szegletnél [(pinnáh): és minden sarkon] leselkedik” (Péld. 7,12).

„Úgy leselkedik, mint egy rabló, és szaporítja a hűtlen emberek számát” (Péld. 23,28).

Péld. 9,15 Hogy hívja [felszólíthassa, elcsalja] az úton járókat, [akik arra járnak, akiknek épp arra vezet el az útjuk] akik egyenesen mennek útjukon, [akik egyenes ösvényeken járnak].

Péld. 9,16 Ki együgyű? [(pəṯá'í peṯí pəṯí): tapasztalatlan, kicsiny, tudatlan, bolond] térjen ide [(šּׂúr súr): be hozzám], és valaki esztelen, [('ámar): nincs értelem a szívében] annak ezt mondja:

Péld. 9,17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges. [Más fordítás: S milyen jó az íze a titkos eledelnek; az eldugott (gánaḇ: a titokban adott / titokban élvezett, megevett / kenyér kedves, mert a (siṯəráh séṯer leḥem náʿém): rejtett élelem gyönyörűséges, ízletes és jólesik]!*

*És bár: „Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annak utána betelik az ő szája kavicsokkal” (Péld. 20,17).

Péld. 9,18 És az nem tudja, [nem veszi észre, (jḏʿ): nincs tudatában, nem érzékeli, nem érti meg], hogy ott élet nélkül valók [(ráp̄á'): holtak, árnyak] vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai, [és vendégei a halál mélységeibe kerülnek].*

*És így folytatja a Szent Szellem: „Akit a romlás fia megragad, elnyer, hatalmába kerít, elfoglal, és birtokol, és fogva tart. - Akinek az az akarata, szándéka, hogy szerencsétlenségek, viszontagságok, sérelmek érjenek. - Ezért elfeledteti az ő vezetőjének, fejedelmének akaratát, tervét, és tanácsát, és elhagyja a frissesség állapotában kapott tanítást, és ismeretet, és hibázik, ezért elmarad a szövetségtől. Ennek következtében a halálra [a holtak országába] hanyatlik [a holtak országába vezet, és süllyed] az ő háza [az ő belső része, ami belül van], és az ő ösvényei [az ő útjai és az ő életmódja helyezi őt] az élet nélkül valókhoz [a holtak szellemei, az árnyak közé]. Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg [mert mindenki, aki betér, és bemegy hozzá, nem jön többé vissza, mert sohasem tud visszafordulni], sem meg nem nyerhetik [nem ragadhatják meg, és nem nyerhetik el és nem birtokolhatják] az életnek útjait [nem jut el, és nem talál rá, és nem is érik el többé a természetfeletti élet útjára, és ösvényére]” (Péld. 2,17-19).

„Annakokáért most, [szerelmes] fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire. Ne hajoljon annak útjaira a te elméd, [a te szíved] és ne tévelyegj annak ösvényin [Héber: (śáṭáh): fordulj, és szakadj el, annak (dereḵ): vallási szokásától, istentiszteleti módjától, hogy (léḇ): szíved, bensőd (táʿáh): ne tévelyegjen, ne hagyd  megtéveszteni, félrevezetni az ő (nəṯíḇáh náṯíḇ): ösvényei által]. Mert sok sebesültet elejtett, [(raḇ): sokan elpusztultak, akiket tőrbe csalt, sok embert ejtett el megsebezve] és sokan vannak, [nagy azoknak a száma] akik attól megölettek. [Héber: Mert sok embert (ḥálál): meggyalázott közönségessé tett, megszentségtelenített, (náp̄al): földre döntve elsorvasztott (ʿácum ʿácúm): erős, hatalmasokat is (háraḡ): elpusztított]. Sírba vivő út [(dereḵ): vallási szokása, istentiszteleti módja] az ő háza [(bajiṯ): sátra], amely levisz [(járaḏ): letaszít, ledönt] a halálnak [(máveṯ): pusztulás, romlás] hajlékába. [Háza a (šə'ól šə'ôl) Seol ḥeḏer): holtak hazájának legbenső részére vezet]” (Péld. 7,24-27).

Mert: „Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. [Héber szerint: (máveṯ): halálos betegség, csapás, pusztulás, romlás, és halál felé visz az ő járása, léptei a holtak hazájába tartanak, szilárd léptekkel tart a sírba]. A [(ḥaj): jólétnek, boldogulásnak, a virágzó, sikeres, prosperáló] életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, és [(pálas maʿəḡáláh maʿəgál): kisimított pályán (núʿa): bolyongásra (jḏʿ): tanít] anélkül, hogy ő eszébe venné. [Más fordítás: Útjai csapongók, az ö léptei változók és megismerhetetlenek, eszedbe nem veheted. Nem az élet ösvényét járod, téves úton jársz, és magad sem tudod]. Most azért, fiaim, hallgassatok engem [(šámaʿ): értsétek meg, és engedelmeskedjetek], és ne távozzatok, és [(šּׂúr súr): ne forduljatok] el számnak beszéditől [(peh'émer): számnak igéitől]. Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához.[Héber szerint: (ráḥaq): messze kerüld el (dereḵ): vallási szokását, istentiszteleti módját, (qáraḇ): ne közelíts hozzá, és ne enged közel magadhoz. Tartsd utadat mindig távol tőle, (bajiṯ): épületének (peṯaḥ): ajtajához közel sose kerülj]. Hogy másoknak [('aḥér): egy másiknak] ne add [(náṯan): szívedet, nehogy fogságba vessen] és a te ékességedet [(hôḏ): méltóságodat, ragyogásodat], és [(šánáh šánéh): éveidet] esztendeidet a kegyetlennek [('aḵəzárí): a kegyetlen, kíméletlennek]. »Más fordítás: Hogy életedet ne kelljen kiszolgáltatnod a könyörtelen, kegyetlen sátánnak« Hogy ne az idegenek teljenek be a te javaiddal [(kôaḥ kóaḥ): a te erőddel, és hatalmaddal], és a te keresményed más házába ne jusson. [Héber szerint: Hogy (zúr): az idegen, a házasság / a szövetségtörő / nő [(śáḇéʿa śáḇaʿ): lakjon jól és elégedjen meg (kôaḥ kóaḥ): erőddel, hatalmaddal, és gazdagságoddal, és a te (ʿeceḇ): erőfeszítésed, vesződséged bajjá, gyötrelemmé, kínná, fájdalommá váljon az (náḵərí): ellenséges, idegen (bajiṯ): házának belsejében. Hogy nyögnöd [(náham): sóhajtoznod] kelljen  [('aḥăríṯ): később] életed végén, [végezetül ne sopánkodj] amikor megemésztetik [tönkremegy; miután lefogyott] a te húsod és a te tested [életed]. »Más fordítás: Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed«. [Héber szerint: Hogy nyögnöd (náham): sóhajtoznod kelljen ('aḥăríṯ káláh): később, amikor elhasználódik, elpusztul, elenyészik (báśár): húsod, és (šə'ér) egész személyed, egész lényed]. És azt kelljen mondanod: miképpen gyűlöltem [utáltam] az erkölcsi tanítást, [a tudományt] és a fenyítéket utálta az én elmém. [Más fordítás: És azt ne kelljen ('ámar): gondolnod és mondanod magadban (śáné'): gyűlöltem, utáltam (músár): a tanítást, és az útmutatást, (tôḵaḥaṯ tôḵéḥáh): az érveknek, ellentmondtam (ná'ac): kicsúfoltam, kigúnyoltam, megvetettem, és elutasította (léḇ): a szívem, a bensőm]. És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet, és [miért nem figyeltem oktatóimra]!” (Péld. 5,5-13).

„És az: „Az ember, aki eltévelyedik az értelemnek útjáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik (az árnyak gyülekezetébe jut majd)” (Péld. 21,16).

Az idegen asszonyt szerető, hozzá bizalommal lévő sorsát egy történeten keresztül mutatja be a Szent Szellem: Mikor Sámson elárulta titkát, Delila: „Erre ő elaltatta Sámsont (jelentése: nap fia, napból való, fényes, erős).) a térdén, odahívatott egy embert, az lenyírta fejéről a hét hajfürtöt. Elkezdett gyengülni és ereje elhagyta. Delila (jelentése: a díszes, pompás; az éjszakai) odakiáltotta neki: „Rád törtek a filiszteusok, (jelentése: idegen, vándor, kivándorolt) Sámson!” Erre fölébredt álmából s azt mondta: „Kikeveredek a bajból, mint máskor és kiszabadítom magamat.” Nem tudta azonban, hogy az Úr elfordult tőle. A filiszteusok elfogták, kiszúrták a szemét és levitték Gázába (jelentése: erődítmény, vár, megerősített hely). Kettős lánccal megkötözték és a fogságban (a foglyok házában) malmot hajtattak vele” (Bír 16,19-21)

A megtért emberről

Jim Elliot: A mindennel betelt életről.

A mindennel betelt élet rettenetesen üres, ha Krisztus nem él benne.

Gyertek, menjünk az Úrhoz!

„Jöjjetek térjünk vissza Jahvehoz az Örökkévalóhoz, mert Ő etet, és táplál minket, és megbocsát, helyreállít, és meggyógyít bennünket.  Ő győzi le ellenségeinket, akik megkötöztek minket. Megelevenít, életre kelt, hogy jelenlétét megtapasztalva közeli kapcsolatba kerüljünk vele, és megmutassa hogyan kövessük Őt. Értsük meg hát, és kövessük Jahvét, az Örökkévalót! Mert eljövetele biztos, mint ahogy hajnal virrad az éj után, és mint ahogy megjönnek a felhők, s megöntözik földünket, a korai és késői eső!” 

(Hóseás 6:1-3)

Imádság:

Urunk! Úr Jézus!

Könyörülj rajtunk, hadd tudjuk Hozzád vinni életünk terhét, hogy megszabadíthass mindentől, ami megkötöz bennünket. Gyógyíts meg minket, és erősíts meg az új életben! Ámen.

Max Lucado: Jeruzsálem

Jeruzsálemben járva arra gondoltam, hogy Jeruzsálem egy valódi emlékeztető számunkra: a hitünk földi hit. A mi Istenünk nem elégedett meg azzal, hogy távolról szemlélje gyermekeit.

Lejött hozzánk a sárba. Betlehembe. Jeruzsálembe. A sírba. A világunkba.

A mi Istenünk itt járt a földön! Voltak ujjai, veséje és szemei, amik elfáradtak. Mennyire drága ez az igazság! Ő nem csak meghall minket, hanem meg is ért minket és együttérez velünk. Lehet, hogy valamelyik imádra ezzel a gondolattal válaszol: „Igen, emlékszem milyen ez.”

Megtestesülésének üzenete egyszerűen lenyűgöző. Ha Isten hajlandó volt arra, hogy hagyja magát bepólyálni, és hajlandó volt arra, hogy anyatejjel táplálkozzon, akkor azt hiszem az irántad való szeretete egy percig sem kérdés. Megkérdőjelezheted a cselekedeteit, a döntéseit vagy a kijelentéseit. Azonban, soha de soha nem kérdőjelezheted meg a kiolthatatlan, hatalmas szeretetét.

Olyanná vált, mint mi – azért, hogy mi olyanná válhassunk, mint Ő.

Max Lucado

                                                                         Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/max-lucado/630-jeruzsalem.html

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Rólam sokan azt mondják, hogy a hit dolgában „nem vagyok nyitott mások véleményére”. De hát melyikünk szállna fel egy olyan repülőgép fedélzetére, amelynek a pilótája „nyitott mások véleményére” a célállomást illetően? Az utasok akkor érzik magukat biztonságban a gépen, ha tudják, hogy a pilóta makacsul ragaszkodik az útirányhoz. 

Pokol vagy Menny - hova tart az életed? Járj Jézussal, és garantáltan a Mennybe jutsz! REINHARD BONNKE

Istvan Nyari

 

„EGYENESEK AZ ÚR ÚTJAI. ÉLET FÁJA EZ AZOKNAK, AKIK MEGRAGADJÁK, ÉS AKIK RÁ TÁMASZKODNAK, BOLDOGOK.” 

(Péld. 3.18)

BIBLIA

Énekelném örökké

96-os ZSOLTÁR.

Zsidókhoz írott levél 8. fejezet. Jézus Krisztus a mennyei főpapunk; (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Zsid. 8,1 Fődolog, a [(kephalaion): leglényegesebb pont, összegzés] pedig azokra nézve, amiket mondunk az, hogy olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség királyi székének, [a felséges Isten (thronosz): trónjának] jobbjára üle,*

*Az Evangélium bizonyságtétele: „Az Úr [Jézus] azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték, felemeltetett a mennybe, és üle az Istennek jobbjára [és elfoglalta helyét az Isten jobbján]” (Márk. 16,19). 

„Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és hatóerőn és uraságon és minden néven mely neveztetik, amelyet segítségül hívnak nemcsak e világon, nemcsak ebben a világkorszakban, hanem a következendőben, az eljövendő világkorszakban is, ami még KÖRÜL fog venni. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak, az eklézsiának, a kihívottak közösségének fejévé” (Eféz. 1,21-22).

Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő (Isten) dicsőségének visszatükröződése, kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő lényének képmása, aki hatalma szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a mennyei Felségnek jobbjára a magasságban, Annyival kiválóbb, és feljebbvalóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál” (Zsid. 1,2-4).

Hát: „Lévén nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk megvallásunkhoz” (Zsid. 4,14).

Dávid próféciája az Úr mennybemeneteléről: „Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon (a jobb kezem felől), amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá” (Zsolt. 110,1).

István – mielőtt megkövezték – így látta az Urat: „Mivel pedig teljes vala Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, Jézust, állani az Istennek jobbja felől, És monda: Ímé látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani” (Csel. 7,55-56).

Zsid. 8,2 Mint a szent helynek és amaz igazi [(aléthinosz): valódi] sátornak [(leitúrgosz): sz.sz jelentése: a népért működő] szolgája, amelyet az Úr és nem ember épített [(pégnümi): állított fel].*

*Az első sátorról így hangzik a kijelentés. Mózeshez szól az Úr: „Az első hónapban, a hónap első napján, állítsd fel a gyülekezet (a kijelentés) sátorának hajlékát” (2 Móz. 40,1).

János apostol hallja, hogy: „egy hatalmas hang szól a trónus felől, amely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük” (Jel. 21,3).

És ez akkor következett be, amikor: „az Ige (logosz) hústestté lett és lakozék, sátrat vert, letáborozott mi közöttünk és láttuk, szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét…” (Ján. 1,14).

Azóta: „ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2 Kor. 6,16).

„... Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta. Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (1 Kor. 6,19).

„Így teljesültek be a próféciák: „És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szenthelyemet közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők nékem népem. És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttük lesz mindörökké” (Ezék. 37,26-28).

„Hogy az én végzéseimben járjanak (rendelkezéseim szerint éljenek) és rendeléseimet (törvényeimet) megőrizzék és cselekedjék (megtartsák és teljesítsék) azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenük” (Ezék. 11,20).

Már Mózesen keresztül kijelentette az Úr: „És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenük leszek” (2 Móz. 29,45)  

„És az én hajlékomat közétek helyezem, és nem utállak meg benneteket.  És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek” (3 Móz. 26,11-12).

Zakariáson keresztül megismétli az Úr az ígéretet: „Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ímé, én megszabadítom az én népemet a napkeltének, a napkelet földéről, és a napnyugtának, a napnyugat földéről. És elhozom őket, és Jeruzsálemben lakoznak, és népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek hűséggel és valósággal. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, akik hallottátok e napokban e beszédeket, ezeket az igéket a próféták szájából, akik szóltak, mikor megvetteték, vagyis lerakatott a Seregek Ura házának alapja, hogy megépíttessék a templom” (Zak. 8,7-9)

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem a Seregek Ura házának alapját: „Mert más alapot, más fundamentumot senki sem vethet a meglevőn kívül, a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett, mint ami már megvan, amely a Jézus Krisztus^” (1Kor. 3,11).

Zsid. 8,3 Mert minden főpap ajándékok meg áldozatok vitelére [(proszpheró): bemutatására] rendeltetik, amiért szükséges, hogy legyen valamije ennek is, amit áldozatul vigyen, és [(proszpheró): mutasson be].*

*„Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, [Isten szolgálatára] hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen [(proszpheró): mutasson be] a bűnökért” (Zsid. 5,1).

A mi Főpapunk: „Krisztus Önmagát adta miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul [Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]” (Eféz. 5,2).

„Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul…” (Róm. 3,25).

És Ő: „önmagát adta értünk…” (Róm. 4,25).

És ismét: „Aki adta, és feláldozta önmagát a mi bűneinkért, céltévesztésünkért… Az Istennek és a mi Atyánknak akarata, rendelése, és elhatározása szerint” (Gal. 1,4).

Zsid. 8,4 Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén olyan papok, akik a törvény szerint áldoznak ajándékokkal [(proszpheró dóron): ajánlanak fel áldozati ajándékokat],

Zsid. 8,5 Akik a mennyei dolgok ábrázolatának [(hüpodeigma): képmásának, előképének], és árnyékának szolgálnak, amint Isten mondotta [(khrématidzó): kinyilatkoztatta, kijelentette] Mózesnek [jelentése: a kihúzott, a vízből kihúzott, kimentett; kihúzó; gyermek], mikor be akarta végezni [(melló epiteleó): befejezni készült] a sátort. Meglásd, és [(horaó): vigyázz] úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, amely a hegyen mutattatott néked.*

*Az Úr így rendelkezett: „És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttük lakozzam. Mindenestől úgy csináljátok, amint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját. Vigyázz, hogy arra a formára csináld, amely a hegyen mutattatott néked” (2 Móz. 25,8-9.40).

És mert rendkívül fontos a kijelentés, újra –és újra megismétli az Úr: „A hajlékot pedig azon a módon (és pontosan úgy) állítsd fel, amint néked a hegyen mutattatott” (2 Móz. 26,30).

Izráel fiai pedig: „Így végezteték el a gyülekezet sátora hajlékának (a kijelentés sátrának) egész munkája; és az Izráel fiai egészen úgy csinálák, amint az Úr parancsolta vala Mózesnek, úgy csinálták. Amint parancsolta vala az Úr Mózesnek, egészen úgy csinálának az Izráel fiai minden munkát. És megtekinte Mózes minden munkát, és ímé elkészíték azt, úgy készíték el, amint az Úr parancsolta vala, és megáldá őket Mózes” (2 Móz. 39,32.42-43). 

István vértanú bizonyságtétele az első sátorról: „A bizonyságnak [a Bizonyságtétel vagy a szövetségnek, Isten jelenlétének] sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, amint parancsolta [(diatasszó): elrendelte] az, aki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára [(tüposz): alakra, és formára] csinálja, melyet látott vala. Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval [(iészúsz): Jehósua = Jézus: az Úr a szabadulás, a menekülés, az üdvösség], mikor birodalmukba vették a pogányokat, [meghódították a pogányok / nemzetek földjét]; kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig [és birtokukban volt e sátor egészen Dávid napjaiig]” (Csel. 7,44-45).

 De ezek: „csak árnyékai [(szkia): a jövendőnek az árnyéka, árnyképe, mint a valóságra homályosan utaló jel] a következendő [vagyis a jövendő] dolgoknak, de a valóság [(szóma): teljes lényetek, személyiségetek, az énetek] a Krisztusban van” (Kol. 2,17).

„Minthogy a törvényben az eljövendő javaknak csak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, vagyis nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ennél fogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szüntelenül visznek, és rendszeresen bemutatnak, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat” (Zsid. 10,1).

Zsid. 8,6 Most azonban [a mi főpapunk] annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.

Zsid. 8,7 Mert ha az az első kifogástalan volt [(amemptosz): hibátlan, tökéletes lett] volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak.

Zsid. 8,8 Mert dorgálván [(memphomai): megfeddve hibáztatja] őket, [amikor] így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel [jelentése: Isten harcol, Isten harcosa, hőse; aki Istennel harcol; akiért Isten harcol; Isten fejedelme, egyenesen Istennel; vagy Isten erejével győző, ő Isten hercege lesz; Isten győzedelmeskedik] házával és Júdának [jelentése: hálaadás, áldott, magasztalt, dicséret, magasztalás; bizonyságtevő; dicsőítve lesz] házával új szövetséget kötök.

Zsid. 8,9 Nem azon szövetség szerint, és [nem azon szövetség (kata): mellett, és értelmében] amelyet kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor [(epilambanomai): felkaroltam], és kézen fogtam őket, hogy kivezessem Égyiptomból, [jelentése: lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság, a Ptah szellemének háza] mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velük, és nem [(ameleó): gondoskodtam róluk] mondja az Úr.*

*Pedig az Úr szólt: „Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; (az én tulajdonom) bár enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” (2Móz. 19,5-6).

De már akkor, amikor Mózes az Úr jelenlétében tartózkodott:  „Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, amelyet kihoztál Égyiptom földéből. Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek maguknak, azt tisztelik (az előtt borulnak le) és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, akik téged kihoztak Egyiptom földéből” (2 Móz. 32,7-8).

Amikor prófétákat küldött az Úr, akkor így válaszoltak az üzenetre: „Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene, mondván: Ti és a ti feleségeitek szóltatok a ti szájatokkal, és végbevittétek a ti kezeitekkel, mondván: Bizonyára teljesítjük a mi fogadásainkat, amelyeket fogadtunk az ég királynőjének, hogy (tömjénezzünk), és füstölve áldozzunk, és néki italáldozatot vigyünk. Megerősítvén megerősítettétek a ti fogadásaitokat, és megcselekedvén megcselekedtétek a ti fogadásaitokat. Azért halljátok meg az Úr szavát (az ÚR Jahve, az Örökkévaló igéjét) mind, ti Júdabeliek, akik Égyiptom földében lakoztok: Ímé, én az én nagy nevemre megesküdtem, azt mondja az Úr, hogy egyetlen Júdabeli férfiú szája sem fogja az én nevemet kiejteni, mondván: Él az Úr Isten, (és hogy: Az én Uramra, az élő Úrra mondom) egész Égyiptom földén!” (Jer. 44,25-26)

Zsid. 8,10 Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe [az ő bensőjükbe] írom [(epigraphó): vésem be] azokat, és leszek nekik Istenük és ők lesznek nekem népem.*

*És megismétli az Úr, kijelentve az Új szövetség eredményét is: „Ez az a szövetség, melyet kötök velük ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, (az ő bensőjükbe) és az ő elméjükbe írom (vésem) be azokat, Azután így szól: És az ő bűneikről (és gonoszságaikról) és álnokságaikról többé meg nem emlékezem” (Zsid. 10,16-17).

Jeremiáson keresztül már hangzott az ígéret: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal (őseikkel) kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották  (párar: megszegték, megtörték) az én szövetségemet, de én Uruk maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után (ha eljön az ideje) az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe (bensőjükbe) írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek” (Jer. 31,31-34).

És Ezékiel is erről prófétál: „Én megemlékezem frigyemről, (szövetségemről) amelyet veled ifjúságod napjaiban kötöttem, és örök frigyet vetek (örök szövetségre lépek) veled. És te megemlékezel útjaidról és megszégyelled magadat, mikor hozzád veszed nőtestvéreidet, akik nagyobbak nálad, (gəḏóláh gáḏôl: számosabbak, hatalmasabbak, erősebbek), együtt azokkal, akik kisebbek, (qáṭón qáṭán: fiatalabbak) s adom őket néked leányaidul, de nem a te frigyedből, (bəríṯ): nem a veled kötött szövetségből). És én szövetségre lépek veled, és megismered, hogy én vagyok az Úr (Jahve, az Örökkévaló). Hogy megemlékezzél és pirulj, és (szégyenkezz, és gyalázatod miatt) meg ne nyissad többé szádat, mikor megkegyelmezek néked mindenekben, valamit cselekedtél, (megbocsátom mindazt, amit elkövettél) azt mondja az Úr Isten, az én Uram, az Úr (Jahve, az Örökkévaló)” (Ezék. 16,60-63).

„És őket szemmel tartom az ő javukra, és visszahozom e földre, (ebbe az országba) és megépítem, és el nem rontom, (le nem rombolom) és beplántálom, és ki nem szaggatom (ki nem gyomlálom őket). És olyan szívet adok nékik, hogy megismerjenek engemet, hogy én vagyok az Úr (Jahve, az Örökkévaló), és ők én népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek, mert teljes szívükből megtérnek hozzám” (Jer. 24,6-7).

„És adok nékik egy szívet, és új szellemet adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testükből, és adok nékik hússzívet; Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenük” (Ezék. 11,19-20).

Zsid. 8,11 És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig.*

*És az Úr gyermekeihez így szól az Úr: „És néktek  kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. [Más fordítás: És ti a (khriszma: kenet birtokosai vagytok a Szenttől, és ez által szellemi hatalom birtokosaivá váltatok, és ezt tudjátok, és (eidó oida): tisztába is vagytok vele mindnyájan]. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az [(aléthész): az a valóság] és nem hazugság [(pszeudosz): hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás], és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne” (1 Ján. 2,20.27).

És így folytatódik a kijelentés: „Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért [(ún): valóban] az Atyától hallott, és tanult [(manthanó): és megértette, amit tanult], én hozzám jő” (Ján. 6,45).

És ezután már: „… nem tanítja többé senki az ő felebarátját, (sem egyik ember a másikat) és senki az ő atyjafiát, (sem ember az embertársát) mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem” (Jer. 31,34).

Ezután: „És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége” (Ésa. 54,13).

És Ő, aki tanít, nem más, mint: „Ama Vigasztaló [(paraklétosz): Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló] akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, [és emlékeztetni fog mindarra] amiket mondottam néktek” (Ján. 14,26).

 Akit így ígért meg az Úr Jézus: „És ímé én [(aposztelló): kibocsátom], és elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában [ti pedig (kathidzó): tartózkodjatok, és várakozzatok a városban], mígnem felruháztattok mennyei erővel [(endüó): amíg a mennyből jövő hatalmat nem öltöttétek magatokra]” (Luk. 24,49).

Mert akkor: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Mert Ő a: „… bölcseségnek (ḥáḵəmáh: szakértelemnek, és ügyességnek), értelemnek  (bínáh: ítélőképességnek, megkülönböztető képességnek, felismerésnek, megértésnek) Szelleme, tanácsnak (ʿécáh: előrejelzésnek) és hatalomnak Szelleme. Erőnek (gəḇúráh: vitézségnek, bátorságnak) Szelleme, az Úr ismeretének és tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2)

És: „… mikor eljő Ő, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra (a teljes igazság útján vezet titeket). Mert nem önmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek (és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek). Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz (merít), és megjelenti néktek (és azt jelenti ki nektek)” (Ján. 16,13-14).

„Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló (a Pártfogó, Bátorító, Szószóló), akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, Ő tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok” (Ján. 15,26-27).

„De én az igazat (alétheia: valóságot) mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló (a Pártfogó): ha pedig elmegyek, elküldöm Őt tihozzátok.  És Ő, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság (megigazulás) és ítélet tekintetében (leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság (a megigazulás) és mi az ítélet). Bűn tekintetében (a bűn az), hogy nem hisznek énbennem. És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. (Mert) mikor eljő Ő, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden (a teljes) igazságra (a teljes igazság útján vezet titeket). »hodégeó: utat mutat, vezet, irányít, kísér«” (Ján. 16,7-11).

Az Úr Anániást azért küldte Saulhoz – aki Pál lett – hogy vegye a Szent Szellemet: „Elméne azért Anániás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda. Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szent Szellemmel, a Szent Szellem teljességével.” Csak ezután értette meg az Írásokat, és hirdette a Krisztust: „És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, bemerítkezett; És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia” (Csel. 9,17.18.20)

Így teljesedett be – és ma is így teljesedik be minden hívő életében – az Úr Jézus szava: „...ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem... Mert a Szent Szellem azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Márk. 13,11; Luk. 12,12).

És az Úr Jézus - aki maga az Isten, - Ő az: „Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít, megszilárdít, és felken a Szent Szellem erejével és hatalmával, a küldetés külső jegyével és pecsétjével, az Isten az” (2 Kor. 1,21).

Így válunk eggyé a Krisztusban: „Mert hiszen egy Szellem által [Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [pogányok; hellének] akár szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át]” (1Kor. 12,13).

Zsid. 8,12 Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, [(hileósz adikia): irgalmas és kegyelmes leszek igazságtalanságukkal, Istennélküliségükkel szemben] és az ő bűneikről [(hamartia): céltévesztésükről] és gonoszságaikról [(anomia): törvénynélküli állapotukról] meg nem emlékezem.

Zsid. 8,13 Mikor újról [(kainosz): új; szokatlan, meglepőről] beszél, óvá tette [(palaioó): elavultnak nyilvánította] az elsőt, a [(prótosz): korábbit]; ami pedig megavul és megvénhedik, [(géraszkó): megöregszik, elavul] közel van az enyészethez [az (eggüsz aphaniszmosz): nemsokára, hamar eltűnik, elmúlik, megsemmisül].