Ige: A testi bölcsességről.

„Senki meg ne csalja, ne ámítsa, ne vezesse tévútra, nehogy valaki becsapja önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja, és bölcsnek tartja, és hiszi magát közöttetek, vagyis közületek ebben a világban, azaz e világon, ebben a létkorszakban, legyen bolonddá, és váljék balgává, oktalanná, ostobává, hogy csakugyan bölccsé lehessen* (1Kor. 3,18)

*Az Úr intése: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól” (Péld. 3,5.7)

Mert: „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak” (Ézs. 5,21)

És újra és újra hangzik a figyelmeztetés: „...Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint” (Róm. 12,16).

Hogy mit tart bölcsnek az Úr: „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt” (Jak. 1,22-24)

Mert: „Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell” (1 Kor. 8,2).

Hanem: „az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik” (1Tim. 6,4).

Ezért így inti a mindenkori hívőket az apostol: „Mert a nékem adott kegyelem által, és segítségével mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni. Senki ne becsülje magát, és ne gondoljon magáról a kelleténél többre, hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. És elméjét ne jártassa a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul, vagyis az Ige szerint, kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta neki” (Róm. 12,3).