2 Korintusi levél 8. fejezet: Az adakozásról. (göröggel és kapcsolódó igékel / revidiált)

2 Kor. 8,1 Hírt adunk nektek, hogy tudtotokra adjuk, megismertessük veletek atyámfiai, testvéreim, Istennek azt a kegyelmét, amelyet Macedónia gyülekezeteivel közlött, amellyel elárasztotta Macedónia kihívott közösségeit, eklézsiáit]*

*És így folytatja az apostol, az adakozás Isten kegyelme, ezért:  „A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom. Hiszen ismerem a ti készségeteket, amellyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a múlt esztendő óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt. Mindamellett mégis elküldöttem az atyafiakat, a testvéreket, hogy a mi felőletek való dicsekedésünk ebben az ügyben hiábavaló ne legyen; hogy, amint mondám, készen legyetek. Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak, és titeket készületlenül találnak, valamiképpen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban, és bizodalmunkban. Szükségesnek tartottam tehát hogy megkérjem a testvéreket, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, mint hálaáldozat, és nem mint ragadomány, vagyis nem pedig mint kényszerű adomány” (2 Kor. 9,1-5)

Az adakozásról sok mondanivalója van az apostolnak: „A szentek szükségeire, a szűkölködés, és hiányukra adakozók legyetek; [Más fordítás: A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben]…”  (Róm. 12,13)

És a kihívott gyülekezet ezt meg is cselekedte: „Ez időtájban, vagyis ezekben a napokban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták. Előállt pedig egy azok közül, név szerint Agabus, megjelenté, azaz megjövendölte a Szellem által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhínség lesz; amely meg is be is következett Klaudius császár idejében. A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy a szerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak, testvéreknek: Amit meg is cselekednek, elküldvén a vénekhez, azaz a gyülekezet elöljáróihoz Barnabás és Saulus, keze által” (Csel. 11, 27-30) 

És azt tanácsolja az apostol a gyűjtésre vonatkozóan: „Ami a szentek számára való alamizsnát, a rendezett adománygyűjtést illeti, amiképpen Galácia kihívott gyülekezeteinek, eklézsiáinak meghagytam, ti is azonképpen cselekedjetek. Ti is úgy járjatok el.  A hétnek első napján mindenitek tegye félre, és gyűjtse össze magánál otthon, amit hét közben sikerül összegyűjtenie, ami tőle telik, ami neki tetszik, hogy ne akkor legyen a gyűjtés, amikor majd megérkezem. Mikor pedig megérkezem, akiket javasoltok, és alkalmasnak találtok, akiket kipróbáltaknak fogtok látni leveleitek által, azokat küldöm el ajánlólevéllel, hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti kedves ajándékotokat, a ti szeretetadományotokat. Ha pedig érdemes lesz a gyűjtés arra, vagyis ha megéri, hogy én is elmenjek, velem együtt jönnek” (1 Kor. 16,1-4)

Mert: „Azt mondom, hogy tudjuk pedig: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Kiki amint eltökélte, vagyis mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, nem szomorúságból, ne kedvetlenül, vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas, és van hatalma arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségetek lévén, azaz hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és minden jótéteményre bőségben legyetek. Hogy bőségben éljetek minden jó cselekedetre.  Amint meg van írva: Szórt, adott, sőt bőkezűen osztott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad. Aki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád és megadja és megsokasítja a ti vetéseteket, a ti vetőmagotokat és megnöveli, és megszaporítja a ti megigazulásotok gyümölcsét. Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez az Istennek. Mert e tisztnek szolgálata, ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt, mert sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt; Amennyiben e szolgálatnak próbája által, és eredményességéért dicsőítik majd az Istent a ti Krisztus evangéliumát valló engedelmességetekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bőséges kegyelme miatt, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért” (2 Kor. 9,6-15)

Tehát: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése. (Más fordítás: Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd)” (Péld. 3,27).

2 Kor. 8,2 Hogy a nyomorúság, a nehézségek, bajok sok próbái közt is, sőt a súlyos megpróbáltatások ellenére is bőséges, és túláradó az ő örömük. És igen nagy, és mélységes szegénységükből is bőséges adakozás fakadt, és jószívűségük gazdagságává növekedett.  [Más fordítás: Igen nagy, és nyomasztó szegénységükből megszületett jószívűségük túláradó gazdagsága].

  

2 Kor. 8,3 Mert bizonyság vagyok rá, és tanúskodom arról, hogy képességükhöz mérten, sőt erejük felett, és képességükön felül is önként adakoznak. [Más fordítás: Elmondhatom, hogy annyit adtak, amennyit csak tudtak. Sőt, talán még annál is többet].  

 

2 Kor. 8,4 Sok könyörgéssel kérve igyekeztek meggyőzni minket, és sok kérleléssel könyörögve és erősen sürgetve kérték tőlünk azt a kegyelmet, hogy a szentek szükségére való szolgálat, a szentek megsegítésének jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket, kérve, hogy adakozásba részt vehessenek, és közösséget vállalhassanak*

* „Mert tetszett, és kedvét, és örömét lelte Macedónia és Akhája, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei, a szűkös anyagi helyzetben lévők részére némileg adakozzanak. (Más fordítás: Jónak, és helyesnek látták, hogy közös gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára)” (Róm. 15,26)

Így töltötték be Isten Igéjét, amely azt parancsolja: „Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz, és emiatt tönkremegy melletted, segítsd meg őt…” (3 Móz. 25,35) 

És: „ Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden, abban az országban, amelyet Istened, az ÚR ad neked, ne légy keményszívű és szűkmarkú szegény testvéreddel szemben, hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki és légy hozzá bőkezű, és örömest adj … néki, amennyi elég az ő szükségére, ami nélkül szűkölködik, amiben szükséget szenved” (5 Móz. 15,7-8).

2 Kor. 8,5 És nem amiképpen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nekünk is az Isten akaratából. [Más fordítás: De nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem még annál is többet: először önmagukat adták, ajándékozták oda az Úrnak, azután nekünk is, azután adták az ajándékaikat. Ez az, amit Isten akar].

2 Kor. 8,6 Hogy kérnünk, és bátorítani, buzdítani kellett Titust, hogy amiképpen már előbb elkezdette, azonképpen végezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését, ezt a jótéteményt, ezt a kegyelmi munkát is. [Más fordítás: Hiszen ő volt az, aki ezt elkezdte; úgyhogy kérlelnünk kellett Tituszt, hogy ahogyan korábban elkezdte, úgy juttassa befejezéshez is a rátok vonatkozólag adott kegyelmet].

2 Kor. 8,7 Azért, miképpen mindenben bővölködtök, és mindenben kitűntök: hitben, Isten beszédében, az igében, Istenismeretben, tudományban és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó Isten szerinti szeretetben, úgy e jótéteményben, ebben az adakozásban, ebben a kegyelmi munkában is legyetek bőkezűek, és tűnjetek ki. [Más fordítás: Minden dologban meggazdagodtatok: hitben, Isten beszédében, az igében, tudásban, mindenféle igyekezetben, és a szeretetben, amit tőlünk tanultatok. Most hát legyetek bőkezűek az adakozásban is].

2 Kor. 8,8 Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága és lelkesedése által az Isten szerinti szeretetetek valódiságát, tisztaságát, őszinteségét is kipróbáljam, és megvizsgáljam.  [Más fordítás: Nem parancsként mondom, hogy adakozzatok, de szeretném kipróbálni, hogy igazi szeretet van-e bennetek. Ezért mondtam el nektek, hogy mások milyen bőségesen adakoznak]*

*És így folytatja az apostol: „Hálát adok szüntelenül értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, az Isten ama ajándékáért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben, azaz Őbenne mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben, azaz Igében, és minden Istenismeretben, és tudományban” (1Kor. 1,4-5)

Meg van írva, hogy a megigazult ember: „Osztogat, és bőven adakozik a szegényeknek, a szűkölködők, nélkülözők, rászorulók, szükségben levők számára. Megigazultsága megmarad mindvégig, és véget nem érően. az ő szarva, azaz hatalma felemeltetik dicsőséggel” (Zsolt. 112,9)

 „Markát megnyitja, tenyere nyitva van a szegénynek, a nélkülöző, rászoruló, szükségben lévőnek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek” (Péld. 31,20).

2 Kor. 8,9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelmét, hogy gazdag lévén, mégis teljesen szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok, ezzel mutatta meg, mennyire szeret benneteket*

*És folytatódik a kijelentés: „Aki mikor Istennek formájában vala, nem tekintette olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell. Hanem önmagát megüresíté szolgai formát vévén föl, szolgai alakot öltött, emberekhez hasonlóvá lévén, és külsejét tekintve olyan lett, és úgy jelent meg, mint egy ember, magatartásában is embernek bizonyulva. (Más fordításban: Azzal, hogy rabszolga alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga)” (Fil. 2,6-7).

2 Kor. 8,10 Tanácsot is adok e dologban, mert hasznos az néktek, és javatokra válik, akik nemcsak a cselekvést, hanem előzőleg az akarást is elkezdtétek, és őszinte szándékotokat is megmutattátok tavaly óta. [Más fordítás: Hadd adjak nektek tanácsot. Tavaly ti voltatok az elsők, akik adni akartak - és adtatok is. Most pedig jó lenne, ha befejeznétek, amit tavaly elkezdtetek. Ne csak a jó szándék legyen bennetek, hanem tegyétek is meg, amit elhatároztatok! Tehát gyűjtsétek össze, amit adni akartok - mindenki annak megfelelően, amennyi pénze van].

2 Kor. 8,11 Most hát a cselekvést is vigyétek végbe, fejezzétek be, és gyakorlatban is hajtsátok végre; hogy amiképpen az akarás készsége, azonképpen a végrehajtás, a befejezés is ahhoz képest, és abból legyen, amitek van.

2 Kor. 8,12 Mert ha a készség megvan, az annak mértékében, arányában kedves az Istennek, amije kinek-kinek, vagyis az adakozónak van, és nem a szerint, vagyis nem annak mértékében, arányában, amije nincs. [Más fordítás: Mert ha valóban adni akartok, akkor ajándékotok kedves és elfogadható lesz. Mégpedig ahhoz mérten lesz kedves, amitek van. Hiszen senkitől nem kérnek többet, mint amit képes adni].   

2 Kor. 8,13 Mert ne úgy legyen, hogy míg másoknak könnyebbségük támad, néktek pedig nyomorúságtok legyen. Hanem egyenlően legyen. E mostani időben a ti bőségetek, a ti fölöslegetek pótolja, és egészítse ki amazoknak fogyatkozását. [Más fordítás: Nem arról van szó, hogy amiatt, hogy másokon segítetek, nektek meg hiányotok támadjon; Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem egyenlő mérték szerint]*

*A szándékotokat, akarásotokat valósítsátok is meg: „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést, és véghezvitelt jó kedvéből. (Más fordításban: „Hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően)” (Fil. 2,13)

Hiszen: „… ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt” (2Kor. 9,12)

Timóteust is így tanítja az apostol: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, és ne legyenek gőgösek, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra, a mi megélhetésünkre. Hogy a gazdagok jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, javaikat másokkal megosztók” (1 Tim. 6,17-18)

És a figyelmeztetés így hangzik: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába, királyságába; hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mát. 7,21)

„Mert mindenki, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem mind fitestvérem, azaz fivérem, nőtestvérem, azaz nővérem és az én anyám^” (Mát. 12,50)

És: „… boldogok akik hallják az Istennek beszédét, és megtartják azt” (Luk. 11,28).

2 Kor. 8,14 Hogy máskor amazoknak bősége, és fölöslege is pótolhassa a ti fogyatkozásotokat, vagyis hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen, s így a javak kiegyenlítődjenek. [Más fordítás: Inkább a kiegyenlítésre törekedjetek. Hiszen most a ti adományotok fogja kipótolni, ami a testvéreiteknek hiányzik. Máskor meg éppen fordítva: ők fogják a bőségükből kipótolni a ti hiányotokat. Így lesz egyenlőség].

2 Kor. 8,15 Amint meg van írva: aki sokat szedett, sokat gyűjtött, nem volt többje, nem bővelkedett; és aki keveset, nem volt kevesebbje, nem szenvedett hiányt, és nem szűkölködött.*

*És ez így lett megírva: Az Úr mannát adott Izráel fiainak, és így szólt Mózes: „Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki amennyit megehetik; fejenként egy ómert - ami bő három és fél liter, - a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, akik az ő sátorában vannak. És akképpen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet. Azután megmérik vala ómerrel, és annak, aki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása, azaz hiánya: kiki annyit szedett, amennyit megehetik vala” (2 Móz. 16,16-18).

2 Kor. 8,16 Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot, lelkesedést, és szeretetet oltotta és adta irántatok a Titus szívébe,azaz bensőjében, ami bennünk is van*

*Mert ez is Isten ajándéka: „Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért” (2 Kor. 9,15)

Mert Ő: „Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben töltik, és éveiket boldogságban” (Jób. 36,11)

Így szól az Úr: „Vigadjanak, ujjongjanak, és örüljenek, akik kívánják az én igazságomat, az Isten által nékem ajándékozott megigazulást. Beszéljék mindenkor hogy nagy az ÚR, aki szolgája javát akarja” (Zsolt. 35,27).

2 Kor. 8,17 Mivelhogy kérésünket, és a tőlünk kapott bátorítást, buzdítást ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként, vagyis önszántából ment hozzátok. [Más fordítás: Nem csupán szívesen fogadta kérésünket, de önként ment el, hogy meglátogasson titeket, mivel valóban nagyon szeretne segíteni].

2 Kor. 8,18 Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit, azaz azt a testvért is, akinek az összes kihívott gyülekezetekben, azaz minden eklézsiában jó híre van, és dicséretes az Evangéliumért. Vagyis azért dicsérik, mert az örömhír terjesztését szolgálja.

2 Kor. 8,19 Nemcsak ennyi történt. Mert ezen felül  még a kihívott gyülekezetek útitársunknak  is megválaszták. És kísérőnkül is rendelték, ebben a jó ügyben, ebben az adománygyűjtésben, azaz ennek a kegyelemnek szolgálatában, amelyet mi szolgálunk, magának az Úrnak dicsőségére és a ti készségetekre,vagyis hajlandóságotokra, jóindulatotokra, lelkesedésetekre. És a mi készségünk és elszántságunk megmutatására, és a mi buzgóságunk kimutatására végzünk, hogy megmutassuk, hogy valóban segíteni akarunk a testvéreinknek*

*Ezt kérte az apostol a gyülekezettől: „Mikor pedig megérkezem, akiket javasoltok, akiket alkalmasnak találtok, akiket kipróbáltaknak fogtok látni leveleitek által, azokat küldöm el ajánlólevéllel, hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti kedves ajándékotokat, szeretetadományotokat. Ha pedig méltó, és érdemes lesz a gyűjtés arra, vagyis ha megéri, hogy én is elmenjek, velem együtt jönnek” (1 Kor. 16,3-4).

2 Kor. 8,20 Óvakodván, hogy szolgálatunknak ezért az érett gyümölcséért senki se ócsárolhasson, rágalmazzon, gyalázhasson minket, a mi szolgálatunk által való bőséges jótétemény gazdag eredménye miatt. [Más fordítás: Ezzel akarjuk biztosítani, hogy senki se bírálhasson bennünket a bőséges adomány miatt, amely gondunkra van bízva].

2 Kor. 8,21 Mert gondunk van a tisztességre, arra hogy jó hírünk legyen. A becsületre ugyanis vigyázunk, nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is*

*Újra és újra figyelmeztet az apostol: „… A tisztességre, becsületességre, a Krisztusi magatartásnak megfelelően gondotok legyen minden ember előtt  úgy, hogy azt minden ember lássa. „Mert aki így szolgál a Krisztusnak, az kedves és az okoz örömöt Istennek, és az emberek előtt megpróbált, vagyis megbízható, hiteles” (Róm. 12,17;14,18)

 Mert meg van írva, hogy: „Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél” (Péld. 3,4)

2 Kor. 8,22 Sőt elküldöttük velük a mi atyánkfiát, vagyis azt a testvért is, akinek buzgó voltát, és alkalmasságát sok dologban, sok mindenben, és sokszor kipróbáltuk, és megvizsgáltuk. Most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva. [Más fordítás: Elküldtük velük együtt még azt a testvérünket is, aki mindig készséges volt, hogy segítsen. Ő már többször is bebizonyította, hogy megbízható segítőtárs. Most még sokkal lelkesebb, mert nagyon bízik bennetek].

2 Kor. 8,23 Akár Titusról van szó, ő az én társam, vele közösségben élek, és ti köztetek, és ti felétek pedig munkatársam, és segítségem; akár a mi atyánkfiai felől, testvéreinkről van szó, ők a gyülekezetek követei, az eklézsiák, a kihívott gyülekezetek apostolai, küldöttei, Krisztus dicsősége: [Más fordítás: Titusz az én munkatársam a közöttetek végzett munkámban. A többi testvérek pedig, akik vele utaznak, a gyülekezetek küldöttei. Mindannyian Krisztus dicsőségére végzik a munkájukat].

2 Kor. 8,24 Adjátok azért Isten szerinti szereteteteknek és felőletek való dicsekvésünknek, bizonyságát, és tanúsítsatok szeretetet irántuk a kihívott gyülekezetek, azaz eklézsiák előtt is. [Más fordítás: Fogadjátok hát őket szeretettel! Mutassátok meg nekik, hogy nem hiába dicsekszünk veletek a többi gyülekezetek előtt].