2 Korintusi levél 9. fejezet: Az adakozás rendje és áldása. (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

2 Kor. 9,1 A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek többet írnom.

2 Kor. 9,2 Hiszen ismerem a ti készségeteket, buzgóságotokat, készséges szíveteket, hajlandóságotokat, jóindulatotokat, és lelkesedéseteket, amellyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája felkészült, és készen áll a múlt esztendő óta; és a ti buzgóságtok* lelkesedésetek sokakat magával ragadt, és felindította a többieket**

*Buzgóságtok (dzélosz): igyekezet, buzgalom, lelkesedés.

**A macedón hívőket úgy fellelkesítette Akhája buzgósága, hogy: „Sok könyörgéssel kérvén igyekeztek meggyőzni minket, és erősen sürgetve kérték tőlünk azt a kegyelmet, hogy a szentek iránt, a szentek szükségére való szolgálat, a szentek megsegítésének jótéteményébe, és örömébe adakozással részt vehessenek, közösséget vállalhassanak” (2 Kor. 8,4)

És így folytatja az apostol, az adakozás Isten kegyelme, ezért: „A szentek szükségeire adakozók, vagyonotokat közlők legyetek; (Más fordítás: A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben…”  (Róm. 12,13)

És a kihívott gyülekezet ezt meg is cselekedte: „Ez időtájban vagyis ezekben a napokban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták. Felkelvén pedig előállt egy azok közül, név szerint Agabus, megjelenté a Szellem által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhínség lesz; amely meg is lőn, és be is következett császár idejében. A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy a szerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak, testvéreknek: Amit meg is cselekednek, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által” (Csel. 11, 27-30)

„Mert kedvét, és örömét lelte, és tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei, a szűkös anyagi helyzetben lévők részére némileg adakozzanak. Jónak, és helyesnek látták, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára” (Róm. 15,26)

Betöltve Isten Igéjét, mely arra int, hogy: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése. Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd” (Péld. 3,27).

2 Kor. 9,3 Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, a testvéreket, nehogy a mi felőletek való dicsekedésünk ebben a tekintetben, ebben az ügyben, e dologban hiábavaló ne legyen, és alaptalannak ne bizonyuljon, hogy szégyent ne valljak. Hogy, amint mondám, készen legyetek.

2 Kor. 9,4 Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak, és megérkeznek, és titeket készületlenül találnak, valamiképpen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban, ebben a bizodalmunkban. Azaz, hogy nehogy ti megszégyenüljetek, ha kiderül, hogy mégis hiába bíztam bennetek.

2 Kor. 9,5 Szükségesnek véltem és tartottam azért buzdítani, bátorítani az atyafiakat, és megkérni a testvéreket, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat. Az áldást, melyet ti előzőleg megígértetek, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, mint hálaáldozat, és nem mint ragadomány, és nem mint kényszeradomány.

2 Kor. 9,6 Azt mondom pedig: Aki szűken, szűkmarkúan vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat, és aki áldással vet, áldással fog aratni is.*

*Mert: „Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez, aki könyörül a nincstelenen; és az ő jótéteményét megfizeti, megtéríti néki” (Péld. 19,17)

És: „Boldog, aki a nyomorultra gondol, akinek gondja van a nincstelenre; a veszedelem napján, ha bajba kerül, megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és életben tartja azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kívánságának,(és nem engedi át ellenségei dühének. Az Úr megerősíti őt, és enyhülést ad az ő betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében” (Zsolt. 41,2-4)

„Az irgalmas szemű a jóságos tekintetű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek, a nincstelennek” (Péld. 22,9)

„És bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében állataid ivadékában, és a te földednek gyümölcsében, termésében…” (5 Móz. 28,11)

És az Úr Jézus ígérete: „Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet, megtetézett mértékkel adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek viszonzásul néktek, amellyel ti mértek” (Luk. 6,38).

2 Kor. 9,7 Mindenki amint eltökélte, előre eldöntötte szívében, nem szomorúságból, ne kedvetlenül, kelletlenül, vagy kénytelenségből, és ne is kényszer alatt tegye; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten*

*És hogy kinek a részére, miért és hogyan kell adakozni, arról már a Törvény beszél. A törvény parancsa szerint a Szent Sátor (a Krisztus testének előképe) építéséhez önként kell hozzájárulni: „És szóla az Úr Mózeshez, mondván: Szólj,és  mondd meg az Izráel fiainak, hogy minden embertől, akit szíve indít arra, szedjenek nékem ajándékokat, és gyűjtsétek össze a nekem szánt felajánlásokat” (2 Móz. 25,1-2).

Az Úr - Jahve, az Örökkévaló - parancsát így továbbította Mózes: „És szóla Mózes az Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: Ez az, a mit az Úr parancsolt, mondván: Szedjetek  magatok közt ajándékot, felajánlást az Úrnak -  Jahvénak, az  Örökkévalónak -  mind, akinek szíve önként hajlandó arra, hozzon ajándékot. Vagyis mindenki, akit a szíve arra indít, hozzon felajánlást az Úrnak, aranyat, és ezüstöt, és rezet” (2 Móz. 35,4-5)

Az Úrnak ad az az ember is, aki a szegény, szűkölködő testvérén segít: „Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted. (Más fordítás: Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az ÚR minden munkádat és minden szerzeményedet). Mert a szegény, szűkölködő, nélkülöző, segítségre szoruló nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának, testvérednek a te földeden, és légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez” (5 Móz. 15,10-11)

Ne légy szűkmarkú, mert: „Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja, és visszatartja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. (Más fordítás: Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut). A mással jól tevő ember megkövéredik. (Más fordítás: Az ajándékozó bővelkedik); és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld. 11,24-25).

2 Kor. 9,8 Az Isten pedig hatalmas*és képes arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenféle kegyelmet**bőségesen ontson rátok; hogy mindenben, minden tekintetben, és mindenkor teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek.

*Hatalmas (dünatosz): erős, képes.

**Kegyelem (kharisz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása.

2 Kor. 9,9 Amint meg van írva: Szórt osztogatott, bőkezűen adakozott a szegényeknek, a szűkölködőknek; az Ő igazsága örökké megmarad.

2 Kor. 9,10 Aki pedig magot ád a magvetőnek, és kenyeret juttat eleségül, megadja és megsokasítja, megszaporítja, megsokszorozza a ti vetéseteket  a ti vetőmagotokat, és megszaporítja a ti igazságtoknak, azaz megigazulásotoknak gyümölcsét*

*Az apostol így buzdítja a mindenkori hívőket: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19)

Hiszen azt mondja az Úr: „Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura” (Agge. 2,8)

Dávid megvallása pedig így hangzik, aki: „Osztogat, és bőven adakozik a szegényeknek, a nélkülöző, rászoruló, szükségben levőknek, igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik, felmagasztaltatik dicsőséggel, hatalma dicsőségesen emelkedik” (Zsolt. 112,9).

Az apostol így dicsőíti az Urat: „Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, mert hatalma van és képes rá. Feljebb, vagyis azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk. A mibennünk munkálkodó, a bennünk ható hatalma szerint; Annak légyen dicsőség az egyházban, a kihívottak közösségeiben, az eklézsiában, a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre, és nemzedékről nemzedékre örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,20-21).

2 Kor. 9,11 Hogy így mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, bőséges adakozásra, amely általunk hálaadást szerez, és munkál az Istennek.

2 Kor. 9,12 Mert e tisztnek szolgálata, ez az Úrért végzett szent munka nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, és tölti be, hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt, vagyis sokak hálájától megsokasítva ömlik Isten felé.

2 Kor. 9,13 Amennyiben e szolgálatnak próbája*  illetve bizonysága által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangéliumát**  megvalló engedelmességetekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségetekért, és közösségvállalásotokért***

*Próbája (dokimé): bizonysága.

** Evangélium (euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, a győztes hadvezér érkezésének híre.

***János apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket, kijelentve, hogy az adakozás is a hit bizonysága: „Akinek pedig van miből élnie e világon, és világi javakkal rendelkezik, és elnézi, hogy az ő atyjafia, az ő testvére szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, hogyan lehetne abban az Isten szeretete? Fiacskáim, gyermekeim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,17-18).

Timóteust is így tanítja az apostol: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, ne legyenek gőgösek, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra, a mi megélhetésünkre. Hogy a gazdagok jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, javaikat másokkal megosztók” (1 Tim. 6,17-18) .

2 Kor. 9,14 Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rátok kiárasztott, és rajtatok való bőséges kegyelme miatt. [Más fordítás: És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok; Amikor pedig viszonzásul imádkoznak majd értetek, kívánnak majd látni titeket, mivel Isten jósága olyan bőségesen kiáradt rátok].

2 Kor. 9,15 Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan, leírhatatlan, kifejezhetetlen, elmondhatatlan ajándékáért. [Más fordítás: Istenem, hálásan köszönöm ajándékodat, amely kimondhatatlanul csodálatos]*

*És az apostol tovább is így dicsőíti az Urat: „Övé legyen a dicsőség mindörökkön örökké! Ámen” (Gal. 1,5).