2 Korintusi levél 6. fejezet: Az élő Istenhez méltó szolgálat. (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

2 Kor. 6,1 Mint együttmunkálkodók, mint Isten munkatársai kérünk, és biztatunk, bátorítunk, buzdítunk benneteket, hogy hiába ne vettétek légyen, hogy ne váljék hiábavalóvá, üressé, haszontalanná az, hogy elfogadtátok az Isten kegyelmét, Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását^*

*És folytatja az apostol: „Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten művelés alatt álló szántóföldje, Isten épülete vagytok” (1Kor. 3,9)

„Eszetekbe juttatom és figyelmetekbe ajánlom, és meg akarom ismertetni veletek atyámfiai, testvérek, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek. Azt az örömüzenetet, a győztes hadvezér érkezésének jó hírét, amelyet én néktek vittem. Melyet be is vettetek, el is fogadtatok, melyben állotok is, és szilárdan kitartotok benne, amelyben meg is maradtatok, és amit követtek. Amely által üdvözültök is, vagyis elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is menekültök, ha megtartjátok, és megőrzitek úgy, aminémű beszéddel (logosszal): IGÉvel hirdettem néktek, hacsak nem hiába, hacsak nem elhamarkodottan, feleslegesen, és nem csak látszatra lettetek hívőkké, és ha ragaszkodtok hozzá” (1 Kor. 15,1-2)

Ezért buzdítunk, hogy: „Vigyázván, és ügyelve arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon, és el ne hajoljon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és kárt ne okozzon, és ez által sokan megfertőztettessenek” (Zsid. 12,15)

 És mivel az Ószövetségben még nem volt kijelentés a sátánról, a Szent Szellem előképként mutatja be az Úrtól való elszakadás következményét, úgy mintha minden rossz az Úrtól jönne: „Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, akinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek, e népek isteneinek. Vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér! És ha lesz, aki hallja ez esküvéses kötésnek igéit, és boldognak állítja magát az ő szívében és áldásban bizakodva ezt mondja: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is. Jó sorom lesz akkor is, ha megátalkodott szívvel élek. Pedig emiatt elpusztul az öntözött föld a kiszáradttal együtt. Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, amely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak még a nevét is az ég alól. És különválasztja az ilyet az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, és romlást hoz rá, a szövetséghez tartozó átkok szerint, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben” (5 Móz. 29,18-21)

Az újszövetségben jelenti ki a Szent Szellem, hogy a különböző csapások, bajok nem Istentől vannak, hanem az ember szabad akaratából dönthet, hogy kinek engedelmeskedik: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő hústestének, az a hústestből arat majd veszedelmet, és pusztulást; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8)

Az apostol a továbbiakban így figyelmezteti a hívőket: „Mert a hústest a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a hústest ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok” (Gal. 5,17)

Hiszen: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” (Jak. 4,1)

Ezért mondja az apostol, hogy: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a hústesti kívánságoktól, amelyek az életetek ellen vitézkednek” (1 Pét. 2,11)

„Én fiacskáim, gyermekeim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek, ne tévesszétek, ne hibázzátok el a célpontot. És ha valaki mégis vétkezik, hibázik, van Szószólónk, Pártfogónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. Mert Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, azaz a mi céltévesztésünkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1 Ján. 2,1-2).

2 Kor. 6,2 Mert Ő és az Írás is azt mondja: Kellemetes, vagyis az elfogadás, jókedv, szívesség, jóakarat meghatározott időszakában, a kellő időben, azaz a kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség, a megmenekülés, gyógyulás, ellátás, áldás, stb. napján megsegítettelek, és segítségedre siettem, és kivonultam sereggel. Ímé most van itt a kellemetes és kellő idő. Most van a kegyelem ideje, a szívesen fogadott időszak, ímé itt az üdvösség^* vagyis most van a bűnbocsánat, megmenekülés,  megszabadítás, oltalmazás, biztonság, jólét, egészség, boldogság, megtartatás napja^**

*Üdvösség: (szótéria): bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből). Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás.

**Dávid imája, amely egyben prófécia is, így hangzik: „Én pedig néked könyörgök és hozzád imádkozom, oh Uram; jókedvednek, - a kegyelem - idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest nagy szeretettel hallgass meg engem, és a te megszabadító hűségeddel segíts meg” (Zsolt. 69,14)

És az Úr válasza: „Így szól az Úr: Jókedvem, vagyis a kegyelem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek, megtartlak, megőrizlek, és nép szövetségévé teszlek, és megajándékozom általad szövetségemmel népemet, hogy megépítsd a földet, és te állítsd helyre az országot, és kioszd az elpusztult örökségeket” (Ésa. 49,8)

Mert: „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává, és benned ajándékozom meg szövetségemmel a népeket, világosságommal a nemzeteket” (Ésa. 42,6)

És az Úr Jézus Názáretben bejelenti küldetését, s hogy Ő a próféciáknak beteljesítője: „Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, a megkínzottakat. Hogy hirdessem az Úr jókedvének, és jóakaratának kedves esztendejét, meghatározott időszakát” (Luk. 4,18).

2 Kor. 6,3 Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk,^* Senkinek semmiféle megütközést ne okozzunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék^** hogy a szolgálatunkat ne gyalázzák, ne ócsárolják, és ne becsmérelhessék^***

*Botránkozás (proszkopé): botlás, megütközés, sértődés, harag.

**Szidalmaztatik (mómaomai): gúnyol, ócsárol, gáncsol.

***És az apostol újra - és újra - figyelmezteti Krisztus népét: „Meg ne botránkoztassátok, és ne vezessétek bűnbe se a zsidókat, se a görögöket, vagyis helléneket, azaz pogányokat, se az Isten kihívott gyülekezetét, eklézsiáját. És megütközésre ne adjatok okot” (1 Kor. 10,32)

Hanem: „Legyetek az én követőim, az én utánzóim, amint én is a Krisztus utánzója, követője vagyok” (1 Kor. 11,1)

„Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim - Szó szerint: Legyetek együttkövetőim!” (1 Kor. 4,16).

2 Kor. 6,4 Hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, és úgy viselkedünk, mint Isten szolgái, mint Isten diakónusai; sok tűrésben^* kitartásban, sok állhatatossággal. Nagy türelmet tanúsítva a megpróbáltatásban, nyomorúságban^** szükségben^*** kényszerhelyzetben, szorongattatásban. Türelmesen elviseljük a nehéz körülményeket, a szorult helyzeteket, a bajokat, és amikor hiányt szenvedünk valamiben,

*Tűrés (hüpomoné): örömteli (vagy reményteljes) tűrés, kitartás, állhatatosság.  Elvisel, megmarad, kibír, kiáll, kitart, türelmes (-en, -mel van), elszenved. Alatta marad a tehernek, nem teszi le, viszi; „vállalja” ezeket.

**Nyomorúságban (thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás; szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; szorongatott helyzet, gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás.

***Szükség: ana(n)gké: kényszerítés, kényszerhelyzet, kényszer; szükségszerűség; elkerülhetetlen (dolog); Tágabb értelemben: szorultság, szorult helyzet, nyomorúság.

2 Kor. 6,5 Verést szenvedve, mert sokszor megvernek, megostoroznak bennünket. Tömlöcben, mert börtönbe zárnak. Háborúságban, mert a tömeg ellenünk támad. Lázadások, zendülés, csődület támasztása közepette, nyugtalanságban^* vagyis: olyan körülmények között, ami nyugtalanító, és munkámban zavar. Küszködésben, fáradozásban, mert van, amikor keményen kell dolgoznunk. Álmatlanságban, virrasztásban, mert nem alhatunk éjjel. Böjtölésben, vagyis kényszerű éhezésben, mert néha nincs mit ennünk.

*Nyugtalanság (akatasztaszia): Itt a görög jelentés. Háborgatás, vagy háborgás, vagyis: olyan körülmény, ami őt személyében nyugtalanítja, munkájában zavarja.

2 Kor. 6,6 Tisztaságban, feddhetetlenségben. Tudományban, Isten ismeretben, tudásban, értésben. Hosszútűrésben, türelemben, béketűrésben, megértően. Állhatatosság, és kitartásban. Szívességben, kedvességben, jóságban, szelídségben, becsületességben, jóindulatban. Szent Szellemben, tettetés nélkül való, képmutatás, - színészkedés - nélküli, vagyis nem színlelt, hanem őszinte Isten szerinti szeretetben.

[Más fordításban: Mi valóban Isten szolgái vagyunk! Ezt bizonyítja, hogy senki sem vádolhat bennünket bűnnel, ezt bizonyítja a tudásunk, a türelmünk, jóságunk, a bennünk élő Szent Szellem. Ezt bizonyítja a képmutatás nélküli szeretetünk].

2 Kor. 6,7 Igazmondásban, a valóság igéjében, az igazság hirdetésében kitartva Isten csodatevő erejében, isteni hatalommal. Az igazságnak, a megigazultságnak jobboldali támadó, és baloldali védő fegyvereivel, azaz támadó és védő fegyverei által”

[Más fordítás szerint: Az igazság üzenete, amit hirdetünk, és Isten ereje, amely megmutatkozik rajtunk keresztül. Ezt bizonyítja, hogy Istennel összhangban élünk, és teljesen fel vagyunk fegyverkezve a szellemi támadó és védekező fegyverekkel].

2 Kor. 6,8 Dicsőség és gyalázat, jó vagy rossz vélemény, tisztelet és becstelenség, dicsőség, akár megszégyenülés által. Rossz és jó hír, szidalom és rágalom, dicséret, vagy megvetés, tiszteletlen bánásmód által. Mint hitetők, mint ámítók, tévelyítők, mint csalók, mint csábítók, félrevezetők, és mégis igazak, a valóigazat mondók”

[Más fordításban: Ezekkel harcolunk, amikor az emberek dicsérnek, vagy szidnak bennünket, amikor rosszat, vagy jót mondanak rólunk. Néha csalóknak tartanak minket, pedig csak igazat mondunk];

2 Kor. 6,9 Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek, sőt jól ismertek. Mint megholtak, vagy a halál szélén állók, halálra szántak, meghalók, halálba menők, vagy: halálra ítéltek, és íme, élők. Mint megostorozottak, mint megfenyítettek, mint megkínzottak, összevertek, de bele nem haltak, és meg nem ölöttek”

[Más fordításban: Sokan egyáltalán nem törődnek velünk, mások pedig jól ismernek. Néha úgy látszik, már közel vagyunk a halálhoz, mégis élünk! A szenvedések sokszor megkínoznak, de mégsem ölnek meg bennünket].

2 Kor. 6,10 Mint bánkódók, szomorkodók, noha mindig örvendezők, és mégis mindig vidámak, derűsek, örülők. Mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók. Mint akiknek semmijük nincs, akiké mégis minden”

[Más fordításban: Sok szomorúság ér bennünket, de ugyanakkor tele vagyunk örömmel is. Igaz, hogy a pénztárcánk majdnem üres, mégis sok embert mi tettünk gazdaggá. Valóban nincs semmi vagyonunk, mégis minden a miénk]^*

*Így folytatja az apostol: „Annakokáért, mivelhogy ilyen diakónusi szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet, és az irgalmasságot nyertük, és könyörületben részesültünk, nem csüggedünk el, nem veszítjük el bátorságunkat, nem lankadunk és nem restülünk meg. Hanem lemondtunk a szégyellni való titkokról, és a szégyen, a szégyenletes dolgok takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, nem alkalmazunk cselt, nem járunk fortélyoskodásban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét (logoszát), és nem is használjuk cselvetésre. De a nyilvánvaló igazsággal kelletjük, vagyis a valóság nyílt hirdetésével, és kijelentésével, láthatóvá tételével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének, azaz szellemi ismeretének, együttészlelésének az Isten előtt, az Isten jelenlétében” (2 Kor. 4,1)

És ez sok zaklatással, üldözéssel jár: „Mert amint bőséggel, sőt túláradóan kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, megpróbáltatásaiból, amin keresztülment, amit elszenvedett, átélt és megtapasztalt, úgy bőséges a mi vigasztalásunk, buzdításunk, megbátorodásunk is Krisztus által. De akár nyomorgattatunk, elnyomást szenvedünk, szorongattatunk, háborgattatunk, kínoztatunk, zaklatnak, gyötörnek, szorult helyzetbe jutunk, a ti vigasztalástokért és üdvösségetekért, - megszabadításotokért, jólétetekért, egészségetekért, boldogságotokért, és megtarttatásotokért van az. Mely hathatós, és működik hatékonyan és erőt ad ugyanazon szenvedések, amit átéltek és megtapasztaltok elviselésére, elhordozására, a tehernek alatta maradására, türelmes, kitartó, várakozásra, amelyeket mi is szenvedünk. Akár megvigasztaltatunk a ti vigasztalástokért, és üdvösségekért van az” (2 Kor. 1,5-6)

„Mert úgy vélem, és úgy látom, hogy az Isten minket, az apostolokat - kiküldötteket, az evangélium nagyköveteit, - utolsókul állított, és tett szemlére. Isten minket utolsókként mutatott be, vagy állított elő, mintegy halálra szántakul, vagyis halálra ítéltnek, halálra kijelöltnek. Mert színházi látványossága, - csodája - lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek. Mind ez ideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, verést szenvedünk, arcul veretünk, bujdosunk is bizonytalan helyeken, otthontalanul. Hajléktalanok, és hazátlanok vagyunk. Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván, és kezünk munkájával keressük kenyerünket, és dolgozva el is fáradunk. Ha szidalommal illettetünk, ha átkoznak, gyaláznak, jót kívánunk, és áldást mondunk. Ha háborúságot szenvedünk, mert üldöznek, békességgel tűrjük, türelemmel elhordozzuk, és helytállunk. Ha gyaláztatunk, becsmérelnek, rágalmaznak, ha szidalmaznak, és mialatt mi másokat bátorítunk, rossz hírünket keltve gonoszul beszélnek, mi jó szóval válaszolunk, és könyörgünk, vagyis imádkozunk és megvigasztalódunk. Szinte ennek a világegyetemnek szemetjévé, salakjává lettünk, mindeneknek söpredékévé, mocskává egész mostanig, vagyis mind a jelen napig” (1 Kor. 4,9.11-13)

„Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között. Fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.” „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk” (2 Kor. 11,24-27; 2 Kor. 4,8-9)

De ez nemcsak az apostolokra vonatkozik, hanem minden Krisztusban hívőre, akiket így bátorít a Szent Szellem: „De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsid. 10,32-39)

És azt a gyülekezetet is, amely teljesíti Isten akaratát – azaz: hirdeti a Krisztusról szóló jó hírt – azokat  üldözik, és üldözni fogják: „És ti a mi követőinkké lettetek és az Úréi, befogadván az igét sokféle szorongattatás között, Szent Szellem örömével. Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában, mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde. De nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk” (1 Thess. 1,6-8)

Beteljesült a prófécia: „Söpredékké és utálattá tettél minket a népek között. Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk” (Siral. 3,45-46)

Néha elkeseredünk, és azt mondjuk, hogy: „Minek is jöttem ki anyám méhéből, ha csak gyötrelmet és szenvedést látok, és napjaim szégyenben érnek véget?!” (Jer. 20,18)

És az imára az Úr válasza: „Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd” (Ján. 15,20)

„Boldogok vagytok, ha énmiattam szidalmaznak, gyaláznak és háborgatnak, vagyis üldöznek titeket és minden gonosz hazugságot és mindenféle rosszat mondanak rólatok én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, és ujjongjatok, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták, és üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek” (Mát. 5,11-12)

Az Ige így bátorítja az apostolt, és valamennyi Krisztusban élő hívőt: „Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr. Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük. A gonoszt a gonoszság öli meg, és meglakolnak, akik gyűlölik az igazat. Az Úr kimenti az ő szolgái életét, és senki meg nem lakol, aki Őbenne bízik” (Zsolt. 34,20-23)

Dávid így prófétál az Úr Jézusról, és az Ő testéről, amely az Eklézsia: „Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: én már a csend honában laknám. Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted Uram, támogatott engem. Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vigasztalásaid megvidámítottak engem. Van-é köze te hozzád a hamisság székének, amely nyomorúságot szerez törvény színe alatt? Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik. De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája. És visszafordítja reájuk az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket. Elveszti őket az Úr, a mi Istenünk” (Zsolt. 94,17-23)

És mert az apostol ismeri az Igét és Istennek minden ígéretét, ezért ilyen megvallást tesz: „Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!... Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Fil. 1,20-21; Róm. 8,18)

 „Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk” (2 Kor. 4,15.17)

Ezért ne féljetek, hanem: „Öltözzétek föl, és öltsétek magatokra az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával, és mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, erők és hatalmak ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén, és leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, igazságszeretettel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, és magatokra öltve a megigazulás páncélját. És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Mindezekhez mindenképpen fölvevén a hitnek paizsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok. Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde, azaz (rémája): megnyilatkozása, kijelentése, Igéje. Legyetek éberek, és minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,11-18)

„Mert noha hústestben élünk, de nem hústest szerint hadakozunk, és vitézkedünk. Mert a mi hadakozásunk, és vitézkedésünk fegyverei ugyanis nem hústestiek, hanem erősek az Istennek kezében, erősségek lerontására, és erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak” (2 Kor. 10,3-5).

2 Kor. 6,11 A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult előttetek.

[Más fordításban: „Korinthusi testvéreink, mi mindent őszintén, nyíltan elmondtunk nektek! Kinyitottuk előttetek a szívünket].

2 Kor. 6,12 Nem mi bennünk vagytok szorosságban, nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra; Nem mi zárkóztunk el tőletek. Hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben. A ti szívetekben - a saját bensőtökben - van kevés hely számunkra, mert ti nem nyitottátok ki szíveteket

[Más fordításban: Értsétek meg, a mi szívünkben bőven van számotokra hely! Azonban ti ezt nem viszonozzátok: nem akartok a szívetekbe fogadni bennünket].

2 Kor. 6,13 Viszonzásul, mint édes gyermekeimnek szólok, tárjátok ki ti is szíveteket előttünk, és fogadjatok be minket^*

*Hát: „Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem károsítottunk, senkit meg nem csaltunk” (2 Kor. 7,2).

2 Kor. 6,14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel. Mert mi szövetsége van, és mi köze van egymáshoz igazságnak, azaz a megigazultságnak, és hamisságnak, a törvénytelenségnek, a gonoszságnak, a törvényrontásnak, a törvénynélküli állapotnak^* Vagy mi közössége van a világosságnak, a fénynek a sötétséggel. Vagy hogyan fér össze a világosság a sötétéséggel.

[Más fordításban: Ti nem olyanok vagytok, mint a hitetlenek, ezért ne kapcsolódjatok hozzájuk! Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha az egyik Istennel összhangban akar élni, a másik meg nem tiszteli Istent? Milyen közös dolga lehet a világosságnak a sötétséggel]^**

*Már Mózesen keresztül figyelmeztet az Úr: „Ne szánts együvé fogott ökörrel és szamárral!” (5Móz. 22,10)

Pál apostolon, keresztül nyer kijelentést, hogy mit mond Isten igéje az ökrökről: „Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd be a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek gondja. Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten? Avagy nem érettünk mondja-é általában? Nem teljes egészében értünk mondja ezt? Mert bizony mi érettünk íratott meg, hogy aki szánt, reménységgel kell szántania, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből” (1 Kor. 9,9-10)

 És hogy hol folyik a szántás, ahol a nyomtatóökör dolgozik, arról így szól az ige: „Mert mi Isten munkatársai vagyunk ti pedig Isten művelés alatt álló]szántóföldje… vagytok” (1Kor. 3,9).

**És így folytatódik a kijelentés: „Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek, és ne vegyetek részt ezekben. Mert valátok régen, - egykor - sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok, és úgy éljetek. Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak. És ne vegyetek részt a sötétség haszontalan, gyümölcstelen cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le, és feddjétek meg ezeket. Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen” (Eféz. 5,7-8.10-12)

„És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen. És ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen Őbenne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk, akkor hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint Őmaga a világosságban van: akkor közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1 Ján. 1,4-7).

2 Kor. 6,15 És mi egyezsége lehet Krisztusnak Béliállal? Vagy mi azonosság, mi összhang van Krisztus és Béliál között? Hogyan hozható össze Krisztus Béliállal? Hogyan értene egyet Krisztus Béliállal? Vagy mi köze, mi része van hívőnek hitetlenhez, vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között?

[Más fordításban: „Miben egyezhet meg egymással Krisztus és a Sátán? Lehet-e valamilyen közösség hívő és hitetlen ember között?

2 Kor. 6,16 Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal. Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Hogyan tűri meg Isten temploma a bálványokat? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek^*

*Isten templomáról hangzik a kijelentés: „Nem tudjátok, nem vagytok tisztában vele, hogy ti Isten temploma, a templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, tönkreteszi, feldúlja, megszeplősíti, megfertőzteti, lerombolja, elpusztítja, elveszti, annak következménye az, hogy elpusztul, tönkremegy, elromlik, eltévelyedik, csábítás áldozatául esik az. Mert ugyanis az Isten temploma szent, a világtól, és annak szennyétől elkülönített, és ez a templom ti vagytok” (1Kor. 3,16-17)

És ismét így szól a Szent Szellem: „Avagy nem tudjátok-é, nem vagytok tisztában vele, hogy a ti testetek, a ti szómátok: vagyis a ti személyetek, amit Istentől kaptatok a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, sőt a templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély, akit Istentől nyertetek, aki Isten ajándékából a tiétek, és nem a magatokéi vagytok.  „... Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta. Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.”

Mert drága, és nagy áron vétettetek, vásároltattok meg, nagy volt a váltságdíjatok, dicsőítsétek meg tehát, és hordozzátok azért az Istent a ti testetekben, a ti szómátokban, azaz: személyetekben, és szellemetekben, amelyek az Istenéi” (1 Kor. 6,19; 2 Kor 6,16; 1 Kor. 6,20)

„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22)

Ezért: „Ti magatok is, mint élő, eleven kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent templommá, és szent papsággá. Hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek és elfogadhatóak Istennek a Jézus Krisztus által, azaz hogy Jézus Krisztus által Istennek kedves szellemi áldozatokat mutassatok be” (1Pét 2,5)

Azért: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol. 1,10)

Mert: „ti nem vagytok hústestben, hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9)

Így teljesültek be a próféciák: „És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szenthelyemet közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők nékem népem. És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttük lesz mindörökké” (Ezék. 37,26-28)

Már Mózesen keresztül kijelentette az Úr: „És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenük leszek” (2 Móz. 29,45)  

„És az én hajlékomat közétek helyezem, és nem utállak meg benneteket.  És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek” (3 Móz. 26,11-12)

Dávid így prófétál erről:  „A te bizonyságaid igen bizonyosak, Templomodat szentség ékesíti, ó Uram, időtlen időkig!” (Zsolt. 93,5)

Zakariáson keresztül megismétli az Úr az ígéretet: „Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ímé, én megszabadítom az én népemet a napkeltének, azaz a napkelet földéről, és a napnyugtának, a napnyugat földéről. És elhozom őket, és Jeruzsálemben lakoznak, és népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek hűséggel és valósággal. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, akik hallottátok e napokban e beszédeket, ezeket az igéket a próféták szájából, akik szóltak, mikor megvetteték, vagyis lerakatott a Seregek Ura házának alapja, hogy megépíttessék a templom” (Zak. 8,7-9)

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem a Seregek Ura házának alapját: „Mert más alapot, azaz fundamentumot senki sem vethet a meglevőn kívül, a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett, mint ami már megvan, amely a Jézus Krisztus^” (1Kor. 3,11).

2 Kor. 6,17 Annakokáért menjetek ki, távozzatok közülük, és szakadjatok el és váljatok külön, és teljesen különüljetek el tőlük, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek, ne érintsetek, tisztátalanhoz, szennyeshez ne nyúljatok. És én magamhoz fogadlak, vagyis befogadlak titeket,

2 Kor. 6,18 És leszek néktek Atyátok, azaz édesapátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a Teljhatalmú, mindent-uraló, mindeneken uralkodó, a Mindenható Úr*

*Minden prófétán keresztül figyelmezteti az Úr az Ő népét: „Menjetek ki Bábelből, fussatok el Káldeából, a káldeusok közül ujjongásnak szavával! Jelentsétek meg, tudassátok ezt, és ujjongó hangon mondjátok el, hirdessétek és, terjesszétek a föld végső határáig. Mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot” (Ésa. 48,20-22)

Bizony: „Feltűrte, és kinyújtotta az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, szeme láttára, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását! Távozzatok, távozzatok, jertek, vonuljatok ki onnan, tisztátalant ne illessetek, és ne érintsetek. Jertek ki közülük, vonuljatok ki belőle, tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok. De ne sietséggel jertek ki, mert nem kell sietve vonulnotok, és ne futással menjetek, mert nem kell futva mennetek, mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izráel Istene. Mögöttetek is Izráel Istene lesz” (Ésa. 52,10-12)

És hogy honnan kell kimenekülni mindazoknak, akik az Úréi – vagyis mivel és kikkel nem szabad közösséget vállalni – arról így szól Isten Igéje: „Fussatok, meneküljetek ki Babilonból, vagyis e világból, hiszen e világ a bálványimádás és az Isten elleni lázadás színhelye. És kiki mentse meg az ő életét. Ne vesszetek el az ő gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet néki az ő tetteiért érdem szerint” (Jer. 51,6)

Mert: „Megfenyítem, megbüntetem Bélt is Babilonban, és kiveszem, kivonom szájából, amit elnyelt, és többé nem futnak, nem özönlenek hozzá a nemzetek, a népek. Babilonnak kőfala is ledől, várfala is leomlik. Jöjjetek ki belőle, oh én népem, és mentse mindenki az életét az Úr haragjának tüzétől. És el ne olvadjon, ne lágyuljon meg a ti szívetek és ne féljetek a hírtől, amely hallatszik e földön, mikor egyik esztendőben hír jő, vagyis ez a hír járja, és a másik esztendőben is a hír, vagyis az a hír, hogy erőszakosság van a földön, uralkodó tör uralkodóra!” (Jer. 51,44-46)

Hát: „Fussatok ki, és bujdossatok el Babilonból és jöjjetek ki Káldea földéből, távozzatok a káldeusok országából, és olyanok legyetek, mint a kecskebakok, mint a kosok a nyáj előtt” (Jer. 50,8)

János apostolon keresztül megerősíti a Szent Szellem a prófétai szót: „És hallék más szózatot a mennyből, egy másik hang szól az égből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki, menjetek ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból, hogy a rámért csapások ne érjenek titeket” (Jel. 18,4)

És a Szent Szellem megvilágítja, hogy mi a prófétákon keresztül kijelentett Isteni akarat, és annak oka: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a hústest kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)