Ige: A krisztusi ember hozzáállása az üldözésekhez.

 „dicsekedünk, és ujjongunk a háborúságokban, nyomorúságokban; szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban; Külső szorongatásokban; szorult helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban is, tudván, hogy a háborúság nyomorúság, békességes tűrést nemz, kitartást, állhatatosságot munkál és eredményez.

az állhatatosság, a kitartás, és a reményteljes tűrés pedig a kipróbáltságot, vagyis megvizsgáltságot, a kipróbáltság a reménységet, vagyis biztos várását jelenti annak, ami be is fog következni.

A reménység pedig nem szégyenít, és nem csal meg; nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme az Istennek természete kitöltetett, kiáradt a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe, vagyis a szellemi életünk központjába a Szent Szellem által, ki adatott nékünk*(Róm. 5,3-5)

*Az apostol vallástétele, példaként minden krisztusi ember számára: „Annakokáért gyönyörködöm a Krisztusért szenvedett erőtlenségekben, bántalmazásokban gyalázásban, erőszakban, nyomorúságokban, szorult helyzetben, üldözésekben és szorongattatásokban, és nehéz helyzetekben. Mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős, és akkor vagyok hatalmas.

 »Más fordítás: Ezért örömmel elviselem a gyengeségeimet, amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak rólam, amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor az emberek üldöznek és rosszul bánnak velem. Mindezekben a dolgokban örömömet lelem, mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős«” (2 Kor. 12,10).

„Tudván, hogy a ti hiteteknek és hűségeteknek megpróbáltatása és megvizsgálása kitartást kitartó, állhatatos, türelmes várakozást, örömteli, reményteljes tűrést szerez.

[Más fordítás: hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez]” (Jak. 1,3).

 És ezért boldogan vallja az apostol hogy: „De mindezekben, és mindezekkel szemben győzteseknél is többek vagyunk, és felettébb diadalmaskodunk; döntő, teljes, tökéletes, végleges, és fölényes győzelmet aratunk Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37).

 Hiszen: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, minden javukat szolgálja, minden összejátszik, minden körülmény, esemény, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak, akik az ő elhatározása szerint arra vannak elhíva hogy szentek legyenek” (Róm. 8,28). 

És az Úr maga erősít meg a hosszútűrésre és kitartásra: „Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra, és teljes állhatatosságra és hosszútűrésre, és béketűrésre örömmel;

[Más fordítás: Az ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít]” (Kol. 1,11).

Az Úr Jézus figyelmezteti az övéit, és kijelenti, ezeknek a nyomorúságoknak okát: „Emlékezzetek meg ama beszédekről, azokról az igékről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én igéimet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).

 De: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak, ha csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek, és háborgatnak, üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény /bíróság / előtt vád alá helyeznek titeket, és mindenféle gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem, ha hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és örvendezzetek, ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor, mert a ti jutalmatok, és kárpótlásotok bőséges, és nagy fizetség jár nektek a mennyekben: mert így háborgatták, üldözték, zaklatták, vádolták a prófétákat, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek voltak, akik előttetetk éltek” (Mát. 5,11-12).

De ennek ellenére: „Bölcsességet beszél az igaznak szája, és a nyelve megigazulást szól. Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt, mert meg akarja ölni; De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sőt nem engedi, hogy kezébe kerüljön, vagy hogy bűnösként elítéljék. Várjad az Urat, és reménykedj az Úrban, őrizd meg az ő útját, és maradj az ő útján; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa, vagy mint egy terebélyes zöldellő fa; De elmúlt, egyszer csak eltűnt és ímé nincsen, és nem volt többé! Kerestem, de nem található” (Zsolt. 37,30-36).