„… hosszútűrő nagyon türelmes, amely
haragos indulatot megfékez.
Jóságos, kedves, szeretetre
méltó.
Az ilyen szeretet nem irigykedik,
nem féltékeny, nem vetélkedik, nem verseng, nem lép fel vetélytársként.
Ez a szeretet nem kérkedik, nem
dicsekszik, nem henceg, nem fuvalkodik fel, nem is kevély, nem pöffeszkedik,
nem gőgös, nem fújja fel magát.
Nem illetlen, nem tapintatlan,
nem viselkedik bántóan.
Nem nagyravágyó, nem keresi a
maga hasznát, a maga érdekeit, javát.
Nem gerjed és nem lobban haragra,
nem bőszül fel, nem válik ingerültté.
Nem rója, és nem számítja fel,
nem tartja számon a gonoszt, a rosszat, sérelmet, sőt nem is gondol rosszra.
Nem örül, és nem örvendezik a
hamisságnak, a gonoszságnak, igazságtalanságnak, istentelenségnek, de együtt
örül, és örvendezik az igazsággal, mert örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten
igéjének győzelmében leli.
Mindent elfedez, eltakar,
csenddel elleplez, vagyis szó nélkül eltűr, türelmesen elvisel, elhallgat,
magában tart.
Mindent elhisz, és mindig
bizakodik, és elvárva remél.
Mindent eltűr, elvisel,
elszenved, teher alatt marad, és kitartással tűr, mindenben állhatatos.
A szeretet soha el nem fogy, el
nem múlik, alább nem hagy, nem roskad össze, nem vall kudarcot, nem merül ki,
és nem szűnik meg soha ” (I Kor. 13,4-7)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.