Jakab levél 5. fejezet: A szeretet bűnök sokaságát fedezi el; (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Jak. 5,1 Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok, a [(talaipória): szerencsétlenségek, szenvedések, a fájdalom] miatt, amelyek elkövetkeznek reátok, amelyek [(eperkhomai): rátok törnek]*

*Az Úr Jézus kijelentése: „De jaj néktek, mert rossz lesz nektek, gazdagoknak, mert ti már megkaptátok a ti vigasztalásotokat” (Luk. 6,24). Mert: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe [az ördög kelepcéjébe] meg tőrbe [(pagisz): csapdába] és sok esztelen [(anoétosz): értelmetlen] és káros [(blaberosz): ártalmas] kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe [(olethrosz): pusztulásba] és romlásba merítik [(büthidzó): sodorják, döntik]” (1 Tim. 6,9).

Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „Ne gyűjtsetek, és ne halmozzatok fel magatoknak kincseket a földön, hol azokat a rozsda megeszi, és tönkreteszi, és a moly megemészti, megrágja, és ahol a tolvajok betörnek, és átásva a falat kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda nem marja, és nem teszi tönkre, sem a moly nem rágja, és meg nem emészti, és ahol a tolvajok nem törnek be, nem ássák át falat, és el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Mát. 6,19-21).

 Tehát: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen hústesti eszességedtől szűnjél meg, és a magad belátásából hagyd abba” (Péld. 23,4)

Mert: „Siet a marhakeresésre, vagyis a vagyonszerzésre a gonosz szemű ember és vagyont akar szerezni a kapzsi ember; De nem veszi észre, hogy szükség jő reá, hogy ínségbe jut” (Péld. 28,22)

„Aki bízik az ő gazdagságában, elbukik…” (Péld. 11,28).

„Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, aki követi a telhetetlenséget…”(Péld. 15,27).

Így figyelmeztet az apostol: „És akik élnek a világ javaival, vagyis e világgal, és igénybe veszik, és felhasználják a világ dolgait; akik hasznot húznak a világból, mintha nem élnének vele: mint akik azt nem kényük-kedvük szerint használnák, és mintha nem vennék igénybe, mert elmúlik e világnak ábrázatja, alakja, formája, pompája, külső arculata, megjelenési formája. Mert változik e világ színtere” (1 Kor. 7,31).

Ezért: „… keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek is mind ráadásul megadatnak néktek” (Mát. 6,33).

Jak. 5,2 Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly [rágta] ette meg;*

*Erről prófétál Ézsaiás is: „… Ímé, mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti (moly rágja) meg őket! (Ésa. 50.9.

 Igen: „Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket…” (Ésa. 51,8).

Jak. 5,3 Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti (szarx): hús)testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek [(thészauridzó): halmoztatok fel] az utolsó napokban!

Jak. 5,4 Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok, [(aposztereó): visszatartottatok égre] kiált. És az aratók kiáltásai [panaszai] eljutottak a Seregek Urának füleihez*

*Mert azt mondja az Úr: „… A napszámos bére ne maradjon nálad másnap reggelig” (3 Móz. 19,13).

Hanem: „Azon a napon add meg az ő bérét, és le se menjen felette a nap; mert szegény (nyomorult) ő, és (sóvárogva) kívánkozik utána, hogy ellened ne kiáltson az Úrhoz, és bűn ne legyen rajtad” (5 Móz. 24,15).

Mert: „Aki elnyomja a szegényt, (a nincstelent) hogy szaporítsa az ő marháját, (hogy maga gyarapodjék); … végre szűkölködésre (ínségre) jut” (Péld. 22,16)

Bizony: „Jaj annak, aki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul, és (jogtalan módon); aki az ő felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét néki meg nem adja” (Jer. 22,13).

„Miattuk száll hozzá a nincstelenek kiáltása, ő pedig meghallgatja a nyomorultak kiáltását” (Jób. 34,28).

És: „ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek … azok ellen, akik megrövidítik a munkásnak bérét, (akik kizsarolják a napszámost) … és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 3,5).

Jak. 5,5 Dőzsöltetek e földön és tobzódtatok; szívetek legeltettétek, mint áldozás napján. [Görög szöveg: (trüphaó szpatalaó): fényűzően / élvezeteknek éltetek, zabolátlanul / kicsapongóan, és (kardia): bensőtöket (trephó): hizlaltátok a (szphagé hémera): leölés levágatás napjára]*

*Az Úr Jézus egy példázattal szemlélteti a gazdag ember gondolkodását, és sorsát: Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba [finom lenvászon ruhába], mindennap dúsan [pazarul, pompával, fényűzően] vigadozván [Más fordítás: és nap, mint nap fényes lakomát rendezett, és dúsan lakmározott, és pompában vigadott]: És vala egy Lázár [jelentése: akit Isten megsegít] nevű [szegény, magával tehetetlen] koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve [aki ott feküdt a gazdag kapubejárata előtt], fekélyekkel tele [fájdalmas gennyes sebekkel borítva]. És kíván vala [és vágyódott, és örült volna] megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit [az ő fekélyeit]. (Más fordítás: És azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták az ő sebeit). Lőn pedig, hogy meghala a [szegény, nincstelen, nélkülöző] koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemettették [vagyis elhantolták]. És [amint ez] a pokolban [a láthatatlan országban, az alvilágban] felemelé az ő szemeit [az ő tekintetét], kínokban lévén [és kínok között gyötrődve], és látá [megpillantotta, és észrevette, a feltűnő, megjelenő, és láthatóvá váló] Ábrahámot távol, és Lázárt [jelentése: akit Isten megsegít] annak kebelében [vagyis: ölében]. És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! Könyörülj rajtam [és szánj meg engem], és bocsásd el [és küld el] Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem [fájdalmasan szenvedek, és kínlódok, és iszonyúan gyötrődöm] e lángban. Monda pedig Ábrahám: Fiam, [jusson eszedbe], és emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted [vagyis megkaptad, és hogy milyen jó dolgod volt] a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait [éppen úgy, mint Lázár a bajokat, szerencsétlenségeket, viszontagságokat, és hogy kijutott neki a rosszból]. Most pedig ez [ő] vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel [te pedig szenvedsz, és a te osztályrészed pedig a gyötrelem]” (Luk. 16,19-25).

 Jób így beszél az Isten nélkül élő emberről: „Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, (az istentelennek, az Isten nélkül élőnek) hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét (vagyis az ő életét)? (Más fordítás: Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét)? Meghallja (vagy meghallgatja) -e kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá (és ha végszükségbe kerül)? Vajon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-e mindenkor az Istent?” (Jób. 27,8-10).

Mert ahogy: „Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol (vagyis a holtak hazája) azokat, akik vétkeznek. Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz (csemegéjévé), és édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik (az álnokság), mint a reves fa” (Jób. 24,19-20).

 A Példabeszédek is említi: „Mint a sír és a pokol meg nem elégednek (vagyis amilyen telhetetlen a halál és az elmúlás helye, éppoly telhetetlen az emberi szem), és úgy az embernek szemei meg nem elégednek” (Péld. 27,20).

És így folytatódik a kijelentés: „De jaj néktek [rossz lesz nektek], gazdagoknak [(plúsziosz): vagyonos; bővölködő], mert [ti már] elvettétek [megkaptátok] a ti vigasztalásotokat” (Luk. 6,24).

Jób pedig így elmélkedik a gazdagnak, és a szegénynek sorsáról: „Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak? Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak. Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének. Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utjaidnak tudásában nem gyönyörködünk! Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte? Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájuk az ő veszedelmük! Hányszor osztogatja részűket haragjában. Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el. Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan; Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad. Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval. Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket” (Jób. 21,7.12-15.17-18.23-26).

 Ezért figyelmeztet az Úr: „Ne légy azok közül való, akik borral dőzsölnek; azok közül, akik hússal tobzódnak. Mert a részeges és tobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az alvás” (Péld. 23,20-21).

És a nyáj pásztoraihoz is szól az Úr, bemutatva gondolkozásukat, és sorsukat: „Ti azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, ezért az erőszak uralmát közel hoztátok! Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat! Hárfakísérettel danolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé. Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek. Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának” (Ámós. 6,3-7).

Hát: „Jajgassatok, pásztorok, kiáltozzatok, fetrengjetek, ti vezetői a nyájnak, mert eljött rátok a ti megöletéseteknek és szétszóratásotoknak ideje, és elhullotok, noha drága edények vagytok. Nincs hová futniuk a pásztoroknak, és menekülniük a nyáj vezetőinek” (Jer. 25,34-35).

Jak. 5,6 Elkárhoztattátok, [(katadikadzó): elítéltétek, bűnösnek nyilvánítva], és megöltétek az igazat, a [(dikaiosz): megigazultat]; nem áll ellent néktek*

*És hogy kiről beszél az apostol, azt az Evangélium mutatja be: Az Úr Jézust átadják a zsidók a helytartónak: „A helytartó pedig [nyomatékosan] monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább [és még hangosabban, és harsányabban] kiáltoznak [és ordítoztak] vala, mondván: Feszíttessék meg! Akkor elbocsátá [és szabadon engedte] nékik Barabást; Jézust pedig megostoroztatván, kezükbe adá [és kiszolgáltatta], hogy megfeszíttessék (hogy kivégezzék)” (Mát. 27,23.26).

Jak. 5,7 Legyetek azért, atyámfiai, [testvéreim] béketűrők [(makrothümeó): türelmesek, állhatatosak, kitartóak] az Úrnak eljöveteléig [(parúszia): látogatásáig, megjelenéséig]. Ímé a szántóvető [(geórgosz): a földművelő] várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel [(makrothümeó): türelmesen, állhatatosan, kitartóan] várja, míg reggeli [(proimosz): korai] és esteli [(opszimosz): kései] esőt [(hüetosz): záport] kap*

*Az apostol is így bátorítja a hívőket: „Mert békességes tűrésre, és (állhatatosságra) van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik” (Zsid. 10,36-37).

 Az Úr Jézus kijelentése, mert: „Úgy van az Isten országa, az Isten királysága, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és felébred, és fölkel éjjel és nappal, közben múlnak az éjszakák és a nappalok; a mag pedig kihajt, kisarjad és nő, és a szár megnyúlik és felnő, ő maga sem tudja miképpen. [Más fordítás: Akár alszik, akár virraszt, s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga a gazda sem tudja hogyan].  Mert magától terem a föld, először füvet, vagyis először zöld sarjat, szárat, azután kalászt, azután teljes búzát, vagyis érett magot a kalászban” (Márk. 4,26-28).

Mert az Úr megígérte: „Lészen azért, hogyha valóban engedelmeskedtek az én parancsolataimnak, amelyeket én ma parancsolok néktek, úgy hogy az Urat, a ti Isteneteket, szeretitek, és néki szolgáltok teljes szívetekből és teljes lelketekből: Esőt adok a ti földetekre a maga idejében, alkalmatos időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat” (5 Móz. 11,13-14).

És hogy miért késik az ígéret beteljesedése, arról így beszél a Szent Szellem: „De ennek a népnek lázongó és dacos szíve van, állandóan lázadozik. Eszükbe sem jut, hogy féljék Istenüket, az URat, aki az őszi és a tavaszi esőt megadja a maga idejében, és biztosítja az aratásra rendelt heteket” (Jer. 5,23-24).

„Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő eljövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint a korai és mint a késői eső, amely megáztatja a földet” (Hós. 6,3).

És akkor: „Sionnak fiai! Örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban” (Jóel. 2,23).

Jak. 5,8 Legyetek ti is béketűrők, [(makrothümeó): türelmesek, állhatatosak, kitartóak]  és erősítsétek meg szíveteket, [a ti bensőtöket] mert az Úrnak eljövetele [(parúszia): látogatása, megjelenése] közel van.

Jak. 5,9 Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, [ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra] hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll.

Jak. 5,10 Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben [a (kakopatheia): szerencsétlenség, nyomorúság elszenvedésére a baj elhordozására] és béketűrésben [(makrothümia): és hosszútűrésben, állhatatosságban, kitartásban] a prófétákat [(prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy, aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket], akik az Úr nevében szólottak*

*Az Úr Jézus bátorítása: „Örüljetek és örvendezzetek, sőt ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor, mert a ti jutalmatok, a ti kárpótlásotok bőséges, és nagy fizetség jár nektek a mennyekben: mert így háborgatták, és üldözték, zaklatták, és vádolták a prófétákat, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek voltak, akik előttetek éltek” (Mát. 5,12).

Az apostol bizonyságtétele: „Mások megszégyenítések (megcsúfoltatások) és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket, (kínpróbát szenvedtek); juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, akikre nem volt méltó a világ; (bujdosva) bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban” (Zsid. 11,36-38).

 És mert Jeremiás hirdette az Úr igéjét: „Ezért megverette Pashúr Jeremiás prófétát, majd kalodába záratta, amely a felső benjámini kapuban volt az ÚR háza mellett. És: a fejedelmek megharaguvának Jeremiásra, és megvereték őt, és veték a fogházba az írástudó Jónatán házába: mert azt rendelték vala fogháznak. Így került Jeremiás a tömlöcbe, egy föld alatti üregbe. Ott kellett maradnia Jeremiásnak sokáig. És újra-és újra: Elvivék Jeremiást, hogy bevessék Melkiásnak, a Hammélek fiának vermébe, amely a tömlöc pitvarában vala; és lebocsáták Jeremiást köteleken; a veremben pedig nem víz vala, hanem sár, és beesék (belesüllyedt) Jeremiás a sárba” (Jer. 20,2; 37,15-16; 38.6)

Jak. 5,11 Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat [(hüpomenó): elviselni, kibírni]. Jóbnak [jelentése: a megtámadott, a gyűlölt, üldözött] tűrését [(hüpomoné): kitartását, állhatatosságát] hallottátok, [(akúó kai): megértettétek, akkor] az Úrtól való végét [(telosz): eredményét, végét] láttátok, [(eidó oida hoti): megismertétek, hogyan intézte a sorsát az Úr, mert] igen irgalmas az Úr és könyörületes*

*A kísértés – melynek célja Istentől való elszakadásra bírni a hívőket – csapások, szeretteink elvesztése, elszegényedés, betegség, üldözés, és ezek okozója a sátán, ahogy ezt Isten igéje bemutatja: „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal (és a gonosztól) nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai (szeretett testvéreim)! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akiben nincs változás, vagy változásnak árnyéka (sem fénynek és árnyéknak váltakozása)” (Jak. 1,12-17).

És mert: „Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy” (Zsolt. 103,8).

A türelmes elviselés eredményeként: „…eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, amije volt. …jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét, mert lőn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. És lőn néki hét fia és három leánya. Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig. És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel” (Jób. 42,10.12-13.16-17).

Jak. 5,12 Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, [testvéreim] se az égre, se a földre, [se más egyébre] se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás [ítélet] alá ne essetek [(hüpokriszisz eisz piptó): szerepjátszásba, tettetésbe, színlelésbe, képmutatásba esve megszálljon a sátán]*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Teljességgel, sőt egyáltalán ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke, az Istennek trónja. Se a földre, mert az az Ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy, a hatalmas Királynak városa. Se a te fejedre ne esküdjél, mert arra sem vagy képes, és nem áll hatalmadban, hogy egyetlen hajszáladat fehérré vagy feketévé tedd. Hanem legyen a ti beszédetek inkább: Úgy, úgy, és legyen az igen, igen; a nem, nem; ami pedig ezeken felül vagyon, és ami ezt túlhaladja, a gonosztól vagyon, és tőle ered” (Mát. 5,34-37).

 Az Úr így figyelmezteti Izráelt: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, és ne mondd ki hiába, vagyis jogtalanul, sem gonoszságra, rombolásra, pusztításra, hazugságra, vagy valamilyen bálványra. Mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi, és hiába mondja ki, vagyis jogtalanul, vagy gonoszságra, rombolásra, pusztításra, hazugságra, vagy bálványra mondja ki” (2 Móz. 20,7)

„És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted, és meggyalázod, és megszentségteleníted, vagyis profánná teszed a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,12).

Pál apostol megvallása: „… amit akarok, hústest szerint akarom-é, hogy nálam az igen, valóban igen és a nem, nem legyen? Vagy nálam a tervek csupán földi szándékból születnek, és nekem az igen és a nem mindegy? De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt egyszer igen és máskor nem. Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk, és prédikáltunk, én és Silvánus és Timóteus, nem volt IGEN is meg NEM is, hanem Őbenne valósult meg az IGEN. Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett Ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk, és rajtunk keresztül” (2 Kor. 1,17-20).

Jak. 5,13 Szenved-é valaki köztetek? [(kakopatheó): nehéz helyzetben van, nehézségen megy keresztül]? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen*

*Mert azt mondja az Úr: „És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem” (Zsolt. 50,15).

Jak. 5,14 Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet, az [(ekklészia): a kihívottak közösségének, az eklézsiának] véneit [(preszbüterosz): presbitereit], és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében*

*Az apostolok is így cselekedtek a Szent Szellem kitöltése előtt: „És sok ördögöt, vagyis gonosz szellemet, démont űznek, és hajtottak vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala” (Márk. 6,13).

Jak. 5,15 És a hitből való imádság megtartja [(szódzó): meggyógyítja] a beteget, [megszabadítja a szenvedőt] és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki*

*Mert: „Ha megvalljuk [(homologeó): elismerjük, és bevalljuk] bűneinket [(hamartia): céltévesztésünket, akkor megtapasztaljuk, hogy Isten], hű és igaz [megbízható és igazságos], hogy megbocsássa bűneinket [hogy (aphiémi): elengedje tartozásunkat, és felmentsen a céltévesztés alól] és megtisztítson [(katharidzó): tisztának nyilvánítson] minket minden hamisságtól. [(adikia): igazságtalanságtól, istentelenségtől]” (1 Ján. 1,9).

Igen: „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket” (Zsolt. 103,3.12)

Már Dávid próféciájában kijelentést nyer a betegség oka, és az Úr megbocsátó szeretete: „Az ÚR megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön; nem engedi át ellenségei dühének. Az ÚR enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik. Ezt mondom: Uram, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!” (Zsolt. 41,3-5).

Jak. 5,16 Valljátok meg bűneiteket [(paraptóma): botlásaitokat, eleséseiteket] egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos [(iszkhüó): nagy az ereje] az igaznak, a [(dikaiosz): megigazultnak] buzgóságos könyörgése*

*Az ima meghallgatás feltételeiről is beszél az Úr: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek (tőlem) az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,12-14). 

Hát: „Kérjetek és (meg)adatik néktek [kapni fogtok]; keressetek és találtok; zörgessetek [kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek]. Mert [mindenki] aki kér, mind kap [megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál [megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik]. (Mát. 7,7-8).

De: Amit könyörgésetekben kértek higgyétek, hogy mindazt megnyeritek [higgyétek, hogy már megkaptátok], és meglészen néktek [és a tiétek lesz az]” (Márk. 11,24).

És hogy előbb mit kérjünk: „Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. És… ád a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle kérik” (Luk. 11,10-11).

„De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához (az olyan, mint a tenger hulláma), amelyet a szél hajt (sodor) és ide s tova-hány (és ide-oda hajt). Mert ne vélje (tehát) az ilyen ember, hogy kaphat valamit (bármit is) az Úrtól; A kétszívű (a kétlelkű), a minden útjában állhatatlan ember” (Jak. 1,6-8).

Az ima teljesülésének további feltételei: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok (bármit akartok), és meglesz az néktek (és megadatik nektek)” (Ján. 15,-5.7).

„És akármit kérjünk, megnyerjük (megkapjuk) tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk (ahogyan erre parancsolatot adott nekünk)” (1 Ján. 3,22-23).

„És ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk (az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti), hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink (hogy már megkaptuk), amelyeket kértünk Őtőle” (1 Ján. 5,14-15).

Dávid így prófétál: „A szegények (alázatosok) kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, (feléjük fordítod füledet, és) füleiddel figyelmezel” (Zsolt. 10,17).

Mert: „Az Úr szemei az igazakon (megigazultakon) vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán (Az ÚR szeme látja az igazakat (megigazultakat), füle meghallja kiáltásukat)” (Zsolt. 34,16).

Hiszen: „Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel (igazán) hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek (Őt tisztelőknek) kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,18-19).

 Bizony: „… az igazaknak (megigazultaknak) … könyörgését (imádságát) meghallgatja” (Péld. 15,29).

„Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton [(szümphóneó): összhangban; Szó szerint: együtt hangzanak, azonos véleményen vannak, egyetértenek, megegyezésre jutnak, megállapodnak, szövetséget kötnek] lesznek a földön minden [bármely] dolog felől [pragma): Esemény, fordulat, jelenség, tárgy, tény, ügy, téma; feladat, vállalkozás, jogi ügy(let), per. Vagyis: ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban], amit csak kérnek [azt mind], megadja nékik az én mennyei [égi] Atyám (g: meg lesz nékik az én mennyei Atyámtól). Mert [ugyanis] ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek [(szünagó): szó szerint: együvé vezettetnek, összegyűjtetnek, (Isten vezeti/gyűjti együvé az érintetteket, nem csak puszta emberi kezdeményezésről van szó)] az én nevemben, ott [mindig jelen] vagyok közöttük” (Mát. 18,19-20).

És így folytatja az Úr Jézus: Mert: „Vajon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” (Ámós 3,3).

Ha pedig nem teljesül a kérésünk, az: … A ti hitetlenségetek miatt [kishitűségetek miatt. Mert kevés, gyenge a hitetek]. Mert bizony [igazán] mondom néktek: Ha [csak] akkora [annyi] hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek [számotokra]” (Mát. 17,20).

És az Úr Jézus a terméketlen hívő életről is mond egy példázatot: „És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És (erre) monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje (ide)járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki (hagyd meg) még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom (körülásom) és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt” (Luk. 13,6-9).

Jak. 5,17 Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; [és amikor buzgón imádkozott] és imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig:

Jak. 5,18 És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét [(karposz): és a föld meghozta termését]*

*Erről így tesz bizonyságot Isten igéje: „És szóla Thesbites (jelentése: a visszajövő) Illés, (jelentése: erősségem az Úr; az én Istenem az Úr) a Gileád (jelentése: szirtes, szakadékos vidék, a tanúbizonyság kőrakása). / Az Egyház) lakói közül, Akhábnak (jelentése: az atya fivére): Él az Úr, az Izráel (jelentése: akiért Isten harcol) Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint” (1 Kir. 17,1).

„És lőn sok idő multán, a harmadik esztendőben, az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: … esőt adok a föld színére” (1 Kir. 18,1).

Miután az Úr szólt Illéshez: „Akkor monda Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esőnek zúgása hallszik. És felment Akháb, hogy egyék és igyék. Illés pedig felment a Kármel (ültetvény) hegy tetejére, és leborula a földre, és az ő orcáját az ő két térde közé tevé; És monda az ő szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé. És felment, és arrafelé nézett, és monda: Nincsen semmi. És monda Illés: Menj vissza hétszer. És lőn hetedúttal, monda a szolga: Ímé egy (tenyérnyi) kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből. Akkor monda: Menj fel, mondd meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az eső. És lőn azonközben, hogy besötétedett az ég a fellegektől és a széltől, és nagy eső lett. Akháb pedig szekérre ült és elment Jezréelbe (jelentése: Isten új vetést, új népet fog alapítani, plántálni)” (1 Kir. 18,41-45).

Jak. 5,19 Atyámfiai, [(adelphosz): testvéreim] hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, a [(alétheia): valóságtól], és megtéríti őt valaki*

*Ha pedig eltévelyedik valaki az igazságtól: „Atyámfiai (testvéreim), még ha előfogja is az embert valami bűn (ha valakit tetten is érnek valamilyen hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogásban), ti szellemiek (akik szellemi emberek vagytok), igazítsátok útba (igazítsátok helyre) az olyant szelídségnek (jóindulat, barátságosság, higgadtság) szellemével. Ügyelvén (de azért vigyázva) magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is” (Gal. 6,1).

És azért kell figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni.  Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de vérét (vagyis életét) a te kezedből kívánom meg. (Más fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon). Ha pedig te megintetted (és figyelmeztetted) azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék (többé), és ő nem vétkezik többé: élvén él (mert akkor életben marad), mert engedett az intésnek (és a figyelmeztetésnek), és te (is) a te lelkedet (vagyis életedet) megmentetted” (Ezék. 3,20-21).

 Júdás apostol is erre figyelmezteti a hívőket: „És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket. [Más fordítás: Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, győzzétek meg őket, ha még ingadoznak, némelyeket pedig utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak]. Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és utálva még a ruhát is, amelyet a hústest beszennyezett, [(miszeó): undorodva még a hústól bemocskolt köntösüket is]” (Júd. 1,22-23).

Jak. 5,20 Tudja, és [(ginószkó): értse] meg, hogy aki bűnöst [(hamartólosz) a célt eltévesztőt] térít meg az ő tévelygő útjáról, életet ment meg a haláltól és sok bűnt [(hamartia): tévedést, hibát] elfedez [(kalüptó): befed, betakar, elrejt, eltitkol; fátylat borít a vétkek sokaságára]*

*De ezt csak az tudja megtenni, aki szeret, ezért buzdít így az apostol: „Mindenek előtt legyetek hajlandók (és tartsatok ki) az egymás iránti (elszánt, megállás nélküli, heves, forró) szeretetben, mert a szeretet sok vétket elfedez (befed, betakar)” (1Pét 4,8).

Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez (kalüptó: befed, betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12). 

Ezért így bátorít János apostol is: „Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik. Van halálos bűn; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön. Minden igazságtalanság bűn; de van nem halálos bűn is” (1 Ján. 5,16-17).

Már Dávid így könyörög: „Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség szellemével támogass engem. Hadd tanítsam a bűnösöket (a hűtleneket) a te útjaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád” (Zsolt. 51,14-15)