Vezetem majd a vakot olyan
úton, amelyet nem ismertek" (Ézs 42,16).
Gondoljuk csak el: Ő a
végtelenül dicsőséges Úr - mint a vakok vezetője. Micsoda határtalan
együttérzés van ebben! A vak ember nem képes megtalálni az olyan utat, amelyet
nem ismer. Még ha ismeri is az utat, akkor is nehezen tud menni rajta; de egy
ismeretlen úton vezető nélkül nem tud járni. Természet szerint valamennyien
vakok vagyunk, az üdvösség útját nem találjuk meg, csak ha az Úr rávezet
bennünket. Ő vezérel mindaddig, amíg elérünk hozzá, hogy azután megnyissa
szemünket. Mindnyájan vakok vagyunk a jövőnket illetően is: nem látjuk előre
még azt sem, hogy egy óra múlva mi lesz velünk. Az Úr Jézus azonban vezet
bennünket egészen utunk végéig. Áldott legyen az Ő neve!
Mi nem sejtjük, hogyan
érkezhet szabadulás a számunkra. Az Úr azonban tudja, és vezet bennünket, amíg
meg nem menekültünk minden veszedelemtől. Boldogok azok, akik a jó Pásztor
kezébe teszik a kezüket, és teljesen rábízzák útjukat és önmagukat is. Az Úr
mindvégig vezeti őket, és amikor végül hazaérnek a dicsőség honába és
végigtekintenek majd az úton, amelyen Isten vezette őket, szívből jövő, őszinte
hálaének tör majd ki belőlük nagy jótevőjük dicséretére.
Uram, vezess ma engem is,
szegény vak gyermekedet a te utadon, mert én nem ismerem a helyes utat.
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.