…Ugyanis minden a tiétek…Ti pedig a Krisztusé, Krisztus
pedig Istené.
- 1Korinthus 3,21. 23.
Az ember nem gondolná, hogy a korinthusiak bármit is
kaphattak volna Istentől; olyan testiek voltak. Pál azzal kezdte ezt a
fejezetet, hogy közölte velük, mennyire testiek, mégis hozzátette: „…minden a
tiétek.”
Amikor beleszülettél Isten családjába, tiéd lett a jog és
a kiváltság: használhatod Jézus nevét. Mindaz, amit Jézus megvásárolt és
mindaz, aminek kifizette az árát, természetszerűen a tiéd lett. De rajtad
múlik, hogy használd, ami a tiéd.
Gondoljunk csak a tékozló fiú történetére. Ha a tékozló
fiú a bűnöst vagy a visszaesőt jelképezi, az apa pedig Istent, akkor az idősebb
testvér olyan keresztényt, aki nem tévelyedett el. Amikor a nagyobbik fiú
hazajött a mezőről, zene és tánc kiszűrődő hangjait hallotta. Az egyik szolga
adta tudtára: „A te öcséd jött meg, és atyád levágatá a hízott tulkot.” Az
idősebb testvér erre nagyon megharagudott, és nem volt hajlandó bemenni együtt
ünnepelni velük. Így atyja ment ki hozzá és kérlelte. „Nem, nem megyek be” —
mondta az idősebb testvér. „Ennyi esztendőtől fogva szolgálok neked. Én sohasem
hagytalak el. Nem költöttem el a pénzedet. És te sohasem rendeztél ilyen
lakomát nekem.” „Fiam — mondta az atya — …mindenem a tiéd.” (Luk. 15,31)
Istennél megvan az, amire szükséged van. Ha megvan, akkor
az a tiéd. De neked kell birtokba venned.
Megvallás: Minden az enyém. Én a Krisztusé vagyok,
Krisztus pedig Istené. Jézus neve az enyém, használhatom ezt a nevet, és fogom
is használni. Minden, ami az Atyáé, az enyém is.
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.