Az együtt érzõ szív áldásai (1)

„Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre..." (Zsoltárok 41:2)

Még a nehéz gazdasági helyzetben is a legtöbben jobb helyzetben vagyunk, mint mások, sõt jobb helyzetben vagyunk, mint valaha voltunk. Lehet, hogy nem rendelkezünk a legújabbal, a legnagyobbal, a legjobbal, a leggyorsabbal, de ritka eset, hogy ne lenne meg a szükséges, igaz? Isten nem akarja, hogy anyagi helyzetünk miatt bûntudatunk legyen, de azt igenis akarja, hogy gondunk legyen a szegényekre. A Biblia azt mondja: „Aki bedugja fülét a nincstelen segélykiáltására, annak sem válaszolnak majd, amikor õ kiált” (Példabeszédek 21:13). Lehet, hogy éppen ezért nem kapsz választ imáidra? Áldás az, ha jó anyagi körülmények között élünk, de nem szabad elfeledkeznünk a szegényekrõl.

Hogyan viszonyul Isten a szegényekhez? Mit vár tõlünk? „Ha valaki elszegényedik testvéreid közül…, ne légy kemény szívû és szûkmarkú szegény testvéreddel szemben…, mert ha nem adsz neki… vétek fog terhelni téged” (5Mózes 15:7-9). Mások segítése nem választási lehetõség, hanem kötelesség. A Szentírásban a tized arra szolgált, hogy Isten munkáját elõsegítse és Isten szolgáiról gondoskodjon, de ugyanakkor meg is kellett osztani: „termésednek a tizedét… odaadod… a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek és lakjanak jól lakóhelyeiden” (5Mózes 26:12). Isten azt mondta: „Ha atyádfia elszegényedik, és tönkremegy melletted, segítsd õt, hogy mint jövevény vagy zsellér élhessen melletted” (3Mózes 25:35). Az igazság az, hogy arra vagyunk elhívva, hogy élelmet, szállást és ruházatot adjunk a szükségben lévõknek (ld. Ézsaiás 58:5-12). Isten együtt érzõ és nagylelkû a szegények felé, és áldását ígérte nekünk, ha követjük ebben az õ példáját.

/Mai ige/