"Keljetek fel, menjünk
el innen!" (Jn 14,31)
Helyes, ha eltűnődünk azon,
hogyan végezzünk el valamit rendesen. De az már baj, ha a tett helyett
tűnődünk. Miután Urunk ilyen csodálatos dolgokat mondott tanítványainak, azt
várnánk, hogy a csendességbe küldi őket, elmélkedni a hallottak felett. De Urunk
sohasem engedte őket elmerengeni "a holdfényben". Amikor azért
keressük Istennel a kapcsolatot, hogy megértsük kívánságát, ezen eltűnődhetünk,
de ha időnket álmodozásra pazaroljuk akkor is, amikor Isten megmondta, hogy mit
tegyünk: ez már helytelen és soha nincs rajta Isten áldása. Isten ilyenkor
azzal kezdi, hogy oldalba löki az álmodozót és ráparancsol: ne ülj, ne is állj,
hanem indulj!
Ha nyugodtan várunk Isten
előtt és Ő megmondta: "Jertek el... puszta helyre" (Mk 6,31), akkor
az ilyen elmélkedés rendben van, mert az a célja, hogy visszazökkentsen Isten
akaratának kerékvágásába. De amikor Isten már szólt, őrizkedj az álmodozástól.
Hadd legyen Ő minden örömöd,
álmod, gyönyörűséged forrása, de aztán szedd a sátorfádat és engedelmeskedj
szavának! Amikor szerelmes vagy, nem ülsz le merengeni kedvesedről, hanem tenni
akarsz érte valamit. Jézus Krisztus is ezt várja tőlünk. Ha Isten parancsa után
is csak tépelődünk és merengünk, ez annak a jele, hogy nem bízunk benne.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.