„Ne mondd ezt: Ahogy ő tett velem, én is úgy teszek vele, megfizetek
mindenkinek cselekedete szerint!”
Példabeszédek 24. rész 29. vers
Jössz még te az én utcámba! Egyszer volt Budán kutyavásár! Jó tett helyébe
jót ne várj! Majd még megkeserülöd! Kígyót melengettem! Ott is fogsz sírni,
ahol senki nem lát! Még azt is megbánod, hogy megszülettél!
Ugye milyen sok szép magyar mondattal ki tudjuk fejezni a fenti igeverset?
Szeretném, ha ma reggel egy kicsit velem gondolkodnál. Képzeld el, hogy épp
ő, akitől aztán tényleg nem vártad, nagyon megbántott. Magadban azon
gondolkodsz, hogyan tudnád visszaadni neki. Ha lehet, kamatostul. Amikor nem
számít rá. Hogyan fog majd nézni?! Micsoda arcot fog vágni hozzá! És elkezdesz
dolgozni a megoldáson. Végre megvan! Megelégedetten hátradőlsz és várod a
pillanatot.
Végre! Végre sikerült! A legváratlanabb pillanatban úgy betartottál neki,
hogy szinte kővé meredt.
És most próbálj meg nekem őszintén válaszolni.
- Boldog vagy?
- Igazán boldoggá tett,
amit csináltál?
- Semmi kis halk
lelkiismeret-hangja sem szólalt meg?
- Nyugodtan aludtál,
miután a részleteket megtervezted?
- Amikor sikerült a
műved, felszabadultan tudtál örülni? Nevetni? Úgy igazán – szívből örülni?
Tudod, mivel lehet a legnagyobbat alakítani? Ha olyasmit teszel, amit
igazán nem vár! Ha a rossz helyébe jóval fizetsz. Egyszer próbáld csak ki.
Aztán figyeld a meghökkent arcot.
De ez csak az egyik része a dolognak. A másik, hogy mi történik Benned?
Hidd el, olyan igazi megelégedéssel tudod majd nyugtázni, amit tettél. És hát
ez sokkal felemelőbb érzés.
Rosszért rosszal fizetni – bárki tud.
De rosszért jóval fizetni – no, ez aztán az igazi kihívás!
Próbáld csak meg!
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/09/jossz-te-meg-az-en-utcamba.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.