Ige: A mindenkori útkészítőről.

 „Vala azaz föllépett, és megjelent egy Istentől küldött ember, kit Isten maga mellől küldött el, kinek neve János.

Ő jött tanúbizonyságul, azaz tanúként, tanúságtétel végett, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, a fényről, hogy mindenki higgyen Őáltala.

Nem ő vala a világosság a fény, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, a fényről*(Ján. 1,6-8)

*És az ő bizonyságtétele így hangzott, amikor a farizeusok kérdezgették Őt: „Felele nékik János, mondván: Én vízbe merítek be; de köztetek van, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízbe alámerítsek, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta megnyugodni, az az, aki bemerít Szent Szellembe. És én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az Isten Fia” (Ján. 1,26-28.33-34).

És: „János bizonyságot tett Őróla, és kiáltott, és azt hirdette mondván: Ő vala az, akiről mondám: Aki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál. És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek, és hogy ismertté legyen Izráel előtt, azért jöttem én, aki vízbe merítek be” (Ján. 1,15)

A Máté írása szerinti Evangélium is bizonyságot tesz Bemerítő Jánosról, és arról, akit ő hirdetett: „Azokban a napokban pedig eljöve, azaz megjelent, fellépett, feltűnt Bemerítő János, aki prédikál és ezt hirdette vala Júdea pusztájában, a Júdeai-sivatagban: Térjetek meg, térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat, térjetek, forduljatok vissza Isten felé, mert elközelített a mennyeknek országa, királysága, uralma. Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre, hogy más felismerésre térjetek, a gondolkozásmód megváltoztatása végett, de aki utánam jő, a nyomomba lép, erősebb, hatalmasabb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó, vagy alkalmas, megfelelő; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket” (Mát. 3,1-2.11).

Márk bizonyságtétele így hangzik: „Amint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet a Te orcád, a Te személyed előtt, aki megkészíti a Te útadat előtted. Előáll vala János, bemerítvén a pusztában, a sivár, elhagyatott, magányos helyen prédikálván a megtérésre, az új felismerésre térésről szóló alámerítkezést, vagyis: hirdette a gondolkodásmód megváltoztatására való bemerítést. A visszatérést, visszafordulást Isten felé, a bűnöknek, azaz a céltévesztésnek, a cél ELVÉTÉSÉNEK bocsánatára, eltörlésére, elengedésére. És prédikálja ezt hirdetve: Utánam jő, aki erősebb, hatalmasabb nálam, akinek nem vagyok méltó, sem elegendő, hogy lehajolván, vagy leborulva, sarujának szíját megoldjam” (Márk. 1,2.4).

Ő jött azért, hogy hirdesse: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Márk. 1,15).

A Lukács írása szerinti Evangélium így ad hírt Bemerítő János szolgálatáról, meghatározva az időt is, amikor szolgálatát elkezdte: „Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás. Annás és Kajafás főpapsága alatt, lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában. És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba, és a Jordán egész környékén prédikálván, hirdette a megtérésre való bemerítést a bűnöknek bocsánatára. Mikor pedig a nép reménykedve várt és szívükben mind azon gondolkoztak, azt fontolgatták János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus, felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan bemerítlek titeket vízbe; de eljő, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét, vagyis szíját megoldjam: az majd bemerít titeket Szent Szellembe és tűzbe. Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a gabonát az ő csűrébe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. És még sok másra is intvén buzdította őket, és hirdeté az evangéliumot a népnek” (Luk. 3,1-3.15-18).

Malakiás próféta már őróla prófétált: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja, és egyengeti előttem az utat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, aki után vágyódtok, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok. Ímé, eljön, sőt jön már, azt mondja a Seregeknek Ura. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, és téríti, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal, és hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök” (Malak. 3,1; 4.6).