Efézusi levél 1. fejezet: Isten magasztalása a Krisztus Jézusban való szellemi áldásért. (revidiált)

Eféz. 1,1 Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratából, az Efézusban^* lévő, ott élő és Krisztus Jézusban hívő, a bizonyságtételt elfogadó, hűséges, kitartó, megbízható szenteknek^**

*Efézusban: Az „Efézusban” szó a legrégibb kéziratokban nem található. A név egyik jelentése egyébként: vég, határ.

**Azoknak ír az apostol, akikhez Korintusból ment először, és szolgált két évig: „Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, elérkezett Efézusba. Mikor ott néhány tanítványra talált, így szólt hozzájuk: „Kaptatok-e Szent Szellemet, amikor hívőkké lettetek?” Ők így feleltek:„Hiszen még azt sem hallottuk, hogy eljött a Szent Szellem.” Ezután megkérdezte tőlük:„Akkor mibe meritkeztetek be?”„A János bemerítésébe” - válaszolták ezek. Pál ekkor így szólt: „János, amikor bemerített, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.” Amikor ezt meghallották, bemeritkeztek az Úr Jézus nevébe. És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szent Szellem, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak. Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól. Amikor pedig egyesek ellenálltak és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket, a tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz nevű ember iskolájában tanított. Ez két éven át tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, meghallották az Úr igéjét, mind a zsidók, mind a görögök. Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; úgyhogy még a testén levő, és általa használt kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz szellemek pedig kimentek belőlük” (Csel. 19,1-12)

Majd a Jeruzsálemi útja – és a római fogsága – előtt ismét tett egy futó látogatást: „Efézusba érve elvált tőlük, maga pedig bement a zsinagógába, és vitázott a zsidókkal. Amikor arra kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt rá hajlandó, hanem búcsút vett tőlük, és ezt mondta: „Ismét visszatérek hozzátok, ha az Isten úgy akarja” Aztán elhajózott Efézusból” (Csel. 18,18-21).

Eféz. 1,2 Kegyelem^* néktek és békesség^** Istentől, a mi Atyánktól, azaz az Úr Jézus Krisztustól.

*Kegyelem (kharisz) „Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt” Így is fordítható: A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben.

**Békesség (eiréné): az, az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. A fogalom egzisztenciális jellegéből következik, hogy kifejezetten csak szellemi értelemben vett békéről a Biblia úgyszólván sehol nem beszél.

Eféz. 1,3 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből^* a mennyeiek között, a Krisztusban^**

*Mennyekből (epuranoi): a mennyekben /egekben lévő dolgok, létezők, lények között; de jelentheti azt is, hogy Isten valamennyi, a mennyei lények körében elérhető áldással megáldotta népét, az egyházat.

**Erről az áldásról szól a Szent Szellem Péter apostolon keresztül is: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra” (1 Pét. 1,3-4)

És már az áldás mindazoké, akik Krisztussal feltámadtak, mert Isten Ővele: „... együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,6).

Eféz. 1,4 Aszerint, amint magának kiválasztott, kiválogatott minket Őbenne a világ teremtetése, és a világalap levetése^* előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek^** hibátlanok, kifogástalanok, szeplő és fogyatékosság nélküliek, támadhatatlanok, teljesen épek Őelőtte, Isten szerinti szeretetben^***

*Levetése: (katabolé): ledobás; levetés; / elvetés Isten színe elől /.

**Feddhetetlenek (amomósz): teljesen épek, fogyatékosság nélküliek, akárcsak az áldozati állat a Törvény előírásai szerint.

***Isten kiválasztottjai vagyunk: "Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” „és aki ezt öröktől fogva tudja” (2 Tim. 1,9-10; Csel. 15,18)

Ezért: „… legyetek azért szentek, mert én szent vagyok” (3 Móz. 11,43-45).

 A megszentelés gyakorlati megvalósításáról így szól az Úr: „Szenteljétek oda magatokat, és legyetek szentek, mert én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. Tartsátok meg rendelkezéseimet, és teljesítsétek azokat! Én, az ÚR, szentellek meg titeket” (3 Móz. 20,7-8)

Az apostol pedig még egyértelmübbé teszi a megszentelődés gyakorlati megvalósítását: „Kérlek, buzdítalak, bátorítalak azért titeket atyámfiai, testvéreim, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda, mutassátok be; adjátok, állítsátok oda a ti testeiteket, azaz teljes lényeteket, személyeteket élő, szent és Istennek kedves, Neki tetsző, és elfogadható áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket. Ez legyen a ti szellemi dicsőítésetek, hódolatotok, ésszerű, igeszerű istentiszteletetek, s így a ti szolgálatotok okos legyen. És ne szabjátok magatokat, ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok, ne idomuljatok e világhoz, ehhez a létkorszakhoz. Hanem változzatok el, alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti elméteknek, gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének megújulása által. A gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy, hogy megvizsgáljátok, felismerjétek, megítélhessétek, megválasszátok, és azt próbálgassátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki tetsző” (Róm. 12,1-2)

 És hogy ki az az Úr, aki megszentel, és hogyan teszi ezt meg, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „...Krisztus... szerette az egyházat, és Önmagát adta azért, hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az ige által. Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle. Hanem hogy legyen szent és feddhetetlen” (Eféz. 5,25-27)

Eféz. 1,5 Eleve elhatározván^* kiszemelve, és eldöntve, hogy minket a maga fiaivá fogad^** és egy fiú helyére helyez Jézus Krisztus által, az Ő akaratának jó kedve szerint^*** [Más fordítás: Szeretetéből indítva azonban már eleve kiszemelt, és különválasztott, minket a maga számára a Krisztus Jézuson keresztül avégre, hogy fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata, és jóságos tetszése is helyeselte]^****

*Eleve elhatározván (prooridzó): előre kiszemel, előre elhatároz, eldönt.

**Fiaivá fogad (hüiotheszia): - fiúként való elhelyezés, vagyis örökbefogadás. Itt pontosabban fordítva: egy fiú helyére helyezte. A fiúvá fogadásnak négy alapvető törvénye volt a görög jog szerint, amelyen keresztül magyarázza el a Szent Szellem, hogy ez gyakorlatilag mit jelent: 1. Megváltozott a családi helyzete, egy másik család tagja lett. (Az Ádám (jelentése: földből való ember) családjából Isten családjának tagja, azaz: mennyei /szellemi/ emberré lett). 2. Ez névváltozással is járt (Ádámról Krisztusra változott a neve). 3. Új otthona lett, az új család szokásait, törvényeit kellett követnie. (Otthona az Atya háza, vagyis a menny. A mennyország szokásait kell követnie, és annak törvénye vonatkozik rá). 4. Új felelősségek és kiváltságok birtokosa lett (Felelőssége az isteni természet /a feltétel nélküli – mentő – szeretet/ megjelenítése itt a földön, kiváltsága: minden helyzetben és helyzet feletti: győzelem).

***Akaratának jó kedve szerint (theléma eudokia): jóakarat, jó szándék, jókedv, jóindulat, jótetszés. Itt: akaratának elhatározása, jó kedvében hozott döntése szerint.

****Isten úgy határozott, hogy Fiában – az Úr Jézusban – tesz megigazulttá mindenkit: „Mert akiket eleve ismert, öröktől fogva tudott, kiválasztott. felismert, eleve el is rendelte, és a többiektől eleve különválasztotta, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek. Vagyis, hogy Fiának képmását öltsék magukra, hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, hogy Ő legyen az elsőszülött sok atyafi, sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, előre elválasztott, különválasztott, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította, azaz megigazulttá nyilvánította. Akiket pedig megigazított, vagyis megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette” (Róm. 8,29-30).

Eféz. 1,6 Kegyelme, / amelybe befogadott, vagy amellyel megáldott / minket dicsőségének magasztalására^* amellyel megajándékozott^** és elfogadottá tett, és felkarolt minket ama Szerelmesben, az ő szerelmes Fiában^***

*Dicsőségének magasztalására (epainosz): dicséret, dicsőítés; elismerés, nagyrabecsülés kifejezése, énekkel, beszéddel (elbeszélés, közhírré tevés).

**Megajándékozott (khariotó): jóságával boldoggá tesz, boldogit; kegyelmébe fogad, megáld; - megtisztel, azaz különleges tiszteletet mutat. elfogadottá tesz, rendkívül megkegyelmezett, nagyon pártfogolt, megtisztelt, kegyelembe fogadott. Itt: „kegyelme, amelybe befogadott, vagy amellyel megáldott minket”.

***Az Úr Jézusnak akkor mondta először Isten – példát adva nekünk is – hogy „szerelmes Fiam”: „Amikor ... Jézus bemerítkezett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Szelleme galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm” (Mát. 3,16-17)

Akkor leszünk mi is Isten fiává, amikor a Szent Szellem leszáll ránk, és megnyugszik rajtunk, ezért szólít fel Isten Igéje, hogy: „… Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,22).

Mert akkor: „… vesztek erőt, miután a Szent Szellem eljő reátok” (Csel. 1,8)

És ezután már: „Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róm. 8,39).

Eféz. 1,7 Akiben van a mi váltságunk, ugyanis ebben a szerelmesben lett mienk a váltság, és történt a megváltásunk az Ő vére árán, és a bűnöknek^* félre-csúszásoknak, elhajlásoknak bocsánata, és eltörlése, és az elesések elengedése, az Ő kegyelmének gazdagsága szerint, az Ő kegyelmének gazdag voltához mérten^**

*Bűnöknek (páráptómá): - egy félre-csúszás, botlás, elhajlás, tévedés, hibás lépés, baklövés, mulasztás, törvényszegés, áthágás, vétek.

**És tette ezt a minden kegyelem Istene azért, mert: „mindenki vétkezett, eltévesztette a célpontot ezért nélkülözi, szűkölködik és híjával van, az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.

[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk].

Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő, véres áldozatul / fedélnek, a Láda fedele a Templomban, mint előkép, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés /. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az előbb a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, és elengedte, megbocsátotta, türelme idején, vagyis az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása, elengedése, megbocsátása által. Melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével hogy e mostani időben mutassa, és jelentse meg igazságát, és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is. Mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, vagyis megigazít mindenkit, aki Jézusban hisz, aki a Jézus hitéből való” (Róm. 3,23-26).

Eféz. 1,8 Melyet nagy bőséggel, és túláradóan közlött velünk, és bőven ajándékozott nekünk, minden bölcsességgel és értelemmel, vagyis / Isten / ismerettel, és okossággal.

[Más fordítás: Amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk]^*

*És így: „… a vele való közösségben, vagyis Őbenne mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben, azaz (logoszban): az Igében, és minden ismeretben, vagyis Istenismeretben, tudományban, abban a mértékben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel, tanúságtétel megerősödött, és megszilárdult bennetek” (1 Kor. 1,5-6).

Eféz. 1,9 Mert úgy tetszett neki, hogy megismertetvén velünk az Ő akaratának titkát az Ő jó kedve, az Ő jóságos tetszése szerint, melyet eleve elhatározott, és elrendelt magában, és amelyet kijelentett Őbenne^*

*Az apostol is kijelentés útján ismerte meg Isten titkát: a Krisztust és a Róla szóló örömhírt: „Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által” (Gal. 1,12)

Istennek a pogányokkal kapcsolatos tervét: „...kijelentéssel ismertette meg velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam. Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én a Krisztus titkát, amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által: Hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium által” (Eféz. 3,3-6)

A Krisztusban való hit titkát: „Akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint - ama titok kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt, de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére. Az egyedül bölcs Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen” (Róm. 16,25-27)

Hogy Krisztus a pogányok között van: „mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban.”„Aki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte. Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangélium által.” (Kol. 1,26-28; 2 Tim. 1,9-10).

Ezt a testté lett Ige így jelenti ki: „Mert nincs semmi rejtett dolog, ami meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson” (Márk. 4,22).

Eféz. 1,10 Az idők, a korszakok teljességének rendjére^* a befejezettség, és tökéletesség megvalósítására vonatkozóan. Hogy ismét egybeszerkeszt, egységbe foglal, összefog, és megújít magának mindeneket, vagyis hogy újra egyesíti a mindenséget^** a Krisztusban, mint Főben, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak^***

*Az idők teljességének rendjére nézve: (más fordításban: elérkezik az idők teljessége) (oikonomia kairosz pléróma) a görög szavak jelentései: elérkezik (oikonomia): rend; be, -vagy elrendezés, terv; Idők (kairosz): időszak; az idő egy meghatározott szakasza, amely különleges jellemzőkkel rendelkezik. Jelenti még: a meghatározott, vagy kijelölt időt (időpontot), vagy az alkalmas időt. A végső idő; Teljessége (pléróma): beteljesítés; tökéletes beteljesedés; a beteljesedés állapota.

**Újra egyesíti a mindenséget: Újra egyesít (anakephalaiómai): összefoglal, átfog; összegez; egységbe foglal, egységesít. Mindeneket (panta): minden, mindenség;

***Isten cselekedetéről így számol be a Szent Szellem: „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk”„És hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének azaz kínszlopának vére által. Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben” (Gal. 4,4-5; Kol. 1,20)

A testté lett Ige meghirdeti, hogy eljött az idők teljessége: „Minekutána pedig János tömlöcbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangéliumát, És mondván: Beteljesedett az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Márk. 1,14-15)

A zsidókról – és az ő eleséseikről, és azok következményeiről – beszélve pedig kijelenti Isten Igéje, hogy mi már az idők végén élünk a golgotai események óta: „Mindezek pedig példaképen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett” (1 Kor. 10,11).

Eféz. 1,11 Őbenne egyesüljön, akiben vettük és nyertük el az örökséget, előre elrendelve, az Ő elhatározásának, szándékának, és végzésének megfelelően. És ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott minket az, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik, aki mindent az ő szabad elhatározása szerint tesz, és aki a tőle akart terv szerint munkásságával a mindenséget áthatja, és működésben tartja^*

*Beteljesült tehát a prófécia, és Isten akarata megvalósult, mert létrejött Isten népe, aki a Krisztus népe: „Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak” És a Szent Szellem erről így tesz bizonyságot: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette” (5Móz. 7,6; Róm. 8,28-30)

Azokat: „Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése, előre látása, ismerete, és tudása szerint, a Szellem megszentelésében, és Jézus Krisztus vérével való meghintésre…”

(Más fordítás: Akiket Isten, az Atya gondviselése a Szellem megszentelése által kiválasztott figyelmes hallgatásra, szolgálatkészségre, és engedelmességre). (1Pét 1:2).

És tette ezt: „Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége. Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Akiben van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez az Ő benne való hit által” (Eféz. 3,10-12)

Eféz. 1,12 S azon munkálkodik, hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, szolgáljunk hát felsége dicsőségére, akik előre, reménykedtünk a Krisztusban.

[Más fordítás: Mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük elváró reményünket]^*

*Péter apostol így prédikál Jeruzsálemben a Szent Szellem kitöltésekor: „Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan” (Csel. 3,25)

Pál apostolon keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy az Ábrahámnak tett ígéret kinek szól: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)

És a Krisztus testének, mert: „Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,28-29)

 Így kell dicsőíteni, és hívni az embereket Hozzá: „Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid. Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain” (Zsolt. 66,2-5).

Eféz. 1,13 Akiben ti is, minekutána hallottátok, és megértettétek az igazságnak^* vagyis a VALÓSÁG-nak (logoszát), Igéjét, üdvösségetek^** Evangéliumát, örömhírét, jó hírét, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek^*** a tulajdon vagy az eredetiség jeleként az ígéretnek ama Szent Szellemével, isteni garanciaként^****

*Igazság (alétheia): Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG. A valóság a hamisság, hazugság ellentéte; az, ami nincs elrejtve, elkendőzve (Isten Igéje. Ján. 17,17; és a testben megjelent Ige, KRISZTUS JÉZUS: Ján. 18,37.38. és a Szent Szellem: 1 Ján. 5,4).

**Üdv, üdvösség: a görög szótéria szavak tartalmazzák a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás;

***Megpecsételtettetek (szphragidzó): - lebélyegez (egy pecséttel vagy egy egyéni jellel, mint védelem vagy megóvás, biztonság vagy megőrzés, hitelesítés, megerősítés céljából. Bélyeget nyom rá (a tulajdon vagy az eredetiség jeleként.

****Mert Isten az: „Aki el is pecsételt, aki pecsétjével megjelölt, és eljegyzett minket; a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott mennyei erővel is, és a Szellemnek zálogát eljegyzési ajándékul adta a mi szíveinkbe.

[Más fordítás: a Szellemet, mint foglalót árasztotta; - vagyis olyan valóságot, amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az egésznek, így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része - a szellemi lényünk középpontjába]” (2 Kor. 1,22)

Ő bizonysága a mi származásunknak, és védelme személyünknek: „Maga a Szellem tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16)

Ő bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek, az örökségünk pedig mindaz, amit atyánk – Ábrahám – után örököltünk: 1.Isten védelme: „Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges” 2. Istennek minden áldása: hosszú élet, erőben és egészségben; anyagi javakban; utódban; az ígéret megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot” (1 Móz. 15,1; 24,1)

Erről tesz bizonyságot Ábrahám szolgája is. „Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy naggyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat. És Sára az én uramnak felesége fiat szült az én uramnak, az ő vénségében, és annak adá mindenét, amije van” (1 Móz. 24,35-36)

Előképként bemutatja Isten Igéje, hogy minden baj, csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet: „És monda az Úr néki - az angyalnak-: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében”. És amazoknak - a pusztító angyaloknak - mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok, ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdik azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valának” (Ezék. 9,4-6) János apostol látomásában ugyanezt a védelmet látja: „És láték más angyalt feljőni napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecséte. És nagy szóval kiálta a négy angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon... A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte” (Jel. 7,2-3; 9,3-4)

Ezért hangzik a figyelmeztetés: A védelemre vigyázzatok és:: „… meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Szellemét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára” (Eféz. 4,30).

Eféz. 1,14 Aki záloga^* foglalója, biztosítéka, előlege a mi örökségünknek^** Isten tulajdon népének megváltatására, - vagyis arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk, - az Ő dicsőségének magasztalására”

[Más fordítás: „S feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk az Ő dicsőségének dicséretére]^***

*Záloga (arrabón): foglaló, előleg; Az Újszövetségben csak átvitt értelemben van, vagyis általában olyan valóságot jelöl, amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az egésznek; így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része. (Egy eljegyzési ajándék) - zálog, azaz a vásárláshoz szükséges pénz vagy vagyon egy része, amelyet előlegbe adnak, mint a hátralévő összeg biztosítékát.

**Örökségünknek (kléronomia): apai örökség, vagyis: Istennek minden ígérete a mi örökségünk.

***Az apostolon keresztül a Korintusbelieknek mondja az Úr, hogy Isten azt ígérte, hogy: „...ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld” „Az ÚR pedig azt kívánja ma tőled, hogy légy az ő tulajdon népe, ahogyan megmondotta neked, megtartván minden parancsolatát. Akkor az általa teremtett összes nép fölé emel, hogy dicséretes, hírneves és tisztelt légy. Istenednek, az Úrnak a szent népe leszel, ahogyan megígérte” (2 Móz. 19,5; 5 Móz. 26,18-19)

És az Úrnak gondja van arra, hogy szavát beteljesítse, ezért kijelenti, hogy: „Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy megszerzett, tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak. Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből. Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait” (5 Móz. 7,6-9)

És hogy ez tudatosuljon bennünk, megismétli a kijelentést: „Mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek, és az Úr választott téged, hogy légy néki tulajdon népe minden nép közül, amelyek a föld színén vannak” (5 Móz. 14,2)

Az apostolon keresztül jelenti az Úr, hogy kikről szóltak a próféciák: „Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az igében, amire rendeltettek is. Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok” (1 Pét. 2,7-10)

És azt is, hogy kinek és kiknek szólt a próféciákban elhangzott ígéret: Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus. Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. (Gal. 3,16; 4,28)

Akik: „Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által” (Róm. 3,24)

Ezért így buzdít Dávid: „Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges! Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt - Isten harcosát - a saját örökségéül” (Zsolt. 135,3-4)

 Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés arrról, hogy ki Isten harcosa: „Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet dolgaiba, és gondjaiba; hogy megnyerje annak a tetszését, aki őt harcossá avatta” (2 Tim. 2,4).

Eféz. 1,15 Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket, meggyőződéseteket, bizalmatokat és hűségeteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való Isten szerinti szerelmeteket^*

*Az Ige bizonyságtétele arról, hogy mi a jele a Szent Szellemben való elpecsételésünknek, vagyis a Szent Szellembe való bemeríttetésünknek: „mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek. Így tanultátok ezt Epafrástól, szeretett szolgatársunktól, aki a Krisztus hű szolgája értetek. Ő hozta nekünk a jó hírt a Szellemtől kapott Isten szerinti szeretetetekről” (Kol. 1,4.7-8)

Ez így jelentkezik személyenként, és gyülekezetenként egyaránt: „mert hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned, A te szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem” „Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit” (Filem. 1,5.7; Gal. 5,6).

Eféz. 1,16 Nem szűnöm meg, és nem hagyom abba a hálaadást tiérettetek, emlékezvén reátok, és említést téve rólatok az én könyörgéseimben; az én imádságaimban^*

*Az apostol minden szentért hálát ad Istennek, példát adva nékünk. Hálát ad azért, hogy a hitüknek híre van: „Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van” (Róm. 1,8)

Hálát ad a kegyelemért, és annak jeleiért: „Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott, Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek” (1 Kor. 1,4-6)

Hálát ad azért, hogy a szentek kiválasztottak, és azért ami ennek következménye: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban. Mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy ti ki vagytok választva” (1 Thess. 1,2-4).

Eféz. 1,17 És kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek^* és kijelentésnek^** kinyilatkoztatásnak, leleplezésnek Szellemét az Ő  maga megismerésében^*** felismerésében, és megértésében. Vagyis annak a bölcsességnek és leleplezésnek Szellemét adja néktek, melyet az Ő megismerése nyújt^****

*Bölcsesség (szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége. Bölcsesség, mint tudomány, mely bölcsesség az isteni titkok megfejtéséhez, melyet Isten ajándékoz az övéinek.

**Kijelentés (apokalüpszisz): - leleplezés; kinyilatkoztatás, kijelentés; a lepel lerántása tényről, igazságról.

***Megismerés (epignószisz): - felismerés, azaz (közvetve) teljes tisztánlátás, elismerés. tudás, ismeret, megértés, megismerés, Istenismeret.

****Pál apostol azért imádkozik, hogy a hívők kapjanak kijelentést arról, hogy ki Jézus Krisztus: Ő Isten dicsősége: „...Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott” (Csel. 7,2)

Ő Isten képe, aki által teremtetett minden, tehát Ő a Teremtő: „Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok. Mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,15-17)

Ő az egy igaz Isten: „Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,29-30). 

Erről tesz bizonyságot a szeretett tanítvány is: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20)

Pál apostol erről így ír: „Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Szellem által; mert a bennünk élő Szellem mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. (1 Kor. 2,10)

Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2)

Csak az értheti Istenünk önkijelentését: „Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító! Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje… Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok. Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ésa. 43,10-15. 44,6.8)

Pál apostolon keresztül pedig még egyértelmübbé teszi a Szent Szellem a kijelentést: „… Krisztus, aki mindeneknek felette örökké, a világkorszakokba, aionokba nyúlóan áldandó, és imádni való Isten, aki Isten mindenek felett. Ámen” (Róm. 9,5).

Eféz. 1,18 És világosítsa meg értelmetek szemeit^* vagyis szellemi szemeteket, és gyújtson szellemetekben világosságot, hogy fénnyel teljenek meg szívetek szemei azért, hogy tudhassátok, és megérthessétek, hogy mi az Ő elhívásának az elváró reménysége^** mi az Ő öröksége, az Ő tulajdona dicsőségének a gazdagsága a szentekben^***

*És világosítsa meg értelmetek szemeit: (phótidzó) szó szerint: világossá téve / megvilágosítva szívetek / bensőtök szemeit, de jelentése az, hogy a szívetek / bensőtök / szemei nyíljanak meg, váljanak képessé a látásra, váljanak látóvá.

**Reménysége (elpisz), elvárás, illetve bizalom (számít valamire, vár, általában örömmel); elvárás („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is fog következni.

***Saulnak, - aki Pál is - amikor a damaszkuszi úton megszólítja az Úr Jézus, ezt parancsolja: „Azért küldelek el, hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által” (Csel. 26,18)

És Ő így prédikál: „Isten ugyanis, aki ezt mondta: Sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2Kor. 4,6)

Hiszen: „...a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek” (Fil. 3,20; Róm. 5,2; Kol. 1,27)

Ezért hálát kell adni: „...az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata” (Kol. 1,12-14).

Eféz. 1,19 És mi az Ő hatalmának felséges^* nagysága irántunk és mibennünk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének^** ama munkája, vagyis az Ő hatalmas erejének hathatóssága, az Ő megtartó erősségének bennünk munkálkodása szerint.

[Más fordítás: Mennyire felülmúl mindent az ő nagy hatalma a mi életünkben, akik abban a mértékben hittünk, ahogy az ő erejének uralkodó hatalmát a Krisztus életében munkálkodni láttuk]^***

*Felséges (hüperballó): - a szokásos célponton túl dob, vagyis (átvitt értelemben) felülmúl (kizárólag cselekvő melléknévi igenévként: kimagasló). Rendkívüli (túlhaladó), kitűnik (kiemelkedik), meghalad; mindent felülmúló; mérhetetlenül nagy, kiemelkedő, kimagasló, túláradó, szertelen.

**Az Ő hatalma erejének ama munkája (vagy győzedelmes uralkodásának műve; görögül: energeia tu kratusz tész iszkhüosz autu): a görögben az erő különböző árnyalataira nagyon sok szó van. Itt nem a gyakran használt exuszia /hatalomból fakadó erő, tekintély, valamire való szabadság/ és nem is a dünamisz /erő-megnyilvánulás, erő/ szerepel, ezért nem lenne pontos úgy fordítani: hatalma erejének műve. Az iszkhüsz szó vitézséget, harcias, kiemelkedő, férfias erőt, küzdőképességet jelent; a kratosz másokat leuralni képes erőfeszítést, az energeia pedig működést, munkát (munkavégző erőt). A teljes kifejezés értelme tehát: „Isten háborúban győzelmet aratni képes, vitéz harcos, ellenségeit leuralni képes erejének a működése, munkája által lettünk hívőkké, és ugyanez az erő támasztotta fel Krisztust, és ültette Isten jobbjára.

***Az apostol ezért így dicsőíti az Urat: „Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik,  feljebb, és bőségesebben hogynem mint kérjük, vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre, nemzedékről nemzedékre, örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,20-21).

Eféz. 1,20 Amelyet megmutatott, és aktívan, hatékonyan munkált a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, vagyis amikor életre keltette a halottak közül, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben^*

*És az apostol újra-és újra arról a Jézusról prédikál a zsidóknak: „aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, és ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek. De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt” (Csel. 2,23-24)

Az Evangéliumok bizonyságtétele szerint az apostolokkal való beszéde után: „Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára” (Márk. 16,19)

Őróla prófétált már Dávid is így szólva: „Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá” (Zsolt. 110,1)

 Így látta Őt István vértanú, és tett bizonyságot az őt megkövező zsidóknak: „Mivel pedig teljes vala Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől. És monda: Ímé látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani” (Csel. 7,55-56).

Eféz. 1,21 Felül minden fejedelemségen^* és hatalmasságon^** és hatóerőn^*** és uraságon^**** és minden néven^***** mely neveztetik, amelyet segítségül hívnak nemcsak e világon, nemcsak ebben a világkorszakban / aionban /, hanem a következendőben, az eljövendő világkorszakban is, ami még KÖRÜL fog venni^******

*Fejedelemségen (arkhé): EREDET, a bevégződés ellentéte. További jelentése: egy ország első embere, legfőbb méltósága: uralkodó; az uralkodás, uralom, hatalom jelentésében részint földi, részint mennyei, „angyali” hatalmasságok jelölésére szolgál a szó.

**Hatalmasságon (exúszia): a kifelé megmutatkozó, látható teljhatalom; hatalmasságok, a hatalom képviselői és kifejtői, viselői és gyakorlói; hatalmon lévők, hatalmasok;

***Erőn (dünamisz): képesség; erő, ami képessé tesz bármi megtételére. Hatalom; erő-megnyilvánulás; hatás; (a mennyei hatalmak a csillagokat irányító erők, a csillagok mintegy látható kifejezői ezeknek /szellemi és személyes értelemben/;

****Uraságon (küriótész): szó szerint: SZENTESÍT; rabszolgatartói minőségben uralkodik; Angyali hatalmak jelölése: hatalmasok, uralkodók; uralom, kormány (-zat).

*****Néven (onomadzó): nevez, valamilyen néven hívja; Itt: minden név, amelyet csak kimondanak (ismernek, és segítségül hívnak). >hatalom, tekintély, jellemvonás<.

******Mert engedelmes volt mindhalálig: „Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére”„aki miután felment a mennybe, az Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők” (Fil. 2,9-11; 1 Pét. 3,22)

„Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő (Isten) dicsőségének visszatükröződése, kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő lényének képmása, aki hatalma szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a mennyei Felségnek jobbjára a magasságban, Annyival kiválóbb, és feljebbvalóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál” (Zsid. 1,2-4)

És: „akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön” (Eféz. 3,10-11.15)  /  nemzetség: Az eredeti szó: patria, egy közös őstől, mint atyától származó törzsi, népi vagy nemzeti közösséget jelent; vagyis: az egyház, bármilyen nemzetségből valók vannak is benne /.

Eféz. 1,22 És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak, az eklézsiának, azaz a kihívottak közösségének fejévé^*

*Újra és újra megismétli a Szent szellem, Aki csak az Úr Jézust dicsőíti: „Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben” (1 Kor. 15,27-28)

 És hogy ez a hatalom a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel őróla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9)

Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10)

Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak közössége – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az Eklézsiának: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10).

Eféz. 1,23 Mely az Ő teste^* az Ő (szóma): lénye, személye, teljessége^** Őnéki, amely telítve van azzal, aki mindeneket betölt mindenekkel. Aki mindenben mindent teljessé^*** tesz

*Az Ő teste: test (szóma): személy; egyén; az ember lényege, ereje.

**Az apostol bizonyságtétele az Egyházról, az Eklézsiáról, és annak tagjairól: „Ti pedig Krisztus teste (szóma): személye vagytok, és egyenként annak tagjai”. „Mert miképpen egy testben sok tagunk van, és ahogyan az ember személyének többféle szerepe, helyzete, működése van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete, tennivalója, feladata, szerepe, működése, rendeltetése van. Azonképpen sokan egy test (szóma): egy személy vagyunk, vagyis egy (szómát): személyt képezünk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai, vagyis egy-egy funkciót végző tagja vagyunk” (1Kor. 12,27; Róm. 12,4-5).

***Teljessége (pléróma): ami telve van valamivel; teljesség, tökéletes beteljesedés. /vagyis: az egyház, az Eklézsia az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága/

  /Gyenma/