"De mikor az Istennek
tetszett..." (Gal 1,15).
Nekünk, mint Isten
munkásainak meg kell tanulnunk, hogy teret engedjünk, szabad mozgást
biztosítsunk Istennek. Számítgatunk, mérlegeljük a lehetőségeket, aztán
megállapítjuk, hogy ez vagy az fog történni, de közben megfeledkezünk arról,
hogy Isten a maga tetszése szerint, váratlanul belenyúlhat az eseményekbe.
Meglepődnénk-e, ha Ő úgy toppanna be összejövetelünkre, ahogyan sohasem
gondoltuk volna?
Ne szabd meg, hogy milyen
különleges úton jöjjön; Őt várd, így engedj teret neki. Várd az Ő jövetelét, de
ne te határozd meg, hogyan jöjjön. Bármilyen jól ismerhetjük Istent: azt a nagy
leckét meg kell tanulnunk, hogy Ő bármelyik pillanatban meglepően megmutathatja
magát. Hajlamosak vagyunk a meglepetésnek ezt a mozzanatát kihagyni
számításunkból, pedig Isten sohasem munkálkodik másképpen. "Amikor az
Istennek tetszett..."
Őrizd meg életedet olyan
állandó kapcsolatban Istennel, hogy az Ő meglepő hatalmával jobbról is, balról
is megmutatkozhasson. Légy mindig várakozó helyzetben és vigyázz: engedj teret
Istennek, hogy bármikor közbeléphessen, amikor neki tetszik.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.