1 Thessalonikai levél 5. fejezet: Üdvösségre rendelt minket az Úr; (göröggel és kapcsolódó igékkel)

1 Thess. 5,1 Az időkről, a [(khronosz): korszakokról] és időszakokról [(kairosz): alkalmas / megfelelő idő, kijelölt, elrendelt időpontokól]^* pedig, atyámfiai [testvéreim], nem [(khreia): feladatom], és nem szükséges, hogy írjak néktek^**

*Az idõkrõl és a kijelölt idõszakokról: az itt szereplõ khronosz és kairosz szavak közül az elsõ az idõnek az általános olyan aspektusát jelöli, amely telik, egyenletesen folyik, az idõt mint dimenziót; míg az utóbbi valamilyen rendeltetéssel felruházott, valamire kijelölt, konkrét, meghatározott idõszakot vagy idõpontot jelent, amelyet idõnként alkalmas idõnek vagy rendelt idõnek is fordítanak. Ez Isten üdvtervének szempontjából kiemelt jelentõségû idõszakokat vagy idõpontokat jelöl, amikor bizonyos eseményeknek be kell következniük.

**Az Úr Jézust így faggatják a tanítványok: „Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, [és amikor egyedül voltak] hozzá menének a tanítványok magukban [körülfogták és kérték] mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek [és mikor történnek] meg ezek? És micsoda jele lesz [mi jelzi majd] a te eljövetelednek, [megjelenésednek] és a világ végének [(világ)korszak (aion) bevégződésének]? És az Úr Jézus válasza a minden korban élő tanítványinak: Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai [még a mennyei angyalok] sem, hanem csak az én Atyám [mert csak Isten tudja az időt] egyedül”(Mát. 24,3.36).

És a feltámadott Úr megismétli a figyelmeztetést: „… Nem a ti dolgotok tudni [ismerni] az időket vagy alkalmakat [az időpontokat, vagy időszakokat, az időket és a korszakokat; (kairosz): alkalom, alkalmas / megfelelő idő; kijelölt, elrendelt idő(pont)], melyeket az Atya a maga hatalmába [hatáskörébe] helyezett. [Egyedül az Atyának van hatalma ezeket meghatározni, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg]” (Csel. 1,6-7).

1 Thess. 5,2 Mert igen jól, és [(akribósz): pontosan] tudjátok, és [(eidó oida): tisztában vagytok vele] ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el [olyan váratlanul fog megérkezni], mint a tolvaj éjjel^*

*Az Úr Jézus figyelmezteti a mindenkori tanítványait: „Vigyázzatok azért, [legyetek állandóan készen, virrasszatok; legyetek éberek] mert nem tudjátok, mely órában [vagy melyik nap] jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg [és emlékezzetek erre; értsétek meg, és legyetek tudatába], hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában [melyik órájában; melyik őrváltáskor] jő el a tolvaj: [akkor ébren maradna, virrasztana, és] vigyázna, és nem engedné, hogy házába [be]törjön. Azért legyetek készen [mindig álljatok készenlétben, legyetek olyanok, mint a felkészítettség állapotában lévők] ti is [akiket előkészítettek erre az eseményre]; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mát. 24,42-44).

És újra hangzik a figyelmeztetés: „Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő” (Mát. 25,13)

„Ti is azért legyetek készek: mert amely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia” (Luk. 12,40)

És: „… vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak (mámornak), részegségnek és ez élet (és a megélhetés) gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön (és nehogy hirtelen lepjen meg titeket) az a nap: Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt

(Más fordítás: Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt)!” (Luk. 21,34-36)

Tehát: „Figyeljetek, vigyázzatok (legyetek ébren) és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő” (Márk. 13,33)

 És: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13).

Mert azt mondja a megdicsőült Úr: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát (és az ő szégyenét)” (Jel. 16,15).

János apostolnak azt mondja a megdicsőűlt Úr: „A Sárdisbeli (jelentés: maradék) gyülekezet angyalának is írd meg: Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád” (Jel. 3,3).

Péter apostol így ír az Úr napjáról: „Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.”

(Más fordítás: „De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. // a föld és a rajta lévő alkotások is megégnek: Ez a fordítás későbbi hagyományon alapul, a legrégibb szöveg értelme: a föld és a rajta levő alkotások is megtaláltatnak, abban az értelemben, hogy sorra kerülnek //” (2 Pét. 3,10).

1 Thess. 5,3 Mert amikor ezt mondják: „Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra, és semmiképen meg nem menekednek.

[Más fordítás: Mert [(hotan): mialatt] ezt mondják, és [azt hangoztatják, és azzal dicskednek]: Békesség, vagyis itt van [(eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és biztonság [(aszphaleia): rendíthetetlenség, szilárdság, megingathatatlanság], akkor [(tote): abban az időben] hirtelen [(aiphnidiosz): váratlanul, rajtaütésszerűen, észrevétlenül] veszedelem jön rájuk, [(ephisztémi olethrosz): váratlanul bekövetkezik a pusztulás, romlás, végveszély, halál, megsemmisülés], úgy, mint [(autosz hószper): éppen úgy, ahogyan] a szülési fájdalom [(ódin): vajúdáskor az éles, tűrhetetlen kín] a terhes asszonyra, és hatalmában [(ekhó): fogva tartja],  és semmiképen meg nem menekednek (mé ekpheugó): nehogy elkerüljék és megmeneküljenek]^*

*Mert az Isten nélkül élők: „… meg fognak lakolni [(tinó): megfizet(i az árát), kiteszi magát valaminek] örök veszedelemmel [(olethrosz): pusztulás, végveszély, romlás, halál] az Úr ábrázatától [orcájától, az Úr színétől, jelenlététől], és az ő hatalmának [(iszkhüsz): A szó vitézséget, harcias, kiemelkedő, férfias erőt, küzdőképességet jelent] dicsőségétől >(doxa): fényesség, ragyogás<.

[Más fordítás: Ezek majd világkorszakra szóló (aioni) >(aióniosz): létkorszak, nem időt, hanem minőséget jelölő görög szó< pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától;

Egy másik fordításban: Örökre távol maradnak az Úrtól és dicsőséges (és fönséges) hatalmától; mellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani]” (2 Thess. 1,9).

A próféta így szól a papok és próféták felől, akiket nem az Úr küldött: „Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magukat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek (mind hamisságot művel). És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd (az összeomláskor) az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, (elbuknak a megtorlás idején) azt mondja az Úr. Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi (az ősi) ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok magatoknak! És azt mondták: Nem megyünk! Őrállókat is rendeltem föléjök, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk! Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, a mi következik reájok. Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet (az én tanításomat) megvetették” (Jer. 6,13-19).

Ezékiel próféta is arról szól, hogy hamis próféták jósolgatnak a népnek: „Avagy nem hiábavaló látást láttatok-é, és nem hazug jövendölgetést szóltatok-é? midőn ezt mondjátok vala: Monda az Úr! holott én nem szólottam! Ennekokáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy hívságot szólottatok és hazugságot láttatok, azért ímé én ellenetek leszek, ezt mondja az Úr Isten. És lészen kezem a próféták ellen, (ránehezedik azokra a prófétákra) kik hívságot (hiábavalóságot) látnak és hazugságot jövendölgetnek; az én népem gyülekezetében nem lesznek, Izráel házának könyvébe nem irattatnak, és Izráel földjére be nem mennek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten. Azért, mert eláltatták (félrevezették) az én népemet, mondván: béke! holott nincsen béke; és ha a nép falat épít, ímé ők bemázolják azt  mázzal. Mondjad a mázzal mázolóknak, hogy leomlik; ömlő záporeső lészen, és ti jégeső kövei hulljatok, szélvihar hasítsd! És ímé leomlik a fal. Avagy nem mondják-é majd néktek: hol a mázolás, amelylyel mázolátok? Ezokáért így szól az Úr Isten: És meghasogatom szélviharral búsulásomban, és ömlő zápor lészen haragomban, és lésznek jégeső kövei búsulásomban annak elrontására. És ledöntöm a falat, melyet mázzal mázoltatok és levetem a földre, és meztelen lesz fundamentoma; és leomlik, és ti vesszetek el közepette, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr” (Ezék. 13,7-14).

Az Úr Jézus egy példázattal szemlélteti az Isten nélkül élő ember gonolkozását, aki: „monda: Ezt cselekszem: Az én csűrjeimet [magtáraimat] lerontom [lebontom], és nagyobbakat építek; és azokba takarom [és oda takarítom be, és ott fogom tárolni] minden gabonámat [termésemet] és az én javaimat. És [azután majd elégedetten] ezt mondom az én lelkemnek [vagyis magamnak]: Én lelkem [azaz: én énem, életem], sok javaid vannak sok esztendőre eltéve [mert annyi jó dolgot halmoztál fel, ami több évre is elegendő lesz]. Tedd magadat kényelembe [pihenj], egyél, igyál, gyönyörködjél [örvendezz, és vigadozzál, mulassál, s élj jól, élvezd az életet]!  Monda pedig néki az Isten: Bolond [esztelen, ostoba, öntelt, és meggondolatlan], ez éjjel elkérik [visszakövetelik tőled] a te lelkedet [a te életedet] te tőled; amiket pedig készítettél [a vagyon, amit összegyűjtöttél; amit felhalmoztál, és mindaz, amit szereztél], kiéi lesznek?” (Luk. 12,18-20).

Így szól a prófécia felőlük: „Az istentelen (az Isten nélkül élő) kínozza önmagát (és minden nap gyötrődik) egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma (évei meg vannak számlálva). A félelem hangja cseng (rémítő hangok vannak) az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!” (Jób. 15,20-21).

Mert jön az Úr napja, hát: „Jajgassatok, mert közel van az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól. Ezért megerőtlenülnek (lehanyatlanak) minden kezek, és (megdermed) elolvad minden embernek szíve; És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el őket, és (gyötrődnek) szenvednek, mint a szülőasszony; (Riadtan néznek egymásra) egyik a másikon csodálkozik, és arcuk lángba borul. Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással és felgerjedt (féktelen, izzó) haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse arról. Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényöket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti. És meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom. Drágábbá teszem az embert (ritkábbá teszem a halandót) a színaranynál, és a férfit (az embert) Ofir kincsaranyánál” (Ésa. 13,6-12).

1 Thess. 5,4 De ti, atyámfiai, [testvéreim] nem vagytok sötétségben, és [(szkotosz): tudatlanságban], hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.

1 Thess. 5,5 Ti mindnyájan világosság [a fény] fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!^*

*Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „De vigyázzatok [ügyeljetek] magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek [(kardia): a szellemi életetek központja] dobzódásnak [(kraipalé): másnaposság, szédülés, mámortól, ami szellemi-lelki csömört, undort, kiábrándultságot, szellemi kábultságot is okozhat]. Részegségnek és ez élet gondjainak [(biótikosz): a jelenlegi létezéshez kapcsolódó gondoknak] miatta [vagy a megélhetés gondjainak, aggodalmának, a megélhetésről való gondoskodás, és törekvés miatt], és váratlanul [(aiphnidiosz): hirtelen, rajtaütésszerűen, és kelepceképp; készületlenül] reátok ne jöjjön [és hirtelen lepjen meg titeket, és készületlenül ne érjen benneteket] az a nap: Mert mintegy tőr, [(pagisz): csapda, hurok, tőr; háló, vagyis egy olyan trükk, fortély, amellyel az embereket megtéveszti, vagy tőrbe csalja] úgy lep meg mindeneket [(eperkhomai): kikerülhetetlenül megrohan, és rátör mindenkire], akik az egész föld színén [(gé): föld, mint látható világ felszínén] lakoznak [(kathémai): tartózkodnak]” (Luk. 21,34-35).

Ezért „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában [ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel]; mert mi szövetsége van [mi köze van egymáshoz] igazságnak [a megigazultságnak] és hamisságnak [a törvénytelenségnek, a gonoszságnak, a törvényrontásnak a törvénynélküli állapotnak]. Vagy mi közössége a világosságnak [a fénynek; vagy hogyan fér össze a világosság] a sötétséggel.

»Más fordításban: Ti nem olyanok vagytok, mint a hitetlenek, ezért ne kapcsolódjatok hozzájuk! Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha az egyik Istennel összhangban akar élni, a másik meg nem tiszteli Isten törvényeit? Milyen közös dolga lehet a világosságnak a sötétséggel« ” (2 Kor. 6,14).

De mi: „Mint nappal, ékesen [tisztességesen, becsületesen, őszintén] járjunk. Nem tobzódásokban [tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban] és részegségekben. [ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben] nem bujálkodásokban [együttélésben; ágyrajárásban] és feslettségekben, [kicsapongásban; (meg nem engedett nemi kapcsolatban és gátlástalan, féktelen viselkedésben; kéjsóvárgásban] nem versengésben és irigységben: [ne civakodásban (viszálykodásban; féltékenységben; hivalkodásban; vetélkedésben)]. Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne úgy gondozzátok «ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen]” (Róm. 13,13-14).

 És így folytatódik a kijelentés: „Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek (és ne vegyetek részt ezekben); Mert valátok régen (egykor) sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok (úgy éljetek). Meggondolván (ítéljétek meg), mi legyen kedves az Úrnak. És ne vegyetek részt a sötétség haszontalan (gyümölcstelen) cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le (és feddjétek meg) ezeket. Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen” (Eféz. 5,7-8.10-12).

„Hálákat adván [örömmel] az Atyának, ki alkalmasakká [feljogosított; méltókká; képessé] tett minket a szentek örökségében való részvételre [részesedésben] a világosságban;

[Más fordítás: úgyhogy örömmel fogtok hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy a világosságban - fényben - részt nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben].

Aki megszabadított [kiragadott] minket a sötétség hatalmából [fennhatóságából], és általvitt [áthelyezett] az Ő szerelmes [szeretett] Fiának országába [királyságába]” (Kol. 1,12-13).

Az apostol megvallása arról, hogy ezért küldte őt is az Úr: „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek” (Csel. 26,18).

1 Thess. 5,6 Ne is aludjunk azért, mint egyebek [mint a többiek], hanem [virrasszunk, és örködjünk], és legyünk éberek és józanok [(néphó): mérsékeltek, higgadtak, körültekintőek, vagyis az Ige szerint élők, megfontoltak, és vigyázók”^*

*Az Úr Jézus figyelmeztetése így hangzik: „Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok [ébren maradjatok; virrasszatok]” (Márk. 13,37).

És az apostol így folytatja. Mert: „A vége pedig mindennek közel van (közeledik, kéznél, karnyújtásnyira van). Annakokáért (ezért) legyetek mértékletesek [épelméjű, egészséges gondolkodású, azaz józan, megfontolt, mértékletes (szó szerint: egész lényetekre vonatkozik, tehát kb.: szabad az Isten iránti) beállítódása, törekvése, irányultsága, vagy: törekszik a szabadulásra] és józanok [az Igét szemmel tartók, (vigyáz) (éberek, okosak)] hogy imádkozhassatok (imádkozni tudjatok, helyesen imádkozzatok)” (1Pét 4,7).

1 Thess. 5,7 Mert akik [szunnyadnak, és] alusznak, éjjel alusznak; és akik részegek, éjjel részegednek meg^*

*És újra hangzik a figyelmeztetés: „meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van [ami a megmentetlen állapotból fakadó veszélyes életmódra utal (aszótia: züllöttség, elvetemültség), és amiben menthetetlen romlás van].

»Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt«: hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel [a Szent Szellem töltsön be újra meg újra benneteket]” (Eféz. 5,18).

Mert: „A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs.

(Más fordítás: A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog)” (Péld. 20,1).

1 Thess. 5,8 Mi azonban, akik nappaliak [a nappal fiai] vagyunk, legyünk éberek [(néphó): józanok, mértékletesek, nyugodtak, összeszedettek, mérsékeltek, higgadtak, körültekintőek], felöltözvén a hitnek [(pisztisz): bizalomnak, meggyőződésnek, bizonyosságnak; hűségnek, megbízhatóságnak] és az [(agapé): Isten szerinti] szeretetnek mellvasába [(thórax): páncéljába, mellvértjébe], és sisak gyanánt az üdvösségnek^* [(szótéria): a bűnbocsánatnak, megmenekülésnek, a szabadulásnak megtartatásnak] reménységébe [(elpisz): reményteli várakozásába]^**

*Üdvösség (szótéria): a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás;

**És folytatódik a kijelentés: „Az éjszaka elmúlt, a nap [vagyis a nappal] pedig elközelgett; [közel jött] vessük el [és tegyük hát félre] azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [a fény] fegyvereit. És: öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust… ” (Róm. 13,12.14).

Követve Őt, Aki: „felölté az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás (az üdvösség) sisakja van fején; felölté az igazságszolgáltatás, és megvédelmezés ruháit, mint köpenyt, és féltő szeretettel, vevé magát körül, mint egy palásttal” (Ésa. 59,17).

 „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Eféz. 5,8)

 „tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szent Szellemben, képmutatás nélküli szeretetben, az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel” (2 Kor. 6,6-7)

„Mert (hús)testben élünk, de nem (hús)test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem (hús)testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására” (2 Kor. 10,3-4).

Hogy Jóbbal együtt megvallhassuk: „Az igazságot (a megigazulást) magamra öltém és az is magára ölte engem; jogosság volt palást és süveg gyanánt rajtam” (Jób. 29,14).

Hát ti is: „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban (epuraniosz = égitesteken) vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,11-18).

„Mert reménységben tartattunk meg [megváltásunk még reménybeli, ugyanis Megváltásunk megtörtént, de a földi élet látható jelenségei ezt nem kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi bensőnkben a Szellemmel együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy „belső emberünk] a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? [Hiszen: Az a remény, amit már teljesedni látunk, többé nem remény]. Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, kitartással [állhatatosan, és kitartással] békességes tűréssel [örömteli, és reményteljes türelemmel, de sóvárogva] várjuk” (Róm. 8,24-25).

1 Thess. 5,9 Mert nem haragra, [nem a harag martalékául] rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget [(szótéria): szabadulást, megmentést nyerjünk], és szerezzünk^* a mi Urunk Jézus Krisztus által,

*Mert Isten az: „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére, vagyis (az igazság, vagyis Isten Igéjének, és a testté lett Igének, azaz: Krisztusnak megismerésére) eljusson” (1 Tim. 2,4).

1 Thess. 5,10 Aki meghalt érettünk és [(hüper): helyettünk], hogy akár [virrasztunk], és ébren vagyunk, akár [meghalunk] vagyis aluszunk, együtt éljünk Ővele

[Más fordítás: Hiszen Jézus azért halt meg értünk, hogy mi vele élhessünk! Nem számít, hogy életben leszünk-e még amikor visszajön, vagy addigra már meghalunk, mindenképpen vele együtt fogunk élni]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert közülünk senki sem él [(dzaó): A földi életében] önmagának, és senki sem hal önmagának: Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, [is] az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk” (Róm. 14,7-8).

Az apostol vallástétele: „Úgy vélekedvén [és arra a meggyőződésre jutottunk], hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak [vagyis következőleg mindenki meghalt]. És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott” (2Kor. 5,15).

És:„Hogy többé ne embereknek kívánságai (emberi vágyak, szenvedélyek), hanem Isten akarata szerint (akaratának megfelelően) [az Ő tetszésétől, elhatározásától, szándékától] ösztönözve) éljétek a (hús)testben hátralevő időt” (1Pét 4,2).

1 Thess. 5,11 Vígasztaljátok [(parakaleó): bátorítsátok, buzdítsátok] azért egymást, és építse egyik a másikat, amiképpen cselekszitek is^*

*És így folytatja az apostol: „Bízunk is az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek [és megtartjátok] és meg is fogjátok tenni azokat [vagyis mindazt], amiket parancsolunk.

[Más fordítás: amiket meghagytunk, elrendeltünk, és tanácsoltunk néktek. de nemcsak most, hanem a jövőben is]” (2 Thess. 3,4).

És én - mondja az apostol - ezáltal: „[Szívből] örülök, hogy mindenképpen [és minden tekintetben] bízhatom bennetek” (2 Kor. 7,16).

1 Thess. 5,12 Kérünk továbbá titeket atyámfiai [testvéreink], hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak, és [(kopiaó): keményen dolgoznak] közöttetek, és előljáróitok [(proisztémi): vezet, irányít, élen jár, mint követendő példa] az Úrban, és intenek [(nútheteó): emlékeztet, figyelmeztet, buzdít] titeket^*

*És újra: „Bízzatok előljáróitokban, fogadjatok szót nekik, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak rátok úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtozva, és bánkódva, mert ez nem válnék javatokra” (Zsid. 13,17).

1 Thess. 5,13 És az ő munkájukért [megbecsüljétek őket], és viseltessetek irántuk megkülönböztetett [(agapé): Isten szerinti] szeretettel. Egymással békességben éljetek.

1 Thess. 5,14 Kérünk [(parakaleó): bátorítunk, és buzdítunk] továbbá titeket, atyámfiai [testvéreink], intsétek [(nútheteó): emlékeztessétek, és nyugtassátok meg] a rendetleneket [a tétlenkedőket]^* bátorítsátok [(paramütheomai): biztassátok, vidítsátok fel] a félelmes szívűeket [(oligopszükhosz): a bátortalanokat csüggedezőket], gyámolítsátok [(antekhomai antekhó): törődjetek velük, és támogassátok]  az erőteleneket [(aszthenész): karoljátok fel, oltalmazzátok, nyújtsatok segítő kezet, gondozzátok a betegeket], türelmesek [hosszútűrők] legyetek mindenki iránt, és [mindenkivel szemben]^**

*Rendetlenek (ataktosz): fegyelmezetlenek: szó szerint: a csatarendet elhagyó katonák, olyan emberek, akik nem rendezetten, céltudatosan élnek, hanem véletlenszerûen, rendetlenül, felelõtlenül.

**És folytatódik a kijelentés: „A hitben erőtlent [vagyis a hitben gyengét] fogadjátok be nem ítélgetvén vélekedéseit.

[Más fordítás: Karoljátok fel szeretettel anélkül, hogy felfogását, elgondolását, aggályait és kételyeit elítélnétek, megkülönböztetés, és vitatkozás nélkül]” (Róm. 14,1).

És hogy hogyan kell bátorítani, buzdítani, arról így hangzik a kijelentés: „… mit kell hát tenni; mi hát a helyes, testvéreim? Mikor összejöttök, mindeniteknek [kinek-kinek] van zsoltára [dicsőítő éneke], tanítása [az Úrról szóló ismerete, tudásanyaga], nyelve, kijelentése [kinyilatkoztatása; leleplezése], magyarázata. Mindenek épülésre legyenek. [épülésre szolgáljanak].  (1 Kor. 14,15.26).

És nem a napi híreket megbeszélve, hanem: „Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben [szellemi dallamokkal], énekelvén és dicséretet mondván szívetekben [(kardia): szív = a szellemi élet központja (a benső)] az Úrnak

[Más fordítás: a Szent Szellemtől kapott énekekkel bátorítsátok egymást; Énekeljetek az Úrnak teljes szívvel! Énekeljetek neki új éneket]. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának” (Eféz. 5,19-20).

Hogy ezt jól tudjátok tenni: „A Krisztusnak beszéde [(logosza): Igéje] lakozzék [éljen] ti bennetek gazdagon [elevenen], minden bölcsességben. Tanítván és intvén [(nútheteó): eszébe juttatva, emlékeztetve, figyelmeztetve] egymást zsoltárokkal [(pszalmosz): hangszerkísérettel énekelt dal; dicsőítés], dicséretekkel [(hümnosz): elbeszélő stílusú dicséret, magasztaló ének, Istent dicsőítő költemény], szellemi énekekkel [(ódé): improvizált szöveg; prófécia, vagy nyelveken éneklés, vagy annak magyarázata]. Hálával zengedezvén [énekeljetek] a ti szívetekben [bensőtökben] az Úrnak.

[Más fordítás: Isten iránti őszinte hálával énekeljetek zsoltárokat, himnuszokat, és a Szent Szellemtől származó énekeket]” (Kol. 3,16).

1 Thess. 5,15 Vigyázzatok, [(horaó): figyeljetek, és ügyeljetek rá] hogy senki senkinek rosszért [(kakosz): gonosz, káros, ártalmas dologért, vagy cselekedetért] rosszal [(kakosz): gonosz, káros, ártalmas dologgal, vagy cselekedettel] ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek [(agathosz): tanúsítsatok mindenkor jóságot] úgy egymás iránt, mint mindenki iránt [és szolgáljátok szüntelen odaadással egymás javát és a többiekét]^*

*Minden gyülekezetnek szól a figyelmeztetés: „Senkinek gonoszért gonosszal [vagyis rosszért rosszal, sérelemért; igazságtalanságért, méltatlanságért] ne fizessetek [vagyis ne viszonozzátok sérelemmel, igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal] A tisztességre [és becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [és jóra törekedjetek úgy, hogy azt minden ember lássa]. Magatokért bosszút ne álljatok [és ne szolgáltassatok a magatok ügyében igazságot] szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak [amely nem egy érzelmi kitörés, hanem a bűn (vagyis a gonosz = a sátán) ellen irányuló, cselekvésben megnyilvánuló magatartás], mert meg van írva: Enyém a bosszúállás [vagyis az igazságszolgáltatás, és a megvédelmezés] én megfizetek [vagyis igazságot szolgáltatok, vagy megigazítok] ezt mondja az Úr” (Róm. 12,17.19).

És: „Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!” (Péld. 24,29)

„Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged” (Péld. 20,22).

Erre figyelmeztet Péter apostol is: „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek” (1 Pét. 3,9)

 „Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).

És azt valljátok: „Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21).

Már a törvényben így tanít az Úr: „Bosszúálló (vagyis igazságszolgáltató) ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18).

Ezért: „Minden mérgesség [keserűség] és fölgerjedés [indulat; düh; bosszúság] és harag [haragtartás] és lárma [kiabálás; szóváltás] és káromkodás [istenkáromlás; szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés] kivettessék közületek [és legyen távol tőletek] minden gonoszsággal együtt.

[Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]. Ellenkezőleg legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,31-32).

1 Thess. 5,16 Mindenkor, és [minden időben] örüljetek, és [(khairó): örvendezzetek]^*

*És hogy mikor, és miért örüljetek? Örüljetek, ha üldöznek benneteket: „Örüljetek és örvendezzetek, sőt ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor, mert a ti jutalmatok, a ti kárpótlásotok bőséges, és nagy fizetség jár nektek a mennyekben…” (Mát. 5,12).

Ha szidalmaznak, gyaláznak, és hazugságokat mondanak ellenetek:„Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, kiközösítenek, és szidalmaznak, gyaláznak, és kivetik, kitörlik a ti neveteket, mint gonosz nevet, az embernek Fiáért. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek, sőt ujjongjatok; mert ímé a ti jutalmatok bőséges és nagy a mennyben… ” (Luk. 6,22-23).

De ne azért örüljetek, mert hatalmat kaptatok: „De azon ne örüljetek, hogy a szellemek néktek engednek [hogy a gonosz szellemek engedelmeskednek; és hogy a szellemek alátok vannak rendelve]; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva [(graphó): be vannak vésve] a mennyben” (Luk. 10,20).

Örüljetek Isten ígéreteinek beteljesülésének reménye miatt: „A reménységben [az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló (természetfölötti) elváró reménységben] örvendezők. [derűsek; örülők]…” (Róm. 12,12).

Az apostol újra és újra arra buzdítja a hívőket, hogy örüljenek, s a Szent Szellem ennek az okát is kijelenti: „Továbbá testvéreim, örüljetek az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, tinéktek pedig bátorságos (és titeket megerősít).” (Fil. 3.1)

„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Fil. 4,4)

„…és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségtek” (Nehem. 8,10).

1 Thess. 5,17 Szüntelen [(adialeiptósz): megszakítás, megállás és szünet nélkül szakadatlanul, állandóan, és folyamatosan] imádkozzatok^*

*Miért, és hogyan imádkozzunk? Isten ígéretének beteljesedéséért, erre példa Anna, aki szüntelen a templomban imádkozik: „…aki nem távozék el a templomból, hanem böjtölésekkel és imádkozásokkal [könyörgésekkel] szolgál vala éjjel és nappal. Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak [dicsőítette; magasztalta az Istent; vallást tett az Isten mellett], és szóla ő felőle mindeneknek, akik Jeruzsálemben a váltságot várták [aki csak várta Jeruzsálem megváltását]” (Luk. 2,36-38).

Az Úr is így rendelkezett: „A valóban özvegy és magára hagyatott (maradt) asszony pedig reménységét az Istenben veti, és foglalatos (és kitart) a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal” (1 Tim. 5,5).

Hogy felismerjük Isten akaratát: Az Úr Jézus példát ad arra, hogy az Istennel való ima után, felismerve az Ő akaratát, hozza meg döntéseit. Erről így ír Lukács: „És lőn (történt) azokban a napokban, (hogy) kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el (és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát). És mikor megvirrada, előszólítá (odahívta) az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is neveze” (Luk. 6,12-13).

Hogy ne essünk kísértésbe: „Vigyázzatok [virrasszatok; maradjatok ébren] és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a szellem ugyan kész [(prothümosz): készséges, hajlandó], de a (hús)test erőtlen [tehetetlen]” (Márk. 14,32).

Ha segítségre van szükségünk: Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez (a kegyelem trónusához), hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül (amikor segítségre van szükségünk)” (Zsid. 4,14-16).

A Szent Szellemért: Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak, a ti gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle kérik” (Luk. 11,5-13)

És hangzik a kijelentés, hogy miért kell először is a Szent Szellemet kérni: „… Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk. És hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell helyesen tennünk, nem tudjuk, de maga a Szellem esedezik, és jár közben miérettünk kimondhatatlan, és összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel, szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal.  S Ő, Aki pedig a szíveket vizsgálja, és fürkészi, kutatja, tudja mit kíván, és mire irányul a Szellem gondolata, a Szellem elgondolása, törekvése, mert Isten tetszése, és akarata szerint, és Istenhez igazodva esedezik és jár közben, és könyörög, és emel szót a szentekért” (Róm. 8,26-27).

Ezért: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által” (Eféz. 6,18).

És hogy miért és hogyan kell Őt kérni az Úrtól: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja. És megadatik néki, és meg is kapja. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, mert az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél hajt, és sodor és ide s tova-hány. Mert ne vélje, és ne gondolja tehát az ilyen ember, hogy kaphat valamit, vagy bármit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember” (Jak. 1,5-8)

Aki bölcsességet kér, az a Szent Szellemet kéri, Aki: „bölcseségnek és értelemnekSzelleme, tanácsnak és hatalomnak Szelleme, az Úr ismeretének és tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2)

Mert a Szent Szellem nélkül: „Kéritek, de nem kapjátok meg, mert nem jól, hanem rosszul kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt, mert csupán élvezeteitekre akarjátok eltékozolni” (Jak. 4,3).

Ezért imádkozzatok mindenkor a Szellem által, mert Ő a hit Szelleme is: „És amit könyörgésetekben [imádságotokban hittel] kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek

[Más fordítás: Meg is fogtok kapni mindent, amit csak hittel imádságban kértek]” (Mát. 21,22).

És az imameghallgatásnak vannak feltételei is:

1. A hit: „Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (hogy amiért imádkoztok mindazt, amit kértek, már megkaptátok), és meglészen néktek (és meg is adatik nektek). És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket” (Márk. 11,12-14.19-25).

2. Az Úr Jézusban való hit, és az Ő nevében való kérés: A tanítványok kérdésére így válaszol az Úr: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek (tőlem) az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,12-14).

3. Az Úrban, vagyis a Szent Szellemben való megmaradás: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok (bármit akartok), és meglesz az néktek (és megadatik nektek)” (Ján. 15,-5.7)

Hiszen meg van írva: „Az Úr pedig a Szellem” (2Kor 3,17).

4. A szeretet parancsának megcselekvése: „És akármit kérjünk, megnyerjük (megkapjuk) tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk (ahogyan erre parancsolatot adott nekünk)” (1 Ján. 3,22-23).

5. Ige ismeret, mert abból ismerjük meg az Ő akaratát: „És ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk (az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti), hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink (hogy már megkaptuk), amelyeket kértünk Őtőle” (1 Ján. 5,14-15).

6. Gyümölcstermő élet: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket (arra), hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek” (Ján. 15,16).

7. Az eltévelyedések megvallása egymásnak: „Valljátok meg bűneiteket (hibás lépéseiteket, botlásaitokat, baklövéseiteket, és melléfogásaitokat) egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok (hogy Isten helyreállítson): mert igen hasznos (és nagy az ereje) az igaznak (a megigazultnak) buzgóságos könyörgése. Hiszen: Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és (amikor buzgó) imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem (is) volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig: És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét” (Jak. 5,16-18).

Ha pedig nem teljesül a kérésünk, az: … A ti hitetlenségetek miatt [kishitűségetek miatt. Mert kevés, gyenge a hitetek]. Mert bizony [igazán] mondom néktek: Ha [csak] akkora [annyi] hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek [számotokra]” (Mát. 17,20).

Hiszen már Dávid így prófétál: „A szegények (elnyomottak, és nyomorultak) kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, (feléjük fordítod füledet, és) füleiddel figyelmezel” (Zsolt. 10,17).

Mert: „Az Úr szemei az igazakon vannak (akiket Ő megigazultnak nyilvánított), és az ő fülei azoknak kiáltásán (Az ÚR szeme látja az igazakat (a megigazultakat), füle meghallja kiáltásukat)” (Zsolt. 34,16).

És: „Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel (őszintén) hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,18-19).

Bizony: „… az igazaknak (a megigazultaknak) … könyörgését (imádságát) meghallgatja” (Péld. 15,29).

 Jeremiás is erről prófétál: „Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. És megtaláltok engem, azt mondja az Úr, (jóra fordítom sorsotokat) és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekről, ahová kiűztelek titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, a honnan számkivetettelek titeket” (Jer. 29,12-14).

És visszaviszi az Úr az embert az édenbe, ahonnan kiűzte: „És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját” (1 Móz. 3,24).

Mert azt mondja az Úr: „Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak” (Péld. 8,17).

Bármi ér: „Semmi felől ne aggódjatok [semmi gondot ne hordozzatok; semmi felől ne tépelődjetek; ne nyugtalankodjatok], hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat [kéréseiteket] az Isten előtt.

[Más fordítás: Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Kérjétek Istentől, amire szükségetek van. De amikor imádkoztok, mindig adjatok hálát Istennek]” (Fil. 4,6).

Hát bízzunk az Úrban: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle” (1 Ján. 5,14-15).

A szent Szellem kitöltésére várva - amit meg is kaptak - a hívők: „… mindnyájan egy szívvel-lélekkel [egy indulattal s állandóan, kitartóan, állhatatosan] foglalatosak valának [vettek részt] az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az Ő atyjafiaival [testvéreivel] együtt” (Csel. 1,14).

Ezért így buzdítja a mindenkori hívőket az apostolon keresztül a Szent Szellem: „… legyetek a könyörgésben [imádságban] állhatatosak [szorgalmasok; kitartók; ragaszkodók]” (Róm. 12,12).

Ezért: „Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által [Szellemben], és ugyanezen dologban vigyázván [legyetek éberek, és evégett virrasszatok minden kitartással] minden [teljes] állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért.

[Más fordítás: Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az imádkozásban]” (Eféz. 6,18). És ismét: „Az imádságban állhatatosak [kitartóak és éberek] legyetek, vigyázván [és őrködve virrasszatok] abban hálaadással” (Kol. 4,2).

Dávid így imádkozik például minden kor hívőinek: „Én az Istenhez kiáltok, és az Úr (megsegít), és megszabadít engem. Bár reggel, délben, este gondban vagyok, és panaszkodom és sóhajtozom, ő meghallja az én szómat (az én hangomat). Megszabadít engem békességre a rám támadó hadtól, bár sokan vannak ellenem” (Zsolt. 55,17-19).

„Uram, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok: Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra (figyelj esedezésemre)!” (Zsolt. 88,2-3).

A világot ért csapások idején a megmenekülésért: „Vigyázzatok, és [éberen virrasszatok] azért minden időben, [minden időszakban, imádkozván], és kérvén, és [(deomai): könyörögve], hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket [és hogy kimenekedjetek mindazokból], amik bekövetkeznek, [(melló): ami elkerülhetetlenül meg fog történni, és ami még körül fog venni], és megállhassatok az embernek Fia előtt [(hisztémi): odaállhassatok az Emberfia színe elé]!

»Más fordítás: Virrasszatok tehát szüntelenül, és imádkozzatok; így lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindattól, ami bekövetkezik, és hogy megálljatok az Emberfia előtt«” (Luk. 21,36).

Arató munkásokért: „Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába” (Mát. 9,38).

Hogy alkalmassát tett minket: „Hálákat adván [örömmel] az Atyának, ki alkalmasakká [feljogosított; méltókká; képessé] tett minket a szentek örökségében való részvételre [részesedésben] a világosságban;

 [Más fordítás: úgyhogy örömmel fogtok hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy a világosságban (fényben) részt nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben” (Kol. 1,12).

Jézus nevében: „És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében [(onoma): név, amely magába foglalja a hatalmat, tekintélyt, jellemet] cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala” (Kol. 3,17).

És Ismét: „Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának” (Eféz. 5,20).

Az Úr Jézus ígérete az Övéinek: „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,13-14).

1 Thess. 5,18 Mindenben [minden körülmények között] hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban ti hozzátok, [a ti javatokra]^*

59 Pál apostol mutat példát arra, hogy miért, és hogyan kell hálát adnunk szüntelen: „Hálát adok [szüntelenül] értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, [az Isten ama ajándékáért] amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1Kor. 1,4).

„Istenem, hálásan köszönöm ajándékodat, amely kimondhatatlanul csodálatos]” (2 Kor. 9,15).

„Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának” (Eféz. 5,20).

És így folytatja az apostol: „Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván (legyetek éberek) minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,18)^.

Bármi ér: „Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen” (Jak. 5,13)^.

Hogy mi az eredménye a szüntelen való imának, és dicséretnek arról így vall Dávid: „Bizony elrejt (megóv) engem az ő hajlékába (sátrában) a veszedelem napján; eltakar (elrejt) engem sátrának rejtekében (sátra mélyén), sziklára emel fel engem (magas kősziklára helyez engem). Most is felülemeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.

(Más fordítás: Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az Úrnak” (Zsolt. 27,5-6)^.

Hát: „Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk (ujjongjunk) a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk néki zengedezésekkel (ujjongjunk előtte énekszóval)” (Zsolt. 95,1-2)^.

És: „Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!” (Zsolt. 34,2)^.

És: „Meggyökerezvén [szilárddá, stabillá válva] és tovább épülvén Őbenne, (Krisztusban) és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban [túláradó] hálaadással” (Kol. 2,7).

„És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében [(onoma): név, amely magába foglalja a hatalmat, tekintélyt, jellemet] cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala” (Kol. 3,17).

Ezt a példát kövessétek: „Szüntelen imádkozzatok. Mindenben (mindenért) hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok (a ti javatokra)” (1 Thess. 5,17-18).

És továbbiakban így buzdít Dávid: „Örvendezzetek (és vigadjatok) ti igazak (megigazultak), az Úrban; a hívőkhöz (az igaz/megigazult emberekhez) illik a dicséret. Dicsérjétek az Urat (adjatok hálát az Úrnak) citerával; tízhúrú hárfával zengjetek néki. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón (szépen zengjenek hangszereitek)” (Zsolt. 33,1-3).

„Énekeljetek (zengjetek) Istennek, énekeljetek (zengjetek); énekeljetek (zengjetek) királyunknak, énekeljetek (zengjetek)! Mert az egész föld királya az Isten: (zengjetek neki éneket) énekeljetek bölcsességgel” (Zsolt. 47,7-8).

Az Úr Jézus ígérete az Övéinek: „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,13-14).

És: „Semmi felől ne aggódjatok [semmi gondot ne hordozzatok; semmi felől ne tépelődjetek; ne nyugtalankodjatok], hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat [kéréseiteket] az Isten előtt.

[Más fordítás: Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Kérjétek Istentől, amire szükségetek van. De amikor imádkoztok, mindig adjatok hálát Istennek]” (Fil. 4,6).

1 Thess. 5,19 A Szellemet meg ne oltsátok [(szbennümi):

ki ne oltsátok; el ne fojtsátok,  ne nyomjátok el, ne gátoljátok a Szellem lobogását]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „És meg ne szomorítsátok [(lüpeó): megszomorít, megbánt; bosszant, megsért] az Istennek ama Szent Szellemét, aki által. [Akiben] megpecsételtettetek. A teljes váltságnak. napjára.

[Más fordítás: Hiszen Isten a Szent Szellem által előre megjelölt benneteket arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi vagytok” (Eféz. 4,30).

 „Akiben ti is, minekutána hallottátok az (igaz)ságnak [(alétheia): a VALÓSÁG-nak] beszédét [Igéjét, (logoszát)] üdvösségetek Evangéliumát [örömhírét; jó hírét], amelyben hittetek is, megpecsételtettetek [a tulajdon vagy az eredetiség jeleként] az ígéretnek ama Szent Szellemével [isteni garanciaként]. Aki záloga [foglalója] a mi örökségünknek [sorsrészünknek] Isten tulajdon népének megváltatására [arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk], az Ő dicsőségének magasztalására.

 [Egy másik fordítás szerint: s feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk az ö dicsőségének dicséretére]” (Eféz. 1,13-14).

Mert Isten az: „Aki el is pecsételt minket [Pecsétjével megjelölt (el is jegyzett) minket; a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott mennyei erővel is], és a Szellemnek zálogát [eljegyzési ajándékul] adta. [a Szellemet, mint foglalót árasztotta; vagyis olyan valóságot, amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az egésznek. így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része] a mi szíveinkbe [a szellemi lényünk középpontjába]” (2 Kor. 1,22).

Ő bizonysága a mi származásunknak, és védelme személyünknek: „Maga a Szellem tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16).

Ő bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek, az örökségünk pedig mindaz, amit atyánk – Ábrahám – után örököltünk:

1. Isten védelme: „Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges”

 2. Istennek minden áldása: hosszú élet, erőben és egészségben; anyagi javakban; utódban; az ígéret megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot” (1 Móz. 15,1; 24,1).

 Azért hangzik a figyelmeztetés: A védelemre vigyázzatok és előképként bemutatja Isten Igéje, hogy minden baj, csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet: „És monda az Úr néki (az angyalnak): Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében”. És amazoknak (a pusztító angyaloknak) mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok. ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdik azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valának” (Ezék. 9,4-6).

János apostol látomásában ugyanezt a védelmet látja: „És láték más angyalt feljőni napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecséte. És nagy szóval kiálta a négy angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon... A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte” (Jel. 7,2-3; 9,3-4).

Ezért inti az apostol Timóteust, és bármely korban élő Krisztusban hívőket: „Meg ne vesd (és ne hanyagold el) a kegyelemnek benned való ajándékát, amely adatott néked prófétálás által, a presbitérium (vagyis a vének) kezeinek reád tevésével” (1 Tim. 4,14.

Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel [újra lángra kell lobbantanod, hát szítsd fel magas lángra] az Isten kegyelmi ajándékát [(khariszma): a Szellem megnyilvánulását], amely benned van az én kezeimnek rád tétele által.

[Más fordítás: Éppen ezért, emlékeztetlek arra az ajándékra (a Szent Szellemre), amit Isten neked adott. Tudom, hogy ez benned él, mert én tettem rád a kezemet, így kaptad meg. Tehát, azt akarom, hogy használd is ezt az ajándékot: eközben fog megerősödni, és egyre jobban működni benned, mint ahogy a kis lángocskából nagy tűz lesz]” (2 Tim. 1,6).

Samariában Filep hirdet a Krisztust, és egész Szamária megtért, Ezután jött Péter és János apostol, és: „Akkor kezeiket reájuk veték (rájuk tették), és vőnek Szent Szellemet, (és részesültek a Szent Szellem ajándékában)” (Csel. 8,17).

Pál apostol Efézusban élő hívőket talált: „És mikor Pál reájuk vetette (rájuk tette a) kezét, szálla (vagyis leszállt) a Szent Szellem ő reájuk; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala” (Csel. 19,6).

És ez így történt már Mózes korában is: „Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét (Jelentése: Isten szabadítás, segítség, üdvösség, nagylelkűség; az Úr segít vagy megment) a Nún fiát (Jelentése: hal, folyamatosság; utód, sarj), a férfiút, akiben Szellem van, és tedd őreá a te kezedet” (4 Móz. 27,18).

 És ennek eredményeképpen: „Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék (és megtelt) bölcsességnek Szellemével; mert Mózes tette vala ő reá kezeit; és hallgatnak reá Izráel fiai, és úgy cselekedének, amint parancsolta vala az Úr Mózesnek. (5 Móz. 34,9).

1 Thess. 5,20 A prófétálást [a prófétai beszédet] meg ne vessétek [(exútheneó): nehogy semmibe vegyétek, vagy megvessétek, lenézzétek, nehogy ne vegyetek tudomást róla]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „….kívánjátok [keressétek buzgón;  fáradozzatok, törjétek magatokat] a szellemi ajándékokat [a Szellem megnyilvánulásait], leginkább pedig [különösen azt], hogy prófétáljatok. [de mindennél inkább hogy Isten kijelentését meghirdessétek; Írást tudjatok magyarázni]. Aki… prófétál [Írást magyaráz, hogy Isten kijelentését meghirdesse] embereknek beszél épülésre, intésre [bátorításra; buzdítására] és vigasztalásra. „Ezért ti is, minthogy szellemi ajándékokat kívántok (rajongtok a Szellem megnyilvánulásaiért), a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok (arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja)” (1 Kor. 14,1.3.12).

Mert: „… ha mindnyájan prófétálnak [Írást magyaráznak, hogy Isten kijelentését meghirdessék] és bemegy [belép] egy hitetlen, vagy avatatlan [be nem avatott], az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik, [azt mindenki megvizsgálja (megítéli); mindenkitől meggyőzetvén, mindenkitől megcáfoltattatik)]. És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek [rejtett gondolatai (dolgai) felszínre kerülnek (kinyilatkoznak; láthatókká lesznek)]; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén [és megvallva], hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek” (1 Kor. 14,24-25).

És a kijelentés folytatása: „Azért atyámfiai [testvérek] törekedjetek prófétálásra [buzogjatok azért, hogy prófétáljatok; (arra igyekezzetek, hogy Írást tudjatok magyarázni)]…” (1 Kor. 14,39).

És hogy hogyan kell ezt gyakorolni, arról így hangzik a kijelentés:  „A próféták [Írás magyarázók (Isten kijelentését meghirdetők) közül is] pedig ketten vagy hárman beszéljenek [szóljanak]; és a többiek ítéljék meg. [a többi pedig bírálja felül, azaz: nyilvánítsák a véleményüket]. De ha egy másik ott ülő [jelenlevő] vesz [kap] kijelentést [kinyilatkoztatást; leleplezést], az első hallgasson. [az előbbi hallgasson el]. Mert egyenként [egymás után] mindnyájan prófétálhattok [magyarázhatjátok az Írást; Isten kijelentését meghirdethetitek], hogy mindenki tanuljon, és mindenki vigasztalást vegyen; [felbuzduljon; bátorítást kapjon; mindnyájan buzdítást nyerjenek]” (1 Kor. 14,29-31).

„Azért atyámfiai [testvérek] törekedjetek  prófétálásra [erőfeszítést tegyetek arra, hogy prófétáljatok, akarjátok a prófétálás (vagyis: hogy Isten kijelentése meghirdetésének) birtokába jussatok]… „ (1 Kor. 14,39).

1 Thess. 5,21 Mindent megpróbáljatok [(dokimadzó): mindent gondosan vizsgáljatok meg, és tegyetek próbára, hogy valóban Istentől származik-e]; ami jó, és ami [(kalosz): hasznos], azt megtartsátok [(katekhó): ahhoz ragaszkodjatok]!^*

*Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „Őrizkedjetek, óvakodjatok, pedig a hamis prófétáktól, és ügyeljetek, figyeljetek oda, és tartsátok szemmel az ál- a látszat, és hazug prófétákat, akik juhoknak ruhájában, vagyis báránybőrben, bárány-külsőben jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg, és ismeritek fel őket. Vajon a tövisről, azaz a tövisbokorról szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról, vagy a bogáncskóróról, vagy a tüskés gyomnövényről fügét?” (Mát. 7,15-16).

Dávidon keresztül folytatódik a kjelentés: „Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek életét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket. Világosság támad fel az igazra, és öröm a tiszta szívűekre. Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!” (Zsolt. 97,10-12)

 „Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15)

Az apostolok pedig kifejtik, hogy mi a gonosz, és mi a jó: „Senkinek gonoszért gonosszal [rosszért rosszat] ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]” (Róm. 12,17)

 És: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,18).

 Azért: „Hogy megítélhessétek [hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)], hogy mi a rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni (vizsgálni)]. Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10).

Hát: „Szeretteim, ne higyjetek minden szellemnek, hanem vizsgáljátok, és próbáljátok meg a szellemeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már” (1 Ján. 4,1-3).

1 Thess. 5,22 Mindentől, ami gonosznak [(ponérosz): haszontalannak, károsnak, gonosz dolognak - hatásában vagy befolyásában – rosszindulatúnak, rossznak, romlást hozónak] látszik, [sőt a rossznak még látszatától is] őrizkedjetek.

[Más fordítás: a gonosz minden fajtájától, formájától, válfajától, megjelenésétől, láthatóvá válásától, megmutatkozásától tartózkodjatok, és tartsátok magatokat távol]!^*

*És folytatódik a figyelmeztetés: „Iszonyodjatok [teljes lényetekkel irtózzatok, gyűlölettel, utálattal forduljatok el] a gonosztól [mindentől, ami káros, ártalmas, rossz, minden gonosz dologtól, ügytől, cselekedettől, és] ragaszkodjatok [tapadjatok, ragadjatok, csatlakozzatok, társuljatok] a jóhoz” (Róm. 12,9).

A próféták állandóan figyelmeztetik Isten népét: „Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, amint mondjátok. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot (a vezetésben az igét); talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak” (Ámós. 5,14-15)

 „Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek életét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket. Világosság támad fel az igazra, és öröm a tiszta szívűekre. Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!” (Zsolt. 97,10-12)

 „Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15)

Az apostolok pedig kifejtik, hogy mi a gonosz, és mi a jó: „Senkinek gonoszért gonosszal [rosszért rosszat] ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]” (Róm. 12,17)

És: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,18).

1 Thess. 5,23 Őmaga pedig, a békességnek [(eiréné): a jólétnek, a veszély érzetétől való mentességnek, boldogságnak, és boldogulásnak] Istene szenteljen meg [(hagiadzó): tegyen szentté] titeket mindenestől [(holotelész): teljesen, és teljes egészében, tökéletesen]. És a ti egész valótok, [(holoklérosz): a minden részében ép / teljes / egészséges, hibátlan, sértetlen] szellemetek, [és (pszükhé): életetek] mind testetek, vagyis [(szóma): egész személyetek teljes épségben] feddhetetlenül [(amemptósz): kifogástalanul, hibátlanul] őriztessék meg [(téreó): megtartassék] a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére [(parúszia): látogatására, megérkezésére, és jelentlétére]^*

*Azt kéri is Urunktól az apostol: „És azért imádkozom, hogy…” „A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az Ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket…Ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká” „Aszerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet által” (Fil. 1,9; 1 Pét. 5,10;  Eféz. 1,4).

 „Hogy legyetek feddhetetlenek [kifogástalanok] és tiszták [romlatlanok, épek, vegyítetlenek, érintetlenek], Istennek szeplőtlen [ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem érdemlő, támadhatatlan] gyermekei [fiai] az elfordult [fonák, hamis, ravasz, álnok] és elvetemedett [elfajult, kificamodott, eltorzult] nemzetség közepette [a gonosz és romlott nemzedékben]. Kik között fényletek [ragyogtok, fénylettek, világítotok], mint csillagok [fénypontok] e világon [a mindenségben].

(Más fordítás: „Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem talál hibát. A gonosz és romlott emberek között úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában” [ha az élet igéjére figyeltek])” (Fil. 2,15).

„Hogy erősekké tegye [és szilárdítsa meg] a ti szíveteket [és a ti bensőtök szilárd alapra találva], feddhetetlenekké [kifogástalanná, tökéletessé, hibátlanná, és megtámadhatatlanná váljon] a szentségben [a megszentelődés során a szent életben]. A mi Istenünk és Atyánk [vagyis mennyei Édesapánk színe] előtt, amikor eljő [és megjelenik] a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben [vagyis összes szentjeivel együtt]” (1 Thess. 3,13).

1 Thess. 5,24 Hű [(pisztosz): hűséges, megbízható, szavahihető] az, aki elhivott titeket és ő meg is cselekszi [véghez is viszi] azt^*

*És folytatódik a kijelentés: „Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe, vagyis az Ővele való eggyéválásra. És: „Aki meg is erősít, és meg is szilárdít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek, kifogástalanok és nem vádolhatóak legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetele napjára” (1Kor. 1,8-9).

Mert bizony: „hű és, megbízható, szavahihető az Úr, aki megerősít, sőt támogat, táplál, szilárddá és elmozdíthatatlanná tesz titeket és megőriz, megvéd, megóv, vigyázással és erővel megoltalmaz a gonosztól, a rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, azaz gonosz dologtól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól” (2 Thess. 3,3).

Hiszen: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék, (vagy hogy bármit megbánjon). Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Móz. 23,19).

1 Thess. 5,25 Atyámfiai, [testvéreim] imádkozzatok érettünk [is]^*

*Imádkozzatok a hitetlen engedetlenektől való szabadulásért:  „Kérlek pedig titeket atyámfiai [testvérek] a mi Urunk Jézus Krisztusra és a [Szent] Szellem szerelmére, [és szeretetére] tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban énérettem Isten előtt,

[Más fordítás: Urunkon, a Krisztus Jézuson át és a Szellem szeretete által arra bátorítalak és buzdítalak titeket testvéreim, hogy Istennek mondott imádságaitokban küzdjetek velem együtt, értem]. Hogy szabaduljak [és meneküljek] meg azoktól, akik engedetlenek [és hitetlenek szándékosan és önfejűen] Júdeában és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves [és jól fogadott] a [jeruzsálemi] szentek előtt” (Róm. 15,30-31).

„Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk” (2 Kor. 1,11).

 „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,2-4).

„Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát” (Eféz. 6,18-19).

És azért: „…. hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit” (2 Thess. 3,1-2).

És újra: „Imádkozzatok értünk! Mert meg vagyunk győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak hozzátok” (Zsid. 13,18-19).

1 Thess. 5,26 Köszöntsétek az összes atyafiakat [minden testvért] szent csókolással [szent csókkal]^*

*Az apostolok újra arra hívják fel a gyülekezet figyelmét, hogy a testvéri szeretet külsőleg is nyilvánuljon meg közöttük: „Köszöntsétek egymást szent csókkal [szeretet csókjával, a testvéri szeretet kifejezésével; a hitbeli vonzalom, vagy ragaszkodás külső jelével]” (Róm. 16,16.”

… Köszöntsétek egymást szent csókkal” (1 Kor. 16,20)

„Köszöntsétek egymást szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok” (1 Pét. 5,14).

 „Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan” (2 Kor. 13,12).

1 Thess. 5,27 Kényszerítlek [(horkidzó): nyomatékosan, és ünnepélyesen kérlek, sőt eskü alatt kötelezlek] titeket az Úrra, hogy olvastassék fel e levél minden szent atyafi előtt [(anaginószkó): hogy mindenhol minden testvér alaposan megismerje].

1 Thess. 5,28 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!

[Más fordítás: A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme, jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása a tiétek]! Ámen.