Római levél 9. fejezet: A ZSIDÓ NÉP ÉS AZ EVANGÉLIUM (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Róm. 9,1 Igazságot [vagyis valóságot] szólok Krisztusban, nem hazudok [és nem valótlanságot állítok], lelkiismeretem [szellemi ismeretem és együttészlelésem] velem együtt tesz bizonyságot [és tanúskodik mellettem] a Szent Szellem által,

Róm. 9,2 Hogy nagy az én szomorúságom [keserűségem, fájdalmam és bánatom] és szüntelen való [és állandó, folytonos, és szakadatlan] az én szívemnek fájdalma, [gyötrelme, kínja],

Róm. 9,3 Mert kívánnám, [és óhajtanám] hogy én magam átok [alatt] legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, akik rokonaim (hús)test szerint [Más fordítás: Én magam kívánnék, ha lehetne, átokká lenni [és átkozottként távol lenni testvéreimért, a népemből valókért]

Róm. 9,4 Akik izraeliták, akiké a fiúság [vagyis az örökbefogadott állapot] és a dicsőség [a tekintély, tisztesség, és méltóság] és a szövetségek [a végakarat, a végrendelet] meg a [mózesi] törvényadás [vagyis a törvényhozás], és a [szolgálat], és az ígéretek [az üzenet, az értesítés]

Róm. 9,5 Akiké az (ős)atyák, és akik közül való [vagyis akik közül származik] (hús)test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké [vagyis az örökkévalóságban] áldandó [és áldott] Isten [és aki Isten mindenek felett] Ámen*

*Isten így szól a fiúhoz: „A te királyi széked [a te trónod] óh Isten örökkön örökké [megáll, és megmarad]. Igazságnak, igazságosságnak, és jogosságnak pálcája [jogara] a te országodnak [királyságodnak, birodalmadnak, uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak] pálcája [jogara]” (Zsid. 1,8).

Mert az Úr Jézusban maga a Teremtő jött el, erről tesz bizonyságot János apostol: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20).  

És Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) lélekben (pneuma: szellemben). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

 Dávid így prófétál Krisztusról: „Nyilaid élesek (és hegyesek); népek hullanak alád (népek kerülnek hatalmadba); a király ellenségeinek szívében. Trónod, oh Isten örökkévaló, (mindörökké megmarad); igazságnak pálcája a te királyságodnak pálcája” (Zsolt. 45,6-7).

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy kik azok az ellenségek, akiknek szívében a Király: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben [haszontalan, káros tetteitekben] gyönyörködő értelmetek miatt…]” (Kol. 1,21).

Én pedig: „kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának mértékében belső emberetek úgy elhatalmasodjék, hogy ti az Isten Szellemén át uralomra juthassatok, hogy [állandóan ott] lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben” (Eféz. 3,16-17)

Róm. 9,6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult [csődöt mondjon; semmivé váljon, meghiúsuljon, megbukott legyen, erejét veszítse, vagy kudarcot vallott] legyen az Isten beszéde (logosza: igéje)* Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók**

*Hiszen: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?”

„Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit” „Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”. „Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja”. „mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott” (4 Móz. 23,19; 1Sám. 15,29; 5 Móz. 32,4; Zsolt. 33,9; 2 Tim. 2,13).

**És: „Mert nem az a zsidó, aki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképen az. és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van”  (Róm. 2,28-29).

Róm. 9,7 Sem nem mindnyájan fiak, [vagyis nem mindnyájan Ábrahám gyermekei] kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.

Róm. 9,8 Azaz, nem a (hús)testnek fiai az Istennek fiai, [mert nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei]  hanem az ígéret fiait [gyermekeit] tekinti [és nevezi] magul*

*Isten ugyanis így szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom ezt a földet” (1 Móz. 12,7).

És az apostolon keresztül megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést:  „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16).

Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol: „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28).

Róm. 9,9 Mert ígéretnek beszéde [logosza Igéje] ez: Ez időtájban [vagyis a maga idején; a megállapított vagy a megfelelő időben] eljövök, és Sárának (jelentése: hercegnő) fia lesz*

*Így szólt az ígéret: „Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és akkor már a feleségednek, Sárának fia lesz! Sára meg ott hallgatódzott a háta mögött a sátor bejáratánál. Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt a női életfolyamat. Sára nevetett magában, és azt gondolta: Miután megvénültem, lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg!” (1Móz. 18,10).

Róm. 9,10 Nemcsak pedig [nemcsak Sárával történt ilyesmi], hanem Rebekával (jelentése: a lebilincselő; hízelgő) is, ki egytől fogant méhében Izsáktól, a mi atyánktól*

*Így esett teherba Rebeka „… Izsák könyörgött az ÚRnak feleségéért, mivel meddő volt. Az ÚR pedig engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége” (1Móz. 25,21)

Róm. 9,11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt [rosszat; hitványat] nem cselekedtek, [nem tehettek] hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése [Isten szabad választása, amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ] megmaradjon, [és érvényesüljön] nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,

Róm. 9,12 Megmondatott néki, [vagyis Rebeka ezt a kinyilatkoztatást kapta] hogy: A nagyobbik [az idősebb] szolgál [és rabszolgája lesz] a kisebbiknek [a fiatalabbnak].

Róm. 9,13 Miképpen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem [vagyis kevésbé szerettem, Jákób mögé helyeztem. Vagy: Jákóbot kiválasztottam, Ézsaut elvetettem]*

*És hogy miért, arról a prófétákon keresztül szól az Úr: „… Ézsau (a szőrös, bozontos; nyers, durva) testvére volt Jákóbnak (aki a másik helyére lép) - így szól az ÚR -, mégis Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem (kevésbé szerettem); hegyeit (bálványáldozó helyeit) pusztává tettem, birtokát a pusztai sakáloknak adtam” (Malak. 1,2-3)

Róm. 9,14 Mit mondunk tehát: Vajon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? [vajon hamisság van-e az Istennél?] Távol legyen!

Róm. 9,15 Mert Mózesnek (jelentése: a vízből kihúzott, kimentett) ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek [megszánom, és irgalmazok;] annak, akinek kegyelmezek [akit megszánok, akinek irgalmazok;]*

*Mózesnek azt mondta az Úr: „És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek” (2 Móz. 33,19)

Dávid megvallása arról, hogy kiken könyörül az Úr: „Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged” (Zsolt. 145,8-10).

Az apostolon keresztül pedig kijelenti az Úr, hogy mit jelent a Mózesnek adott kijelentés, és mi a teremtmény dolga: „De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök (hamartia: céltévesztettek), és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek” (Jak. 4,6.9)

Mert: „… azt, a ki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem (azt én nem küldöm el)” (Ján. 6,37).

Mózes megvallása az Úrról: „Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő” (5 Móz. 32,4)

Róm. 9,16 Annakokáért tehát nem azé [a választás], aki akarja [aki erőlködik], sem nem azé [a jövő], aki fut [aki törtet], hanem a könyörülő Istené

[Más fordítás: Eszerint nem azon múlik a dolog, aki óhajtja, vagy törekszik, hanem Istentől, aki irgalmaz]*

*Hiszen: „… a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember (hústest) sem” (Gal. 2,16)

Róm. 9,17 Mert azt mondja az írás a fáraónak (jelentése: meztelenség, vagy nagy ház), hogy: Azért támasztottalak [és állítottalak elő] téged [és éppen arra rendeltelek (és azért hagytam, hogy megmaradj)], hogy megmutassam [és feltárjam azt, ami benn, belül van, a valódi lényeget] benned [és rajtad], az én hatalmamat, [erőmet] és hogy [így] hirdessék az én nevemet [személyemet, hatalmamat, tekintélyemet, jellememet] az egész földön*

*Az ellenséges, és engedetlen lázadóhoz így szól az Úr: „Mert ha most kinyujtanám kezemet és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál (vagyis kipusztulnál) a földről. Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat (és erőmet), és hogy hirdessék az én nevemet (személyemet, hatalmamat, tekintélyemet, jellememet) az egész földön” (2 Móz. 915-16)

Róm. 9,18 Annakokáért (következésképpen) akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít [vagyis megátalkodni, konokká válni hagyja, és így alkalmatlanná válik Isten igéjének befogadására].

Róm. 9,19 Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem [és miért von mégis felelősségre? Miért hibáztat, kifogásol, tesz szemrehányást még mindig]?  Hiszen az ő akaratának [és szándékának,] kicsoda állhat ellen [az Ő határozatával, és döntésével kicsoda szállhat szembe, és  harcolhat ellene]*

*Hiszen: „Nem használ a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az ÚRral szemben” (Péld. 21,30)

Róm. 9,20 Sőt, inkább [és tulajdonképpen] kicsoda vagy te, óh ember, hogy vitába szállsz [feleselsz, visszabeszélsz, vitatkozol] az Istennel? Avagy mondja-é [megkérdi-e] a készítmény [az anyag, az alkotás, agyagkészítmény] a készítőnek: [megmunkálójának, alkotójának, formálójának, gyúrójának] Miért csináltál [miért formáltál, és alkottál] engem így [és ilyennek]*

*Már a prófétán keresztül ezt kérdezi az Úr: „dicsekedhetik-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész, annál, aki húzza? Mintha a bot suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem fából van!” (Ésa. 10,15).

De: „Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed? Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért nemzettél? - és anyjának: Miért vajúdtál velem?!”„Micsoda fonákság! Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!”„… ki mondhatja néki: Mit cselekszel?” (Ésa. 45,9-10; 29,16; Jób. 9,12).

Csak meg lehet vallani, hogy: „Uram (JHVH: Jahve), atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian” (Ézs. 64,7).

Róm. 9,21 Avagy [talán] nincs-e a fazekasnak hatalma az agyagon, [a sáron] hogy ugyanazon gyuradékból [vagyis ugyanannak az agyagtömbnek egy részéből] némely edényt tisztességre, [az egyik edényt díszesre, ékesre, tisztes célra, megbecsült, értékes edénynek] némelyt [a másikat] pedig becstelenségre [közönségesre, éktelenségre, gyalázatra, dicstelenre, tisztességtelenre, nem becsült célra] formáljon? [és készítsen]*

*És hogy ez hogyan történik, erről így tesz bizonyságot Isten igéje: „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas” (2 Tim. 2,19-21).

Róm. 9,22 Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni, és hatalmát megismertetni [megláttatni, és tudatni] kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte [és elhordozta] a harag edényeit, melyek pusztulásra [és veszedelemre, elveszésre] készíttettek [vagyis megértek. Szó szerint: le kell szerelni, azaz megszüntetni a régit és azután felszerelniaz újat, és újat adni].

Róm. 9,23 És hogy megismertesse [megjelentse, és megláttassa] az ő dicsőségének [tekintélyének, tisztességének és méltóságának] gazdagságát az irgalom edényein, [melyeket eleve [vagyis előre] a dicsőségre alkotott [vagyis amelyeket, vagy: akiket dicsőségének edényeiül – hordozóiul – készített el jóelőre] mit szólhatsz ellene?*

*És tette ezt azért: „Hogy megmutassa [és kinyilvánítsa rajtunk] a következendő időkben [az eljövendő /világ/korszakokban /aionokban /] az Ő kegyelmének felséges [és mérhetetlen] gazdagságát [túláradó bőségét] hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,7).

Az apostol így buzdít: „Lássátok meg, milyen  nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt” (1Jn. 3,1)

Ez pedig akkor történt: „… amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek” (Tit. 3,4-7)

Ezt pedig az Evangélium hirdetése tette lehetővé: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek (pogánynak) is. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él” (Róm. 1,16-17)

Amelyben kijelentést nyer, hogy: „Mert azt (vagyis: az Úr Jézust), aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21)

Erről prófétál Dávid: „Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. Eljőnek s hirdetik az ő igazságát (az Úr Jézus Krisztust) az ő utánuk való népnek, hogy ezt cselekedte!” (Zsolt. 22,31-32)

Róm. 9,24 Amire [ilyen edényekül] el is hívott minket nemcsak a zsidók [júdeaiak], hanem a pogányok [vagyis a nemzetek] közül is.

Róm. 9,25 Amint Hóseásnál (jelentése: Jahve az üdvösség) is mondja: Népemnek nevezem, amely nem volt az én népem és szeretettnek azt, ami nem volt szeretett. [Más fordítás: Azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni, és amelyet nem szeretek, szeretett (agapé) népemnek, és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak]*

*Így szólt Isten szava a prófétán keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22)

Péter apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.  Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1 Pét. 2,9-10)

És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti, hogy: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!” (Hós. 1,10).

Róm. 9,26 És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni*

*Ugyanis: „… annyi lesz az Izráel fiainak száma, mint a tenger fövenye (mint a homok a tengerparton), amely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy ahol az mondatott nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élő Istennek fiai! És összegyűlnek Júda fiai és Izráel fiai együvé, és egy (vagyis egyetlen) fejedelmet választanak, és feljőnek az országból, mert nagy lesz a Jezréel (Jelentése: Isten vet, plántál, és új vetést, új népet fog alapítani) napja! Mondjátok atyátokfiainak (testvéreiteknek): Ammi (vagyis: Népem)! És a ti húgaitoknak: Rukhámáh (azaz: van irgalom)!” (Hós. 1,10-12).

És ez akkor követlkezik be, amikor: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelemSzelleme, a tanács és erő (és hatalom) Szelleme, az ÚR ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt” (Ésa. 11,1-3).

Pál apostol így beszél a Korintusban lévő Krisztus népéhez, mert Isten az apostolokon keresztül végzi a plántálást: „Én plántáltam [vagyis ültettem] Apollós öntözött, de az Isten adja vala [folyamatosan] a növekedést” (1 Kor. 3,6). 

Róm. 9,27 Ézsaiás (Jelentése: Jahve szabadulás, Jahve segít) pedig ezt kiáltja [és fennszóval hirdeti] Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, [homokja, akkor is csak] a maradék üdvözül*

*Ézsaiás így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22)

És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az Úr: „De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32)

 Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2).

Róm. 9,28 Mert a dolgot bevégezi [és teljes mértékben megvalósítja] és rövidre metszi [miközben befejezéshez juttatja és megrövidíti a történést] igazságban [vagyis a megigazulás segítségével, és útján]; mivel rövidesen végez az Úr a földön [és sietve megcselekszi az igét (a logoszt)].

Róm. 9,29 És amint Ézsaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk [vagyis hasonlóan jártunk volna] volna, mint Sodoma (jelentése: égő tájék), és Gomorához (jelentése: elmerülés; elsüllyedés) volnánk hasonlók*

*Ézsaiás így szólt Izráel népéhez: „Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók. Halljátok az Úrnak igéjét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!” (Ésa. 1,9-10)

Sodoma és Gomora pedig így járt: „És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. És elsüllyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is” (1 Móz. 19,24-25)

És hogy ez nem így történt annak oka: „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!” (Siral. 3,22).

János apostol lát két prófétát, akik hirdetik Isten igéjét Jeruzsálemben, aminek szellem szerinti nevét is megmondja: „És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely feljön az alvilágból, hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket. És az ő holttesteik feküsznek ama nagyvárosnak utcáin, amely szellem szerint Sodomának és Égyiptomnak (jelentése: lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság) hivatik, ahol a mi Urunk is megfeszíttetett” (Jel. 11,7-8)

Róm. 9,30 Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, [vagyis a nemzetek] akik a megigazulásra nem törekedtek [és az igazságot (vagyis a megigazulást) nem követték], a megigazulást elnyerték [az igazságot (vagyis a megigazusást) megragadták, és így birtokul kapták], még pedig a hitből való megigazulást*

*Mert: „… annak, aki nem fáradozik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22).

Hiszen: „A hitből való igazság …így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza). Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza). Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk”

Mert: „tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy (hús)test sem. (Róm. 10,6-10; Gal. 2,16).

Erről szól a prófécia is: „Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez ige: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt” „… válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5 Móz. 30,11-15.19)

Róm. 9,31 Izráel [a zsidó nép] ellenben, mely az igazság [vagyis a megigazulás] törvényét követte, [amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra, és a megigazulás törvényére] nem jutott el az igazság [vagyis a megigazulás] törvényére [azaz a törvény szerinti megigazulásra, így nem érkezett el a törvényhez]*

*Az apostol bizonyságtétele a testi Izráelről: „Mert tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának. Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.”„Micsoda tehát? Amit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek” (Róm. 10,2-4; 11,7)

„Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk [rajtunk] kik nem (hús)test szerint járunk, [élünk] hanem Szellem szerint. [akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem] (Róm. 8,4)

Róm. 9,32 Miért? Azért, mert nem hitből keresték [mert nem hitből akarták ezt elérni], hanem mintha a törvény cselekedeteiből [a tettekből] volna. Mert beleütköztek [megütköztek, megbotránkoztak, és hibás lépést tettek, és megbotlottak] a beleütközés [a botlás, megütközés, megbotránkozás] kövébe*

*Maga a Krisztus – az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás sziklája: „Azért van meg az Írásban: Ímé szegletkövet teszek Sionba, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az igében, amire rendeltettek is” (1 Pét. 2,6-8)

A próféták is erről prófétáltak: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR (Jahve): Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16)

És hogy ki lesz a botránkozás sziklája, arról Ézsaiás így prófétál: „A seregek Urát (JHVH: Jahvét) Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!” (Ésa. 8,13-16).

Róm. 9,33 Amint meg van írva: Ímé beleütközés [megütközés, és botlás] kövét és megbotránkozás [botrány, KELEPCE, eltántorítás, megütközés, vagy felháborodás] (kő)szikláját teszem [és helyezem]  Sionba [jelentése: kiszáradt, megperzselt hely, de tágabb értelemben Jeruzsálem],  és aki hisz Őbenne, [és magát rábízza] nem szégyenül meg [és nem fog csalódni]*

*Dávid is tudta ezt, ezért – példát hagyva nekünk – így imádkozik „Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim. Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!” (Zsolt. 25,2-3).