C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT
’Amelyek által igen nagy és
becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket’ (Isten) (2Pt 1,4)
Figyeljük meg a
’megajándékozott’ szót. Péter ezt mondja: ’Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel
ajándékozott meg bennünket.’ Isten minden ajándékáért hálásak vagyunk. Isten
jótékonyságából élünk. Mindent, amink van,
ajándékul kaptunk, és minden,
amit ezután kapunk majd, ugyanígy fog érkezni.
’A bûn zsoldja a halál, az
Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet’ (Róm 6,23).
Mi nem vagyunk képesek kiérdemelni
semmit, de Isten képes megadni mindent. Az üdvözülés is ajándék, ingyenes ajándék,
az isteni szeretet spontán ajándéka. Az üdvözülés ígérete ugyanilyen
természetû.
’Nagyobb boldogság adni, mint
kapni’ (Csel 20,35); és Õ, aki mindenki közül a legáldottabb, az örökké áldott
Isten, örömmel ad. Annyira természete az ajándékozás, ahogy a napé a ragyogás, vagy
egy folyóé a folyás. Mennyire áldottak vagyunk, hogy mi lehetünk az elfogadók!
Hangsúlyozni kell, mennyire fontos, hogy kapjunk, mert a dolgok, amikre
szükségünk van, olyanok, hogy ha nem kapjuk meg õket, el vagyunk veszve most és
mindörökre. Élet nélkül, fény
nélkül, reménység nélkül és
béke nélkül maradunk, ha nélkülözzük Istent. Ha Isten nem ad nekünk kegyelme
gazdagsága szerint, akkor rosszabb nekünk, mint a meztelen, a szegény, a nyomorult
embernek; teljesen és végképp tönkremegyünk.
E gazdag ajándékokat nem
lehetséges kiérdemelni. Még ha ki tudnánk is érdemelni bármit, ezeknek az
ajándékoknak nincs ára, és nem vásárolhatók meg pénzen. Isten ígéretei kegyelembõl
fakadnak: nem követelhetjük, hogy Isten ígérje meg nekünk kegyelmét és a
megfizethetetlen áldásokat, amelyek bele vannak csomagolva.
Ez megtanítja nekünk, milyen magatartást
tanúsítsunk. A büszkeség rosszul áll az elfogadóknak. Aki ajándékokon él, az
legyen alázatos és hálás. Koldusok vagyunk a templom Ékeskapujában. Minden nap
leülünk, hogy alamizsnáért
könyörögjünk, nem az
istentiszteleten résztvevõ hívõktõl, hanem attól, akit az angyalok imádnak.
Valahányszor Urunk arra jár, mi kérünk, és Õ ad; nem lepõdünk meg, ha kapunk a
szeretetébõl, mert õ megígérte, hogy nagy irgalommal ajándékoz meg. Azt
tanította nekünk, hogy ezt mondjuk: ’Add meg nekünk a mindennapi kenyerünket’,
és ezért nem szégyellünk és nem félünk mindent tõle kérni.
Életünk tõle függ, és mi
örülünk, hogy így van. Édes dolog mindent megfeszített Urunk kezébõl venni. Boldogító
a szegénység, amely gazdaggá tesz minket Krisztusban. Semmire sem szolgálunk rá,
mégis mindent megkapunk; háromszorosan áldottak vagyunk, hogy óránként
részesülhetünk Isten ajándékában. ’Amelyek által igen nagy és becses
ígéretekkel ajándékozott meg bennünket.’
Szeretett testvéreim, e
tanításnak, miszerint az ígéret valódi ajándék, bátorítania kell mindenkit, aki
elveszettnek érzi magát, és beismeri, hogy bensejében csõdben van. Ezek számára
jó hír, hogy Isten mindent ingyen ad nekünk: miért
ne adna nekik, és más
ínségben szenvedõknek is? Azok közülünk, akik örvendeznek Istenben, mindent
ingyenes ajándékul kaptak; miért ne kapnának mások is hasonlóképpen? Õk ezt mondják:
’Semmi sem ingyenesebb, mint az
ajándék’; miért ne kapna az
olvasó is, ahogy én kaptam? Annak, aki hajlandó adni, a rászoruló ember
szegénysége ajánlás és nem akadály.
Jöjjhát, te, aki szûkölködsz
az érdemekben, majd Krisztus lesz az érdemed! Jöjj, te, akinek nincs igazsága,
majd õ lesz az igazságod! Jöjj, te, aki úgy tele vagy bûnnel, mint egy tele
edény a tartalmával, mert a megbocsátó Úr elveszi bûneidet!
Jöjj, te, aki teljesen
elhagyatottnak érzed magad, mert Jézusban gazdaggá válsz! A koldulás kielégít
majd, és boldogulni fogsz; mert látom, hogy mardos az éhség, és üres a
pénztárcád.
Aki nem tud ásni, az ne
szégyelljen koldulni. Egy koldusnak nincs szüksége raktári készletre. ’Elnyûtt
és foltozott saruk’, kopott és szennyes rongyok – ezek alkotják a koldus
ruhatárát, ami jól áll neki. Vajon szellemileg nem e divat szerint
öltözködsz-e? Minél szegényebb egy nyomorult, annál szívesebben látják az isteni
jótékonyság ajtajában. Minél kevesebb vagyonod van, annál szívesebben lát az,
aki ingyen ad, és nem hányja a szemedre.
Jöjj, szûkölködõ, jöjj és
légy üdvözölve, dicsõítsd Isten nagylelkûségét:
Igaz bûnbánat és igaz hit, kegyelem,
mely közelebb visz.
Eljöhetsz Krisztushoz pénz
nélkül, és vásárolhatsz a készletbõl. Igen, mindez ajándék.
Azért küldött Isten, hogy ezt
az evangéliumot hirdessük nektek:
’Úgy szerette Isten a
világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen’ (Jn 3,16). ’Ez a bizonyságtétel
pedig az, hogy Isten örök
életet adott nekünk, és ez az élet az õ Fiában van’ (1Jn
5,11).
Isten része, hogy mindent ad,
a mi részünk mindent elfogadni. Isten már megadta az ígéretet, és ingyen adta;
teljesíteni is fogja, és ingyen fogja teljesíteni. Isten nem úgy ad valamit, hogy
aztán felszámítsa az árát. Nem kell jutalékot fizetnünk, amikor kegyelmét
megkapjuk. Õ nem kér és nem fogad el egy fillért sem; szeretete teljes
mértékben ajándék. Ajándékul elfogadhatod
az ígéretét: Õ nem
alacsonyítja le magát azzal, hogy feltételekre hallgasson.
A szövegben olvasható ígéret
a legszegényebbeknek szóló félreérthetetlen meghívás. Ó, bárcsak bátorkodnának
élni vele! A nagy harang zúg – azért zúg, hogy aki el akar jönni a végtelen bõkezûség
nagy asztalához, az hallja meg és
jöjjön el. Isten – ingyen,
kegyelme gazdagsága szerint – üdvözülést és örök életet ígér mindazoknak, akik
hisznek Fiában, Jézus Krisztusban.
Ígérete határozott és
bizonyos – akkor miért van, hogy az emberek nem hiszik el?
Kedves Olvasó, te mit szólsz
ehhez az ígérethez, amelyet Isten ingyen adott minden hívõnek? Hiszed-e, és
akarsz-e általa élni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.